Fiúk
Rajtaütés
Nehéz ez a terhesség dolog. Nem gondoltam a tervezéskor, hogy ez ennyire nehezen viselhető lesz, hisz sok nő boldogan, mosolyogva csinálta végig. Még a környezetemben is. Akkor én miért kell, hogy lapus talpú cipőket hordjak, mert bedagad a bokám, az állandó éhségérzetről nem is beszélve? Álmatlanság gyötör. A napokban többször maradtam egész estéket a kastélyban az otthonunk helyett. Hogy mivel töltöm az időt? Üldögélek furcsa helyeken, kezemben állandóan ott van az irattömböm és jegyzetelek, tervezek, de ugyanúgy a jövővel kapcsolatban, mint a Rellon programokkal.
Épp egy álmatlan estén sikerült elmennem a déli szárnybeli erkély előtt, ahonnan kiabálás hallatszott és átkozódás. Az üvegen keresztül láttam ahogy egy jól ismert fiú állon rúgja nem is olyan rég érkezett rokonát. Ijedten léptem vissza, felszabtam az ajtót és rájuk kiabáltam.
- Mi folyik itt? - kezem még az ajtó kilincsen volt, szépen lassan csúsztattam csak át a zsebemre. Előhúztam a pálcámat, de csak tartottam, nem emeltem rájuk.
- Nem vagytok normálisak. Ethan, jól vagy? - szemem sarkából Mihaelt figyeltem, de lassan leguggoltam a mestertanonchoz, hogy közelebbről is megnézhessem. - Szépen elmondjátok mi történt, aztán elmentek a gyengélkedőre. Nem érdekel hogyan. Ott is maradtok, egészen míg holnap oda nem érem. Értve? - Misire néztem, hangom ellentmondást nem tűrő volt. - Át foglak küldetni titeket a Levitába, vagy a Navine érdekel jobban?