Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hát, amikor megláttam a hirdetést a faliújságon, eleinte nagyot néztem. Mármint, ki az, aki direktben menne a felügyelők ellen, és ezt még ki is hirdeti, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg ez nem tipikus papír. Szóval elmentem megnézni a dolgot a tanterembe, és láss csodát, ott volt egy csomó levakarhatatlan festék. És ragasztó. Szétszedhetetlen ragasztó, magifix. És mind tudjuk, hogy én amúgy is sokszor járom az utcákat és fújom tele a falakat.
Haha. Persze, azért ezt a szép épületet nem akartam megrongálni, mert az építészetet amúgy értékelem, és csak a ronda épületeket díszítem fel... De pár összeeszkábált lap, ami így együtt egészen nagy... szóval az nem árt sokat. És ha már van témám rajzolni, azért már megéri. De ha nem látják mások, akkor egy karikatúra nem is feltétlen ér semmit. Szóval...
Az már más kérdés, hogy Adrian rám nyitott egyszer rajzolás közben, és most is segédkezik a ragasztásnál. Bár még van pár vonal, amit be kell majd húznom, és a felismerhetetlenségig torzított aláírást sem raktam rá.
Azt a maszkot vettem fel, amit minden graffitizés alkalmával szoktam a városban. Commedia dell'arte. Arlecchino maszkja, kevésbé eszes, naiv szolga. Bár szerintem ezt itt nem sokan tudják.
Csendet intek Adriannak, mivel ezen a folyosón van a felügyelők irodája. Azt, hogy hova rohanunk, ha elkapnak, még nem beszéltük meg, de minden bizonnyal - két irányba, lehetőleg nem levéve a maszkunkat. A hónom alatt az összetekert, szinte plafontól földig érő plakát pihent, a folyosó elején pedig meg is álltam, szemem az iroda ajtajára függesztve.
- Itt jó lesz. - tátogok angolul. Azt már megbeszéltük, hogy nem érdemes varázslatokkal próbálkozni a folyosón, mert ezer százalék, hogy tudni fogják. Bár az is sanszos, hogy esetleg minket érzékelni fognak. Na mindegy, egy próbát megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Én nem fogom fel túl drámaian a dolgokat. Idejöttünk, van egy rajzom, amit kirakunk a falra, hát ennyi történik, nem kell ezt túlgondolni. Elég sokszor csináltam már ahhoz, hogy ne izguljak túlságosan, talán csak a környezet újdonsága miatt lehet bennem egy leheletnyi feszültség.
Adrian annál inkább stresszesebb, ránézek, és bár nem vagyok jó az érzelmek leolvasásában, azért elvittem már pár embert graffitizni, és a legtöbben valahogy így néztek ki. Szóval elvigyorodom.
- Félsz, mi? - kérdem, aztán visszafordulok a laphoz, és a lehető leghangtalanabbul tekerem le a gurigáról, majd óvatosan a falhoz támasztom, közben körülnézek, nem jön senki, egy hangot sem hallani.
- Gyere. - intek neki, mert a fal elég magas, két kéz nem elég ahhoz, hogy fogjam is a rajzot, és oda is ragasszam.
Egyébként a múlt alkalom óta egy kis kiegészítést tettem a rajzon - az alak alá egy felirat került, pont úgy, mint ahogy mindenki máshoz is, aki készülőben volt. Egyik este agymenésem volt, igazából ennyi. Kamatoztattam a szegényes magyartudásom.
Látom, hogy tátog, úgyhogy felé fordulok, intek neki valahogy, hogy ismételje meg, aztán megint vigyorgok.
- Nem lehet több tíz percnél, ha gyorsan ragasztasz. - fordítom el a tekintetem, hallgatva, hogy jön-e valaki, de megint senki. Valószínűleg beleásták magukat az aktatúrásba vagy az alvásba, és a legkevésbé sem érdekli őket ez az egész. Igazán leléphetnének.
- Megvagy már? - kérdem, miközben felnézek, és elengedem az egyik felső sarkot, annak reményében, hogy odaragadt. Mert ha az egyszer odaragadt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem hogy nyugodt vagyok, de iszonyatosan élvezem. Igaz, hogy a folyosón teljes csend honol, s mikor Adrian dünnyög, csak úgy mellékesen pillantok rá figyelmeztetésképp, hogy nem ártana a halkabb beszéd, de végül is nekem mindegy, hogy hogyan beszél, mert az egészben azt várom a legjobban, amikor megjelennek. Mert egy percig sem gondolom egyébként, hogy azon a folyosón, ahol a minisztériumi iroda van, nem fognak kijönni a felügyelők, ha bármit is meghallanak a folyosón - már ha épp ott vannak, ugye.
- Majd megszokod - fűzöm hozzá, miközben még mindig vigyorgok, körülnézek. Már megbeszéltük a dolgokat előzetesen, gyakorlatilag A-B-C tervünk is van, és reménykedünk, hogy nem kell másra számítanunk, mint amiről már mi is beszéltünk. De végül is, abban van az izgalom, ha változik a terv, és improvizálni kell, igaz?
A magifix a zsebemből kerül elő, mindezt nehéz kiviteleznem a bal kezemmel, ugyanis abban egy kis vödörnyi kék festék van. Nagyon vigyázok, hogy ne csörrenjen meg a fémdoboz, s valóban nem is ad hangot, ahogy kiszedem a ragasztót és átnyújtom Adriannek.
Várok, amíg az exmardekáros végez, aztán átlavírozok a másik oldalára, és nagyon lassan kifeszítem a plakátot (mert nem lenne jó, ha a papírzörgésre felfigyelnének), hogy a másik szélét is be tudja ragasztózni. Intek a fejemmel, bár valószínűleg rájött, mi a teendő. Egész gyorsan haladunk.
Amikor ismét tátog nekem, elvigyorodom, de mosolyom olyan széles lesz, hogy ilyet ritkán látni. Azt nem akarom kimondani, hogy minden bizonnyal látni fogja.
- Hát ja, poén lenne... - mondom még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel. Hú, de élvezném. Istenem, de nagyot röhögnék.
Miközben elérhetővé teszem az utat Adriannek, ergo kicsit arrébb mozdítom a kezem. Halkan hallatszoik a kis nesz, így megkövülök, s körülnézek, de nem látom, hogy jönnének, szóval ismét intek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyira felnevetnék egyébként, de természetesen ilyet nem teszek, mert beltér meg minden, és sikerült a legveszélyesebb helyet választanunk a vandálkodásra, szóval uralkodom magamon. De akkor is vigyorgok Adrian válaszára.
- Én ugyan semmit. Csak szerintem esélyes, hogy megjelennek - tátogok, de Adrian most már nem szállhat ki, úgyhogy tök mindegy.
Tetszik, hogy a munkára koncentrál, meg egy kicsit tart ettől az egésztől, bár ez több hibára is lehetőséget ad, de ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Szóval figyelem, ahogy ragaszt, és bólintok egyet, mikor végez, nyugtázván, hogy nem ragadt hozzá a falhoz. Az igazán nagy szívás lenne neki. Mert az elvem, amit már tisztáztam is vele: "egyedül futok, de egyedül is vallok". Ennyi az egész. Mindenki a saját biztonságáról gondoskodik, de ha olyan van, nem köp, ez az alapszabályom. Aztán meglátjuk, Adrian mennyire tartja be, de végtére is az sem zavar, ha beköp, már voltam bent párszor ilyesmiért Angliában a mugli rendőrörsön, mondjuk akkor is elég kevésszer tudták rám bizonyítani, hacsak nem kaptak el még a helyszínen. De mondjuk abból a kisvárosból gyakorlatilag, ahonnan jöttem, kétlem, hogy elküldték volna ide az adatokat, bár az se izgatna különösebben.
Hoppá, véletlen egy kis zajt csapok. Mindegy, ez benne van a pakliban, a lap csörgése ellen nem tudunk mit tenni, mert hülyék leszünk bűbájt szórni itt bármire, amikor ezeknek szenzoraik vannak.
Adrian felvetésére bólintok, még mindig ugyanazzal a lemoshatatlan görbülettel.
- Abba benne vagyok. - mondom, miközben lehajolok, bal kezemben még mindig a kék festékkel, amit gyakorlatilag egy pillanatra sem engedek el. A csuklómra rakom a vékony fémpántot, miközben kifeszítem az egyik alsó sarkot, s most nem csapok zajt vele. Ekkor állammal az ő festékesbödönjére bökök, jelzésül, hogy ne rúgjon bele még véletlenül se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amúgy én nem ragaszkodom feltétlenül a tervekhez, de Adriannek ezt már nem említem, mert azért nem rossz egyik sem, de szinte biztos vagyok benne, hogy keresztül fogják húzni a számításainkat, és meglepnek majd minket, ha esetleg jönnek. Csoda, hogy eddig megúsztuk, asszem'.
Félig trágár, "f" betűs szóval fejezem ki, hogy örülök Aiden üzemanyagának, aztán megint körbenézek, hátha jönnek, de semmi. Tiszta csend honol a folyosón, mi sem zajongunk, minden léptünkre vigyázunk. Eddig király a buli.
Aztán kész lesz, megvan a cucc, és egy enyhe csodálkozáshullám fut végig rajtam, hogy nézd már, ez egészen simán ment. Körbenézek megint, aztán hátralépek, és megszemlélem a dolgot. Ja, füstöt rakhattam volna rá, de most már késő bánat, meg van jó pár hely, ahol szebben kidolgozhattam volna, de végül is jó lesz, a célnak megfelel. Így nézegetem egy kicsit, pedig tudom, hogy menni kéne már, de szeretek időzni előtte. Valószínűleg nem lesz túl hálás a múzsám, hogy ezt kiraktam a falra, és lehet, hogy nem lesz alkalmam többet látni, mert annyira megtetszik neki, hogy leveszi, és hazaviszi a hálószobája falára. Szóval most kell jól megnézni.
Adrian elismerésére vállat vonok, de ez nem a nagyképű, inkább a "hát, ha te mondod" fajta.
- Ja, még valami kell. - mondom, miközben kibontom a kék festéket, belemártom az ujjam, és odafirkantom a felismerhetetlen aláírást a jobb alsó sarokba. Csak hogy teljes legyen a kép.
Ekkor pedig a falnak támasztom a kezem, mert elképzelésem szerint méltó búcsút veszek a dologtól, miközben ujjamat fekete pólóm belsejébe törlöm. Na, itt van az, hogy a fém festékesdoboz hatalmasat csattan a falon, és a cucc majdnem ráömlik a remekműre, ezért jócskán meg kell fognom a bödönt, sőt, ügyeskednem kell, egyensúlyoznom a falnál, hogy ne boruljon ki a festék. Mert erre még szükségünk lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megtörténik a baj, egy pillanatra azért az én ereimben is megfagy a vér. Amatőr hiba, de hát bármikor előfordulhat, korábban is volt már ilyen. Nem nagy cucc, túl lehet élni, de ez a pillanat benne a legsokkolóbb - amikor rájössz, hogy biztos lebuktál.
Mielőtt bármit is csinálhatnék, megjelenik a folyosón az a bizonyos... Maga a Múzsám, istenadta szerencse! És odapillantok, pont látom az arcát, az enyémen pedig ismételten mosolyszerű dolog jelenik meg, ami esélyes módon hamarosan vigyorba vált. Ezért a reakcióért abszolút megérte. Meg amúgy is... Hát... azért a lassan kialakuló mosolyért, ami megjelenik az arcomon (mert a maszk alatt pont látszik az ajkam)... Mert igen. Az egészben ez a kedvenc részem. Igaz, nem tudom, hogy a rellonos mellettem hogy van ezzel, de sejthető, hogy ő nem igazán ért egyet.
Kőhalmi beszél egy keveset, kezem meg se mozdul, csak nézek felé, de testem még nem feszül meg. Közelebb ér, egyre közelebb, s enyhén Adrian felé fordítom a fejem, hogy lássak is belőle valamit a maszk ellenére - ekkor pedig ő is rám néz, és...
Lendülnek a festékek, Kőhalmi pedig egyszerre pompázik kékben és rózsaszínben, az arcába kapja. Azért remélem, becsukja a szemét.
Adrenalin árad szét a testemben, lenézek, s elkerülöm a festéket a földön, miközben kilövök - rohanok egyenesen Kőhalmi felé, s jobb oldalról igyekszem megkerülni őt. Ha ez a művelet sikeres volt, és Kőhalmi nem kap oldalra, akkor pedig a keleti szárny felé veszem az utamat, Adriannal vagy Adrian nélkül... meglátjuk...
De ha minden jól megy, akkor hamarosan már a Kívánságok termében leszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy pillanatra pedig egészen úgy láttam, hogy jó helyre ment, de sajnos elrontottuk a dolgot. Pedig elég szép elképzelés volt, asszem', de a színek érdekes, absztrakt módon terülhettek el Kőhalmin, bár ezt nem igazán látom, hiszen sprintelek - bele egy kézbe.
Nem, valóban nem kellemes, ahogy érzem az ütődést, s meg is szédülök tőle, gyakorlatilag visszapattanok a kezéről a föld irányába. S amíg én azzal vagyok elfoglalva, hogy visszanyerjem az eszméletem ebből a sokkoló találkozásból, varázsigét hallok, de mivel nem érzek semmit a hirtelen jött sokkon kívül, talán megnyugodok egy pillanatra.
Addigra térek magamhoz, mikor a Mr. elveszi a pálcámat, amit egyébként dunsztom sincs, miért hoztam magammal, mert használni elég nehézkesen tudom. Szóval egy fadarabbal több vagy kevesebb, már nem oszt nem szoroz, bár elég drága, meg minden.
Amikor a férfi megszólal, már így nagyjából magamhoz térek, noha a helye azért még fáj, főleg, hogy a maszk elég rendesen belenyomódott az arcomba, leginkább a szemem környékén. Igaz, így az ütés sem volt közvetlen, de ez már csak jó.
Tekintetem Adrianra emelem, aki össze-vissza ráng a padlón. Hát, ez szomorú. De ahogy mondtam, a menekülés és a vallás is egyéni nálam, és ezt Adrian is tudja, hát csak nem lesz teljesen kiakadva, ha netán sikerül meglógnom. Kicsit feltápászkodok, karommal támasztom magam.
Mikor megszólal a Mr. Nagyobbafüstje, megint ránézek, pillantásom találkozik a mosolyával, de ez nem nagyon szegi kedvem, mert akár ütés, akár nem, az adrenalin megállás nélkül termelődik a testemben.
Egy pillanatot sem habozok, miután Kőhalmi száját elhagyta az utolsó szó, kezemre terhelek majd a lábaimra, s gyakorlatilag megpróbálok kifordulni mellette, még nem súrolva a falat a hátammal. S ha ez sikerül, akkor eszeveszetten rohanok, mindeközben megpróbálva szlalomozni afféle láthatatlan akadályok körül - ez pedig nem lenne nehéz, hiszen az ütés megtette a hatását, s lehetek én akármilyen fürge, gondolhatok bármit, de az első pár lépést akkor is furcsán tenném meg, ha nem ez lenne a szándékom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Elmondjam, mit nem szeretek? Járőrözni. És elmondjam, hol lennék szívesen? Bárhol máshol. Minek lettem egyáltalán prefektus? Öhm, de most komolyan. Allan Fisher, a világ leghanyagabb embere, aki simán ki akarja tépni a saját húga haját a kviddicspályán.
Na mindegy. Már megint itt kell járkálnom ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk festenék, vagy pénzt keresnék esetleg a pubban. Asszem' amúgy is fölösleges itt lennem, prefektusi pályafutásom alatt még egy balf****ba se futottam bele. Unottan járkálok tehát a területemen, néha az órámra pillantok, aztán úgy döntök, lassan ideje lesz kihajolni az ablakon egy cigiszünetre. Mintha a prefik szentek lennének, ugyan már.
Aztán meghallom a folyosón... hogy az egyik teremben zene szól. Összeráncolom a szemöldököm - az öngyújtó lángja még épp nem érte el a szálat. Még egy szálat se lehet elszívni normálisan?
Úgy döntök, ez a derék idióta úgyis meg fog várni. Gondolom, nem csapott illegál házibulit, akkor több lenne az üvöltözés, szóval nem lehetnek többen kettő-háromnál. Úgyhogy én most szépen, nyugodtan elszívom a cigit itt az ajtó előtt, úgyis megvár. Igazából kedvem nem is sok lenne megbüntetni, mert azt nekem kell leadminisztrálnom gondolom, és nincs kedvem ehhez.
De még a szál végén sem hallom, hogy a zene lehalkult volna. Gratulálok, barom! Rossz kedvemben kaptál el. Kidobom a csikket az ablakon.
Csendesen nyitom ki az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva nézem ezt a derék embert pár pillanatig, aztán rájövök, hogy ez táncol, balettozik. Istenem, még egy idióta táncos. Kinek van kedve hozzá? Ráadásul ismerem is, valami hülye kis rellonos gólya.
- Mit ugrálsz, Stoltz? - kérdem, pálcámmal leintve a gramofont. Bár amúgy a zene nem rossz. De most ahhoz sincs kedvem.
Fogalmam sincs, vágja-e, hogy prefi vagyok, de igazából nem is érdekel. Csak nézem, és várom, mihez fog kezdeni. Vajon tudja egyáltalán, hogy elmúlt takarodó, és hogy miatta legalább három mondattal többet kell írnom majd kézzel a heti átlag kettőnél? Ilyen kellemetlenségek miatt pedig fizetni kell, mert én kiváltképp lusta vagyok, még a többi háztársamhoz mérten is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szóval éppen táncol. Nem, a drága még akkor sem méltóztatik megszólalni, amikor kérdezek tőle valamit, helyette inkább táncol tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kissé összeszorítom az ajkaim, felvonom a fél szemöldököm, flegma-elégedetlenkedő kifejezést vesz fel az arcom. Stoltz, ejnye, ez már most plusz három büntetőkör a következő kviddicsedzésen. Ha már így szeretsz táncolni, biztos bírni fogod.
Abbahagyja végre, én meg továbbra is csak a falat támasztva nézem az embert. Le kell törni kicsit a szárnyait, asszem', túlságosan el van szállva magától. Mint ahogy minden kib****tt balettos.
Kijavít, halk (és gyilkos) nevetést hallatok. "Balettnek hívják", istenem, mintha csak Rosiet hallanám. Miért van az, hogy minden táncos ugyanolyan elviselhetetlen?
- Én nem látom értelmét. Csak ugrálsz. - Közlöm vele a nyilvánvalót. - Nekem mondjuk tök mindegy, mivel b***od el az idődet, de valóban nem hat meg, ha valamit tökéletesen csinálsz. Max a pályán.
Ami még mindig nem megy neki sokszor, mivel tökre újonc és baromi fiatal. Ezért szadizom folyamatosan én is, meg Mini is. Mi megszoktuk, hogy nincsenek kezdők a csapatban, viszont sokan fognak elmenni jövőre, kell a vérfrissítés, az új generáció, Stoltz meg elég kontrolláltan mozog, szóval nem rossz. Mondjuk a posztján azért néha röhögök.
- Nagyon meggyőző - mondom némiképp szarkasztikus stílusban, mikor megkérdi, mennyi az idő. - Takarodó után vagyunk, te is pontosan tudod. Gondolom, észrevetted, hogy a folyosók tök üresek.
Ha öt perce múlt volna el takarodó, talán még kedves is lennék, ugye, kinek van kedve cseszekedni az adminisztrációval, de így, hogy már majdnem fél órája a körletben kéne lennie, sajnos azt kell mondanom, hogy kénytelen leszek valamit kitalálni neki. Hacsak nem mond nagyon jó érveket rá, hogy ne tegyem.