Színjátszós próba teljesítésIzgatottan lépek Nedrához, szinte a torkomban dobog a szívem. Ahogy átveszem tőle a feladatot, hirtelen lámpaláz kerít hatalmába. Remegő kézzel tartom a lapot, szemeim előtt fekete foltok ugrálnak, ahogy olvasom. Komótosan elindulok a színpad felé, hirtelen kiszárad a torkom, belsőm vágyakozik afelé, hogy most azonnal rohanjak ki a teremből. Ahogy felérek, szaporán veszem a levegőt, remegek mint a nyárfalevél. Agyamban vadul cikáznak a gondolatok, hogy most mit is, hogy is csináljak. Bátortalanul a zsűrire pillantok, de ezzel öngólt érek el, hiszen csak még jobban beparázok. Becsukom a szemem és próbálom magam megnyugtatni, hogy csak magam vagyok itt. Ahol kinyitom szemem igyekszem úgy irányítani gondolataim, hogy egyedül vagyok. ettől kicsit felbátorodok és annyit engedek magamnak, hogy megnyaljam a számat.
Reszkető hanggal mondom be a címét: A motiváció...
Az első versszakot végig remegő hangon mondom el, hiszen muglik között sem szerettem soha szerepelni, de 14 éves koráig az ember megtapasztal ezt azt.
-A motiváció...
A futást mindenki valamiért csinálja,
mindegy az, hogy mi is motiválja.
Valaki csak azért, hogy fogyjon,
valaki meg, hogy kikapcsolódjon.A következő versszakban már a remegés alábbhagyj, bár ez csak a hangomra igaz, hiszen testem folyamatosan remeg. Emiatt félek, hogy padlóra esek a sok kilengéstől. Igaz, hogy egy tulajdonságtól megszabadultam, mégis még nem nagyon merem kiengedni a hangom, így egy szende szűzhöz hasonlóan hagyják el a szavak ajkaim.
-Más így jó formába hozza magát,
így fittebben csinálja a mozdulatát.
Ugye a futást sokan szeretik,
és csinálják is, ha tehetik.Itt annyi időm van, hogy levegőt vegyek, majd egy kicsit megakasztom a versmondást. Éppen annyi időre, hogy a feladatra visszaemlékezzek. Az első két variáció kihúzva. Csak vigyázzak, ne agyaljak annyit hogy milyen stílusban mondjam tovább, hogy elfelejtem a verset. A következő versszak első felében újra érezhető a reszketés, de aztán az első kviddics meccs során tapasztalt szurkolói hangzavar eszembe jut, magam is fellelkesülök és képzeletbeli zászlóm a levegőben lengetem, közben a második felétől érezhető ez az átélés, egészen az utolsó versszakig.
-Mert hasznos a testnek, a léleknek,
ma már fontos része az életnek.
Persze motiváció nélkül nehéz,
no meg sokkal keményebb az egész.-Ezért motiváld közben magad,
új futócipővel lesz majd vasakarat.
De egy futópartner sem rossz ötlet,
vele futhatsz is már többet.Itt egyszerűen annyira felbátorodok, mint valami vérszemet kapott harcos, hiszen a jelképes és láthatatlan láncom imitálva letépem magamról, hangom pedig olyan mély harcias érzelemmel telítődik meg, hogy egy pillanatra magam is megijedek, hogy már majdnem ordítom az utolsó versszakot.
-Nem beszélve az álmodról.
Vagyis a kitűzött célodról.
E nélkül nem leszel sikeres,
ha nincs célod, akkor magadra vess.
Vágj bele! HAJRÁ!Mikor végeztem a verssel, zihálok, patakokban folyik rólam az izzadtság, de nem a félelemtől, hanem a felfokozott állapotom miatt. Az utolsó mondat még visszhangzik a fejemben, majd lassan és fokozatosan lenyugszok. Ráeszmélek, hogy nem is vagyok magam a teremben, így kicsit összekapva magam, de megrázom a testem, majd a zsűri előtt meghajlok és lassan és magamtól döbbent képpel távozok a színpadról.