( festőpajtina :3 )
Nyugi Bran, ez pite lesz neked.
Enyhe túlzás Bran, azért még nem vagy olyan jó.
Zseniális Bran, most magaddal beszélgetsz.
Megrázom fejem, hogy eltűnjenek a tudathasadásos gondolataim. Tényleg megártott nekem a magány.
Ser Karom és Amadeus a szobámban maradt a meghallgatás idejére, mert nem akartam, hogy bezavarjanak.
Remélem Leen néni tudja, hogy én csak a díszletet szeretném csinálni, nem szerepelni.
Hogy miért most azt?
Az egyik mai elemi mágusokról szóló könyvet olvasgattam, amikor szembetalálkoztam Charles McGarth nevével. A története elolvasása után egyből elkezdtem kutatni utána, ugyanis nagyon menőnek tűnt... Na persze nem annyira, mint Merki bácsi.
Szóval Charles színházban dolgozik a speciális effektekért felel, és a díszletekeért, csak nagyon ritkán szerepel.
Rajzmágia tanárnőm előttem áll, gondolkozik, mi is legyen a feladat számomra. Türelmetlenségemben előveszem zsebemből az ecsetem. Nem a pálcám, az jobb oldaliban van.
Ujjaim között forgatom, pörgetem. Sok gyakorlás kellett ehhez, de legalább olyannak tűnök erről, mint aki tudja mit csinál. Az elmúlt hetekben nagyon sokat fejlődtem, elvileg figyelemre méltó gyorsasággal.
Úgy tűnik a művészetek nagyon passzolnak hozzám. minden esetre a tanulmányaim kissé megsínylik a dolgot, mivel éjjel vagy festek, vagy kutatok. kutatok az elemem múltja után, a képességem titkai, mesterségei után. Hogy miért? Hogy lekössem magam, hogy ne foglalkozzak a valódi problémáimmal. Nem hallok.
Anyáékkal is van valami gond, mostanában olyan furák... A baleset óta. Hogy zenélés abbahagyása, vagy az újabb különös képesség az oka, nem tudom. A torkomban nagy gombóc növekszik, érzem, nem tudnék megszólalni most.
Aileen most szólal meg, kiadja a feladatot, én pedig csak némán bólintok, és munkához látok. először is magamhoz veszem a festékeket, vizet generálok, festéket hígítok vele, majd felvezetem a vászonra a hófehér anyagot. A nagyobb területeket hydromágiával ,az aprólékosabb munkát igénylőket pedig ecsettel készítem. Havas homok, szürke ég, melyen márványos repedésekként szűrődik át a sápadt nap fénye. Itt-ott egy fénydárda szúródik bele a vakító mezőbe, már-már isteni beavatkozást sugallva.
Kopasz fa áll mereven, ágain apró jégcsapok. Előveszem különleges ecseteimet. A zebraecsettel megrajzolom a ragyogás játékát az égen, majd a kék ecsetemet a fehér festékbe mártom, és végighúzom az alkotás tetején. A festék beszívódik, majd el is tűnik. pár pillanattal később a képen kövér hópelyhek szállnak alá. Elégedetten sandítok a hátam mögé, Aileen reakcióját várva. még finomítok rajta egy kicsit.
Koncentrálva keverek egy kis fekete festéket, majd a kézmozdulataimmal apró betűkkel a sarokba írom a nevem.
Oldalra állok, hogy a teljes alkotást megnézhesse Aileen. Ekkor eszembe jut egy zseniális ötlet. A Először csak bőröm körüli párát érzékelem. amjd szemem becsukva haladok gondolatban a tanárnő felé. amikor már érzékelem a az őt körbefonó levegőt, pontosabban az abban lévő vizet, elkezdem lehűteni. Elvileg nem tudok ilyet, de hát próba cseresznye. Mikor kinyitom a szemem, észreveszem, hogy már látszik a lehelete. Elvigyorodom, és eloszlatom ezt.
Enyhe túlzás Bran, azért még nem vagy olyan jó.
Zseniális Bran, most magaddal beszélgetsz.
Megrázom fejem, hogy eltűnjenek a tudathasadásos gondolataim. Tényleg megártott nekem a magány.
Ser Karom és Amadeus a szobámban maradt a meghallgatás idejére, mert nem akartam, hogy bezavarjanak.
Remélem Leen néni tudja, hogy én csak a díszletet szeretném csinálni, nem szerepelni.
Hogy miért most azt?
Az egyik mai elemi mágusokról szóló könyvet olvasgattam, amikor szembetalálkoztam Charles McGarth nevével. A története elolvasása után egyből elkezdtem kutatni utána, ugyanis nagyon menőnek tűnt... Na persze nem annyira, mint Merki bácsi.
Szóval Charles színházban dolgozik a speciális effektekért felel, és a díszletekeért, csak nagyon ritkán szerepel.
Rajzmágia tanárnőm előttem áll, gondolkozik, mi is legyen a feladat számomra. Türelmetlenségemben előveszem zsebemből az ecsetem. Nem a pálcám, az jobb oldaliban van.
Ujjaim között forgatom, pörgetem. Sok gyakorlás kellett ehhez, de legalább olyannak tűnök erről, mint aki tudja mit csinál. Az elmúlt hetekben nagyon sokat fejlődtem, elvileg figyelemre méltó gyorsasággal.
Úgy tűnik a művészetek nagyon passzolnak hozzám. minden esetre a tanulmányaim kissé megsínylik a dolgot, mivel éjjel vagy festek, vagy kutatok. kutatok az elemem múltja után, a képességem titkai, mesterségei után. Hogy miért? Hogy lekössem magam, hogy ne foglalkozzak a valódi problémáimmal. Nem hallok.
Anyáékkal is van valami gond, mostanában olyan furák... A baleset óta. Hogy zenélés abbahagyása, vagy az újabb különös képesség az oka, nem tudom. A torkomban nagy gombóc növekszik, érzem, nem tudnék megszólalni most.
Aileen most szólal meg, kiadja a feladatot, én pedig csak némán bólintok, és munkához látok. először is magamhoz veszem a festékeket, vizet generálok, festéket hígítok vele, majd felvezetem a vászonra a hófehér anyagot. A nagyobb területeket hydromágiával ,az aprólékosabb munkát igénylőket pedig ecsettel készítem. Havas homok, szürke ég, melyen márványos repedésekként szűrődik át a sápadt nap fénye. Itt-ott egy fénydárda szúródik bele a vakító mezőbe, már-már isteni beavatkozást sugallva.
Kopasz fa áll mereven, ágain apró jégcsapok. Előveszem különleges ecseteimet. A zebraecsettel megrajzolom a ragyogás játékát az égen, majd a kék ecsetemet a fehér festékbe mártom, és végighúzom az alkotás tetején. A festék beszívódik, majd el is tűnik. pár pillanattal később a képen kövér hópelyhek szállnak alá. Elégedetten sandítok a hátam mögé, Aileen reakcióját várva. még finomítok rajta egy kicsit.
Koncentrálva keverek egy kis fekete festéket, majd a kézmozdulataimmal apró betűkkel a sarokba írom a nevem.
Oldalra állok, hogy a teljes alkotást megnézhesse Aileen. Ekkor eszembe jut egy zseniális ötlet. A Először csak bőröm körüli párát érzékelem. amjd szemem becsukva haladok gondolatban a tanárnő felé. amikor már érzékelem a az őt körbefonó levegőt, pontosabban az abban lévő vizet, elkezdem lehűteni. Elvileg nem tudok ilyet, de hát próba cseresznye. Mikor kinyitom a szemem, észreveszem, hogy már látszik a lehelete. Elvigyorodom, és eloszlatom ezt.