Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Újabb év, gondoltam bevárom Lyrát, hogy még egy évig mellette lehessek. Meg amúgy is a franc se tudja, hogy hogy értették a szüleink azt, hogy ha végzünk, elveszem a szöszit. Lehet, hogy már az is benne volt a pakliban, hogy ha valamelyikünk hamarabb végez, bekövetkezik a szertartás. Nos, ezt egy évvel eltoltam a sikertelen vizsgaidőszaknak hála. Persze előre lejelentettem otthon, hogy nem volt időm semmire, nemhogy tanuljak – ami mint tudjuk, nem első a listán -, szóval ezt nézzék el nekem.
Most pedig felhúzom a dísztalárt, aminek az árából az egyhavi kajakészlet kijönne az egész kastély számára, Ly tényleg megtisztelve érezheti magát, hogy az oldalamon vonulhat majd be. Igen, mivel figyelnek minket, muszáj eljátszani, hogy i de jó barátok lettünk. Pedig alig találkoztunk, csak a kötelező időt töltöttük együtt, azt is nagyrészt szótlanul. Lyra tanult, legalább is mindig erre hivatkozott, engem meg nem érdekelt annyira, hogy azon a kevés eseten kívül megzavarjam a nyugalmát. Szóval nem, nem bratyiztunk még le, sőt meglehetősen foghíjas az ismeretségünk, és annyira nem is nagyon akarunk változtatni rajta.
Elslattyogok a Levita toronyhoz és letáborozok egy folyosói padra. Úgy hallottam, hogy szépen megégette az Ombozi itt a képeket, csak egyet tudok vele érteni, elég unalmasak. Még a míves zsebkendőmmel megigazítom a fényezést a cipőmön, majd rájövök, hogy nem ide beszéltük meg a találkát. Pedig „biztos” hogy örülne, ha innentől kéne végigmasíroznunk a nagyteremig. Szóval még mindig van egy kis időm, így a nagytermi folyosón nekidőlök egy oszlopnak, és úgy várom a menyasszonyom és közben nézem a tömeget. Ezeknek sem adtak enni egy hétig, annyira várják már a diri beszédnek a végét, látszik az arcukon. A HV-mnak intek, azért van, akivel nem árt jóban lenni, vagy legalább semlegesnek maradni. Végül megérkezik Lyra, na, ő már nem annyira derűs, amit a ruhájával ki is hangsúlyoz. Nem mondom, ő is bármit vesz fel, nem tudja elrontani, jó bőr, ezt el kell ismernem továbbra is. Amúgy jól néznénk ki egymás mellett természetesen, de én mindenkinek növelem a fényét, pedig Lynek nem is kellene. Megérkezik, és elsziszeg egy sziát, amire én felhúzom a szemöldököm, és gyilkos mosollyal jutalmazom.
- Szia! Beszélhetnénk egy picit, gyere velem! Ö… kérlek – nem ment könnyen, de kimondtam, így remélem, tudja, hogy ez fontos dolog. Amúgy is magammal rángatnám, de fontos, amit mondani akarok neki. Szóval így, vagy úgy, de egy folyosóval arrébb, ahol már csak néhány lézengő van, megállok és ránézek a morcos szoborszerű arcra.
- Figyelj szöszi! Tudod, hogy k… konstruktív vagyok, és a találkozásainkkor is hagytalak tanulni, magamhoz képest visszafogtam magam. Mi lenne, ha egy kicsit kedvesebb arcot varázsolnál a képedre, amikor velem vagy, hogy a figyelők elhiggyék, nyert ügyük van, nekünk meg legyen időnk kitalálni valamit az eljegyzés ellen. Én ismerem apámat, szóval, ha minél jobban mutatjuk, hogy nem oké a dolog, annál szigorúbb követelésekkel állnak elő. Nekem viszont fontos, hogy jól szerepeljek, és jó lenne, ha nem rontanád el, meg nem kéne mondjuk heti ötször két órát egymás társaságában tölteni. Cserébe kérhetsz valamit, persze ésszerű határokon belül. Nem mondom, hogy búj hozzám, meg rebegtesd a szempilláid, de mondjuk egy visszafogottabb mosoly jó lenne – hát ez elég hosszú volt, nem tudom, hogy egyáltalán érdekli ez, vagy ő is csak a saját dolgával akar törődni. Bár most adtam neki egy esélyt, hogy kérhet tőlem valamit, hát nem nagyszerű fickó vagyok? De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem is vártam mást, Lyra nem akadékoskodott tovább, hanem egyből eljött velem a másik folyosóra. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak elfelejti megmutatni másnak is. Igaz, nagyon távolságtartó, amit nem csodálok, akaratán kívül ül a szemétdombunk tetején és még vigyorognia is kell hozzá. Én sem vagyok felhőtlenül boldog, de van az a pénz és hírnév, ami miatt el kell viselnem sok mindent, például az ő hősiesen hűvös magatartását. Ha ebből boldog házasság lesz, megeszem a nem létező kalapom.
Végül elmondom neki, hogy ez nagyon nem tetszik, persze az okot nyilván nem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy én miről maradhatok le, ráadásul idő előtt el is vehetnék tőlem, ha úgy látják, vagy szankcionálhatnak minket. Ez persze kerülendő dolog, így sem azt kérem, hogy turbékoljon, mint egy belőtt galamb. Tényleg, egy hős vagyok!
Nézem, ahogy csodálkozik rajtam, pedig, ha belegondolna, nagyon is logikus az érvelésem, aztán már látom is, hogy komolyan elgondolkodik. Pár másodperc néma hallgatás után megered a nyelve, és olyat kér, amire nem számítottam, de nem kivitelezhetetlen.
- Aztán ott mit akarnál? Megesznek a zöldek reggelire – mosolyodom el, de gyorsan vissza is állítom az alapjára a képemet. Ha már komolya a kérésem, nekem is annak kell maradnom.
- De oké, áll az alku – egy kedvesebb mosolyt villantok felé, majd felajánlom a karomat, hogy belekapaszkodhasson. Amint elfogadja, elindulunk a Nagyterembe, mielőtt belépnénk, megállok.
- No, akkor, hagy lássam, azt a híresen szép Black mosolyt – én is felöltök egyet, semmi extra, nem nyálas, nem szerelmes, de mondjuk úgy, hogy kedvesebb, mint a szokásos. Aztán elindulunk befelé, megállunk pár másodpercre a bejárat után pár lépéssel, hogy megcsodálhassanak minket apáink spiclijei, majd elvezetem Lyrát az asztalához. Megérkezvén még egy ismerőst látok, Izcsut, mellé ültetem le a menyasszonyom. Kisöprök egy tincset Lyra szeméből, a füle mögé tűzöm, adok neki egy kézcsókot (egy normálisat, nem úgy, mint először), aztán elköszönök a kékek asztalától.
- Jó mulatást! – mosolygok a leendő feleségemre – szörnyű, még rágondolni is erre a dologra -, majd egy kacsintás a smaragdszeműre és eloldalgok a zöldekhez. Ott aztán leülök a vörös hajat szőkére váltó Anne mellé, és szemmel követem a kéket asztalát egy pár másodpercig még. Most jön az unalom egy órája…
- Helló, jól áll neked ez az új szín baba -  kacsintok rá, majd unatkozva összefonom az ujjaimat, és hátradőlök a székemen. Gyerünk diribá, csoszogj be, aztán kaja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na, ma azt olvastam – de tényleg! – az egyik könyvben, talán az SVK lehetett, hogy a dédapám megfordult az iskolában valamikor, és lehet, hogy van róla egy kép. Márpedig nálunk mozognak és beszélnek is a képek, nem úgy, mint a szottyadék mugliknál, így akár beszélhetek is a dédfaterrel. Hátha tud némi tanácsot adni mondjuk… bármivel kapcsolatban. Igazából csak kíváncsi vagyok, hogy milyen az öreg, vagy milyen volt fiatal korában. Mégiscsak egy Farkas, ami azért nagy szó, hogy a lábai nyomát őrizhetik ezek a folyosók. Úgy tudom, hogy társalgóban van egy csomó varázsló képe, ami jó lehet kezdésnek, na meg, ha már ott leszek, kicsit szusszanhatok valamelyik sarokban. Elég nehéz elviselni a sok rajongót, aki állandóan engem akar faggatni. Mondjuk én már két kérdést is faggatásnak veszek bármilyen témában, szóval elég nehéz jót tenni velem, ha én nem akarom. Van nálam egy zacskó szotyi, amit természetesen a második emeletre tartva szorgalmasan fogyasztok. Biztos lesz valaki, aki majd eltakarítja az elhulló maghéjakat, nem az én dolgom a takarítás, erre a nyüves manók vannak. Állítólag itt felszabadított manók dolgoznak, elég szégyen, nem? Talán majd az új diri, az a PortaNepper rendet tesz az állandó nyafogásuk közt.
Végül megérkezek a terembe, épp egy marék héjat engedve ki a kezemből, mikor belépek, és máris a képes falnál termek. Ránézek még a szöszire is, de csak azért, mert egész jó cuccokkal van felszerelkezve. Na, igen, ehhez is értek, nemhiába modellkedem néha, hogy az atyai apanázst kiegészítsem, és olyat vegyek magamnak, amiről a szülőknek nem kell tudniuk. Már az is csoda, hogy hagyják, mert nyilván értesültek már róla, hiszen járatok néhány magazint. Miután megnéztem magamnak a szöszit, visszafordulok a képekhez és keresni kezdem a dédfatert. Nem lesz egyszerű, annyi kép van, a fenébe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Merre lehetsz dédfater? Olyan jó ötletnek tűnt, hogy egy kicsit felfedezzem a híres Farkasokat, de úgy tűnik, túl sok kép van itt, az időm pedig véges. A kiscsaj pedig almát eszik. Igen, néha rápillantok, de ami azután jön, az kemény. Úgy megy kukához, mintha valami kifutón lenne, épp csak nem dobja oldalra a haját, és nem mosolyog. Az a dobás, öcsém… Hát ez ki ez?
- Szép volt Hófehérke! Szerintem menne hátrébbról is, nem? – fonom karba a kezeimet és figyelem a csajt. Kicsit ismerős a pofija, talán azért nézegetem annyira, de gőzöm sincs, hogy honnan. Talán már volt egy fogadáson is, ahol én, bár oda tényleg csak az elit jut be. Még a végén kiderül, hogy valaki, persze mindegy.
Nekem viszont mégiscsak meg kéne találnom azt a képet, vissza is pillantok a festményekre. Mikor alapították ezt a fantasztikus iskolát? Lehet, hogy... Ó a jó fenébe már! Dédapus 1995-ben elhagyta a földet, szerencsére a szellemét sem hagyta itt, állítólag nem az a kedves ember volt, mint mondjuk én. Az iskolát pedig a 2000-es évek elején alapították, ha jól rémlik. Szóval a dédapa eléggé agresszív és szókimondó volt, ráadásul nem volt túl megfontolt, mégis hosszú élete lehetett. Márpedig, ha én kedves vagyok, akkor ő mi lehetett? Na, mindegy, legyintek egyet, majd lehuppanok az egyik kanapéra Hófehérke közelében. Kicsit tanulmányozom még, mint csajt, ha már ideette a kecses fene.
- Amúgy helló, Zé vagyok, a jobbik fajtából – terpeszkedem el, tényleg olyan, mintha az enyém lenne minden. Persze, ha nagyon szeretném, biztos megvehetném… ha adnának rá zsét apámék. Erre viszont nem alapozunk az utolsó húzásuk óta, így mégsem lesz egy kastélyom. Mondjuk ez nem is kéne. Végigfekszem végül, a kezeimet a nyakam mögé teszem, és néha rápislantok a lányra, hátha akar valamit mondani. Végül is megszólíthat, ma nagyon kegyes hangulatban vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem lehetett nem észrevenni, hogy az ügyeletes „énvagyokalegjobbcsajmiértnemfigyelszrám” leányzó, nagyon kihívó módon vetette észre magát velem. Magamban elmosolyodtam, de egyébként pedig csak a szemöldököm húztam fel, és adtam neki egy kezdőmondatot, hogy megnyugodhasson a kis lelke. Észleltem a jelenlétét. Csak hát nekem más dolgom van. Van ilyen nem? Esetleg szabad mással foglalkoznom is, á, mindegy…
- És mire hajtasz „nemhófehérke”? – nyilván rám, de a világ és az én sajnálatomra már el vagyok jegyezve. Líra a megmondhatója, hogy mennyire örülünk mi ennek, nagyon vágytunk erre, szinte kívántuk a másiknak, hogy ez összejöhessen. Csak éppen más emberekkel, nem velünk. De egyelőre játszom, amit kell, és tartom magam a dologhoz, bármennyire is fáj nekem ez.
- Abból. Azt jelenti, hogy nem az alantasabb körökből – bár tudom, hogy ez is nézőpont kérdése, és lehet, hogy ez a csaj is az én értékrendemet követi, de a lényeg az, hogy én tudom, hogy ki-kicsoda és ki méltó arra, hogy egy levegőt szívjon. Viszont még mindig ismerős ez a szőke, és ez bizonytalansággal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mikor szóljak be neki, esetleg megkapja a kijáró tiszteletet, amiért láthatólag az egész parolázás elindult.
- Egy Neviczky, hmm. Akkor azért voltál olyan ismerős. Farkas Zétény – felállok hát, egy halvány mosolyt dobok neki és kezet is nyújtok. Ha esetleg elfogadná, még egy kézcsókot is kap, egy igen udvariasat, nem úgy, mint Lyra. De az egy másik történet, és az más miatt volt, nem a Black család méltóságához volt igazítva. Igen, a Neviczky-k is egészen jó nevű család, szóval a Hófehérkével olyan nagyot nem is tévedtem.
- Téged miért száműztek ide? – teszem fel az elég kézenfekvő kérdést, miközben visszaülök a helyemre. Most össze kéne hasonlítanom Lyrával, hogy kaphattam volna jobbat, de nem tudnék objektíven dönteni. Ahhoz egyikükhöz sem kéne, hogy legyen közöm, így csak marad a sóvárgás a szabadság után. Meg az után, hogy Lyra egyszer nézzem rám normálisan, mert nem olyan jó vele annyit találkozni, amikor adja a fapofát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Izabella megsérült a meccsen, még én is felszisszentem, ahogy a dupla ütés könyörtelenül gólt szerzett az én kis barátommal, aki eljátszotta a kvaff szerepét. Jól van na, ki van mondva. És? Egy szót se, mert betöröm az orrod! Na, szóval meg kellett bizonyosodnom, hogy jó kezekben van, de nem akartam a tömeggel menni, mert az milyen már? Amúgy is, tudom, hogy utálja a tömeget, főleg, ha szánakozva néznek rá. De biztos örülni fog nekem, ha megtudja, hogy jártam arra. Tehát, akkor indultam útnak, amikor már elcsendesedett a tömeg, és biztosan egyedül van, gondolom a többi bénával együtt. Napközben már szereztem neki vattacukrot, de kikötöttem, hogy virág alakú legyen és a levelei Z betűt formázzanak. Nem volt túl olcsó, de nem fog megromlani sem, gondoskodtam róla. Mondjuk az első ötletem az volt, hogy csináltatok egy mini Izabella figurát, akit állandóan eltalál egy kis gurkó és a feje fölé fellógatom, hogy amikor kinyitja a szemét, azt nézze. Megenyhült a szívem, lehet, hogy orvoshoz kell majd mennem emiatt. Szóval rövid időn belül megérkezek a gyenguszra, és szerencsém van, Uff biztos elszívta a békepipát és elaludt, a csinos szöszi meg bulizik valahol. Senki sem kapott el, így amikor benyitok, csak én és a fekvőbetegek vannak. Sok minden le van téve melléjük, egy csokibékát be is nyomok magamnak, nem hiszem, hogy hiányozni fog bárkinek is. Miközben eszegetek, ügyelek mindenki nézésére, és a járásom nagyon halk, szóval nem ébredhetnek fel. Gyorsan készítek egy székből egy vázát és beleteszem neki az új virágot és természetesen fő helyre rakom. Megnézem és látszik, hogy jól elbánt vele a gurkó, de lélegzik. Megsimítom a homlokát, és egy fura vigyort eresztek meg neki.
- És még ki is kaptatok, mondhatom. Na, örülök, hogy lesz kit szekálnom, gyógyulgassál – suttogom és kap a homlokára egy puszit. Ezután megint körbenézek pálcával a kezemben, és ha mégis felébredne valaki, azt elaltatom. Csak pihenjenek, rájuk fér. Óvatosan távozok a teremből, és út közben még elhajítom magam mögé a csokibéka papírját, ami Inedra ágyára esik. Visszatérek a szállásomra, és bosszankodva mosok még egyszer fogat. Aztán máris bebújok a kényelmes ágyba és mosollyal az arcomon alszom el. Megtettem, amit meg kellett egy barátnak, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éhes vagyok, mint a farkas! Pedig nem mondhatnám, hogy nem ettem ebédet, de mégis. Talán a manókat egy kicsit meg kéne rendszabályozni, hogy tápanyag dús ételeket szolgáljanak fel. Dühítő, hogy két órával evés után még mindig korog a gyomrom, emiatt muszáj a konyhára mennem. Amúgy is unatkozom, és jó lenne valamivel elütni az időt. Mondjuk, azt tudom értékelni, ahogy a manók hajlongnak előttem. hiába felszabadítottak – legalábbis ezt olvastam valahol -, akkor is tudják, hogy hol a helyük. Ha nem, akkor majd az otthoni manókon verem le és ezt el is mondom nekik. Ez szokott hatni, és máris kezes bárányok. Nem öltöztem túl, de még így is nagyon elegáns vagyok ebben az új ingben, amihez egy farmert kaptam fel. A szép fekete félcipőm pedig halkan surran a padlózaton. Végül nem túl soká, odaérek a konyhába, és határozottan benyitok. Ott egy fekete ruhás szőke csaj eszik valami, valami… levest? Két pálcikával, akkor ez az egyik távol keleti diák lehet, vagy valami ínyenc. Egy manó pattan elém, mielőtt meg tudnék szólalni.
- Szép délutánt Farkas úr, mit szeretne ma? – naná, hogy máskor is szoktam ide járni, öcsém! Közben rá se nézek a manóra, és amikor idefordul – márpedig idefordul előbb-utóbb a csaj – lecsekkolom keményen. Ismerős, nagyon, á, megvan! Na, ki más lehetne, mint a Fresmoonok egyik képviselője.
- Hozz sajtokat és friss gyümölcsöket, két személyre – mondom a manónak, aki meghajol, és máris elszelel az útból. Közben odasétálok a pálcikás lányhoz és leülök vele szembe.
- Na helló! A barna haj jobban állt – gőzöm sincs ez melyik, de szerintem így ki fog derülni. Ha nem ismer… hmm, szóval, ha még mindig amnéziás, akkor mindegy, de ha a tesója, akkor… ajaj, ki fog derülni. Megvizsgálom az arcát, és mintha még lenne rajta némi folt, de nem tudom megállapítani pontosan. Talán Dasha az? De ha ő Dasha, akkor a múltkori a folyosón lett volna a tesója? Nem tudom, de hamarosan rájövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nahát, nahát! Komolyan kezd gyanús lenni, hogy levitásokba botlok! De nem ám sokba, csak néhányba. Tényleg nagyon fura, hogy összesen ha ismerek négy áfonyaszomorítót, akkor talán nem is állok messze a valóságtól, plusz a tanárok, meg a HV-k. De remélem nem valami, vagy valaki akar ezzel valami sugallatot küldeni nekem, mert akkor az bizony sajnos pofán lesz csapva, öcsém! Szőke Dasha jött, látott, győzött és pálcikával eszik levest. ugye, ez nem csak nekem furcsa? De ki érti azokat a népeket, úgy tudom, hogy kutyát is esznek. Ahhoz képest Izabella azt mondta, hogy Dasha kutyát tart… de lehet, hogy hűtő híján, csak így tárolja őket a legközelebbi szülinapi kutyapörire, hehe. Na, mindegy, csak oda csüccsenek, ha már a manókkal végeztem, akik egyébként egészen gyorsan meghozzák azt, amit kértem.
- Lázadsz? És ugyan mi ellen? De legalább így meg lehet különböztetni a tesódtól. Egyébként attól, hogy a barna jobban áll, még ez is elég… hmmm… dögös? – kérdezem, mert keresem a megfelelő szavakat, majd bekapok egyet a sajtokból, és jóízűen elrágcsálom.
- Nem aggódom, nem az én dolgom cicabogár – kacsintok rá, és amúgy is tök mindegy, hupilila hajjal is érdeklődnék iránta, nem veszítene a csillogásából. Meg amúgy sem értem, hogy mi ez a nagy szóf**ás, mikor a múltkor meg teljesen kuka volt. Ha ő volt egyáltalán.
- Mióta is vagy szőke? – érdeklődöm, mert ebből gyorsan ki fog derülni, hogy melyik Fresmonnal találkoztam, és ha mégsem amnéziás Dasha volt, akkor lesz egy két keresetlen szavam.
De mielőtt ez kifejthetném, olyat mondd, hogy majdnem megdobálom sajttal.
- Mármint, hogy én? Aki megmentett és elintézte, hogy eltűnjenek a sebeid ilyen gyorsan? Igazán nincs mit, máskor is – villan a szemem, mert azért ezt elég nagy pofátlanságnak érzem. Oké, akarata ellenére kapott egy kisebb átkot, de egyáltalán nem fájdalmasat.
- Majd legközelebb vigyázok, és megvárom, míg teljesen megvernek, nehogy az önbecsülésed csorbát szenvedjen – bekapok egy újabb sajtot, mert ugye teli szájjal nem beszélek.
- Amúgy is, mit eszel? Nem levest? Ahhoz nem kanál kell? – gyorsan váltok témát, mert jobb, ha nem borítom rá a csinos kis testére az asztalt. Egy almát is megkezdek, de azt gyorsan felvágok cikkekre, ha már a lusta dögök ezt nem tették meg nekem. Pedig a múltkor is így kértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszméletlen, hogy a levitás lányok milyen jól néznek ki. Szóval Dasha is, tök mindegy, hogy milyen színű a haja.
- Ahogy akarod. Bár nem tudom mennyire nagy lázadás egy hajszín átfestése. De igazad van, ne menjünk bele – nyilván nem lehetett kihagyni ezt, még ha nem is kicsit szemtelen. De nem baj, Dasha majdcsak rájön, hogy barnában jobban tetszik nekem, és mihamarabb jobb is, ha visszaváltoztatja a kedvemért. Nem mintha elszámolással tartozna felém, de így kellene lennie mindennek, nem?
- Persze, hogy az vagy, öcsém! – tárom szét a kezemet és máris bekapok egy újabb almaszeletkét. Most nem fogom hosszasan taglalni, hogy milyen jól néz ki ez a csaj, nem véletlenül akartam azt a csókot. Annál jobban nem hiszem, hogy ezt meg kellene magyarázni…
Az viszont nagyon is érdekel, hogy mióta „lázad”.
- Négy? Hmm… - akkor ez nem sokat segített. Viszont furcsán mosolygós a csaj, és nem tudom, hogy gúnyolódik-e vagy sem. Lehet, hogy a tesójával találkoztam akkor? Hiszen Dashán még mindig vannak nyomok, még ha nem is igazán lehet észrevenni őket. A másik Dashán viszont semmi sem látszott, de azzal védekezett, hogy nagyon sok alapozó van rajta. Vajon most már azért nincs, mert nem annyira látszik, vagy csak a testvérével találkoztam? Ki fogom deríteni, öcsém!
Nagyon vidám, még nyugtatgatni is próbál, miután provokál keményen. Hát egészségeses életmód ez?
- Na, így már jobb – egyezek bele. – Igen? És mivel vehettelek volna még rá? A szép szó nem használt – azért bocsánatkérést ne nagyon várjon, majd egyszer, ha valaki nagyon megérdemli, majd kérek. De egyelőre nem ismerek senkit, aki az én bocsánatkérésemre szorulna. Amit eszik az nagyon fura, főleg, hogy pálcikával eszi. Tudom, hogy van ilyen, meg tradíció, meg minden, de nekem fura. Sosem voltam oda az ilyen kajákért.
- Nem, nem zavar. Bár érdekelne, hogy mit gondolsz arról, hogy én hogyan használom szememnek megfelelően a pálcákat – vigyorgok és letámasztom a bal könyököm, majd az öklömre fektetem a fejem. Újabb sajt és gyümölcsdarabok landoltak a számba felváltva, mivel Dashát néztem és nem azt, hogy éppen mit veszek a kezembe.
- Hé, manó, egy kanalat – csillan fel a szemem a felkérésre. – Érdekel az íze, de csak kanállal, ha nem bánod. Majd a legközelebbi randin talán már megtaníthatsz egy-két fogásra – kacsintok, miközben az egyik büdöske meghozza a kanalat. Amint ideadja a levitás taekwondokirálynő az egészet, óvatosan veszek és megkóstolom a levesét.
- Mondd csak, emlékszel, hogy találkoztunk a folyosón a minap? Furcsán viselkedtél, nem ismertél fel. Vagy a tesód egy nagy kamugép és szórakozott velem – nem fogok kertelni, szeretem az egyenes beszédet, az a legegyszerűbb és akkor nem kell mismásolni sem. Jó, néha elferdítek dolgokat, de az csakis a másik kedvében való járás miatt teszem. A leves íze elmegy, de nem lesz a kedvencem.
- Hát, nem fogom literszámra enni, de nem rossz. Nekem kissé alul-fűszerezett, és más ízvilághoz vagyok szokva – mosolygok, majd visszatolom neki az ételt. Egy sajttal gyorsan el is oszlatom az egészet a  számban, immár megint élveztem a kemény tejtermékek örömeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Oké, lépjünk – vonom meg a vállam. Bármit mond is, makacs volt, össze volt verve, akár belső sérülései is lehettek, nem tudom. Szóval felelőtlen volt, én pedig jó kedvemben ahhoz, hogy elvigyem a gyengélkedőre. Az más kérdés, hogy a szállítási módot nem így képzeltem, de szerintem ennek jobban örült, mintha a hajánál fogva húzom végig a kastélyon. Amúgy meg volt némi szerencsénk is, mert egy tanárral és egy refektussal sem találkoztunk, kizárólag bámészkodókkal, akiket rövid, „ránézéses” módszerrel elküldtem a francba, vagy a mugli vidékekre. Azok biztosan szörnyűek lehetnek.
- Most mondtad, hogy lépjünk túl rajta szívem, és újra felhozod. Hol itt a logika? Különben is ezek pálcikák, az meg varázspálca – helyesbítek neki, mert ha szeretne még kötözködni, velem lehet nyugodtan, csak nem érdemes. Azért megnézem a levest, és ha már ennyire baj, hogy pálcával próbálkoznék, akkor lássuk a kanalat.
Felkapom a fejem egy kissé a következő mondatára, pedig már éppen belemertem a levesbe a kanállal. De az félúton megáll, és próbálom értelmezni a keleti szépség mondatát.
- Randi? Kedves? Hmm – csak ennyit mondok és megkóstolom az ételt. Hát mit mondjak, nekem alulfűszerezett, de hát magyar ember vagyok, aki él-hal a fűszerekért. Elbírt volna még egy kis sót, vagy paprikát, vagy… nem tudom mit, nem vagyok szakács. De egyébként nem mondanám rá, hogy rossz, csak nagyon más. Oké, talán ha többször ennék ilyet, talán még rá is jönnék, hogy mitől ízlik ez. Volt benne valami, aminek az utóíze markánsabb volt és igen… érdekes. Érdekes, de finom.
- Egészen ehető, nem rossz – tolom vissza a konklúzió után a tányért, mégsem az én ízlésem, és nem is az én kajám. Persze, ha kifejezetten ízlett volna, lehet, hogy nem kapja vissza, hanem befalom az egészet. Elveszek egy szelet sajtot és haza ízeket viszek a számba.
Közben megemlítem a tesóját, és kiderül, hogy az szórakozott velem, illetve kihasználta azt, hogy a testvérének hiszem. Meg fogja bánni, ha legközelebb találkozunk, ezt ígérhetem.
- Szóval te is szeretsz szórakozni másokkal? Nyilván hülyének tart, mert összekevertem veled, de majd legközelebb megbánja – vonom meg a vállam, és mosolygok. Ez általában nem jelent jót, de most nem éreztetem, hogy neheztelek a tesójára. Nekem kellett volna ezt észrevennem, persze a hibás nem én vagyok, öcsém!
- Van valami, ami alapján meg lehet különböztetni titeket? – ez elég várható kérdés volt a részemről, hiszen, ezzel gyorsan le lehet tesztelni, hogy kivel is van dolgom. Újabb sajt, és egy kis szőlő. Furcsa elegy, de végül is jól esik.
- Hát de, eltaláltad. Pedig semmi baja nem volt, és ez gyanús is volt. De ügyesen játszotta az amnéziást, aki nem emlékezett sem a csókra, sem a verekedésre. Gondolom, azért majd megkérdezi ezeket, számíthatsz rá – vigyorogva tolok be egy újabb sajtdarabot. Most jöhet néhány szelet alma – mert nyilvánvalóan fel vannak szeletelve a dolgok, a szőlő pedig szépen fel van szemezve és egy tálba betéve. Közben nézem, ahogy eszi a pálcákkal a levest. Igen, jól mondtam: pálcával levest, öcsém!
Végignézek megint rajta és mosolyogva tolok be néhány szelet gyümölcsöt újra.
- Hát, így belegondolva jól vagy így szőkén is nekem Dasha – kuncogok és a fejem feltámasztom a két kezemre. Igen, így is elég jól néz ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hááát eljött ez is a végzős év. Kivéve, ha maradunk, úgy tudom Lyra szeretne mestertanonc lenni, talán akkor nekem is ki kéne találnom valamit. Nem tudom, egyelőre legyen meg ez az év. Miután fényesen bevonultunk a Nagyterembe, Lyrát a helyére kísérem, illetve, ahová mondja. Nem is értem, hogy miért nincs dedikált helyünk, na ezért sem jön be a suli igazán. A kettyós Diri pedig hamarosan elkezdi majd a beszédeit, de remélem gyorsan túl leszünk az egészen. Elbúcsúzom a menyasszonyomtól, odaintek Izának, ha meglátom, majd ledobom magam valahova a zöldek közé. Most a díszítés kékes amúgy, mert a Levita nyert, mily meglepő. Jó lenne már letörni  a vigyort megint az arcukról, de nem látok rá sok esélyt. Mindegy, vége az első etapnak, lehet enni. Gyorsan befalom, ami nekem jár, persze figyelve, hogy normálisan egyek, ne úgy, mint itt a legtöbb éhenkórász. Tuti, hogy a legtöbbjük csak a zaba miatt jár ide.
Jön a következő rész és meghallom a nevemet, hogy mi? Persze felállok és szerénynek nem nevezhető mosollyal az arcomon kisétálok a kettyóshoz, átvenni az oklevelet. Igazán jó helyre került a díj, úgy gondolom. Kezet rázok a dirivel - majd az asztalnál megtörlöm, nem kell félni -, aztán visszasétálok a helyre és az asztalra teszem a cuccot. Megtörlöm a kezemet a szalvétában, aztán várom a többi nagyokost, hogy lassan mehessek is a dolgomra. Ennyi elég is volt, majd kiteszem a falra az oklevelet, öcsém! De, hogy melyikre, azt még nem tudom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem éppen reggel ébredtem, már jól belevágott a nap a tíz órába is, mire kinyitottam a szemeimet. Annelie mellett feküdtem egy szál alsónadrágban, ő pedig egy póló és rövidnadrág kombinációjába tolta hozzám a nemesebbik felét. Nem történt igazán semmi, a kisebb incidens után, amit nem szerettem volna, ha elharapódzik eljöttünk a buliról, hazakísértem a pityókás lányt. Ígéretemhez híven megtekinthette a felsőtestem, de azon kívül, hogy segített levakarni sok röhögés közepette Scarlett rajzát, csak annyi volt, hogy ő átöltözött, én levettem a nadrágom, jó éjt puszi és elaludt rajtam, mint egy macska. A kis sárkánya nem akart éppen megenni, sem felgyújtani, szóval egy jót aludtunk, főleg Annelie. Biztos kényelmes lehettem, ha reggelig nem mászott le rólam. Engem egyébként gyorsan elnyomott az álom és nagyjából egy óra volt, mire meg tudtam mozdulni. Miután láttam, hogy nem fog felkelni egyhamar – úgyis hétvége van, miért is kelne – a menyasszonyom, ideje volt távoznom, főleg, hogy éhes voltam. Nem akartam kifosztani, készítettem kávét mindkettőnknek és kifelé menet odatettem az éjjeliszekrényére, amire már ő is megmozdult. Otthagytam őt egy gyors puszi után és elmentem a falatozóba burkolni valamit. Nem értem rá kivárni egy étterem ajánlatát, gyorsan ennem kellett. Aztán elnézelődtem a parkban, most pedig már újra a kastélyban sétálgatok. A társalgóba is benézek, hátha van ismerős, de csak valaki lábát láttám, de egy vállvonással megnéztem magamnak ki az. Hátulról közelítettem, nem láthatott, és hát ki más lenne, ha nem Iza. Rögtön elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Csipkerózsikát már a tegnapi csók sem kelti fel? Nocsak, nocsak - vigyorom még szélesebb lett, ha lehet, és bár piszkáltam vele, nem hiszem, hogy zokon venné. Lekaptam egy párnát mellőle és a kandalló elé helyezkedtem, és kifekszem elé.
- Azért szólhattál volna, hogy van barátod, nem is láttam még ezt a srácot, de azért örülök, hogy végre valaki megolvasztotta a jégpáncélod – mosolyogva beszélek, és még kényelmesebben elhelyezkedem. Látom, hogy el is van pirulva, szóval kíváncsi vagyok a sztorira.
- Na, mesélj – figyelem érdeklődve. Majd ha nagyon kiosztom, megmondom neki, hogy mindjárt vizsgaidőszak és a könyvekkel kellene foglalkozni, nem a pasikkal. De ezt csak a legvégső esetben vetem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Iza feküdt ott, nekem meg muszáj volt rákérdeznem. De tényleg, nem hiszem, hogy azt hiszi, hogy tízből tíz esetben egyszer sem tenném fel a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy mind a tízszer feltenném, és ismer annyira, hogy ő is ezt higgye. A combom felé üt, de csak reflexből húzódok kicsit visszább, viszont hagyom, hogy eltaláljon. Vele együtt nevetek, a kérdése persze jogos, de csak ingatom a fejem.
- Teljesen kipihent vagyok, egy jót aludtunk. Anne kicsit becsiccsentett, hazakísértem, szépen betakartam, aztán aludtam én is – osztom meg vele a rá tartozó részt, amíg párnát kerítek magamnak. Az a néhány puszi, meg a hasmutogatás igazán ártatlan volt, főleg ebben a korban. Azért láttam rajta az elégedettséget a gúnyos mosolyán át, el tudtam képzelni, hogy mi játszódhatott le a fejében. Tuti fel fogom hozni a vizsgákat ezek után…
- Persze, hogyan is lenne az. Nemes Lilien Izabella egy pasival csókolózik egy bulin, teljesen szokványos látvány – vágok vissza, mert én már nem is tudom, hogy hány éve ismerem. Három? Na, ilyet én még nem láttam tőle, de nem ítélem el, arról szó sincs. Csak újdonság számomra.
- Aha, hát a srácon nem úgy látszott, hogy nem akar semmit. Persze csak nyugodtan tagadd, de szerintem meg kéne próbálnod. Jó kis páros voltatok látszólag. Ennyiszer még sosem láttalak elpirulva – vigyorgok tovább, és feltámasztom a könyökömre a fejem. De tényleg, nem hiszem, hogy egy kis ital ennyire lazává tette volna Izát, ahhoz azért több kell. Sőt egyáltalán nem tűnt úgy, mintha első találkozás lett volna.
Végül kiterülök a kandalló elé, és nem piszkálom tovább, bár megtehetném, de most inkább hagyom.
- Remélem, mellém kerülsz a tablóra – jut eszembe, jó lenne, még egy kicsit meg is bűvölném, hogy nyelvet nyújtsak rá, ő meg vágja a szokásos arcait rá. Mekkora tuti lenne már?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Iza most is cuki volt, mint mindig, ezért is eshettem bele anno úgy, hogy észre sem vettem. De azt hiszem, hogy elmúlt már ez az érzés, vagy legalább erősen visszahúzódott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzódom hozzá, de Anneliehez is vonzódom, meg van egy csomó lány. Na, de mindegy, próbálja meteni a menthetőt, és ez becsületére váljon.
Sokat ivott, mondja, én nem hiszem igazán. Az biztos, hogy egy percre sem tudta levenni Izáról a tekintetét, de legalább nem volt túl pofátlan. Szóval nem csak az ital miatt volt olyan, de jó, nem faggatom tovább róla. Aztán beveti a szemeit, mert kíváncsi, és jól tudja, hogy elérheti nálam vele azt, amit akar. Persze ez övön aluli, és lehet, hogy még behajtom valahol rajta.
- Ne villogtasd a smaragdjaid, mert belém forr a szó… Szóval látszott, hogy tetszel neki és többet akar, mint ismerkedni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az első találkozásotok, ahhoz túl közvetlen volt és nem pofoztad meg érte – én még élénken emlékszem az első esetre, amikor megcsókoltam csak azért, mert nekem úgy volt jó. Nagyon kiakadt és nagyon csapkodott, itt ilyenről szó sem volt. Sőt nem láttam azt sem, hogy nagyon ellenkezett volna, de… hagyjuk a témát, térjünk át az iskolára, sokkal unalmasabb és kevésbé kínos.
- Tényleg? Hát Akkor a Rellon lesz felül Izus, vagy nem láttad a pontversenyt mostanában? Lehetsz alattam – röhögök fel, a teljesen kétértelmű mondatomra. Szegénynek, ezt most eléggé öngól volt, mert két és fél ezer ponttal vezetünk az Eridon előtt, és a Levita az utolsó, ha jól emlékszem kétezer pontjuk sincs. Az más kérdés, hogy a végzősökkel mi van, talán még én is szereztem néhány pontot idén, pedig nem volt szándékos esküszöm…
- Azt még nem tudom. Nem sok minden tartana itt, az a helyzet. Lassan meg kell kezdenem apám mellett a tanulást a cégeinknél, nem biztos, hogy még pár évet itt akarok veszíteni – vonom meg a vállam fintorogva. Gőzöm sincs, hogy maradjak-e, vagy sem, vagy egyáltalán mi legyen. Lyrával még mindig nem vagyunk egy hullámhosszon, Anelliet lehet, hogy hamarabb el tudnám venni, mint őt. Nem is sajnálom tőle azt a szép gyűrűt.
- És te milyen szakra mész? – érdekel, hogy mi szeretne lenni, igaz mondta már, de az évek során, vagy akár az utolsó hetekben is lehet változás a mi korunkban. Lehet, hogy maradni fogok emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ejj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet.
Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre.
- Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel.
- Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném.
- Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tényleg azt hittem, hogy legalább az étkezőket nem fogják zavarni ezzel a nyállal, de Mihailék itt is kitettek magukért. Majdnem visszafordultam, amikor beléptem, a rívás kerülgetett, a sok tapadókorongos pártól. Mint egy oázis a sivatagban, amikor már majdnem szomjan halnál, úgy nézett vissza rám tekintélyét teljesen kieresztve a Rellon asztala. Azt nem mondom, hogy nem voltak ott párok, de valahogy ők normálisabban viselkedtek, mint a többiek. Felmerült a gondolat, hogy a varázsboltokból eltűnhetett a sok szerelmi bájital, mert azért ez túl sok, még az én vastag gyomromnak is. Mindegy is, átvágtam a termen, és kisvártatva már egy eridonos csajszi mellett ültem, ha már volt valamim – konkrétan két valamim – amivel elterelhetjük a figyelmünket a mai témáról, vagy éppen egy kicsit viccesebbé tehetjük azt. Viszont a köszönésemre nem reagál azonnal a barna, nagyon el van foglalva a kajával és a bambulással. Szóval, nem csak azonnal nem reagál, hanem még később sem, mint, ahogy azt elvárná az ember. Ez nem jó pont egy Rellonos asztalnál a másik házba tartozó bárkinek is, meg amúgy engem is gyorsan fel lehet cseszni az alapvető tisztelet nem megadásával. Végül, mintha egy varázscsengettyűt ráznának meg felette, felém fordul, de szinte azonnal oldalra kell döntenem a fejemet és a bal szemöldököm felemelve fixírozni kezdem a lányt, ahogy előttem hadonászik. Are you fucking kidding me?
- Nocsak, megszólaltál – mondom ki azonnal, ami eszembe jut, de végre talán elkezdjük a normális kommunikációt, mielőtt ráönteném az előtte lévő töklevet és otthagynám.
- Persze, hogy nem ismerlek - bírom, ahogy tükrözi a mozdulatom és most neki van félig felhúzva a szemöldöke. Még a végén szemöldökpajtik leszünk, öcsém!
- Oké, akkor legyél… Bea – vállat vonok és elfogadom a jobbját, amit határozottan meg is rázok, hogy tudja, nem nyúlbélával van dolga, hanem… velem.
- Nem, én nem vagyok ilyen nyál, hogy mindenki előtt smárolgassak, főleg nem tenném ezen a napon. Bár tény, hogy jó smárolni, de itt eszenek az emberek és elképzelhető, hogy nem kívéncsiak rám - ironizálok, miközben Bea kiszúr egy újabb párost, és hitetlenkedve nézi. Később ennek a hitetlenkedésének hangot is, csak egyetérteni tudok vele. Főleg mikor ráborítják a töklevének egy részét.
- Rá se ránts, kapsz újat – közben a pálcám egy intésére felszárítom a ruháját. Hát nem jófejség ez tőlem? Ez, igen. Közben a manók valahogy visszatöltik az italát is.
- Arra gondoltam, hogy… hát nem nagy valami, de van nálam instant perui sötétségpor – előveszem a kis csomagot, amit csak földhöz kell vágni és sötétbe borul a világ. – Ha bedobod alájuk, mielőtt megcsókolnák egymást… reméljük, a mellettük lévőt fogják, vagy legalább fejre állnak emiatt. Ráadásul elég nagy a hatósugárban lesz sötét, szóval… nagy röhögésre számítok a részünkről - ravaszkás mosollyal adom elő a tervem rá eső részét, miközben felmérem a terepet. Még jó, hogy a kung-fu pontos távolságok bemérésére is megtanított, úgyhogy, ha eljön az idő, akcióba léphetek. Magam elé húzom a saját töklevemet és várom, hogy tetszik-e neki az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem, de nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam a gondolataid. Mondjuk, ők sem kitalálják – legyintek, de nem sokáig élvezhetem a normális beszélgetés folyamát, mert a lányt leöntik. Elhárítom a katasztrófát – egy nőnél azért simán lehet, hogy annak találja, márpedig az Eridonos már inkább nő, mint lány – és máris előhozakodok neki a tervvel. Amint megmutatom neki a port, látom, hogy a sztereotipizált bátrak között is van olyan, aki benne van egy kis mókába, főleg, ha más kárán fogjuk ezt végrehajtani. Elégedetten nézem, ahogy örül a sötétségpornak, és már látom, hogy ő fogja eldobni, úgyhogy meg is erősítem ebben. A bizalomhíd épül, de a tartószerkezetek még labilisak, így, hogy a csavarok jól meg legyenek húzva, nekem is adnom kellett valamit. Ja, a port is én adtam, never mind. Oldalra biccentett fejjel, de kíváncsi szemekkel és tágra nyílt fülekkel hallgatom az ötletét. Elpillantok a tanári asztal felé, csak egy ismerős van, Strakhova, de róla meg azt hiszem paranoiás, szóval nem egyszerű a kérés. Na, meg, ha ő a bátor, miért én csináljam. Ja, én vagyok az eszes és ravasz, így már értem.
- Hát ez elég botor dolog volt – kezdek vele és csettintek a nyelvemmel mellé. – Jobb lett volna, ha az üveget adod oda. Most vihetek egy egész kupát a tanár asztalhoz, á, nem feltűnő – ingatom a fejem hitetlenül. – De szerencséd van, mert van egy hasonló kancsójuk – én inkább annak mondanám, nem kupának -, így azt viszont ki tudom cserélni. Te olyan rendes vagy, hogy itt megvársz, öcsém, komolyan. Innen jól megnézed, csak ne lennél ennyire bátor Eridonos – röhögök, de én vagyok a Farkas, ő csak Piroska, szóval magamhoz veszem a kupát, és lassan elindulok a tanárok felé, mintha amúgy kifelé igyekeznék. Amikor már kiszúrható vagyok, hirtelen girlandokból és szívekből álló táncoló párocska indul el a tanárok felé. Néhány azt nézik, hogy ki lehet ez, de nem reagálok, majd megnézik maguknak. Úgy teszek, mintha engem is elvarázsolna a dolog, ami azt illeti, egész ügyes és kreatív, és várom, hogy a tanárok vére ne felém nézzenek. Amint ez megtörténik, elindulok és a tanári asztalnál egy gyors mozdulattal kicserélem a két kancsót, majd lassan hátrálok, és aztán visszafordulok és elindulok visszafelé zsebre vágott kézzel, aprót vigyorogva. nyilván a szabad kezem van „eltéve”. A Rellonosok mozgolódni kezdenek, én csak egy pajkos kacsintást küldök feléjük, majd visszaülök Bea mellé. Magamhoz veszem a töklevem és várom, hogy akcióba kezdjen a vendégünk.
- Magának is kisasszony – vágom rá, majd koccintásra emelem a poharat. Iszunk és nekem pedig a szemem eltűnik a lányéban, majd követi a kezét, közben a perifériámban felmérem a távolságot. Nos, a kung-fu ebben nagyon nagy segítséget ad, valószínűleg e nélkül nem is tudnám megcsinálni, amit akarok. Miközben visszafelé jöttem még az előbb, szépen lecsavartam a rellonos bájital zárókupakját, és készenlétben tartottam az ujjaim között, hogy ha eljön az idő, cselekedhessek. Amint sötét kezdett lenni – ez a por szinte azonnal azt csinál, 2 másodperc és te is sötétben leszel -, máris előhúztam, de úgy, hogy ne legyen feltűnő, majd gyorsan lejátszottam magamban, hogy hol lehet Bea töklevet és beleöntöttem a bájitalt. Aztán szépen visszaügyeskedtem, és lezártam az üveget a zsebemben, majd vártam, hogy a sötétségpor hatása elmúljon. Közben pedig hallgattam a tompa puffanásokat, a hitellen felkiálltásokat, hangos nyögéseket, meg a sok „au”-t. Ennekmeglétét röhögéssel fejeztem ki a nagyérdemű felé, a Rellonosok hangosan nevettek, amikor rájöttek, hogy mi történt. Aztán nagyjából egy-másfél perc múlva kitisztult a világ. Még mindig ugyanúgy tartottam a töklevet, és vadul vigyorogtam Beára.
- Odanézz – mutattam egy vérző ajkú lányra, majd egy másik párosra, akik a fejüket fogdosták. A Rellon asztala röhögésbe fulladt, a tanárok közül egy pár furcsán kezdett viselkedni. De engem jobban foglalkoztatott, hogy a baleseteseket vizslassam. Persze egyből kiabálás kerekedett, de senki nem lépett, majd a párocskák, is nevetni kezdtek, elrontva a bulimat. Régen legalább verekedtünk, most meg kínjukba nevetnek.
- Nos, hogy tetszik? – kérdezem, majd újra koccintásra emelem a poharam. Bármi lesz is, én iszom az enyémből egy jóízűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ügyes trükk, hol tanultad? – valódi érdeklődés csillan a szemeiben, tényleg tudni akarom, hogy ezt a kis bűbájt honnan tanulta. Mindig jó új tudásra szert tenni, mert ezeket nem csak egyféleképpen lehet használni, máskor is jól jöhetnek, akár szorult helyzetben. Mondjuk, egy ilyen girland-páros ráugrik az áldozatra és jól összecsomózza a kezeit, na ugye?!
Csel a cselben, trójai faló, mindenki annak mondja a trükkömet, aminek csak akarja, de bejön. Elhitettem vele, hogy a perui sötétségpor – ami egy kőzet, úgyhogy ki tudja miért ez a neve? – hatalmas mókát hoz majd, és biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De én szeretem a viccet túltolni, szóval kap egy kis bájitalt, ami majd egy kicsit feldobja az amúgy milyen rossz kis napját, persze csak később. Megtörténik a káosz és a bájital is a helyére megy, szóval elméletben minden a legnagyobb rendben. Mire kivilágosodik, sok-sok idióta még maguknál is idiótább helyzetbe kerül. Hát, most jól ki lesztek röhögve, öcsém! Nevetek és mutogatok, Bea pedig szintén ezt teszi, és valamiért a pálcájával is játszik, nem figyelem igazán. Mondjuk rájuk robbanthatna pá konfettit, hogy teljes legyen a gyönyör. Végül elégedetten koccintok vele másodjára is.
- Örülök, hogy idetaláltál és tényleg jó móka volt, Bea! Én a következő évig, ahol ugyanezt csinálhatnánk – nevetek fel, majd iszom egyet, meg éppen válaszolnék valamit Beának, amikor valaki elkéri a sót. Hogy mi van? Itt a káosz közepén, röhögésen túl, valaki sót kér a kajájához. Felvont szemöldökkel fordulok el, valójában nem is néztem igazán Beát, csak bambultam és befelé gondolkodtam, de biztos úgy tűnt, hogy őt nézem. Fő az udvariasság, csak vigyázni kell, hogy oda ne égjen, öcsém! Szóval odafordulok show-girl felé, hogy ki ez, aki tudja a nevemet is és nincs pálcája, hogy magához hívja a sót. Bevallom, meglep a leányzó fekete hajzuhataga, meg ismerős vonásai. Talán láttam már a „káhá”-ban, de a neve nem ugrik be. Viszont a mosolya… az olyan Izás, és milyen szép szemei vannak, hmm. Hirtelen elfeledkezek mindenről, az új préda jobban megmozgatja a fantáziám, mint jelen pillantaban bármi más is. Sőt, valamiért bárgyúbb vigyor jelenik meg a vártnál az arcomon, de azt szerencsére tudom még korrigálni. Csak nézek rá, és álmodozni van kedvem, ahogy… elmegyünk valahová kettesben, Merlin! Ő lesz az igaz! De miért? Mert elkérte a sót és a só az megfűszerezi az életünket, akár csak egy édes csók? Miket beszélek, öcsém?! Az ujjaim, mintha csak lábak lennének lassan „járni” kezdenek a só felé, majd végül megkaparintom azt.
- Hát persze kedves… ne haragudj, de még nem hallottam a neved, elárulnád? – hát olyan bájos hangom kérdezem, hogy szerintem a torkán akad majd a szó. Ennyire kedves Zéténnyel még biztos nem találkozott senki. Felpattanok és senki másról tudomást nem véve megkerülöm az asztalt, egy fejbólintással elhessegetem a fekete csoda mellől a rellonos gólyát és odateszem mellé a sót. Felkönyöklök az asztalra és felé fordulok.
- Parancsolj, a sód. Hogyhogy nem vettelek még eddig észre téged, hiszen eléggé feltűnő jelenség vagy – kérdezem, és közben a szemeit nézegetem. A barna csokimasszát, amibe menten beleolvadok, awww. Nem tudom mi történt, de ez valami csodálatos érzés, ennél már csak ez a lány a csodálatosabb. El fogom venni feleségül! De, hogy ma az enyém lesz, az tuti, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát nem tudom, hogy eddig hol tanult a lány, de nekem nem biztos, hogy így menne ez a táncoltatás. Végül is mindegy, a célunkat elértük, és még egy gyönyörűség is csatlakozott hozzánk! Hát milyen szerencsés nap ez! Csak nézek rá, amikor a hogylétemről kérdez, hát ennél jobban már csak meztelenül az ágyban lehetnék vele, de talán még korai lenne felvetnie ezt az ötletet. Kell még hozzá egy-két perc, amikor már teljesen eldobom az agyamat tőle. Piri kérdése bennem is felvetődött, szóval mikor odaviszem a sót a fekete démonnak, akinél remélem, minél hamarabb elkárhozhatok, vagy amit csak akar, én is megkérdezem tőle. A válasz kicsit lelombozó, de végül is valamennyire érthető.
- Én hat éve nem voltam itt, de a hírem itt maradhatott, talán azért hitted, hogy másokra vesztegetném a drága időmet, nem pedig mondjuk egy ilyen intelligens és belevaló Rellonos lányba – közben, hogy odaférjek, el kell távolítanom egy gólyát, amire a drága, mint egy igazi anyuka, aki a gyermekeit védelmezi, rám szól. Igazán igaza lehet, talán goromba voltam, kicsit el is szégyellem magam.
- Bocsánat öcsi, kicsit túlreagáltam – még rá is kacsintok a kissrácra, aki erre egy picit belefehéredik a bocsánatkérésembe és egyenes vonalú gyorsuló mozgást végezve, a legrövidebb úton távozik a közelemből.
- Oké Ajtai Brigitta L… ezt nem mondom ki, hehe – mosolygok és bele is pirulok, hogy majdnem elrontottam a kérését annak, a szívem ilyen nagymértékben megdobogtatja. Annyira kifordít önmagamtól, hogy kezdem megérteni az itteni Valentin napos csőrözőket. Nem, hogy megérteni, irigylem őket, és felkacagok, ahogy helyre teszi Piroskát.
- Amúgy ő tényleg Piroska, eltaláltad, de nagyon jó szójátékot hoztál össze ám! – kisöprök egy tincset a szeme elől, hogy jobban láthassam azokat a csodálatos lélektükröket. Lenyűgöző, ahogy megrebben a szempillája, és akkor még lejjebb sem csúszott a tekintetem. Milyen kincseket rejt ez a ruha, nem igaz? Lehet, hogy a barlangfürdőbe viszem elrandizni, ahol egy ablakon át beszűrődik a Hold fénye, és aww megcsókolom a szája helyén lévő gyümölcsöket, te jó Merlin!
- Minden, de főleg te. Nagyon szép a hajad – elkezdem felfűzni az ujjaimra pár szexisen leomló tincsét, a puha haj, körbefon, magához láncol és az illata is vadító. Soha nem offolta még senki sem ennyire le az agyam, és ez a viselkedés olyan idegen volt eddig tőlem, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen bennem. Most viszont nem érdekel semmi, csak ez a fekete hajú csoda, akihez egy kicsit közelebb húzódok és „észrevétlenül” a combjára teszem a bal kezem. Nagyot sóhajtok és lángrózsák gyúlnak az arcomon, ahogy őt bámulom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Öt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Teljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hiába minden, a drága kis Nadia pörög és egyre idegesebb lesz. Ettől féltem, de mit tehetnék? Ellökhetném a francba és otthagyhatnám... megint. Mivel az elsőt sem érdemelte meg valójában, így nem tehetem meg ezt vele, nem valahogy ki kell bírnom ezt a "beszélgetést", elküld még párszor a picsába, aztán majd lenyugszik. Öt év alatt biztos lett új pasija, meg 4 gyereke és jól van. Csak hát ha ő ezt nyugodtan viselné, az már nem Nadia Rosales lenne, hanem valaki más. Ennek így kellett lennie. Hagyom, hogy verjen, de elfárad benne... komolyan megsajnálom. Rossz látni, hogy ennyire elgyengül, és szeretném ha még ütne egy kicsit, mert ez semmi ahhoz, amit én okozhattam neki. Igaz, már kezdett fájni a mellkasom, és már majdnem megszüntettem őt, egy jól irányzott csapással, de nem bántok nőket... csak ha megérdemlik. Őt nem fogom, soha sem bántott meg, most pedig még igaza is van, egészen addig, amíg hazugnak nem hív. Na, ez az, amit tudnia kellene, hogy nem így van...
- Én soha nem hazudok, querida - nem tudom, hogy az a kevés spanyol tudásom mennyire fog betalálni, de ezzel is emlékeztetni szeretném, hogy nem felejtettem el igazán őt. Sokszor eszembe jutottak a felhőtlen esték, a borzogatások a csöppnyi erkélyén, a divatbemutatója, amit tartott nekem, vagy a vad éjszakák... jó volt az a fél év, de el kellett jönnöm. Lehet, hogy életem lehetőségét hagytam ki akkor, de ezt már soha sem fogjuk megtudni. Meglep. Itt dolgozik, akkor tanár? Hát ez egyre rosszabb, öcsém!
- Én pedig itt tanulok. Hidd el, ha tudtam volna,hogy idejössz... - nem fojtatom, csak hátrabólintok a fejemmel és vagy háromszor a falhoz verem. Nem kell ide más, megverem én magam. Tudom, bármit mondanék, úgysem használna, talán majd egy másik alkalommal.
- Sajnálom - emelem rá a kékjeimet, amikből, most őszinte megbánás sugárzik felé. - Ha akarod, kiiratkozok, nem akarok az utadban lenni, vagy gondot okozni - nézek rá szomorkásan, de a kezeim nem indulnak felé... pedig szívesen megölelném. Hiányzott, most döbbenek rá igazán, de nem tehetem meg vele, hogy megölelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem volt egyszerű - támadok vissza ingerültebben, mint szerettem volna. Nem, nem tudhatja mi volt akkor és amíg csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és a tényeket nem is fog megnyugodni. Le sem esik egy darabig, hogy miről beszél, de aztán az utolsó mondattal megvilágosodom.
- Izabella? Láttad a képet? - ledöbbenek, de nem sokáig tudok döbbentgetni, mert egyre nagyobb butaságokba hajszolja bele magát. - Nem volt áldozat és te sem, hagyd már abba! Azért mentem... így legalább nem? - egymás szavába vágdosunk, de megragadta a fülemet az elharapott mondat. Mi nem? Nem lettünk férj és feleség, vagy mi? De aztán megint bepörög és szurkálni kezdi a kését, ami már valljuk be, nem túl lovagias, még tőle sem.
- Miért? 26 évesen már nem lehet tanulni? És amúgy is tudod te - hát rohadtul nem értem rá tanulni az okklumencián kívül semmit,és azt sem sikerült tökéletesen befejeznem. De mindegy, persze, bántsál még a bejáratnál, nincs ennél jobb hely... Inkább elmegyek, de megígérem neki, hogy akár az egész kócerájt itt hagyom, ha az megnyugtatja a lelkét. Utálom így látni, sokkal jobban fáj, hogy ennyire mérges rám, mint az, amikor csapkodta a törékeny kezeivel a mellkasomat.
- Ha tudom ,hogy így alakul nem szólítottalak volna le. Ezt akarod hallani? Meg mi az, hogy nem lenne ez az egész? Van valami azon kívül, hogy felnégyelnél itt helyben? - kezdek ideges lenni és ez nem tesz jót a beszélgetés ívének. Még a végén kirúgnak, mert felrúgtam egy tanárt, azt azért mégsem kéne, öcsém!
- Ha megmondod mit tanítasz, nem fogom felvenni a tárgyat és elkerüllek. Sajnálom, ígérem nem leszek a terhedre soha többé - mondom már kissé dacosan, csak engedjen el. De mivel csak úgy nem fog, muszáj intézkedéseket tennem az ügyben.
- Elmehetek? - kérdezem tőle, kissé lehiggadva már, hátha a szavaim hatására legalább elüldöz innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudod miket beszélsz, Nadia. Izabella itt tanít egyébként, szóval majd kikérdezheted, ha annyira érdekel a tanáriban. Úgyis hiába mondok bármit neked. De annyit elmondhatok neked elöljáróban, hogy a legjobb barátom - vonok most már vállat, hiszen az eddigi beszélgetésekből pontosan lejött, hogy úgysem mondhatok semmit, ami neki jó lenne, szóval még hagynom kell magam. Legközelebb már nem így lesz, most meglepett, de ha újra találkozunk, nem hagyom, hogy ő irányítson.
- És én vagyok a hazug, rendben - halvány, gúnyos mosoly, majd gyorsan elharapom, nem szeretném, ha infarktust kapna, mert annyira felhúzom. Csak gyorsan végezzünk is, ebből már úgysem lehet happy end. Megint elejt egy mondatot, majd erőszakosan elvágja a szálat. Oké, felfogtam, nem akarod elmondani, legyen így. Próbálom terelni a témát, és kiderül, hogy mit tanít. Jó, azt úgysem vettem volna fel, és azt sem tudom, hogy MT szakokon felvehető-e. Ennél jobban nem hiszem, hogy alakulhatott volna a dolog.
- Hmm, az jól áll neked. Oké, nem veszem fel. Azt már nehéz lesz kimagyaráznod, hogy nem ismerjük egymást - intek a fejemmel oldalra, ahol számtalan diák hallgatózik és leskelődik. Pálcát húzok és feléjük mutatok, az arcomon szemernyi kétség nincs, hogy ha nem tűnnek el, akkor átok rájuk. Szó szerint. De értenek a szóból és elmennek, legalábbis most még.
- Oké Nadia, elérted, hogy felbosszants - két kézzel lököm arrébb, az arcomon látszik, hogy ideges vagyok. Na, most ne nagyon jöjjön a közelembe senki, ha jót akar. Az utolsó mondata már nem is érdekel, csak gonosz gondolatokkal a fejemben távozok, hiszen az óra elejéről már biztos lekések. Kelevitz majd röhöghet rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A fehéregyensúly nem volt jó, a háttérből illett volna kivenni a berepülő madarat. Mondja ő, és hozzáteszi még, hogy: "így csak Várakozáson Felülit tudok adni, kedves Zétény". Egy, kedves neked a feldugott sün, kettő a madár SZÁNDÉKOSAN volt benne hagyva. Persze, ő tudja, hogy a kép koncepciója így megtörik, hogy a csuklóját törné el az én Yat Chi Kuen-em. De mivel már apa vagyok, mégis kedvesen kell viselkednem, nem hozhatok szégyent Natie-re. Legalábbis Nadia szerint, akinek egyelőre élvezem a bizalmát a lányunk felé. Hülye egy helyzet, de már túlbeszéltük, túltárgyaltuk és már csak a jövőbe tekintünk. Az, hogy Sarah meg nem jött el a randira, valami béna dologra hivatkozva, nem segít a mostani komor hangulatomon. Lehet, hogy beugrok Natiehoz délután, hogy legalább elbohóckodjak a kisasszonnyal, vele mindig öröm az élet. Főleg, ha a nagyit egy kicsit megviccelhetjük. Szívesen teszem, öcsém. De ahhoz le kell nyugodnom jobban, mert jelenleg bárkit meg tudnék büntetni, hogy finoman mondjam. De szívesen odeébtessékelek pár gólyát, vagy nagyobbat is, ha éppen belém szeretne valaki állni. Lehet, hogy jól is esne egy kis feszültséglevezetés, ha már a professzoron nem tudtam ezt megtenni. Helyesbítek, nem akartam megtenni. Így is felbuktatok egy gondolataiba elmerülő fiatalabb diákot, aki miután felkiált, mérges arccal fordul felém. Én pedig várom, hogy mit reagál. De végül nem csinál semmit, csak motyog valamit az orra alatt a rellonosokról, és odébb áll. Kár. Le kell egy kicsit higgadnom, szóval megrendelem azt a könyvet a mágusnetről, amit a múltkor kinéztem magamnak, és a társalgóban ehhez pont jó lesz a kedvenc fotelem. Most nem annyira nyugis a helyiség, de azért elviselhető. Elindulok a sarkom felé, de egy ismeretlen csajszi már odaült, és nekem nincs kedvem a mellette lévő ülőhelyekre odaülni. Odasétáléok hozzá, és nézem egy kicsit magamnak, szerintem őt már nem tudom megfegyelmezni a jelvényemmel, így egyszerűsítek.
- Cső, átülnél a helyemről, szükségem van rá - még hozzá sem tettem, hogy öcsém, így mega-ultra-kedves voltam a körülményekhez képest a csajjal. Nem is igazán nézem meg magamnak, csak várom, hogy elhordja az irháját. - De most komolyan, nem akarlak odébtenni, mert kedves vagyok - még egy mosolyt is megengedek magamnak, hogy megtapasztalhassa a Zétény-féle kegyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sosem szeretett mindenki, és ez így jó. Ha mindenki kedvelne, az annyira nem én lennék, hogy rosszul érezném magam. A levitás szőke, aki a tökmag csoport helyi ügyeletese volt, elfoglalta a helyem és kérdést tett fel nekem, ami alapvetően hülyeség. Ha viccelnék alapvetően látszana rajtam, de mivel kifejtettem kedvesen a kérésem, így ez nem lehet vicc. Persze tudom jól, ő nem ismer engem - minden kislány mégsem epekedhet értem, öcsém -, emiatt nem tudja, hogy ki áll vele szemben. Azt sem tudja valószínűleg, hogy hamarosan valamilyen módon hűlt helye lesz a székemen, amit én dedikáltam magamnak, és amiről sokan tudják, hogy az enyém. Sóhajtok egyet, és tényleg eléggé együttérzően nézek rá a tudatlansága miatt.
- Hát... nem talált, szőke hercegnője a kék háznak - tényleg, kedves vagyok, még fel is emelem szóban olyan magasságba, amit nem érhetne el. Már csak azért sem, mert hiába a csinos pofi, sajnos ismretlen valaki. Márpedig ha én sosem hallottam még róla, nem lehet előkelő hercegnő, csak annak udvarhölgye. Hmm, hölgynek hívtam a könyvzabáló tintaszín ház képviselőjét. Persze ott is van legalább egy normális ember, az pedig Iza. Maradjunk annyiban, hogy összesen egy, de bármikor meggyőzhet ennek az ellenkezőjéről bárki, ha szeretne. Látszik a hitetlen képén, hogy nem érti az egészet, pedig magyarul mondtam, és egyértelműen. Vagy csak lány, és azért?
- Jól van édesem, elmondtad, amit akartál. Arrébb tennéd a két féltekét az útból, hogy ne nekem kelljen? Ez volt a harmadik, egyben utolsó kedves kérésem - szélesen elmosolyodom, és felemelem a szemöldököm is mellé. Iza mondta, hogy legyek kedves, de ez nem mehet örökké, csak amíg megkapom a kellő tiszteletet. Én már megadtam a kéknél a laszti. Aztán odébb lesz téve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tudtam, hogy felpiszkáltam a szőkét, látszik rajta, ahogy kiakad a barom-métere. Pedig ahhoz képest, hogy elküldhettem volna Merlin hátsójába is - még ezt is ilyen szépen írom le, nahát! -, egészen szofisztikáltan és kedvesen kértem meg, hogy üljön el a helyemről. De neeeem, ő itt a kemény és megmondóember, a nőtársadalom szociális vezetője. Hát nehogy már ilyet merjen valaki csinálni, ezen kívül személyeskedik is, ami viszont nálam akasztja ki az eddig voltam kedves-métert.
- Az a baj, hogy tévedésben vagy, kedves számológép. Kértelek, hogy menyjél arrébb. Ha ez neked böfögés, eléggé oda vagy magadtól, meg vissza - teszem karba a kezem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mit fog kiokoskodni a levitás. Mondjuk mit is vártam volna mást, minthogy ne érjek hozzá. Hű! Sokan azt hiszik, hogy azért mert nők, előjogaik vannak és hát felháborító, hogy mit képzel bárki is, ha ezeket csorbítani szeretné. Szerencsére elég felvilágosult vagyok ahhoz, hogy ezeket én ne vegyem figyelembe.
- Miért? Végre megérintene egy férfi? - mosolyom széles, de most nem gúnyos, inkább ilyen velejébe látó. Fogalmam sincs, amúgy, hogy van-e pasija, vagy szűz-e még, de általában jó a szemem az ilyesmikhez. Nagyon felpaprikázódik a kékségem, mert a pálcáját is kézközelbe helyezte - ha tudná, hogy hamarbb el tudnám venni tőle, mint, ahogy odanéz, öcsém... - én csak körbepillantok újra, hogy figyelnek-e.
- Na jó, ha már így kiszámoltad... ülj el a helyemről most - mondom neki bekeményítve a hangomat. - Kérlek - emelem fel mindkét szemöldököm egyszerre, és a kedves hangszínemből immár egy csepp sem maradt. Ha tovább ellenkezne, azonnal akcióba lépek és egy ezerszer begyakorolt mozdulattal, egyszerűen arrébbtessékelem, aminek ha nem figyel, az a vége, hogy összeakadhat a lába és a fenekével sikálja fel a padlót. Hát, reméljük erre nem kerül sor.