Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A nem múló vad vigyor a bliccelésének említésekor nem esik valami jól. Egyrészt nem jellemző rá a lógás, amivel én nagyon egyet is értettem, másrészt az sem tetszik, hogy egy nálunk alig idősebb gyerek "tanítja" őket, ő meg mindenféle... csajos eszközöket akar bevetni a büntetés megúszására.
- Aha - mondom talán kicsit mogorvábban, de nem teszek rá megjegyzést. Nem alakul valami jól ez az egész. És amikor tőle szokatlan módon a kedvesség álcáját levetve szabadul meg a teájától, csak egyre rosszabbul kezdem magam érezni. Valami nincs rendben, és a régi Dalmi is gyakran elzárkózott a problémák megbeszélésétől, de ez az új... agyrázkódást okoz, nem viccelek.
Hogy lefoglaljam magam, a kelleténél eltökéltebben vetem bele magam más innivaló keresésének feladatába. Visszagurulok egy kis asztalhoz, amit egy kanapé és további fotelek vesznek körül. Felemelve a fedelét, belenézek a kannába.
- Töklé? Jó hideg - jelentem ki, és ha megfelel a kisasszonynak, magamhoz szorítva visszagurulok az ablakhoz, ahol vár.
Talán jót tett a kis szünet, most végre ismét eleveztünk a kényes témáktól. Bár lassan felmerül bennem, mi számít nem kényes témának, aminek említésére nem szól be, nem olt le vagy nem sértődik meg majd.
- Hát, én eddig abban a hitben éltem, hogy nem lehet. Tudtommal hazautazni csak a szünetekben szabad - mondom neki. - Elég ciki, ha három év alatt még nem sikerült rájönnöm, hogy leléphettem volna hétvégére. Mondjuk amúgy is elég macerás számomra az utazás, meg nagyon ingerem sem volt elmenni másfelé.
Most már van, ha egyszer van program. Illetve nem tudom, jó ötlet-e elmennem hozzájuk így, hogy abban sem vagyok biztos, hogy egy év után megint rendben van-e köztünk minden. Ha Fertődön jövünk rá, hogy nem klappolunk, az egy jó kis kínos hétvégét jelent vele és a családjával.
Elhessegetem a képet, és miután felhörpintettem a tényleg rágógumi ízű teát, töltök magamnak a még mindig hideg tökléből. Hirtelen nem jut eszembe, mit mondhatnék, ami merőben új érzés. Dalmi mellett eddig nem volt gondom arra, miről beszéljünk, illetve nem volt ismert a kínos csend fogalma sem, ami mondjuk akkor ér, amikor egy tanárral találkozol a villamoson vagy ilyesmi. Gondolkodj! Suli kilőve, filmezés megbeszélve, múlt téma szintén tiltott terület, akármennyire is érdekel. Levita? Eridon...
- És milyen a pirosaknál? Vannak már jó haverjaid? Milyen a szobád, milyen a hangulat? - kérdezem örömmel, hogy csak sikerült valami értelmes témába kezdenem, és még a válasz is érdekel. Sajnálom, hogy nem lehetek ott. Vajon átkérheti magát az ember? És hajlandó lennék ott hagyni a barátaimat a Levitában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tényleg fogalmunk sincs, mik a szabályok a szabad hétvégékre. Ez lol.
- Nem biztos, hogy nekem van igazam, majd megkérdezem a hávét - ígérem, de lehet, tényleg jobb a nyár.
- Meg nyáron jöhetsz te is hozzám - mondom neki. Mielőtt szakítottunk volna, úgy is terveztem, hogy meghívom magunkhoz egy hétre, de érthető módon az a buli megdöglött.
- De hát ott a... - mutatok a fotelra magam előtt, kicsit távolabb, de ugyanúgy az ablak mellett a falnál. Most úgy jön le, mintha bunkó lennék, mert nem figyeltem arra, ül-e vagy áll. Késő, mert ő már kiválasztotta magának a kanapét a tökleves asztalnál. Hát fogom a csészém, és megadóan odagurulok. A karfa túloldalán parkolok le, így elég közel vagyunk egymás mellett, de nem kell elhagynom a verdát. Így hallgatom a mesét a főnixek bázisáról.
- Pedig az ágyad csak rád vár - jegyzem meg. - Lin kiköltözött a Rainbow-ból, most csak Katnissék foglalják a helyet.
- Runa, nem t'om. Most már kevésbé visszahúzódó, mint volt. Tavaly egyszer Keikoval becsiccsentve jöttek órára. Valamit elbénázott a süteménnyel. Inkább kínos volt, mint vicces - mondom, de utólag már röhögök rajta. - És engem szólt le Hornyák, hogy másnapos vagyok, pedig tényleg nem voltam.
- Nem nagyon vagyok ott a partijaikon, de csináltak csajbulit halloweenkor, meg most a temetőbe is lementek valamelyik nap bátorságpróbázni, vagy mi. Mi elvagyunk Tollanddal, tanul, ahogy szokott. Ó, kaptam tőle karácsonyra egy növényt, ami úgy működik, mint a telefon.
Még nem adtam oda senkinek örökbe. Noé mugli, kiesik, pedig király lenne vele csacsogni olyan messzeségbe, Lin meg pár ajtóval arrébb lakik, bár vicces lenne beszélgetni esténként. Felajánljam Dalminak...?
- Ja, van egy új szobatársunk is, Rentai Bálint. Félig koreai. Ő is idén végez, és le fog érettségizni ő is.
Lin sztoriját kihagytam a szórásból. A halálos betegsége nem csevegőtéma, amúgy meg elvagyunk, a szokásos. Valami rellonossal akadt össze, de nem tudok semmi konkrétat, pletykálni meg nem akarok, pláne nem róla.
- Képzeld, már a hatodik vaterás telefont teszem tönkre. Mármint a gameboyom, tetrisem és a saját telefonom óta - mesélem állandó hobbim legújabb fejleményeit. - Épp időben jöttem rá, hogy inkább használt vackokon kéne kísérletezni. De a lényeg, hogy még mindig nem értem el semmilyen haladást velük. Meg sem mozdulnak. Hiába olvasok a témában - mondjuk az itteni könyvtár felhozatala elég szegényes elektromosságból, inkább csak érintik itt-ott. De rúnák nélkül úgy látszik, képtelenség működésre bírni az elektromos dolgokat a kastélyban.
Mikor mindezt elmesélem, jövök rá, hogy lehet, nem is érdekli a téma. Amikor együtt voltunk sem nagyon érdeklődött felőle, és azt sem kérdezte, hova akarok menni továbbtanulni, minek az érettségi, mert leragadt annál, hogy elmegyek a Bagolykőről. Elterelem hát a szót a saját hülyeségeimről az ő hobbijára.
- Kedvenc könyv? - kérdezem. - Olvastál valami lehengerlőt az utóbbi időben?
Ha megvernek sem emlékszem rá, mi volt a kedvenc könyve régen, csak hogy falta a könyveket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Érdeklődve hallgatja a tavalyi első rúnatanunk sztoriját. Újra felvidul. Ennek igazán örülök, és csak remélni tudom, hogy nem romlik el megint a kedve egy pillanat alatt. Sajna a várakozásokkal ellentétben a történetnek nincs hatalmas csattanója.
- Nem kaptak semmit, csak rájuk pirított a tanár. Első és eddig utolsó alkalom volt végül is.
Linen és Tollandon kívül nemigen beszélgettem hosszan, mióta csak elment Dalmi, és most újra megjött a kedvem, hogy meséljek. Lehet, hogy gáz ennyit dumálni magamról, de nem látom az arcán, hogy bánná, hát folytatom.
- Az egész úgy kezdődött - biztos nem emlékszik -, hogy unalmas pillanataimban, asszem az első vizsgaidőszakban jó lett volna lekötni magam valamivel. Nem vagyok olyan pénzes, hogy felrúnáztassam a cuccaimat, ezért gondoltam, biztos meg lehet oldani valahogy, hogy az elektromos dolgok működjenek a mágiával túlságosan átitatott helyeken, mint itt a Bagolykőn. De még a faluban is meghal minden elektromos ketyere. Szóval utánaolvasgattam könyvekben meg próbálkoztam, de nem valami sok a szakirodalom itt erről, és úgy tűnik, ha bűbájokkal bombázom az elektromos szerkezeteket, azt nem bírják sokáig. A legelső netes telefon gyakorlatilag szétspriccelt a kezeim közül, amikor próbálkoztam vele - idézem fel a meghökkentő eseményt. A többi leginkább csak füstölt, szétesett vagy az otthoni kipróbáláskor derült ki, hogy végleg megadta magát.
- Most már nem is igazán hiányzik, hogy mondjuk tetriszezzek, csak egyszerűen érdekel, hogy lehetne megoldani a dolgot. Ezért kell az érettségi. Mert mugli műszaki tanulmányok is kellenek majd, ha ezzel akarok foglalkozni a jövőben.
A kérdésemet, ahogy van, elengedi a füle mellett, helyette egész más dolgot vet fel. Ezt nem intézhetem el egy egyszerű igennel. De azzal sem szeretném traktálni, mennyire rossz volt nélküle. Amúgy sem vagyok nyomulós, de mindenféle flörtölési kedvemet kiölte belőlem a harcokkal teli kezdet, így most nem vagyok lelkes udvarló. Végül kikerülöm a dolgot, persze amint kimondom, már azon kattog az agyam, hogy ha eddig nem szúrtam volna el, most majd igen. Bele lehet fáradni a folyamatos készenlétbe, hogy mikor ejtesz ki egy rossz szót vagy teszel egy rossz lépést?
Odakönyökölök a karfára én is, így még közelebb van az arcunk egymáshoz.
- És én neked? - megerőltetek egy mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem tudom, Keiko miért akarna csínyekre tanítani bárkit is, hát csak hümmögök egyet erre a megjegyzésre. A következő kérdésére született vacak poénomat a Levita elhagyásával és az egyenesen arányosan csökkenő észbeli képességekkel kapcsolatban pedig megtartom inkább magamnak.
- Azon, hogy a Bagolykőn vagy más mágikus helyeken is lehessen például mobiltelefont használni. És ha ez működik, akkor a két energiatípus ötvözésével foglalkozni. Úgy hallottam, Pécsett van egyetem, aminek van ilyen szakja, elektromágia a neve. Talán, ha az elektromosság szolgálatába lehetne állítani a mágiát, a mugliknak lenne megújuló erőforrásuk, vagy ki tudja? Lehet, hogy nem is lesz ilyen hasznos, még nem tudom, mert alig lehet róla anyagot találni itt.
Úgy tűnik, mégsem veszett el belőle a gondolkodó, amikor eridonossá avanzsált.
- Na, erről beszélek. Ez lenne a második lépés, ha nem működik, hogy ellenállóvá vagy valamennyire működőképessé tegyük az elemeket. Az ötlet jó, de én még kicsi vagyok hozzá.
Megrázza a fejét, nyilván sok neki a témából, így hát váltunk. Az egyik pillanatban zsémbel és undok, a másikban ilyen...? Igazodjon ki ezen, aki tud. Talán azért volt Morgó, mert felidegelte az őszinte szoba. Más felől, akinek nincsenek titkai, az nem akad ki ennyire azon a helyen. Hosszasan szuggerálom, hogy megérthessem, mi zajlik a kis fejében, amikor egyik pillanatban olyan rideg, a másikban pedig ilyen elesettként viselkedik, mint akinek annyi múlik azon, mit válaszolok erre az egyszerű - és egyértelmű - kérdésre.
- Igaz - adok helyt a kifogásnak. Ő kérdezte előbb. A reakciója láttán kicsit megenyhülök, de azért nem múlik el a feszültség teljesen belőlem. Tényleg nem akarom elszúrni, de ezt az ingatag talajt is utálom, amin haladni vagyunk kénytelenek.
- Jó - válaszolom neki, de nem fogok vele kezet, mint valami haverral, inkább elkapom a kacsót és nyomok rá egy puszit.
- Nagyon hiányoztál - jelentem ki egyszerűen. Szeretném megsimítani az arcát, ami most olyan közel van, de nem akarom elrontani az egészet. Az érkeztekor megkönnyebbültem, hogy ugyanúgy vagyunk, mint voltunk, de azóta megint felfordult az egész.
Most ő jön, aztán én a következő kérdéssel. Először szükségesnek érzem lefektetni a szabályokat.
- De bármit kérdezhetek, és nem fogsz kibújni alóla vagy megharagudni, igaz? És rendesen felelj, felületes és általános válaszok nem érnek.
Azért ez még nem olyan nagy kockázat, tekintve, hogy csak olyat kérdezhetek, ami rám is értelmes, márpedig a legtöbb kérdésem csak rá vonatkozik. Miért ment el? - még ha adott is erre valami úgy-ahogy választ, szerintem humbug volt, nem értelmes, nem logikus. Milyen átok? - soha nem felelne rá, legutóbb sem felelt.
A feltehető kérdés a semmiből bukkan fel a fejemben, és amint eljut a tudatomig, meg is ijedek az erejétől. Valószínűleg felháborodás lesz belőle, de ennél jobb alkalmam nem hiszem, hogy lesz megkérdezni azt, amiről nem is tudtam, hogy bennem motoszkál.
- Volt valakid az elmúlt egy évben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Rövid, egyenes válaszok. És a lány száznyolcvan fokos fordulatot vett. Engem nem vallat feleletért, valszeg nyilvánvaló is a válasz. Mondjuk, ha meg kellett kérdezni, hiányzott-e...? Nem, akármennyi Edictum rejtvénysarkat megoldhatok, az efféle dolgok megfejtései nem hullanak az ölembe.
Végszóként a csengő is megszólal. Az elmaradt órákat beszélgetéssel pótoltuk. Én szabályosan - lyukas óráim voltak -, ő pedig úgy látszik, rákapott a lógásra, aminek nem nagyon örülök, de nem vagyok az örege, hogy megmondjam, mit csináljon. Esélyem sem lenne. Höhö.
Nem sokkal a szünet kezdete után megérkeznek a tömeg előhírnökei. A nyugodt csöndet innen is, onnan is csevegés zsivaja váltja fel. Dalmi indulásra kész, a kezét nyújtja. Az asztalról még felemelem a csészémet, felhörpintem a töklé végét, a használt poharat ott hagyom, és megfogom a felém nyújtott kezet.
- A Levita szóba sem jöhet, igaz? - kérdezek rá, de tudom a választ. Eljött onnan, állítólag pont azért, mert nem akar az ottani rosszalló, értetlenkedő tekintetek kereszttüzébe kerülni, még ha ezek a fajta tekintetek csak a képzeletében léteznek is. Bosszantó ez az új felállás.
- Én kiperkálnám azt a két doboz cigit - jegyzem meg félig poénkodva. Világossá tette, hogy szóba sem jöhet, hogy kivegyük a Márk által ajánlott szobát a faluban. Ilyenkor a tetőtéren is tuti vannak, meg persze a tanulószobában is. Egy szertárban ücsörögni nem valami meghitt, viszont a kastély minden szegletében lesznek emberek most, hogy vége a délutáni tanításnak is.
Elindulunk kifelé, de mivel nálam van a fél keze, megállíthatom menet közben, hogy az ölembe vonjam, és úgy szállítsam ki magunkat. Így a tekerés is sokkal könnyebb.
- Na, megbántad végre, hogy házat váltottál? - kérdezem vigyorogva, amint kihajtunk a társalgóból. Még nem akarok búcsúzni, ez az egész nap a miénk lehetne, úgyhogy elindulok balra, aztán majdcsak beleütközünk egy elhagyatott helyre, ahol folytatni lehet a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jól összefoglalhattam a dolgot már az elején, mert rögtön meg is indul a polcok felé, én pedig követem, mint egy idegenvezetőt. Ebben a könyvtárban valószínűleg csak ő igazodik ki.
Aztán mégis megáll, ott az érettségi tájékán. Túl könnyű lett volna.
Elmondja, mennyire nem jellemző a könyvtárra, hogy mugli műveket tároljon, bár a fizikánál felfigyelek, ugyanis az nekem pont kéne, mert az lesz az egyik választott tantárgyam. A másik az informatika, de annak aztán tuti, hogy nincs értelme nekiállni itt a kastélyban.
Érdeklődve hallgatom a titkos irodalomról szóló megjegyzést, és a hallottak őszintén meglepnek. Tudom, hogy vannak dolgok, amit a muglik nem olyannak látnak, mint mi, de hogy a költészetet is elrejtsük? Hát abban meg mi lehet, ami olyan titkos, és nem lehet eladni költői képnek vagy tudomisén? Szívesen megkérdezném, de ragaszkodnom kell az eredeti célomhoz, mert itt ragadok.
Továbbhaladunk egy polchoz. Azt hittem, most mintát kapok egy muglik számára láthatatlan műből, de nem.
- Azt már olvastam - biccentek a Hawking-könyv felé. - Nincs köze hozzá sajnos.
- Jó, akkor hazaírok... - kezdem, amikor meglátom Matildán, hogy kimerült az ötletekből. Ő azonban tűnődéséből egy új gondolattal eszmél fel: megrendeli azokat, amikre szükségem van.
- Hű, és az nem gond, nem drága? - kérdezem, mert nem akarom, hogy miattam vegyen meg egy halom könyvet. De ha így áll a dolog, hogy amúgy is szívesen bővít...
- Még nem tudom, pontosan melyik darabok kellenek, de keresek egy tanárt, és megkérdezem tőle. Valamelyik nap hozom a listát, jó?
A fejemben már megfogan a gondolat, hogy akkor az elsős könyveimet is elküldetem anyuval, és felajánlom a könyvtárnak, nekem aztán már úgysem fog kelleni.
Nem jutottam hozzá a könyvekhez, de valamivel közelebb kerültem a tanuláshoz, az is valami. Megköszönöm a segítséget a könyvtárosnak, és most már tényleg a Levita felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zoé megint:)
Előzmény itt, utózmány itt.

Egy újabb évnyitó. Eddig úgy érzem, semmi nem változott a Bagolykőben az egy éves kihagyásom alatt sem. Talán csak annyi, hogy totálisan bele vagyok zúgva az egyik tanárnőbe. Muhaha.
Az említett sajnos a professzorok emelvényén foglal majd helyet, pedig mesterképzésben is részt vesz, miközben óraadó tanárként működik. Majd hagyunk neki egy széket a Levitánál, hátha az igazgatói beszéd után lejön.
Vakvezető barátosném, Abigél oldalán lépek be a nagyterembe. Jó, túlzás, hogy vakvezető kéne mellém. Látok én szemüveg nélkül is, csak szarul.^^
Jobban bosszant az, hogy ott hagytam a bizonyos Zoénál a szemüvegemet, mint amennyire mutatom. Most még elvagyok nélküle: nem ismerem fel az embereket, csak ha közelről látom az arcukat, na bumm. De ahogy elkezdődnek az órák, szívni fogok. Sem a tanárok szemléltetését, de pláne a táblát nem fogom látni.
Már csak a saját fülkénkben jöttem rá, hogy nincs meg a szemüvegem. Visszamentem volna érte, de lassan érkeztünk az állomásra, és kint tolongtak az emberek, esélyem sem volt időben odaérni a vonat túlfelébe. Nem is értem. Mire benyitottam a fülke ajtaján, amiben elvileg a lánynak kellett volna lennie, hűlt helye volt.
Zoé, mestertanonc. Ennyit tudok róla.
Abi már a holnapi hirdetésünk formáját tervezgeti. Kitalálta, hogy ki fogom plakátolni a kastélyban, hogy az elvesztett, szeretett szemüvegemet keresem. Fénykép is lesz mellé, meg jutalom a megtalálónak.
Hagyom, hadd pörögjön az agya, de én inkább azt tervezgetem, hogy körbekérdezősködöm a mestertanoncok tornyában Zoé felől. Senki sem látta rajtam kívül a lányt, én meg most nem látok, így nincs értelme a nagyteremben nézelődni utána.
A kékek asztalához érve letelepszünk Bálinttal szembe, aki épp egy elsősnek magyaráz. Jobbomon Abi, a bal oldalamon egy hely kihagyva a páromnak, hátha...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zoé

Portnipper éleslátásáról tanúbizonyságot téve előbb hagy minket táplálkozni, mielőtt belekezdene az általában kínosan hosszú beszédbe. Éhen halok!
Amint a ketem ügyébe kerül a kanál, lapátolok is mindenből a tányéromba, ami éppen megtetszik. Abigél mellettem nyuszit formáz a bébi répáiból és más zöldségekből. Én nem tökölök ilyenekkel. Amikor megkérdezi, én mit alkottam, azt felelem, kiborult ruhásszekrényt.
Aztán egyszer csak fölég magasodik valaki, és a mondottak alapján egyértelműen hozzám szól. Túl nagyot nyelek az igyekezetben, hogy gyorsan eltűnjék a számból a falat. Zoé az, nem kell holnap felkajtatnom!
- Ahh, kösz - fogadom el megkönnyebbültem a szemügém, mikor bemérem azt a tenyerében. Azután meglátom a kék szegélyt a talárján.
- Na, Levita? - mosolygok rá, és a szemüveget egyszerűen a tányérom mögé teszem az abroszra. - Ezt elhallgattad a vonaton.
Túl közel van. Nyelek egyet, pedig már lement a falat.
- Öhh... izé... megvan a helyed? - kérdem sután, és magam sem tudom, miben reménykedjek. - Itt van egy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Z
jól eljátszottam itt magamban meg az NJK-mmal, bocsi. XD

Bírom ennek a csajnak a humorát.
- Akkor szerencsém van - vigyorgom, koccan a szemüvegem a tányérhoz. A Levita-kérdésre adott válaszától azonban elkezdem hülyén érezni magam. Már, ha nem érzem még elég hülyén magam attól, hogy annak ellenére is, hogy barátnőm van, túlságosan érdekelni kezd ez a lány, amint felbukkan. Vérciki, hogy le kell vennem a szemüvegem ahhoz, hogy viszonylag normálisan tudjak vele kommunikálni, és ne döntsem asztalnak rögtön.
...Gondolj másra!!!
Önmagammal vívott csatám hatására elkések a felelettel. Ja, és hogy miért éreztem (a jelenlétében már "megszokottnak" tekinthetőnél is) hülyébben magam? Mert addig, amíg nem mondta, eszembe sem jutott, hogy mikor és hogyan kerülnek beosztásra azok, akik nem elsősként jönnek az iskolába. Most totál hülyének néz. Teljesen idiótának. - Mert az is vagyok!
Kényelmetlenül fészkelődöm ülésemen. Ő pedig visszautasítja, hogy hellyel kínáljam. Az egyik felem megkönnyebbül ettől.
Amíg nem mondja, nem figyelek fel rá, de most már érzékelem, hogy a fejek felénk (felé) fordulnak. Felmarkolom és az arcomra illesztem a szemüvegemet. _Mindenki _bámulja a távolodó lányt.
Ahogy tüzetesebben szemügyre veszem, igazából leginkább csak a fiúk... meg ott, az a csaj... Ez elképesztő!
- Te, mi van itt...? - böködöm meg kézfejemmel Abigél vállát, és fejemmel a többiek felé intek, akik továbbra is szemérmetlenül követik a titokzatos Zoét tekintetükkel.
Volt osztálytársam felém fordul, és olyan dolgokat mond el nekem, amikre magamtól szerintem nem jöttem volna rá. Mert gyökér vagyok, hej, de nagy gyökér!
Abigél szerint a csajnak véla felmenői lehetnek, azért reagál rá így mindenki. Gyorsan vázolja is, mit kell tudni ezekről a vélákról, és óva int attól, hogy esetleg bestiának tituláljam Zoé akárkicsodáját. Szomorú, hogy Abi ennyit néz ki belőlem... De nem teljesen alaptalan. Mindig vágytam egy "Tapintat mesterfokon: Hogyan ne sértsd vérig hölgyismerőseidet" könyvre, de sosem kaptam... szerintem nem létezik. Tildát kéne megkérdezni.
Ezen felül Abigél még azt a meglátását is megosztja velem, hogy a lány feltehetőleg épp most sírja ki a szemét a klotyóban, mert marha nehéz lehet így élni, pláne egy új közegben kezdeni új életet, miközben a srácok szeme kocsányon lóg, és lépten-nyomon rád másznak az emberek, vagy legalábbis ontják rád szexista megjegyzéseiket. Szerinte utána kéne mennem.
- De Abi, én fiú vagyok... - nyöszörgöm kibúvót keresve. - Én sem vagyok jobb, mint a többi.
Szeretettel pislogok a tányérom felé, amin ott az a finom ragu...
A mérsékelten flúgos barátosném persze pont akkor avanzsál élő lelkiismeretté, amikor szeretnék békében megvacsorázni, és nem depressziós vélalányokat üldözni "én megértelek téged" és "hadd segítsek" táblákkal.
Nyert.
Még sebtében két-három villányit eltüntetek a kajámból, és megadóan, valamint lehetőség szerint feltűnésmentesen kikászálódom a helyemről, hogy Zoé után siessek. Menet közben leveszem a szemüvegem. Aztán visszateszem, nehogy nekimenjek egy páncélszobornak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bzzz:)
Előzmények itt és itt.

Kellemetlen az évnyitó lakoma közepén kicsattogni a nagyteremből. Próbáltam feltűnésmentesen lelécelni, de próbáljon meg más is 400 nyugiban a seggén vacsorázó diák és 20-30, a teremre egy emelvényről tökéletesen rálátó tanár előtt egyetlen mozgó célpontként kisprintelni észrevétlenül.
Na ugye.
De Pethő Abigél hatására (aki alapjáraton túl cuki ahhoz, hogy kimutassa, de valójában nagyon okos; és nem hinnéd, de meglehetősen erőszakosan tud ragaszkodni az álláspontjához, csak ezt is olyan cukin teszi, hogy nem tudsz rá haragudni) kijöttem, és szerencsére az üldözött vad, Zoé nem bújt el valami hülye helyre, így az ünnepi órákat nem kell hasztalan keresgéléssel töltenem a több ezer négyzetméteres kastélyban. Már csak az aggaszt, mit szólhatott odafent Aileen a jelenetünkhöz Zoéval.
Majd gyónok neki holnap.
A kísértésbe vivő nőszemély háttal áll nekem hál' égnek, így van lehetőségem - közben átkozva gyengeségem - megint csak levenni a szemüvegem, mielőtt megszólítanám. Így is marha nehéz a közelében lenni, én mondom.
Nem érintem meg a riadt kis őzikét, megköszörülöm a torkom, és előveszem a vidám Alexet, nem firtatva a benti bámulós dolgot.
- Ha nem jön be a tömeg és a tucatkaja, a Levitában is van konyha, én pedig messze földön híres vagyok a hamburgeremről - hordok össze valami sületlenséget, hogy megkezdjem a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elég közel van ahhoz, hogy lássam, hogy sírt. Ez az Abigél nem piskóta, ő előre megmondta! Többet viszont nem időzhetek az arcán, erővel elszakítom a tekintetem róla.
Nem igazán tudom, hogyan kéne megvigasztalnom úgy, hogy igazából fogalmam sincs, mi a probléma, csak spekulációink vannak. Az pedig meg lett tiltva, hogy a származásáról faggassam. Ha nem lehet a gondról beszélni, akkor pedig az egyetlen megoldásnak azt látom, ha még a gondolatát is elkerüljük annak. Így hát nem csorbul mosolyom, és az ajánlatom is áll.
- No, akkor irány a Levita! - adom az ukázt, és mutatom neki az utat, addig sem kell direktben rá néznem, és nem környékeznek meg bűnös gondolatok. Kicsit jobb, hogy már tudom, nem az én hibám az egész. Mármint... hm... ha megcsalod a barátnődet egy vélával, az megcsalásnak számít...? Nem voltál beszámítható! Na nem mintha meg akarnám, de Zoé... hm...
- ITT BALRA! - kiáltom indokolatlanul, ezzel elnyomva egyéb gondolataimat. Lehet, hogy abból a hamburgerből nem lesz semmi. Ha megmutatom a klubhelyiséget, legjobb lesz kereket oldanom rögtön, és visszatérnem a biztonságos nagyterembe a nem aljas módon természetfelettien vonzó társaim közé. Talán Lin is ott lesz már köztünk...
- Szóval ha később jössz a suliba, akkor az igazgató oszt be? Vagy oda iratkozol, ahova kedved szottyan, hogy van ez? - érdeklődöm, hogy fenntartsam a társalgást, és kiválasztom a legegyszerűbb utat a keleti szárny második emelete felé. Ha rögtön két fali szőttesen és három forgó lépcsősoron vezetném át, többet nem találna fel a házba...