Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Óvatosan mosolyodom el, de együttérzés költözik a tekintetembe. Noha Várnai professzor nekem leginkább.... semleges, Bencén például látom, hogy nem könnyű az élete Markovitsként, és Damian sem zengett ódákat sosem arról, mennyire jó dolog Flaviunak lenni. A véleményem meg hiába van meg erről, jobbnak látom magamban tartani kellő tapasztalat híján.
- Nem maradtál le semmiről, hacsak. Warrent ismerted? Sajnos meghalt - ilyen szerelmekről meg szakításokról nem igazán tudok nyilatkozni. Képtelenség nyomon követni. Azonban pletykák itt a könyvtárban kiválóan terjednek.
Megnézem a listát, talán még hunyorgok is, ahogy próbálom kivenni, mit írhattak oda.
- Elemi mágia? - azért ezen a ponton meglepődve pislogok rá, de kilépek a pult mögül, hogy elinduljak az egyik polc irányába.
- Apudnak is van, nem? - sajnos akarva-akaratlan leszek lelkesebb a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Valóban - és itt én sem tudom normálisan kezelni a dolgot. A szomorúság a hangomban is csak Sean miatt van, akit egyszer-kétszer sikerült elcsípni a folyosón, de még sose mentem oda hozzá. Akármennyire illő is, nem hiszem hogy szükséges neki ilyen emlékeztető, főleg olyas valakiktől, akiket csak felületesen ismer.
Zach pedig nem is jöhetett volna jobbkor. Még az sem érdekel, hogy valószínűleg nem érti, mire fel a túlzott közvetlenségem, csak egy kicsit félre tudjam söpörni a saját problémáim.
- Úgy olvastam, hogy ritka. Ami nem jelenti azt, hogy nem történhet meg - nagyon igyekszem nem belelovalni magam, és közben arra is figyelni, hogy tényleg segítsek neki a könyvekkel.
- Nem, sajnos nem. Viszont a barátomnak előjött, és baromi érdekesnek tartom. Sajnálom, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni a lelkesedésemmel. Melyik elem? - kíváncsiskodok tovább, miközben leveszem a polcról az egyik könyvet, és neki nyújtom. Igen, ebből könnyen meg lehet állapítani, mennyire is sajnálom.
- És hogy jött elő? Vagy ez már ilyen bizalmas? - tényleg ártatlanul pislogok, foglalmam sincs, ebben a helyzetben hogy lehet nem tolakodónak lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha azt, hogy lelkiismeret furdalás és mindenféle körítés nélkül kezdek talán még tapintatlanul is faggatózni, lehet óvatosnak nevezni, akkor az vagyok. Óvatos. Viszont megelőlegezem a bizalmat annak, hogy Zach majd úgyis leállít, ha túltolom, így nem is kezdek azon aggódni, milyen benyomást kelthetek.
- És karkötőd is van? - pillantok a kezére, keresve az említett tárgyat, majd vissza is térek a könyvekhez. Bár az égadta világon semmi nem indokolja, nem bírom megállni, hogy ne tegyek rendet gyorsan az adott szakaszon.
- Nem is tudtam, hogy van tesód - lényeges dolgok ezek, mert ezek szerint a rajongók nem végeztek jó munkát, nem tudtak meg róla mindent.
- És persze érthető. Gondolom meg is ijedtél. Én is nagyon megijedtem, mikor felbukkant a varázserőm... mugliszármazásúként - mosolygok rá, mert egyrészt ezt a részét teljesen átérzem, másrészt mert irtó büszke vagyok magamra amiért tudok erre nem hátrányként tekinteni. Ebből látom, hogy nem feleslegesek a Mihaillal való találkozások.
- Őszintén, fogalmam sincs. Aurélnak nagyon friss az élmény ő pedig lelkis. Nyilván szeretnék neki segíteni, de nem szeretnék közben ajtóstul rontani rá - mutatok közben egy másik sorra, és be is fordulok, mert a következő könyve ott lesz.
- Igen, magiával könnyebb, de szánt szándékom húzni az időd - és még csak látszata sincs annak, hogy emiatt bűntudatom lenne. Sőt. Annyira kiszélesedik a mosolyom, hogy az már-már vigyor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Aha. Elvileg így segít, hogy kontroll alatt legyen a mágia. A tavalyelőtti évnyitó után teljesen jó dolog - nevetem el magam, ami valljuk cseppet szürreális figyelembe véve, hogy nagyon sokan még most sem nevetnek. Valahol viszont meglep, hogy tényleg nem díszíti a csuklóját, viszont ezt tényleg igyekszem palástolni.
- Irtó menő vagy. Elképzelés ide vagy oda, én biztos összecsináltam volna magam - a hangommal együtt a tekintetem is elismerő, amivel a rellonosra nézek.
- Nos... - megköszörülöm a torkom, keresve a szavakat, hisz most ér el a felismerés, még ehhez hasonló kérdést sem tett fel senki. Hirtelen tör rám a késztetés, hogy a szavaimmal ellentétben, visszavonulót fújva katapultáljak a helyemre, de nem teszem. És nem csak azért, mert Zach is könnyedén játszott megint interjú alanyt, azért is, mert meg kell értetnem magammal, hogy ettől én nem vagyok kevesebb. Sem elfuserált.
-... táncra keltek a plüsseim a szobám közepén. Nem igazán tudtam a helyén kezelni, nagyon sokáig be se mertem oda menni. Mert mugliként mi hiszel először? Szellemek. Ott szellemek vannak. De aztán dühös voltam, amiért anyu kiabál apuval, akkor meg a váza repült. De locsoltam virágot is citromsárga vízzel... - aprót vonok a vállamon, hisz más történeteket hallva ezek tényleg semmiségek, épp csak pánikoltam és a családom is.
- Aztán orvosokhoz cipeltek, mert valami bajom van - mosolyodok el annak ellenére, hogy cseppet sem kellemesek azok az emlékek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ez ilyen pasi fétis? Hogy közszemlére tesztek, amitek van? - nem értheti Zach miért mulattat ennyire, de minek után már másodszor hallok ilyen jellegű sztorit, tényleg nem bírom megállni nevetés nélkül.
A jelet persze fogom, és magasabb fokozatra is kapcsolok, hogy tényleg hasznos legyek, de nem tudok elsiklani egy aprócska tény felett. Hihetetlen mennyire könnyedén lehet beszélni valamiről, amit éveken keresztül szinte notóriusan kerültél. Semmi rossz érzés, semmi késztetés a visszavonulásra, épp csak egy sokkal kényesebb és nagyobb volumenű trauma kell hozzá.
- Hallottam, hogy mások nem úszták meg ennyivel, szóval igazán szerencsés vagyok azt hiszem - nyújtózom közben egy újabb könyvért a listáról.
- Milyen az Ilvermorny? Gondolkodom, hogy jövőre megcélzom a csereprogramját - talán kicsit füllentek, mert sokkal inkább nevezhető ösztönös menekülési kényszernek, de erről a rellonosnak nem kell tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Engem a szüleim reakciója borított ki főleg. Máig nem tudják elfogadni,.mert... Szerintük irracionális - noha tény, hogy azért a táncoló plüssök is megértek egy misét.
Hálás vagyok mindenesetre, hogy a téma terelődik, mert attól hogy képes vagyok beszélni róla, még nem jár át a kellemes, meleg érzés, így talán a hangomon is érződik, hogy én ezt rövidre is zártam, bármekkora bunkóságnak is tűnhet.
A könyvekkel viszont haladok, és lépkedek is a polcok között, míg meg nem lesz a harmadik. Ez a hely amúgy sem annyira forgalmas egy átlagos napon. Leginkább vizsgák előtt vannak itt sokan.
- Kirúgtak? - nem bírom megállni, döbbenten pislogok rá.
- Pedig egyáltalán nem tűnsz balhésnak - jegyzem meg halkan, mert az is lehet, csak én vagyok rossz ember ismerő. Sőt. Több mint valószínű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megállok, hogy szembe forduljak vele, és pislogás nélkül vizslatom az arcát. Noha semmi okom megkérdőjelezni, azért azt is tudom, messziről jött ember, azt mond, amit akar. Viszont mivel tényleg semmi közöm hozzá, mintegy magamban vállat vonva, indulok tovább.
- Ezért nem lövünk házi nyúlra - még egy félmosolyt is megejtek, ahogy hátra nézek a vállam felett. Mondhatnék annyi mindent, tehetnék fel olyan kérdéseket, amiket minden jó érzésű ember feltenne. Esetleg megbotránkozhatnék, vagy szólhatnék, hogy ilyesmivel hülyülni nem szép dolog. Nagyon sok mindent lehetne, de én csak lehajolok a harmadik könyvért, amit aztán neki nyújtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mert akkor végül is nem? - tényleg sűrűn pislogok, hisz tényleg nem az volt az első gondolatom, hogy hazudik. Mégis ki találna ki ilyen hazugságot? Mondjuk... ezek szerint Zach.
- Naiv vagyok. Mindenkinek megszavazom a bizalmat, és őszintén... nem is akarok azon gondolkodni, hogy hazudnak-e. Azt meccselje az illető a saját lelkiismeretével - elmosolyodok, nem csinálok belőle problémát, hisz Zach se lett a barátom attól, hogy most három szónál többet beszélünk.
- Viszont megérdemelnéd, hogy pletykát gyártsak belőle, és terjeszteni kezdjem - szűkítem össze a szemem, hisz azért mégis csak illene tudatni, hogy nem szép dolog.
Közben persze nem állok meg, viszont nem is érzem a helyzet kínosságát. Azt hiszem, a kiborulási képességem elérte a maximumát. Az apám húzása után minden annyira csekélynek és jelentéktelennek hat, hogy arra is csak legyintenék, ha a rellonos tényleg felszedte volna a kilencven éves nőt.
- Néha igen, néha nem - vonom meg a vállam, és adok magamnak pár másodpercet, hogy megtaláljam a szavakat.
- Szeretek elbújni, ahhoz ez a hely pedig kiváló. De mikor arra van szükségem, hogy eltereljem a figyelmem, és lekössem magam, nos... akkor borzasztó. Akkor történnek azok, hogy random betévedők nyakába varrom magam, és kétkedés nélkül elhiszek mindent - vigyorgok rá, tényleg próbálom megértetni vele, hogy részemről túl van tárgyalva az a téma is.
- Valójában ösztöndíj kiegészítés - vallom be, hogy azért nem teljesen önként vállalkoztam erre. Viszont tényleg nem bánom, mert elvagyok itt. Mennyivel jobb, mint a Burger vagy a Pub volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehet máskor ettől zavarba jönnék, mindig is nagyon próbáltam elkerülni, hogy úgy nézzenek rám, mint egy űrlényre, most azonban megvonom a vállam.
Amit a napok alatt leszűrtem, az égadta világon senkit nem érdekel semmi annyira, hogy komolyabban foglalkozzon vele. Így már nevetségesnek találom az éveket és az energiát, amit abba fektettem, hogy leplezni próbáljam a nyilvánvalót, mert.... Mert senkit nem érdekel, amíg van valaki, akit azért csaptak ki, mert meghúzott egy kilencvenéves nőt.
- Ott a barlang meg a faház is, ha természet kedvelő vagy. Az utóbbit mondjuk nem ajánlom, elég forgalmas lett mostanában állítólag - nem láthatja, de ráncolom a homlokom, hisz pletykák.
- Most próbálok úgy tenni, mintha nem esne rosszul, hogy ledegradáltad a munkám - nézek rá, az ajkam rezdülése hamar elárul, nem kell tőlem hiszti rohamra számítani. Igazából aggódnom kellene, hogy ennyire maga alá temet ez az érdektelenség, de Mihail szerint, az esetemben ez teljesen normális, csak próbál az agyam megvédeni az összeomlástól.
- Pontosan annyira, amennyire látszik. Főleg a monotonítast kell tűrni, és jó, ha van némi pszichés kényszered. Én például nem bírom elviselni, hogy nincsenek abc sorrendben a könyvek, itt ez tök hasznos - megvonom a vállam, és leveszem a következő könyvet, de azt már nem nyújtom neki. Segítek cipelni.