Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyű volt Easttől jegyeket kérni az előadásra. Igazából nem is kellett kérnie, hisz mire hazaért a kávézóból, már szinte le is volt rendezve minden. Milyen szerencsés az ember, ha a testvére legilimentor!
A cél ezúttal is az volt, hogy a nem túl kedves nyomozónőhöz közelebb kerüljön. Legalább annyira, hogy kellő mennyiségű információt ki tudjon szedni belőle. Már ami a nyomozást illette. Így amennyire Mátétól telt, szépen kiöltözött és rendbe szedte magát. Felhúzta fehér ingét, rá a fekete zakóját. Hátrafésülte haját, és szemüvegét is gondosan megtörölgette, mielőtt felrakta volna magára. Összességében egészen kellemes látványt nyújtott. East szerint mindenképpen. Felajánlotta partnerének, hogy esetleg elé megy, de a visszautasítást is tűrnie kellett, így a jegypénztár közelében várta őt, a két darab tiszteletjeggyel a kezében. A legjobbaknak ugyanis páholy járt a musicalre.
Időben érkezett, talán kicsit túl korán is. Addig felmérte az embereket. A legtöbb boszorkány és varázsló inkább csak sznobságból, mint élvezetből járt a színházba. Pont olyanok voltak, mint a saját családja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Stílusos belépőre számított a nőtől, de mikor meglátta, kicsit el kellett gondolkodnia, hogy ez tényleg ugyanaz az ember-e. Nem tagadhatta, de lenyűgözte a látvány.
- Kisasszony... Igazán elbűvölő ma este - jegyezte meg mosolyogva, majd nyújtotta a karját a nő felé. Kellemes meglepetés volt a számára is, ebben biztos lehetett.
Ő is korán érkezett, ahogyan South. Erre számított azért a férfi, ahogyan az elmúlt pár alkalommal megismerte a nőt. Pontos, precíz, finom ízléssel.
- Az előadás kezdetéig még van egy kis időnk. - Pontosan még fél órájuk volt az előadás kezdetéig, de persze a hivatalos késési időt is bele kellett kalkulálni. - Volna kedve esetleg addig a büfében meginni egy italt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodott ő is a bókra, és ha nem fésülte volna szépen hátra a haját, talán még bele is túrt volna. Természetesen zavarában.
- Úgy gondoltam, kellően különleges az alkalom, hogy a kockás ingemet hátrahagyjam. - Szíve szerint az összeset a kukába hajította volna, és rágyújtotta volna a pápaszemmel együtt. Igazán felüdülésnek számított az alkalom, már emiatt is.
Amint érezte a nő karját az övén, már indult is el a kantin felé. Nem voltak sokan, a legtöbb vendég valószínűleg éppen kezdésre fog csak beérni, így könnyedén találtak egy üres asztalt, nem messze a pulttól.
- Ha ragaszkodik hozzá, rendelhetünk ásványvizet. Azonban nem gondolja, hogy alkalomhoz illőbb lenne egy-egy pohár pezsgő? - nézett rá lehajtott fejjel, szerényen megejtve egy félmosolyt. Nem akarta ő leitatni a nőt, esze ágában sem volt. Azonban mégis kellemesebb a hangulat némi alkohol után. Na meg a beszélgetés is könnyebben elindulhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt hiszem, ő kezdés előtt nem szívesen inna velünk. A pezsgőt a csapattal együtt isszák majd, a bemutató utáni partin - vont vállat, majd indult el pult felé, hogy kikérje a megfelelő pezsgőt.
Úgy gondolta, talán az édes lesz az, amit a nő is szeret, vagy éppen szokott inni. Egy egész üveggel kért, de nem állt szándékában most azonnal kitölteni az összeset. Megfelelő lesz ez az előadás alatt is, ha esetleg megszomjaznának.
Két pohárral és az üveggel tért vissza az asztalhoz, majd töltötte meg a poharakat. A feltett kérdésre mosolyogva rázta meg a fejét, majd csak akkor válaszolt, amint az egyik poharat a nő felé nyújtotta.
- Kérem, hagyjuk most a munkát. Ezúttal szórakozni jöttünk, ha nem tévedek. - Egyre biztosabb volt a dolgában, miszerint a nő még életében nem szórakozott. Ez az ő malmára hajtotta a vizet. - A munka nélküli estére - emelte fel koccintásra poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyedén elmosolyodott, mintha észre sem vette volna, hogy a nő nem éppen ezt a választ várta volna. Úgy tűnt, kettőn áll a vásár. Nem csak South, de a nyomozó is hasonló indíttatással fogadta el a meghívást. Valószínűleg. Ez kissé megnehezíti majd a dolgát. Nem nagyon, éppen csak egy leheletnyit.
- Ez esetben köszönöm kérdését. Csodásan vagyok - mosolyog, miközben végig a nő szemeibe nézett.
Finoman érintette össze a poharakat. Épp jókor is jött az a pár korty pezsgő, a nő mozdulata ugyanis meglepte és... Szóval nem mondhatta, hogy nem volt vonzó teremtés, ha nem éppen munkakörülmények között találkoztak. Kénytelen volt tekintetét egy pillanatra a mellettük elsétáló házaspárra fordítania.
- Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog önnek az előadás. Volt szerencsém egy-két próbán bent lenni - vette fel ismét a beszélgetés ritmusát. - Gyakran jár színházba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Újabb információmorzsát kapott a nőtől, habár ez nem volt annyira meglepő. Beszédéből, tartásából és egyáltalán, a megjelenéséből lehetett következtetni, hogy művelt. Nem is beszélve arról, hogy színházba jár. South kíváncsi lett volna, vajon kivel járhat el, ha annyit dolgozik... Talán a munkatársaival. Valahogy mégsem tűnt olyan embernek, aki a munkában a barátokat keresné.
- Igen, talán elindulhatunk a páholy felé - mosolyogva bólintott, ahogy tekintetével felmérte az érkezők sokaságát.
Biztos volt benne, hogy még elég idejük lesz beszélni. Vagyis elég ideje lesz arra, hogy kiépítse a kellő bizalmat köztük. Volt már ennél nehezebb ügye is, de ez sem éppen a legkönnyebbek közé tartozott.
A kezébe vette a poharát és az üveget, majd a nő mellett megállva várta, hogy ismét belekaroljon, és bekísérhesse a kiszemelt helyükre, akár egy igazi úriember. Azért mégis tanult valamit a családjától. Minden mást leszámítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudta volna szavakba önteni, mekkora megkönnyebbülés volt elhagyni az országot. Maga mögött hagyni az iskolát, az aurorokat, és legfőképpen Mátét. Már hónapok óta meg kellett volna ejtenie egy ilyen utat. Hogy ismét South lehessen. Vagy legalábbis valaki ahhoz hasonló.
Nem is igazán tudta, milyen italt tartott éppen a kezében, de mindenképp jól esett neki az egész napos hőség után.
- Hableányok? Csak nem akarsz utánam jönni? - húzta le a maradék italt ő is. Nem sokkal maradt le Annie mögött alig pár tized másodperccel lassabban ihatta meg a löttyöt.
Egy nagy sóhajjal dőlt végig a füvön, csupasz lábát Annie ölébe ejtve. Karját csiklandozta a puha fű. A kék kendője most is ott virított a homlokán, mint az erdőben annak idején. Apró karika fülbevalója is visszakerült a bal fölére, csak hogy végre távol tartsa magától Mátét és minden konzervativizmusát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen? Észre sem vettem... - Csak magában mormogta, abban sem volt biztos, hogy Annie egyáltalán meghallotta, mit akart mondani. Szemhéja alatt is látta, hogyan változnak a fények. Erősek voltak, vibrálóak, tele élettel. Ez így jó volt. Kényelmes.
Kipattantak szemei, ahogyan Annie ledobta lábait az öléből, és fel is támaszkodott, hogy megnézze, éppen hova akar elindulni a nő. Ő is bőven érezte már az alkohol kellemesen émelyítő hatását, így nem volt benne biztos, melyiküknek is kellene melyikre figyelnie.
- Bocs haver, majd legközelebb - lépett végül az ismeretlen mellé, és szólt hozzá tökéletes angolsággal. Mégiscsak az anyanyelve volt, és végre egy hely, ahol mindenki megérti a nyelvet!
Megfogta Annie kezét, mielőtt még az ausztrál vagy ki tudja honnan szalajtott férfi egy büdös mosdóba vagy izzadt sátorhelybe cipelte volna őt. Az ő léptei is kissé bizonytalanok, így csak pár lépéssel vezette arrébb Annie-t, amikor az utolsó lépést után lába nem ért földet, és beleborult a tóba, magával rántva a kézen fogott nőt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szellemes válasszal szeretett volna kontrázni a kérdésre, de valami megzavarta a folyamatban. Eltűnt a lába alól a talaj. Kissé zavarodva próbálta a fejét kiemelni a vízből, és prüszkölve törölte meg kezével az arcát. Aztán újra, és újra. Ugyanis Annie nem kímélte a víztől, egészen addig közelített és spriccelte a vizet rá, amíg a férfi meg nem elégelte a dolgot és el nem kapta a kezét.
- Próbára akarsz tenni, Merkovszky? - tette fel a kérdést nevetve. Elengedte a kezét, és lejjebb ereszkedett a vízben, hogy csak a szeme és a szokásos kendője látszott ki belőle.
A fények ekkor elsötétedtek, a tömeg éppen kántált valamit a színpadok környékén. Talán visszaszámoltak, de ilyen messziről nem értette. Aztán mikor szeme már kezdett hozzászokni a sötétséghez, színes fények kezdtek cikázni az égen. Tűzijáték. Mugli módszer, de határozottan látványos.
Kissé hunyorgott a fényre, lelassultak az reflexei és az érzékei is, volt pár másodperc, míg elvakította a messzi fény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokadszorra próbálta már elengedni a füle mellett az utalást. Nem akarta, hogy Annie így érezzen, és azt sem, hogy ez, ami most őket összeköti, létezzen. Ezek a dolgok mindig megnehezítették az életét, és idővel egész jól sikerült is kordában tartania. A kötődést. Viszont tagadhatatlanul kötődött Annelie-hez.
Egy ideig hagyta, hogy csak a szemei látszódjanak ki a vízből. Amint hozzászokott szeme az új fényekhez, figyelte Annie sziluettjét, és a háttérben a tűzijáték mintáit az égen. Aztán lemerült a víz alá, hogy lehűtse egy kicsit magát. Hogy a víz kitisztítsa a fejét. Mert nem gondolkodott tisztán, ebben biztos volt.
Mikor felbukott a víz alól... semmi sem változott. Ugyanolyan illékonynak tűnt minden, mint előtte. Mintha ez a világ egy másik világ lett volna, egy másik élet.
Annie-hez sétált, fölé magasodott. Tekintetét először az égre emelte, a mintákat akarta megfejteni. Észre sem vette, mikor fogta meg ismét a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szikrázott az égbolt is, ahogyan a rakéták robbantak a fejük felett, ők pedig csodálták a látványt, amit mindenféle varázslat nélkül állítottak elő. A kótyagos fejével már nem igazán tud tisztán gondolkodni, inkább csak az érzéseket élte át, amik a hatalmába kerítették.
Nem is igazán tudta, Annie mikor fordult pontosan felé, és nézett a kék szemeivel fel rá. Pontosan látta őt, mintha a fejük felett táncoló színes fények csak rá vetültek volna abban a pillanatban. A derekánál ölelte át, és szorította magához, mint a kislányokat szokták, mikor állát a vállára helyezte.
- Táncoljunk - dörmögte, és kezdett a vízben dülöngélni, miközben egy régi dalt dúdolt. Olyat, amit még a dajkájától hallott. Nem tudta, mi volt az, nem emlékezett a szövegére, csak a lágy dallamra, amit munka közben dúdolgatott neki és öccsének a néni. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán még ismerte ezt és emlékezett rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak dúdolt, és dúdolt, és akkor úgy érezte, a dalával egy külön kis gömböt formált maguk körül. A színpad távoli zenéje tompult, és a körülöttük lévő emberek hangja is csak messzi visszhangnak tűnt.
Aztán Annie ismét ránézett. Ránézett azzal a tekintettel, amiért egyszerre átkozta volna őt el, és amiért mégsem törölte az emlékeit az erdő szélén akkor. A bizalom. Amit ő határozottan hitt, hogy nem érdemli meg. Erre jön ez a lány, akit egyszer már elfelejtett, és neki is el kellett volna South-ot. És közli vele, hogy nem érdekli az sem, ha sorozatgyilkos lenne.
Rosszallóan megcsóválta a fejét, de szája szegletében ott bujkált a mosoly. Aznap este nem számított semmi. Nem számított, ki ő valójában, és miket tett meg a túlélésért. Most csak egy srác volt a többi fesztiválozó közül, akinek a csomagjai a kapunál maradtak, ő pedig Sohaországban repül.
A tűzijáték lassan véget ért. Néhány piros és zöld pukkanás zárta le a produkciót. Aztán ismét minden fekete lett, ő pedig az előtte ácsorgó Annie körvonalait sem tudta kivenni a sötétben. Felemelte jobbját, és megkereste kezével az arcát. Megakadt hüvelykujja Annie ajkaiban, majd kezét felhúzta arca szélén, egészen a összekuszált, nedves hajtincsekig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valami más volt az estében. A levegőben vagy egyszerűene csak a hangulatban. A kapun átlépve már érezte, hogy minden, amit eddig teherként a vállán hordott, levetkőzte.
Még néhány durranás, és vége is volt a tűzijátéknak. Érezte, ahogy Annie lábai szorosabban kulcsolódtak köré, mire karjai öntudatlanul húzták őt közelebb magához. A sötétség az övé volt. Az életéhez tartozott, de ebben a sötétségben most nem volt egyedül.
Összeszorította a szemét, ahogyan megérezte az érintést a tarkójánál, és csókot az arcán. Az ital köde alatt valami tiltakozott még benne, de egy morranással elhallgattatta az idegesítő kis zörejt, és mielőtt még Annelie elhúzódhatott volna tőle felé fordult és megcsókolta. Nem finoman, nem óvatosan.
Kezével dobott egyet rajta, hogy tenyerével jobban meg tudja támasztani őt alulról, és a part irányába botorkált, miközben ajkával vagy a másik ajkait kereste, vagy a nyaka bőrén futtatta végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elveszett. Elveszett abban az érzésben, ami most hatalmába kerítette, és abban a vágyban, amit sosem gondolt volna, hogy érezni fog Annelie társaságában. Ez a számára különös kavalkád pedig süketté és vakká tette. Ha a másik nem érzékelte volna a földet, és állította volna meg, együtt buktak volna fel.
Engedett a kísértésnek, és ahogyan Annie lehevert a füvön, fölé hajolt. Ott folytatta volna, ahol abbahagyta, ha éppen ragadta volna meg valaki a vállát, és rántotta volna fel a földről.
Megpróbálta beazonosítani az ismeretlen támadót, így egy keveset még körbeforgott terepfelmérés gyanánt. Egy biztonsági őr volt, fényvisszaverős mellényben, aki éppen a fekete adóvevőbe beszélt, szemmel tartva South-ot. Nem igazán értette, mit mondott, franciául beszélt, de a következő pillanatban egy figyelmeztető pillantás után elindult egy nagyobb tömeg irányába.
South Annie-re pillantott, és kézen fogva húzta maga után. Mindegy is hova, csak el az emberek közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csúnyán félbeszakították őket, amit akkor nagyon bánt, később már valószínűleg hálát ad majd a biztonsági őrnek. Annie-t maga mögött húzva indult el, néha neki-nekiütközve néhány embernek, miközben folyton hátrapislogott.
Nem volt tudatában annak, mit is fognak tenni, vagy hogy hogyan változik majd meg utána a kapcsolatuk. Akkor, abban a pillanatban a puszta vágy volt, ami kiürítette fejét és száműzte a gondolatokat, amiket eddig tudatosan újra és újra elővett.
Lelassított, ahogyan érezte a másik lassulását, és nevetve engedett a kényszernek, hogy a bódék között kicsit megálljanak pihenőre. Csókot csók követett, már nem is igazán tudta követni. Egymásra hangolódtak a mozdulataik, és a kérdésre, csak egy apró bólintásra futotta, miközben ismét Annie ajkai után kapott. Aztán erőt véve magán fogta ismét kézen és húzta maga után a sátrak felé, hogy együtt tölthessék az éjszakát, és hogy a másnap aggodalma nélkül élvezzék egymás társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mosolygott. Felszabadult volt. Levetette Máté szemüvegét és talárját, hogy Nicolas bőrébe bújva ismét meglátogassa egyik ismerősét. Kevés emberrel tartotta a kapcsolatot előző életeiből. Nagyon kevéssel. Igazából Traiannal sem levelezgetett, de a segítségét akarta kérni egy-két dologban.
Ritkán tért vissza ugyanarra a helyre, és most, hogy a rezervátum istállói mellett sétált, elkapta a nosztalgia. Majdnem egy egész évig dolgozott ott Nicolasként. Az angliából érkező ifjú, akinek se pénze, se szállása, csak egy hátizsák tele kopott ruhával. Akkor nyugodt életet akart. Előtte csempészekkel dolgozott, és ez bizony az arcán is meglátszott. Nyúzott volt, kissé beesett, és tökéletesen passzolt Nicolas előtörténetéhez.
Itt azonban befogadták, megnyugodott, már amennyire ez South-tól tellett. Traian pedig azóta istállófiúból gondozóvá lépett elő. Nem tudta, hogy South megjelenik nála. Nem értesítette, így most csak az istállók körül ólálkodott, hátha meglátja majd egykori barátját. Igen, mert Traian csak egy évig, de a barátjának mondhatta magát.
Nem tudta, hogyan fog reagálni, ha megjelenik. Azok után, hogy hosszú éve elteltével sem válaszolt egyetlen levelére sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zsebre dugott kézzel próbált belesni az istállóba, hátha Traian éppen ott dolgozik. Vagy bent az irodában ül, és a beosztásokat intézi. Az lett volna a második helyszín, ahol kereste volna a férfit, ha az ismerős hang nem ütötte volna meg a fülét.
Megpördült, és a kotnyeles szőke rellonossal nézett farkasszemet. Egy pillanatra elkerekedett a szeme. Nem várt ilyen találkozást. Úgy tudta, hogy az iksolából többnyire a kisebb, magyarországi rezervátumba mennek gyakorlatra a diákok. Szerencsére Scarlett annak ellenére, hogy felismerte őt, még nem veszett minden kárba. Hacsak Traian mégsem kezd el itt sétálni.
- Scarlett! Mit keresel itt? - Egyértelmű volt a válasz, mégis meg kellett kérdeznie. A minimális bájcsevely még szükséges ahhoz, hogy utána lerázhassa a lányt.
Kissé hátrább hajolt, ahogyan Scarlett közelebbről kezdte vizsgálni a szemét.
- Igen, konkaklencse. Ez még új, éppen csak most próbálom ki - jelentette ki. Stílusra talán kissé nyersebb volt a szokásosnál. Óvatosan körbelesett. Csak egy pillantás, nehogy egy régi ismerős meglássa őket. - Hogy tetszik itt? Sok dolgod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt különösebb problémája Scarlettel, pláne, mikor látta, hogy bánik a lány az öccsével. Azonban abban a pillanatban kifejezetten frusztrálta a jelenléte és a csacsogása. Nem tudta, mikor jár arra egy olyan személy, akit évekkel ezelőtt még ismert.
- Igen, az iskolában valószínűleg a szemüvegre szavazok majd - vont vállat a körülményekhez képest könnyedén, de elgondolkodott azon, vajon Scarlett szándékosan nem akar lekopni, vagy csak ennyi szeretett vele beszélni.
- Aha, hát biztosan az egyik tanárodra, nem? - vetett egy félmosolyt rá. - Biztosan neked is sok dolgod van, és nekem is mennem kéne, úgyhogy... - kezdett bele a kicsit konkrétabb lerázó szövegére, mikor a hatalmas istálló egyik végéből egy még az épületnél is nagyobb robbanásszerű hang, majd repülő törmelékek vonták el a figyelmét.
Azonnal előkapta mindig keze ügyében lévő pálcáját. A felszálló füstből egy sárkány nyaka és szárnyának egy része kezdett kibontakozni. South minden figyelmét a bestiára fordította, csak egy apró megjegyzést tett Scarlettnek.
- Itt van az első sárkányod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

South-nak az itt töltött ideje alatt nem egyszer volt már dolga dühös sárkányokkal. Volt, mikor rossz helyre tévedt, volt, mikor egyszerűen az ápolásra szoruló bestia nem volt megfelelő módon elkábítva. Valószínűleg ez esetben is erről volt szó. Ám legtöbb alkalommal tudta a megfelelő igéket, vagy mindig volt valaki, aki fedezte.
Azonban az hosszú évekkel ezelőtt volt, és a hirtelen eszébe jutott kábító átkai egyszerűen lepattantak a kemény páncélról. Így inkább mással próbálkozott.
Valami erősebbet akart használni, azonban először a megszeppent Scarlettet kellett biztonságba helyeznie. Csak egy pillanatra tekintett hátra, hogy elküldje innen jó messzire, mikor a csapás érte.
Mintha minden összetört, összeroppant és szétfröccsent volna benne. Hallotta a bordák repedését, és a tüske érkezését, mely keresztüldöfte. Érezte, ahogy a levegőben van, majd teste nekicsapódott valami keménynek. Egy fa, egy szikla, mindegy is volt. Teste úgy csuklott össze, mint egy rongybaba. Csupán egy halk nyikkanás volt az, amit még ki tudott adni. A levegő beleszorult a tüdejébe, bár abban sem volt biztos, hogy egyáltalán még ép volt a tüdeje. Még tompán érezte, amint teste a kemény, és poros földet érte. Aztán a jótékony sötétség körbeölelte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem volt teljesen tisztában azzal, mi történt körülötte. Scarlett képe még ott volt a szeme előtt, és az a sárkány, meg a robbanás. Aztán kórtermek, gyógyítók és fájdalom.
Fájdalomcsillapító bájitalokat adtak neki, ő pedig örömmel adta meg magát nekik. Most azonban érezni kezdte maga körül a hűvösebb, nehéz levegőt, a kötések szorítását, és Annie érintését a kézfején.
Lassan nyitotta ki a szemét, és fordította oldalra a fejét. A szundító Annie-t figyelte, ahogyan lábait felhúzva kuporgott a széken. Már látványra sem volt kényelmes az a szék, pláne ilyen pózban. Aztán szeme a kezükre esett, és ő hüvelkyujjával rászorított az apró kézre.
Gyenge próbálkozás volt a mozgásra, Annie talán fel sem ébredt erre. Nem is baj. Neki is pihennie kellett volna, nem pedig mellette strázsálnia.
Akárhányszor felébredt, ő mindig ott volt az ágya mellett, és abban a kevés időben, amíg ő ébren volt, hallhatta azt a rosszalló hangsúlyt a hangjában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még nehéz volt a feje, és minden egyes levegővételtől fájtak az oldalai. A bordái nem bírták a terhelést. Akárhányszor felébredt és tudatosult Annie jelenléte, mindig felrémlett a kérdés, mit keresett még mindig ott. Miért tölti az idejét az ágya mellett?
- Szia - suttogta a szavakat köszöntésképpen, és egy pillanatra behunyta a szemét. Amennyire tőle telt, sóhajtott, hogy tüdeje megteljen oxigénnel és kitisztítsa kissé még kába fejét, de a levegővétel nehezen ment, így csak egy nagyobb szuszogássá csitult.
El sem tudta, hogy nézhet ki, bekötözve, csövekhez kötve. De abban biztos volt, hogy Annie-nek sem szabadna így kinéznie. A karikákat szemei alatt még inkább kihangsúlyozta arcának sápadtsága.
- Nyúzott vagy - jelentette ki halkan. El kéne mennie aludni, pihenni, és nem egy kényelmetlen székben töltenie az idejét. Ennyit nem ért az egész. Ennyit nem ért ő sem.
Nem volt benne biztos, hol van. Abban sem, hogy éppen kicsoda. Sólyom Máté, vagy esetleg David? Inkább Nicolas? Vagy kiderítették róla, hogy valójában kicsoda, és most aurorok állnak az ajtaja előtt? Nem tartotta kézben az eseményeket, és most, hogy kicsit tisztább a feje, tisztában volt ennek fontosságával. Szemét körbejáratta a kórtermen, apró jeleket keresett, amikből következtethet. Bármire. Akármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Felhorkantott, és elnevette volna magát a kijelentésre, de csak egy mosolyra, aztán egy kissé fájdalmas mosolyra futotta. Annie volt az egyetlen, aki képes volt ilyen szituációban is baromnak hívnia őt.
Azt megállapította, hogy egyedül volt a teremben, ami már nem volt szokványos. Ha Mátéként került az ispotályba, minden bizonnyal többszemélyesben ápolták volna. Azonban ez a külön kórterem kivételes és ritka. Pláne egy gyakorlótanárhoz.
A kérdésre a fejét ingatta. Annyiban biztos volt, hogy átszállították Magyarországra. A falakon lévő plakátok feliratai mind magyarul voltak kiírva, így minden bizonnyal a fővárosban lehet.
- Annie... - fejével az ágya szélére akasztott felíró felé bökött. Bár az óvatos mozdulat inkább a szemei mozgásában merült ki. - Milyen név áll rajta?
Ha Scarlett-tel nem történt semmi baj, valószínűleg Mátéként azonosították. Bár mikor a rezervátumba indult, ügylet arra, hogy semmilyen papír ne legyen nála. A pálcája alapján akár azonosíthatták is, ha nem a fekete piacon szerezték volna be East-tel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Megha... - Megpróbált felülni, hogy ténylegesen utána járjon a dolgoknak. Úgy tűnt, épp eleget pihent már ahhoz, hogy körülötte a dolgok kellően megváltozzanak. Az pedig, hogy feladja Mátét, nem volt a tervben.
A mozdulat azonban több fájdalommal járt, mint mozgással. Visszasüppedt a párnára, és az orrán keresztül szívta be a levegőt. Egy pillanatra összeszorította a szemét, majd ismét Annie-re pillantott.
Nem Máté halálával volt problémája, hanem hogy mindezt helyette döntötte és intézte el valaki.
- Astrid - sóhajtott fel alig hallhatóan. Azt hitte, a párizsi este után nem fogja többet keresni. Hogy végeztek egymással, és sikerült elérnie, hogy ez a jövőben is így maradjon.
Fogalma sem volt, mit akarhatott. Talán elfogni. Talán beismerő vallomást. Ám akkor nem fektetett volna annyi energiát abba, hogy kiléte továbbra is fedve maradjon.
- Mondott valami konkrétat is? - tette fel a kérdést egy szusszanás kíséretében. Bármilyen gyorsan is gyógyult, gyorsan kifárasztotta a beszéd, és bizony ez a hír sem könnyítette meg a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy pillanatra megakadt a levegő a tüdejében, mikor Annelie a lehető legkomolyabban kijelentette a hamis információt. Aztán csak behunyta a szemét, és elmosolyodott az irónián. Hisz semmi nem volt köztük.
Fáradt volt, és a bájitaloktól így is kellemesen zsibbadtak voltak a gondolatai a további beszélgetéshez. Nem volt benne biztos, mit adtak neki, de nagyon remélte, hogy ha Astrid is megjelenik, a Veritaserum kimarad majd a történetből.
Kék tekintetét Annie-re emelte, és elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy vlaha lesz olyan ember az életében, akihez így fog ragaszkodni, és aki ott lesz mellette az ispotályban.
Jólesősen szusszantott fel, és ismét behunyta a szemét. Még bólintott a kijelentésre, de már félúton járt a valóság és a sötétség között, ám a szokásával ellentétben nem aggódott most emiatt. Hisz itt volt valaki, akire rábízná az életét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem ment simán minden. Sosem ment úgy neki. De mégis remélte, hogy Annie-nek talán nem hoz balszerencsét. A váróban idegeskedett egész nap. Még hajnalban ébresztette Annie, hogy elindult a szülés. Dél környékén jutott csupán eszébe, hogy üzenetet küldjön a kocsmába, nem tud bemenni aznap. Arra nem számított, hogy a legjobb pillanatban egy doboz cigarettával fog majd megjelenni Nikolai az ispotályban.
Sokáig kellett várniuk. Túl sokáig. Mikor jött a hír, hogy Annie eszméletét vesztette, már abban sem volt biztos, hogy ez tényleg a valóság és nem valamelyik rémálma. Most azonban, mikor már a kórteremben ült az egészséges Annie mellett, miközben ott aludt az az aprócska gyerek a karjában... Valahogy csak az fordult meg a fejében, hogy ő bizony ezt nem érdemelte ki.
- Gyönyörű, nem igaz? - Halkan beszélt, nem akarta felébreszteni a kicsit. Annie-re pillantott. Le sem tudta volna tagadni, milyen büszke kettejükre. Sammy-re és Annie-re egyaránt. Az ő családjára.
- East ma is be fog jönni. Azt mondta, valamikor estefelé. - Az édesanyjának még nem is szóltak, hogy megszületett második unokája is. Eszébe sem jutott volna South-nak és csak reménykedett benne, hogy East időben és kellő nyugalommal képes volt elmondani a nagy hírt a nagyszülőnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Majd befestjük a haját, és azt mondjuk, mindig ilyen volt. - A csöppség álmában mocorgott, South pedig elmosolyodott. Kicsit már kezdett zsibbadni a karja, de semmi pénzért nem tette volna le.
Elég volt akkor átélnie az idegeskedést. Fogalma sem volt, hogy lehet valami ennyire megterhelő. Hogy lesz olyan dolog, ami jobban megijeszti majd az auroroknál.
- Maradjunk annál, hogy nem vagyok biztos benne, az orvosok neked vagy nekem akartak több nyugtatót adni. - Elmosolyodott, majd fél kezével Annie arcán simított végig, majd odahajolva hozzá finoman megcsókolta. - Soha többet ne ijessz rám így, rendben?
Sam a kezében felnyögött, és apró karjait kissé koordinálatlanul mozgatni kezdte. Apró orra úgy szimatolt a levegőbe, mint a kiskutyáké, szája már lefelé kezdett görbülni, ahogyan érzékelte anyja távolságát.
- Azt hiszem, téged keres - állt fel az ágy széléről, majd óvatosan Annie felé nyújtotta a kicsit. Már azt is nagy dolognak érezte, hogy ennyi ideig csendben aludt az ő karjaiban. Egy igazi kis csodának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Felhördülne a második gyerek hallatára, de jobban koncentrált a jelenlegi helyzetre és a kicsi családra, mintsem hogy felvegye. Éppen elég lesz nekik ez a véletlen érkezett baba.
Látta az apró habozást, mikor nyújtotta neki a kisfiút. South-ban nem volt kétség afelől, hogy Annie remekül fog majd helyt állni a helyzetben. Csak a nőnek is el kellett hinnie mindezt ahhoz, hogy elkezdjen a dolog működni. Sammy érkeztével már biztos volt benne, hogy minden gördülékenyen fog menni. Már amennyire lehet.
A mosolya kissé lehervadt. Szíve szerint egész nap az ispotályban maradt volna, egészen addig, amíg kettejüket haza nem engedik. Az orvos szerint nem kell már sokat várniuk.
- Egy óra múlva. Be kellett pár plusz műszakot vállalnom a kiesés miatt. - Samet figyelte. Igyekezett erőt venni a csöppség látványából a munkához. Az emberek még mindig nem szokták meg a jelenlétét a faluban és félt, hogy nem is fogják soha. Ezt a terhet pedig egyedül neki kellett viselnie.
Szabad keze automatikusan a cigarettájáért nyúlt, aztán megállt a mozdulatban. Ráért később. Mikor már úton lesz a kocsma felé.
- Tudom, hogy kicsit későn, de véglegesítettem a gyerekágyat. Yar adott pár tippet, úgyhogy itt-ott kiegészítettem pár bűbájjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Tudom - csókolta homlokon, miközben visszaült az ágy szélére.
Sosem hitt a csodákban vagy az erőn felüli varázslatokban. Az előtte ülő páros azonban megkérdőjelezte és megcáfolta ezt. A kis csöppség Annie karjában a bizonyíték, hogy lehet még normális életük. Hármuknak. Azonban ehhez az kellett, hogy South a családi teren kívül tudja tartani az ártó embereket. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy Annie fülébe jussanak a pletykák. A távozással azonban nem oldottak volna meg semmilyen problémát.
- Ne aggódj annyit. Majd megszokják - elmosolyodott. Pontosan úgy, mikor egy másik név alatt egy másik ember kétségeit akarta eloszlatni. Szinte egy élettel ezelőtt.
Annie-nek pihennie kellett, és nem volt szükség arra, hogy a kelleténél jobban felzaklassa magát. Az otthonuk egyébként is védett volt az idegenek elöl. Nem is beszélve, hogy egy sárkány vigyáz rájuk.
- Már akartam is kérni, hogy most pihend ki magad, mert sok a meló otthon - nevetett fel a kijelentésre, és sóhajtott.
Felállt az ágy széléről, és finoman megcsókolta Annie-t, majd Sammy buksijára is nyomott egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra, amíg nem vagyok! - Kicsit előbb indult el, de volt még dolga, amit el kellett intéznie. A családja számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem egészen értett egyet azzal, amit East csinált. Vagyis hogy ennyire hamar visszatért Csinszkaként a rivaldafénybe. Ha Yarista helyében lett volna, valószínűleg komoly vitájuk lett volna róla. De ő csak a bátyja, aki sosem volt igazán az élete része.
Begombolta a legalsó gombot is az ingen, majd felhúzta a zakóját. Abban azonban igaza volt a húgának, hogy régen töltöttek el kettesben egy kis időt. Sam pedig már elég nagyfiú ahhoz, hogy felügyelet mellett, de egy színházi előadás erejéig magára hagyják.
A kanapén ülve várta feleségét, mikor ő belépett a nappaliba. Felkapta a fejét. Más volt. Más, mint amit ismert.
Nem mondott semmit, csak halványan elmosolyodott. Felállt, és odasétált hozzá. Megfogta mindkét kezét, jobbját végighúzta a karján, fel egészen a füléig. Közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgott.
- Gyönyörű vagy.
Egy finom csókot kapott az arcára, mielőtt visszahúzódott volna, majd felemelte karját, hogy Annie belékarolhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elmosolyodott a kérdésre, és hümmögött egy pillanatra. Lassan, ráérősen sétáltak egymás mellett. Most nem kellett sehova sietniük, senki nem hívta egyiküket sem sírva a másik szobából.
- Büszke sarj. Egy aranyvérű család jól nevelt fia... aki tudja, melyik kanalat mikor kell majd használni, ha odaérünk a gálára. - A mondat második felét inkább csak halkan közölte, mintha titok lenne. Tény, hogy sosem volt példa a családban, de az édesanyjuk beléjük nevelte az etikettet. Hisz egy ilyen nevű családnak adnia kellett a külsőségekre.
- Azt mondják róla, kellemes társaság - fejezte be a gondolatmenetet hosszan kifújva a levegőt.
Kihúzta magát, a társaságból csak a húgát ismerte, de nem zavartatta különösebben magát. Ha szükség volt rá, könnyen társalgott idegenekkel, nagyobb erőfeszítés nélkül.
- Még gyerekként. A családdal. - Nem beszélt sokat a múltjáról. Nem volt rá szükségük. Még Annie-nek sem beszélt róla szívesen. - De ne aggódj, nem kell sokáig maradnunk.