Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most, hogy ismételten Magyarországon tartózkodik felengedett valamelyest. Ugyan hiányzik neki öccse, Éttien, de képes volt elengedni, hiszen mindkettejüknek megvan a saját élete. Ő immáron aurorként tengeti mindennapjait, Konstantin ismét a közelében van, csak most már házas emberként és ne feledkezzünk meg egyetlen szem tüneményéről, Fleur-ről.
A mai csajos napnak épp az a lényege, hogy minden kötöttség és teher nélkül együtt töltsék, de nem meglepő módon valami megint eltereli a figyelmét. Valami megint belelóg az idilli képbe, ami nem hagyja őket nyugalomban szórakozni. Ez pedig nem más, mint egy gyanús fiatalember. Renée sem egészen hülye, érzi nagyon jól, hogy követik, csak azt nem érti, miért. Az apja már tud mindent, az anyja is, Éttiennek nem áll érdekében, esetleg Konstantin küldhetett volna rá valakit, de minek? Ha Franciaországban nem tette, hát nem itt kell elkezdenie. Míg járják a boltokat és utcákat, míg az étteremben ülnek, végig tudja, hogy valami nem oké. Ez persze a könyvesboltban hág a tetőfokára: nem véletlenül ment be oda. Fleurt lerakta a gyermek részlegnél, így ő most vígan olvasgat, Renée viszont nézelődést színlelve követi nyomon Alfonzt. Persze rögtön kiszúrja, hogy az idegen be akar jönni utánuk, így gyorsan felkapja lányát és az ajtó felé indul, mosolyogva köszön és már ütköznek is össze. Mintha véletlenek összjátéka lenne csupán. Zöldeskék szemei rávillannak az ismeretlenre, miközben szorosabban fogja Fleurt.
- Remélem, hogy lesz valami érdemeleges, amit átadhat a feletteseinek egy csonka család életét követő megfigyelés után - azzal szó szerint félretolja az útból és kislányát a földre teszi. Persze ő nem ért semmit, azonnal mosolyog Alfonzra, még integet is neki, mintha csak barátok lennének. Mintha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A düh csak úgy bugyog benne. Az sincs rendben, ha csak őt követik, de a kislányát hagyják ki a dologból. Ezért is van az, hogy pont nem érdekli Alfonz magyarázkodása, továbbra is ellenségesen mered rá, minden mozdulatát lesve. Auror lenne végül is, ha valakinek, neki tudnia kell, mikor érdemes résen lenni.
- Bókolni azt bezzeg tud - közben csak annyit érzékel, hogy Fleur már totálisan odavan a srácért. Természetesen őt könnyű lekenyerezni, elég egy kedves mosoly, mély hang és ilyen külső. Naiv még. Renée felsóhajt, ami a fáradtságának tudható be. Nincs oda az ötletért, hogy ezek ketten itt most összemelegedjenek, de legalább az idegen nevét megtudja. És le is esik neki, kivel áll szemben. Jövő héten vele lesz majd közös munkája, legalábbis nem gondolná, hogy túl sok Alfonz nevű egyed szaladgál itt Pesten, ráadásul pont egy másik minisztériumi dolgozót megfigyelve. Frankón bekezdtek. Erről mondjuk egyetlen szót sem ejt, legyen majd meglepetés a következő találkozásuk alkalmával.
- Csókolom, Fleur vagyok - csillogó szemekkel néz rá, kicsit talán huncutul is. Mosolyából látszik, hogy őt nem kell meggyőzni. A gyerekek amúgy is megérzik, ha valakivel valami nem stimmel. - Engem is megdicsérsz, mint anyut? - Renée-nek elkerekednek a szemei, majd szája elé kapja a kezét. Ennyit tesz a nyíltság. Haragja egy pillanat alatt elpárolog. Ez a kis drága bárkit az ujja köré csavarna, ezen a gondolaton pedig el is mosolyodik, majd maga is leguggol melléjük.
- Elnézést - némán tátogja a férfi felé, majd nyom egy puszit kislánya fejére. - Egyébként Renée vagyok - kezet nyújt és egy halvány görbét is villant, de azért még mindig fenntartásokkal kezeli a másikat. Továbbra sincs megelégedve ezzel a követősdivel. Alkalmasint rá is fog kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbál komoly maradni, de be kell látnia, hogy nem megy. Minden gyanakvása ellenére elmosolyodik a megjegyzésen. Annyira ösztönösen jelenik meg arcán a görbe, hogy beletelik pár másodpercbe, míg ismételten eltünteti. Nincs annak most ott a helye.
- Nem vagyok haragtartó típus, ha mondhatom ezt. De örülnék, ha a közeljövőben megkímélne minket az ilyesfajta élményektől - felsóhajt, mert mit tehetne? Amúgy sem tudja nem észrevenni, hogy a kislány totálisan odavan Alfonzért. Naná, hogy imponáló neki, hiszen nemcsak a nőt, de most már őt magát is bókokkal halmozza el. Fleur is lány, még ha pici is, nem hibáztatható azért, mert tetszik neki, amit hall és lát.
- Anyu, viseld eeeeeel - vékony gyermekhangján szól Célestine-hez, miközben megrángatja a kabátja alját. Most mégis hogyan küldje el így a fiút? Nyilván sehogy, egy kis sétába és beszélgetésbe nem halhat bele. Azt mondanom sem kell, hogy Fleur egyből tudja: nyert ügye van. Vannak dolgok, amikre édesanyja szigorúan nemet mond, így előzve meg az elkényeztetetté válást, de bizonyos pontokon engedni kell. Ám legyen.
- Nem bánom. De csak akkor, ha tegeződünk a továbbiakban. Utálom a magázódást - elhúzza száját, miközben felveszi a kislányt és a karjára ülteti. Ő persze csillogó szemekkel vizslatja Alfonzt, amiről Renée próbál tudomást sem venni. Már csak azért is, mert ha már itt vannak, ő is szemrevételezné az úriembert. - Merre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Renée persze csak huncutul elmosolyodik a kijelentésre. Mikor is érezte magát ennyire fiatalnak utoljára? Idejét sem tudja, pedig nem egy Stonehenge korú kövületről beszélünk, mikor az auror kerül szóba. Éppenséggel egy ereje teljében lévő, hamvas és friss huszonévesről, akinek ugyan van egy gyereke, de ez mit sem dobott rajta a korát illetően.
A napja pocsék volt. Annyira pocsék, hogy én magam említést sem teszek róla, mert egyszerűen semmi értelme nem lenne, meg különben is. Ha Renée nem gondol rá, nem az én dolgom, hogy emlékeztessem. Aztán persze Krisztof élete sem egészen úgy alakult, ahogy azt eltervezte. És hogy tisztába tegyük a dolgokat, ilyen az, amikor két minisztériumi megfáradtan és elnyűtten találkozik és úgy döntenek, itt az ideje szórakozni és méltó mód búcsúztatni az óévet egy jobbért cserébe.
A felé nyújtott italt könnyeden fogadja el, a "ki fizet?" gátlások rég elmúltak már. Aki épp rendel, az állja, meg hát, ez a mennyiség lassan közelíti a vödröt, így nem számolják egy ideje.
- Egészségünkre! - és igen, tartja a szemkontaktust, ameddig lehet, majd egyetlen húzásra eltünteti a pohár tartalmát. Kezét a férfiéba csúsztatja és az ő arcán is megjelenik az a kis csíntalan mosoly, ami zöld utat enged a további szórakozásnak.
- Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy kifulladjak - és igen, ez a végszó egész egyszerűen tökéletes. A táncparkett felé indul és valószínűleg Krisztof sem tesz másképp, úgyhogy nagyjából középre érve szembe fordul vele, karjait a nyaka köré fűzi és úgy kezd el táncolni, ahogy azt a tizenévesek bőven megirigylik. A férfi már önmagában sem nyújt egy akármilyen látványt és hát, valljuk be, Renée-nek is van mit a tejbe aprítania, de így együtt... Nem csoda, hogy a kíváncsi tekintetek megtalálják őket.
- Nos, azt hiszem még pár tánc és komplett közönségünk lesz - kuncog egy kicsit, ahogy ezeket a szavakat megpróbálja érthetően eljuttatni a másikhoz. Hangos a zene, itt a suttogásnak semmi haszna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Azt sajnos már nem, de azért rákacsintottam a kidobófiúra - cinkosan mosolyodik el, mert bár az esemény valójában nem történt meg, lehetne igaz is. Kékjei vadul csillognak, részben a felfokozott hangulat, részben az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, bár meg kell jegyeznem, közel sem ázott el. Ki nem nézné belőle az ember, hogy egyedülálló anyaként egy lovat is az asztal alá inna, no meg nem is reklámozza különösebben. Nem feltétlenül ez a legjobb tulajdonsága egy hölgynek, ha meg mégis, mélyen hallgasson róla.
Könnyedén simul bele Krisztof karjaiba, szigorúan a tánc keretei között. Onnan lehet tudni, hogy két ember egy hullámhosszon van, hogy mennyire képesek együtt mozogni, márpedig nekik ez nagyon megy. Renée egy pillanatra el is töpreng azon, miért nem találkoztak eddig, de végül rá kell jönnie a logikus magyarázatra: a férfi még csak nem olyan rég érkezett. Szemei belefúródnak munkatársáéba, noha néha elvándorolnak a közönség felé is, akik közül mind a fiúk, mind a lányok elkerekedett szemekkel nézik őket. Persze megértem, Renée falatnyi ruhája és Krisztof nem elhanyagolható megjelenése valóban vonzza a tekinteteket, a párosukkal együtt. Igazából a tény az, hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell jól bulizni és ez nem az az öreges felfogás, hanem tény. Észrevétlenül ugyan, de a nő figyel, mit csinálnak körülöttük és szánalmas, mintha párzási táncot járnának elfajzott kiadásban. Na, amit viszont az ő párosuk csinál, az nagyon nem ez.
- Nekik is meg kéne tanulniuk, mi a különbség e között - magukra mutat, majd fordul egyet, hogy háttal legyen Krisztofnak, de még ezt is tökéletes összhangban végzi a zenével és a férfival. - és aközött, ami ott folyik - fejével finoman biccent a tőlük rézsút balra lévő páros felé, akikről inkább nem nyilvánít véleményt. Aztán persze visszafordul, hogy újra szemtől szemben legyenek és folytassák ott, ahol az előbb kicsit megbontották a rendet.
- A helyzet az, hogy mindjárt éjfél, de ha én erre a sok cuccra pezsgőt iszom, végem van. Mit gondolsz, bevállaljuk? - felvonja fél szemöldökét, a huncut mosoly ott díszeleg az arcán és csak a másik válaszára vár, ugyanis már elkezdték osztogatni a teli pezsgős poharakat.