Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyébként ha hallanám se biztos most, hogy meghatna az ellenkezése. Pest is olyan hely, ahol ritkán fordulok meg, és alapból van egy furcsa vibeja annak, ha kiszabadulok Bogolyfalváról. Senki nem ismer, senki nem figyel, és nem fognak holnap rólam pletykálni, hát mennyire nagyszerű már.
- Neeeem, innentől jó leszek, esküszöm - teljesen komolyan gondolom, mert az a cél, hogy Damian kicsit kiengedje a fáradt gőzt, amit az elmúlt események okoztak neki. Biztos olyan ez, hogy ha a családtagod tette akkor te is tetted, nagyon próbálom megérteni a helyzetét. Nekem egy halom unokatestvérem van, aztán lehet, hogy valaki börtönben is, így hát kicsit nehéz beleképzelnem magam az ő helyzetébe. Főleg úgy, hogy sose akartam.
- És hol van az a hely? - nem rá figyelek, a parkon járatom a tekintetem, már amit látok belőle. Teljesen más még a levegő is, és iszonyúan élvezem, hogy itt vagyok.
- Ha nagyon rossz, nyugodtan dobd ki - nem bírnék élni a tudattal, ha miattam kapna gyomorrontást, vagy bármit. Érthető, hogy nincs hozzászokva az utcán vett kajához, én viszont hamar megeszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam. Tényleg nem bírom az alkoholt, de.... Nézd nem létezik, hogy két koktél ennyire kiüssön. Ittam már Willnél nem is egyszer, és tényleg nem kerültem ilyen állapotba. Fogalmam sincs, mi történt - felsóhajtok, de komolyan beszélek, mert ez komolyan aggaszt. Próbálom én betudni a paranoiámnak, de ettől se lesz sokkal jobb.
Biccentek, mert azt előbb elhiszem, hogy van külön emberek a kacsa etetésre, de hamar felvonom a szemöldököm, és nevetek vele együtt.
- Damian. Én most már tényleg nagyon szeretném megrázni a fenekem. A múltkor se sikerült - a hangom is szinte könyörgő, a tekintetemről nem is beszélve. Nagyon szépen nézek rá, míg el nem indulunk.
- Utána azt mutatsz, amit csak akarsz - teszem hozzá, de tényleg már csak azért, hogy az agyát húzzam vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És én pontosan ezt akartam hallani. Belépek mellette a helyre, persze észben tartva amit megbeszéltünk, de hamar magára is hagyom. És még véletlenül sem érzem ezt kínosnak.
Órákig elvagyok, hogy oda se megyek hozzá, néha csak arra nézek, amerre sejtem, hogy van, de elfoglalom magam. És valóban nem iszok sokat se, épp csak annyit, hogy jobb kedvem legyen, és felengedjek. Táncolok. Egyszerűen csak élvezem, hogy megrázhatom a fenekem, és kiadhatom a hülye vizsgaidőszak okozta feszültséget.
Órák múlva megyek csak oda a biliárd asztalhoz, és vigyorogva dőlök neki a Flaviu fiú mellett.
- Elfáradtam. Úristen ez annyira jó hely - nem bírom ki, hogy ne lelkesedjek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért azt nem hittem volna, hogy a barátnőim nélkül is ennyire jól szórakozom. Jó, hozzásegített az a pár koktél, ami még most sem vágott annyira fejbe, amennyire az a kettő a pubban. Tudok magamról, tudok normálisan közlekedni, csak oldottabb vagyok, és észbe se kapok, máris találok én lányokat, akikkel táncolok és beszélgetek. Nem is olyan nehéz ez, bárcsak józanul is ilyen jól menne. Még össze is állunk egy szelfire, levegőzni is kimegyünk, tényleg teljesen kimaxolom az... igazából fogalmam sincs, mennyi időt, míg el nem fáradok kissé.
Akkor viszont már odamegyek Damianhoz, persze figyelve azért arra, hogy ne zavarjam túlságosan meg. Szívemre venném, ha miattam nem menne be az a csíkos.
- Őstehetség vagy - nézem csillogó szemekkel, és arrébb is állok, amint látom, koncentrál. Kicsit ráncolom a homlokom, mert... mert... az kimaradt. Még csak meg sem néztem a fiúkat, hisz nem is ezért jöttem.
- Természetesen. De nagyon elfoglaltnak tűnik - pánikba viszont nem esek, sőt... kicsit úgy állok, hogy premier plánból láthassam, ahogy rádől az asztalra. Még szerencse, hogy háttal nekem, így talán nem veszi észre, hogy oldalra biccen a fejem. Nem akarok ma már többet magyarázkodni.
- Viszont jó a feneke - mesélem neki teljesen lelkesen, miután elszakítom az említett testrészről a tekintetem, és az asztalt figyelem, mert végre van valami, ami nem új, nem ijesztő és még értek is hozzá. Mintegy észbe kapva, mosolyogva biccentek az ismeretleneknek, így szúrom ki a zsetonokat is, hogy aztán csendben is maradjak. Ha tétben játszik, tényleg nem akarja, hogy én fecsegni kezdjek, és én sem akarom, hogy veszítsen. Jobb ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl fogom élni - forgatom meg a szemem, de a figyelmem láthatóan elvonja Damian művelete. Vele együtt szisszenek fel, mikor nem sikerül neki belökni a golyót. Mosolygok és köszönök a másik háromnak, de a koktélomat szürcsölve figyelem, mi hogyan van az asztalon. Tehát ő a csíkossal van, és nem is szar helyzetben.
- Hogy mi? Dehogy. Csak szusszanok kicsit - biztosítom vigyorogva arról, hogy nem sokáig fogom mellette rontani a levegőt, tényleg csak pár nyugis percre van szükségem, mielőtt még megint visszatipegnék a tánctérre. Meg tudnám ezt szokni egyébként.
- Nem is tudom... mi van, ha miattam veszítesz? - pislogok rá. Teljesen hihetően adva elő a nagy dilemmát, de sokáig nem kéretem magam. Az a helyzet, biliárdozni tényleg tudok, szeretek is, bár Márk sose fogja bevallani, őt is csúnyán elvertem párszor. Leteszem a poharam az asztal szegélyére, és bár érzem a tekinteteket rajtam, zavarba most mégsem jövök tőle. Még meg is kerülöm Flaviut, mert úgy döntök, segítek neki, és először azt a kék csíkost lököm be, amelyiket kicsit nehezebb, mint a többit. Aztán lököm csak a narancssárgát, ami az előbb nem ment be neki.
- Lógsz nekem egyel - közlöm vele, ahogy nyújtom is felé a dákóját, aztán elégedett mosollyal az arcomon, kortyolok megint a koktélból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kötekszem, ha azt mondja túléli, én nem vonom kétségbe a szavait. Jó, főleg azért, mert tudom, hogy nem is kell neki ilyet túlélni. Az a helyzet, hogy elég magabiztos tudok lenni, ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, úgyhogy ez még hamar le is ríhat rólam. Persze vagyok olyan állapotban, hogy ilyesmiken nem gondolkodom most, csak élvezem, hogy kicsalhatok némi döbbenetet. Hisz láttam én, hogy elsőre túl sok mindent nem vártak tőlem. A golyók pedig szépen be is mennek. Már csak kettő darab csíkos van fent meg a fekete. Ezt Damaian még simán megnyerheti. Vissza is adom neki a dákót... vagyis adnám, ha nem hárítana kapásból.
- Te mégis mit művelsz? - azért elkerekedik a szemem egy pillanatra, de aztán fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezt most én fogom megnyerni. A fiúkra mosolygok, olyan ártatlanul, amennyire csak tudok, és a vállam is megvonom.
Járkálni kezdek, csak hogy megtaláljam megfelelő helyet, és nem okozok csalódást magamnak. Jó tíz perc múlva, már a fekete golyót is beteszem a jobb oldali sarokba. Hát megérte az a sok idő a pécsi pubban, na.
- Nyertél - közlöm vele csillogó szemekkel, mert valahol még jó érzés is, hogy hozzá tudtam ehhez járulni, most tényleg nem érzem magam egy csődtömegnek. Megiszom a koktélom maradékát is.
- Ha akarsz, maradj nyugodtan, nem kell kikísérni - jelzem ezzel, hogy szép volt, jó volt de nekem mára ennyi elég is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilván azért bennem van némi félsz. Nem igazán szeretném, ha közöm lenne Damian ezen dolgaihoz, és esküszöm, a játékot még élvezem is, csak azt nem, mikor a zsetonok csörögnek. Kicsit úgy érzem, hogy az a három idegen át lett verve, és... nem való nekem az ilyesmi.
És mégis képes vagyok szemet hunyni, csak mert látom, Flaviu tényleg jól érzi magát, és hát ez volt ugye a cél.
- A jóból is megárt a sok - főleg ha az ember lánya tényleg nem olyan vad bulizós, és még dolgozni is jár. Meglep viszont, hogy elkapja a kezem, de hamar elmosolyodok.
- Jönnek értem. Itt alszok Pesten, tudod... sok a rokon - próbálom megnyugtatni, hogy jó kezekben leszek, mert az biztos, hogy haza hopponálni nem fogok, és az is, hogy Aurél holnap reggel megeteti a kutyáim. Kriszta meg úgyis egyedül van, még lelkes is volt.
- Flaviu... - nagyot sóhajtok, és próbálok igencsak sértett arcot felölteni, miközben a fejem rázom.
- Nekem még mindig nem a pénzed kell - mutatom meg megint a pimasz mosolyom, aztán odahajolok, és adok egy puszit az arcára. Elköszönök a többiektől is, kint pedig nagyot szippantok a levegőből, és alig pár percet várok csak, mire unokatestvérem ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyira jól sikerült az a hétvége Krisztával, hogy most meg itt vagyunk. Teljesen megértem, hogy nem akart egyedül jönni a lengyel sráchoz, akivel már egy hónapja tinderezett. Elsőre nekem nem tűnt pszichopatának, szóval mondtam is, hogy menjen nyugodtan. Attól függetlenül közöltem azt is, bármi gond, csörögjön, aztán megoldom én. Valahogy...
Már tegnap eldöntöttem, hogy visszajövök a parkba mókusokat etetni, így ma már munícióval érkeztem, és nem is kell csalódnom. Az egyik kedvenc helyemmé vált, és egyszerűen imádom, hogy ennyire emberhez vannak szokva a mókusok. Az egyikkel még szelfizni is sikerül, amit nem is félek elküldeni a Flaviu fiúnak. Igen, pofátlan módon mondtam le a pénteket, de a képen rajta van a park neve a telefonnak köszönhetően, szóval, ha figyel talán rá is jön, annyira mégse mondtam le. Végtére is csak annyit mondtam, nem tudunk Bogolyfalván találkozni. Persze azért megkérdeztem, hogy a negyedéves mérleg készen van-e, pontosan, mint aki ért hozzá. A telefonom viszont hamar visszakerül a zsebembe, mert tényleg csodaországban érzem magam. Van tó. Vannak kacsák, mókusok, egy részen még kutyák is, hát mi másra vágyhatnék még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleinte még sokat agyaltam, hogy mit írjak, hogy írjam, elküldjem, vagy ne küldjem, ez viszont mostanra teljesen megszűnt. Már ugyanúgy zsibbasztom néha napján Damiant, mint Aurélékat szoktam, és a lengyel fiú láthatóan nem is neheztel. Teljes nyugalommal küldöm el neki is a képet, hogy aztán nyugodtan etessem a mókusokat. Még meg is simogatom azt, amelyik hagyja magát, és teljesen kikapcsol az agyam. Csak élvezem a nyugalmat, és hogy olyan helyen vagyok, ahol szeretek lenni. A telefonom csörrenése zavar bele az idillbe, és gyorsan elő is kapom, mert mi van ha Kriszta az.
Bár más név villan a kijelzőn, ugyanolyan lelkes mosollyal veszem fel, sőt még meg is nyugszom.
- Van páva is.... uuu és mennyi - egyszer fel fogok nőni. Egyszer majd a kislányos csodálkozás is el fog tűnni a hangomból, de nem ma.
- Csak azt ne kérdezd, milyen parkban, mert elolvasni se tudom a nevét... Hogy lehet ennyi mássalhangzó egymás után? - mert hogy tábla az van előttem, csak sokat nem érek vele, így a homlokom ráncolom. Furcsa egy nyelv ez a lengyel. Azért felnevetek, mert van itt igazán pofátlan mókus is.
- Megtámadtak. Megint. A lábamon mászik - igen, Damiannak ezt értenie kell. Ha mást nem, a hangomból azért csak rájön, hogy ez nem olyan támadás, amit nehezen viselek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rosszul kéne éreznem magam, vagy legalább elgondolkodni, de ezt a dolgot én elengedtem, és úgy döntöttem, lelkesedek helyette is. Mint ahogy most is, pedig szinte látom magam előtt, ahogy unottan kortyol a pohárból, vagy épp megforgatja a szemeit. Rám viszont nem vágta a telefont, amit annak könyvelek el, annyira mégse zavarja.
- Várok - vágom rá a lehető legegyszerűbb magyarázatot, még a vállam is megvonom, miközben egy újabb szem mogyorót nyújtok.
- Az unokatesóm randizik. Tinderen szedte össze a srácot és nem akart egyedül eljönni. Azért remélem, nem egy pszichopata sorozatgyilkos, mert maximum papolni tudok az etikus viselkedésről - még a szemeim is összeszűkülnek ahogy belegondolok, nem biztos, hogy pont én vagyok a megfelelő társ.
- Nem vagy éhes? - pár másodpercnyi csend után szólalok meg újra. A kérdés halk, és talán kicsit megszeppent tekintve, hogy nem én szoktam előhozakodni ezekkel a dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Még az erény övének kulcsa is nálam van - maximum hallhatja, ahogy elvigyorodok, mert azt teszem. Oké, ennyire drasztikusan azért nem játszom, Kriszta is felnőtt, el tudja dönteni mit akar. Én tényleg csak baj esetére vagyok, és remélhetőleg nem is lesz rám szüksége.
- Ohh - hirtelen még csak palástolni se tudom a szomorúságot a hangomban, pedig számíthattam volna arra, hogy nem fog eldobni mindent csak azért, mert itt vagyok. A szemem viszont felcsillan, mikor folytatja, és el is nevetem magam.
- A pszichopaták is ezt mondják. Egyébként teljesen mindegy, hisz tudod, hol lakok - még a vállam is megvonom, mert az hogy csicsergek, azt jelenti, még nem filézett ki.
- Jó megyek, de.... - direkt tartok hatás szünetet, és közben már vigyorgok is, ahogy lenézek a lábamra.
- ... vihetek egy mókust? - természetesen eszem ágában sincs, ők itt vannak jó helyen, de azért csak bejátszom, hátha mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát jó... Valahogy leszedem magamról - mert hogy nagyon ragaszkodik, de valószínűleg csak a mogyorós zacskó miatt. És tényleg megrezzen a telefonom, szóval egy stílusos "oké" után, ki is nyomom, csak mert sétálni, tájékozódni, beszélgetni és google mapsot nézni egyszerre, na.az még nekem se megy, hiába vagyok nő.
Tényleg nem lakik messze, de mivel nem tudom, mikor leszek itt még egyszer, hagyok időt magamnak arra, hogy körbe nézzek. Így is maximum húsz percet vesz igénybe a séta, mire oda is érek.
Szerencsére a memóriám nem rossz, így csak köszönök és megmondom, mit keresek itt. Szerencsére az angolt is értik, így teljesen nyugodtan sétálok a lifthez.
Kész örökkévalóságnak tűnik az a huszonnyolc emelet, amit egyenesen hihetetlennek tartok, tekintve hogy nálunk maximum tíz emeletesek vannak, azok is már majdnem felhő karcolók. Próbálok egyébként nagyon nem arra gondolni, hol vagyok épp, mert egyből hátat fordítanék, csak mert még én sem értem, mit keresek itt.
Ahogy felérek, szinte habozás nélkül nyomom meg a csengőt, mielőtt még az összes bátorságom eltűnik.
- Nincs mókus. Dobott egy jobb ajánlat miatt - tárom szét a karom, amint Damian ajtót nyit, és tényleg olyan arcot vágok, mint akit most ültettek fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-  A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Feltétlenül, anélkül egy tapodtat se megyek - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, ahogy elvigyorodok. Követem aztán a saját poharammal, és leülök a kanapé másik végébe, jobban megnézve az asztalt, amin a halom van.
- Azt mondtad, sok a dolgod... izé, nem akarlak feltartani ám - csak egy kicsit, de a halmot látva, azért elbizonytalanodok.
- Mert... nem vagyok egyedül, de mégis. Hidd el, semmi jó nem származik abból, ha én csatangolni kezdek - közlöm vele ezt úgy, hogy ő is kapott belőle egy szeletet. Viszont szépíteni nem fogok, és van egészséges önkritikám, olyan szépen el lehet terelni a figyelmem, hogy jóformán azt is elfelejtem, hogy jutottam az adott helyre.
- Talán majd máskor. Vagy imádkozom, hogy Kriszta legközelebb egy karib pasival matcheljen - vonok vállat mosolyogva, újabbat kortyolva az inniből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jogos. De én rendelek - azzal, mint egy magabiztos, határozott, felnőtt nő, elő is veszem a telefonom, hogy pár pillanat múlva tanácstalanul nézzek Damianra.
- Honnan szoktál rendelni? - igen, ez a tipikusan a nyitott szájjal az erdőbe helyzet, és megint nem gondoltam át. Na mindegy.
Én is a poharam nézem, nem akarom elhinni, hogy az ananász meg az alma ennyire jó együtt, így csak a hümmögésre kapom fel a fejem.
- Ohh.. ez nagyon jól hangzik - mosolyodok el halványan. Szinte látom magam előtt, hogy Kriszta is mennyire élvezné.
- De gondolod, hogy az száz százalék muglibiztos lenne? Tudod. Kriszta az, rólam se tudja, hogy elfuserált vagyok - pislogok rá, mert ez probléma, ami egyébként részemről teljesen kiküszöbölhető, de nem tartom túl jó ötletnek Roxfortos pasik közelébe vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ó Flaviu.... - próbálok én gonosz mosolyt erőltetni magamra, miközben gyorsan elmarom a telefonját. Egyébként tényleg csak megnézem a kaját, de azért próbálok nagyon úgy tenni, mintha kutakodnék. Végtére is zöld utat adott hozzá.
- Nem olyan, ahová tartozok - segítem ki, de fel se nézek a képernyőből, és a hangom is teljesen vidám. Nem érzem attól rosszul magam, elvégre Damian kanapéján ülök, valószínűleg már megszokta, a többi meg mit számít?
- És melyiket? - mutatom meg neki, mert nem tudok választani, meg ő a férfi.
- Hmmm... nem tudom. Könnyű. Alapjáraton is előbb nyúlok a kávéfőzőhöz, minthogy pálcát használjak. Magánsuliba járok, elmesélek mindent, csak bűbájtan helyett földrajz órát mondok, de amúgy se azok érdeklik. Nehezebb dió eljátszani, hogy semmi közöm a muglikhoz... eleinte nagyon akartam, mármint normális mágus látszatát kelteni, de... - megvonom a vállam. Tényleg feladtam. Annyira, hogy nem is titkolom. Mármint, ha rákérdeznek én elmondom, mert nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék.
- A  barátaid bántanának - most viszont ránézek, és nem kérdezem, mert tudom, igazából csak megerősítésre vágyom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Látod? Te intézed a helyet... én a kaját. Tök jó csapat vagyunk - adom neki vissza a telefonját, elégedett vigyorral az arcomon, mint aki tényleg egyedül oldotta meg a feladatot.
Én is már kényelembe helyezem magam, szóval törökülésbe vágom magam, ha illik, ha nem. Már majdnem elfelejtem, hol is vagyok, meg kivel, de hála égnek, azért a házigazda eszembe juttatja.
- Damian - sóhajtok egy nagyot, de ugyanúgy kedvesen mosolygok.
- Ne csináld. Régen ölték a hozzám hasonlókat, és ne tegyünk úgy, mintha mára az összes aranyvérű felfogása száznyolcvan fokot fordult volna. Te magad mesélted, mit csináltatok a suliban. Gondolod, hogy nem lenne a barátaid között legalább egy, aki nem törölné belém a talpát, vagy nem cikizne téged azért, mert velem lógsz? Persze, egy ideális világban nem lenne. Akkor mindenki egyenlő lenne, de... - megvonom a vállam, hisz a szemem nyitva, oké hogy az ő családja épp nem, de Sallowot például láttam grimaszolni egy sárvérű láttán.
- Azt, hogy valamiért ennek ellenére is elviselsz. És baromira örülök neki, mert tényleg megkedveltelek - pislogok rá ártatlanul, és teljesen őszintén közlöm vele, mintha amúgy nem lenne nyilvánvaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Legszívesebben bocsánatot kérnék, felpattannék, és elkatapultálnék innen, ahogy Damian arcát nézem, de leküzdöm, mert ha nem most... napok, vagy hetek múlva tartanánk ugyanitt - és még így sincs kizárva, hogy nem fogunk -, jobb ezt megbeszélni.
- Van egy Várffy profunk... ő annyira aranyvér mániás, hogy jó formán felelni sem hagyott, míg az óráján voltam. És hosszú perceken keresztül hallgattam a vér fontosságát, és a muglik haszontalan létezését... úgy elsőtől kezdve, nem mondom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindenkivel bűbájos és nyitott legyek. És nem csak a gyerekek ilyenek, de nincs ezzel semmi gond, csak próbálom nem adni alájuk a lovat. Szerintem tök jól elférünk egymás mellett - most én forgatom a kezemben a poharat, épp csak megakad a tekintetem.
- Meleged van? - nem tudom mire vélni a cselekedetét, a jégkockát általában az italban tartják.
- Nem utálom őket. Irigynek irigy vagyok, nyilván. Ha újraszületek se leszek képes például animágiára, vagy illúziómágiára, és várhatom, hogy előjöjjön az elemi magáiám, mert tuti, hogy nem... Nem szeretek kompromittálódni, ennyi az egész. Az sem én leszek, aki lépten-nyomon azt fogja bizonygatni, hogy ennek ellenére értékes ember, mert nekem bőven elég, ha azok számára értékes vagyok, akik nekem is fontosak. De ha lehetőségem van rá, nem fekszem le a földre - vonom meg a vállam, mert tényleg nem utálok én senkit. Csak szeretem a békét magam körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából nem akarok én erről beszélni, kényelmetlenül érzem magam, és az én dolgom. Bárhogy próbálnám vele megértetni, úgyse értené meg, mert ő nem olyan, mint én. Ahogy én se fogom soha megérteni az ő dolgait, amik nekem furák. Viszont túl tudok lendülni, és azzal foglalkozni, amit mind a ketten értünk, mert mint kiderült, van ilyen is.
- Jól van, jól van.... hozzád megyek - még a kezeimet is felteszem, és elnevetem magam, mert ez azért kicsit zavar. Mármint, hogy nem értem, hogy mit mond. Közben nézem ahogy a víz csöpög, de mivel Damian se kommentálja, így én se kezdek faggatózásba, hogy ezt most miért.
- Dehogynem. És próbáltam nem éreztetni is. Például a PUB-ban, sikerült? - döntöm oldalra a fejem, ahogy neki szegezem a kérdést, hisz konkrétan akkor aranyvérűnek adtam el magam, látszik, hogy mekkora sikerrel.
- Az a helyzet, akárhogy is szeretném, nem tudom nem éreztetni - harapok bele az ajkamba, hogy megtaláljam a szavakat.
- Van egy csomó dolgod, ami neked teljesen természetes, de nekem irtó furcsa. Neked fel sem tűnik, mert így neveltek. És itt most nem arra gondolok, hogy tartsd a kisujjad, miközben a teás csészét fogod. Hanem, hogy... várjál, megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk, más voltál. Kifinomult, úriember és a többi, mert ugye jó véleménnyel kell lenni rólad, most is az vagy, de láthatóan lazább, mert már nagyjából ismersz. Nyilván illedelmes vagy azzal is, akit szemközt tudnál köpni. Na én nem. Engem pont arra neveltek, hogy ne féljek kiállni magamért, hogy igenis mondjam ki, ha valami nem tetszik... érted? - veszek egy nagy levegőt, mielőtt még teljesen belelovalnám magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Francokat. - jó kicsit most én is felfújom magam.
- Tényleg ezt csináljátok, hát láttam. Szolgáltam fel egy Bánffy estélyen is - és amúgy élveztem, de többet nem ugranék be senki helyett.
- Annyira törekedtek a tökéletes látszat keltésére, hogy most épp rólam is azt hiszed, hogy farkasok neveltek. Pedig nem. Csak nincs kedvem megjátszani magam előtted. Nem fontolom meg minden egyes lépésem, és nem a hátsó szándékot, vagy épp a hasznot keresem másokban. Igen, képzeld, mikor azt mondtam, hogy leszarom a családod meg a pénzed, úgy is gondoltam - dühös vagyok, fel is állok, leteszem a poharam az asztalra, pontosan, mint aki menni készül. Ennyit arról, hogy beszélünk.
- Téged akartalak megismerni, te érdekelsz - vonom meg a vállam, az ajtóhoz sétálva, hogy én akkor most felveszem a cipőm, és tényleg megyek.
- De láthatóan tényleg sok a dolgod, nem akarlak feltartani  - ezt már csak halkan fűzöm hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy most már az is felcsesz, hogy megint nem értem, mit beszél. Alapból ideges vagyok, és alapból tudom, hogy rossz ötlet volt idejönni, szóval mennék is. Mondjuk most. Tényleg. A kezem a kilincsen, de az ajtó meg csak nem nyílik ki, hiába feszegetem.
- Te most komolyan rám zártad az ajtót? - döbbenten fordulok felé, teljesen hitetlenül tekintek rá, mert tényleg nem hiszem el. Na most. Most úgy megverném. Milyen gyorsan változik a hangulat, ugye?
- Semmi Flaviu, az égadta világon semmi. Nem is értelek, de komolyan - belegondolva tényleg nem értem, miért vagyunk mi jóban. Láthatóan ez veszett fejsze nyele.
- Nem vagyok frusztrált - természetesen sík idegben közlöm ezt vele. Nekem ő ne mondja meg, hogy mim van.
- Kinevetsz, a szemed forgatod, a szád húzod, mert nem úgy viselkedek, ahogy az neked tetszik. Most épp beközlöd, hogy farkasok neveltek....bocsánat, hogy nem kacagok veled, én nem tartom annyira viccesnek. - forgatom meg a szemem dühömben.
- De. Ha úgy viselkednék, ahogy szeretnéd, ha egy bólogatós kis kutya lennék, aki mindig akkor és ott van, ahol és amikor te akarod, és mindig, de mindiiiiiig igazat adna neked, mi lenne? Csak a pénzed miatt akarok veled lenni, nem? - megint összefonom a kezeim a mellkasom előtt,  ahogy nekiszegezem a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Dehogy sajnálod - horkanok fel gúnyosan, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér, ahogy felegyenesedik. Azonban hamar túljutok ezen, hisz az agyam viszont forr. Az idegtől. És még csak a megbánás apró jelét se látom rajta, vagy azt, hogy felfogná, igazából ugyanúgy a talpát törli bennem, csak épp nem a származásom miatt. Leszámítva a drámai mozdulatot, amiért már most megajánlok neki egy Jászait. Meg se próbálkozik azzal, hogy megértse, én meg nem fogom erőltetni.
- Te meg maradj az aranyvérűek között. Mindenki jobban jár - ezt már csak a dühöm miatt sziszegem neki, személyeskedés ide vagy oda. Aztán kinyitom az ajtót, és olyan drámaian vágom be, hogy az szintén megérdemel egy másik díjat.
- Még a mókus is jobb társaság nálad, te sznob köcsög - már csak a lift ajtajának dünnyögöm, és most kezdem csak igazán utálni, hogy a huszonkilencediken vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.