Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kitartok amellett, hogy a barátja vagyok. Abban meg semmi gáz nincs, hogy olykor rám ír, én meg vissza. Ezt sok mindenkivel megteszem, és most sem csak Damian az elszenvedő alanya a lelkesedésemnek. Hisz kijött a Dűne 2., és nem értem, hogy más miért nem annyira lelkes emiatt, mint én. Oké, nem olvasták. Biztos ez a baj.
Na de a lengyel is addig kapta a fangörcseim, míg fel nem vetődött, hogy nézzük meg, én meg pillanatok alatt lettem a világ legboldogabb embere, így megeshet, hogy túl hamar és túl intenzíven vágtam rá, hogy hívjon is papot egyből, mert hozzámegyek. Erre. Senki. Más. Nem. Volt. Hajlandó.
Úgyhogy most itt tartunk. Fejben komoly lélektani dilemmát döntök el. Nem tudom, hogy sima popcorn, vagy nachos legyen, de ezzel semmi gond nincs, mert így nem okozok a mellettem állónak kikezelhetetlen traumát. Tudom, hogy nem bírja, mikor pörgök.
- Oké, teás vagy vagy kólás? Nagyon fontos - nézek rá, míg várunk a sorunkra a pénztárnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Fontos - nevetek halkan. Nekem ez így teljesen jó. Egyrészt, megnézem a filmet, amit annyira szeretnék. Másrészt, távol vagyunk minden olyan helytől, ami komfortot nyújtana, és harmadrészt, rengetegen vannak körülöttünk, így én nyugodtan foglalkozhatok az előttem álló neonszínű cipőjével, ahelyett, hogy megint olyan gondolataim lennének, amiknek nem kellene. Hát menni fog ez. Csak arra kell koncentrálni, ami van. Mert hogy gyűrű az ujján nincs - akaratlanul is lecsekkoltam út közben -, és jó eséllyel a leendő ara se bukkan fel, hogy három jegyet vegyünk inkább. Tökéletes.
- Jó, elmondom, de nem akadhatsz ki - szusszanok, mert a sor viszont tényleg lassan halad.
- A popcornhoz jó a tea is meg a kóla is, a nachos az határozottan kólás, kivéve, ha fűszeresen kéred. És nagy dilemmában vagyok, mert ha popcornt eszek, ahhoz kérhetek teát, de ha nachost, akkor még azt is el kell döntenem, hogy kérem és akkor mi legyen mellé - és igen, megérkeztünk. Mármint ahhoz a részhez, mikor kiderül, miért nem jönnek velem moziba. De egyébként tényleg nem vagyok az a túlgondolós típus, esküszöm.
- Mert Dűne. És Fremenek - vonok vállat, kicsit megütközve nézve rá azért, mert ez milyen kérdés már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És nem akad ki. Életem legjobb napja ez, most már komolyan mondom. Pedig ott lebegett a lehetőség, hogy sarkon fordul és itt hagy engem - és nem okozott volna gondot beülni ennek ellenére sem -, de nem tette meg. Úgy érzem, megint fejlődött valamennyit a kapcsolatunk.
- Sajnos nem eleget - őszinte az a szomorú sóhaj. Érthető okokból kifolyólag ritkán van ehhez társaságom, egyedül meg csak nem megyek el mozizni. Inkább filmezek otthon a kutyukkal akkor már.
- Nyugodj meg. Te utálni fogod - vigyorodok el önelégülten, még bólintok is mellé, kicsit meglengetve azt, igenis figyelek rá, és felkészültem Damian Flaviuból.
- Két óra negyvenhat perc. Plusz a reklámok előtte - jó, ezt azért óvatosabban közlöm vele, és alattomosan húzódok hozzá közelebb, hogy ha most akar lépni, még el tudjam kapni.
- És nem tudom... sajnos otthon maradt a napirendem, és elfelejtettem lefényképezni - nevetek fel, és húzom az agyát természetesen.
- Te minden lépésedet megtervezed? - ezt viszont már komolyan kérdezem tőle. Érdeklődve is vizslatom az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ránézek és láthatóan hiába keresem a szavakat, hiába próbálok bármit is mondani, hang nem jön ki a számon.
Patthelyzet.
Ha most rábólintok, lehet olyan történne, ami abszolút nem lenne ellenemre, de azért mégse kéne, hisz nem kellenek a komplikációk. Ha a fejéhez vágom, hogy mégis mit képzel, nem ezt beszéltük meg, szinte biztos, hogy visszavág, hogy én mit képzelek, hogy ilyeneket gondolok.
- Nézd - kétségbeesetten mutatok a kijelzőre, ahol épp valami mese előzetese megy, nagy bölcsen a taktikai terelés mellett döntve, és iszonyú büszke is vagyok magamra.
Úgy talán másfél percig? Mert a semmiből kerekedik a morranás, és az a tipikus ideges zúgás.
Kérlek ne. Kérlek ne.
De. Kegyetlenül közlik bele a képembe, hogy technikai okok miatt, elmarad a vetítés. Igen. Pont most.
- Sajnálom... legközelebb? - pislogok rá szomorúan. Egyrészt tényleg csüggedt vagyok, nagyon szerettem volna látni. Másrészt én azt hittem nyertem magamnak közel három órát, és kíméletlenül elvették tőlem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tényleg csalódott vagyok. Ezt sehogyan sem tudom palástolni. Már annyira beleéltem magam, hogy ma megnézem. És ez még csak a kisebbik gond. Tényleg nem tudok neki mit mondani, de azt határozottan tudom, hogy az semmiképp nem jó, ha mi valahol vagyunk, ahol nincs más. Az utóbbi alkalmak ezt bebizonyították, én pedig nem is akarok szemet hunyni afelett, hogy hamarosan már vőlegény lesz. Nem felejthetem el.
- Damian... - felsóhajtok, és óvatosan fogva meg a kezét, vezetem arrébb, csak ki a morajló tömegből. Teljesen érthető, hogy mások is csalódottak. Ha nem lenne nagyobb problémám, esküszöm hogy most én is morognék.
- tudod, hogy most azt kell csinálnunk, hogy én hazamegyek a kutyáimhoz, te pedig pakolni... Amire normálisan lesz időd, így jó eséllyel nem felejted otthon az UV-védőt - mosolygok rá, és el is engedem a kezét. A moziról volt szó. Én meg... A francba nem vagyok én olyan erős, amennyire szeretnék lenni.
- De köszönöm, hogy megnézted volna velem. Most már kvittek vagyunk - biccentek, elvégre mikor abban a klubban voltunk, közöltem vele, hogy lóg nekem egyel. Én pedig nem felejtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért megakadok. Először még csak megszeppenten pislogok rá, míg szépen átrágom magam, az ártatlan kérdésén, de aztán - elkönyvelve, hogy bizony azt hallottam, amit hallottam -, kiül az arcomra az elégedettség, meg talán némi felsőbbrendű érzés is, el is vigyorodok.
- Te most azt mondod nekem, hogy Damian Flaviut bárhová is oda lehet rendelni? - kihívóan vonom fel a szemöldököm, mert ha csak nyelvbotlás is volt, megérte. Ez mindent megért. De aztán megrázom a fejem, lesöpörve magamról mindent, és visszaerőltetem a komolyságom.
- Én csak megkérdeztem, hogy megnézed-e velem. Te pedig igent mondtál. El szoktam hívni a barátaim mozizni - mert szerintem abban az égadta világon semmi nincs. Randihelynek iszonyat rossz, hisz pont a lényeg veszik el... barátokkal viszont tökéletes, mert utána kitudnátok vesézni, amit láttatok.
- De sajnálom, ez tényleg elmarad... nem tehetek róla - emelem fel a kezeim is, hisz láthatja rajtam, én sem vagyok ettől boldog. Tényleg érdekelt az a film.
- Megoldom. És figyelj? Ha letudtad a családi dolgaid... még megnézhetjük - mosolygok rá lelkesen, mert nem adom fel. Sőt, odahajolok, és még egy puszit is adok az arcára, mert a barátok ilyet is szoktak. Legalábbis felénk.
- Vigyázz magadra - noha fogalmam sincs, hová megy, de nyilván ha pakolnia kell, akkor ez nem olyan táv, amihez szokva van. Aztán meg. Engem a nagyi akkor is így enged el, ha csak a boltba ugrok le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most úgy beszél, hogy értem is, amit mond. Mármint. Tényleg. És az ő helyzetében ez így teljesen rendben is van. Mégis megrázom a fejem az utolsó mondatát hallva, mert tényleg értem, de egyet nem értek vele.
- Az én olvasatomban az, aki jót akar. Nem várja el, hogy huszon x évesen gyűrűket nézegess, sőt... aki jót akar, az próbálna erről lebeszélni - és igen, ezen a ponton kúszik be az összeférhetetlenség a küszöb alatt. Értem én,  a név fontos, a család fontos, de sose áldoznám be magam, és az én családom, ha jót akarna nekem, ezt nem is várná el.
Ennek ellenére is elnevetve magam, hátrálok. Én közöltem, hogy ebből nem lesz esküvő, ő pedig tudomásul vette. Jó is ez így. Nyújtózok is kényelmesen, hogy a következő szavak miatt, szépen bele is feszüljek a mozdulatba. Nem mosolygok.
- Mennem kell - menni akarok. Ránézek. Ő is tudja, én is tudom, az is csoda, hogy még itt vagyok. Mert normális esetben már nem lennék. És most tekintsünk el attól, hogy normális esetben, alapból ide se jöttem volna. Viszont, hogy itt aludjak...
- Nem vagyok hozzá elég részeg - próbálom mégis elvenni a komolyságot belőle, és visszaerőszakolva a mosolyom, szedem össze a táskám, hogy azzal együtt menjek a cipőmet venni. Mert bizony, az a reggel is csak azért történhetett meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szóval ő lenne. Hogy hívják? - takaróba csavarva, ülök le a hálószoba padlójára, egyelőre tisztes távolságból figyelve a kutyut, mert. Nos, mert az első percekben valami teljesen másra koncentráltam, és most sem tudom azt állítani, hogy hiba volt eljönni ide. Végül is Damian se árult zsákbamacskát, mikor feltette a kérdést, én meg teljes mértékben tisztában voltam vele, mire mondok igent. És, ha van valami, ami nagyon jól működik köztünk, akkor az az elmúlt percekben történtekhez hasonló. És én teljesen boldog vagyok így.
- És minden reggel le kell vinned innen? Hát a terasz? - pislogok aztán a lengyelre, de nem sokáig figyelek rá, mert a kutyu most jobban leköt, és a szemeim is csillognak. Jó, most már talán ő is tudja, hogy a lehető legjobb emberre bízza.
- Megértem a húgod, egyszerűen nagyon édes - és nem tudom ezt nem olyan szentimentális idiótán közölni, ahogy egy kisbabát szoktak dícsérni, mikor először meglátják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindennek megvan az oka. Annak is, hogy nem nyújtok el semmit. Nem a barátnője vagyok, csak a barátja. Nekem meg így tökéletes. Nem lennék jó barátnő. Tudom magamról, ahogy azt is tudom, Damiant se nagyon zavarja, hogy nem csüngök a nyakán és tervezgetem a közös jövőnket. És most itt a kutyu is, ami nagyon durván elvonja a figyelmem a szuszogásával.
- És te minden hajnalban lemész vele... zseniális - és tényleg nagyon jót nevetek, mert kellően magam elé tudom képzelni Damian arcát, míg csak vár és vár... amíg a kutyus megtalálja a számára megfelelő helyet. Isten, csak egyszer látnám....
- Figyelj, én igazán nem tudom... szerintem te szereted őt - pislogok fel rá, még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Persze hogy elviszem, megígértem - és most még csak fent sem akadok azon, hogy mit művel velem, most határozottan élvezem, ahogy végigsimít a hajamon.
- Noha sokszor legszívesebben a két kezemmel fojtanálak meg, azért bánnám, ha nem lennél - ezt pedig teljesen komolyan közlöm vele. Még a fejem is a lábaira hajtom, úgy nézem a kutyut.
- A legrosszabb egyébként, hogy nem lehetnek a kastélyban. Azok ketten nálam, kicsinálták a nagyszüleim... mert őket is le kellett vinni, de nem ám ugyanabban az időpontban - forgatom meg a szemem, mert az élet tényleg nem egyszerű velük, és Damian legalább belátja, hogy neki ez nem való, ami határozottan imponáló.
- Teljesen megértem egyébként, hogy nem akarsz innen elmenni... szeretem ilyenkor a várost nézni - hisz már sötét van, és ahogy kinézek, annyira szépek a fények, bár... jó... sose állítottam, hogy nem vagyok szentimentális.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amúgy nem egy rossz dolog ez. Csak így... nem agyalni. Nem is próbálom most megfejteni, vagy a szavai mögé nézni, ahhoz én már tényleg fáradt vagyok. Csak élvezem a nyugalmat, hogy most minden olyan... békés, mert tudom, hogy ez sem fog örökké tartani.
- Mert ez egy olyan szerelem, amit én teljesen átérzek, de te talán soha nem fogod megérteni - vigyorgok, és tényleg nem hallatszik a hangomon, hogy én ezt nehezményezném. Mondom, teljesen megértem a húgát, és ha nagyon magamba akarok nézni, én is agyára mentem a nagyszüleimnek, mikor nem voltak a blökik velem.
Abba viszont belegondolok, hogy mikor először jártam itt, milyen nagy mellénnyel mondtam, hogy többet Varsónak még csak a közelébe sem, hiába vett meg kilóra egy éhenkórász mókus. Mégse tudom jelenleg bánni, hogy megint nézelődhetek a hatalmas ablakon, még a fény hiánya sem zavar, pedig otthon már rég paranoiás lennék.
De aztán Damian megint felveti, így kénytelen vagyok elfordítani a fejem, hogy rá tudjak nézni, de továbbra is ott a mosoly az ajkaimon.
- Nem vagyok ottalvós lány. Viszont fáradt az igen - és valószínűleg mostanra ezt már ő is látja, pedig Merlin a tanúm rá, teljesen jól be tudom osztani az időmet, csak nagyon sok minden történt nagyon rövid idő alatt.
- De csak most az egyszer... - nem is tudom, hogy magam győzködöm, hogy ebből sem lesz semmi gáz, vagy épp vele közlöm, hogy nem vagyok hajlandó rendszert csinálni belőle.
- És csak a napfelkelte miatt - teszem még hozzá, csak a miheztartás végett.
- Egyébként. Az ágyam az egyetlen no go zóna. Tényleg - mert határokat mindig kell szabni, én meg nem hagyom a törpéknek, hogy teljesen a fejemre nőjenek. Szerencsére ők már szépen le is szoktak róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én határozottan a darab miatt jöttem. És úgy tűnik, ezen a napon Madlen Krise is, akit végre most szemügyre is vehetek. Az arcom nem árulkodik arról, hogy el lennék ájulva, mégse tudom vitatni a nő tekintélyét, amit még innen is érzek. Elfordítom róluk a fejem, egyenesen a színpad felé, hisz én ezért vagyok itt. Még véletlenül se kockáztatnám meg, hogy magamra haragítsam a nagyszüleim.
Egy ponton mégse bírom ki, és szinte észrevétlenül veszem elő a telefonom, ügyesen elrejtve és kellően lesötétítve annak képernyőjét. Nem tudom, hogy várok-e bármilyen reakciót, hisz tényleg szépen tartottam magam... mostanáig. Beharapom az ajkam, mikor felvillan az aprócska kérdőjel, és várok kicsit, mielőtt visszaírnék.
Mégis mit nézel te, ha nem veszed észre a bakit a színpad közepén?
Nem... Abba hirtelen nem gondolok bele, hogy akár kéretlen kukkolónak is tűnhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mentségemre legyen mondva, ezt az előadást én már láttam.... párszor. És ha még le is buknék, hogy mennyire illetlenül viselkedem, roppant felnőttesen magammal tudom rántani Rékát, aki szintén ilyen módszerrel köti le magát. Szóval a lelkiismeretem nyugodt, és most még kicsit jól is szórakozom. Sőt. Meg kell feszítenem magam, hogy nehogy felnevessek, mikor meglátom az üzenetet. Előrébb hajolok kicsit, és elfordítom a fejem, de ahogy látom, a nagyszüleim körülbelül más világban vannak, megnyugszom.
Ne viccelj. Meg nem fordult a fejemben, hogy te színházba jársz. Te követsz!
Persze most már elmaradhatatlan a vigyorgós szmájli mellé. Sok mindent el tudtam képzelni róla eddig is, de ezt nem. Pont azért, mert naivan azt gondoltam, hogy a nagyanyja kellően megutáltatta vele már gyerekként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Percekre felejtem el a telefonom, ugyanis a kedvenc részem jön, a tekintetem pedig a színpadra szegeződik. Oldalra se kell néznem, hogy tudjam, Réka ugyanígy van, hisz nem egyszer énekeltük már el ezt a dalt, maradandó károsodást okozva ezzel a családoknak.
A lány bök meg, mikor megrezeg a mobil, én meg megrázom a fejem, mint aki visszatér a földre.
Ki jár egyedül színházba? Nagyszülők...
Küldöm el gyorsan, aztán meg is ütközöm, mikor szembe nézve látom, Damiannak hűlt helye. Felsóhajtok. Valószínűleg megunta. Ő megteheti, hogy előadás közben felpattan, és csak úgy elmegy? A nagyanyja ezt megengedi? Nekem a fejem vennék le a helyemről.
Nem telik el talán tíz perc, és le is gördül a függöny jelezve, hogy az első felvonásnak vége. Ülök még ott egy kicsit, csak míg a nagyszüleim is kimennek, hogy aztán kibeszéljék a többiekkel a látottakat, Réka is egyből hív valakit, én meg jobb híján, elindulok a büféhez, hogy valami innivalót szerezzek. Nincs kedvem a csevegéshez, és nem is tudnám annyira dícsérni a mostani darabot, mikor a tavalyi szereplők jobbak voltak. Az ilyet meg nem szeretik hallani. A nagyszüleim is megkérdezem, hogy kérnek-e valamit, aztán szépen be is állok a sorba, írok vissza közben a többi üzenetre is.
Gyorsan meguntad...
A nagyobb probléma az, hogy tényleg érzek egy cseppnyi csalódottságot, miközben elküldöm ezt a két szót.