Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy kívülálló nem értené miért generál ekkora problémát abból, hogy a bőven nagykorú húga új barátokat szerez. Ugyanaz a kívülálló azonban nem élte át azt a nehezen megfogható horrort, amikor hajnali négykor egy kurta üzenet ébreszti: gyere, mert baj van. A nagyapján kívül sosem veszített el senkit, aki fontos lett volna számára, így az emlék egy olyan különösen szürreális érzést hagyott benne, amire egyáltalán nem büszke: dühöt.
Mert hogy mindenek felett dühös a lányra és arra, amit tett. Ismeri a húgát, tudja és mindig is tudta, hogy vannak problémái, a szituáció, amibe aznap éjjel sodorta magát, és ami végül a pihenéséhez vezetett, a szemében meggondolatlan, provokálatlan, de mindenek felett, megbocsáthatatlan hiba.
Azonban tényleg nem akar vitatkozni. Tényleg nem. Így először tűri, hogy Elsie beszéljen, mint mindig, majd azt is, hogy hozzá érjen. Azonban ezt csak néhány pillanatig viseli el, mielőtt elkapná a fejét.
   -  Baszd meg magad, Els.
A szavakkal ellentétben a hangsúlya nem dühös, és hiányzik belőle mindenféle lendület. Inkább egyfajta rezignált kijelentés. Egyet hátrébb lép a lánytól és el is fordul tőle, majd lehajol egy újabb kavicsért. Először meglendíti a kezét, hogy eldobja, majd mintha csak a mozdulat felénél meggondolná magát, leereszti.
   -  Megvéded tőlem? Ezen a helyen? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyeneket mondj? Neked van minimális elképzelésed róla, hogy milyen áldozatokat hoz érted a családod és milyen érzés lehet az anyádnak, hogy folyamatosan húzod a szád? Nem vagy már tinédzser, szóval lehet róla szó, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért és végre úgy viselkedsz, mint egy felnőtt ember?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A megütközéssel határos csodálkozással nézi a lányt, pedig a válasz, ha jobban végiggondolna mindent, amit eddig Charon-ról megismert, egyáltalán nem meglepő. Bár egy levelezőlapon összefoglalhatna mindent, amit a lányról tud, a muglikkal szembeni, ellenérzéseit azonban ismeri. Mégis, hogy manapság egy fiatal boszorkánynak vagy varázslónak ne legyen telefonja, annyira abszurd gondolat, hogy nem fordul meg a fejében. Részéről a kvibli apja mellett az élete nagy részét mugli technológiával körbevéve töltötte és tudja, hogy képtelen lenne életben maradni nélküle.
   -  De ha mondjuk veszek neked egyet, hajlandó lennél kipróbálni?
Nagyon óvatosan szólal meg, mintha aknamezőre lépne. Még ha a kérdés formaság is, hiszen ezek után nem kérdés, hogy vez neki egy olyan szart. De a szabad akarat illúzióját mégis szeretné megtartani a lányban, hiszen mégiscsak cilinderes úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elsie másodpercek alatt képes a plafonig emelni a vérnyomását és ez most sem történt másképp. Igaz, ezt bármelyik testvérétől elmondhatja, még ha az utóbbi időben Elsie is az, aki a legközelebb áll hozzá, ezzel együtt pedig a legtöbbször vele kerül nézeteltérésbe. Szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, így nem csoda, hogy heves reakciót vált ki belőle az, ha úgy érzi, hibát vétenek. Márpedig Elsie az olvasatában most hibát hibára halmoz.
Összeszorított szájjal, dühösen fordul vissza a tó felé. Ki beszél hírnévről a lányon kívül? Tényleg nem veszi észre, hogy a szülei nem holmi név vagy becsület okán állnak ki mellette, hanem azért, mert szeretik őt? Mégis mit műveltek ezzel a lánnyal Afrikában, hogy ennyire elkorcsosult?
   -  Ahhoz úgyis értesz.
Csöndben válaszol, a távolodó lány azonban ezt talán már nem is hallhatja. Tudja, hogy holnapra mindketten elfelejtik a vitát. Tudja, hogy napok telnek majd el, de Elsie meg fog majd jelenni és az orra elé tol egy újabb számlát, ő pedig anélkül fogja kifizetni, hogy egyáltalán megnézné, mire vonatkozik. Tudja továbbá, hogy felnőtt nő és ha végeredményben úgy dönt, holnapután hozzámegy Aidenhez, akkor sem tehet semmit azon kívül, hogy gratulál nekik.
Meglendíti a karját és a kavicsot a tóba hajítja, a megtörő víztükör helyére pedig a lány koponyáját képzeli. Welcome home.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maximálisan megvan a lány nélkül? Abszolút. Felfogja azonban, hogy talán illene tíznél több összefüggő mondatot váltaniuk egymással azelőtt, hogy összeházasodnak? Szintén. Az ismeretségük óta először pedig mintha Charon is egyetértene ezzel, legalább is egy némán elrebegett hálaimával együtt ezt veszi ki a telefont ugyan elutasító, de mégis alternatívát kínáló szavaiból. Mi ez, ha nem haladás!
   -  Szerintem találok egyet otthon - válaszol végül. Venn fog neki egy telefont, ezt eldöntötte már azelőtt, hogy a kérdését kimondta volna, azonban jobban értékeli a békének ezt a törékeny illúzióját annál, hogy a saját igazát erőltesse. Az anyja is megmondta neki, hogy abba kell hagynia a kapkodást és elkezdeni értékelni azokat a pöcsnyi engedményeket, amiket Charon tesz felé. Bármennyire idegesítő is ez.
   -  De ebben az esetben - a szavai nyimatékosításaképp hátra is tolja a székét, majd a vize maradékát érintetlenül hagyva feláll - akkor írok majd. És örülök - nem örülök -, hogy sikerült - sikerült? - a legutóbbit megbeszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Őszintén szereti a színházat. A darabokat nem -- hanem magát a helyet és a közeget. Szórakoztatja a félreszabott, tucatöltönybe öltözött fészkelődő plebs a földszinten, aki tízévente eleget téve a nyaggatásnak, végre elhozta az asszonyt, és odáig van a nők irigységének apró drámáiért, ahogy egymás ruháit és ékszereit méregetik. Ha teheti és a szabadideje megengedi, szívesen elkíséri a nagyanyját és bármikor örömmel pácolja magát a színház olcsó parfümszagában. A mai napja pedig pontosan így alakult.

Üres aggyal és tekintettel figyeli a színpadot az elsötétített páholyból, a gondolatai azonban egész máshol járnak. Érzi, hogy a telefonja megrezzen a zsebében, a szerencsétlenségére egy, a zenében beállt, csendes pillanatban.
Oldalra sandít a bal oldalán ülő nagyanyjára. Majd ismét vissza a színpadra. Maga mellett, az évek kártyajátékos csalásai által ügyesre csiszolt és alig észrevehető mozdulattal húzza elő a telefont a zsebéből, majd anélkül, hogy azt felemelné, oldalra pillantva rá olvassa el az üzenetet.
A szemöldöke felszökik. Majd anélkül, hogy komolyabban végiggondolná, egy egyszerű kérdőjelet küld válaszul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mivel Kamillát nem köti össze agyban sem Béccsel, sem pedig a színházba járással, természetes, hogy elsőre nem vonja le a megfelelő következtetést arról, kinek menk ki a bokája, miért és hol. Azt sem érti feltétlenül, hogy a lány miért ír neki, az első feltételezése pedig az, hogy másnak szánhatta az üzenetet. Ennek a válasza a se nem aktív, se nem passzív kérdőjel, amire nem csodálkozna, ha egy gyors elnézéskérést kapna, miszerint "bocs, nem ide".
A telefon ismét megrezzen a kezében. Ő újra óvatosan lesandít rá, majd... majd szégyen vagy nem, megrettenve rezzen össze.
Nem válaszol azonnal. Hagyja, hogy a képernyő elsötétüljön, felnéz a színpad felé, majd kisvártatva tovább a sötétbe borult nézőtérre. Vakon oldja fel ismét a mobilt, majd írja meg a válaszát:
Te követsz engem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halk, de határozott köhintést hall a baljáról, mire ösztönösen behúzza a nyakát és a telefont maga mellé ejti a székén. A tekintetét a színpadra kapja, mintha semmi sem történt volna, és ugyan a szeme sarkából látja, hogy a nagyanyja szintén nem mozdul, érzi magán a rosszalló figyelmét.
Ő nem mondaná, hogy fél a nőtől. Mi több, kifejezetten kedveli, és az unokái közül biztos benne, hogy ő tölti vele a legtöbbet a szabadidejéből. Azonban sosem lenne bátorsága kivívni magának Madlen Krise neheztelését vagy ne adj' Merlin, haragját -- harmadik félként ezerszer és egyszer nézte már végig, milyen az, ha a nagyanyja bosszús, ő pedig világért sem szeretne a kereszttüzébe kerülni.
Stratégiailag másfél percet hagy magának mozdulatlanul. Üresen nézi a színpadon forgolódó mozgást, majd amikor végül úgy érzi, Madlen rosszallása alábbhagy, egy elfojtott "bocsánat"-ot követően áll fel és óvatosan kiiszkol a páholyból.
A páholyokat összekötő, padlószőnyeggel fedett folyosót visszafogott fali lámpák világítják meg. Ahogy kilép a nehéz bársonyfüggöny mögül még tesz pár lépést, mielőtt hátat fordítana és nekidőlne a falnak. Ezzel együtt veszi elő ismét a mobilját.
Ha-ha. -- ennyit küld el először, szigorúan ponttal a végén. Majd másodpercekkel később ezt kiegészíti a következő üzenettel: egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tehát a nagyszüleivel. Ü-hümm. Nézi a választ, azonban nem igazán tudja eldönteni, mit gondoljon azon kívül, hogy ez a semmiből jött beszélgetés azok után, hogy legutóbb a Pamberger-téri lakásban találkozott a lánnyal, aki világosan a tudtára adta, hogy nem akar találkozni vele, nem csak furcsa, hanem egyenesen bizarr. Kamilla eddig ugyan nem tett, de mondott hajmeresztő dolgokat, szóval ahogy nézi az elküldött üzenet kék buborékát, még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem követték.
Vár egy keveset, az ablakban azonban nem ugrálnak fel a pontok a lány neve mellett, amik azt jeleznék, hogy válaszolna. Percekkel később így ismét zsebébe csúsztatja a mobilt, majd ha már úgyis otthagyta a páholyt egyszer, rutinosan úgy dönt, hogy beelőzi a sejtelme szerint hamarosan a folyosókra tolongó tömeget a mosdóknál.

Rég vidáman a cukros pakkokat tépkedi fel és szórja a kávéjába a büféhez tartozó állóasztalok egyikénél, amikor a tömeg első hulláma megérkezik. Nem számít rá, hogy a nagyanyja csatlakozna hozzá, aki a pezsgőjét a páholyában szereti, ő maga azonban élvezi, hogy kinyújthatja a lábát. A kényelmetlen érzés, miszerint nincs egyedül, újra és újra arra sarkallja, hogy felpillantson és körbenézzen a termben. Egy ilyen alkalommal szúrja ki a lányt a két idős ember társaságában.
Ekkor tesz egy diszkrét lépést balra, hogy a márványoszlop takarásába kerüljön. Onnan szórja a cukoradagokat újra és újra a kávéjába, mire az megfelelően ihatatlan sziruppá nem változik.
Újabb rezzenés. Újabb üzenet. A mobilt maga mellé teszi az asztalra és úgy, csak a mutatóujjával írja be a válaszát:
nem annyira gyorsan, mint te azt, hogy "soha többé" nem írsz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy rövid szusszanással pislog le az üzenetre az asztalon heverő telefonon. Nem, ezzel tényleg nem tud vitatkozni, azon pedig nem csodálkozik igazán, hogy a lány elveszik a technikai részletekben. Futólag felpillant, hogy ellenőrizze, még mindig a gránitoszlop takarásában áll, majd az asztalra könyököl és megérinti a képernyőt. Ekkor azonban újabb buborék jelenik meg az ablakban.
A mutatóujja milliméterekre az üvegtől torpan meg. Ismét fölnéz, ismét le. Hezitál pár pillanatig.
mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felemeli a csészéjét és undorral iszik bele a kávéba. Gyűlöli, mindig gyűlölte a kicsit is kesernyés dolgokat, és az alkoholhoz is erőszakkal szoktatta magát hozzá, de így is megesik, hogy öklendeznie kell tőle. Ez az előadás azonban eltart még pár órát, ő pedig utána, ahogy megszokott, hazakíséri majd Madlent és csatlakozik hozzá egy késő éjjeli teára, mielőtt ismét Varsóba utazna.
Az asztalon előtte heverő két idióta kis pogácsa egyikéért nyúl, míg elolvassa a választ. Unja az előadást. Három pont.
Ha nem diszkréten egy oszlop mögött bújkálna, most elnevetné magát. Három pont. Hogy is fogalmazott Kamilla, ő nem olyan lány? Vidáman húzza közelebb magához a mobilját és harap bele a pogácsába.
szeretnél csinálni valami mást helyette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A másik pogácsát megkezdetlenül a zakója zsebébe csúsztatja, ahol a tértágításnak hála anélkül tűnik el, hogy ez kívülről feltűnő lenne.
Ami történik egyszerre tényleg szórakoztató, de szomorú is. Ugyan nem lát bele a lány fejébe ls azt sem tudhatja, hogy viselkedik a mindennapokban a saját barátaival és a saját közegében, de ha máskor fele ennyire bizonytalan a döntéseivel, akkor... csak reméli, hogy a csalódás, ami rá vár, az kíméletes lesz vele.
mesélj ezekről a tervekről

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehajtja a kávé gusztustalan, cukorszirupos maradékát, zsebre teszi a mobilját és óvatosan oldalra lép egyet, hogy a tenyerét az oszlopon megtámasztva kipillantson az árnyékából. A termet vidám beszélgetés zaja és parfümillat tölti be, az állóasztaloknál kisebb társaságok csoportosulnak, ebben a forgatagban pedig időbe telik, míg a ruhája színéről felismeri a tőle távolabb, neki háttal álló lányt. Remek, remek, remek. A szeme továbbsiklik a szépes lépcsősorra, amin át a páholyokhoz vezető folyosóra kerül majd, hosszú évek casual videojátékos tapasztalatának hála pedig agyba kirajzolja az útvonalat, amin át patkányként végigsurranhat anélkül, hogy szem elé kerülne. Igaz, magában a tény, hogy ilyen kínosan kerüli a lányt, eleget elmond arról, mit érez iránta, azonban, mivel nem ez az első alkalom, hogy valaki elől bujkál, ez nem okoz egzisztenciális krízist az életében.
Lehajtott fejjel és nem feltűnően, de viszonylag sietve vég át az emberek között, kaptat fel a lépcsőn, és csak akkor áll meg, amikor tudja, hogy biztosan a veszélyes zónán kívül került. Mielőtt visszatérne a nagyanyjához, még tesz egy kitérőt a mosdóba, ahol előveszi a magánál tartott üvegcséjét ezekre a nem várt izgalmakra, ezek után pedig egész jó hangulatban lép be a páholyba. További tíz-tizenöt perc telik el felületes beszélgetéssel (Minden jól alakul Charonnal? Igen? Nagyszerű, nagyszerű), mire pedig a nézőtér ismét elcsendesül és elsötétül, ő már szinte el is felejtette a korábbi intermezzót.
Aztán a telefon ismét megrezzen. Áhhh, tényleg. A mobilt rutinosan maga mellé teszi a székére és úgy, fél kézzel írja be a válaszát.
pedig hallgatlak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Míg a válaszra vár, a színpadot nézi, azonban ahogy máskor, most sem érdeklit az ott zajló események.
Kegyes lenne tőle figyelmen kívül hagynia a lány üzeneteit vagy megkérni, hogy hagyja őt békén. Meggyőződése, hogy Kamillának vannak problémái és azok kényszerítik rá, hogy újra és újra megjelenjen, de csak azért, hogy negyed órával később ismét rácsapja az ajtót, hogy "soha többé ne beszéljenek". Ezekkel a problémákkal azonban a lánynak egyedül kell megküzdenie... Damian pedig nem kegyes.  Mert bármennyire tudja, hogy sem az üzengetés, sem pedig a fe-febukkanás nem vezet semerre, most lefoglalja a figyelmét.
A válaszra cseppet elhúzza a száját.
ennél jobban is tisztelhetnéd magad

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

szívesen
A jóval később, akkor érkező válaszra, amikor már nem is számít rá, először ennyit ír vissza. A sötétben hunyorogva többször el kell olvasnia az üzenetet, hogy megértse annak a tartalmát, a mondandója azonban még így is cseppet zavaros. Mi az, ami működött és mit nem tud már mással csinálni a lány?
A homlokát a kézfeje élén támasztva, az alsó ajkát rágcsálva néz le a képernyőre egy ideig. A túloldalon az üzenet írását jelző buborék egymás után többször megjelenik, majd eltűnik. Végül percekkel később érkezik válasz:
rendben, mi a terv?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szórakozottan nyúl a zsebébe és veszi elő a korábban taktikusan elrejtett pogácsát a sötétben. Addig, amíg nem csap különösebb zajt és okoz feltűnést, nem tart tőle, hogy a nagyanyjának bármi feltűnne, de ha Madlen mégis felé pillantana, ő bármelyik pillanatban kész a sarokba hajítani a pogit és olyan ártatlan arcot vágni hozzá, mint aki tényleg tegnap született.
Ahogy elolvassa az üzenetet, nem válaszol azonnal, helyette kényelmesen hátradől és a színpadot nézi addig, míg a pogácsa kitart. Porral a szervezetében meglehetősen nehezére esik egyhelyben maradnia, így élvezi, hogy lefoglalhatja a kezeit. A szituációt amibe akarata ellenére belekeveredett, már kevésbé.
Szeretné elhinni, hogy a szexualitás nem választás kérdése, és nem ő volt az a balek, aki Zeusz előtt állva a születése előtt eldöntötte, hogy a nőkhöz fog vonzódni, különben a tükörben kénytelen lenne szembeköpni magát. Az is lehet, hogy neki kellene pszichológushoz mennie, hogy kezelje a mélyen gyökerező önundorát, hiszen más magyarázatot nem tud arra, hogy újra és újra önként teszi ki magát ennek a fejfájásnak és valahol, nagyon mélyen élvezi is.  
Öt, legfeljebb tíz percet ad magának, és ennyi elég hozzá, hogy ne hirtelen indulatból válaszoljon a nyílt provokációra. Most már felveszi a telefont és a térdére könyökölve kezd írni.
"hagyj békén"
"ne hagyj békén"
"látni akarlak"
"nem akarlak látni"
nem értelek
és nem tudom mit vársz tőlem most amikor mellettem ül a nagyanyám
mert nem foglak megbaszni a mosdóban ha ezt szeretted volna
Futólag felpillant. Az ujjai töprengve megállnak egy pillanatra.
de igazad van
nagylány vagy már
szóval ha meghoztad a saját döntéseidet akkor tudod hol lakom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem a mosdóra gondolt. Köhint egyet, ami szerencsére beleveszik a zenébe, ahogy pedig a térdeire könyökölve nézi a telefonját, az egyik tenyerét kénytelen a szájára tapasztani, hogy ne nevesse el magát. Ebben a nevetésben nem lenne semmi szarkasztikus vagy bántó, egyszerűen csak nem számított erre az egyenes válaszra a lánytól. Tőle hosszas kergetőzéshez és vállvonogatáshoz szokott és ahhoz, hogy ő nem olyan lány. Ez a kétszínű önámítás az elején majdnem imponáló is volt, hiszen ki nem szeretne térdre kényszeríteni egy nem olyan lányt, azonban hamar zavarni is kezdte őt. Ám, ezek szerint Kamilla még okoz meglepetéseket.
Újabb üzenetek villannak fel az annyira elsötétített képernyőn, hogy ne vívja ki a nagyanyja nyílt ellenszenvét, bár már így is érzi már magán elvétve az idős nő pillantásait. A viselkedése miatt azonban egy későbbi Damian fog felelni.
a család és charon és a többiek a csomag részei
de megmondtam: hozz egy döntést amivel együtt tudsz élni
ha megvan akkor tudod, hol találsz
addig is
byebye kamilla
Az utolsó üzenettel megelégedve pedig visszateszi a zsebébe a mobilját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha Bécsben jár, általában reggelizni jár ide. Szereti a világos termet, a csendes és rendezett atmoszférát, amit általában igényel egy Ritzben vagy Imperalban töltött éjszaka másnapján. Most azonban, ahogy kinyúl az asztal fölött, az ujjai nem egy teáscsésze fülére, hanem egy borospohár nyakára kulcsolódnak, a tányérjáról pedig nem a megszokott palacsintája, hanem egy salátaágyon heverő grillezett fogas néz rá vissza. Ismeri a húgát - annyira legalább is mindenképp, hogy már meg se forduljon a fejében, hogy reggelire hívja, vagy bármit tervezzen délután kettő előtt, ahová úgysem érne oda. Tehát marad az ebéd.
Úgy egy órával ezelőtt érkeztek, ő pedig azóta derűsen hallgatja a lányt. Az iskoláról, az életről, az apró-cseprő kis drámáiról, a tanárokról, a kutyáról. Ha jó hangulatban találják, szereti hallgatni, hogy fecseg, akkor is, ha az átadott információk többnyire lenyomat nélkül ki is folynak az agyából.
   -  Hoztam neked különben valamit - szúr közbe egy teljesen váratlan pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elengedi a pohara nyakát, szórakozottan a zsebébe nyúl és... és ekkor fogja fel a lány szavait.
   -  Várj... mi?
Mentségére szóljon, Elsie dömpingje arra kényszeríti, hogy az agya ne csak szűrje és szelektálja, hanem bufferelje is az információt. Így Charin neve az első, amire tényleg felfigyel aztán, hogy az elmúlt percekben már csak felületesen hallgatta a pletykákat többnyire olyan emberekről, akiket sosem ismert.
   -  Ki az a Sallow? Miért ment neki?
Megrökönyödve és némileg sürgető-irritáltan kérdez tovább, a keze pedig el is engedi a tárgyat, amit így egyelőre nem húz elő a zsebéből. Az, hogy nekiment, tág fogalom és szófordulattól konkrét fizikai agresszióig bármit takarhat. Az pedig, hogy ő történetesen nem is olyan rég a Pubban már összefutott Sadie-vel, egyelőre nem jut eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sadie, Sadie... tehát Sadie. Hetekkel ezelőttről felrémlik előtte egy nagyon részeg, nevetgélő lány képe, ahogy az elfekszik a kanapén, mielőtt ő egyedül hagyná a Pub boxában. Összeráncolt homlokkal, rosszallóan dől hátra a székében, azt a kezét, amit eddig a villája mellett pihentetett az asztalon, az ölébe ejti.
Charon nem említette, hogy bárkivel konfliktusba keveredett volna, ámbár... a szűkszavú beszélgetéseik eddig egyáltalán nem terjedtek ki az iskolai mindennapokra. Ő a maga részéről annyiban igyekszik, hogy a szombati találkozók mellett kétnaponta rövid üzenetet ír a lánynak hogy megkérdezze, minden rendben van-e vele, a válasz pedig többnyire szintén velős és semmitmondó. Soha egyetlen félmondat sem sejttette, hogy bárki "nekiment" volna. Ez pedig nem tetszik neki.
Sem maga a tény. Sem pedig, hogy nem tud róla.
Csodálkozva pislog maga elé, de csak pár pillanatig, amíg leküzdi a kognitív zavarát.
   -  Majd inkább beszélek Charonnal én... de köszönöm, hogy szóltál erről.
Lassan válaszol, pedig rá nem jellemző, hogy nem találná a megfelelő szavakat. Az Adéllal és Kamillával történt fiaskó után már egyáltalán nem szeretné, ha bárki a minimálisnál jobban beleártaná magát Charon és a saját magánéletébe, ebbe pedig Elsie és a közismert kendőzetlen őszintesége is beletartozik. Ha már Adél, akiről azt hitte, hogy mindkettejük szövetségese lehet ebben az elátkozott eljegyzésben, sem tudott uralkodni magán és a megjegyzésein, el sem meri képzelni, mi történne akkor, ha Elsie is nekiállnak kérdezősködni. Damian szereti a húgát... de azt is tudja róla, hogy nem a legjobb a diszkrécióban.
   -  De ezt hagyjuk most - folytatja még azelőtt, hogy Elsie bármit közbevághatna, amivel újra kisiklatja a gondolatai vonatát. - Tényleg van nálam valami, amit szeretnék odaadni neked. De mielőtt megkapod, lenne egy kérésem hozzád. Nem is kérés, inkább... nevezzük annak, ami: feltétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igen, feltétel. Nem ismétli meg a szót, de kurtán bólint, hogy a lány is értse - még akkor is, ha valójában a szándéka ennyire véresen komoly. Ő azonban úgy fog tenni, mintha az lenne, ami pedig már a hosszútávú stratégiája része.
Elsie nem gyerek már. Ezt a családnak sokkoló felismernie, ahogy azt is, hogy a gyermeteg viselkedésének oroszlánrészét valószínűleg pont az okozta, hogy sokkal tovább kezelték kvázi csecsemőként, mint a testvéreit. Elsie a legkisebb, Elsie-re vigyázni kell, Elsie nem tud gondoskodni magáról... ennek azonban ideje véget vetniük.
Lassú, óvatos léptekkel ugyan, de ideje, hogy a lány is a saját lábára álljon. Ennek pedig a legelső mozzanata volt az ügyvédi irodában intézett munkája. A második pedig ahhoz a lakáskulcshoz fűzhető, amit végül előhúz a zsebéből és kettejük közé félúton leteszi az asztalra.
   -  Kéthetente egy vasárnap, ebéd anyádékkal vagy a birtokon, vagy a faluban. Ez a feltétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aprót von a vállán a kérdésre, ő pedig nem fordítja el a tekintetét. Az, hogy mit miért csinál, legyen az ő dolga és problémája, akkor is, ha a motivációja meglehetősen egyszerű.
A vasárnapokat szinte mindig a családjával tölti. Hol az anyját viszi ebédelni, hol az apját kíséri el a pályára, hol pedig a szőlőligetben találkozik a nővéreivel, ha azok szintén hazalátogatnak (bár, mivel a másik három testvére egy ideje házas és a legidősebb nővérének két gyereke is van, ez utóbbi már viszonylag ritka). Ezekről a hétvégékről azonban Elsie hiányzik - ő pedig évek óta látja a tekintetekben a hiányt, különösen az édesanyjukéban.
   -  Mi? Dehogy.
Könnyedén elneveti magát.
   -  A lecsonkolt kezem merev ujjaiból sem fogod kicsavarni a varsói lakás kulcsát. Nem, Elsie, ez a sajátod, a faluban. Amit megígértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látja, hogy a lány a kulcs után nyúl, pontosabban... pontosabban először úgy tűnik, a mozdulat azonban a pohár üvegén fejeződik be. Ő ezzel egyidőben vonja fel a szemöldökét, nem rosszallóan, de tényleg meglepődve. Azon nem csodálkozik, hogy a lány alkudozni kezd, hiszen abban jó, azt megszokta tőle. Azonban hogy honnan jön ez a különös, szinte tárgyilagos hűvösség? Fogalma sincs.
   -  Els, nem. Ebben nem vagyok rugalmas. Anya és apa szeretnek téged, te pedig nem fogsz belehalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az eddig derűsen semleges kifejezés az arcán, ha nem is sötétül el, de eltűnik. Hátradől a székén.
   -  Nem kell elhinned nekem, én pedig belefáradtam, hogy megpróbáljalak meggyőzni. Ha könnyebb, akkor fogd fel így: a lakás ára az, hogy időt töltesz velük. Na ennyire nem vagy képes azokért, akik felneveltek, akkor nekem úgy is megfelel. A te döntésed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Irritáltan szusszan egyet és a tekintetét a plafon felé emeli.
   - Igen, pontosan, Els, téged mindenki gyűlöl.
A mondata nem igazán a lánynak szól, helyette inkább türelmetlen sóhaj. Úgy érzi, évek óta futják ezeket a céltalan köröket, neki pedig kezd őszintén és maximálisan elege lenni belőle. Az anyja minden hétvégén őt faggatja Elsie mindennapjairól, a lány pedig szintén őt fárasztja ezekkel az önbizalomhiányos kérdésekkel.  
Szeretett volna egy könnyed délutánt eltölteni a húgával. Úgy tervezte, hogy odaadja neki a kulcsot, utána pedig, ha Elsie szeretné, el is kíséri a faluba, hogy megmutassa neki a lakást, amit ő választott ki és Alexandra kezeskedett a berendezéséről. De ez nyilván naiv elképzelés volt, hiszen most itt ülnek egymással szemben, az ebédje lassan kihűl, de már étvágya sincs igazán ahhoz, hogy befejezze.
   -  Ha nem kell a lakás, add vissza a kulcsot. Ha kell, akkor ez a feltétele. Nem akarom ezt tovább ragozni és őszintén szólva, elegem van belőle, hogy villámhárító legyek a viszonyotokban. Nem most, de hamarosan döntened kell róla, hogy a család taja akarsz-e lenn, vagy nem. Én örülnék, ha úgy döntenél, hogy igen. Mert ha nem, abban én nem fogok asszisztálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jó, legyen két hét.
Egyetlen ártatlan, rövid mondat. Bármilyen más beszélgetésben súlytalan lenne, sőt, már-már pozitív, hiszen Elsie a mozdulattal, amivel a zsebébe ejti a kulcsokat, beleegyezett a Damian által szabott feltételekbe.
Mégis most kénytelen szaporán pislogva a pohara után nyúlni, hogy a fehér borral leöblítse azt a hányingert, amit ez az egyetlen mondat hagyott. Mintha nem csak abba egyezett volna vele félvállról és vonakodva, hogy találkozik a szüleikkel és mintha nem egy komplett lakást kapott volna cserébe érte, mint kenőpénzt.
Nem válaszol azonnal a kérdésére. Rövid ideig az asztal túloldaláról még Elsie szemébe néz és megpróbálja felidézni azt a lányt, akire gyerekkorából emlékezett és akit évek óta egyre nehezebb megtalálni ebben a tekintetben.
   -  Mert már nem vagy gyerek. És nem lesz örökre ingyen ebéd.
Étvágytalanul a kezébe veszi a villáját, amit még azelőtt tett le a tányérja mellé, hogy először megszakította volna a lány szavait azzal, hogy felhozza a lakás témáját.
   -  Szívesen különben. Remélem tetszeni fog a lakás. De most örülnék, ha összeszednéd magad és elmennél.