Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egyáltalán nem erre számított és ez igencsak szofisztikált kifejezés. Ahogy az ajtó feltárult előtte, s ő azon nyomban egy félmeztelen férfival került szembe, azon kapta magát, hogy jól neveltség ide, nemesi hidegvér oda: Írd és mond, megnémult. Alig tudta levenni pillantását az auror csupasz felsőtestéről, különös tekintettel az oldalán lévő kötésre, amit figurás ragtapaszok tartottak a helyén. Pupillái kitágultak, ahogy hideg akvamarin szín szemei beitták a látvány. Maga is meglepődött, hogy nem a már megszokott félelemmel vegyes undor érzete kerítette hatalmába, az évekkel ezelőtt átélt trauma okán. Hanem valami egészen váratlan, zsigeri feleszmélés. Bénítóan hatott rá ettől függetlenül az egész jelenet. Lemerevedve állt, miközben eleme sisteregve pezsdült fel bőre alatt, irányítása alól pár pillanatra teljesen kikerülve. Talán még egy kicsit hátra is hőkölt, de ez teljesen tudattalan reakció volt részéről. Neki egy apával kellett volna itt találkoznia, de ez az ember minden volt, csak tipikus átlag Józsi nem, ami zavarba ejtette a mindig kimért és visszafogott professzornőt. Nehezen tudta félretenni megrökönyödését, de valami csoda folytán csak átjutott a küszöbön, s kezében a kilincset fogva hallotta meg a férfi hozzá intézett további szavait. Éppen helyreigazításra nyitotta volna a száját, de azon mód vissza is csukta, mert McMillan úr már folytatta is a vele való egyoldalú társalgást. Egy amolyan, "rendben, legyen így" arckifejezéssel fordult el tőle, hogy becsukja az ajtót. Közben nagyokat pislogott fején aprót rázva. - Igen, olvastam egy mappát - szólalt meg ahogy visszafordult az öltözéssel bíbelődő férfi felé - Épp erről szerettem volna beszélni önnel -  lépett kicsit közelebb, de még jócskán a helység ajtóhoz közelebbi részén megállva. Furcsa módon nem vette sértésnek, hogy minden valószínűség szerint összetévesztették valakivel. Máskor ilyesmit igen erélyesen kért volna ki magának, követelve bocsánatkérést a tévedésért. Viszont ma nem zavarta. Egyfelől a kinn zuhogó eső lehet ezért a felelős. Másfelől pedig az, hogy ő érkezett váratlanul, mindenféle bejelentés nélkül. Mi több még kedvérevalónak is ítélte ezt a helyzetet. Úgy határozott, hogy amíg másként nem kívánják érdekei, meghagyja magával kapcsolatban jelenlegi hitében a férfit. Bármi legyen is az pontosan.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eszében sincs félbeszakítani a férfit. Végülis abból is leszűrhet pár dolgot, ha csak figyeli a szülő viselkedését. Azt már ennyiből megállapította, szigorúan visszafogott koncentrálással, hogy bizonyára nem elemista. Nem érzi semmi jelét annak, hogy az aurorban a természet erőinek bármelyike munkálna. Saját elemét is csendesedni érzi és amolyan kedélyes hullámzással árad benne az ereje. - Értem uram, ezt mindenképp észben fogom tartani - biccent határozottan, majd felszegi állát és szál egyenes testtartással követi nyomon a férfi további ténykedését. Érdekes helyzet ez, mi tagadás. Ráadásul még le is bukik, már ami az iménti erős felsőtest fixírozást illeti. Azonban úgy tűnik McMillan úr nem vette rossz néven ezt tőle. - Az ing alatt nem számít, ha a funkcióját megfelelően betölti - válaszol diplomatikusan, mert ha őszintén kellene...Nos, akkor azt mondaná aranyos. De ilyet egy diákja apjának nem mondhat. Az lenne az inkompetencia Niagarája, amin fejjel előre zuhanna le, ahogy saját piedesztáljáról is ugyanabban a minutumban. - Kiváló eredményeim vannak belőle, valamint egyéb kompetenciákból is uram - kezd felelni az első kérdésre, mely képzettségét érinti. Hangjában megcsendül némi magabiztos büszkeség, s még ajka is önkénytelenül féloldalas mosolyra húzódik. A második kérdés azonban mellbe vágja. Hirtelen nem tudja mit reagáljon, így csak igent biccent alig láthatóan. Olyan hirtelen jött, hogy erre, ha akart volna sem adhatott volna kielégítő választ. Elvégre őt nem olyan támadás érte, mint amire a férfi minden bizonnyal gondolt. Ezután kénytelen végig pillantani magán. Szemöldökét összevonva emeli fel ismét fejét. - Igazából annak. Tudja uram, azt hiszem jó ha az ember olyan, mint a víz és hozzá tud idomulni a környezetéhez, példának okáért egy iskolai miliőhöz - magyarázza egy kicsit talán túl professzorosan, miközben előhúzza táskájából, kötelezően magánál hordott folyadékmennyisége mellől pálcáját - De azonnal korrigálom a hibámat - azzal néhány pálcamozdulattal a blúzt egy lazább kockás ing, a sötét nadrágot egy kopott kék farmer, míg a bokacsizmát egy bakancs váltja föl és haja is kontyba rendeződik feje tetején. Egyre jobban élvezi ezt a kis terepgyakorlatot. Pont olyan szórakoztató számára, mint amikor öccsével, Nimróddal, egyetemista korukban elmentek a környékbeli városokba és mindenféle rendű-rangú embernek kiadták magukat. A legnagyobb húzásuk az volt, amikor ők maguk szolgáltak fel egy a szüleik által rendezett estélyen és senkinek nem tűnt fel, hogy a házigazdák gyermekei voltak a pincérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy kiesik a szerepéből, melybe ez a váratlan helyzet vetette. Egy nemes neveltetésének szerves részét képezi leány gyermek esetén a balett mellett, a protokoll és etikett elsajátítása, ami szinte egyenlőnek nevezhető egy könnyített drámatagozattal. Hellának így nem esik nehezére a felvett diplomatikus és szófukar, de kimunkáltan udvarias személyiség alakítása. Ezt szolgálja érdeke és alap természete sem tér el azért ettől olyan gyökeresen, mint azt sokan hinnék. A dínókra csak egyetértően bólint. Nem kíván a téma további taglalást. - Abban sajnálatos módon nem, de higgye el uram, hasznomat tudná venni, mert egyéb más adottságaimat igen jól kiképezték - állítja váltig és megint ott ül ajka szegletében az a kis finoman gőgös mosoly, amitől arca még fiatalosabbnak látszik. Ez is lehet az oka, hogy még mindig játszák ezt a játékot ő és az auror, akinek szemlátomást nem tűnik fel, hogy Hella már igen csak túl van korban a gyakornok éveken. - Ön mellett, ahogy eddigi megfigyeléseimből következtetek, nem kell aggódnom - reflektál egy a jó ízlés határain tökéletesen belülre szabott dicsérettel az auror szavaira. Valóban úgy látja, hogy komolyan veszi a feladatát és ez igen becsülendő. Más kérdés az, hogy ennek oltárán nem áldozza-e fel a gyermekét. Amennyiben véget ér ez a kis előadás kettejük között, s majd mint professzor beszélhet vele, erre még vissza fog térni. Ez feltett szándéka. Egyelőre viszont még tart a színdarab. Tévedések vígjátéka. Csak aztán nehogy Büszkeség és balítélet legyen belőle. Erre mindenképp figyelni kíván, de továbbra sem mozdul helyéről. Kivár. Kell lennie egy csattanónak, egy erős végszónak, amivel kinn lesznek a vízből. Ez kisvártatva meg is adatik. Ugyanis öltözékének átalakítását követően a férfi indulni készül, de előtte arra kéri tartóztassa le őt, s mikor a professzornő felvont szemöldökkel hezitál, bíztatni kezdi. - Ahogy kívánja uram - indul előre a Hella, s a látvány kedvéért ujjainak kecses mozdulataival vésztjóslóan örvénylő víztömeget idéz meg, melyet a másodperc tört része alatt irányít a férfi felé úgy, hogy az köré záródjon és harcképtelenné tegye egy kis körön belülre szorítva. Ekkor lép csak közel hozzá. - Nem tudom, hogy így kell-e mondani, de a törvény nevében, letartóztatom! - mosolyog kissé kevélyen, ereje tökéletes uralmának tudatában téve mindezt. Attitűdje ennek dacára sem sértő, inkább kicsit ösztönösen kihívó. Habár tekintete, íriszének színéből adódóan hűvös, látszik rajta, hogy egyáltalán nincs benne ártó szándék. Ezt igazolandó semmivé is válik a férfi teste köré bűvölt kavargó folyékony közeg - A nevem Erdődy Hella professzor és a Bagolykő Mágustanodából jöttem - nyújtja kezét elegánsan a férfi felé, bízva abban, hogy McMillan úr elfogadja majd gesztusát és viszonozza. Nem szeret hatalmával kérkedni, de ezt látta a legjobb módszernek arra, hogy a kialakult helyzet feletti uralmat, legalább arra az időre átvegye, míg nem tisztázza kilétét. A többi már az auroron is múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bemutatója hatásosnak bizonyult, bár a férfi reakciójából arra következtet, hogy valószínűleg, sőt biztosan nem ilyen egy szakszerű letartóztatás. Minden esetre az auror rájött tévedésére vele kapcsolatban, melyért azon nyomban bocsánatát is kérte. - Igazán, nincs miért szabadkoznia. Puszta félreértés történt, semmi több - rázza meg fejét egy mosoly kíséretében, s mivel elérte célját, kiléte napvilágra került, visszaöltötte eredeti, természetesen elegáns küllemét. Az illúzió gúnya szinte elpárolgott róla, s újra komfortzónáján belül érezte magát. - Azért jöttem, hogy a lányáról beszéljek önnel uram - szólal meg immár a kézfogást követően továbbra is udvarias, de már kevésbé fiatalos hangnemben és arrébb húzódik, hogy ismét meglegyen közte és a férfi közt az illendő távolság. Nem kíván aurájába hatolni, nem mintha nehezére esett volna az imént a közelében lenni. Furcsa mód még jó érzése is volt McMillan úr személyes terében. Odakinn az eső irányt vált, s az ablakot kezdi kopogtatni. Kellemes hang ez Hella számára, amire oda is pillant, hogy azután figyelmét egészen a vele szemben álló szülőnek szentelje - Először is nekem kell elnézését kérnem, amiért bejelentés nélkül érkeztem, de úgy gondolom az ügy nem tűr halasztást - kezdi felvezetni jövetelének célját egy kicsit lassabban, mint szerette volna. Alapvetően sem kívánt ajtóstól rontani a házba, de ilyen előzmények és fogadtatás után neki is kell némi idő, hogy gondolatit újra olyan egyenes lánccá fűzze, mint az ajtó túlfelén voltak. Körbe hordozza tekintetét a helyiségen. Eddig nem volt érkezése rá, így most kerít rá sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minden volt ő csak kedves és megértő nem. Legalábbis a diákjai és a kollégái szerint. Biztosan el sem hinnék neki, ha elmesélné, hogy mit csinált itt az előbb és mit tervezett még az irodába tartó út alatt. Egyszerűen hagynia kellene, hogy az iskola bürokratikus gépezete berántsa ezt a lányt, de úgy érzi az első pillanattól fogva, hogy nem teheti. Talán mert magát látja benne valahol a lelke mélyén. - Igazán jó kérdés - vonja össze szemöldökét és szinte látszik, ahogyan töpreng a válaszon - Egyrészt azért nem szóltam, s bocsássa meg, hogy kimondom, mert letaglózott a vehemenciája, ahogy a dínók miatt mentegetőzött - rázza meg fejét egy apró vállrándítással és mosollyal - Másfelől pedig, mert így megfigyelhettem önt anélkül, hogy úgy viselkedett volna velem, mint szülő a pedagógussal - vált komolyabb hangnemre, s amit mondott valójában úgy is gondolata. Abban a pillanatban persze, miközben a férfi előtt állt, akitől egy vízfal választotta el csupán, nehezére esett megfogalmaznia ezt céljaként. Akkor egészen más járt Hella fejében, de még a gondolatra is egyfajta bűnös mocskosság érzése futott végig gerincén. Eleme is felzúdul ennek okán ereiben, de inkább tiltakozást érez benne, mint egyetértést. Ezután következik a beszélgetés érdemi része, mely miatt ma itt megjelent. A lány nevének említésére röviden biccent. Miatta igen, közli szavak nélkül. - Köszönöm - ült le a felkínált helyre, lábait ösztönösen elegáns kecsességgel keresztezi bokáinál, kezeit finoman egymásra helyezi ölében - Három nappal ezelőtt betört hozzám, a privát lakrészembe és megpróbált ellopni tőlem néhány igen értékes követ és egy ékszer, mely nagyon fontos számomra - tárja a férfi elé a tényeket tárgyilagos hangon, s közben akaratlanul megforgatja ujján lévő pecsétgyűrűjét - Két dologra nem számított, az egyik, hogy rossz alvó vagyok, főleg újhold idején - taglalja tovább a helyzetet nyugodt hangszínen - A másik pedig, hogy a mi fajtánk megérzi a hozzá hasonlókat - tereli rá gyanújának felvezetésére a szót, de egyelőre nem mondja ki, csak igyekszik irányítani az aurort. Lehet már eleve van róla tudomása. Ezzel is számolnia kell. Puhatolózik egy kicsit, mielőtt ledöntené a lábáról. Ettől a gondolattól kiszáradni érzi torkát, így kér egy pohár vizet a férfitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megfigyelési képessége inkább korlátozódott a kövekre, mintsem az emberekre, de az még neki is feltűnt, hogy a férfi nála is jobban zavarba jött. Valóban lehetett volna kínos ez az egész helyzet. Mondjuk ha kiviszi terepre akkor azzá vált volna, vagy ha a tomporán vannak azok a sebtapaszok. De csak a felsőtestét látta, amit egy darabig nem valószínű, hogy elfelejt, ám ez most mellékes volt. - Minden bizonnyal, olyan Mariana-árok mélységben még talán rá is találhatnék egyszer - enged meg magának egy kis vidámságot, hogy aztán már arca kőszobor szerűvé, hangja pedig komollyá céltudatossá váljon, amikor a gyermek kérdésére terelődik a beszélgetés. - Késő éjszaka volt, épp benn tartózkodtam a fürdőben, hogy igyak egy kicsit, amikor megéreztem, hogy nem vagyok egyedül - meséli el részletesebben a történteket - A pálcám nem volt kéznél, ezért óvatosan kilestem az ajtó mögül. Megláttam, hogy ott áll a komódom előtt és bőszen kutat - nem gesztikulál, arcáról és hangjából is szenvtelen érzelemmentesség sugárzik, mint aki csak tényeket közöl - Figyeltem őt és kivártam a megfelelő pillanatot, majd megállítottam hasonlóan ahhoz, ahogy önt "letartóztattam". Próbált kiszabadulni, de nem engedtem el, hanem kikérdeztem - taglalja tovább tetteit, de azt a részt, ahol a lány tiszteletlen szavakkal illette, inkább kihagyja - Azt mondta várnak rá, hogy nincs egyedül, de amikor kivezettem, még épp láttuk, hogy az úgynevezett barátai eliszkolnak. Ezután kiszabtam számára egy igen méltányos büntetőmunkát, majd visszavittem a klubhelységéig - kortyol bele a pohár vízbe amit idő közben kapott - Másnap első dolgom volt kikérni az aktáját és utánanézni. Ezután döntöttem úgy, hogy eljövök magához és felajánlom segítségemet, hogy ne történhessen meg ugyanaz, mint az előző intézményben - fejezi be a képletesen szólva vallomásnak tűnő beszámolóját. Ezután az auror döbbenetét látva levonja a maga következtetését. A férfinak vagy egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy a lányában elemi erő munkál, vagy csak nem akarta észre venni a jeleket, mert könnyebb volt abban hinnie, hogy egyszerűen csak egy kezelhetetlen kamasz - Azt tudom csak biztosan, hogy nem pyromágus, mert őket az én mágiám heves ellenérzéssel jelzi. Arra csak gyanakszom, hogy talán aeromágus lehet, mert azokhoz az érzetekhez hasonlót véltem felfedezni a jelenlétében, amit a levegő mágusaival szemben tapasztaltam - fogalmaz igen kifinomultan és diplomatikusan - Ha meg nem sértem, sosem gyanakodott rá, hogy a lánya talán azért viselkedik ilyen szélsőségesen, mert olyan ereje van, amivel nem képes bánni? - kérdezi érdeklődve, ám hangsúlya sóhajnyit feddő, amolyan professzoros. Kezd kiütközni neveltetésének magas foka viselkedésén. Elállt az eső is és ezt mint hydromágus hamar megérezte, s kissé lejjebb csökkent barátságossága miatta. Ettől függetlenül továbbra sem dölyfös, vagy leereszkedő, egyszerűen csak komolyabb és határozottabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Joviális kifejezés ül ki arcára a férfit hallgatva. Azt is átérzi, hogy ez az helyzet számára, aki a bűnüldözésben dolgozik, még kellemetlenebb. Nemesként az ő tettei is hasonló, bár nem ekkora mérvű szégyenbe taszították egykor szüleit. Bele sem mer gondolni miként reagáltak volna, ha megtudják az igazat. Megborzong a gondolattól, de elnyomja magában ezt a nem ide illő reakciót. - Ne szabadkozzon kérem - emeli fel elegáns mozdulattal kezét, hogy elejét vegye a további önfeddésnek - Azért nem mondta el, mert én erre kértem, pontosabban utasítottam. Úgy véltem jobb, ha tőlem értesül a történtekről először - magyarázza majd megint iszik egy pohár vizet, mert úgy érzi a helységben kezd szárazzá válni a levegő. Ezt követően csendes figyelemmel végig hallgatja McMillan urat, majd miután a férfi befejezte mondandóját, pár pillanatnyi szótlan szemkontaktust után kezd beszélni. - Gyermektelen hajadonként vajmi keveset tudok egy család dinamikájáról - vallja be őszintén - Azonban azt tudom, hogy ha az öcsémet elveszteném, egy világ omlana össze bennem. Az ön lánya nem csak a testvérét, de az anyját is elvesztette. Ettől mindannyiuk élete a feje tetejére fordult - beszél nyugodt , ágy hangszínen, mint ahogy a víz simogatja a partot egy csendes alkonyon - Igaza van, nem mentség. Indok - folytatja de próbál elhatárolódni, már így is túl erősen kezdett kötődni a lányhoz - Úgy gondolom, hogy fél és nem igazán érti, mi történik vele. Amikor körül fogtam az erőmmel, láttam rajta, hogy a lebukás dühe mellett kíváncsi is lett. Az ő eleme is reagált az enyémre. Erre akkor ébredt rá, amikor ott hullámzott körülötte a víz, amit megidéztem - emlékszik vissza a lány tekintetében felfedezett  kavargó érzésekre, majd szemöldöke felszalad a férfi szavai hallatán - Nem más, mint a többiek. Azok mondanak ilyet, akik tartanak attól, amit nem ismernek - mondja feddőn, s már épp bizonyítani kezdené ezt egy példával, amikor benyit a valódik gyakornok. Szőke és vidám. Hella tökéletes ellentéte, bár azért jelenleg koránt sem olyan karót nyelt, mint általában szokott. - Ezt semmi esetre sem javaslom - tiltakozik a férfi felvetése ellen, miután a fiatal lány távozott - Egyelőre engedje meg, hogy segítsek neki és ne említse meg, hogy jártam önnél. Szeretném őt egy régi kedves barátomhoz elvinni. Elemimágus, aki sok, az erejével küzdő kamaszt támogatott és tanította meg használni a képességüket - vezeti fel javaslatát, majd feláll - Viszont erről még szeretnék önnel egy kevésbé hivatalos közegben egyeztetni - néz végig a férfin, s felejti barna szemein az illendőségnél egy pillanattal tovább tekintetét - Most viszont nem tartóztatnám tovább valódik gyakornokától - mosolyog az aurorra, majd rövid búcsúzást követően elindul az ajtó irányába. Finom ujjai rázárulnak a kilincsre, ám mielőtt lenyomná, válla felett visszanéz - Neki kérem, ne mutassa meg a dínókat..Azt hiszem nem értékelné őket úgy, ahogyan én - mosolyogva nyitja ki az ajtót és hagyja el a férfi irodáját. Eleme közben úgy pezseg ereiben az indokolatlannak tűnő vidámságtól, hogy még csitítania is kell. Kinn ragyog a nap, de a levegő a párától nehéz tavasz magával ragadó illatát árasztja. Kézmozdulat nélkül idéz magához belőle egy kicsit és a cseppekkel játszva indul el visszafelé.