Teljesen hülye vagy. Hogy jutott eszedbe Valentin napi üdvözletet küldeni neki? Azóta is ég az arcod? Megérdemled! Mondtam én neked, hogy attól mert cuki kiskutyás képet küldesz mellé, még nem fog beléd szeretni... Válaszra sem méltat.
A telefonom a táskám mélyén van, órák óta nem nézegettem. Hogy mi az oka? Hát az, hogy nem akarom, hogy őrültnek nézzen, mintha azt figyelném minden percben, ő elérhető-e, elolvasta-e, ír-e...
Jobban járok ezzel, hogy egyes embereket kutatok, de én hülye szeretek olyanokkal barátkozni, akiknek van kivel ünnepelni ezt a förtelmes napot. Szívek, szerelemesek, csoki mindenhol. Hánynom kell.
- Mit művelsz? - a kérdésem már az első olyan embernek szól, aki nem a párja kezét, illetve egyéb testrészét szorongatja, hanem egy csomó naptár felett filcet tartogat és bőszen firkál.
Látod amit én látok?
Látom.
- Nélkülem? - a döbbenettől megemelkedik a szemöldököm és kezemet a mellkasomhoz emelem. Mentem szívinfarktust kapok! - Moon Jun Seo, te nélkülem semmisíted meg ezt a borzasztó, hajfeltupírozós, marcipánnal nyakon öntött napot? Hogy jutott ez eszedbe?