Millió titkos szoba és folyosó van még a falakon belül, melyeket az elmúlt hetek folyamán képtelen volt felfedezni. Nagy általánosságban késő délutánra időzíti a kalandozásait, azonban bár szeret egyedül lenni, mégis vágyik arra, hogy ezeken a sétákon társasága akadjon. Az más kérdés, hogy zárkózottsága miatt, mindig ő az, aki leginkább csak a háttérből figyeli az eseményeket, a népszerű diákokat, a nagy barátságok kialakulását, és bár nem vele történnek mindezek, oly nagy örömmel tölti el szívét egy-egy ilyen boldog pillanat, mintha mindez csak a sajátja lenne. És valahol legbelül hiába minden öröm és eufória ezzel kapcsolatban, szívének kicsiny része úgy érzi, igenis megérdemelné ő is, hogy végre valahára legyen neki is valakije, egy barátja, akivel bárhová elmehet, akivel beszélgethet, és aki pontosan olyan lelkesen keresné a társaságát, mint ahogy viszont is megcselekedné mindezt.
Ebben a felemás lelkületben nyit be a lelkek szobájába, ahol még ezelőtt soha nem járt. Már pár nappal ezelőtt felfedezte ezt az aprócska szobát, azonban a hatalmas kilincsre rátapadó keze nem engedelmeskedett, mikor be akart lépni. Valahogy elrettentette a lélek szó, és úgy vélte, nincs még felkészülve arra, ami valójában odabent várja. Most azonban teljesen kipihenten és felkészülve érkezett, hogy benyisson és szembenézzen azzal, ami majd odabent várni fogja.
Keze alatt az öreg fém megnyikordul, majd az ajtó szélesre tárul.
Íriszei elkerekednek, majd ahogy belép nem győzi kapkodni a szemét, hiszen a szoba rögvest megváltozik. Halovány bézs árnyalata és óriási kanapéja eltűnik, helyette lágy szürkéskék szín dominál, némi capucchino barnával. A kanapé helyén a plafonról lelógó fonott kosár lóg, mintegy hintaként, párnákkal kirakva és kényelmesebbé téve, körös körül pedig óriási ablakok nyújtanak lélegzetelállító látványt. Odakint az erdőt látja, egy másik ablakon a tengert és bár tudja, mindez illúzió, mégis a víz morajlását is hallani véli.
Orrát lágy illat csapja meg, eső, és frissen vágott fű aromája tolul az orrcimpájába, ez pedig arra készteti, hogy az elmúlt napokban először mosolyogjon.
Kecsesen szökdécselő léptekkel siet a hintához, majd lábáról cipőjét lerúgva kucorodik bele a hatalmas párnák közé. Lábát törökülésbe fűzi, úgy hintázik előre hátra élvezve a szoba adta kellemes élményeket.
Ebben a felemás lelkületben nyit be a lelkek szobájába, ahol még ezelőtt soha nem járt. Már pár nappal ezelőtt felfedezte ezt az aprócska szobát, azonban a hatalmas kilincsre rátapadó keze nem engedelmeskedett, mikor be akart lépni. Valahogy elrettentette a lélek szó, és úgy vélte, nincs még felkészülve arra, ami valójában odabent várja. Most azonban teljesen kipihenten és felkészülve érkezett, hogy benyisson és szembenézzen azzal, ami majd odabent várni fogja.
Keze alatt az öreg fém megnyikordul, majd az ajtó szélesre tárul.
Íriszei elkerekednek, majd ahogy belép nem győzi kapkodni a szemét, hiszen a szoba rögvest megváltozik. Halovány bézs árnyalata és óriási kanapéja eltűnik, helyette lágy szürkéskék szín dominál, némi capucchino barnával. A kanapé helyén a plafonról lelógó fonott kosár lóg, mintegy hintaként, párnákkal kirakva és kényelmesebbé téve, körös körül pedig óriási ablakok nyújtanak lélegzetelállító látványt. Odakint az erdőt látja, egy másik ablakon a tengert és bár tudja, mindez illúzió, mégis a víz morajlását is hallani véli.
Orrát lágy illat csapja meg, eső, és frissen vágott fű aromája tolul az orrcimpájába, ez pedig arra készteti, hogy az elmúlt napokban először mosolyogjon.
Kecsesen szökdécselő léptekkel siet a hintához, majd lábáról cipőjét lerúgva kucorodik bele a hatalmas párnák közé. Lábát törökülésbe fűzi, úgy hintázik előre hátra élvezve a szoba adta kellemes élményeket.