Ma reggel, mikor felkeltem nem tudom miért, de olyan furcsa, morcos kedvem volt. Nem tudtam mi van velem. Mérges és közben aggódó is voltam. Este elég furcsa dolgokat álmodtam a családomról. Úgy döntöttem írok is nekik. Gyorsan felöltöztem, lementem a konyhába valami harapnivalóért. Felmentem a bagolyházba és megírtam a levelet, aztán egy szép gyöngybagollyal elküldtem. Visszamentem a szobába, de még nyugtalanabb lettem. Megfogtam egy könyvet és elindultam a kastélyba.
- Biztos találok egy helyet, ahol nyugodtan lehetek. - mondtam magamban. Észre sem vettem, hogy átmentem az északi szárnyba. Lassan felmentem a toronyba.
– Ha már itt vagyok, hátha van valami csendes hely. – mondogattam magamnak. Ahogy felértem ott volt egy ajtó. Nem halottam, hogy valaki lenne ott. Benyitottam. Meglepetésemre a szobába volt David. Mielőtt köszönni tudtam volna egy csomó kérdést tett fel.
– Öö. Szia. Hát. Én csak egy nyugodt helyet kerestem, ahol csend van . Milyen kérdésben? Igen, persze segítek. O. Igen jól vagyok. – mondtam.
– És te mit keresel itt? – kérdeztem vissza. Láttam, hogy az előbb sárga fal, most egy árnyalattal sötétebb lett.
- Ez a Lélekszobája, ugye? – kérdeztem Davidtól és leültem.
– Nos, akkor mi a kérdés?- kérdeztem. Próbáltam a figyelmemet lefoglalni a kérdéssel és nem azon rágódni, hogy vajon van – e valami gond otthon vagy, hogy nehogy itt adjam ki a mérgemet.
Ami nem tudom miért van bennem.