Az utóbbi napokban nagyon meleg van. A tanulásra sem tudok annyira koncentrálni, pedig nem ártana. A szüleimnek írtam választ a bagolyra, és időközben barátnőimtől is kaptam levelet Angliából, így nekik is megírtam a nagy hírt. Ma annyira tele van a fejem, hogy úgy döntöttem útnak indulok. Csak bolyongtam a kastélyban, az egyik folyosón meg is láttam egy szépen kidolgozott fa ajtót. Úgy döntöttem benyitok, és egyszer csak a Lélek szobában találtam magam. Belépve szétnézek, nagyon hangulatos hely. Páran vannak itt, és beszélgetnek a nagy, kényelmesnek tűnő kanapékon. A falak kékes árnyalatúak, a zene lágyan szól és a kellemes virágillat is megnyugtat. Jobban szétnézek, és megpillantok egy ismerőst az egyik kanapén ülve. A nemrégiben megismert barátom, Benedek az. Mosoly terül szét az arcomon, és gyorsan oda is megyek hozzá. Örülök hogy megint összefutottunk vele. Gyors puszit nyomok az arcára, és leülök mellé a kanapéra. Tényleg nagyon kényelmes.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.