Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A friss szellő úgy kapott hajába, mintha csak üdvözölni akarta volna. Mosolyogva pillantott végig az udvarocskán, megcsodálva az összes színét a természetnek. Gyöngyöző nevetéssel kezdett el futni végül a fák felé, közben botladozva dobálta le a lábáról azokat a surranókat, amelyet valamiért mindig ráadtak. Nem, ő érezni akarta a talaj morajlását a talpa alatt, mint ahogy régen is volt. Ez volt az egyetlen érzés, amelyet nem vettek el tőle az utóbbi pár hónapban. Futott, gyorsabban mint a sas, csak hogy aztán nekicsapódva az első törzsnek ölelje át azt. Pár pillanat elteltével megállt a fa előtt.
- Remélem nem fogadsz haragosodnak - simította meg a kérget, és aztán óvatos mozdulatokkal kezdett el felmászni rá. Jó pár méterig meg se állt, aztán a kényelembe helyezkedve nézett a messzeségbe. - Az az Erik fiú megint bántott - panaszolta. - Répának szollott a hajam miatt. Kár, hogy nem tudja münnyire szeretem a répát - magyarázott a fának, ahogy fél karjával átölelte mintha a legnagyobb barátja lenne. Talán az is volt. Aztán kaparászást hallott meg maga alól és nyögdécselést. Ahogy lepillantott az egyik csoporttársa ücsörgött a Földön. Összeráncolta a szemöldökét, és úgy nézte, hogy vajon mit művel az ő barátjával a lányka, de amíg konkrétan nem kell megszólítva, csak nézte az ügyködést.
- Inkább te gyere fel - válaszolt vissza. Tényleg nem értette, hogy mégis mit akarhat tőle a másik. Lehet ő is gonoszkodni akart vele, ahogy a fiúk szoktak. Hiába, amikor első héten meglátta, ahogy szegény pókot kínozzák, muszáj volt közbelépnie. Azóta is ő a "pókos lány". Számára meg ők voltak a "undok állatkínzók". - Küllek? - kérdezte. Anyukája ezért biztosan megszólta volna, és Gertie azt is kívánta bár megtenné még egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az erdőben való neveltetés egyrészt megtanította a lányt, hogyan érezze otthon magát ott, ahol csak zöldet lát. Azonban ezzel ellentétesen sose volt dolga ezelőtt kortársakkal, így most sem teljesen tudta, hogy mégis mit kéne kezdenie a lent látható lánykával. Várja meg, amíg felszenvedi magát? De olyan nem jól csinálta, hogy szinte rossz volt nézni. Azonban régen ő is magától tanulta meg ezeket.
Végül mégiscsak maga alá húzta mezítelen lábait, és felállt az ágra, hogy lefele kezdjen el mászni. Minden kisebb kiálló ágra figyelt, nehogy letörje őket, hiszen a fa se sértette fel az ő bőrét. - Rosszul csünálod - magyarázott közben, és ahogy egész lentre ért felmérte a lányka magasságát és a potenciális ágakat, amelyeket elért.
- Fogd müg azt - mutatott az egyik feljebbi ágra, amelyet Lenke valószínűleg csak ugrással tud majd elérni. - Osztán a lábad támaszkodjon omott - magyarázott tovább, ezúttal arra a vastagabb részre utalva, amelyen eddig a lány próbálkozott.
Várt, hogy Lenke úgy csináljon, ahogy mondta neki, aztán ráfeküdve az egyik fentebbi ágra lógackodott le, hogy ha a lány megcsinálta amit tanácsolt neki, majd a kezéért nyúljon, és úgy segítsen egyenesbe hoznia magát. - Fogd müg a küzöm - szólt parancsoló hangon a vöröske, és teljes erőbedobással húzni kezdte a könnyed lányka testet, és csak akkor merte elengedni, mikor látta, hogy stabilan guggol vagy ül az ágon. Akkor is egy másik ágra vezette oda a kezét, hogy biztosan tudjon kapaszkodni. Lehet, hogy nem értett az emberekkel való kommunikációhoz, de a gyengédséget ugyanúgy ki tudta mutatni feléjük, mint a növények és állatok fele. És közben még bizalomkeltő hatással is volt Lenkére, hála az életmágiájának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Számára a famászás olyan volt, mint a légzés. Reflexből tudta minden porcikája, hogy hogyan kell mozdulnia, mit kel fognia, és milyen erőre van szüksége az egyes fogásokhoz. Kész kis Maugli volt, legalábbis unokatestvérei mindig azt szokták rá mondani, mikor este begyűjtik őt a fáról.
Most mégis kicsit meglepődött saját határozottságán is. Eddig sose gondolt bele, hogy mit tesz, és hova lép. Most viszont elképzelte ő mit tenne, és olyan egyszerűen osztotta meg a taktikát osztálytársával, mintha csak a komposztálás rejtélyeit beszélnék meg. Mert hát fontos dolog volt visszajuttatni a Földnek azt, amit elvettek, ebben kétsége se volt.
Habár Lenke nem hajtotta végre annyira kecsesen a gyakorlatot, ahogy ő tette volna, meglepően ügyes volt. Gertie természetesen ezt a véleményt nem szavakkal, csak egyszerűen egy sugárzó mosollyal adta tudtára a másiknak, azonban ahogy fészkelődni kezdett, úgy váltott az arca rögtön haragosba.
- Müt csinálsz? Bántod a fát, hát nüm látod? - hápogott, mint egy kacsa, és a letörött hajtás felé kapott.
- Nagyon sajnálüm - simította meg a fa törzsét a lány. - Kérj bocsánatüt - parancsolt rá a másikra kertelés nélkül. Ha Lenke nem volt hajlandó ilyesmire, akkor képes lett volna fent hagyni a fán, hogy találja ki egyedül, hogy hogyan kell lejönnie. Ilyesmiben nem ismert viccet. Bár őszintén, semmiben nem nagyon ismert viccet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A hangos zsivaj már magában sokszor megőrjítette Gertiet. A sok üvöltözés, amelyet a szünetekben a társai lezavartak általában olyannyira kikészítette, hogy csak a helyén ülve, befogott fülekkel várta, hogy vége legyen. Na ez most nem egy olyan pillanat volt. Itt életek forogtak kockán, és ő ezt nem hagyhatta.
- Engüdd el! - kiabálta ő maga is akaratosan, de az egyik fiú a vállánál fogva lökte arrébb. A földre huppant, és még rá is léptek az egyik ujjára. Erre persze csak még inkább dühbe jött a picur.
Lendületből állt fel, és ugrott a másik hátára mint egy kis majom. Az osztálytársai már így is különcnek tartották, de ez a viselkedésmód még nekik is új volt. Olyannyira, hogy előre nyúló kezével majdhogynem megkaparintotta már a műanyag palackot.
- Szállj le rólam Maugli! - kiáltotta vissza a srác, és átdobta társának az üveget. Erre Gertrúdból egy sikoltás szakadt ki, és leereszkedve a földre szaladt át a másikhoz, de az csak nevetve visszadobta a tárgyat.
- Hát nüm látjátok hogy szenved? - sikkantotta újra, ahogy megállt a két gyerek között félúton. Tökéletesen érezte, hogy mennyire kevés oxigén fér el abban a kicsi üvegben, és azt is, hogy mennyire fáj, ahogy annak falához vetődik az élőlény minden egyes dobásnál.
- Kérlük - gyűltek könnyek a kislány szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Hitetlenkedve kapkodta vörös fejét a letört rügy és Lenke között a lányka. Hát ő aztán nem azért tanít meg másokat fára mászni, hogy aztán visszaélve hatalmukkal tiporják el ezeket az élőlényeket. Az más kérdés, ha csak véletlen volt, megbocsátható a bűn. Csakhogy Lenke nem is tűnt olyannak, mint aki egyáltalán észrevette volna, mit csinált. Gertie-nek kötelessége volt rászólni. Jóhiszeműen el is hitte, hogy erre a szőke lány majd bólintva meg is teszi, amit kért. Pedig milyen távol volt ez az igazságtól…
- Igün! - replikázott a lány azonnal. Nem olyan ördögtől való dolog, hogy a másik ne legyen képes rá. - Te müg csak egy pilisznyák - fonta karba idegesen Gertie a karját. Mi az, hogy csak egy fa? Hiszen a fa miatt élnek egyáltalán. Ha nem lenne, akkor aztán lélegezhetnék a szén-dioxidot. Lefelé nézett a szőkére, mondhatni nyeregben is érezte magát.
- Felmásztam, de nüm törtem el! - hitetlenkedett a vörös. Még a feltételezés is sértette, hogy egy kategóriába sorolta Lenke magával. Minden osztálytársa a belső terek megszállottja, imádják azt a sok kütyüt meg mű tárgyat. Ő bezzeg az összes idejét a szabadban töltötte. Hát hogy lenne akkor már ugyanaz a két kategória? - Te hügy érüznéd magad, ha letürnék a karod? - csücsörített idegesen a kislány. Igazi pukkancs volt, ha a természetet kellett megvédenie. Nem ismerte se saját határait, se másokét. Hiszen még csak szocializálódni se nagyon tudott. - Tudod mi mindünt ad neked egy fa? Fogadok fogalmad süncs - nagyképűsködött a kis vörös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Térdén egy hatalmas horzsolás folt mesélt a néhány perccel ezelőtti történésekről. Apró csíkban folyt le a lábán a vére, de mintha a vöröske nem is érezte volna vágta ki az udvarra vezető ajtót. Poros volt szinte minden fellelhető méteren, és a haja is a szélmalom minden irányába állt. Ledobta magáról a kelletlen lábbeliket, végre érezni akarta talpa alatt a föld morajlását. Az életeket, amelyeket védelmezett még akkor is, ha csúfolták érte. Arca sötét piros színt öltött a kétségtelen fájdalom és méreg kereszteződésétől. Apró lábaival szaladni kezdett a hátsó részhez, hogy kedvenc fái rejtekében végre elbujhasson a többi ember elől. Miközben szedte tappancsait, könnyei is elhagyták szomorúságtól csillogó szemeit, és egy csíkban megtisztították orcáját.
Szipogva fogott rá az alsó ágakra, és ügyesen, mintha csak a vérében lenne akaszkodott fel a lombkoronába. Maszatos kezét végighúzta szeme alatt, csak még inkább koszossá varázsolva fehér bőrét. - Egyszür majd jól megkonnyasztom őket - motyogta sajátságos átkait a kislány. Talán ha ismerne egyetlen átkot is, már nem is mertek volna vele kezdeni. Igazán kár volt, hogy saját mágiáján kívül még másikat nem tapasztalt.
Feljebb mászott, gondosan vigyázva minden kis ágacskájának a fának. Máris sokkal élőbbnek érezte magát így. Lehobbant az egyik ágra, és felhúzta a lábát, hogy megnézze a sebet rajta. Idegesítő szoknyája, amelyhez nagynénje ragaszkodott felgöngyölödött és látszott az alatta megbúvó rövidnadrág. Hirtelen valami megmoccant mellette. Az előtte húzódó faághoz kapott, hogy ijedtében le ne essen, és odakapva a fejét megpillantott valami fehéret. Elmosolyodott, és nadrágja zsebébe nyújva pár magocskát húzott elő. Az uzsonnára adott sérkéről szedte le őket, hogy elültesse, de így talán még jobb volt. Kinyújtotta az állat felé a tenyerét. Lassan mozgott, és megint érezte, hogy a mágia végigfut az ereiben. - Ne félj tőlem. Nem foglak bántani - biztosította hanggal is Gertie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha nagyobb és erősebb lett volna már rég a földre taszította volna a fiúkat, de így szinte esélye se volt ellenük. A műanyag üveget meg úgy passzolgatták maguk között, mintha abban nem egy élőlény bújt volna meg. Talán az is volt a fiúk célja, hogy megöljék azt a szerencsétlen lényt. Bár őszintén nem tudta elképzelni, hogy miért akarna valaki ilyen szörnyűséget tenni. Az csak nem lehetett az indok, hogy őt szekálják.
Ahogy a felnőtt megjelent, úgy fújtak riadót a fiúk. A terem másik sarkába vonultak, és Gertie már épp ment volna utánuk, hogy kikérje magának, hogy az üveg még az ő kezükben van, amikor a nagy férfi leguggolt hozzá.
- Az évegben ott egy gazsó. Meg füg fulladni - magyarázta a kis vörös, és szemét nem mozdította el a magasabb szőkéről, akinél utoljára látta az üvegcsét. - El küll engüdnünk - magyarázta hápogva, és eddig volt képes várni. Máris ment, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Három termetes lépéssel osztálytársai előtt termett, és karba font kézzel szuggerálta a bandát. Komolyan a nézésével szinte megölte őket, de ők csak nevettek rajta.
- Adjátok át az éveget! Küvetelem a gazsó elengedését müst! - jelentette ki éles, egy ekkora kislányhoz képest egészen mély hangon. Sose kellett még követelőznie, ez az új élet újabb kihívásokat szentelt neki. Az ő anyukája megtanította neki, hogy rendesen értékelje a természetet, és vele együtt az összes élőlényt. Ezek a bogolyfalviak meg úgy viselkednek mintha ők lennének a világ urai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Elmosolyodott, ahogy megpillantotta az aranyos kis állatot teljes valójában. Elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy került oda az előkészítő udvarára a hermelin, de az egyszer biztos, hogy felvillanyozta a kedvét. Mindig akkor volt a legjobb, ha a természet és annak megannyi csodája is körbevette. Mint épp most.
Ahogy közelebb kúszott hozzá a fehérke, egyre kevésbé érezte a fájdalmat, amit addig majdnem minden porcikájában érzett. - Én a barátüd vagyük ne félj! Azuk ott bünt nüm azok - fordult morcosan az épület felé. Utálta az egészet. Távol lenni Erdélytől, az erdőtől, mindentől amit ismert. De még inkább utált az előkészítőbe járni a többi gyerekkel. Egy oroszlán barlangjában is biztonságosabban érezte volna magát, mint itt egy tanórán.
Megsimogatta óvatosan az állat bundáját, és ő is ránézett a térdeire. Elhúzta a száját. - Erik mindüg bánt. Erdőelvén az ilyüt csak csurimurinak hívjuk - magyarázta bólogatva, mintha a szavait megértené a kis állat. De az igazság csak annyi volt, hogy tetszett neki, hogy végre kibeszélheti magából. Kolozsváriék aranyosnak tűntek, de ők is mindig csak leszólták ha rossz helyre rakta a cókmókját. Akkor mégis hogy mondhatna el nekik ilyesmit?
- Tüdod müst épp elpitiszkált mert ellüntmondtam nüki - vont vállat, de látszott rajta, hogy még mindig bosszús miatta. Közben a simogatást nem hagyta abba, ámbár a varázslata egyre kevésbé érte a kis hermelint. Mintha már az állat is nyugodtan bírta volna mellette.
- Hasünlítasz egy küs lényre, amüt Villő mütatott. Úgy hívjük, hügy Pán. Tütszik? - kérdezte meg a kis állatot, és komolyan várta is, hogy válaszoljon. Vagy legalábbis hagyott időt a másiknak, hogy adjon valami jelzésfélét neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Butaság lenne azt állítani, hogy Gertrúd egyáltalán nem ért az emberekhez, de ha megnézzük az adott szituációt, nagyon is látszik, hogy mégis igaz. Hiába ért a növényekhez, állatokhoz, hiába a mágiája, egyszerűen a sajátjait képtelen megérteni. Annyival mások, mint ő. Még csak nem is ugyanúgy beszélnek. Egyedül érzi magát ebben a furcsa világban, és egyáltalán nem segít magán azzal, hogy ennyire ellenségesen fordul a többiek felé.
- Igünis létüzik. Olyanükra használjük, mint tü - húzta fel mérgesen az orrát. Nem is értette, hogy miért gondolta a másik lányka, hogy magától kitalálna ilyen csúnya szavakat. Hiszen egyáltalán nem kedvességből mondta a másiknak, ahogy régen az édesanyja tette vele.
- Neküd is két karüd van - vonta meg egyszerűen a vállát a lányka, még mindig úgy felpuffasztva az arcát, mintha csak pulyka lenne. Aztán nagyot sóhajtott, és ledobta maga mellé a karjait. Ez a baj ezekkel a furcsa szerzetekkel. Sose tanulták meg értékelni a talpuk alatt lévő anyaföldet. Ezért igazán nem haragudhatott rájuk. Vagy igen?
- A fa ugyanügy légzik, mint tü. Csük fordítva. Amüt tü kifújsz, azt ő bü. És amüt ő ki, and te bü. Értüd? Ahonnan jövük, ott sok vült a bongor. Ezürt sok volt az oxigün - próbálta elmagyarázni egyszerűen, hogy mégis milyen kölcsönhatásban élnek ők  természettel. - Ha nüncs fa, nüncs embür - vonta le a végső következtetést. Na erre próbáljon valamit visszavágni a másik. Akkor aztán biztos, hogy a fán hagyja, hogy letaláljon magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Karba font kezén ujjai úgy vájtak bőrébe, hogy már teljesen elfehéredtek. A hirtelen méreg úgy telepedett szét az agyába, mintha száz millió kis hangyát szétengedtek volna ott, és most azok csipkednék. Bár a srácok lábán másznának fel az ő agya helyett, akkor biztosan engednének a kérésének.
A tanár úr hangjára egyáltalán nem mozdult. Ugyanolyan eltökélten nézte az osztálytársait, mint előtte, annyi különbséggel, hogy most már egy kicsit felengedett a teste. Érezte, hogy most végre ő van nyeregben, mégha nem is akart eleinte abban lenni. Annyival másképp működött most ez itt, mint mikor az anyukájával csak ketten voltak. Ő partnerként tekintett rá a legtöbb esetben. Mint most a tanár.
Engedett a terelésnek, és örülve vette át a műanyag palackot. - Köszünüm - örömködött, és odaszaladt az ablakhoz. Lábujjhegyen pipiskedve kioldotta a zárat, és kitárva az üveget gyorsan a kupakhoz kapott. Óvatossan kopogtatta meg a nyakát a fán, míg ki nem esett belőle pici lány.
- Gyerünk, febbenj fél - biztatta, á ma poloska csak pár tétova lépést tett meg csupán. Segélykérőn nézett vissza a tanárra. - Nüm lesz baja, ügye? - kérdezte szomorkásan. Az előbbi követelőző lány már nem is volt sehol, szimplán csak Gertrúd volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Alig töltöttek el kis időt együtt az állattal, máris elkezdte érezni a kötődést a lányka. Olyan volt, mintha kihúztak volna egy kötelet kettejük agya közé, hogy minél könnyedebben meg tudják érteni egymást. Nézték a sebet, érezték a fájdalmat és a megalázást, aztán pedig azt a közeledést, amelyet mind a ketten osztottak. Hirtelen a csöpp lánykának lett egy barátja. Pán. A kis hermelin. Elmosolyodott, mert erről megint Erdély jutott eszébe. Nem kellenek neki az emberek, ő az állatokkal sokkal elvan. Megértik őt, még akkor is, ha eleinte mindig a varázserejét használja rajtuk. Mellesleg nem szándékosan.
- No mönnyünk Pán, mielütt valaki idegyün ánkuczáskodni - javasolta a kislány, és az állat hasa alá csúsztatva a kezét felrakta a vállára a lényt. Ügyesen, igazi vérprofi módjára felállt, és a fa ágasbogas részén kezdett el átmászni. Aztán át a másikra. Igazi kis Maugli módjára ért el így a kerítés tövében álló fához.
- Körmönködj - jelentette ki Gertrúd, és belecsimpaszkodva az egyik lentebbi ágba átlendült a kerítés fölött, és elengedve a hajtást végül talpon érkezett meg a szomszéd udvarba. Nem először hajtotta végre ezt a veszélyes vállalkozást, és nagy valószínűséggel nem is utoljára. De most, hogy Pán is vele volt, csak még jobban esett neki megszökni. Lett egy tettestársa, aki ha nem is tudja megvédeni, legalább a jelenlétével megnyugtatja. Más már nem is kellett neki.