Március 1. - Ötödévesek
Szeretem a tanévek végét jelző vibrációt a levegőben. A diákok idegesek, hiszen tudják, hogy nagyon sok múlik azon, hogyan is teljesítenek ebben az időszakban, fontos, hogy tisztában vannak előnyeikkel és hátrányaikkal, és hogy akarnak valamit tenni azért, hogy azokká a felnőttekké váljanak, akik formálják világunkat a jövőben. Feltárul a terem, ők pedig besereglenek, és én büszkén...vagyis... apaian... inkább egészen kétségbeesetten pillantok végig rajtuk. Szóval ők lennének azok. A jövőnk alapjai. Legalább afelől nyugodt lehetek, hogy korban már tartok ott, hogy nekem lesz nyugdíjam, de a riadt tekintetük alapján, Merlin kegyelmezzen a következőknek.
Kitörni készülő nagy sóhajomat leplezve az ablakban ülő majomra pillantok, bár nem nagyon értem, hogy ő mégis mit keres itt, és úgy általánosságban nem értem, hogy egy iskolának, melynek a nevében van egy állat, és aminek van négy háza, akiknek szintén egy-egy állat a címerállata, mégis, mi szükség van még egy madagaszkári katta is a birtokában, ami ráadásul egy veszélyeztetett faj. Állítólag szerencsét hoz, vagyis ezt mondták, mielőtt a kezembe nyomták, hogy akkor innentől oldjam meg, én meg odapakoltam az ablakpárkányra. Megjegyzem, riasztóan értelmesen néz, szinte már várom, hogy megszólaljon. Bár, ahogy a betódult tömegre tekintek, az sem kizárt, hogy azt mondaná nekem előszök: "Nincs egy ezresed fizetésig? Megadom", de nem adná meg. Viccet félretéve, tudom, hogy ez egy komoly pillanat, és azt is, hogy a kissé szedett-vetett sereg jó és erős társadalmat visz majd tovább. Atyai pillantással tekintek hát rájuk, bár mély, búgó hangom nem biztos, hogy pont olyan kedvesen jön le, hogy abból ne legyen tragédia.
- Kedves végzősök! Nagy szeretettel és nem kevesebb büszkeséggel köszöntöm Önöket a mai vizsgán. Önöket, akik miután elvégezték az alapképzést, társadalmunk felelősségteljes felnőtt tagjaivá válnak. Önök a jövő záloga, az a tudás, mely a fejükben van, és melyet itt ma megmutathatnak tükrözi, hogy társadalmunk továbbra is kiváló kezekben van. Önök a jövő gyógyítói, tervezői, kapcsolattartói, szakemberei. A világunk azért állhat még, mert Önök megérkeztek, hogy átvegyék a nagy öregek helyét. Kívánom, hogy a vizsga teljen örömtelien, tudásuk pedig olyan ékköve legyen lényüknek, mely felemeli a varázslóközösséget! Kérem, hogy a vizsga során az előre kikészített pennát és tintát használják! A vizsgalapok bűbájjal védettek, kérem, keressék meg a helyüket, és amint az óratorony gongása abbamarad, önök előtt láthatóvá válik a vizsgalap.
Eddig magam előtt keresztezett kezeimmel most a padokra mutatok, ahol mindenkinek, akinek ma itt kéne lennie, feltüntetett neve van. Három óra alatt kell teljesíteniük, és nagyon remélem, hogy a harmadik óra végén nem sokan leszünk már a teremben.
Kitörni készülő nagy sóhajomat leplezve az ablakban ülő majomra pillantok, bár nem nagyon értem, hogy ő mégis mit keres itt, és úgy általánosságban nem értem, hogy egy iskolának, melynek a nevében van egy állat, és aminek van négy háza, akiknek szintén egy-egy állat a címerállata, mégis, mi szükség van még egy madagaszkári katta is a birtokában, ami ráadásul egy veszélyeztetett faj. Állítólag szerencsét hoz, vagyis ezt mondták, mielőtt a kezembe nyomták, hogy akkor innentől oldjam meg, én meg odapakoltam az ablakpárkányra. Megjegyzem, riasztóan értelmesen néz, szinte már várom, hogy megszólaljon. Bár, ahogy a betódult tömegre tekintek, az sem kizárt, hogy azt mondaná nekem előszök: "Nincs egy ezresed fizetésig? Megadom", de nem adná meg. Viccet félretéve, tudom, hogy ez egy komoly pillanat, és azt is, hogy a kissé szedett-vetett sereg jó és erős társadalmat visz majd tovább. Atyai pillantással tekintek hát rájuk, bár mély, búgó hangom nem biztos, hogy pont olyan kedvesen jön le, hogy abból ne legyen tragédia.
- Kedves végzősök! Nagy szeretettel és nem kevesebb büszkeséggel köszöntöm Önöket a mai vizsgán. Önöket, akik miután elvégezték az alapképzést, társadalmunk felelősségteljes felnőtt tagjaivá válnak. Önök a jövő záloga, az a tudás, mely a fejükben van, és melyet itt ma megmutathatnak tükrözi, hogy társadalmunk továbbra is kiváló kezekben van. Önök a jövő gyógyítói, tervezői, kapcsolattartói, szakemberei. A világunk azért állhat még, mert Önök megérkeztek, hogy átvegyék a nagy öregek helyét. Kívánom, hogy a vizsga teljen örömtelien, tudásuk pedig olyan ékköve legyen lényüknek, mely felemeli a varázslóközösséget! Kérem, hogy a vizsga során az előre kikészített pennát és tintát használják! A vizsgalapok bűbájjal védettek, kérem, keressék meg a helyüket, és amint az óratorony gongása abbamarad, önök előtt láthatóvá válik a vizsgalap.
Eddig magam előtt keresztezett kezeimmel most a padokra mutatok, ahol mindenkinek, akinek ma itt kéne lennie, feltüntetett neve van. Három óra alatt kell teljesíteniük, és nagyon remélem, hogy a harmadik óra végén nem sokan leszünk már a teremben.