Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Szofi azt hitte, nem bír gyenge idegzettel, de Szofi tévedett. Pennája remegő foltot hagy a pergamenen, ahogy a tekercs sarkába mázolt bagolymotívum a hirtelen kivágódó ajtó hatására pacává transzformálódik. A lány ajka lebiggyen egy pillanatra, ahogy a mozgás irányába fordul, tincsei pedig kecsesen követik, de aztán rögtön meg is feledkezik firkálmányáról - úgyis csak az időt töltötte el vele, nem sajnálja. Ellöki magát az ablakpárkánytól, aminek támaszkodva eddig várt, az elmaszatolódott foltot óvatosan, fehér ingétől eltartva, magához veszi földről cókmókját, és besorjázik a terembe, hogy lehuppanhasson egy remélhetőleg napos padba. Ah, tavasz, tavasz de szép is, hogy végre itt vagy!
- Jó napot Tanárnő! - csatlakozik a köszöntésekhez, izgatottan fészkelődve helyén. Tekintete gondosan követi a pálcamozdulatot, és szinte érzi, ahogy pálcája fészkelődni kezd bőréhez szíjazva... De biztosan csak képzeli, ez nem lenne rá jellemző. - Egy inkarnálódott patrónust? - dobja be első gondolatát a közösbe, bízva abban, hogy még ha nem is ez a jó válasz, bátrabban mer majd megszólalni az, aki esetleg tudja, mit vár tőlük Kakasi néni. Elvégre a rossz válasz is válasz, azért van itt, hogy tanuljon, úgyhogy nem szégyelli esetleges tévedéseit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Figyelmesen követi a beszélgetés menetét, de jegyzetelni még nem látja értelmét. Úgy véli, jobban hasznára válik, ha egyelőre csak befogadja az elhangzottakat és aktívan részt vesz a párbeszédben, aztán maximum a végén lekörmöl pár kulcsszót, és firkant valamit, amiről később könnyebb lesz előhívnia a megfakuló emlékeket.
- Lehet, hogy csak a környezete miatt húzódozik, és egyébként teljesen más viselkedési mintát követne - száll be az eszmefuttatásba, próbálva validálni azokat a bizonyos kirívó eseteket, amelyekre Markovits is utal. - Vagy egyszerűen csak többféle arca van, vagy... A külső nem tükrözi a belsőjét, mint, erm, azoknál a sivatagi vicsorgó pici macskáknál, tudjátok! A legkisebb ragadozó? Valami pocokcica... sivatagi feketeszemű... Minipárduc?
Nos, a pszichopátia bonyolító esete is felbukkan gondolatai közt, mint felteendő kérdés, de elvarázsolja vezérhangyáját annak a dokumentumfilmnek maradványaival, amit egyszer megnézettek vele szobatársai. Tényleg cukinak nézett ki a vérmes picipocok - ami nem mellesleg hivatalosan a feketelábú macska névre hallgat -, nem csoda, hogy Szofinak megmaradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Széles vigyorral figyeli a táblára felfirkanó "macskák" opciót, és még az sem törli le jókedvét, amikor a kréta agresszíven áttáncol a saját maga által felkrakszolt krikszeken. Tekintete ide-oda surran a társain, ahogy ötletelésüket hallgatja, de újra és újra azt látja, hogy Kakasi még valamire vár. Nem tudja megfejteni mire, így csupán állát összekulcsolt kézfejeire támasztva, félrebiccentett fejjel figyel, amíg a neve példaként el nem hangzik.
Szemöldökei ekkor összeszaladnak, egy belső hangocska pedig kacarászni kezd a patrónusholló gondolatára, amikor pedig Hollósi Mama számonkérő "remélem ez nem potyogtat a küszöbre úgy, mint a baglyod, kislányom!" szeretetteljes károgása is felcsendül, a vigyor már Szofi arcán is láthatóvá válik. Torokköszörüléssel rendezi vonásait, és beza hálát ad Merlinnek, hogy nem legilimentornak jelentkezett.
- Szóval tételezzük fel, hogy számomra nagyon fontos a családom, a velük való kapcsolat, és a legkedvesebb emlékem is... hozzájuk köthető - kezdi okfejtését, miközben megelevenedik előtte a kuzinék hátsó kertjében, egész nyarakon átívelő táborozásaik egyik különösen visítós estéje. - Azért lenne holló a patrónusom, mert úgy hívnak minket, és úgy gondolok magunkra? Mármint tételezve, hogy a többi tényező, a személyiség és képességek - puskázik a tábláról - ezt megengednék. De ha mondjuk az én fejemben az élne a családomról, hogy olyanok, mint, nem is tudom, picit totyogó kacsák, akkor kacsa lenne a velük kapcsolatos emlékből táplálkozó bűbájom állatalakja, hiába vagyunk Hollósik? Vagy ha a legkedvesebb emlékem felülíródik egy különleges macska dögönyözésével, akkor egyik napról a másikra lehet macska a patrónusom? Mármint szerintem több állatfajta személyisége is lehet jellegzetesen hasonló, hasonlóan viselkedik egy cinke, egy veréb, vagy egy macska és egy tigris, szóval ezek között akkor gondolom könnyebb az átjárás, hiszen a személyiség kérdése kevésbé befolyásoló. Vagy mégis inkább egy állandó...bb dolognak próbáljuk megfeleltetni az alakot? Egyáltalán mennyire gyakori, hogy valaki cserélgetné az idézéskor felelevenített emléket?
Teljes mértékben elindul egy lejtőn, ahol csupán nagyon nehezen tudja magát megállítani, és még kérdései is további kérdéseket vetnek fel legbelül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Patrónus(s)ok(k)
Hát, ez tanulságos volt. A mágiával átitatott szimbólumok hallatán felvetődik benne a kérdés, vajon Ödön mennyi varázslatot zárt már magába az évek során elszenvedett dobálódás és szorongatás közben, de rögtön el is hessegeti a dolgot, egy kavics elvégre mégsem állat. Pedig, elmélázva, nem is lenne rossz nézni, ahogy egy kék (természetesen gülüszemeket növesztett) kavics süvít ki a pálcájából, mint... mint valami meteor. Beszélő meteor. Bárki is kapná az üzenetet, tuti azt hinné, már itt a vég, de Szofis lenne. Mosolyogtatóan Szofis. A mellékvágány ellenére őszintén megköszöni a választ, és bólogat is Kakasi igazgatóhelyettestiszteltnagyságosprofesszorasszony szavaira.
Markovits kérdését követő hoppáréra enyhén behúzza nyakát, picit magára véve Kakasi feddését, mert benne is megfogalmazódtak hasonló gondolatok. A történések nem csillapodó vehemenciája azonban meglehetősen váratlanul éri, főleg, amikor a rellonos végül be is teszi maga mögött az ajtót. Bár Szofi biztos benne, hogy ő maga nem lenne bluggyhal, mert semmi oka rá, egészséges (?) önbizalma nem engedi, hogy bárminél is alább adja, ami finom, kecses, és legalább mérsékelten eléggé lélegzetelállító; keze azért a magasba lendül Markovits kirohanását követően. Felszólítást nem várva meg, azonnal közbekotnyeleskedik: - Engem azért érdekelne a válasz a kérdésre!
Ne ugorjuk át! Se Rami, se a teremben már jelen nem lévő kollega kérdését ne ugorjuk át, ha már itt tartunk! Szofi egy pillanatra megretten, hogy Kakasi megsértődik és semmisnek veszi az elhangzottakat, de ezt a lány cseppet sem szeretné. Ó nem, a dráma csak megkettőzi az éber agysejteket!
Azért, legközelebb majd felveti, hogy Markovitsnak is kéne egy Ödön.