Még mindig nem barátkozott meg a helyzetével, az ágyával vagy azzal a jelvénnyel. Hiába próbálja elveszíteni, elpakolni, valami csoda folytán mégis visszakerül hozzá. Vajon nyomkövető bűbájjal látta el a nővére a biztonság kedvéért? Fogalma nincs hogyan ellenőrizhetné ezt. Bár azért nem mondott le róla, hogy megtegye. Valamilyen úton módon úgy is sikerül. Csak idő kérdése.
Valójában szépen lassan már azt se tudja mit csináljon. A társas interakcióit nagyjából lekorlátozta a vezetékneve, így barangolásra adja a fejét. Sőt, még kabátot is vesz. Arra az esetre az idő csaló lenne, nehogy összeszedjen valami megfázást félét. Elvből elkerüli a gyengélkedőt, Liv kísérleti nyúlja nem szeretne lenni. Inkább kimúlna valami sötét sarokban, mint, hogy rajta próbálgassa anyai ösztöneit. Semmi baj nincs velük, amíg nem akar olyan személyeken kiteljesedni akik nem viselik valami szívesen.
Nagyjából fogalma sincs merre járkálhat, mert térképet senki se nyomott a kezébe. De a cukrászda felírat eléggé felkeltette kíváncsiságát. Na meg a hasa sem az utolsó részvevő az egészben. Ezért széles vigyorral az arcán tér be.  A vendégeken végig néz, felméri a kínálatot, a lányoknál egy hangyányival többet időz. Aztán a pulthoz sétál, válogat, gondolkodik. Kisebb noszogatásra, amit a pincérnőtől kap, eldönti mit is akar. Már csak azon gondolkodik, hogy hova üljön le. Eléggé színes a felhozatal a cukrászda vendégeit illetően, mert legtöbben társaságban vannak. Ott meg nem akar zavarni, akármennyire is társaságra vágyik. Végül kisebb keresgélés után sikerül kiszúrni egy hölgyet, aki valamiféle magazint olvasgatva iszogat valamit. Csak nem fogja leharapni a fejét, ha megszólítja.
- Szép napot. Szabad ez a hely? -
Illedelmesen köszön, mosolyog, és vár. Remélhetőleg igenlő választ kap, amennyiben igen, helyet foglal a hölggyel szemben. Ha valami csoda folytán mégsem engedi meg, hogy csatlakozzon, valószínűleg vissza fog sétálni a pulthoz és kér valahol egyszemélyes asztalt. Ha meg nincs, pechje van és valaki árgus szemekkel fogja végig nézni ahogy elfogyassza a megrendelt süteményeit.

Mostanában jól vitte a büntetéseket. Többször sikerült elkapnia egy rellonos lányzót, aki valamiért nem akart hallgatni rá. Emiatt többször találkoztak takarodó után, mint kellett volna. Persze, neki mindegy volt, mert aludni úgy se aludhatott abban az időpontban, így legalább elkapott valakit. Büntetőmunkára ítélte és mikor végre lejárt az idő, bemászott az ágyába, pihenni. Igen, még neki is szüksége van a pihenésre.
A sorozatos elkapásnak barátság féle lett a vége. Sikerült az egyetlen sárgának lenni akit elviselt a lány. Vajon nőtt Cesare mája? Ki tudja.. Valahogy az olasz fülébe jutott a lány születésnapja. Gondolkodott mégis mit csinálhatja, vegyen neki valamit, vigye el valahova vagy meg se említse neki. Majdnem az utolsó mellett döntött, mert egy idő után a nők kényelmetlennek érzik ezt az egész születésnap dolgot. Valószínűleg Hajna is ezzel az érzéssel küzd, ám Cesare nem hagyta neki. Elhívta, megerőltette magát.
Szokásosan vár. Mintha rá lenne szabva az a sablon, hogy a nőkre várjon. Igaz éppen nem fázik, de ha még sokáig kell itt lennie, biztosan fog fázni. Ám végre megérkezteti magát a kisasszony, arra panaszkodva milyen hideg. Valószínűleg még senkire se várt, így nem tudja mennyire hideg is a hideg.
- Áh nem, még sétálhatsz egy kört, itt várlak. -
Ismeri a női késés fogalmát, azt az öt - tíz percet, de ez már sokkal több. Biztos nyomos oka van rá, de Cesaret egyáltalán nem érdekli. Majd megnézheti magát ha még egyszer késik.
- Meg vagyok ölelés nélkül is, köszi. -
Hát ha nem megy, akkor nem megy. Az olasz fiú semmit sem fog erőltetni, az nem ő lenne. Váll vonogatva fogadja a feléje dobott puszit. Most mit kéne csináljon? Az arcára ragassza? Egyszer megkérdezi, hátha felvilágosítja róla.
- Várjuk a mágiaügyi minisztert, az államtitkár helyettest és az iskola igazgatót, a házvezetődet. -
Kinyitja a lány előtt az ajtót, reméli veszi a lapot és bemegy, így nem kell megfagyjon a sejhaja. Hajna után ő is belép, majd becsukja az ajtót. Innentől a lefoglalt asztalhoz kísérik őket, Cesare pedig lesz annyira kedves a lánnyal, hogy lesegítse róla a kabátját. Utána nyugodt szívvel helyet foglalhat a kanapén.

Éhes. Határozottan nagyon éhes, kifárassza ez a rengeteg tanulás, már alig bírja idegekkel. Na jó, viccet félretéve ő sosem volt az a valaki aki letöri a széket és még az asztalt is, annyira tanulna. Csak szépen komótosan az átmenőkre pályázik, kell a fenének több. Úgy sincs szüksége ösztöndíjra, amúgy se akarna olyat megpályázni. A végén még túl sok kötelezettséggel járna és az olasz azokat nem kedveli annyira.
Szerencsére most járhat kelhet reggeltől estig, estétől reggelig a faluban.  Így legalább nem a manókat zaklassa azzal, hogy éhes és már megint kéne valamit ennie. Két vizsga között készülés közben elszánja már megint a falura. Komótosan lesétál mintha éppen most kéne nyugdíjazzák. A sarkon még egy mama utána is szól, hogy ha megöregedik szívesen várja kávézni. Haha, mama, fogalma nincs arról, hogy az olaszt ennél jobb csajok várják.
Leragad az egyik kirakatnál. Igazán vennie kéne valamit Adrinak. Hiszen itt van a sok tökmag között a faluban, nem bírta a testvérei nélkül. Valahol, nagyon mélyen a szívében megérti. Ezért akar venni neki valami apróságot, hogy érezze a törődést. Hiába van itt a faluban, attól még hozzájuk tartozik. Az ő külön bejáratú kishúga akinek mindig lesz helye a szívében, akármi történik.
Kizökkenti valaki az elmélkedésből. Hajna az akit még sárga prefektusként számtalan alkalommal elkapott, büntetett meg. Legszívesebben megölelgetné a lányt, elnézést a nőt, hiszen időközben igazán szemrevaló lett. Viszont tudja, hogy nem kenyere neki az érintkezés, így inkább csak egy széles mosolyt ereszt meg felé. Amennyiben változott az érintéshez való viszonya, megölelgetné. Reméli ha tényleg változás állt be a dologba, megossza az olasszal.
- Helló másik idegen. -
A kezével végig akarna simítani az arcán, aztán felébred, hogy mit tervez. Megtorpan, visszahúzza kezét és próbál valamiféle bocsánatkérést sugározni a szemeivel. Nem ad neki hangot, hogy ne hozza még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe Hajnát. Hiába, annyira közvetlen és barátságos akar lenni vele, hogy ezt mindig elfelejti.
- Éhes vagyok, ugye te is? Egyél velem, meghívlak. Ehetünk sok desszertet meg mindent amit akarsz, csak gyere. Unalmas egyedül enni. -
Szempillantás alatt bújik elő belőle az olasz, aki él hal az evésért. Szívesen főzne Hajnával egyszer, viszont most elsőbbséget élvez az, hogy nem bírja már sokáig. Valójában örülne annak ha a nő vele tartana, mert evés után beszélgethetnének nyugodtan. Hiába lettek háztársak, elég kevés alkalommal találkoztak. Most meg úgy gondolja, hogy szeretne változtatni ezen. Vajon a nő is benne van? Puszta barátságból, mert úgy hallja, hogy valaki komolyan csapja a szelet a drágának. Ő pedig semmi jó elrontója, ebben az egyben tartja magát valamihez.