Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai nap arról szól, hogy beszerezzek mindent a következő tanévre. Tudom, még csak most kezdődött meg a vizsgaidőszak, még messze az új év, még bármi történhet, de Lilivel annyira belelkesedtünk a múltkor, hogy egyszer csak ott voltunk a talárszabásznál, és rendeltünk új egyenruhát, főleg neki, mert éppen nekiállt nyúlni, mint a gumiszalag. A vicces, hogy már most is neccesen jó csak a ruhája. A mellrésze szűk, a szoknyája rövidecske. A fejemre nőtt ez a törpe gyerek. Én szerencsére nem változtam. Pedig azt hittem, az Ash okozta hiány annyira erős lesz, hogy majd mindenféle nassolandó dologba vetem magam. De nem, sőt, ami azt illeti, fogytam. Pedig még csak nem is stresszelek úgy, mint tavaly.
A lényeg viszont, hogy tegnap kaptunk baglyot, mely szerint elkészültek az egyenruháink, így aztán elmentünk átvenni őket, ezért tudom, hogy Lilié határeset. Aztán ő ment is a hoppanálási pontra, mert az egész délutánt korizással tölti, én meg mehettem tovább. A finom papírba csomagolt egyenruhákat egy szatyorba is beletették, de még így is átlátszik. Lili sárga - fekete kockája majdnem annyira, mint az én piros, arannyal átszőtt példányom. Ezekkel, meg néhány piacon vásárolt cuccal indultam neki a hazaútnak, de aztán olyan csábító volt az, ahogy egy vörös hajú lány bent ült a cukrászdába, hogy nekem is be kellett mennem, és rendelnem kellett egy habos kakaót meg egy nagy szelet epres, étcsokoládés tortát. Valamiért, magam sem értem miért, a lány melletti asztalt választom, oda pakolom le a cuccaimat, majd mire leülök, már hozzák is azt, amit rendeltem. Persze igyekszem inkább a süteményemre koncentrálni, de valahogy újra, és újra rá kell pillantanom a lányra. Egy valamit biztosan tudok, hogy ha a Bagolykőbe jár, akkor rellonos. A kisugárzása teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A mai nap olyan lassan telt, hogy azt hittem, nem lesz vége sosem. Úgy vélem, ezen az sem segített, hogy megbeszéltük Farkassal, beülünk valahova. Menni akartam már reggel óta, és hiába volt mit csinálnom, a munka se vitte előrébb az időt. Megérkeztek az új tankönyvek, azok, melyeket a megvásároltatottakon felül adunk ki a diákoknak, és ma a többségük meg is érkezett, megkezdődött az ingyenes könyvcsomagok kiosztása is. Szóval nem volt unalmas a nap, egyáltalán, de nem értem, hogy akkor hogyan nem telt el gyorsabban a nap. Viszont végre vége. Jártam otthon is, beszéltem a húgommal is, megtudtam a legújabb híreket.
- Apám menősül.
figyeltem arra, amit eddig mondott, és alapból nagyon aranyos is a történet. Szegényem, nem lehet könnyű a világgal megszoktatni, hogy elvesz engem feleségül. Nekem se egyszerű, mert azt mondták, hogy ha én egyszer férjhez megyek, akkor olyan embert fogok választani, aki szöges ellentéte apámnak. Nem értem, honnan gondolták ezt, hiszen imádom apámat, és úgy vélem, benne és Farkasban számos közös dolog van.
- Bocsánat, csak még meg kell ezt emésztenem. Furcsa.
Most rajtam a sor, hogy a csészém után nyúljak, és a vaníliás csodából egy újabb kortyot fogyasszak.
- Nem azért zavar, mert nem akarom, hogy boldog legyen, csak annyira, nem tudom, váratlan. Azt hittem, hogy ő csak nőzik, száll virágról virágra, de most házas lesz, olyan furcsa, nem?
A napom eltelt, de mindent felülírt ez, így nem tudok most másról beszélni, csak valahogy ki kell adnom magamból ezt a témát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lehet, hogy így tiltakozik.
Nem tudom, de ijesztő a tény. Pedig logikus. Apám életének fénypontján van, és megnyerő is tud lenni. Szóval nem csodálkozhatok azon, hogy van mellette valaki, én pusztán a házasság tényét találom megdöbbentőnek. Nem is veszem észre, hogy Farkas mikor költözött arrébb, a kézcsók hatása alatt vagyok még. Annyira úriember, hogy még mindig meglep. A mai korunkbeliek távol vannak tőle. Az ölelést viszont hálásan fogadom, és jól esik, hogy hozzábújhatok. Szeretem őt, szeretem a figyelmességét és a türelmét. Néha nagyon nem könnyű az élet velem.
- Tudom, csak házasság. Mindig ketten voltunk. Egész életemben. Aztán jött Lili, és most egy feleség. Ne haragudj, olyan önző vagyok. Hiszen én is férjhez megyek, és új családot alkotok.
Ez mondjuk még mindig nagyon érdekesen érint. Nem tudom, hogy milyen leszek, mint feleség, majd mint anya. Mindig azt hittem, hogy Ash majd megszán, és feleségül vesz egyszer, aztán ő elment, majd az apukája is, és onnantól tudtam, hogy halálra van ítélve a kapcsolatunk. Aztán a semmiből felbukkant Farkas és most itt vagyunk, menyasszony és vőlegény, akik egy közös életet terveznek.
- Ez az, hogy nem. Mondjuk ez nem baj, nem nagyon kedvelem őket. Az egyik volt tanárnőm, Olive Belmonte. Gyönyörű szép nő, zavarbaejtő szemekkel. Legendás lények gondozását tanít, vagyis tanított, mert éppen most adta le. Kedveltem őt, Lili meg szinte a rajongója. Szóval azt hiszem, nem is lesz ez olyan vészes.
Felpillantok a férfire, és kicsit nyújtózkodva megpuszilom az állát, hálásan, hogy ilyen kedves velem.
- Nagyon sokat ugrattak vele, hogy megnősülsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kellemes volt a mai nap, az új tankönyvek végre kiosztásra kerültek maradéktalanul. Nagyon rendes az oktatási rendszertől, hogy egy már elkezdődött tanévben találják ki, hogy lecserélnek három könyvet is. Mindegy, nem számít, sikerült megoldanunk, és azt is sikerült elérnem, hogy a kis segítségeimet megjutalmazzák. Biztos nagyon örülnek neki, mert van közöttük olyan is, aki nem találta eddig itt a helyét. Talán majd most. Még a végén kiderül, hogy jobban hasonlítok Zójára, mint hiszem, és a gondolkodását és a szociális érzékenységét örököltem is. Vagy legalábbis belém ivódott a vele töltött idő miatt. Elégedetten sétálok hát végig a kellemes napsütésben Bogolyfalván, és indulok el haza, amikor szembe jön velem a húgom.
- Apának vendége van.
Mondja bujkáló mosollyal, mire egy pillanat alatt változtatom meg az irányomat a főutca felé, és haladok lassabban, hogy beérjen, majd felveszem a ritmusát. Ő jobban viseli ezt, mint én, valószínűleg azért, mert itt én vagyok az, akinek mindent meg kell emésztenie. Lilit is, Lucát is, most Olive-ot is. De már egyre jobban megy, csak a mosolyom nem olyan őszinte még. Nincs bajom vele, apám felesége, kedves és szeretik egymást. Csak nekem nehéz. Vele haladva sétálok el a kávézóig, majd az unszolására be is. Nem volt ugyan tervben, de amíg Laura nem ér ide, addig be akar ide menni, és ha már itt vagyunk, akár fizethetek is neki egy narancsos, koffeinmentes lattét. Olyan meggyőző, hogy ha már neki megteszem, akkor magamnak is veszek egy vaníliás-málnás teát, és így ezzel a kettővel lépünk ki, és foglaljuk el a helyünket az egyetlen kint ülő mellett, kevesebb, mint egy perci, legalábbis, ami Lilit illeti, ugyanis Laura már érkezik is, ő pedig nyom egy cuppanós - de utálom én ezt - puszit az arcomra, és már repül is felém. Remek. Egyedül maradtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Érzem a tekintetét a másiknak, mégis, mintha hihetetlenül lekötne a teám. Komolyan igyekszem hitelesen alakítani, hogy nem veszem észre a szemkontaktus keresését. Na most vagy ez, vagy az apám, aki friss házasként tervezgeti a jövőt. Izgalmas, apa is és én is ugyanabban az évben házasodunk majd meg. Feltéve, ha Farkassal belelendülünk a történetbe mi is. Előveszem a telefonom, hihetetlenül nagy segítség ez a rúnázás, és hogy apa elintézte nekünk anno. Semmi.
Farkas biztos elfoglalt. Mostanában mindig gombóc szökik a torkomba, ha eszembe jut a legutóbbi látogatásom Sárköziéknél. Az inget persze visszacsempésztem, és süketnek és vaknak tetettem magam, amikor Farkas megtalálta. Így volt a legjobb mindenkinek. Végül feladom a küzdelmet, és látványosan fordulok a férfi felé.
Bevallom őszintén, amit látok, megdöbbent. A kék szemek hihetetlenül gyönyörűek, olyanok, mintha véla szemei lennének. A nagynénéimnek hasonlóan világos a szemük, Minának és nekem már sötétebb egy fokkal. Az első gondolatom az, hogy ismernem kellene, mintha közöm lenne hozzá, pedig tudom, hogy nincs. Még jó, hogy nyelek egyet, hála az ösztönösségnek, mert azt hiszem, ha nem így lenne, lefordulnék a székről, és bumm, ennyi lenne. Érzem, ahogy szinte szúr a szívem, olyan hevesen kezd el verni.
- Segíthetek?
Teszem fel végül a már két perce kitalált kérdést, és büszke vagyok magamra, mert eléggé lazának hat, mintha éppen így terveztem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szemem kicsit jobban elkerekedik, mint tervezem, ahogy átül velem szembe, és valljuk be, az ember nem pont az ilyen eseményeket részesíti előnybe. Vőlegényem van, szeretem őt, akarom a közös életünket, és mégis, ahogy ez a férfi átül hozzám, olyan elemi zavar lesz rajtam urrá, amit be kell vallanom, nem éreztem még soha. Sem Ashnél, sem Farkasnál. Zavarban vagyok, érzem, ahogy pirul az arcom, és forrósodni kezd a nyakam. Igyekszem nyugodt maradni, de nem könnyű. Zavarbaejtően kiszolgáltatottnak érzem magam.
- Barna hajú?
Én is barna hajú vagyok, de egészen fiatal korom óta kérem apát, hogy ne nézzek ki teljesen úgy, mint az anyám, hiszen az se neki, se nekem nem jó. Tizenéves koromtól vagyok szőke, és csak egyetlen alkalommal nem voltam az, amikor egy átok talált el a folyosón, véletlenül. Akkor szinte a házból se mertem kimenni, amíg apa el nem hárította a vészt, de biztos vagyok benne, hogy vele nem találkoztam, emlékeznék rá.
- Nem hiszem, hogy tudok segíteni.
Pontosabban de, biztos vagyok benne, mert éreztem már ilyet. Nem ennyire intenzíven, de Zójából is ez áradt akkor, amikor Dwaynet manipulálta. Nem tudta úgy csinálni, hogy én ne vegyem észre. Ismerem, milyen az, amikor véla van az ember közelében. Védekezni nem tudok ellene, fogalmam sincs, hogyan kell, vagy, hogy lehet-e, de már az is jó, hogy felismertem, mivel is van dolgom. Lesütöm a tekintetem, és igyekszem kerülni az övét, mintha valami roppant érdekes lenne a teámban.
- Errefelé lakik?
Kérdezem végül az előbb emlegetett ismerősre gondolva, és közben nagyon reménykedek benne, hogy nem anyám az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ikrek.
Ismétlem meg halkan ezt a szót. Olyan kellemetlen, mert bármennyire is igyekeztem, folyton kerestem a vonásaimban apámat, mégsem találtam soha, de anyám, na ő bezzeg mindig jelen van. Az elején nem tudtam mit kezdeni vele, azóta sminkkel igyekszem valamiképp másképp kinézni, mint ő, de úgy tűnik, ez se nagyon jött össze. Remek. Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de azért nem érzem magam teljesen jól tőle.
- Na és hogy van?
Nem mondom ki a nevét, és nem is nagyon érdekel. A Bagolykőbe jár a két gőgös lánya, akik olyan nagyon fennhordják az orrukat, hogy félő, egyszer leesnek a lépcsőn. A féltestvéreim, de ők nem tudnak rólam, és én sem tudtam addig, amíg Bárcián rá nem kérdezett. Kértem, hogy ez a dolog ne menjen tovább, de apának azért elmondtam, hogy itt vannak. Se Zója, se Tati nem tulajdonított nekik nagyobb figyelmet, mintha semmi vérség ne lenne közöttünk. Ez így kényelmes volt mindenkinek, de most zavaró, hogy megint itt van valaki, aki onnan való, ráadásul olyan, aki pontosan tudja, hogy én ki vagyok, és aki nem olyan, mint mi, negyedvélák, akiknek szinte semmi mágiája sincs, pusztán csak a testünk változik némiképp másként, illetve a szemünk világoskék, valamint bőrünk tekintetében vagyunk szerencsések még, hiszen egyenletes és viszonylag pattanásmentes.
Felpillantok rá, nézem őt hosszan, és bár még mindig zavarban vagyok, valahogy a kíváncsiságom sokkal erősebb annál, semmint, hogy kényszerítsem magamban az ellenállás. Azért, hogy ne tudjak elveszni olyan könnyen, ösztönösen Farkasra gondolok, a nevét ismételgetem magamban, és igyekszem őt helyezni az előtérbe. Hogy ez meddig lehetséges? Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hallottam, hogy találtak neki egy unalmas, de dúsgazdag férjet. Minden megvan benne, ami a családnak fontos, pénz és befolyás.
Mondjuk lehet, hogy ezt nem pont neki kellene mondanom, hiszen egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő is egy közülük. Szeretném tudni, hogy ki ő, de hiába gondolkozom, nem tudom. Pedig életem első négy évében egy helyen éltem vele, mégis, azóta csak apával voltunk, majd Lilivel és apával, szóval nem kellett minimálisat se gondolkoznom azon, hogy mégis milyen lehet a nő, aki életet adott nekem. A fintorra azonban, amit vág, elnevetem magam. Azt hiszem, elkezdtem feloldódni.
- Idejár két nagy orrlyukú orr, melyek ránőttek két beképzelt arcra, valóban.
Pedig nem akartam bántani őket, nem is az én szokásom az ilyesmi, ez a fickó és a mágiája nagyon, de nagyon rosszat vált ki belőlem, aminek nem igazán örülök. Többnyire le szoktam nyelni az ilyen megjegyzéseimet, kezdek aggódni tőle, hogy ha sok időt töltök még vele, akkor így maradok. Még a végén gonosz leszek. Na az biztos, hogy akkor apám, aki sosem ütött még meg, szétveri a fejemet. És teljesen jogosan, megjegyzem, mert ő nem erre nevelt.
- Hogy mi van velem? Érdekes kérdés. Mármint furcsa, nem is tudom. Tényleg érdekel?
Próbálom közben a nevén nevezni, emlékeznem kéne rá, és mégsem megy. Fogalmam sincs, hogy ki ő. Nekem nem volt ott a közelemben senki, sőt egy fénykép sem, amin egy hozzá hasonló ember mosolyog vagy néz éppen morcosan. Ezért is nem tudom beazonosítani őt. Így is félek tőle, hogy egy kém, aki a családomnak dolgozik, és már így is kiadtam magam. Nem mintha kémnek nézne ki, de lehet, hogy pont ezért az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Baklövést?
Emelem meg a szemöldököm, mert bár eléggé sok mindent mondtak már rám, azért a “baklövés” szó eléggé éles.
- Attól függ, melyik oldalon áll az ember. Szerencsére én apám gerincét örököltem.
Ezzel a mondattal pedig úgy vélem teljesen reálisan közöltem a véleményemet a családomról. Nem látok bennük mást, csak egy kupac nagyképű, rátarti aranyvért, amihez társult az a fene fennséges vélavér, és a kettőből azt az úri csodát kapta a világ, amit csak úgy hívnak: Machay. Ha nem lennék eléggé megnevelve, meg ha nem lennék nő, valószínűleg köpnék is egyet hozzá. Képzeletben mondjuk meg is teszem. Pedig ha valaki, én aztán előítéletektől mentes vagyok, de valahogy van ez a vastagfalú buborékba zárt borzadalom, amit az anyai és még ki nem tagadott rokonságomnak nevezhetek.
- Minden nevelés kérdése.
Hozzátenném, hogy a gyerekedet vagy embernek vagy gyökérnek neveled, de mégsem teszem. A bizalmatlanság szikrája újra éledni kezd, és most ahelyett, hogy csak parázslana, egy apró lángot is gyújt. A fejemben egyre inkább megjelenik az a gondolat, hogy a velem szemben ülő, veszélyes. Hogy miért? Fogalmam sincs, de valahogy azt érzem, hogy az. Jobb is hát, ha inkább csak csendben várom a fejleményeket, és nem osztok meg minden gondolatot, mely a családomhoz kapcsolható.
- Ez igaz.
Mondjuk nem is feltétlenül biztos, hogy ennél jobban bele kéne mennünk a dolgokba, hiszen a nevét sem tudom, de őszintén szólva, hálás vagyok, hogy jelenleg sincs még gyűrű az ujjamon. Az olyan sok mindent elmagyarázna. Az állítására, miszerint az unokatestvérem azonban elnevetem magam.
- Az ki van zárva.
Ezt teljes magabiztosan jelentem ki, és hiszem is, hogy így van. Hasonlít anyámra, a nagynénéimre, kiváltképp Zójára, de ki van zárva.
- Egyrészt emlékeznék rád.
Vagy nem, mert négy évesen kezdenek csak megmaradozni az emlékek, és a vándorló életünk alatt ezeket eléggé felülírták a jó emlékek. Vannak illatok, melyek emlékeztetnek arra az időszakra, de képek nem nagyon.
- Te véla vagy, érzem a mágiádat, ami erősebb, mint a nagynénémé, így tehát egészen biztos, hogy nem vagyunk unokatestvérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Messzire.
Az viszont biztos, hogy ha az apámat elkezdi ócsárolni, akkor képes vagyok a nyílt színen nekiesni. Ő az, akit senki és semmilyen körülmények között sem szidhat. Az apám, aki felnevelt és kitaníttatott, szeretett és védett. Fontosabb ő nekem, mint bárki a világon. Amúgy is túl érzelmes időszakom van most vele, hiszen érzem, hogy tovább fog állni innen, el fog menni. Egy részről jogos, Liv egy normális nő, normálisabb, mint az összes, akit eddig felszedett és rendes, csak nekem ez most még egyelőre nehéz.
- Bárhonnan. Az iskolából, a faluból, Budanekeresdről.
Mondjuk tény, hogy olyan dolgokat mond, melyeket csak az tudhat, aki szerves része ennek az egésznek. Aki vagy ott volt, vagy közel volt a családi tűzhöz. Tati nem is a lánykori nevét viseli, Zója nevekor pedig többen inkább a Warrenre figyelnek, és nem a Mácsaira, mivel már szinte nincs olyan ember, aki ne kapcsolná össze a nevet és a sáros-morgós amerikait. Én csípem nagyon, de van, aki nem értékeli a humorát. Mégis gyanús, és elgondolkodtató.
- Öregebb vagy mint én.
Nem néz ki annak, de annak érzem, valamiért úgy vélem, hogy idősebb, mint én. Zavar, hogy tudja a családnevem, hogy ismer, és én nem ismerem őt. Pedig ismernem kellene. Emlékezni akarok rá.
- Tati későn született, Ha én a lánya lennék, akkor nyolc évesen kellett volna szülnie, szóval ki van zárva, hogy az ő gyereke légy.
Azt viszont nem feltétlenül tudnám cáfolni, hogy Zója gyereke sem lehet, hiszen Mina alig fiatalabb, mint én, szóval oda beleillene tökéletesen. Viszont nem akarom elhinni, hogy az övé. Az ajkaimhoz emelem a bögrét, egy kicsit nézem a folyadékot, majd felpillantok rá.
- Vértisztítás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Elképzelhető, hogy jártunk egy iskolában. Gyerekként hét iskolába jártam. De egy iskolában nem csak tanulni lehet.
Elvégre én is onnan jegyeztem meg őket, hogy megtalálták a könyvtárat és be is iratkoztak, szóval tudom, hogy kik ők, mivel láttam az adataikat. Nem kell, hogy lángelme legyen az ember, össze kell tenni csak a nagyszerű részleteket: Anya neve Machay Nadin, Lakhely: Hévíz. Eleve nem sok orosz keresztnevű ember rohangál a világban, így voala, a képlet összeállt.
- Azt hiszem tizenévesek teherbeesésénél mégiscsak.
Elmélkedve forgatom meg a csészét, és amikor kimondja, hogy három esélyes, akkor jövök rá a válaszra. Mennyire ostoba is vagyok. Hiszen én csak a női versenyzőkkel számoltam, pedig van bizony egy férfi is. A család elsőszülöttje, a büszkesége, a folyton morgós nagybátyám, és íme, létezhet, hogy a következő generáció elsőszülöttje ül előttem.
- Az unokatestvérem vagy, így nem lehetsz Nadin gyereke, az orrlyukaid sem nagyok, és tudom, hogy minél előbb igyekeztek férjhez adni megint. Zója pedig nem hagyja magára a gyerekeit. Gondolom, most csodálattal kellene rád néznem, Iván.
Mivel a nagyapám után az elsőszülött fia is az, így nyílván ő is így nevezte el a saját gyerekét. Ez olyan egoista dolog volt mindig. Elit és fennhéjázó. Nem lehet más neved, csak ami apádnak és nagyapádnak.
- Na és, van már eggyel kisebb verzió is?
Pillantok fel rá érdeklődve. Hiába tudom, hogy rokonok vagyunk, ugyanúgy mondogatnom kell magamban Farkas nevét, mert a mágiájának egyszerűen nem tudok ellenállni én sem. Ez egy nagyon veszélyes terület, és nagyon ki vagyok akadva emiatt, mert ez gusztustalan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Eléggé zavaró a vérmágiád, de gondolom ezt te élvezed.
Amúgy se biztos, hogy gyorsabban ment volna, de tény és való, hogy maga a vére, és az abban található mágia olyan jóleső tompulást hoz, túlságosan jóleső, ostoba tompulást, ami ellen fogalmam sincs, hogy meddig leszek képes védekezni. Egy része az érzetnek egészen biztosan valós, a másik fele viszont nem kizárt, hogy a képzeletem szüleménye, a tény miatt, hogy ő egy véla, mégsem tudok kevésbé zavarba és tompulásba lenni. Zavar ez az állapot, mégis igyekszem úgy tenni, mintha nem zavarna, na nem mintha ezzel messzire mennék, valószínűleg ő pontosan tudja, hogy mit képes kiváltani az emberekből.
- Mi?!?! Nemnemnemnemnem… nem. Nekem még nincs gyermekem.
A még pedig lehet, hogy aktuális is. Remélem, hogy nem, és csak a stressz miatt produkálok látványos tüneteket, vagy éppen marad el az, aminek jönnie kellene. Eszemben sincs ezt az aggályomat azonban Farkassal megosztani, majd ha tényleg eljutok oda, hogy ajaj, baj van. Lépésekben terveztem haladni, és nagyon remélem, hogy meg is marad ez a tervem.
- A húgom. Egy Révay.
Azt nem mondom, hogy nem vérszerinti, de a Révayval utalni szeretnék arra, hogy nincs köze a vélavérhez.
- Miattunk jöttél ide? A nagynénéim sosem mennek bele a vértisztításba. Sosem.
Jelentem ki határozottan, mert ha valamiben, akkor ebben egészen biztos vagyok. És ugyan, mégis miért akarnának éppen minket? Elvégre mi vagyunk a szégyenág. Más ötletem viszont nincs, hogy mit is keresne itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem, még nincs.
Felelem higgadtan, de nem mondok neki mást. Nagyon zavaró valóban, és ha jobban ismerném, valószínűleg most már réges rég fejbe dobtam volna valamivel, ami nem fáj, de figyelmeztető. Mondjuk egy papírgalacsinnal. Nem tudom, hogy lesz-e valaha ilyen, azt hiszem, ehhez már túl idősek vagyunk. Mégis, érdekes, hogy hirtelen pont ez jut eszembe.
- Egy kihallgató tiszt.
Furcsa kimondani, mert számomra Farkas inkább, mint botanikus, semmint kihallgató jelenik meg. Nem tudom elképzelni, hogy embereket bántana, akár tettekkel, akár szavakkal, hiszen hozzám mindig olyan félve és gyengéden nyúl. Nem is szeretném látni munka közben, félek attól az arcától, és tudom, ha így látnám, lenne valami, ami megtörne az egész nyugalomban. Így is olyan kis törékenynek érzem a dolgot néha. Nem kellene még egy rész, ami nem elég erős, ami tudom, hogy eltörhet. Még sokat kell szilárdítanunk a kapcsolatunkon, de én kész vagyok megtenni, és tudom, hogy ő is. Elment apámtól megkérni a kezem, és ez bizony számomra nagyon nagy dolog.
- Miért mondod, hogy nem irtották ki teljesen?
Nem értem, hogy mire gondolhat, leginkább mert nem tudom, hogy milyen is, ha valaki olyan, mint ők. A nagynénéim eléggé ellentétesek, a tökéletességre törekvő, családcentrikus, megfontoltan nyilatkozó, szemben a harsány, szétszórt, hamozottan elválttal. Nem tudom, hogy melyikük a Machay vér hűbb megtestesítője, és miért is az éppen.
- Gyorsan? Csak ketten vagyunk.
Mondjuk tény és való, hogy nem jelenti azt, hogy csak ketten is maradunk. Elvégre apám készül összekötni az életét egy nővel, akinek két fia van, és ki tudja, hogy hány közös gyerekük lesz még. Szóval lehet, hogy valaki mással kever éppen össze.
- Leginkább semmi. Csak furcsa, hogy egy rokon éppen itt tűnt fel, éppen most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megemelkedik a szemöldököm arra a mondatra, hogy elég jól keres Farkas, meg a kihallgatók általában. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy mennyt keres, nem is érdekel. Egyelőre nem vagyunk házasok, nem egy helyre gyűjtjük a pénzünk, és én nem is képzelem el, hogy a jövőben így lesz. Inkább úgy, hogy a fizetésünk meghatározott részét, mondjuk a felét, betesszük egy helyre, és abból mennek a számlák, az étel. De nem is értem, hogy gondolatban neki miért magyarázkodom, amikor ezt még Farkassal se beszéltük meg. Majd ha itt lesz az ideje, akkor vele igen. Hirtelen felbukkanó unokatestvérekkel nem hiszem, hogy létjogosultságom lenne.
- Hm. Szerintem nem illek be. Egyrészt már nem vagyok iskolás, másrészt nem csak úgy a levegőbe csinálom, hanem férjhez fogok menni egy férfihoz, akit szeretek és tisztelek. Dolgozunk mind a ketten, jövőt építünk, és tervezünk, nem mondtam egy szóval sem, hogy három percen belül teherbe fogok esni.
Kettősség van bennem. Egy részről baromira irritál ez a fickó, és fel vagyok háborodva mindazon, amit mond, ahogy cselekszik, ahogy mosolyog. Másrészről pedig, furcsán jól érzem magam, Most először mesélem el bárkinek is a terveimet, most először van az, hogy ilyeneket kiadok magamból. Az utóbbi időben a legtöbb barátom elköltözött, és nem is tűnt fel, hogy a munkán és Farkason kívül mennyire magányos vagyok. Lili és köztem túl nagy a korkülönbség, apám megházasodott és elköltözik, én pedig teljesen egyedül fogok maradni. Ő lenne hát a megoldás? Komolyan mondom, nagyon rossz tréfa ez a sorstól.
- Remélem, nem jóslás szakon végeztél.
Nem akarok még gyereket. Majd, de most még nem. Még nem érzem késznek magam arra, hogy egy gyerek mellett elköteleződjek. Majd, ha már készen állok. Majd, ha már házasok vagyunk. Majd, ha már letelepedtünk biztonsággal. De nem most, nagyon nem most.
- Nincs benne semmi, én csak nem akarom az anyámat, a nagyszüleimet. Neked lehet, hogy jó életed volt ott, nem kívánom becsmérelni a lehetőségeket, melyeket a kúria adhatott, de nem akarom, hogy azok az emberek az életem részévé váljanak. Ne neveljenek úrikisasszonynak, vagy szabják meg, hogy ki méltó hozzám és ki nem. Farkas méltó, és remélem, hogy én is hozzá, és nekem ennyi elég. Te sem nem véletlenül nem vagy ott most, ha jól sejtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ezzel a mondattal rátapintott a lényegre, valóban nem ismeri, de tekintve, hogy előttem mennyire más volt Farkas szemléletmódja, hogy mennyire nem az olyan típusú emberek vonzották, mint én, aggódok. Persze neki nem merem ezt felhozni, nem akarom azt, hogy azt gondolja, nem lennék képes megbízni benne, mert de, képes vagyok, viszont néha - amikor Leventét látom például - attól félek, hogy ha most boldog is, később nem lesz az. Hogy jön majd egy érzés, hogy nem erre vágyik, és akkor nem tudok majd mit tenni. Leginkább attól tartok, hogy nem tudom majd úgy lereagálni a helyzetet, hogy az ne romboló legyen. Az biztos, hogy nem akarom őt bántan. Nagyon nem. Furcsa, hogy most nekem kellene a legboldogabbnak lennem, és valahogy mégis görcsben van a gyomrom.
- Akkor ebben egyetértünk.
Mondom teljes nyugalommal, és örülök, hogy a kijelentésemmel valóban nem sértettem meg. Nem nagyon ismerem, de nem akarom ennek ellenére sem megbántani. A jóslástan és a hozzá hasonlatosak tipikusan azok, melyeket az ember meggondolatlanul kimond, és akár a fél közösséget is megbánthatja vele. Én, amikor diák voltam, esküszöm, hogy nagyon igyekeztem megérteni vagy egyáltalán egy elfogadhatót összeszedni belőle, de nem sikerült. Azóta pedig nagyon pikkelek rá, mert utálom, ha valamit nem értek meg egyszerűen.
- Van keresztnevem is.
Teszem hozzá kissé talán sértődötten. Nem szeretem, ha az emberek egymást a vezetéknevükön szólítják, kiváltépp, ha közel azonos korúak, hiszen semmi sem indokolja, hogy egy ilyen személytelenítő tettet vigyen végig a másikkal szemben.
- Franciska vagy Veszna.
Nem kezdem el sorolni a beceneveimet, nem nehéz rájönni, de díjaznám, ha élne azzal a lehetőséggl, hogy használhatja őket. A család témát pedig, bármennyire is kíváncsi vagyok, nem akarom erőltetni. Hoztak egy döntést, hoztam egy döntést, és nekem így jó volt. Ennyi .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szóval szerinted az én hibám?
Emelem meg a szemöldököm, ahogy rá pillantok. Tudom, hogy nem így gondolta, de mostanában igen intenzív hangulatingadozásaim vannak, az "apa házasodik" témában. Egyrészt nyilván örülök neki, hogy boldog, Olive kedves nő. Másrészt bosszant, mert úgy érzem, hogy ezzel elveszítem az apámat. Pedig tudom, hogy nem így van, hogy ő attól még nem szűnik meg az apámnak lenni. Egyrészt szeretem, ha mosolyog, és aktív, másrészt Lilit meg tudnám fojtani egy kiskanál vízben, amiért ő ilyen lelkes és impulzív. Csak a baj van velem jelenleg.
- Keressünk apudnak valakit. Milyen az ideálja?
Először gonoszkodó akarok lenni, hogy érezze át mennyire nem könnyű ez, de a gondolat szavakká formálása közben már el is száll ez a pillanatnyi gonoszkodás, és megjelenik helyette a vágy arra, hogy Farkas apukája is boldog legyen. Apa tényleg boldog, tényleg az, tudom, és örülök neki. Jó lenne, ha őszintén tenném, mint Lili. Vagy legalább fele annyira, mint ő.
- Elemi mágusok, vélák és színészek... biztos, hogy akarod te ezt? Innen nincs visszaút. Mármint de, innen még van, csak ha az oltárnál azt mondod, hogy akarsz, akkor nincs.
Mondjuk nem kellene önmagam azzal sokkolgatni, hogy ott állok majd álmaim ruhájában, amit úgy rejtegetek a szekrényemben otthon, mintha az életem múlna rajta. Tudom, igen, gyűrűm se volt még, amikor már ruhám igen. Szóval ott állok abban a csipke csodában, és megkérdezik Farkast, hogy akarja-e, ő meg azt mondja, hogy dehogy akar ő ilyet, kézen fogja Levit és elszökellnek a naplementébe. Beszélnem kellene vele erről, de nem merek. Most elég csak apám, elég csak egyik gond.  
- Teljesen? Ez megnyugtató.
Mosolyodok el végre őszintén, és nagyon jól esik, hogy ezt mondja. Talán nem is kell beszélnünk róla, talán csak úgy megszűnnek a rémképek. Jó lenne. Bízok benne, tényleg. Azt hiszem, a saját képességeim zavarnak. Ash lazán elment külföldre, pedig épp csak elkezdődött a kapcsolatunk, és amikor már feladtam a reményt is, jött Farkas, akinek az előző kapcsolata a szomszédban lakik. Egyszerűen mindig tudom, hogy hova kell beletenyerelni.
- Csak szűk családit, nem akarok felhajtást. Csak élvezzük, és legyünk boldogok. Én nem akarok pánikolni, csak legyen egy csendes helyen egy kis szertartás, ünneplés. Egy csodás emléket szeretnék, nem ideggörcsöt. Mondjuk egy erdős részen. De ezt még ráérünk kitalálni, kivéve, ha nem ugrunk el jöv pénteken megházasodni.
Felelem kicsit kuncogva, bár talán az lenne a legegyszerűbb. Mire észrevennénk, hogy idegeskedni kell, már meg is vagyunk. Most viszont már nem is akarok beszélgetni, csak kicsit még összebújni itt a félhomályban, mielőtt hazaindulunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A párterápia mellett vannak alkalmak, amikor vagy egyikünkkel vagy másikunkkal beszélget csak Zója, és volt egy mondata, ami erőszen szíven ütött: Hogy én vagyok a gát. Hogy annyira meg vagyok sértődve, hogy nem lebontani segítem a falat, amin eddig nem tudtam bejutni, hanem, hogy minden lebontott tégla helyére kettőt teszek. Ez pedig fájt, főleg azért, mert valahol mélyen ez már bennem is megfogalmazódott, de az, hogy ezt kimondatta velem, és összegezte, nagyon nagy pofon volt a számomra. Sértett vagyok, sértődött Farkasra, amiért nem engedett be, amiért nem bízott bennem, amiért tönkretette a kapcsolatunkat. De tényleg csak ő volt az, aki ezt tönkretette? Nem, az igazság az, hogy én nem váltottam taktikát, ostromoltam őt, ő bezárkózott. Én pedig végül hátra léptem, és elengedtem őt, amikor is bekövetkezett a legrosszabb, és addigra már nem voltam képes arra, hogy átszervezzem az energiáimat, és megadjam a férjemnek mindazt, amire akkor szüksége volt. Én is rontottam, még akkor is, ha tudom, hogy mindent megtettem, rosszul tettem, és nem értettem meg, hogy miért nem jó.
- Régebben szebb voltam. Körbenézek, és fakónak érzem magam. De nagyon kedves tőled, hogy még látsz bennem szépen, ennek örülök.
Ahhoz képest, hogy azt kérik, közelítsünk, töltsünk több időt együtt, távol vagyunk egymástól. Ritkán egyeztetjük a napunkat, hogy egyszerre érjünk haza, sőt, talán még sosem mentünk el Annáért együtt. Elvégre én dolgozom hozzá közelebb, én végzek előbb, én tudok elmenni érte. Farkas sokáig dolgozik, túlórázik, és bár tudom, hogy a visszakerülés miatt, mégis ott van bennem az is, hogy vagy más miatt, másért, mással van. Mással akar lenni, de megteszi, mert a család elvárja tőlünk, hogy tegyünk a házasságunkért. De vajon ő tenni akar, vagy most mással lenne? Egyszerűen minden frusztrál, és nem tudom, hogy ezt hogyan kell jól csinálni.
- Nagyjából. Előtte is alig. Amikor nagyon el akarták vinni, hogy babázzanak, és éppen nem dolgoztál, vagy ilyenek. De jó lenne, én, tényleg bele fogok jönni abba, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Mi igen gyorsan határoztunk a családunk mellett. Döcögősebb kezdésünk volt, de intenzíven vállaltunk mindent, házasságot, gyereket, együtt élést, és valószínűleg ez is közrejátszott.
- Szerinted, ha Anna nem akar jönni, együtt lennénk még?
Teszem fel a kérdést, mert tudnom kell, és nem fogok megbántódni, ha mást mond, mint ami az elvárt lenne. Sőt, én tényleg a valós gondolatára vagyok kíváncsi, hogy ő hogyan lát minket egy ilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ezt el tudom fogadni, a másképpet, nem a bort. Az egy udvarias válasz arra, hogy vén lettél.
Tudom, hogy a vélavérem miatt nekem nehezebben fog menni az öregedés, de meglepetés, egy válságba jutott házasság még egy vélavérű helyzeti előnyét is képes teljesen gallyra tenni. Talán csak az a vonzalom, amit nem értenek az emberek, az marad meg az irányomba, de egészen másnak látnak. Elmosolyodom, és a fejem is beledöntöm az érintésébe, annyira hiányzott, annyira vágyom rá, hogy elmondani sem tudom.
- Igen, és én megcsinálok mindent, amit Zója mond, amíg nem lesz túl intim. Arról nem szeretném, ha beszélgetnénk. Vagyis, természetesen neked nem szeretném tiltani, hogy beszélgess vele róla, csak nekem ne kelljen a hálószobánkba bevezetni.
Az furcsa lenne, ha a nagynénémnek ecsetelném, hogy mennyire működik a házaságunk. Az idegösszeomláskor az orvos azt mondta, hogy ne erőltessek, ne kényszerítsem, engedjem, hogy Farkas ahhoz térjen vissza, amit szeret, amit szeretettel csinál. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy ez a második babánk lesz, ahogy korábban terveztük, hogy ne legyen nagy korkülönbség közöttük, de nem ez volt, hanem a munka. Előttem is az volt a legfontosabb neki, és tudom, nem lenne szabad utálnom a munkáját, de féltékeny vagyok arra is, arra, ahogy fejleszti magát, ahogy jobb és jobb akar lenni benne. Ez teljesen normális, az emberek vágynak rá, hogy sikereket érjenek el, és ha valamihez már értettek, de elvesztették, és nem akarták, akkor természetes, hogy vissza akarják kapni. Farkas pedig jó abban, amit csinál, én tudom, ő is tudja, a főnökei is, hiszen fokozatosan terhelik, mert ők tudják, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Mert nekik ez jól megy.
- De nagyon szereted csinálni, szerintem az nem jó, ha visszatérsz, és nem teszel bele mindent, most különösen azt várják tőled, hogy bizonyíts, nem? De lehetne egy rendszerünk, programjaink, amik miatt mondjuk nem mindennap vagy bent tovább, igaza volt Zójának, amikor azt mondta, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Én nem szeretnék elvenni tőled semmit, de szeretném, ha a miénk is lennél.
Nem is olyan rossz ez a randizós, kimondani mindent, amit ki akarunk mondani, ez még a végén működhet is. Jó lenne, ha működne.
- Ash volt a legközelebb ahhoz, ami végül te lettél. Sokáig hittem, hogy hozzá fogok tartozni. Az apáink szeretik egymást és minket is, kényelmes lett volna, de igen az otthon az csak veled volt meg.
Az asztalon kinyújtom a kezem, hogy elérjem az övét, az érintés fontos, mind a kettőnknek, és szeretném, ha érezné, hogy itt vagyok, hogy akarom ezt az egészet. Bizonytalan vagyok a kitartásomban, de akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- El sem tudlak képzelni nélküle, de biztos, hogy fiatalodnál egy öt évet, de lehet, hogy még annál is többet. Furcsa, de izgalmas gondolat, hogy leborotválnád. Rajtam mit szeretsz a legkevésbé?
Mert, ha ő változik, akkor nekem is kéne, nem? Azt mondták, hogy hagyjunk magunk mögött mindent, amit nem szeretünk, és az igazság az, hogy én nagyon nem szeretem a bajszát. Tényleg öregebbé teszik és mogorvábbá is, és nem tudom, néha, amikor mellette fekszem, előtör belőlem a vágy, hogy eltüntessem. De persze sosem csináltam, és mire megtettem volna, rájöttem, hogy Anna már túl idős ahhoz, hogy ne áruljon be, ha ráfogom. Pedig, amikor olyan négy éves volt, sokszor meghúzta, mert a színpadon is lejött a bácsinak, akkor apa is élhet nélküle, hát nem. De akkoriban inkább magyaráztam neki, mint, hogy a lehetőséget lássam benne.
- Köszömöm.
Kellemetlen, főleg, ha mondjuk nem értek el sikereket. Régebben természetes volt számomra, hogy szeretkezünk, de, ahogy a sok minden történt, feszültek lettünk tőle, aztán a gyógyszerek miatt nem lehetett. Aztán meg, ha volt is, furcsa volt, egyszerűen nem tudom máshogy mondani. Csak furcsa.
- Most se vagyok még teljesen biztos benne, hogy nem tetted.
Valliom be csendesen, de őszintén, mert tényleg nagyon sok leomlott abból a masszív bizalmi falból, ami kettőnk között volt. Elveszítettük az egységünket, és Isten tudja, hogy valaha visszakaphatjuk-e még azt. Szeretnénk, ezt tudom, teszünk is érte, viszont igaz az, hogy ha ez egyszer megingik, akkor nagyon nehéz utána visszahozni. Sóhajtva pillantok le az ölembe, majd vissza fel rá.
- Volt egy tervünk, hogy két gyerekünk legalább lesz, egymáshoz közeli életkorral. De amikor lehetett volna, amikor, szóval, amikor ideális lett volna, te mindig dolgoztál. Az elején megértettem, de a végén elkezdtem azon gondolkozni, hogy az a másik biztos nem most ovulál, nem méri a testhőjét, hanem azzal  van elfoglalva, hogy kielégítsen.
Talán ezek a szavak meglepőek tőlem, hiszen én nem szeretek beszélni az intim dolgokról, de ha már arra sarkallnak minket, hogy beszélgessünk, akkor beszélek, mert ki akarom mondani, hogy értse, mi is volt rossz, és miért nem vagyok annyira nyugodt, most, hogy itt ülünk.
- Nem mondom, hogy nem merült fel bennem, hogy egyáltalán nincsenek ilyen gondjai. Hogy nem is nő.
Zavartan pillantok fel rá az utolsó mondatnál, viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök, hogy végre kimondhatom ezt a gondolatot, végre meghallhatja, hogy nem csak a nőket tartom veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve. Tudom, hogy mit vállaltam, hogy milyen élethelyzetben érkeztem bele ebbe a kapcsolatba, és ilyen érzelmi állapotban bármit igaznak hihetek.
- Igyunk az őszinteségre is, hogy beszélgetünk, hogy megismerjük a problémáinkat. Igyunk a problémáinkra, és a bajszodra, ki tudja, hogy meddig van még velünk.
Felelem kuncogva, koccintásra emelve a poharamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem szeretnéd, nem kell.
És ez hatványozottan igaz, miután én nem a körmöm formáját, vagy a hajam hosszát kaptam válasznak. Nem akarom őt megváltoztatni, pontosabban de, szerettem volna, ha nyitottabb rám és őszintébben beszél velem, de nem akartam kikényszeríteni. Legyünk őszinték, a párterápia nem bennem merült fel, én a válást fontolgattam, annak érdekében, hogy a gyerekünket nyugodt körülmények között, békében tudjuk nevelni. Anna érzi, ha feszültek vagyunk, pontosabban én, nem szívesen van velem, nem bújik, nem kedveskedik, inkább elvonul, ebben tökéletesen hasonlít az apjára, akit viszont a rossz napjain is rajongásig szeret, bujcizik hozzá, és csodálja őt. Sóhajtva pillantok fel rá, tudom, hogy nem én vagyok a legvidámabb ember a környezetében. Az összes pozitívitást a munkámba helyezem egy ideje, mert ott kaptam vissza is, nem csak adtam.
Csendben ülök végig, amíg beszél, közbevághatnék, mondhatnám, hogy nincs szükség arra, hogy ennyire sok mindent mondjon, hogy nem kell magyarázkodnia, bizonygatnia, nem kell az igazságszérum sem. Ő bevállalná, elhiszem, de onnantól hogyan lenne meg közöttünk a bizalom? Én nem hiszek a hűségében, amit nekem fogadott? Ő nem bízik abban, hogy bármit mond vagy tesz, én őszintének hiszem? Ez könnyű lenne, minden kétséget eloszlatna, de hosszú távon elképesztően romboló lenne, fájdalmas, és talán végérvényesen zátonyra futtatná a kapcsolatunkat.
- Én hiszek neked, mindenféle szer nélkül is. De amikor otthon vagy, egyedül nap nap után, és mindig a munkát hallod, mint indokot, akkor egy ideig azt gondolod, hogy csak visszacsúsztál a második helyre, vagy a harmadikra, vagy a hetedikre, majd egy idő után előjön a gondolat, hogy vajon milyen hosszú lába van ennek a Munka nevű ribancnak.
Hölgyeim és uraim, egy újabb történelmi pillanat, hiszen nagyjából harmadszor életében Kelemen-Révay Franciska Veszna káromkodott, méghozzá nyilvános helyen. Hát mi ez, ha nem megdöbbentő? Az újabb gyerek gondolatára fájdalmasan facsarodik össze a szívem, mert vágytam rá, nagyon, nem házasságmentésnek, vagyis, nem teljesen, de igen, azért, amit szimbolizált volna, hogy a terveink szerint haladunk, és rendben vagyunk.
- Várjunk még, mert ha a végén sikertelenek leszünk, ha nem tudjuk megmenteni a házasságunkat, akkor ott fogok állni terhesen vagy egy újszülöttel, és tudom, hogy anyagilag támogatnál minket, de nem adnék ilyen sorsot nekik. Előbb szeretném, ha mi lennénk rendben, aztán a többi dolog, amit korábban terveztünk.  Jó apa vagy Farkas, és jó férj, tettünk egy fogadalmat, amit én nem tartottam be. Idő előtt feladtam a rosszban részt, és nem vártam meg, hogy újra jó legyen.
A betegséget már kiviteleztem, az egészséget és a boldogságot is, de ez az egy rész, ez valahogy nem teljesült, és bár ő indította a lavinát, én nem voltam képes felfogni a lezúduló mennyiséget, pedig azt kellett volna. Ez a házasság egyik fontos pontja. Én magamat is hibáztatom, és igaza van abban, hogy szomorúnak csak akkor lát, ha rá nézek, pedig láthatná, hogy már magamra se tudok mosolyogni, sőt, olykor Annánál is örülök, ha nem figyel az arcomra.
- Nézzük meg a házakat. Lili kérdezte, hogy átköltözünk-e vagy kiadjuk őket. Van egy lány, akinek adott kulcsot, hogy takarítsa, meg küld neki érte mindig pénzt, de akár tényleg elgondolkozhatnánk a kiadáson, és ha már arra járunk, esetleg feljöhetsz a szobámba.
Pillantok rá mosolyogva a borospohár fölött, amiből aprót kortyolok.
- Mindig szerettem ezt a helyet, sok minden változott, de ez még mindig csodálatos és állandó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lusta? Merlinre, lassan nyolc éve élek együtt a bajusszal, és annyira utálom!
Felszabadultan nevetem el magam most, hogy végre kimondhattam. Farkast az életemnél is jobban szerettem, mindig, akkor is, amikor szőrösebb indíttatásai voltak, és akkor is, amikor borotvát ragadott, még akkor is, amikor a bajusz túlélte a támadást, de magát a bajuszt nagyon utáltam. De nem szóltam, mert azt hittem, hogy ő ettől érzi magát teljesnek. El sem tudom képzelni, hogy milyen nélküle, de nagyon szeretném látni.
- Örülök, hogy így látod. Én is szeretném, csak rendeződjünk.
Zója szerint messze még a vége, nem azonnal fognak megoldódni a problémáink, és bármennyire is rohamos most az, ahogy egyetlen este alatt megnyíltunk és letisztáztuk a legnehezebb részek többségét, és akár azt is mondanám, hogy jöhet is a baba, tudom, hogy még idő kell neki, hogy tényleg minden meglegyen. Fiatalon lettünk szülők, így biológiai szempontból még van időnk újabb babát vállalni. Nem is ezen izgatom magam ebben a kérdésben, hanem Annán, aki nagyon apás, és bár nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen elkényeztetett, mégis, sokkoló lesz majd neki egy testvér, tudom. Emlékszem, hogy nekem is az volt, amikor az én imádott apukám hazahozta Lilit. Sokáig nagyon haragudtam, és nem értettem, hogy miért kell a tökéletes, két fős családunkba még egy ember. Még egy gyerek.
- Egyszerűbb lenne itt élni, úgy, hogy már Anna is előkészítős. És ha a hétvégéket, szüneteket ott töltjük, talán Amál se érzi majd annyira elhagyatottnak magát. Erre eddig nem gondoltam, de kipróbálhatnánk. Lili azt mondta, hogy nincs olyan, ami miatt visszajárnának, jól berendezkedtek Szalamantonon, és szerintem hamarosan nagynéni leszek.
A végét sejtelmes mosollyal teszem hozzá, mert még csak tegnap került ez szóba, de Lili olyan kis finom ködösséggel tette, hogy az eszembe jutatta, én milyen voltam akkor, amikor Annát már éreztem, de még nem bizonyosodtam meg róla, vagy, amikor éppen már tudtam, de még nem volt hivatalos az érkezése.
- Tudom, hogy nem szereted azt a várost, de nyáron egy kicsit elmehetnénk hozzájuk, elvégre a sógorod ott a polgármester. Úgy megnézném Ricsit hivatalban.
Vannak perverz vágyaim, tudom, de láttam őket boldogságban úszni és veszekedésből veszekedésbe menni is, most viszont felelősségteljes és hivatalos kell, hogy legyen, ez pedig nagyon is érdekes. Én tudtam, hogy együtt fognak maradni, hogy egy a sorsuk, de mindenki hülyének nézett. Lehet, hogy jósnak kellene elmennem. A kérdésére szélesebbé válik a mosolyom, és észrevétlenül mozdulok, hogy az asztal alatt lábammal a lábát simítsam.
- Ha nem bánja Kelemen úr, hogy előbb a desszert jön, én nem bánom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tényleg? Esküszöm, hogy nekem olyan, mintha mindig vele éltem volna.
Jó, hát akkor nem nyolc, csak öt. Hát de az az öt is tíznek hat, ha mondjuk nem érzed komfortosan magad vele, és a testemnek vannak olyan részei, akik nem lelkesednek érte. De eddig nagyon kedves voltam hozzá, most viszont nem vagyok rest tájékoztatni róla, hogy sosem szerettem. Hiszen el fog tűnni, és a férjem végre minimum a korának megfelelően fog kinézni. Várjunk csak? Ez nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Azt mondta azonban, hogy nem fog megcsalni, szóval igen, a végső döntés Mr. Bajusz ellen szól.
- Mivel az elmúlt évben eléggé magára volt hagyva, ezért a kert is odalett. Egy szűz terület, amit mi magunk alakíthatunk ki. Kertészkedni és növényeket vásárolni mindig nagyon szerettünk, feléleszthetjük ezt is.
Budanekeresden már elég szépen beépítettünk mindent, sokáig az volt a mi biztos bontunk, hogy meg kellett valósítanunk egy újabb elképzelésünket. Aztán készen lett. Mindig csiszolunk rajta valamit, de már nincs annyi dolog vele. A holdfényben azonban az utóbbi időben csak a fű volt szintbe nyírva, Lili elvitte a növények jó részét, vagyis van egy hatalmas területünk, amit fákkal, virágokkal, bokrokkal népesíthetünk. Talán még egy kis üvegházat is tudnánk csinálni, vagy veteményest. Már most rengeteg ötletem van, de persze először meg kell néznünk azt a részt, amivel tudunk gazdákodni. Meg amúgy is, ez a következő fejezet lesz, most előbb még a kapcsolatunkra kell fókuszálnunk, a mostra, a jelenre.
- Én is erre gondoltam, hogy nyáron hátha nem akarnak ott lenni, és nagyobb is. De akár megpróbálhatjuk kideríteni is, csak tudom, hogy inkább nem is mondod meg, hogy közöd van hozzájuk, és hát elég nehéz úgy kémkedni, hogy nem fedjük fel, hogy miért érdekes. De a nyár fantasztikus lenne, mert ha Lili terhes, pont addigra kell majd neki segítenem.
Elvégre a húgom is ott volt mellettem, sőt, nagyon sokszor elvitte Annát, babázott, kitanulta az anyaságot, és imádták egymást. A távolság most viszont nagyobb lett közöttünk, habár minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer beszélünk, azonban más, mi idejöttünk, ők elmentek. Ennek pedig így kellett lennie.
- De csak akkor, ha megígéred, hogy jól fogsz viselkedni.
Mosolyogva nyújtom felé a kezem, és ha minden kész, akkor indulhatunk is. Annyira jó volt kimondani a dolgokat, hogy hirtelen intenzíven elkezdtem arra vágyni, hogy vele legyek. Minél közelebb, minél meztelenebbül és minél felszabadultabban, így aztán amint nálunk az étel, ujjainkat egymásba fonva indulunk el.