Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.