Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma ilyen kérdéssel találnak. Oké, Masa nem ismeretlen számomra, hiszen egy évfolyamba járunk, sokat találkozunk, még ha nem is igazán érintkezünk ezeken a kötelező körökön kívül. Plusz ugye egy fél évet nem voltam itt a betegség miatt, de határozottan emlékszem, hogy a szüleim nem váltak el közben.
- Emlék... mire? - nyitom egyre jobban ki a szemeimet, de aztán nem mondja végig. Nagyon utálom, amikor valaki elkezd valamit és nem fejezi be. Az más kérdés, hogy én is szoktam alkalmazni, de attól még utálhatom, nem? Nem Masát, csak a befejezetlen mondatát.
- Ennek én is örülök - de tényleg úgy nézhetek rá, mint egy hülye, mert halvány lila unikornispukim sincs, hogy mit hord össze és miért. Viszont egyre jobban zavarba jövök, de ahogy elnézem, ő még jobban, mert irul-pirul és összevissza beszél. Hát, nem ilyennek ismerem egyik Levitást sem - sok levitást mondjuk nem ismerek -, de úgy senkit sem.
- Hát... jó, akkor szió - hagyom őt elmenni, mert nem értem az egészet továbbra sem. Csak nézem távozó cuki alakját - mert amúgy az, csak most ruhabőröndbe zárta magát a hideg elől, és továbbra is hülyén nézek rá. Aztán rájövök, hogy nincs miért megfagyni tovább, szóval elindulok utána, de azért nem annyira gyorsan, hogy utol is érjem. Nem akarom jobban zavarba hozni még ennél is, holott Felagundnyi fordulatom sincs, hogy hogyan értem ezt el nála. De nem tart sokáig ez az egyre csökkenő bizonytalanság, mert visszafordul és olyat kérdez, hogy majdnem elröhögöm magam. Sodó Bence, persze! A mosoly azért adott, a válasz pedig hirtelen születik meg bennem.
- A fene, lebuktam. Hogy jöttél rá? - teszem csípőre a kezem vádlón egy pillanatra. Várok pár szívdobbanásnyi szünetet, mert nem akarom sokáig szívatni. A reakciójára mindenképpen kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy pozitív, vagy negatív lesz-e.
- Amúgy el kell keserítselek. Mindig Lóránt Bencének hívtak. És most nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog, vagy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy utálnál miatta. Szóval ki az a Sodó Bence, és miért lennék én? - teszem karba a kezem magabiztosan. Ezzel a mozdulattal, kicsúszik a kezeim közül a seprűm és sikerül úgy esnie, hogy a lábujjamra esik a nyele.
- Ó, a sellő húzzon le ötven méter mélyre - szidom a sportszert, még arrébb is rúgom picit. Magamban káromkodom, de aztán felkapom a fejem, majdnem elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt, a megfagyás két mintapéldányának álcázva magunkat.
- Szóval elmondod? Még meg is sebesültem, hogy tudhassam - próbálom mozgatni a lábujjamat, de tudom, hogy be fog dagadni. Az a mákom, hogy most a hidegtől majd jól átfagy, az legalább lehúzza a daganatot róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végül eljutok arra pontra, hogy talán nem kéne feszegetni a témát, így is elég zavarban van. Szóval az a három-négy-tíz-húsz-hatvan mondat és kérdés, ami így hirtelen eszembe jut, bent maradnak a meleg agyam tekervényei között. Nem úgy meleg, csak odabent meleg van, idekint meg hideg, még mielőtt valaki rosszul olvasná a gondolataimat. Nekem szabad, másoknak nem, és remélem Masa sem legilimentor, mert akkor most biztos komplett hülyének nézne. Pedig épp most nem is vagyok az. Szóval elengedem a dolgot és hagyom elmenni, még megerősítésként el is köszönök, hogy neki is könnyebb legyen itt hagynia. Persze nem sikerül, miért is sikerülne? Más esetben nem bánnám, ha egy csini csajszi velem akar beszélgetni, de most egy picit félek a közeledésétől, hogy vajon megint mit fog mondani.
Egy pillanatra belemegyek abba, amit kérdez, hiszen Bodó Bence neve még csak fel sem sejlik az én emlékezetemben, tehát semmilyen körülmények által nem ismerhetem. Bodó Bence. Jól alliterál a neve és ennyi. Hiába töröm a fejem, hiába akarom, hogy valami mégis előjöjjön a név hallatán: semmi. De azért nagyon érdekel a dolog. Azért elmosolyodom a hazugságra, amit hirtelen előhúz a tarsolyból.
- Szóval "kicsit" hasonlítok, csak a nevem változott - szkeptikus pofimat tolom az övéhez, nem túl közel. Pontosan látom, hogy mi van, közeledett, a kezét is emelte, csak, amikor kimondtam a cancelt, akkor fagyott le róla szép pír. Bár van most rajta egy másik, de azért ez tényleg nem ugyanaz.
- Valaki klónoz engem, jaj! - próbálok valami hülyeséget mondani és sikerül! Ez az, nem semmi! Tetőzöm a hülyeség Csomolungmáját, a lábamra ejtem a seprűmet. Na, most már biztosan nem hasonlítok Bodó Bencére, csak egy szerencsétlen másodévesre. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi. Persze ki is nevet, ahogy szidom a szép seprűt, ami semmiről sem tehet, de aggódik is egyben egy kicsit. Fura valakit látni nevetve aggódni, de a példa mutatja, hogy lehetséges. Azért összeszedem magam nagyjából.
- Minden oké, majd befáslizom, vagy tudja a fene - vonok vállat inkább. A legvalószínűbb, hogy lemegyek a gyenguszra kérni rá valamit, nem vagyok gyógynövénytár. Persze csak titokban, mert elég égő, na. Csak, hogy teljes legyen az egész Masa sírni kezd nevetés után. Érti ezt valaki? Bagolyban kérem jelentkezzen! Csak nem tudom, hogy ezt kinek írtam, mert a többiek már rég elmentek, mi meg, mint két szerencsétlen nevetve sírunk, meg ütlegeljük magunkat. Azért ez ám a varázsvilág legjava, nem? Végül látom, hogy nem tud mit kezdeni magával, ráadásul ki is mondja, szóval közelebb lépek és hirtelen öttlettől vezérelve átölelem és magamhoz húzom.
- Sajnálom, hogy nem vagyok a Bodó Bencéd, tényleg - suttogom a sapkán keresztül neki. Remélem abbahagyja, mert mostanában elég sok az egy Bencére eső sírós lányok per négyzetméter arány. Szóval kezdek megijedni magamtól és nem Stella az ijesztő, hanem én. Jó lenne ettől megszabadulni, mert a komfortérzetemet eléggé rontja. Na, meg a lányok vonzalmát felém, ami talán még rosszabb is. nem is vagyok önző, mi?
- De lehetek a Lóránt Bencéd. Igaz, biztos nem olyan szuper, mint a másik, de legalább el tudja törni a lábujját egy seprűvel. Szerintem egy főnyeremény, nem? - húzom el a fejem a fülétől és vigaszt nyújtó mosollyal nézek a szemeibe. Igaz, ki sem látszik szinte a sál-sapka kombóból, de azért remélem meggyőzöm ezzel. Kattogó Hebrencs csöves mézem sincs ki volt neki Bodó Bence, de ha megsiratta, akkor talán jobb is, hogy nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Neeem, hogy is mondhattam ilyet - kuncogok, jót derülök rajta, ahogy a "menetszél"-re fogja. Végül is én mondtam neki, csak kapott az alkalom. Ez most öngól, vagy látszólagos öngól? Lehet erről írnom kéne egy előadást valamelyik tanárnak. Á, ennyire nem vagyok szorgalmas kisdiák. Ellenben a lábujjam továbbra is lüktet és most már biztos vagyok, hogy nem csak kis baja van. Azért, ha valaki belerúg egy szekrénybe, viszonylag hamar elmúlik, mondjuk pár perc alatt. Ez az idő letelt, szóval lehet, hogy sikeresen eltörtem a lábujjam egy seprűvel? Végül is van rá esély, de azért légyszi ne!
- Gurkó? Akkor már nem lenne fent a lábfejem - vigyorgok, kissé fájdalmasan, na jó, inkább a vigyorgás a kissé, a fájdalmas a nagy. A következőre még így is elröhhentem magam, még, hogy "ártatlannak tűnő Levitás". Masa nem is tűnik annak, de. Annak tűnik.
- Hát ö... ez talán járható út, de nem akarlak bajba keverni. Kivéve, ha vállalod, hogy bátor Eridonosokat taposol le hazafelé menet, mert nem akarsz ártatlannak tűnni - nevetgélek tovább, de ami jobban érdekel az, az, hogy hogyan is kerültem a képbe, mint Sajó Bence! Ja, nem Sajó, izé Bence... Sodó! Komolyan hálát adok mindennek, hogy nem tudja a gondolataimat olvasni, beégnék, mint zárt akolba a bárányok erdőtűznél. Figyelmesen bólogatok a fura álmon, amit nem is teljesen fogok fel, persze álom, nem tudom, hogy miért csodálkozom igazán. Legalább a fájdalomról eltereli a figyelmemet. Ehhez hozzájön az is, hogy Masa ugrándozni kezd a hóban és a lábnyomait tanulmányozom, amíg valami értelmes nem jut az eszembe, hogy kimondjam.
- Végül is jól tetted, hogy megkérdezted, mert akkor lehet, hogy harmadikig, vagy talán sohasem beszélgetünk. Pedig az hiba lett volna, nem? - nézek rá, bár a kijelentésem már korábban is elhangzott, csak meg akarom erősíteni, hogy tök jó, hogy ilyen bátor volt és előállt egy álommal. De amúgy itt mások az álmok szerintem, mint a mugliknál.
- Arról gondolkodtál már, hogy jelent-e valamit az, hogy szerepeltem az álmodban és hasonlítok a Bencére, akit ismersz? De lehet, hogy valami tanárt kéne megkérdezni, aki ért ehhez. Persze... á, hagyjuk, megengedem Sodó Bencének, hogy leüljön a helyemre az álmodban. Végül is egy jó fej srác volnék, vagy ilyesmi - bár  a hangom a végén furán elcsuklik, nem tudom, hogy miért - talán így büntet a világegyetem -, de a lényeg, hogy nem hittem volna hogy egy Levitás is tud érdekes lenni. Mindig csak azt hittem, amiket mondanak róluk, szóval kellemes csalódás. Végül visszaránt a valóságba, amikor a kapuhoz érkezünk, és persze egyből elkezdem érezni, hogy fáj a lábujjam. Király!
- Te egyre veszélyesebbnek tűnsz, nem ártatlannak Masa - vigyorodok el teljes szívemből. - Amúgy most hogy legyen? Előbb ráléptél és csak utána vágtad hozzá a könyvet, vagy csak a könyv? Nem akarom a dicsőséget elvenni tőled - vigyorgok, de komolyan mondom, lassan szaladni kéne, amíg el nem ájulok. - De gyorsan mondd, meg mert tényleg fáj, és hálás lennék, ha elkísérnél. Hátha meg tudsz menteni ebben az életveszélyes helyzetben,és mondjuk inkább hallgatlak téged, mint arra gondolok, hogy mér háromszor akkora a lábujjam, mint, ahogy azt megtervezték - sziszegem most már, és láttatom kívülről is, hogy fáj. Hesteg: de rohadt béna vagyok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kellett nekem keménykedni. Legalább megtudtam, hogy nem vagyok még elég pro ahhoz, hogy ilyenekkel próbálkozzak. Pedig milyen szépen indult! Az első próbálkozásom olyan tökéletes lett, hogy el is hittem, hogy milyen egyszerű is ez. Vajon mi lehetett a hiba? Szél, vagy látási viszonyok? Nyilván az, hogy még nem vagyok tökéletesen ura a seprűnek.Szegény lányból meg palacsintát csinálok, így nem csak én kerülhetek be a gyengélkedőre, hanem más is. Mindig a vétlen áldozat szívja meg jobban, ez esetben a szerencse kivételt tett. kezd helyreállni a látásom, miközben felhúz Nóri. Mert hát persze, ki más is lehetne? Én már nem hiszek a véletlenekben, és a fülem nem sérült meg, nagyon is emlékszem a hangjára, főleg a legutóbbi beszélgetésünkre az erkélyen. Mondhatnám, hogy nem volt kínos, de nem igazán szoktam hazudni. Azóta nem is találkoztunk és nem is volt lehetőségünk sem beszélni. Igaz, valahogy nem is akartam, mert úgy jobb, ha nem zaklatjuk a másikat, ha már én voltam az, aki miatt az egész helyzet kialakult.
- Megmaradok. Örülök, hogy neked nem lett komolyabb bajod - mondom őszintén, de nem sokáig őszintézhetek, mert megsimítja az arcomat. Természetes, hogy elpirulok, ég a Bence ég, főleg, hogy még a szemeimbe is fúrja a tekintetét.
- Komolyan minden oké - talán azt nézi, hogy hazudok-e, pedig igen. Eléggé fáj sok helyen, de a szívem jobban szorít most, minthogy a fizikai részeimmel komolyabban tudjak foglalkozni. Aztán olyat kérdez, hogy megáll az a bizonyos ütő a szívemben. Ha ez nem lenne elég, még megfogja a kezeimet is, így esélyem sincs mondjuk gyorsan elrohanni. Nyilván ez lehet az oka a kézfogásnak is, gondolom.
- Márhogy izé, úgy? - őszintén megmondva az igazat, az utolsó eset óta én nem gondolkozom már kettőnkben. Elég pofátlanság lett volna mondjuk másnap odaállítani részemről, hogy "akkor minden oké, igaz?". Sóhajtok egy hangosat és lassan kihúzom a kezeim az övéi közül.
- Hát, a múltkori után én úgy voltam, hogy lezártuk és már nem akarod, amit tökre megértek, de lehet, hogy tévedtem? - harapom be most már én is az ajkaim. Ekkor eszembe jut Masa, hogy talán, ha ő itt lenne, biztos ki tudna segíteni okos dolgokkal, meg tanácsokkal. Jaja, ő még a lyukat is kibeszéli a fekete lyukból és csak egy fekete... marad. Most jó lenne, ha itt lenne, de még jobb, ha én nem lennék itt. Biztos jól el tudnának beszélgetni egymással. Karba fonom a kezeimet és szomorúan nézek Nórira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet folytatni, vagy ilyesmi, én nem tudnék teljesen felszabadulni az előzmények miatt. De szerinted van értelme? Vagy csak miattam kérdezed? Biztos van már egy csomó pasid, olvastam az Edictumban valami ilyesmit... - vonok vállat és terelek, mint egy nagyon skilles juhász. Olyan menő juhász, aki három falu juhait egy kutyával terelgeti libasorba. Szóval nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Nem úgy volt, hogy ma szép idő lesz? - fordulok Masához a nagyjából fél méter mély hóban. Nekem annyinak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a tabletem nem ilyen időt jelzett. Erre délelőtt Masa már nyomta is az üzenetet, hogy délután mindenképpen jöjjünk ki. Végül is miért ne? Gondoltam magamban még akkor, csak hát... két pulóverben nem nézek ki valami fessnek, mert valami furcsa házilény szétmarcangolta a kabátomat az éjjel. Vagy az előző, vagy az azelőtti éjjel. A lényeg, hogy eddig nem igazán kellett ilyen meleg cucc, és a lényt sem találtam meg, hogy bosszút álljak, vagy legalább megvarrassam vele a kabátom. Így ma két pulcsiban grasszálok, még szerencse, hogy vettem egy jó csizmát valamelyik nap, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni. De a lényeg, hogy most, hogy majdnem térdig süllyedek a hóban - oké, a fél méter talán túlzás volt - még jobban örülök, hogy megvettem. E nélkül nem hiszem, hogy ki tudott volna rángatni a kandallónk elől. De. Én nem tudom mióta vagyunk együtt - ő az ész, őt kell kérdezni -, de ha akad alkalom, akkor máris  ugrok, ha hív. Oké, ha én hívom, ő is jön, ezért most formálok is gyorsan egy hógolyót és megdobom vele.
- Na, mi van? Elfehéredtél? - nézek rá kihívóan, majd kicsit elkezdek rohanni, hogy legyen egy kis előnyöm a következő hógolyó meggyúrásáig. Egyébként nem csak mi vagyunk ki, csak mi elindultunk az erdő felé valami miatt. De nem baj, a lényeg, hogy itt van velem, és mivel hajtó voltam, elég jól dobok, ami neki persze nem annyira jó, de hohóóó. Indul a hógolyó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb - kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Én nem tudom mi lenne velem nélküle. De komolyan. Bármikor rosszkedvű vagyok, csak rá kell nézem az asztalomon lévő fotókra - ahol bohóckodik, vagy a másikra, ahol átváltozik makivá és integet -, mindjárt jó kedvem lesz. Néha még becipelem magamhoz az ágyba is, mintha ott lenne. Jó, néha ott is van, de ez nem tartozik másra...
- Nem baj, egyszer hagy élvezzem ki, ahogy kipengeted a lovettát - egy csomó mugli filmet láttam már, szóval fejlődök, mint az állat mugliból. Persze nevetve menekülök és természetesen elkapom, de még természetesebben hagyom, hogy ő kerüljön felülre. Egyébként is ez az egészségesebb, mert ha jégszobrot csinálok belőle, nem annyira vicces.
- Hiába, eltanultad a mesterséget a maki énedtől, úgy könnyű - úgy csinálok, mintha kicsit bántana a dolog, holott, csak élvezem az egészet. Zihálva nevetek, ahogy mutogatja a bicepszét a terelők gyöngye. Azért még nem is számoltunk, hogy Ambrózy profot kihívta párbajozni. Nooormális? Legalább hívott volna engem is, hogy lepetrifikus-ozzam! Akkor nyerhetett volna, amúgy nem hiszem! De azért szurkoltam volna és biztosan megpróbáltam volna megverni a profot. Haha, hát értékelni kell a próbálkozást is.
- Szerintem meg maximum - nevetek és hirtelen cserélünk, amúgy sem értem, miért akar betemetni, hiszen továbbra sincs rajtam kabát és jelentősen hidegedni kezdett a hátam, ahogy elszórakoztunk. Most én vagyok felül, és csak mosolygok rá, majd lehajolok és kap egy leheletnyi csókot. Aztán felállok róla és felhúzom.
- Micsoda hóembert lehetne belőled csinálni... ijesztgethetnéd az erre járokat, imádnám! - lelkesedek be, de a hideg miatt kicsit el is megy a kedvem. - Masu, bemegyünk a faházba? Át kéne melegednem - nézek rá kiskutya szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Felhőtlen nevetésük szerintem minden környéken lévőt elriaszt, ez a lány egyszerűen csodállatos, kreatív és még sorolhatnám, ha nem halnék meg a röhögésben. Szerintem ezért nem hízok meg, mert annyit nevetünk, hogy fáj tőle a hasam és nem tudok enni olyan sokat. Mondjuk, erről lehet, hogy más lenne a havat pergető szőkének a véleménye itt rajtam.
- Hol lehet fizetni hóval, te? – kérdezem, majd indulhat a kergetőzés. Nem sok kell hozzá, és máris újra megnézzük, hogy milyen a szuper hideg hó, pompás. Ha nem vele lennék, már biztos hisztiznék, de lehet el sem jöttem volna kabát hiányában…
- Még a végén elbízod magad, ha igent mondok, szóval nem! – hazudok, és ez tökéletesen látszik, amikor nyelvet ölt rám. Ezt nem hagyhatom megtorlatlanul, így alám kerül, én lettem a győztes szerintem. Ez volt a nagydöntő, a mindent eldöntő döntő döntője! Kész passz, bárki bármit is állít!
- Oké, imádnám! És ha ne adja Merlin, auror leszel, szeretném, ha egyszer így jönnél hozzám… haza – vörösödöm bele az ötletbe, lehet, hogy a lányok szoktak a házasságról gondolkodni, de nekem sokszor eszembe jut, hogy milyen is lenne felnőttként együtt. Oké, életkor szerint már ott vagyunk, de az más. Az biztos, hogy bármi is lesz velünk, soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket. De azért jobb lenne fojtatni, amíg a kaszás el nem választ minket. Ügyes vagy Bence, még egy ilyen cuki képzelgést is el tudsz rontani. Remélem, nem most néz a fejembe!
Felkelek, miután lekászálódik rólam és elindulunk a faház felé. Közben végignevetem vele a komédiáját, néha túlságosan is mulatságos. Kiegészítem, hogy ha pedig piros havat lát, akkor az nem annak a jele, hogy egy kívánság teljesült, hanem meneküljön, mert vérfarkas járhat a környéken. A faházban ugyan nincs nagy meleg, de sokkal jobb idő van, mint odakint, és a mi a fontos, van egy csomó pokróc, ezek szerintem nemrég kerülhettek ide. Összeszedek párat és leülök Masa mellé, miközben ő ráfekszik hassal a lábaimra, én pedig betakargatom magunkat úgy, hogy a kis drága feje látszódjon csak ki. Kérdése meglepő, de nekem nem elsősorban a tanulás jut eszembe. Oké, rám férne, és miért ne, úgysem fogunk mindig tanulni – ezt csak félve gondolom egy Levitás mellett, még akkor is, ha Masám az -, talán megmutatja nekem a környéket is és mókázhatunk sokat.
- Ez meghívás?! Naná, hogy megyek, megbeszélem az ősökkel és ott leszek. Szerintem nem lesz akadálya, hogy elmenjek hozzátok. Ugye nálatok sem? – a kérdés költői, de nem akarok ajtóstul rontani Masalakba, és a kérdés elsősorban Márkra vonatkozik egyébként, gondolom, tudja ő is. Ha nem, akkor majd lopott pillanataiban fürkéssze meg a fejemet.
- Te gondolkodtál már azon, hogy jövőre végzünk és akkor utána mi lesz? Hogy mit szeretnél tanulni, vagy világot akarsz-e látni, ilyesmi – gondolkodom, és a jobb kezem mutatóujjával cirógatni kezdem a haját, vagy az arcát, attól függően merre néz. Kicsit elkomolyodtam volna? Meglehet, csak hiányzik egy kis tea, vagy valami, hogy Masával kettesbe lehessünk. Szerintem nagyon ritkán van ez, hogy nem zavarnak. Persze még most is beléphet egy Rellonos, hogy jöttünk felgyújtani a házat, maradtok? Á, a Rellonosok sem ilyenek, de na, most jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Én csak visszamosolygom rá, mert erre nem nagyon lehet mit mondani. Nagyon bírom Danát, mindig elemi erővel veti bele magát mindenbe, főleg, ha mókázás, vagy valami szabályszegés van. Na, akkor kivirul, mint a tavaszi rét, olyankor érde3mes vele igazán egy légtérben lenni. Most viszont más dolgom van, azzal kéne foglalkoznom inkább. Az első manőver bejön, hatra pillantva látom, hogy okos voltam, mert tényleg hagytam elég helyet, Dana pedig sikeresen elkerülte a balesetet. Hú, ezzel jobb lenne vigyázni, mert nem biztos, hogy Danamanót nem kapja el a hév és kockáztatni fog. Ez meg csak egy móka, még ha segíti is a fejlődést a manőverezéshez.
- Micsoda? – kiabálok vissza, mert a szélzajtól nem értem. Egy kicsit csökkentem a sebességem, mikor már beérek a karikáig érek, és szlalomozni kezdek a három karika között. Majd élesen visszafordulok az utolsó oszlopnál és befékezek. Ha elég közel volt, talán elmegy mellettem, és akkor én leszek az üldöző. Próbálom majd követni, csak ne ütközzünk! Végül bármi is lesz, hagyom, hogy elkapjon, illetve ha meglep, akkor hagynom sem kell, de nem törekedek, hogy túl hosszú legyen a kergetőzésünk. A Hold ugyan kegyes hozzánk, de jó lenne majd nappal folytatni az új szezonban, nem pedig a lelátóról nézni, vagy a gyenguszról kapni a híreket.
- Szerintem egyezzünk ki döntetlenben – mosolygok rá a végén, majd szép lassan leereszkedem a közeli páholyba. Kicsit kifújom magam, és érzem, ahogy az adrenalin alábbhagy, én pedig kezdek szétesni egy kicsit.
- Na, mesélj, mi van veled ördögfióka! - vigyorgok rá, magam elé helyezve a seprűt. – Ugye nem büntetsz meg? – összeszorítva a szám, amit, picit balra húzok, félig somolyogva kérdezem tőle. Nem sok esélyt adok a „de”-re, hacsak nem meg akar tréfálni vele. Fel fogok háborodni, megígérem, ehehe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Hogy hol? Masaaaaaa – nevetni kezdek, sőt örülten röhögni, hát hogy lehet ILYEN szóviccet elsütni? Azért a feladatról nem feledkezem el, szóval kergetőzés indul, mi pedig puffanunk a hóban, aztán fordul a kocka és maki ül a hóban… vagyis rajtam éppen, de van valami ilyesmi mugli gyermekdal valami képzelt piros ruhás fickóról, aki ajándékokat oszt.
- Megint te csalsz – vágok hülye arcot neki, de felőlem nyugodtan kiolvashat bármit a fejemből. Talán már mondtam, de nem vagyok benne biztos, hogy néha nem les bele, amikor olvasgatok egy kanapén, vagy éppen heverészve várom, hogy beszökjön hozzánk, és ő átváltozik vissza makiból úgy, hogy ne lássam meg. Ha így is van, annak csak örülök, én is meg szoktam lesni, amikor rám vár. Cuki, ahogy majszolgat a padon üldögélve, vagy éppen kergetőzik valami állatkával. Aztán persze Masa kihozza belőlem a jövőbelátó agyamentet és hülyeségeket beszélek. Talán úgy mondanám mégis, hogy kissé előreszaladtam az időben. Lehet, hogy nem kéne megijeszteni magunkat ezzel. Ráérünk még azon gondolkodni, hogy öregkorukban tökmagokkal dobáljuk majd egymást, mert nem vitte ki valaki a szemetet. Látom azt is, hogy elpirul, szóval cselekszem és megölelgetem, a két pulóverembe húzom, ami alatt átfagyni kívánó testrészeim lapulnak.
Szerencsére odafent már van néhány pokróc és gyorsan be is burkolózunk. Oké, Masának nem kéne, de nekem muszáj, remélem nem betegszem meg. Utálom inni azokat az undorító ízű gyógyfőzeteket, pfejj.
- Úúúú, megyek! – vigyorgok két marékkal, de Márk említési visszább veszi a mosolyom szélességét. – Oké, majd véletlenül nem találkozunk vele – vonok végül vállat, olyan nagy gond mi lehetne? Márk ugyan nem kedvel, de azon kívül, hogy csúnyán néz rám, még nem tett lépéseket ellenem. tudnám mi baja, biztos jobban kijönnénk, de valamiért nem szimpatizál velem, emiatt én sem tudok felhőtlen lenni, ha a közelben van. Pedig még csak ég sem vagyok.
- Csokitesztelő! Jó gondolat – mosolyodom el felette, és továbbra is szórakázok a hajával. Közben látom, hogy bekomolyodik kissé, ilyen is ritkán van, hogy látom. Vagy olyankor, amikor én ott vagyok, sokkal vidámabb, ami elmondható rólam is. Te jó Merlin alsógatyája, milyen rég volt az a dolog a barlangban! Azóta is a vízesésnél lógok be hozzá, ha úgy esik… Kicsit odébb billentem a fejem, hogy lássam a szemeit, mikor elmondja, hogy tetszik neki az auror témakör. Hú! Komoly terv, én nem tudom, hogy megbírkoznék-e ilyesmivel.
- Mentálisan? Értem mire gondolsz, de ne aggódj emiatt, szerintem szuper auror lehetsz, ha azt szeretnéd. De most komolyan – megpróbálom felhúzni magam mellé, és átölelni, a fejem az övéhez dönteni. – Voltál már iskolaelső, prefektus, kviddicses, meg most is ügyes vagy mindenben. Nem hiszem, hogy az aurorság kifogna rajtad. Nem mellesleg legilimentor is leszel addigra, amihez azért kell sok minden. De, ha nem megveszem a helyed - nevetek fel, kissé furcsábban, mint szoktam, mert tényleg megtenném érte. Igaz, pénzem az nincs rá, de hát szeretek a kedvében járni.
- Én nem tudom, mi leszek, nekem még csak elképzelésem sincs. Talán gyógyító, vagy állatokkal foglalkozó valaki – tűnődöm el, de nem jutok igazán dűlőre magammal. Tényleg el vagyok veszve, hogy mi legyen belőlem. Ha jobban menne a kviddics, még azt is megpróbálhatnám, de nem hiszem, hogy annyira tehetséges lennék. Nagyot sóhajtok és csak bámulok magam elé… kicsit befáradhattunk.
- A csehóban, mi? – felé fordulok és rámosolygok szélesen, majd nevetni kezdek hangosan, átölelem őt és nevetek, a fejem pedig a vállán remeg a röhögéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végül leszállunk, ennyi kockázatos móka még belefért, de tényleg nem lenne túlságosan jóötlet, ha húznánk a szerencsénk fonalát egy pengén tovább. Egyébként is úgy látom, hogy megfáradt a szöszke, de imádom, ahogy tartja magát. Szerintem mikor hazaér, lefekszik, mint egy kis béka. Kár, hogy ne fényképezi le nekem valaki, imádnám cinkelni vele.
- Azt mindjárt gondoltam – mondom és hasonlóan hozzá, leteszem a seprűt, hogy ne zavarjon a beszélgetésben. Végigpillantok rajta, és kíváncsian várom, hogy mi történt vele. Sajnos tényleg elég régóta nem beszéltünk, de mit lehet tenni, sok elfoglaltságunk volt, meg ő is randizgatott ugye, mint azt hamarosan el is mondta. Közben a kérdéseire bólogatok, emlékszem a véla srácra, meg arra, hogy beszéltük, hogy vigyázzon vele, na meg, ha ennyire elzárkózó, akkor tényleg lehet, hogy csak azt akarja. Nem tudom, nem ismerem a srácot egyáltalán, szóval lehet, hogy tényleg csak keresi még önmagát, vagy egyszerűen ilyen.
- Baráti státuszban – ismétlem utána furán nézve rá. -  Mi is státuszban vagyunk, kiskacsa? –  viccelődöm egy kicsit, és átölelem a jobb kezemmel megrázva a vállát, majd visszahelyezem a karom magam elé. –Örülök, hogy sikerült rájönnöd az igazságra és jól végződött – támogatom őt, még a Mihaillal kapcsolatban is, de nem fogok hazudni neki, mert egy barát megérdemli az őszinteséget.
- Na, Soma mindjárt jobban hangzik, mint Mihail… de nem ismerem. Viszont örülök neki, hogy boldog vagy végre, rád fért igazán. Néha ilyen kis szomorú voltál, láttalak ám órákon – vállalom meg, hogy kicsit megdőljön bele, olyan barátian. Tudtam, hogy hamarosan rá térünk az én dolgaimra is, addig ki kéne találnom valami vicceset, amivel egy kicsit megvezethetem. De nem jut eszembe semmi okos, így nem tudom, hogy mihez kezd majd a válasszal.
- Nem sok minden. Bár képzeld, a Karácsonyt Masáéknál töltöttük és tök jó volt. Legalábbis a 26.-a reggelig. Karolát ismered? Márk ágyában talált rájuk Masa, de amúgy rendes volt a srác, mert Karola berúgott a karácsonyi bulin és kimentette. Csaaaak… nem emlékezett semmire az előző napból. Szóval Masa meg reggel poénból rájuk tört és nem tudta, hogy Márk nincs egyedül. Gondolhatod… - mosolygok is meg nem is, mert a reggelis dolgot nem akarom elmondani neki. Maradjon meg Márk hősnek. – Amúgy az is kiderült, hogy Karola a sokadik unokatesóm, és most felveszem a jófej nagybáty szerepét. Például venni fogunk egy telót neki, mert a családja tudod, ilyen nagyon sznob, aztán gőze sincs a muglis dolgokról. Amúgy jó fej Karcsi, érdemes lenne megismerkedned vele – mosolygok immár, mert tényleg jó fej a csajszi, és nem csodálom, ha Márknak tetszik, pedig csak 15 éves.
- Szóval semmi nem történt velem -  nevetek, majd felhozom, hogy milyen büntit is kaphatnék, ha már megszegem itt a csudaszigorú házirendet.
- Százat? Egy baráti státuszban lévő egyénnek? – hitetlenkedem, majd felállok és felveszem a fekvőtámasz pozíciót Viccesen nézhetünk ki így a holdfényben, de hát ő prefi, szóval az van, amit mond. Legalábbis bizonyos  esetekben, haha. Le is nyomok két fekvőtámaszt és ránézek?
- Nem elég ennyi, csókolom? – nézek rá kiskutya szemekkel, legörbített ajkakkal, persze nevetni fogok nemsokára. És remélem nem veszi a fáradságot, hogy rám üljön, vagy mit tudom én…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Márkóban meg tudunk egyezni, bármilyen elkerülési manőverben benne vagyok. Tényleg csak az zavar, hogy láthatóan nem tetszik neki, hogy Masa mellett vagyok, de most mit tehetnék? Annyira viszont nem zavar, hogy komolyabban érdekeljen erről a véleménye, egyelőre. Masa arca mint egy nyitott könyv, de én is csak mosolygok rá. Arra kíváncsi lennék, ha benéznék a fejébe, mi járna az aranyos kis kobakban, de megfogadtam, hogy nem teszek ilyet vele. Akkor sem, ha ő néha becsászkál, de nem hiszem, hogy ilyet tenne. Amúgy sem találna semmi olyat, amit már eddig ne tudott volna, vagy nem tájékoztatnám az aktuális eseményekről. Általában a Félszeműben úgyis elmondunk egymásnak mindent, szóval senki sem marad le a másik életéről igazán. Sokkal jobban házban bent lenni, igaz, az, hogy nem mozgok, így az itteni melegség párosul azzal, hogy nem melegítem magam, de szerencsére itt van mellettem a szalmaszőke társam, aki minden körülmények között az operában volt segít rajtam, ha mellettem van. Kicsit furcsa is nekem, hogy beváltott komolyabba, és elgondolkodik az egészen. Oké, én kérdeztem, de látom, hogy máshogy járt az agya, nem csak a Masáskodáson.
- Igazad van, mindent meg kell fontolni az életben. Ahogy szoktuk – egy mosolyt villantok felé, majd metakommunikálva szeretném kérni, hogy hozzám bújjon, átölelés célja kivitelezésének tekintetében. Természetesen már jön is, és többet is tesz annál, jó szorosan melegíteni kezd. Na, most mondja nekem valaki, hogy nem cuki, hanem csak hibbant? Lehet, hogy csak nekem jár ez, de akkor meg jól esik. Mindjárt melegebb is lesz, kicsit belepirulok, mégiscsak egy intim dolog ez, bármennyire nem újdonság. Addig elmondom neki az őrült és be nem tartható terveimet vele kapcsolatban, ha munkába kell állnia.
- Hát… arra alkalmatlan vagyok szerintem – de tényleg, nem bírom az erőszakot, és bár a gurkóval örülök, ha eltalálok valakit, meglátom a gyenguszon és én érzem rosszul magam tőle. Fizikailag ő, de értitek. Felfigyelek arra, hogy jól esik neki ez a dolog is – nem a kviddicses, hanem a bevásárlásos -, és ha besütne a Hold, lehet, hogy még én is meghatódnék. Jólesik, hogy jólesik, na.
- Én nem érzem olyan fontos dolognak a pénzt, inkább segítenék másokon, vagy varázslényeken – osztom meg a hirtelen kipattant ötletet vele. Nem igazán tudom, hogy mi szeretnék lenni, de jövőre muszáj lesz már kitalálni legalább nagyjából, hogy mi merre hány méter. Hirtelen feláll a szőr a nyakamon, ahogy beleszuszog, és a gerincem mentén is hideg lesz… jaj, te lány, miért teszed ezt velem? Abba ne hagyd!
- Értem – mosolyodok el, hogyne érteném. Ha én nem érteném, akkor… ja, Márkó még értheti. Na, mindegy, jól esett volna azt gondolnom, hogy őt csak én értem igazán, de ez nem így van. Talán majd egyszer változik a helyzet és én leszek a Masakiismerő kisiparos. Haha, ezt még én sem hiszem el! Hagyom, hogy szórakozzon az ujjaimmal, én pedig már rég piszkálom a haját, most vettem észre. Olyan puha is, meg cuki is, ahogy Masa maga.
- Külföldre? – ismétlem vissza. – Mi célból? Azt hiszem elárultam a választ – kuncogok, majd belenézek azokba a csoda szemekbe. – Kirándulni, más kultúrákat megnézni szívesen mennék. Amúgy pedig fogalmam sincs. Ezek szerint te elmennél innen? – kérdezek vissza, elég kézenfekvő a kérdés. Hirtelen tolom el magamtól és egy hatalmasat tüsszentek, igyekezek nem felé szórni a bacikat. Ismétlés a tudás anyja, így lesz még egy, a zsepivel, amit gyorsan előhalászok, eltüntetem az undormányos dolgokat.
- Van teád? Nekem elfogyott – pislogok rá, majd gyorsan magamhoz szorítom. – Ne haragudj, nem akartalak beteríteni – kérek elnézést a hirtelen mozdulat miatt. – Megyünk? Félek, hogy bármennyire is meleg vagy, már késő - a mutatóujjammal, ami tiszta, cirógatni kezdem az arcát, finom köröket írok vele. – Annyira egy barom vagyok, hogy nem hoztam kabátot. De… nagy pizza lesz a jutalmam – nevetek, majd megvárom, hogy le akarjon szállni rólam, de akkor felkapom, felállok és megpörgetem.
- Mehetünk, hölgyem? – kérdezem és az ujjaimat az övébe fűzbe – nem, nem a nadrágövébe – elindulunk, ha ő is szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Csak nevetek, ahogy visszapiszkál, megszoktam már ezt tőle, és valószínűleg el is várom. ha nem tenné, biztosan rákérdeznék, hogy mi baja van. Örülök, hogy ő volt az egyike azoknak, akiket megismertem, és valamiért mégsem gondoltam vele többre barátságnál. Csak olyan fiúsan, hogy na, de az már régen volt. Tökre örülök, hogy van egy igazi lánybarátom is, aki hasonló habitusú, mint Masa. Hmm, lehet, hogy ezen el kéne gondolkodnom… de például Alízka, vagy Lau – jujj, de régen láttam már őket, jó Merlin – teljesen más karakterek, szóval mégsem csak a bolondos embereket kedvelem. Ami kicsit furább, hogy srácból, meg nemigen van. Falkont már egy éve nem láttam a szobán kívül, akkor is csak köszöntünk, a többiekre maximum órákról emlékszem, és nagyjából szünetekben dumálunk semmi értelmesről.
- Oké, oké, de ne legyünk hivatalosak a státusszal. Persze, hogy legjobb barátok vagyunk te. Még akkor is számíthatsz rám, amikor utálsz éppen – na, most már ezt tényleg kibeszéltük ezt, szóval inkább térjünk át az ő szerelmi életére, az enyém úgysem olyan változó, mint az övé. Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes az enyém, mert tele van élménnyel. A nyelvnyújtásból már szerintem medált csinálhatna és mutogathatná, hogy éppen mire gondol. Nevetek a lükézésre, mostanában a csípős szája is visszatért, de egy kicsit moderáltabb formában.
- Nem állom, mert szerintem is lesz. Túl nagy bolondság az, ami köztük van, nem lehet, hogy ne legyen semmi – persze más kérdés, hogy Karola az unokahúgom és még csak tizenöt éves, Márkó, meg annyi, mint én. De persze, miért is ne lehetne szerelem belőle, nem korhoz kötött ez, kérdezzétek meg Theont. Fujj, inkább mégse kérdezzétek meg azt a srácot! De a telefont nem hagyhattam ki, és finoman célozgatok is, hogy nem kéne állandóan dumálni, de persze fognak.
- Jó, majd külön csevegőbe – most rajtam a sor nyelvnyújtás-ügyileg, és rám jön a nevethetnék is, mert tuti lesz külön csoportjuk a csajoknak, amikor arról van szó, ami nem rám tartozik. Nem tudom, hogy mi lehetne ilyen, de biztos van.
- Oké, menjünk – csapok le az alkalomra, még úgysem voltam a kísértetházban, nem tudom, hogy milyen lehet, de mindig kíváncsi voltam rá. Aztán egyedül nem volt kedvem, meg gondolom valamennyire rémisztő is, nem baj, ha van valaki még velem, úgy nagyobb az Eridonos bátorság is.
Miért is ne büntetne meg?! A legjobb barátját?! A fene sem érti a csajokat. Nem beszélve arról, hogy szurkolni kezd. Tíz fekvőtámasz miatt, mi ütött belé?
- Jobb poénjaid voltak eddig – csinálom tovább, és odalép hozzám, majd rám ül. Nem mondom, vagy háromszor még kinyomom, de utána így bemelegítés nélkül nekem elegem lett az egészből, így nem mozdulok a földről. Annyira nyomom ki magam, hogy kapjak még levegőt, mielőtt szépen a lelátóba építene.
- Remélem tetszik, te perszóna – nyöszörgöm alatta, pedig biztos vagyok benne, hogy egy mozdulattal le tudnám lökni magamról, ha nagyon akarnám. De most belemegyek a játékba, hogy ő a nagy prefektus. Amúgy tényleg vicces, hogy olyan hülye vagyok, hogy megcsinálom.
- Többet nem csinálok, akár le is vonhatsz – próbálok felé fordulni és olyan arcot vágni, amitől remélhetőleg megijed. Most én jövök a szívatással, kisanyám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fülembe bedugva szól valami mugli zene a mobilomból, jókedvűen, jobbra-balra dülöngélve sétálok a rét felé, néha még szökkenek is vidáman egyet. Randira hívtam az én drágámat, hogy nézzünk egy kis Holdfényt és próbáljuk szőni valamit a sugaraiból, na meg megjelent az Edictum is, kíváncsi vagyok, hogy most melyikünkről találtak ki valami vicces pletykát. A kviddicsmeccset is megúsztuk egyelőre úgy nagyjából, a mezcserés támadás mindent megért, azokat az arcokat soha nem fogom elfelejteni. Szóval már nagyon várom, hogy újra a karjaimba vehessem ezt az édes bolondot, mert a baglyokkal is kezdenünk kell majd valamit, meg kéne beszélni a részleteket. Hú, nagyon jó ez a szám, felvidulok tőle. Elkezdtem beleásni a magyar mugli zenébe magam, és nagyon jók is vannak, de tényleg, az utóbbi napokban szinte bedugott füllel jártam, és élveztem minden percét. De miért is ne élvezném? Minden vizsgám megvan, jön a szünet és rengeteg tervem van Masával kapcsolatban, meg Márkóval is. Azt hiszem a bátyó is megkedvelt már valamennyire, vagy legalábbis kevésbé mutat ellenszenvet irányomba, mint korábban, attól függetlenül, hogy a megbeszélésünk vége nem alakult túl… optimálisan. De most hagyjuk is őt, hiszen hamarosan odaérek, a kavicsos talaj megropog a talpam alatt, ahogy a szürkületben a rét a látótávolságomban ér. A kedvenc padunkat már messziről próbálom kiszúrni, és Masa már ott is üldögél rajta. Olyan gyönyörű és én olyan szerelmes vagyok belé, hogy el nem tudom mondani. Aki nem látja meg benne a szépséget a zizisége mellett, az eléggé vak, pedig valójában tényleg csodás teremtés, felhőtlen – mások szerint felelőtlen – viselkedése pedig mindig mosolyt csal az arcokra, ahogy nekem is most. Kicsit meggyorsítom a lépteimet, de aztán mégis lopózni kezdek és megpróbálok mögé osonni. Előtte még kihúzom a fülemből a dugókat, hogy ne zavarjon és kikapcsolom a zenét is. Remélem, nem ma küld valamit félre megint Karola, amit Márknak szánt, az a múltkor vicces volt. Lassan közelítek Masa felé, majd hirtelen karolom át.
- Én vagyok a vérnyenyec és most elfogtalak. Halljam az utolsó kívánságod! – fejem bebújtatom a válla mellett, hogy csókot lophassak tőle, mosolyom nem is lehetne szélesebb, szemem pedig csillogóbb. Az biztos, hogy a boldogságom hónapok óta csúcsra van járatva, és ha Masa nem is mindig vevő erre, engem az nem zavar. Talán én egy kicsit jobban bele vagyok esve, mint maci a málnásba, ahogy a muglik mondják. De őt sem kell félteni, kimutatja ő az érzéseit, és érezteti, hogy számít rám mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hűha, tényleg megvan a ninjutsu mestere cím - vajon érdemes belekezdenem Masának a magyarázatba később, vagy nem érdekli a dolog? - simán átkarolom, és érzem, ahogy rázkódik a meglepetéstől. Háhá, egy null ide szívecském, én vagyok a jobb kém! A csók megint nem jön, ez kissé elszomorít, de azért a mosolyomból marad egy halvánnyi. Aztán meglátom mi a baj, talán megfázott, de tudhatná, hogy nem érdekel, ráadásul az arcán zavart vélek felfedezni. Hmm, látom, hogy az újságra siklik a szép szemének tekintete, talán abban lehet valami? A múltkoriban is összehozták Ambrózyval, de az azért szerintem nevetséges. Én jót röhögtem rajta, bár nem kérdeztem rá, minek? Engem szeret. A kívánság az kívánság viszont, szóval mellé ülök. Tényleg van valami... talán, megbántottam valamivel? A meccseket nem bírja elviselni?
- Oké, itt ülök, kívánság pipa - kedvesen elmosolyodom, mert hiába na, szeretek vele kettesben lenni. Annyi barátunk van, hogy az ilyen pillanatok azért nem olyan sűrűk ám. Magam mellé teszem az újságot és nézem őt. Valami. Nem. Stimmel. A kezemmel közelítek, mint egy pók felé, el akarom érni az övét.
- Hallgatag vagy ma, valamit elrontottam? - próbálok belátni a fejébe, de mivel a gondolatolvasásig sosem jutok el, és egyébként sem néznék bele,így marad a szuggerálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Köszönöd? - szép lassan hervad ám az a mosoly az ilyen dumákra. Fura, meglehetősen fura és valami a gyomromban jeges fuvallatként kezdi összeszorítani ott azt a valamit. Nem volt még sosem ilyen. Tuti elrontottam valamit, ki kell javítanom, vagy.. nem? De mit? Valaminek lennie kell a háttérben. Mégis Ambrózy? Ne légy nevetséges Bence! Az az ember egy állat, és Masát is kiklopfolta, meg Márkót is az előző meccsen. Jó, Masát nem akarta, de nem láttam, hogy annyira bánkódott volna miatta...
- Huhh - bár őszintén hangzott, a gyomorgörcsöm nem nagyon akar elmúlni, mert a mozdulatai egy kicsit mást mutatnak. Igaz a keze összefűződik az enyémmel, szóval tényleg nem lehet nagy baj. Egészen a következő mondatáig ezt hiszem. Aztán megállok minden mozdulatban, talán a kezét is megszorítom véletlenül erősebben, mint kéne.
- Hogy mi? - nyögöm ki nagyon halkan, mert a szám kiszárad, a szívem vadul ver, a kezem elernyed végre az övén, és lever a víz. - Mi... - a szavak nem érkeznek meg, a szemeim nedvesedni kezdenek. TUDOM, hogy komolyan mondja, nem, nem viccel! Mit csinálhattam? Mit csinálhatott? Mi történt? - Miért? - a kérdés ott döngeti a szívem, a lelkembe éles karmokkal mar az az egyetlen szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

"Szakítsunk". Ezernyi gondolat száguld át a fejemen, érzem, ahogy visszaszorít a kezemre. Olyan, mintha erre készült volna, olyan, mintha tudná, hogy mit reagálok és... elárulva érzem magam, megszégyenítve és irtózatosan fáj! Fájt, amikor én mondtam ki Nórinak, de nem fájt ennyire semmi, soha-soha. Igaz, az más volt, ott eltűntem és volt idő kiszeretni belőlem, vagy őbelőle. Igaz, az nem ilyen volt, Masa más, őt szeretem teljes szívemből! De ő nem, ha ilyet mond, akkor nem. Nem tudom mennyi idő telik el, hogy visszakérdezek, de tudnom kell. Érzem, hogy feszülök és remegek, nem tudom, hogy a könnyeimet férfiként képes vagyok e visszatartani. Most volt a huszadik szülinapom is, akkor még... nem, akkor sem volt olyan. Talán sosem volt, csak én szerettem volna? Nem, ez lehetetlen, ez egy olyan előadás, amire nem kellene hivatalosaknak lennünk! A válasz pedig nem jön tőle, látom, ahogy tátog, látom, ahogy az arca eltorzul egy olyan helyzetbe, ahogy még sosem láttam. Nem bírom tovább, érzem, ahogy a könnycseppem elindul lefelé, de hé! Én férfi vagyok! Ki kell bírnom! Lassan megpróbálom kihúzni a kezem az övéből, de nem fordítom el a tekintetem.
- Nem értem - a hangok nem evilágiak, nekem nincs ilyen nyüszögő, félig kiszívott hangom, de nem tehetek róla. Talán még meg lehet beszélni, igaz? Talán még van remény! Lehunyom a szemeimet egy pillantra, és megpróbálok erőt meríteni valahonnan, lehet, hogy a Holdfényből, vagy a bennem lévő szeretetből. Mert...
- Masa, sze... - próbálom kinyögni, de nem megy, ő nem szerethet, ha azzal kezdi, hogy ne legyünk együtt többé. -... retlek - mégis elsusogom, és kezdem érezni, hogy a gyomrom szorításából más is fakad már. Düh, tehetetlen düh. - Mondd el! - nem, nem kérem már, tudni akarom! Akarom, hogy miért tépi ki a szívemet és forgat meg benne egy kést!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Te? Kérdezném, de a hangom ma cserben hagy. Valahogy érzem, hogy ma nem fogunk az Edictumon röhögni, nem fogunk Holdfényből állatokat szőni, sőt... semmit sem fogunk együtt csinálni. A keze elindul felém, az én fejem pedig automatikusan a kezei felé, hiszen ez a természetes. Egyszerre állunk le és húzódunk vissza, mintha valaki fentről marionettbábúként rángatná csendes kompozíciónkat. Hogy rohadna ketté! Nem, nem Masa, ő szép és jó és vicces és szeret és... szeret?
- Szeretsz? - nézek rá olyan zavartan, amilyenre csak Lóránt Bence képes lehet. Most mi lesz, szakítani akarsz, vagy szeretsz? És mi lenne, ah megosztanám vele ezeket, nem csak magamban mondogatnám? Ohh, ott az a de. A de egy nem jó szó, utálom! Viszont kezdem elveszíteni a türelmemet is, mert ezt nem szabadna velem csinálnia! Merlin segíts, mit rontottam el?
- Aha - hátradőlök és érzem a hideg pad támláját. Az összes könnycseppet kitörlöm a szemeimből. Dacosan pillantok vissza rá. Aztán magam elé... aztán csak... elkezdek hangtalanul sírni.
- Miért? - fordulok felé, rohadtul nem érdekel, hogy könnyezek. - Tetszik valaki más? Mondd azt, akkor, megértem - pedig ez hazugság. Ő is tudja, mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Most nem értek meg semmit, sem őt, sem a helyzetet.
- És most, hogy kimondtad, jobb neked? - felpattanok és elé megyek. Fel-alá járkálok, és eszembe jutnak apró jelek. Csókok, elhúzódások, figyelmen kívül hagyott dolgok. - Mióta nem szeretsz? És miért nem szóltál? - hangom vádlón csattan és túl hangosan csattan, nem tudom máshogy csinálni, a lány akit szerettem, elárult, elárulta a szerelmünket. Megint letörlöm a könnyeim, dacosan, energikus mozdulatokkal. Várom a magyarázatot.