Petheő-Gönczy Bíboranna
Outfit

Szép idő és ismeretlen terep, mi kell még egy kis felfedezéshez?
Órák után felszaladtam a szobámba ledobni a talárom, magamhoz venni egy-két apróságot, aztán egy szimpatikusnak tűnő folyóson elindultam a szabadba. Röpke félóra alatt sikerült is...
Mire kiértem már meg is bántam az ötletet. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen ellehet veszni? De, ha másért nem is a végén érzet mámorért megérte.
Diadalmas mosollyal az arcomon kiléptem az ajtón és elindultam sétálni, néhány kanyar után találtam egy viszonylag csendes padokkal határolt terültet. Rövid gondolkozás után elkezdtem keresni magamnak egy szabad padot, majd belátva, hogy ez kudarc egy kevésbé emberekkel telit. Némi nézelődés után feltűnt egy egyedül üldögélő korombeli lány és elindultam felé. Mielőtt elé léptem barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Amíg a választ vártam megszemléltem a csajt. Nagyon szeplős, élénk vörös hajú és kissé kislányos, kétlem, hogy egy házba tartoznánk. De azért fejben végig futtattam az eddig látott velem egy házba tartó korombelieket.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Elég nyugodt ez az iskola, már legalábbis belül. Amit kiérek körül vesz a nyüzsgős, bár ez nem meglepő az időt tekintve.
Megigazítom a félre csúszott nyakláncom és elindulok felfedezni, ahogy terveztem. Miközben sétálok megszemlélem az utamba akadó diákokat, rámosolygok egy-két helyes fiúra. Nem is rossz az itteni felhozatal.
A nézelődés mellett nem is tudom, hogyan, de találok egy csendesebb területet. Körül futtatom a tekintetem, igazán kellemes, hangulatos hely, tökéletes a pihenésre. Elkezdek szabad ülőhelyet keresni, végül megállapodok egy velem kb egyidős lánynál, mosolyogva ráköszönök. Ezzel egy időben ő elmond egy varázs igét és felrobban a tolltartója. Lehervad a mosoly az ajkamról, pillanatokig csak döbbenten nézem a tintás csajt. Aztán, amint felocsúdok elkezdek nevetni. Hát ez kész, jobb embert nem is szemelhettem volna ki magamnak, megvan a mai mosoly adagom.
Amikor sikerül valamennyire összeszednem magam és már éppen valami bocsánat félét kezdenék kinyögni észre veszem, hogy engem is összefestékezett. Éljen, ennyit a fehér kardigánomról. Bosszúsan felsóhajtok, közben pedig leveszem az említett ruhadarabot. A látvány elkeserítő, ez bizony nem fog kijönni...
Haragos tekintettel fordulok vissza a lányhoz.
-Ez most komoly?!
Teszek néhány lépés a pad festék mentes része felé, aztán leülök és vissza fordulok a ruha gyilkos irányába, magyarázatra várva.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Néhány napja vagyok az iskolában, eddig elég kellemes, kissé eseménytelen. A házamba tartózókkal még nem volt összezördülésem, a többi meg nem tud érdekelni. Végül is kit zavar, ha néhányan fagyosan méregetnek vagy hasonló? Én nem fogok megváltozni pár kényes liba miatt, sőt inkább mulattatnak az ilyenek. Szóval mondhatom, hogy az első estém leszámítva zökkenő mentesen veszem az akadályokat. Vagyis mondhattam...
Az még hagyján, hogy összetintázott, de még ő szól be nekem. Hát az agyam eldobom, már rég lejárt a kötelező talár viselés ideje, mindenki nélküle mászkál körülöttünk. Nem igaz, hogy nem látja. Már éppen készülnék kiosztani amikor észre veszi magát, szerencséjére...
Fagyosan bólintok, hát persze, minden napos, csak ép nem nekem. Kissé gúnyos mosollyal felelek.
-Aha, szóval nap, mint nap összekensz valakit amikor élőművészetet csinálsz magadból. Ez igazán érdekes.
Egy gyors pillantással végig mérem az immár erősen tintás csajt.
-Művész programos vagy talán?
Amíg a reakciót várom, elkezdem vizsgálgatni a ruhám, szerencsére csak a kardigánom viseli magán a találkozás nyomait.
Mire újra felnézek a lány kissé tintás kezével kerülök szembe, ő pedig közben bemutatkozik. Meglepetten pillantok a kezére majd az arcára és vissza. Úgy tűnik komolyan gondolja. Elfintorodom, esélytelen, hogy még a kezemet is össze tintázzam. Kurta biccentés mellett válaszolok.
-Melissa Von vagyok. Szintén első évfolyam, Rellon.

Bíboranna

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mulattat vagy inkább bosszant a csaj. A szerencsétlensége elég szórakoztató, végül is melyik boszi ront el egy ilyen egyszerű bűbájt? Apropó bűbáj, talán meg tudom menteni a kardigánom! Amíg én a megfelelő ige után kutatok a fejemben, ő reagál a művészetes megjegyzésemre. Nem idevalósi? Ezzel meg mire akar utalni?
-Mi?
Ránézek az arcára és leesik, szóval vagy mugli vagy félmugli származású. Hm...ez még érdekes is lehet. Unott arccal folytatom a beszédet.
-Szóval azért vagy béna, mert muglik a szüleid. Ez aztán a komoly indok.
A végére már gúnyos mosoly jelenik meg az ajkamon. Egy határozott mozdulattal belenyúlok a táskámba és kiveszem a pálcám. Aztán újra felé fordulok, apró fagyos mosollyal nézek rá pár pillanatig. A kardigánomra fordítom a tekintetem. Nyugodt határozott hangom elkezdek varázsolni.
-Suvickus!
A folt nagyrészt eltűnik, már csak néhány apró makacs pötty mutatja a szerencsétlen találkozás nyomát, nem is rossz. Kissé öntelt mosollyal fordulok vissza.
-Látod nem nagy ügy.
Ezután túl esik a szokásos udvariassági körökön. A neve érdekes, nem hallottam még a Bíborannát, kellemes csengése van. Egy újabb bólintással válaszolok közben. Persze, persze én is örülök.
Amíg ő összehúzott szemöldökkel vizsgálgat én unottan nézek vissza rá, a Navinésekről nem tudok sok mindent, szóval ez alapján nem kaptam plusz infót, nekem a házak egyelőre leginkább színekben különülnek el.
A gondolataimból a kérdése ráz fel. Finoman bólintok, persze, hogy nem látott még.
-Néhány napja érkeztem.

Bíboranna

Informatika. Hm...az lenne az amivel a muglik a varázslatot helyettesítik? Nem hangzik túl érdekesnek, nem is lehet túl nehéz, egy-két nap alatt biztos rájönnék a titkára. Ezt egy újabb fagyos mosollyal közlöm is.
-Kétlem, hogy olyan nagy ügy lenne. Bár biztos érdekes tapasztalat.
Csak tudnám mit vigyorog ilyen bájosan rám? Talán nem épeszű? Vagy ez a háza adottsága? Érdekes lehet, ha mindenkivel ennyire kedvesek..
Azt hiszem itt az ideje elolvasnom a házak jellemzését, biztos sok érdekes jellemzővel találkozom majd. Nos, ha más haszna nem is volt ennek a találkozásnak az érdeklődésemet felkeltette, már csak a kardigánomat sajnálom. Kis gondolkozás után eszembe jut egy varázslat ami talán segíthet. Gyorsan ki is próbálom. A siker majdnem teljes, a folt nagy része kijön. Öntelt mosollyal nézek a lányra, de ez szinte azonnal le is hervad az ajkamról. He? Semmi gúny? Tényleg nagyon furcsa a csaj. Na, de lépjünk ezen ráérek később gondolkozni, pillanatok alatt visszatér a mosoly az arcomra és biccentek.
Az iskolára terelődik a téma, elkezd arról beszélni mikor jött. Türelmesen hallgatom, bár nem értem mért osztja ezt meg velem. Amíg beszél én némán nézem, ahogy megpróbálja eltüntetni a tintás zsebkendő tömeget. Hirtelen váltással felnéz, én pedig enyhe értetlenséggel nézek rá. A kérdés még értem is, de azt nem, hogy mért jön közelebb. Aztán leesik, segítséget szeretne, hát....végül is nem árt, ha meg van az embernek a napi egy jó cselekedete. Felemel a pálcám és intek az arca felé.
-Suvickus!
Aztán csak némán nézem az arcát, hát lejött a tinta.... Az első sok után a számra teszem a kezem, hogy elfojtsam a nevetésem. A bűbáj jobban többet leszedet, mint kellet volna, az arca tintás feléről a tintával együtt majdnem az összes szeplő is eltűnt. Úgyhogy, most roppant érdekes kontraszt van a két fél között.
Nagy nehezen legyőzőm a nevetési ingerem és elkezdek a táskámban tükör után keresni, közben csak úgy mellékesen megosztom vele a hatást.
-A tintától sikerült megszabadítanom és bónuszként a legtöbb szeplőd is eltűnt.  

Bíboranna

Nem igazán értem mért néz rám hitetlenkedve amikor kijelentem, hogy annyira nem lehet nehéz az info akár micsoda. Hisz az is csak egy tárgy, ergo nem lehetetlen, ha mindenki másnak megy, nekem mért ne? Nem vagyok hülye...
Az arckifejezéshez kapcsolva megpróbálja megcáfolni a kijelentésem. Unottan, reagálok.
-Gondolom, akkor neked nem ment.
Ez mondjuk nem tud meglepni, ha egy egyszerű varázslattal felsül, amit pedig biztos régóta gyakorolnak, akkor nem meglepő, hogy másban sem jeleskedik.
Mielőtt ezt kifejthetném neki tovább terelődik a téma. Szóba kerül az iskolába érkezés és még pár dolog. Aztán egyszer csak közelebb csúszik hozzá, én pedig csak nehezen állom meg, hogy hátrébb csússzak. Egy ideig csak értetlenül nézek rá. Segítsek neki? Hát....a gyakorlásként felfognak annyira nem hangzik rosszul.
Felemelem a pálcán, ő ezzel egy időben feljajdul. Enyhe elégedettség érzek, már késő bánat. Elmondom a varázsigét, egy kicsit megbotlik a hangom közben.
Nos, a kívánt hatáson is túl teljesítettem. Ez igazán érdekes, legalábbis nekem, a navinés nem biztos, hogy értékelni fogja. A mosolyom elrejtésére való célzattal elkezdek tükör után keresgélni a táskámban, közben közlöm vele a hatást. Egy ideig csak hitetlenkedve néz, majd ő is tükör után kezd keresgélni, ezért én felhagyok a folyamattal és kíváncsian figyelem az arcát. Elsápad, elkerekednek a szemei, azt hiszem elég sokkoló hatást értem el.
A kérdés hallatán enyhe sértettséggel elfintorodom, még, hogy elment az eszem, inkább örülhetne. Mindenki el akarja tüntetni a szeplőit, neki pedig megetettem én ingyen, csak úgy kedvességből. Még, ha nem is szándékosan...
Mire bármit válaszolhatnék összeszedi magát és elkezd kiabálni velem. Elsőre fel sem fogom, ő tényleg velem kiabál? Aztán rá nézek a haragos arcára, komolyan gondolja. Bennem is fellobban a harag, hisz ő kérte a segítséget, nehogy már neki álljon feljebb.
-Ch..Más ennek örülne és azt kérné, hogy a másik oldallal is tegyem meg. Nem pedig hisztis kisgyerekként reagálna.
Sértődötten veszem vissza a kardigánom és állok fel, nem vagyok hajlandó ilyen buta vitát lefolytatni.

Bíboranna

Hisztis, pont, olyan mint egy hisztis gyerek. Egy elrontott varázslat nem a világ vége, én több tucat ilyennek voltam az áldozata. Elmegy a gyengélkedőre és kész vagy csak vár néhány napot. Nem történt semmi sokkoló, most egy kicsit aszimmetrikus, de lehetne rosszabb is...sőt, ha tovább nyavalyog nekem lesz is. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánás módot, mikor csak segítettem. Elképzelni sem tudom mit várt, elsős vagyok...
Sértett arccal szedem össze a holmim. Biztos nem maradok itt és hallgatom őt, inkább egy újabb büntetés. Felállok, vettek egy utolsónak szánt pillantást a lányra, aztán meglepetten pislogok. Sír? Miért sír? Előbb még üvöltött...
Zavartan túrok bele a hajamba, hát ezt nem hiszem el. Mit kellene csinálnom egy síró emberrel?
Némi habozás után megszólalok.
-Menj el a gyengélkedőre, ott majd vissza állítanak.
Vagy megteszik amit mondtam és eltűnnek a szeplőid...
Mielőtt még bármit mondhatnék ezentúl újra hangulatot vált, most gúnyolódik, hát az agyam eldobom. Honnan szökött a csaj? Mennyire lehet skizo? Félnem kellene?
Pár pillanatig ezen merengek, ő pedig elkezd pakolni. Nos, azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Pont elég volt mára a fura emberekből.
Fagyos mosollyal biccentek.
-Öröm volt találkozni. Szia.
A választ meg sem várva elindulok vissza a kastélyba. Még egy ilyen furcsa találkozást...

Ainsley
Outfit

De korán van... Úgy látszik sikerült teljesen elszoktam a reggeli futástól. Ami elég szép teljesítmény, hisz kb egy hetet hagytam ki. Na, mindegy az időeltolódás teszi biztos. Majd vissza szokom lassan, nem olyan vészes.
Kényelmes tempóban elkezdek készülődni, egyelőre nem igazán tudom hova menjek futni. Valószínűleg a réten fogok, mivel mást nagyon nem ismerek. Kezdetnek az is jó lesz, utána meg majd körül nézek.
Elgondolkozva sétálok végig a kastélyon és elégedetten lépek ki. Először csak sétálok, aztán fokozatosan felveszem a futó tempóm. Az izmaim lágyan bizseregnek, jó újra futni.
Nem igazán tudom merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkozom. Végül egy idő után elveszek a gondolatimban és csak megyek. Sok mindenen elmerengek, rengeteg élmény ért mióta itt vagyok. Jó és rossz egyaránt, a legtöbbet ráadásul élveztem is. Bár a navinével remélhetőleg lesznek pozitívabb tapasztalataim is. Az eddigiek elég negatívak... De ott van még a tánc is, nem is tudom honnan jött ez a gondolat. Sosem táncoltam komolyabban, most ez elég fura. Összességében kellemes, de azért meglepő tőlem.
Talán félórát futok így amikor össze találkozom egy másik futóval. Megállás nélkül köszönök.
-Hello
Ezzel vissza is térek a gondolatim közé. Mit fogok kezdeni a tánccal? Tényleg komolyra fordítom vagy új hobbiként lesz jelen az életemben?

Ainsley

Szinte el is felejtem az előbbi találkozást, nem szoktam társaságban futni. Általában futásközben rendezem a gondolataim, engedem ki a feszültséget, ehhez nem passzol a társaság. Szóval lassítás nélkül tovább megyek, nincs okom megállni tekintve, hogy nem ismerem a lány. Futok amúgy is minden hol vannak, mért kéne megállnom vagy lassítanom miatta?
Visszatérek a tánccal és az új sulival kapcsolatos gondolataimhoz, illetve csak visszatérnék. Mellém ér az előbb látott csaj, a köszönése egy pillanatra kizökkent, de már térnék is vissza az említett témákhoz amikor újra megszólal. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, bár ezt ő nem látja, mivel előre nézek nehogy elessek. Habozok, erre most válaszolnom kellene? Sőt ami fontosabb akarok én vele beszélgetni? Hm....
Sóhajtok, itt az ideje szocializálódni. Kevés embert ismerek, nem ártana bővíteni az ismerőseim listáját.
-De, tényleg az.
Oké és most mi legyen? Ez a téma ennyi volt, hamvába hullt a beszélgetés ezzel. Eh, esetleg be kellene mutatkozni vagy valami hasonló...
-Melissa vagyok, örvendek.
Biccentek, bár eléggé úgy néz ki, mintha a semminek tenném. Biztos érdekes látvány lehet, bár kétlem, hogy látja.
Amíg a választ várom futólag oldalra pillantok, hogy tudjam végül is kivel próbálok beszélgetni. Tényleg az a csaj aki mellett elmentem, mondjuk halvány lila gőzöm sincs arról ki ő...

Petheő-Gönczy Liliróza
Outfit

Ez egy balszerencsés hét kezdés. Nem elég, hogy kiöntöttem az egyik üveg tintám, de ezzel együtt majd nem az összes üres pergamenemnek is vége lett és minden kékben úszott. Mire sikerült varázslattal és kézzel feltakarítanom már azt hittem én is kék leszek. Most pedig siethetek le a faluba pótolni a kárt. Igazán bosszantó, jobb dolgom is lett volna...
Gyors léptekkel szelem át a kastélyt, nincs kedvem csevegni senkivel, csak túl akarok lenni ezen a be nem tervezet vásárláson. Szóval, ha el is megyek egy ismerős mellett, amiből mellesleg nincs sok egyelőre, akkor is max köszönök és már megyek is tovább.
Kiérve az iskolából picit lassítok, a jó idő, valamint a napsütés javít a kedvemen. Mióta itt vagyok mondhatni beleszerettem az idő, Angliában sokkal hűvösebb van általában, ezért ez külön pozitívuma az ide kerülésemnek. Még mindig sietve elindulok a falu felé, de most már majdhogy nem séta tempóban. Közben elkalandoznak a gondolataim, fejben haza megyek. Nem mintha annyira honvágyam lenne, csak sok a változás... Rossz bele gondolni mennyire mindenre nem volt eddig időm ami otthon a minden napjaimhoz tartozott. Például még egyik hangszeremre se tudtam időt szánni, pedig már illene. A végén még kiesek a gyakorlatból...
Ez a kissé furcsa gondolat mosolyt csal az arcomra, ezért tőlem furcsa módon rá köszönök a lányra akivel a kapuban futok össze.
-Hello!
Majd megyek is tovább, mintha mi sem történt volna.

Petheő-Gönczy Liliróza

Amint kikerül a lány a látóteremből már el is felejtem, túlságosan lekötnek a gondoltaim. Fejben otthon vagyok, ülök a szobámban a zongorám előtt és játszom nem sokkal az indulásom előtt.. Boldog mosoly jelenik meg az arcomon az emlék hatására, milyen jó is volt. Aztán elindultam ide...
Nem tudom tovább szőni a gondolatot, mert hallom, hogy valaki utánam szól. Eltűnik a mosoly az arcomról, helyette enyhe bosszússág jelenik meg. Mi az már? Az ember békében vásárolni sem mehet?
Az előbbi lánnyal kerülök szembe, korombelinek tűnik. Elnézve a nyúzott arcát sokat utazhatott. Enyhe kíváncsiság jelenik meg a tekintetemben, talán még érdekes is lehet a csaj. Mivel nem hallottam mit kérdezett, csak azt, hogy beszél, ezért vissza kérdezek. Bár elnézve az elveszett képét, valószínűleg segítséget szeretne. Arra, pedig én nem leszek alkalmas. Mivel se kedvem, se időm. De azért biztos ami biztos alapon nem árt vissza kérdezni. A végén még kiderül, hogy tévedtem. Az rém kellemetlen lenne.
-Mit szeretnél?
amíg a választ várom teljesen felé fordulok és összefonom a karjaim a mellkasom előtt finom célzásként, éppen nem a legjobb pillanatot választotta a megszólításomra.

Petheő-Gönczy Liliróza

A kérdésre kimérten biccentek. Hát persze, nincs is más dolgom, mint ismeretlen új diákokat pátyolgatni. Őszintén minek nézek én ki? Fogadó bizottságnak? Unottan végig mérem miközben durcásan reagál a sietségem. Szép, még ő van megsértve.
Az érdeklődés teljes hiányával az arcomon fordítom a tekintetem az arcára. Majd egy pillanatra lefagyok, nagyon ismerős ez az arc. Ősszeszükül a szemem egy pillanatra, aztán finoman megrázom a fejem. Mindegy, nem érek rá.
Semleges arccal válaszolok neki.
-Remek, ezt örömmel hallom.
Aztán rövid mérlegelés után sarkon fordulok.
-Viszlát vöröske.
Ezzel már sietek is tovább, nincs nekem erre időm... Kisétálok a kapun és gyors léptekkel elindulok a faluba.

Takács Márton
Outfit

Ah, fárasztó volt a mai nap, ebben e melegben még repülni is kínzás. Fáradtan sétálok fel a szobámba egy gyors átöltözésre, elterveztem, hogy lemegyek a faluba megvenni még néhány sulis cuccot amire eddig nem jutott időm, de már nincs sok kedvem hozzá. Megállok az álló tükrömmel szemben, hosszú másodpercekig csak nézem magam, aztán egy sóhajjal az ágyon lévő táskám ért megyek. Így is túl sokáig halogattam azt a vásárlást ideje túl esnem rajta...
Lassan elindulok, közben próbálom megtalálni a vásárlás pozitív oldalát. Valamilyen szinte végül is szeretek vásárolni, csak nem egy ilyen kimerítő nap után, talán ha benéznék a cukrászdába az segítene..
Elmosolyodom, ezzel meg is van a terv, beszerzem amire szükségem van és megyek szerzek magamnak valami finomságot. Kicsit sietősebbre veszem a lépteim, de még így is úgy tűnhetek egy külső szemlélőnek, mintha céltalanul sétálgatnék.
Maga a kastély elég kihalt ebben az időpontban, a diákok vagy pihennek vagy órán vannak még. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom az órarendem.
Kiérve az iskolából ruganyos léptekkel átkellek az udvaron, ahogy a kapuhoz közeledem feltűnik egy alak bőröndökkel körül pakolva. Egy pillanatra árny suhan át az arcomon, csak ne még egy olyan szerencsétlen lányt, mint legutóbb. Majd ahogy jött ez el is tűnik, mosolyogva haladok az ismeretlen felé. Miután megközelítem annyira, hogy lássam az arcát. Hm...talán még is segítenem kellene, egész helyes a srác. Ez kb el is dőlt, mellé érve rámosolygok.
-Hello.

Takács Márton

Úgy tűnik ma sem veszem meg azt a néhány hiányzó apróságot, amit kellene. Ah, pedig nem kellene tovább húzni...na, majd holnap. Egy nap ide vagy oda olyan mindegy.
Végig futtatom a tekintem a srácon amíg a reakciót várom, kevésbé helyes fiú miatt is hagytam már fel a terveimmel. Már csak az a kérdés melyik ház új üdvöskéje, ha navinés, akkor át kell gondolnom, hogy akarok-e tőle bármit. A sárgák érdekes lelkek, nem feltétlen lenne jó kikezdeni egyel.  
Amikor vissza mosolyog némiképp csökkennek a kételyeim, de egyelőre nem mondok semmi. Kíváncsian várom mivel nyit. Remélem nem egy béna csajozós dumával.
Meglepetésemre megkérdezi ide járok-e, egy pillanatig csak nézek rá. Ez most komoly? Aztán elnevetem magam, ez biztos csak egy vicc.
-Melissa vagyok. Ezt mindenkitől megakarod kérdezni akivel össze futsz itt?
Megnéznék egy-két ilyen beszélgetést, lenne köztük érdekes. Marci elég lazának tűnik, szóval kétlem, hogy sokan komolyan vennék, de az eddig ismeretem alapján találna olyan diákot, aki elkezdené kifejteni neki, mért hülyeség a kérdése. Sőt gyanítom nem egy ember elküldené melegebb éghajlatra, ha rosszabb pillanatában kapná el...
Az elkalandozásomból a folytatása zökkent ki. A rellonos kijelentésre újabb nevetési inger fog el, de ezt elnyomom. Mosolyogva bólintok, végül is visszamehetek, ma már úgy sem megyek vásárolni.  
-Szerencséd van, egy másik sárkányba botlottál.
Újra végig nézek a srácon, most, hogy tudom egy házban vagyunk kicsit más szemmel nézek rá. Eddig csak érdekes zöldekkel találkoztam, ő is ilyennek tűnik. Tényleg megérte elhalasztanom a kiruccanásom. Még mindig vigyorogva megszólalok.
-Mehetünk?
Kétlem, hogy bármelyikünknek lenne oka tovább itt maradni, szóval be is mehetnénk

Mezősi Nyeste Veronika
Outfit

Ki kellene derítenem, mikor lesz az első meccs. Sőt ami még fontosabb kik játszanak.
Kényelmes tempóban sétálok a pálya felé kezemben a seprűmmel, mióta itt vagyok csak órán volt alkalmam repülni. Az se volt olyan rossz, de egyedül sokkal jobban szeretek, akkor elengedhetem magam. Nincs kötelező feladat, betartandó magasság és sebesség, egyszerűen csak én és a seprűm. Mosolyogva pillantok le rá, kicsivel több, mint egy éve kaptam. Remek darab, nem válnék meg tőle semmiért.
Újra az útra összpontosítok, lassan megjelenik ellőttem a célom. Picivel gyorsabban folytatom az utam, szeretnék minél előbb felszállni. Mondhatni elemi erővel vonz a levegő. Nem olyan formában, mint a futás, ahol a gondolataimat rendezem. A repülés inkább kikapcsolódás, nem merengek semmin. Élvezem a szelet, a sebességet és a látványt, felesleges agyalás nélkül.
Az elkalandozásomból a megérkezés zökkent ki, egy pillanatra megtorpanok a bejáratban, még sosem jártam itt. Aztán boldog mosollyal besétálok, a pálya szélénél megállok és körül nézek. Szokványos, nekem most mégis csodásnak tűnik. Seprűre szállok, elrugaszkodom. Teszek egy bemelegítőkört lassan emelkedve, majd az egyik gyűrűcsoporthoz kanyarodom. Rövid gondolkozás után megcélzom a másik oldalt. Fokozatosan gyorsulva közeledek feléjük.

Mezősi Nyeste Veronika

Nem kell sok idő és felveszek egy gyors, de még bőven biztonságos tempót. Megcélzom a középső gyűrűt, úgy akarok áthaladni át rajta, hogy megérintem a tetejét. Nem sokkal mielőtt oda érek felnyújtom az egyik karom és átmenve finoman súrolják az ujjaim a felső részt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve két kézzel felrántom a seprűm. Kicsit veszélyes mutatvány, a hátam majdnem hozzá ér a karikához miközben elindulok vissza felé. Pár pillanatig csak pihegek, még magamat is megleptem ezzel. Miután összeszedem magam egy kicsit elvigyorodok. Ez király volt. A lajhár pozícióból visszafordulok, kicsit még lassítok is. Most már rendesen ülve a seprűn körül pillantok, remélem egy tanár sem jár pont most erre. Mert ezért tuti szidást kapnék...
Szerencsére csak egy másik seprűlovast látok, ő pedig diáknak tűnik. Hunyorítva szemlélem a közeledő alakot, nem sokára elhaladunk egymás mellett, szóval kifog derülni, hogy csak egy szimpla diák vagy több. Kíváncsian gyorsítok, vajon kilehet a másik repülés bolond?
Egy nálam lényegesen idősebb lány halad el mellettem, nem úgy tűnik, hogy akarna tőlem bármit is. Egy kisebb sóhajjal újabb célt keresek magamnak. Rövid gondolkodás után felfelé rántom a seprűm, nem kanyarodom semerre, csak megyek felfelé. A sebességemnek hála hamar magasra jutok, amint úgy érzem elég magasan vagyok elkanyarodom és megállok. Az elém táruló látvány gyönyörű, pár percig csak nézelődőm. Majd vigyorogva elindulok lefelé, nem is tudtam, hogy ilyen szép környezetben vagyok. Fentről minden sokkal mesésebb.  
A normális magasságot elérve újra megakad a szemem a csajon. Rövid gondolkodás után elindulok felé, még nem döntöttem el, hogy megszólítom-e, de megszemlélném közelebbről kilehet.

Mezősi Nyeste Veronika

A manőverezés eléggé leköt, így nem igazán figyelek a lányra. Van bőven hely, nincs okom vele foglalkozni.
A karikáknál csinálok egy kicsit meredek mutatványt, amit követően inkább egyszerűbb dolgokkal folytatom. Feljebb repülök, megcsodálom az iskolát és környezetét. Meglepően szép látvány van részem, de ez rövid ideig köt le. Egy-két perc után elszakítom a távoli tóról, elindulok lefelé. Bár egyelőre nincs konkrét célom, majd, ha leérek döntök.  
A kívánt magasságot elérve megállok, még mindig nincs ötletem a folytatással kapcsolatban. Ekkor feltűnik újra a csaj a látómezömben, túl messze vagyok, hogy pontosan kitudjam venni mi csinál. Valami lehullik mellette, ő pedig utána indul. Végül valamit el is kap, kíváncsian indulok felé. Mi lehet az? Edz esetleg?  
Ahogy egyre közelebb érek egyre inkább kitudom venni a kezét és azt a valamit. Illetve mégsem, nincs a kezében semmi. Értetlenül pislogok, hogy? Előbb biztos elkapott valamit, de akkor hova lett? Elgondolkozva lassítok egy kicsit, nem igazán tudom ezt hova tenni. Úgy tűnik gyakorol, már csak az a kérdést, mit? Bár engem a mivel jobban érdekelne most...
Miközben merengve haladok felé arra leszek, hogy "felkapja" az egyik lábát. Összehúzom a szemem, már megint mi történhetett? Ki ez a lány?
Felhagyok a lassú megközelítéssel, túl nagy bennem a kíváncsiság. Mivel a táv nagy részét már megtettem hamar oda érek. Érdeklődő arccal szállok a közelébe.
-Minden oké?
Abból ahogy a lábát dörzsöli arra jutok, hogy beverhette. Innen nem tűnik komolynak, de kitudja. Amíg a választ várom észre veszem a keze vizességét. Enyhén megemelkedik a szemöldök, csak nem egy elemi mágus?

Mezősi Nyeste Veronika

Bólintva elengedi a lábát, szóval jól tippeltem. Biztos valamelyik karikával volt szerencsétlen találkozása. Nem nagy ügy, fájni biztos fájt mondjuk...
Észre se veszem és a lábára vándorol a tekintetem így, amikor megszólal meglepetten pillantok fel. A meglepettségem a dadogásának szól, még nem találkoztam itt senki ilyennel. Ettől függetlenül semleges arccal várom a mondat végét. Megerősíti, amit gondoltam, csak beverte. Bólintok, akkor nincs semmi.
-Értem.
Habozva nézek a lányra, kétlem, hogy társaságot akarna magának, de érdekelne az előbbi mutatványa. Már csak az a kérdés mivel vezessem fel a témát...
Mielőtt bármit kitalálhatnák közelebb repül hozzám és újra megszólal, amíg arra várok, hogy megalkossa a mondatott elmerengek azon milyen rossz lehet neki, én biztos megörültem volna már ettől. Teljesen beszélgetés gyilkos a dadogás. A varázslás pedig el sem tudom képzelni.
Befejezi a beszédet, a végére kiderült, hogy ez egy bemutatkozás. Kezet rázok vele miközben válaszolok.
-Melissa vagyok.
Majd mielőtt bármit mondhatna még felteszem az engem foglalkoztató kérdést. Nincs értelme finoman faggatóznom, az túl sokáig tartana.
-Előbb mit kaptál el?
Mivel csak messziről láttam nincs ötletem, a vizes keze alapján sok minden lehet. Bár itt felmerül az újabb kérdés, mért tüntette el? Kíváncsian várom a választ.

Mezősi Nyeste Veronika
 
Hm...akkor jól gondoltam egy elemi mágusba botlottam. Ez tulajdonképpen még érdekes is lehet, bár kétlem, hogy megérné az energiát a kérdezgetés. Én is felvettem az elemi mágiát, de jó lenne valaki tapasztalttal beszélgetni róla. Nos, gyanítom ez nem Nyeste lesz. Ettől függetlenül érdekesnek tartom, amit csinált, valószínűleg elemi mágiával összekötött kviddics edzést akart tartani, ez pedig elég jól hangzik. Vajon milyen lehet csak úgy megteremteni valami? Mennyi idő lenne megszokni vagy a tanulással együtt természetessé válna? Mi alapján lenne értelme elemet/elemeket választani?
Elkalandoznak a gondolataim, ezért kell egy kis idő mire felfogom mit kezdet el megint mondani. Egy cseppet meglepődtem, azt hittem egyedül akar gyakorolni. Lehet meggondolta magát a láb beverős mutatvány után.  
Vettek egy pillantást a pálya másik végére, majd a lány seprűjére. Végül is mért ne, elég rég versenyeztem, a seprűmben pedig bízom. Elmosolyodom és visszafordítom a tekintem az arcára.
-Rendben.
Irányba fordulok, kicsit fészkelődőm. Majd érdeklődve pillantok újra a vörösre. Várom, hogy mondjon valamit vagy jelezzen.
-Mehet?
Ha rá bólint el is indulok, mondhatni a véremben van a verseny. Anyukám elég versengő személyiség, ami a cégnél jól jön, én pedig nagy részt örököltem tőle. Gyakran hallom is tőle, hogy megfelelő örököse leszek.  

Mezősi Nyeste Veronika

A mutogatásra enyhén megemelkedik a szemöldököm, kell pár pillanat amíg leesik mit akar. Bólintok, aztán elkezdek számolni.
-3...2...1!
Kettőnél már induló állásba helyezkedem, egyre pedig szinte azonnal indulok is. A kezdet jó, előnyöm származik abból, hogy könnyebb vagyok. De látszik a tapasztaltsága, kemény ellenfél lesz. Vissza-vissza pillantok az elején, nem sok előnyöm van, jó lenne növelni. Ráfekszek a seprű, így a lehető legáramvonalasabb vagyok a seprűvel. Felhagyok Nyeste figyelésével, ha megelőz azt úgy is látom a többi pedig lényegtelen. Magával ragad a verseny okozta adrenalin, a karikákra összpontosítok. Úgy szeretnék megfordulni, ahogy akkor tetem mikor felszálltam. Nem feltétlen jó ötlet, biztos meredek is lesz, de nem érdekel. Minél közelebb érek annál inkább ragaszkodom az elképzeléshez, a veszély hidegen hagy. Megrészegít a fülemnél elszaladó szél és a sebesség. A másik lányt kizárom a gondolataimból, csak az előttem lévő akadályra összpontosítok. Mindjárt... Az ajkamba harapok és átmegyek a középső karikán, aztán élesen felrántom a seprűm és kanyarodok. A hátam súrolja a tetejét, de fájdalmat nem érzek. Nehéz lenne eldönteni, hogy az adrenalin miatt vagy mert nem történt baj.
Vissza indulva látom, hogy egy kicsit lemaradtam emiatt a fordulás miatt. Na, nem baj, megérte. Gyorsítok, szerintem még bőven be tudom hozni a távolságot.

Mezősi Nyeste Veronika

 
A fordulásom hátrányt okoz, Nyeste egyszerűbben oldja meg, ami az idején is meglátszik. Egy apró fintorral fogadom el ezt, aztán megfordulok. Mivel közben gyorsulok nem sikerül túl szépen, de most nem is ez a célom. A szememet a távolodó lányra szegezem.
Lassan fogy a hátrányom, még mindig van köztünk némi távolság, de nem tűnik leküzdhetetlennek. A lehető leggyorsabban suhanok a vörös lány után, nem komoly a verseny én mégis nyerni akarok. Sosem viseltem jól, ha nem nyertem...
Egy vagy két karnyújtásnyival megközelítem, még inkább ráfekszek a seprűre. Gyerünk már! A cél egyre közeleg, közben csökkent a köztünk lévő távolság. Csak még egy kicsit, már nem kell sok. Az ajkamba harapok, teljesen a célra fókuszálok. Emiatt alig észlelem, hogy beérem a lányt. Fej-fej mellett egyszerre érünk be. Ő gyorsabban fékez, én pár méternyivel távolabb álok meg. Aztán visszaszállok hozzá, elmosolyodom, bár nem teljes az örömöm. A döntetlen nem az, amire vágytam, de egy tapasztaltabb ellenféllel annyira nem is rossz. Sportszerűen kezet nyújtok.  
-Jó verseny volt.
Összességében már megérte lejönni repülni, kellemes adrenalin löket volt. Kicsit megmozgatom a vállam, nem érzek fájdalmat egyelőre. Valószínűleg nem sérültem, biztosat viszont csak később, miután lenyugodtam tudok mondani. Mindenesetre bízok a szerencsémben. Eddig még egy ilyen örült kísérletemből sem lett bár zúzódásnál több problémám. Meglepne, ha most lenne komolyabb bajom.

Mezősi Nyeste Veronika

Ha legközelebb egyszerűbb fordulatot veszek azzal időt spórolhatok. Ezzel szemben a sebességemet max. fogyással tudom növelni...
Elgondolkodva nézek a lányra miközben várom, hogy kezet rázzunk. Ez a verseny nem a nyerésről szólt, de azért nem árt némi kiértékelés. Nem mintha különösebben fontos lenne, gondolkozom a kviddicsen, de egyelőre a jelentkezés távol áll tőlem. Talán jövőre vagy következő félévben.
Nyeste kérdésre visszatérek a valóságba, egy pillanatig eltart amíg felfogom mit mond.  
-Rellonos vagyok. Te?
Végig mérem a lányt, hm...eridon talán? Nincs sok tapasztalatom eddig a házak beazonosításával, szóval ez csak halvány tipp.
Finoman elkezdem mozgatni a vállaim, amikor súroltam a karikát nem fájt, de jobb biztosra menni. Van bennem még valamennyi adrenalin, ha most nem fáj az nem garancia semmire. Ennek ellenére enyhe elégedettséggel nyugtázom, hogy a mozdulatok nem okoznak semmi váratlant. Zárásként még nyújtózom egyet, okénak tűnik a hátam. Már éppen újra Nyestére összpontosítanék amikor egy kérdést szegez nekem. Meglep az aggodalma, hisz alig ismer negyedórája. Ettől függetlenül mosolyogva válaszolok.
-Persze.
Bár ez valószínűleg csak a szerencsén múlott...már megint. Lehet aggódnom kellene, hogy mi lesz akkor, amikor elfogy a szerencsém, de nem teszem. Felesleges, majd lesz, ami lesz.

Mezősi Nyeste Veronika

A válaszom hallatán nem tűnik vidámnak, bár nem igazán értem mért. Tudom, hogy finoman szólva sem kevésbé kedves emberekként vagyunk jellemezve, de ettől még szerintem nem kell negatívan reagálni. Persze, ha bunkó lettem volna megérteném, viszont most egész kedves voltam...
Amíg én ezen gondolkodom Nyeste elmosolyodik, gondolom túl jutott a házam okozta sokkon. A Navine szó hallatán rám kerül a meglepettség sora. Pont egy sárga? Eddig elég vegyes érzéseim vannak az ottaniakhoz...
Amíg merengek lehervad a mosoly az arcomról és inkább elgondolkodottá válik. Alapvetően nincs bajom a házával, csak furcsának tartom, szóval ettől függetlenül ő még lehet normális.
A kővetkező kérdésre érdeklődve nézek rá. Itt ilyen fontos a kviddics?
-Talán, még nem jelentkeztem. Te játszol?
A technikája alapján játékosnak tűnik. Tapasztalt és ügyes, meglepne, ha nem csapattag lenne. A beszélgetés közben finom mozdulatokkal le ellenőrzőm, hogy lett-e nyoma a kis mutatványomnak. Rövid tornáztatás után megállapítom, nincs bajom. Ezzel kb. egy időben Nyeste is rá kérdez, vigyorogva megnyugtatom.  
Aztán kicsit elkalandozom, a "trükköt" még gyakorolnom kell, de tetszik, szóval nem mondok le róla.
Ezt elhatározva, újra a vörösre pillantok. Mivel elgondolkozva nézi a pályát felmerül bennem, hogy esetleg egyedül szeretne gyakorolni. Várok egy kicsit, hátha mond valamit, majd megszólalok.
-Megzavartam a gyakorlásod?
Megértem, ha inkább békében szeretne edzeni. Én szerintem a választól függően vagy teszek még néhány kört és távozom vagy kiegyezek Nyestével.

Adrián
Ruha, Cipő, Frizura

Vajon milyen lesz egy spanyol témájú parti? Vannak elképzeléseim, de érdekelne, hogy a pirosak mit tette középpont. A tánc tűnik a legesélyesebbnek, végül is az kiemelkedő és egy ilyen alkalomhoz tökéletesen passzol. Bár maga az élet stílus is lehetne...hm...túl sok mindent tudok elképzelni, szóval az lesz a legegyszerűbb, ha megnézem. Itt pedig jött a probléma, a partnert. Szerencsére nem kellet keresnem, összetalálkoztam egy ismerős eridonossal aki elhívott. Nos ezzel ez a gond megoldva, a következő a ruha. Néhány órás magazin lapozgatás az adott országból megadta az irányt, hasonlóan hosszú vásárlás után elégedett vagyok. A bulira szerintem időben kezdek el készülődni, de még így is sikerül megcsúsznom. Enyhe bosszúsággal tüzöm fel a hajam és illesztem bele a virágokat, nem gondoltam volna, hogy ilyen macerás megcsinálni ezt, vagy háromszor próbálkoztam mire szép lett. Ezt követően gyorsan cipőt veszek, fújok magamra egy leheletnyi parfümöt, aztán vettek egy utolsó pillantást magamra a tükörben. Az eredmény egész kellemes, a fehér ruha és a viszonylag barna bőröm kontrasztjával, valamint a szőke hajamban lévő vörös rózsával egész jól sikerült megfelelnem a látott képeknek. Most már csak az a kérdés mit szól a partnerem.
Apropó partner, mennem kellene. Ránézek az órára, még nem késtem el, de ha nem indulok el rövidesen elfogok. Sietős léptekkel megyek a megbeszélt helyhez.  
Még egy kanyar és elméletileg ott is vagyok, befordulva már látom is, hogy elkéstem. Elfintorodom, pech... Mielőtt megláthatná az arckifejezésem elmosolyodom. Felé tartva megszemlélem az öltözetét, jobban el sem üthetnénk egymástól. Nem beszéltünk meg semmit, de nem gondoltam arra, hogy talpig feketében fog megjelenni. Nos, késő bánat. Olyan jing-jang-os hatást fogunk kelteni, de ez még érdekes is lehet, szóval nem zavartatom magam ezen az apróságon. Megállok mellette és lesimítom a szoknyám.  
-Szia!
Egy laza mozdulattal megpördülök, aztán érdeklődve nézek rá.
-Nos, megfelelek a témának?
Ha erre azt mondja nem, akkor nem is tudom mi csinálok. Bár kétlem, hogy ez megfog történni, mivel nem ismertem a kultúrát utána néztem, emiatt elég biztos vagyok magamban, de azért nem árt egy kis megerősítés.

Adrián

Egy mosollyal reagálok a megjegyzésre, bár olyan, mintha lenne folytatása. Talán meglepte, hogy tényleg megjelentem? Vagy inkább jobban örült volna, ha nem? Bár az is lehet, nincs is folytatás. Feleslegesen agyalok ilyeneken. Inkább kikérem a véleményét, végül is neki csak több fogalma van a témáról, mint nekem. A komoly arcú bólogatásból legalábbis ez jön le, aztán megszólal és tova tűnik az illúzió. Ettől függetlenül újabb mosolyt villantok a bók hatására.
-Köszönöm. Te se panaszkodhatsz.
Gyanítom neki lényegesen kevesebb időbe telt elkészülni. A férfi lét előnyei, se magassarkú, se figyelmet igénylő szoknya. Helyette van más mondjuk...
Elfogadom a felém nyújtott kart, aztán elindulunk az eseményközepébe. Nos, mint ne mondjak kitettek magukért a pirosak. Már az alaphangulat roppant kellemes, bár úgy tűnik a koránérkezők listáját gazdagítjuk. Rajtunk kívül alig egy-két pát látni. Magamban vállat vonok, legalább nem maradunk le semmiről.
A gondolataimból Adrián kérdése ráz fel, meglepetten nézek rá. Hisz rajtam most egy nem túl magas darab van. Pillanatnyi gondolkozás után válaszolok.
-Sok gyakorlás és a női léttel járó tehetség hozzá.
Ezzel, mint a magas, mint a kis felületre választ adtam. Igazából szerintem a gyakorlás a titka, én már lassan három éve tipegek ilyenekben, szóval nem meglepő a magabiztosságom. Az első félévben még alacsony sarkú vagy telitalpú darabokkal szenvedtem, majd szép lassan fejlődtem. Így visszagondolva, az amikor 4-5 évesen anyukám cipőjében botladoztam sokkal élmény telibb volt, most már hiányzik belőle a régi varázs és inkább önbizalom növelőként szolgál. Miközben felidézem a kezdetben valóbénázást a partnerem elvezet az italokhoz.
Érdeklődve tekintek végig a kínálaton, végül megakad a szemem a megspékelt darabokon. Vajon milyen meglepetéssel készültek nekünk?  
A megjegyzésre bólintok, kifejezetten csábít a bájitallal megbólintott verziók kipróbálása.
-Rendben. Kipróbáljuk a bájitalos koktélokat?
Érdeklődve fordítom felé a fejem, megértem, ha ő nem vonzódik hozzájuk, de engem érdekelne.

Ainsley

Sablon kérdéske, sablon beszélgetés... Jobb reggeli programot is eltudtam volna képzelni, de ez van. Nem lehet minden beszélgetés magával ragadó és érdekes, ezekhez úgy sincs erőm ilyen korán. Igazából az lett volna a legtökéletesebb, ha egyedül, békében kocoghatok ahogy szoktam. Mostanában elég új ingerér, a futásból ez igazán kimaradhatna.
A neve elgondolkodtat, kellemes hangzású név, plusz egész ritka. Nos, azt hiszem, ha más nem is, de a keresztneve tetszik benne. Ez már egy pozitív kezdet, csak a folytatás hiányzik. Szerencsére ez is megjelenik, egy alap kérdésben. Enyhén mosolyogva válaszolok.
-A Rellonba. Te?
Kétlem, hogy háztárs, rövid ideje vagyok itt, szóval csak tippelek, de nem zöldnek látszik. A többi házról egyelőre kevés információm van, ezért a találgatás elmarad. Kényelmes tempóban futva várom a választ. Illetve csak tenném ezt, mert lassít. Rövid habozás után követem és enyhe érdeklődéssel fordítom felé a fejem.
-Elfáradtál?
Ha igen, akkor kb. ennyit a beszélgetésről én még futni akarok. Szóval ebben az esetben talán máskor következhet a folytatás.

Ombozi Noel
Outfit, Esernyő

Azt hiszem nem tudom elkerülni az esőt, amikor elindultam éppen elállt és úgy tűnt egy ideig nem kezdi újra, de most megint kezd dörögni. Eh, bosszantó, kibírhatná amíg megtalálom a faházat. A több napos nedves időjárástól már így is minden saras, azaz az én cipőm is. Szóval jó lenne, ha legalább nem zivatarban kellene sétálnom. Hiába van nálam esernyő az erdőben esélytelen a használata, egyszóval a fák takarásától függnék...
A gondolataimból egy pocsolya ránt ki, amikor belelépek felfröccsen a víz a lábszáramra. Elfintorodom egy pillanatra, miért is pont ma kell az erdőben keresgélnem? Egy apró sóhajjal tovább indulok, önön hülyeségemtől szenvedek. A rossz idő miatt a kastélyban tartózkodtam, ezt pedig elég hamar eluntam. Emiatt, kapva kaptam a felfedezési lehetőségen, az egyik felsőbb éves mesélt a házról. Nem túl nagy szám, de környezetváltozásnak megfelel. A táskámban van könyv, rajzfüzet, ceruza...stb. Szóval eltudom foglalni magam, aztán ha mindent meguntam vissza megyek. Bár először meg kellene találni a faházat.
Elkezdek felfelé nézelődni, szerintem már elég mélyen járok az erdőben ahhoz, hogy a közelében legyek. A srác azt mondta figyelni kell, akkor könnyen kilehet szúrni. Ez elnézve a tájat annyira nem tűnik hihetőnek, de egy próbát megér. Hm...arra, mintha valami lenne a fán.  
Kikerülök egy nagyobb pocsolyát, aztán visszafordítom a tekintetem. Apró győzedelmes mosollyal szemlélem meg az épületet, nem nagy szám, de elégedett vagyok a megtalálásával. Sietős léptekkel megközelítem a lépcsőt, egyre közelebb a pillanat, amikor leszakad az ég, azt pedig már fedett helyen szeretném megvárni.

Angyalföldi Boróka
Outfit, Manon

Napi egy-két séta nem olyan gyilkos, ha nem esik az eső, akkor még kint sem. De párnap elromlott az idő és nincs sok kedvem ki menni. Manon viszont egyre nyűgösebb, szóval muszáj lesz...
Kinézek az ablakon, most egész tűrhetőnek tűnik az idő. Lenézek a kis kedvencemre, majd egy apró sóhajjal felállok. Akkor menjünk sétálni, ki a sárba. Magamra kapok egy pulcsit, előkeresem a pórázt, aztán a vidáman izgő-mozgó ebre rakom.
-Jól van, jól van. Maradj egy kicsit nyugton.
Egy pillanatra tényleg megáll, ez pedig pont elég ahhoz, hogy rendesen rá rakjam. Gyorsan cipőbe bújok, elkapom a körülöttem rohangáló Manont és elindulok kifele. Eleinte kézben viszem, így egyszerűbb átjutni a klubtermen. Miután üresebb részre érünk leteszem, hagyom hadd menjen, végül is, ezért indultunk el. Sietős léptekkel haladok a kedvencem mögött, kis termete ellenére elég gyors.  
Kiérve a szabadra megállítom, majd rövid habozás után leveszem a pórázt.
-Ne menj messze.
Ezzel elengedem, eleinte a közelemben marad, aztán elindul én pedig lassan sétálva követem. Nem akarom szem elől téveszteni. Nézem az egyre sötétedő tappancsokkal rohanó ebet, még mindig szürreális ez az egész. Kb. két hete találtam, már egész jól összeszoktunk, de még mindig el-el gondolkozom. Sosem gondoltam, hogy így megfog nyerni magának egy négylábú. Előtte furán néztem azokra, akik az állataikhoz beszéltek most pedig én is ezt teszem. Érdekes egy helyzet...

Angyalföldi Boróka

Ahhoz képest mekkora komoly mozgás igénye van. Lassan félórája sétálok Manon után és kezdem unni. Megértem, hogy rég tudtunk kijönni, de ebben a hűvös, nedves időben jobb bent lenni. Különben is miután visszamentünk le kell takarítanom a kis crupom, mert csupa sár már.
Mintha csak meghallotta volna mire gondolok végig fut egy méretes tócsán, egy apró sóhajjal nyugtázom, hogy így nem mehetünk a szobámba. Azaz előtte kell valahol levarázsolnom róla a koszt. Fejben végig futok az ennek megfelelő bűbájokon, bár lehet egyszerűbb lesz, ha egyszerűen valamelyik mosdóban leszedem róla a nagyja sarat, majd miután visszamegyünk a többit. Hm...még meglátom.  
A gondolataimból az ég dördülése szakít ki, összerezzenek. Remek, csak egy újabb vihar hiányzott. Felnézek az égre, úgy néz ki rövidesen esni fog. Nos, ennyit mára a sétából.
-Manon gyere.
A felém rohanó sáros eb láttán enyhe undor fog el, ennyi koszt. Aztán a boldog pofija látva mosolyogva megcsóválom a fejem, egy kis fürdés nem nagy ügy. Már éppen lehajolnék hozzá, amikor elszalad mellettem. Meglepetten fordulok utána, most meg hova megy? Sietős léptekkel követem, úgy látszik az egyik oszlopot nézte ki magának. Egy árnyalatnyival hangosabban utána szólok.
-Manon hozzám!
Még eléggé az elején vagyok az oktatásának, de azért haladunk. Megáll és visszanéz rám, aztán vakkant egyet. Kíváncsian nézek rá, mit találhatott?  
Utolérve őt az oszlop mögött egy ismerős alakot pillantok meg, egy másik zöld lányt. Enyhe értetlenséggel nézek rá.
-Hello.
Hát ő? Miért bujkál? a lábamnál letelepedő ebre fordítom a tekintetem. Mielőtt megint megléphetne lehajolok hozzá és rárakom a pórázt.