Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csináld megint! - Laca elkövette a végzetes hibát, mikor megszólalt a saját hangomon, azóta ahogy alkalmam nyílik, mindig kikönyörgöm, hogy utánozzon már valakit, mert bár elsőre lesokkolt, azóta nagyon vicces nekem.
Egyébként vannak elveim. Közéjük tartozik az is, hiába medencézni megyünk, nem trappolok végig a kastélyon egy szál bikiniben, mert az hogy néz ki. Na meg, bőven eleget kell mutogatnom magam ahhoz, hogy ne ragadjak meg plusz alkalmakat. Így bár elfintorodok a mellettünk elhaladó lány láttára, de megértem. Csak.
- Oké, még ha lenne is neki mit kirakni - mert hát elől deszka, hátul meg léc, mégis úgy húzza ki magát, mint aki el is hiszi, még utána is fordulnak. Jó, nyilván az eridonos is megnézi, hülye lenne nem megnézni, mikor így premier plánba a szeme elé teszik. Nekem ez akkor sem bejövős dolog.
Újabbat kortyolok az üvegből, ami nálam van, és megint fintorgok.
- Citromos víz. Semmi ízesítés, csak így natúr, de valami borzalom, de... nem lehet hasam. Anyu elintézte, hogy benne lehessek a Balenciaga kampányában. Ez ilyen nagy dolog - amit kivételesen még várok is, ez hallatszik azon, mennyire izgatott a hangom. Már annak ellenére, hogy halk, mert nem akarok támadási felületet adni, így nem is verem nagy dobra.
- A csipet csapat amúgy nem fog fellógatni, hogy ennyit lógsz velem? - teszem fel a nagy kérdést, mert már most többet van a társaságomban, mint az előkészítős évek alatt összesen. Én pedig nem akarok ebből kellemetlenséget.
- ÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEEEEEEEN! - ahogy a medencékhez érünk, felkiáltok, mikor meglátom a hatalmas flamingót. Hirtelen állok meg, hajolok előre, csak hogy tökéletesen a fejem tetejére tudjam kontyolni a hajam, ami egész idáig a hátam közepét verdeste. Ebben egyet értünk anyussal. Semmi pénzért nem vágatnám le.
Gyorsan lekapom a rajtam lévő ruhát, hogy aztán már bikiniben szaladhassak is.
- Gyereeeeeeee - nem felejtem el, hogy nem vagyok egyedül, csak ez... fú de nagy, és akarom. Még csak nem is figyelem, melyik medencébe rongyolok bele nagy bátran, a flamingót célozom meg, amire roppant hősiesen fel is küzdöm magam. Az meg aztán cseppet sem érdekel, ki hogyan figyel. Sose érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Újra felnevetek, pedig nem is szoktam én így affektálni. Vagy mégis? Úristen, ugye nem szoktam ilyen picsásan nyávogni, és Laca csak túltol...engem? Majd meg kell kérdeznem valaki elfogulatlant, mert ha meg mégis... az így tarthatatlan állapot.
- Nem tudom, neked elég? Egy jó segg? - oldalra döntöm a fejem, úgy bámulom a lányt én is. Nem, esküszöm nem értek én ehhez. Pasi lennék, nekem tuti nem lenne elég, de minden tévhittel ellentétben, fogalmam sincs, mi jár a fejükben.
Ahogy megböki a hasam, azt nevetve be is húzom, mert marha csikis vagyok.
- Persze hogy van, nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mekkora - forgatom meg a szemem, mert nagy hasat nem szeretnék. Brrr..
- Balenciaga, ez ilyen márka, mint Nimbus meg a Tűzvillám. Csak nem seprűket csinálnak, hanem ruhákat. És reklám lesz, mert új cuccok jönnek. Ha meg abban fotóznak le engem, akkor tele lesz a képem mindenhol, szóval igen, Lacus, mint egy felhőkarcoló, akkora dolog. Most gondolja bele, jelentkezik több ezer lány, és abból ötöt, vagy hatot választanak ki, és abban benne vagyok - mesélem neki teljesen lelkesen, és bízom abban, hogy most már megérti, mekkora dolog ez, és büszke lesz rám. Mert ez akkor is nagy szó. Nekem az.
- Régen tanult itt az Egerszegi Nina, ő is modell - újságolom neki, amit megtudtam. Láttam az egyik tablón, szóval azóta nem rossz nekem itt lenni.
- Na jó... ez azért ijesztő... - látványosan megborzongok, komolyan, még a libabőr is látszik, mert Laca annyira ügyes, hogy már várom, hogy Panka és Zóra előbújjon valahonnan.
- De nyugi, mellettem jó kezekben vagy, nem hagylak meghalni - biztosítom róla, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne legyünk kastélybéli járulékos veszteségek.
- Kakasi megy, vagy az már haladó? - húzom természetesen, de a néninek olyan hangja van, hogy azt képtelenség leutánozni. Szerintem legalább is.
Aztán meglátom a medencéket, el is veszek, meg rohanni is kezdek, mert hát ez volt a cél, ugye.  Kényelmesen elhelyezkedem a flamingóban, és hagyom, hogy elfoglaljuk az egész rétet - már ameddig a medence hagyja -, és kiabálok, meg egyszerűen csak jól érzem magam. Lacával meg még könnyű is, mert sose kapok tőle olyan, "te tuti nem futsz százzal" tekinteteket. Mellette nyugodtan lehetek flúgos.
Ki tudja, mennyi időt töltünk kint, míg meg nem jelenik Rudi bácsi, hogy most már azért takarodó, mert hűvös van. Ezt egyébként eddig nem is éreztem, csak már fent a szobában látom, hogy belilult a szám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Én teljes mértékben megértem az apámat, meg az értetlen tekintetét. Mindenesetre mind a ketten úgy láttuk, már nincs több kifogásom, amivel elodázhatnám a nyomi reptan órákat. Aztán meg mégse akarok az egész évfolyam előtt beégni, így nehéz lépésre szántam el magam.
Jó, pillát rebegtetni Bálintnak, és szépen nézve megkérni, hogy ugyan segítsen már, nem volt olyan nehéz. Diplomatikusan elhallgattam a tényt, hogy amúgy én annak az izének a közelébe se megyek, mert tudtam, akkor nem pocsékolná rám az idejét. De tényleg rettegek, nekem ez nagyon életidegen, és hát na... a seprűvel söpörni szoktak, valljuk be. Nem repkedni, meg agresszív labdákat kerülgetni, mert az mennyire fun. Nem, nem tartom funnak, de valamiért itt ez a menő, és ami még rosszabb, a reptan meg alaptantárgy. És akkor ez még a publikusabb része az ellenérzéseimnek, vannak ott mélyebb gyökerek is, amikre még csak gondolni sem vagyok hajlandó.
Ennél határozatlanabbul se sétáltam még. Magamban kismillió okot felsorolok, miért nem kellene nekem odaérnem, de a lelkiismeretem győz, csak nem fogom felültetni a háztársam.
- Szius - a kezeim a zsebemben. Sose szoktam zsebre dugni a kezem, újonnan már a tartásomra is nagyon odafigyelek, mióta Gertrúd néni belém verte.
- Nem hazudtam, tényleg nem ültem még seprűn... csak apus nem írhat igazolást, nekem meg tökre le kell vizsgáznom - húzom el a szám, mert ez mennyire gáz már.
- Szóval akkor.... seprű... - sóhajtok egy nagyot, körbejáratva a tekintetem a pályán, de szinte látom, hogy a fűszálak is ledöbbennek azon, hogy a lábam rajtuk. Hát én sem vagyok kevésbé meglepett, esküszöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Biztos komoly gondok vannak velem, ezt már a múltkor is elkönyveltem. Bálint iszonyat jól tud kinézni, az ami mégis jobban tetszik benne, hogy ezzel ő teljes mértékben tisztában is van. Nem kell az egóját legyezgetni, és nem kell feleslegesen bókolgatni neki, mert tudja magáról. Hát milyen ritka már az ilyen, én meg a segítségét kértem, ahelyett, hogy randira hívtam volna. Lencsu szerint már le kellene mondanom az elveimről, de nem fogok. Igenis a pasi hívjon el... egyszerűnek tűnik, de mégsem az.
- Ja ez? Csak az edzős cuccom - megvonom a vállam, mert most tényleg nem vittem túlzásba, leszámítva az arcom. Amiatt keltem iszonyat korán, mert a heti rutint is gyorsan be kellett iktatnom, mielőtt a bőröm olyan lesz, mint a szahara. Hogy én mennyire imádom Benzsayékat... bár már a múltkor is elgondolkodtam rajta, micsodák ők, hogy mindent meg tudnak szerezni.
- Bácsi - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm.
- Ne nagyon hangoztasd. Apunak azt mondtam, hogy a ház legjobb pasijával lógok... ha még az is kiderül, hogy bácsi is... tuti stroekot kap - vigyorodom el, mert hát... apu nehezen kezeli ezeket a fiú dolgokat, hiába mondom el neki minden alkalommal, hogy semmilyen fiú dolog nincs igazából.  
- Futni szeretek - biccentek, ezzel teljesen együtt tudok élni, futok neki bármeddig, amíg elfelejthetem közben a seprűt, esküszöm.
- Futsz velem te is, vagy odaállsz a pálya közepére üvöltözni, ahogy egy tisztességes tanár teszi? - pislogok szépen, mert a mugliknál a tesitanárok pont az utóbbit teszik. De hallottam már olyanról is, hogy közben labdákat dobáltak a diákokra. Beteg elmék, én mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Szeretek alkalomhoz illően öltözni - pislogok szépen, és még csak nem is hazudok. Én élvezem a több órányi hezitálást két ruha között, meg magát a készülődést, bárhová is megyek. A legjobban meg azt, hogy tudom magamról, jól nézek ki, és olyan magabiztossá válok, hogy azt mások is észreveszik. És ez tetszik Bálintban is. Rajta is hamar észrevenni, nem kell neki önbizalomdopping, semmi szüksége rá.
- Én csak tényeket közlök. Statisztikám is van, mert múltkor a lányokkal rangsoroltunk... épp csak picivel előzött be Várffy prof.. sajnálom - kegyetlenek a szavak, mégis aranyosan vonok vállat, mert a második hely is igazán szép, főleg, hogy Várffy profé az első. Ha úgy nézzük, az eridonos simán első helyen van.
- Azért bízok benne, hogy apu szíve elég masszív.... sok mindent el kell, hogy bírjon - vigyorodok el, cseppet sem titkolva, mennyire is könnyű velem az élet. Semennyire, de legalább nem is unalmas.
- Szóval szeretsz te diktálni - biccentek mosolyogva, érzékeltetve, hogy ezt szépen el is raktároztam magamba, és mielőtt még kérdések lennének, futni kezdek, játékosan meg is lökve a vállammal, hogy aztán rágyorsítva, megelőzzem kicsit. Aggódnék, ha nem kellene amúgy is vigyáznom az alakomra, és az ilyen jellegű edzések idegenek lennének számomra, de mivel modellkedek... nem fogok pánikba esni.
Egy idő után persze visszalassítok, nem fogom én végigsprintelni, a nem tudom hány kört, főleg, hogy Bálint gondoskodik arról, még csak unalmas se legyen.
- Most igazán röhögnöm kellene, hogy ez aligha nevezhető tétnek, de tekintve a seprűvel való viszonyomra.... rendben - vigyorogva, még a kezem is nyújtom. A tenyerem sem izzad még, épp csak a beszéd nehézkes, de valószínű ezzel ő is így van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Te szegény - igazából nem tudom, erre mit kellene mondanom. Talán sápítoznom, hogy mondhat ilyet, talán azt kellene, de annyira elegem van már az illemórákból, meg a többiből, hogy rendesen felüdülés Bálinttal lenni. Jó, egyébként meg is értem, szörnyen el tudják magukat cseszni a lányok, ezt már rég leszűrtem.
- Várffy, Várffy - széttárom a karom vigyorogva, hisz mulattat valahol a kiakadása, de megvonom a vállam, mert ez így alakult.
- Szerintem a második hely is nagyon szép, és figyelembe véve, hogy az első vén szar... igazából első vagy - még pislogok is mellé szépen, mielőtt futásnak erednék. Tényleg szoktam. Van hogy a kutyukkal az erdő szélén, de volt, hogy a birtokon is, szóval azért elég jól bírom. Viszont nincsenek illúzióim, labdába se tudok rúgni egy kviddicses mellett, de legalább megpróbálom.
- Aztán te lennél a legjobban meglepődve, ha a seprű helyett az utóbbit választanám - közlöm vele hangosan, mert felzárkózni nem akarok, de a kihívó mosoly odakerül az arcomra. Pedig ez igaz, hisz a seprűtől még most is rettegek.
- Miért Barack? - jön a magától értetődő kérdés, még a homlokom is ráncolom mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Ugyaaan, csak túléled - tényleg elnevetem magam, mert iszonyat viccesnek tartom. Épp csak nem kezd toporzékolásba.
- Mit törődsz a hülye listákkal? Azt hinné az ember, neked nincs szükséged ilyen megerősítésekre. És ne... ne gyere nekem azzal, hogy amúgy is hülyeség, mert tudom, hogy nektek fiúknak is van - forgatom meg a szemem, épp csak nem érdekel, fent vagyok-e rajta, és hányadik lehetek. Nekem elég a tudat, ha belenézek a tükörbe, simán egy egyes lányt látok.
Futok én, és büszke is vagyok magamra. Ki hitte volna, hogy nem csak arra jó, hogy kikapcsoljam az agyam, hanem arra is, hogy lenyűgözzem az eridonost a kitartásommal. Nem pihegek, nem akarok meghalni, és még az oldalam se fogom, csupán azért... mert tényleg sokat futok.
- Bókolsz Scheffler? - nevetem el magam, így le is lassítok, és megrázom a fejem.
- Az fel sem merül benned, hogy én talán nem akarok odaülni? - rebegtetem a pillám, mert nyilván azért nem rejtem véka alá, hogy tetszik nekem. És nagyon sok más ember is a kastélyban, de egyszerűen most mit csináljak? Bármerre nézek, jó nézni. De ez is olyan, hogy jól néz ki, jól néz ki... de haza azért nem vinnéd.
- Csalódást okozol. Én a titkaidért jöttem - biggyesztem le az ajkam, szomorúságot mímelve, és ahogy újra odaérünk, ahonnan futni kezdtünk, én meg is állok, hogy elvegyem az egyik üveg vizet, és kortyoljak belőle párat.
Az utolsó kortyot szépen ki is köpöm, aztán köhögni kezdek, miközben ő még mindig a következő haditervet ecseteli.
- Pilatesezni szoktam... - nézek rá óvatosan, ahogy megtalálom a hangom. Taktikusan inkább nem is reagálva a szavaira. Ez bolond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Romantikus - biccentek is mellé mosolyogva. A női büszkeségem persze sápít bennem, mert nekem is azt kellene, vagy legalább kikelni magamból, hogy minek néznek minket, de... az az igazság... nem veszem magamra. Valószínűnek tartom, hogy rajta van a nevem azon a listán, de azt még valószínűbbnek, hogy nem mostanában fogják azt kihúzni, és itt nincs szó semmilyen büszkeségről, egyszerűen csak... nem állok be a sorba.
- Nem tudom Bálint... én inkább az üvegházban szeretkezős lány vagyok - poénkodok természetesen, de még hagyom is, hogy kiüljön a fintor az arcomra. Mást sem szeretnék jobban, mint büdös izzadtságszagban, valahová felkenve lenni. Na, az ilyen lányok tényleg megérdemlik, hogy kihúzódjanak arról a listáról.
Persze egy pillanatra sem felejtem el - vagy legalábbis nagyon igyekszem nem elfelejteni -, miért is vagyunk itt, szóval futok is, és próbálok nagyon az edzésre koncentrálni. Viszont alapból a koncentrálással is nehézségeim vannak, Bálint jelenléte meg csak ront a helyzetemen.
- Ha már ez sok neked - őszintén döbbenek le, mert tudatosan fogom vissza magam, és ha már ezt soknak tartja, nem is tudja, mi vár rá később. De el kell vigyorodnom a gondolatra, mennyire fogja ő még sajnálni, hogy egyáltalán szóba állt velem. És én mennyire fogom azt élvezni.
- Vagy ez megint olyan célzás volt, hogy másra kéne használnom a szám? - szűkítem a szemeim, mert amíg csak az adok-kapok megy, nincs nekem ezzel gondom. Nem is hoz zavarba, és szívesen le is csapom én azt a labdát, valahol még élvezem is, esküszöm.
Igen, a következő elejtett megjegyzésig, merthogy a mosolyom az arcomra fagy, mikor látom, azt már nem is teljesen poénnak szánta. Beharapom az ajkam, de állom én a tekintetét, hisz nem vagyok beszari.
- Mutasd meg, hogyan kell - ártatlanul rebegtetem meg a pilláim, igen kicsit rá is játszva. Valahol él bennem a gyanú, hogy nem számít erre, de minek kellene hazudnom, vagy megjátszanom azt, ami amúgy nem valós? Úgyis rájönne magától. Egy csókban meg igazán nincs semmi, nem?
Azért van ami kiveri nálam is a biztosítékot, de annyira, hogy még sikeresen félre is nyelek, de gyorsan normalizálom magam.
- Lány vagyok. És nem... nem hiszem, hogy tudok fekvőtámaszozni - nevetek fel őszintén, még a fejem is megrázom.
- És egyébként... járnak velem fiúk is pilatesre. Te is kipróbálhatnád, új embert csinálna belőled, és esküszöm nem mondanám el senkinek - nézek rá hatalmas szemekkel, pont úgy, ahogy aput is rá szoktam venni arra, amit én nagyon szeretnék, de ő nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Zsanci? ZSANCI? - a szemöldökeim az egekbe emelkednek, és rendesen el is vékonyodik a hangom, pontosan úgy, ahogy affektált.
- Nem vagyok CI-s lány - rázom meg a fejem. Azok picsák. Jó, néha én is, de akkor is. Még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, hogy rendesen kikérjem már magamnak. Pedig csak furcsa. Engem nem szoktak csak úgy becézgetni.
- Edzeni - biccentek, memorizálva, hogy tényleg ezért vagyunk itt. A figyelmemmel alapjáraton is akadnak gondok, nem hogy még most. A szám meg nagy, és sose tudom, mikor van az a határ, amit nem kellene átlépni. Most is aranyosan pislogok, épp csak nem számolva azzal, Bálint egy laza mozdulattal olyan mattot ad nekem, hogy azt öröm nézni.
Egy csomó blogot meg reddit posztot olvastam már így a nagy elsőkről. Kellemetlen, és kevésbé kellemetlen sztorikat, de valahogy nem láttam közöttük azt, ami valójában történik. Szemeim automatikusan csukódnak le, ahogy az eridonos fél pillanat alatt szünteti meg a távolságot kettőnk között, és mire azt feldolgoznám, már meg is érzem az ujjait a hajamban. Épp csak egy apró nyögésre futja, csak azért mert.... mert most mi a franc történik? Kismilliószor játszottam már el ezt, és nem állítom, hogy nem játszottam el a gondolattal, mi lesz, ha engem valaki megcsókol. Nos, minden lejátszódott a fejemben, csak az nem, ami valójában történik. Ajkaim résnyire nyílnak, ahogy még elcsípem, hogy ő beharapja a sajátját. A torkom úgy szárad ki, mint ami egy hete nem találkozott már vízzel, és... teljesen befeszülve hagyom, hogy a szája az enyémhez érjen.
Ó apám, remélem ezt nem látod... még hallani se fogsz róla...
Nem tart ez olyan sokáig... azt hiszem, nekem egy fél örökkévalóság, és a bizsergés, amit érzek még akkor se hagy alább, mikor Bálint már a közelemben sincs. Látom én az ajkait mozogni, Merlin a tanúm rá, de csak arra tudok koncentrálni, hogy nem is olyan rég éreztem őket, meg hogy vajon akkor is így mozogtak-e. Hallani persze nem hallok, csak a fülemben lévő dübörgést hallom, azt is csak halványan érzékelem, hogy kezemben lévő üveget is elvesztettük úgy, mint engem. Megrázom a fejem, megpróbálom én összeszedni magam, mielőtt még neki állna cikizni.
Nos, az hogy én... ismétlem ÉN nem bírok megszólalni, az igencsak ritka állapot, így biccentek egy nagyot, és ha helyezkedik, teljesen kótyagosan ülök a hátára, ami tényleg élete ötletének bizonyul, így legalább nem látja, mennyire széthullottam.
- Nem is tudnálak elképzelni tréningnaciban egy szőnyegen - beletelik némi időbe, mire sikerül halkan elnevetnem magam. Kapaszkodok közben, mert lezúgni azért mégse szeretnék.
- Nem vagyok nehéz? Szólj ám, ha elég... nem akarom, hogy miattam sérülj le - mert részemről, én élvezem, főleg mert így tényleg premier plánból látom dudorodni az izmait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Őszintén? Sosem romantizáltam túl az első csók dolgot. Az első randim után én elkönyveltem, hogy nekem ezek a dolgok nem mennek, így nem is igazán lovaltam magam beléjük. Nem voltak elvárásaim arról, hogy kivel történjen meg, vagy hol. Milyen aláfestő zene zengjen a fülemben, és hogy menjen le a nap, meg locsoljon már valaki ránk Wassert. Nem is igazán szeretem ezeket a túlzó dolgokat. Másban igen. Szent meggyőződésem, hogy se elég csillámos, se elég rózsaszín nem lehet valami, de... analfabéta vagyok ilyen lányos dolgok terén. Elfecsegek róluk én esküszöm, sokszor már úgy elő is adom magam, hogy szinte már én is elhiszem, hogy szakértő vagyok, holott emlékszem én, hogy csak egy puszit kaptam az arcomra, és ki akartam futni a világból.
Most nem akarok. Vagy nem tudom. Teljesen mindegy különben, mert az agyammal együtt a lábaim is leblokkoltak, csak mert... mert ez valódi volt. És sokkoló. Még akkor is, ha Bálintnak nem jelent semmit, hisz ő mondta, nekem meg eszemben sincs ezt megcáfolni.
- Aha... ami nagyon puha, de szorít, mint a fájdalom - motyogom, de még a hangomon is hallatszik, hogy sokkhatás alá kerített. Még csak fel sem bírom húzni magam az arcát látva, mert sejtem... igazán szánalmas látvány lehetek.
Megvonom a vállam. Kapaszkodok én. Bele a vállába, de nem tart sokáig, mert a kezeim maguktól döntenek úgy, hogy közben felfedezőset játszanak, így mire észbe kapok, már a hátán simítanak végig. Még csak rosszul se érzem magam tőle. Persze csendben maradok, valahogy felfogja az agyam, hogy ezek a percek most Bálinték, és ha nem figyel akkor abból még baj is lehet. Ráadásul mikor késznek nyilvánítja a bemelegítést, le is pattanok róla, pont mint aki parázsba ült.
- Én... mutasd meg hogyan kell - sóhajtok fel, égnek emelem a tekintetem, épp csak nem vagyok annyira magabiztos. Még hátrálok is kicsit megszeppenve, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt. Már nem a fiúra nézek. Már a seprűt nézem, amire egyszer ígyis úgyis fel kell szállnom. Csak ne lenne ennyire ijesztő.
- Nem kezdhetnénk inkább... egy sárkánnyal? - dobom fel egy utolsó utáni lehetőségként. Kicsit talán meggondolatlan, de... ide nekem a Magyar Mennydörgőt a francba, csak arra ne. Arra nem biztos hogy készen állok, és holt biztos hogy nem Bálint előtt szeretnék összezuhanni... ennél is jobban. Még az ajkam is rágcsálni kezdem, ami idegesítő szokásom, csak nem bírok róla leállni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Attól, hogy nem volt időm, én még nem felejtek. És igenis fontos ez a dolog is, csak volt sok más is, ami fontos volt. Nem is értem, mások hogy tudják azt mondani, hogy a suli uncsi. Lassan már saját magamra sincs időm, annyira leköt mások baja. Még arra se volt időm, hogy átgondoljam, miért érdekel egyáltalán mások baja, na mindegy. Viszont kölcsönkérem én a konyhából a sámlit. Leteszem az esküt, hogy én azt vissza is viszem, ami valljuk be... kicsit meggondolatlan, ha azt vesszük alapul, mihez kell.
Következő körben megragadok mindenkit, hogy megkérdezzem, hol van a nagy melák, akire én most dühös vagyok. Az pedig látszik is az arcomon. Feltépem én a nagy ajtót, kezemben a sámlival masírozok a birtokon, és most se érdekel, ki hogy néz rám. Szar lehet azoknak, akik ezzel foglalkoznak non stop.
- Lafayette David Saint-Venant - kiszúrni nem nehéz, úgy kiabálni, hogy meghallja már annál inkább. De megoldom, komolyan. Csak épp a hangom se csilingel kedvességemben.
Remélem, hogy megáll, így mint egy dühös törpe, masírozok felé. Nem állítom, hogy külső szemmel ez nem lehet vicces.
- Hajolj le! - ó, nem kérem. Igazából kihallani a hangomból, hogy ez inkább egy lehetőség. Arra, hogy ne kelljen használnom a kezemben tartott sámlit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jó. Azért egy fél pillanatra csak kizökkenek, mikor teregetni látom. Teregetni. Mi a franc van ebben az iskolában? Mégis csak valós a régi elképzelésem, hogy itt rabszolgamunkát végeztetnek a tanulókkal? Megrázom a fejem. Nem számít. Mérges vagyok. Tényleg mérges.
- Zsanna. Zsanna vagyok. Zsanna. Nem bonyi - puffogok, teljesen fel is fújva magam, mert nem szeretem én ezeket a beceneveket. Ráadásul most azt se tudom, hogy bókol, vagy sérteget, mert ha az utóbbi, Merlin a tanúm rá, hogy bokán is rúgom.
Felvonom a szemöldököm a kérdésre. És fogom még a sámlit is, mert ha nem hajol le magától, felmászom én hozzá, azon ne múljon.
De megteszi, így jobb kezemmel el is engedem, hogy az aztán a melák levitás arcán csattanjon. Jó, tisztázzuk. Nem ütök nagyot, nem is tudok, mert csak újonnan kaptam rá, de remélem, annyira tényleg erős, hogy rájöjjön, mérges vagyok.
- MÉGIS TE MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? Hogy ferdeszeműzheted le a barátomat? Hogyan? Az SÉRTŐ!!! - teljesen kikelek magamból, és most már a körülöttünk lévők is tudni fogják, az a pofon igenis jogos.
- Ráadásul Jiyunt, Lafi. Hát mit ártott ő neked? Senkinek nem árt... megbántottad. Sírt.  - azért csak visszaveszek, aztán csalódottan nézek rá, mert ezt abszolút nem vártam volna tőle.
- Szekáltad volna azért, mert nyámnyila... mert mindenért bocsánatot kér, vagy mert a hangját alig lehet hallani, de olyanért szekálni, amiről szegény egyáltalán nem tehet... ez gerinctelenség. Még tőled is. Én azt hittem, jó fej vagy. Én kedveltelek - sóhajtok egy nagyot, és szomorúan biggyesztem le az ajkam mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hirtelennek hirtelen a cselekedetem, meggondoltnak aligha nevezném, és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, mert hát... lány vagyok. A lányok pofozkodnak, nem? Lehet le kellene vele állnom, mert amúgy még csak nem is esik jól, ahhoz nekem igazán dühösnek kellene lennem. Hellát. Hellát nagyon szívesen felpofoznám mondjuk, de... a karma előbb elintézte, én pedig boldog vagyok.
Ami kicsit sem látszik rajtam, mikor a levitás megragadja a csuklóim. Annyira ledöbbenek, hogy még a sámli is kiesik a kezemből, és elkerekedett szemekkel, értetlenül pislogok Saint-Venantra.
- Ne már Lafi, én nem... én nem is gondoltam komolyan. Mármint... a franc gondolta volna, hogy téged fel lehet húzni - motyogom teljesen megszeppenve, mert én őt így még sose láttam.
- Sajnálom, de tényleg - pislogok rá szépen, mert a felismeréssel együtt, a bűntudat is beköszön, amit amúgy igazán utálok, mert nagyon kellemetlen érzés tud.
- De Jiyun tényleg sírt. Tudod milyen, ha egy lány sír? Mérges voltam - persze próbálom azért kiszabadítani a kezeim. Nem azért mert fájna, vagy bármi... csak nem épp a legkomfortosabb érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már nyílik a szám, épp csak egyetlen hang nem jön ki rajta. Egyrészt, mert amit itt most kifakadt, az... valójában tűpontos. Ha engem nézünk. Engem, aki randitippeket is a sorozatokban látottak alapján ad. Az hogy Keviné nem torkollott katasztrófába, az csak azért történhetett, mert Aurélnak volt józan esze. Tisztázzuk, csak azért nem mondtam, hogy kösse be a legjobb barátom szemét, és pakolja be egy csomagtartóba, mert tudom, hogy erre nem igazán járnak autók. Igen, ennyi.
- Te mióta tudsz franciául? - kifakad ám belőlem is, ráadásul remekül ragadom meg a lényeget, mint az látszik. De tényleg csak arra tudtam figyelni, hogy a szavakkal együtt az akcentusa is felbukkant, ami... ami eddig nem volt, vagy csak én nem láttam. Sok mindent nem látok. Meg hát... még mindig nem értem, minek tereget, meg miért van az, hogy az egyik fűszál sokkal sötétebb zöld, mint a másik? Jó, kezelik ezt a hülye ADHD-t, de... nem egy rövid folyamat, és megingok... nagyon sokszor megingok.
- Ez? - nézek aztán a sámlira, és beharapom az ajkam, de még a nyakam is behúzom, mert... hazudni nem akarok, de azt se tudom, az mennyire tenne jót a kapcsolatunknak, ha most még el is mondanám, minek kell.
- Ez azért, ha nem akartál volna lehajolni - sóhajtok egy nagyot, de azért vagyok annyira bátor, hogy felnézzek... bele a szemébe.
- Akkor, akkor nem haragszol? Mert van egy tuti pletykám... első kézből - most mondhatnám, hogy Sadievel a viszonyom pozitív, de ha a Lafival való barátságom a tét... nos, lelkiismeretfurdalás nélkül áldozom fel. Úgyse fogja megtudni, hogy tőlem indult, tekintve, hogy nem is tőlem indult. Az egészet ő és Warren indították el, ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Tényleg? Nem tűnsz franciának - vizslatom én, jól végig is nézek rajta, de az arcomon is látszik, ez csak a döbbenet miatt van, merthogy az ki is ül rá.
A sámli viszont kizökkent, és sóhajtok is. Oké, most már én is belátom, ez akkora baromság volt, hogy az még a Holdról is látszik, de abban az állapotban meg ki gondolkodik?
- Tényleg sajnálom Lafi. Mostanában hülye vagyok - még az arcom is megvonaglik, csak mert az okát is tudom annak, hogy miért.
- De nem akartalak amúgy bántani, csak... - csak senki nem szorítja meg a nyakam, és ken fel valahová, hogy tudjam, mikor kell visszavenni. Igen, talán ez a legnagyobb gondom, mert ha van időm átgondolni, akkor tudom én, hogy hülyeség amit tenni készülök, a baj az, hogy általában nincs időm. És most szerencsém volt, mert a levitás nem ver meg.
- Kérlek ne haragudj rám - még meg is ölelem, talán a derekát át is érem, közben meg nagyokat bólogatok.
- Megígérem, eskü - cukin pislogok fel rá, de aztán el is engedem, és nagyon cinkosan mosolygok.
- Nos... én igazán nem akarok magasröptű következtetéseket levonni, de láttam Warrent a faházba menni... aztán meg Sallowot... vagy lehet fordítva volt, de - megvonom a vállam, többet nem tudok mondani, mert ez az, amit fixen láttam. Az, hogy közben levontam a következtetést, amit a rellonos nem erősített meg és nem is cáfolt... az más.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mondj már még valamit... tudsz Belgán is? - oké, Zsannát itt elvesztettük. Túl új és túl izgalmas dolgok derültek ki ahhoz, hogy csak úgy tovább tudjak röppenni. Az meg csak hab a tortán, hogy mennyire menő Lafi, mikor más nyelven szólal meg.
És az, hogy nem hagyta annyiban tényleg hat. Még el is szégyellem magam, és már a szemem csillog, mert ha még nógatni kéne, biztos hogy elsírnám magam, mert tényleg nem akartam bántani. Hát én szeretem.
- Ahh, nem akarok amúgy ütni, csak... nem tudom, sok a feszültség, meg a hülye vizsgaidőszak, meg az a nyamvadt gyógyszer se néz ki úgy, hogy jó - persze még hadonászok is, mintha ettől a másik kapásból meg is értené a problémám.
- Ahhaaa... - bólintok. Sean is jól néz ki, hátulról biztos, általában meg csak úgy látom, és tökéletesen meg vagyok ezzel elégedve. Viszont két szót alig beszéltem vele, ami nem is biztos, hogy baj.
- Szerintem szexeltek - jelentem ki, rendesen ki is hangsúlyozva, hogy szerintem, de aztán... Lafi felvetése reálisabbnak bizonyul. Még a szemem is elkerekedik.
- Várjál. Szerinted zsarolja? Merlinre, mondjuk engem is megzsarolt, ha elmondom, eltesz láb alól... Basszus akkor most tényleg meg fog ölni? - a pánik pillanatok alatt jár át, és már meg is bánom, hogy én annak a lánynak segítettem. Azért körbe is nézek, ahogy közelebb araszolok a levitáshoz, mert ha felbukkan, én elfutok. Eskü.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Aztán azt hogyan egyszerre? Úgy mint Berci amikor bekattan, és elkezd németül is? - ráncolom a homlokom is, mert én esküszöm elképzelem, és a szemem előtt egy fix káosz kerekedik ki. Itt jegyzem meg halkan, a szőke haj sem feltétlenül véletlen.
- Jaaaaa. Most komolyan nem pletykálták még el? - ezen is rendesen ledöbbenek, mert eljutottam arra a pontra, hogy én aztán nem tagadom, minek? Azt hittem Steph már az első adandó alkalommal körbekürtölte.
- ADHD.... Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar - apró mosollyal az arcomon, vonok mellé vállat is. Talán ez neki is sok mindent megmagyaráz, és persze nem olyan jó dolog, mint amilyennek én próbálom feltüntetni.
- De kezelik - szögezem le egyből, mert nehogy azt higgye, engem is be kell záratni. Csak a gyógyszer nem túl jó. Furán vagyok tőle, és vannak napok mikor tényleg nem vagyok jól, de azt mondták, hogy idő.
- Jó, tudom. De Sadie lány, Sean meg fiú... - széttárom a karom, meg is mutatva, mennyire romantizálom túl én ezt a dolgot. Szerintem semmi akadálya sincs biológiailag annak, hogy ők ketten azt műveljék. Nem is gondolok bele olyanokba, hogy most tetszik vagy valami... ezek a pasiknak se fontosak, könyörgöm.
- Miért nem verted le? - jön a magától értetődő kérdés. Személy szerint én ilyen tanerőket nem vonnék bele a személyes problémáimba, még a végén én jönnék ki belőle rosszul, és tudom, hogy utálnak.
- Ahj, ne zavarj össze - kicsit felcsattanok, még a fejem is megfogom, meg rázom is.
- Most épp az lenne a lényeg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, hogy egymáshoz idomuljunk vagy mi. Mert irtó makacs, és szétszivat... most nem lehet, hogy nincs nálam, meg nem használom - teljesen megrökönyödve nézek rá. Hát hogy a francba ne szakadjak ilyenkor szét, főleg ha a még a koncentrációval is nehézségeim vannak?
- És ha... és ha miatta halt meg? - halkan, szinte már-már suttogva teszem fel a kérdést. Bár nem tudom, Sadie csak nem képes kinyírni valakit, főleg nem Dwayne Warrent.
- Vaaaagy. És ha Sean apjával járt össze, és azért zsarolja? Az nem lenne nagy szám, lépten-nyomon tanárokba zuhant embereket lehet látni. Ne kérdezd, én se értem, mi a vonzó valakibe, aki egy pennavonással meg tud buktatni - elhúzom a szám, mert jó. Várffy prof más. Ő még azt is menőn csinálja. De a többiek. Őket inkább hagyjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Mert nagyon jól néz ki - adom meg az egyértelmű választ, de úgy, mintha magát a kérdést sem érteném. Oké, már szinte mindenki tudja, nálam felületesebb lány, aligha szaladgál ebben a kastélyban, de ez engem egy cseppet sem zavar. Jól érzem magam így. Jó, most nem. Most Bálint lesokkolt, és talán utálom is kicsit miatta, meg magamat is, mert fogalmam sincs, mit kellene kezdenem magammal. A semminél teszem le a voksom, próbálom magam átlendíteni a történteken, és csak élvezni, hogy rajta ülök, és mintha libikókáznék. Fú de szerettem azt kiskoromban.
Persze nem tart sokáig, gyorsan le is pattanok róla, azért odafigyelve arra, hogy ne tegyek benne kárt. Nem szeretnék.
Az ötletére továbbra sem lelkendezem, hiába kértem én, hogy segítsen. Úgy tűnik, a határozottságom meg az elszántságom, eddig tartott. Most elfutnék, de ehelyett csak a seprűket bámulom.
- Dehogy félek - két pillanat alatt fújom fel magam, még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, mert csupán a feltételezés is sértő. Sértőn betalál egyébként, és ez hamar meglátszik az arcomon.
- Csak... annyira bonyi. Csomó dologra kell figyelni ott fent. És ha lezúgok és összetöröm magam? Ahhoz a gagyi gipszhez meg képtelenség normális outfitet összehozni - motyogom, megadva magam, csak mert az ő hangjából is eltűnt a viccelődés. Rá is nézek végül, és aprót vonok a vállamon.
- Jó, basszus. Én is félhetek valamitől... a seprű ilyen - csattanok fel, mert persze, hogy flusztrál, hogy így lát. Sose vagyok ilyen, hát könyörgöm, egy kútba bemásztam volna, ha a nyomi Ebony nem állít le. Mérges vagyok. Magamra vagyok mérges, mert most aztán tényleg nem érzem menőnek magam. Ráadásul, ha nagyon magamba akarnék nézni, még tudnám is, hogy a félelem a legkevesebb, ami miatt a seprűket messziről kerülöm, van ott valami mélyebb és csúnyább dolog is, amire még csak gondolni sem vagyok hajlandó, nem hogy beszélni róla.