Noel
A többnapos kánikula miatt a diákok beszorultak a kastély hűvös falai mögé. Én személy szerint utálom a nyarat, az egyetlen jó benne az, hogy lehet a szabad ég alatt fürdeni. Egész héten és az előzőn is a klubhelyiségben poshadtam és vártam, hogy elviselhetőbb idő legyen. A tanárok a kastély falaira varázslégkondicionálót varázsoltak, de még így is nagyon meleg volt. Ezek a varázslégkondik nem olyanok, mint a mugliké, mert miközben hűt, közben az időjárást is bemondja. Aztán tegnap este nagy vihar lett, és most egész tavaszias idő van. Amint a légkondikat meghallgattam, rohantam ki a szabadba, hogy kiélvezzem az átmeneti jó időt. Leültem egy nagy tölgyfa árnyékába, és néztem, ahogy egyre több ember tódul ki a kapun, hogy kihasználja a jó időt. Még több, mint egy hónap van a vizsgákig, mégis nagyon év végi hangulat van. Lágy szellő súrolja az arcomat. Előhúzom a varázspálcám, és a lehullott faleveleken gyakorlom a lebegtető bűbájt : Huss és pöcc! Még egy ideig bénázom, amikor elmegy a nap. Lehet, hogy ma este is vihar lesz? Remélem igen. Egyre több felhő gyülekezik az égen. Gyorsan felkeltem, és beszaladtam a kastélyba. Felkaptam egy esőkabátot, meg a könyvem, és futottam vissza. Jól tettem, hogy elhoztam az esőkabátot, mert mire visszaértem, már csöpögött az eső. Leültem egy padra - nem nagyon volt már senki a réten, majdnem mindenki bemenekült az eső elől - és nekikezdtem az olvasásnak.