36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sophie Alsen összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 12:32 Ugrás a poszthoz

Zora

Éppen egy fantasztikus könyvet olvasok, amikor rájövök, hogy korog a gyomrom.
 Vacsoráztam ma egyáltalán? - ráncolom a homlokom - Nem, ma nem vacsoráztam! De hogy miért... na mindegy, akkor lemegyek a konyhába.
 Miközben lefelé trappolok a lépcsőkön, azon gondolkozom, hogy még sosem jártam a konyhában. De a manók kedvesek, úgyhogy nem aggódom.
 Először kopogtatni akarok, de a manók nagy valószínűséggel most nem dolgoznak, úgyhogy inkább csak benyitok.
Hú, de nagy ez a terem! - nézek körül a nagy boltozatú helyiségben, de gyorsan besurranok inkább, nehogy egy tanár észrevegyen.
 Megtalálom a gyümölcsöstálat a pulton, kiveszek belőle egy almát. Megfogok egy kést, és elkezdem gerezdekre vágni. Közben nem tudom megállni, hogy ne egyem meg az egyik gerezdet. A zöldalma a világ egyik legjobb dolga! Keresek egy tálat, hogy ne a kezembe kelljen tartani az almát.
 Éppen megfordulok, hogy leüljek, amikor észreveszem, hogy egy nálam jóval nagyobb lány néz velem farkasszemet.
- Szia - köszönök neki, miközben azon gondolkozom, hogy mikor láttam őt. Azt hiszem navinés, és valamilyen Zora a neve.
.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2013. augusztus 6. 18:33
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 16. 12:46 Ugrás a poszthoz

Medárda

Ma reggel úgy keltem fel, hogy mindjárt megfulladok. Reggeli után fel se mentem a klubhelyiségbe, hanem nyílegyenesen az erkélyre. Amikor beszívtam a friss levegőt, megnyugodtam. Máskor is volt már velem ilyen, csak még a kastélyban nem. Otthon régebben a szüleim orvost is hívtak, de azt mondta semmi bajom.
 Leülök, és elgondolkodom. Hozzám szól valaki. Úgy látszik, megint elaludtam nyitott szemmel.  Zavartan felnézek, ki az? Egy eridonos lány, azt hiszem. Miközben elnyomok egy ásítást, próbálok rájönni, hogy mit kérdezett. Mire kezdett volna kínossá válni a hallgatásom, kiböktem, hogy "szia".
-Mármint...bocs, nem hallottam, hogy mit kérdeztél. Egy kicsit fáradt vagyok ma.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2013. augusztus 7. 20:15
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 17. 18:59 Ugrás a poszthoz

Zora

Amikor visszaköszön a lány, meglepően fáradt a mosolya. Észreveszem, hogy kávét iszik, és ebből kikövetkeztetem, hogy biztos nagyon sokat tanult, és még fog is, másképp nem inna kávét éjjel 11 körül. Hiszen karikásak a szemei! Lehet, hogy prefektus, gondolom, nekik sokkal több a dolguk. Eszembe ötlik, hogy nem biztos, hogy nekem szabad ilyenkor kimászkálni a konyhába. Hány óra is van? 5 perc múlva 11.
 Megkérdezi, hogy eltévedtem-e.
- Dehogy is! Csak belemerültem egy nagyon jó könyvbe, és ezért lekéstem a vacsorát. Szegény manók, remélem nem ébresztem fel őket. Prefi vagy?- mosolyodom el -Most meg fogsz büntetni?-Viccelni akartam, de ez így egy kicsit úgy hangzott, mintha félnék tőle. Jelezve, hogy szimpinek találom, leülök mellé.
- Hogy megy a tanulás? Vagy egyszerűen csak rosszul alszol? Szerintem, ha napközben kérsz tőlük, simán adnak altatót. Volt egy korszakom nekem is, amikor nem tudtam aludni, és kipróbáltuk a mugli altatót, szerintem nagyon hasznos.
egy kicsit elszégyellem magam, hogy csak erről beszélek, úgyhogy gyorsan elhallgatok, hogy meséljen ő is.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2013. augusztus 6. 18:32
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 19. 12:32 Ugrás a poszthoz

Zora

Nem szeretem, amikor mosolyognak, kérdéseimen, vagy a kijelentéseimen, de ezúttal örültem, hogy őszinte mosolyt látok a nagylány arcán. Apukám szokott olyan gondterhelt arcot vágni, mint most ez a lány, és én ezt utálom.
 Az első kérdése után, amikor újra megszólal, hirtelen nem tudom, hogy mire érti, aztán rájövök, és önkéntelenül bólintok egyet. Egy kicsit furán nézhetett ki, hogy ránézek, és bólintok, miközben nem kérdezett semmit. Látszik, hogy nincs jól, valami baja van, de nem kérdezhetem, hogy mi, mert szerinte magánügy. Nem sértődöm meg ezen, de engem mindig is a közvetlenségre neveltek, úgyhogy az emberek néha furcsa szemmel néztek rám, mert valami ilyesmit kérdeztem tőlük. De amúgy is sokszor van olyan, hogy az ember elgondolja mit fog mondani, és amikor kimondja, teljesen máshogy hangzik, mint ahogy gondolta, gyakran sértőn.
 Aztán rájöttem, hogy kérdezett valamit, és várja a választ
- Navinés vagyok, de a süveg sokáig gondolkozott, hogy az Eridonba, vagy a Navinébe osszon. De most örülök, hogy Navinés lettem, mert az Eridonosoktól elvárják, hogy sosem hátráljanak meg, és bátrak legyenek, stb.- forgatom a szemem- Ez mind jó dolog, de én nem akarom csinálni. És te milyen házba jársz? - Azt is szívesen megkérdezném, hogy mi a neve, de eddig csak én kérdeztem nagyjából, a végén még pofátlannak találna.
 Közben megettem az almám, és éppen azon tűnődöm, hogy vajon vehetek-e még egyet. Ránézek a lányra. Ahogy felhajtja az utolsó korty kávéját,az is olyan fáradt, ahogy az összes többi mozdulata. Hirtelen felállok, gerezdekre vágok még egy almát, aztán a tálat oda nyújtom neki, és visszaülök
- Vegyél! A zöldalma a világ egyik legjobb dolga!-Ismétlem el most hangosan.Úgy néz rám, mintha ezt mondaná:Most komolyan? Alig eszem valamit, azt is csak azért, hogy ne tekintsenek betegnek! Kösz, most inkább nem. A tekintete nem volt lesajnáló, csak inkább szomorú. Legszívesebben azt mondanám, hogy az étel jót tesz, és egyen, de csak nem mondhatok ilyet egy prefektusnak! Inkább visszahúzom a kezem, és én kezdem el eszegetni.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2013. augusztus 6. 18:32
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 6. 18:19 Ugrás a poszthoz

Zora

Kezd eluralkodni rajtam a fáradság, hiszen lassan fél 12! Elnyomok egy ásítást. Amióta idejöttem, legalább fél tizenegyig fent maradok, egyszerűen nem tudok aludni, aztán meg olyan gyorsan jön rám az álmosság, hogy alig van erőm fel vánszorogni a hálóterembe. Otthon legutóbb akkor volt ilyen, amikor megszületett  a testvérem.
 Még egy ideig álmodozom félálomban, amikor a lány felajánlja, hogy visszavisz a klubhelyiségbe. Kizökkenek a merengésből, és bólintok egyet. Feláll, és én is felállok, és kinyitom az ajtót.
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 19:57 Ugrás a poszthoz

Noel

A többnapos kánikula miatt a diákok beszorultak a kastély hűvös falai mögé. Én személy szerint utálom a nyarat, az egyetlen jó benne az, hogy lehet a szabad ég alatt fürdeni. Egész héten és az előzőn is a klubhelyiségben poshadtam és vártam, hogy elviselhetőbb idő legyen. A tanárok a kastély falaira varázslégkondicionálót varázsoltak, de még így is nagyon meleg volt. Ezek a varázslégkondik nem olyanok, mint a mugliké, mert miközben hűt, közben az időjárást is bemondja. Aztán tegnap este nagy vihar lett, és most egész tavaszias idő van. Amint a légkondikat meghallgattam, rohantam ki a szabadba, hogy kiélvezzem az átmeneti jó időt.  Leültem egy nagy tölgyfa árnyékába, és néztem, ahogy egyre több ember tódul ki a kapun, hogy kihasználja a jó időt. Még több, mint egy hónap van a vizsgákig, mégis nagyon év végi hangulat van. Lágy szellő súrolja az arcomat. Előhúzom a varázspálcám, és a lehullott faleveleken gyakorlom a lebegtető bűbájt : Huss és pöcc! Még egy ideig bénázom, amikor elmegy a nap. Lehet, hogy ma este is vihar lesz? Remélem igen. Egyre több felhő gyülekezik az égen. Gyorsan felkeltem, és beszaladtam a kastélyba. Felkaptam egy esőkabátot, meg a könyvem, és futottam vissza. Jól tettem, hogy elhoztam az esőkabátot, mert mire visszaértem, már csöpögött az eső. Leültem egy padra - nem nagyon volt már senki a réten, majdnem mindenki bemenekült az eső elől - és nekikezdtem az olvasásnak.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. augusztus 12. 11:20
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 17:58 Ugrás a poszthoz

Lorelai K. Riviera

  Megszeppenten nézelődöm. Nekem nagyon új ez a hely, a nagy, ódon falaival. De másrészt viszont nagyon megkönnyebbülök, mert végre vége a beosztásnak! Igazából nem annyira lepődtem meg, amikor kiderült, hogy navinés leszek. Sejtettem, hogy vagy a Navinébe, vagy az Eridonba kerülök. De azt nem tudtam, hogy a kettő közül melyikbe, és a süveg se nagyon. Bár nagyon örültem, hogy az eridonba is mehettem volna, de igazából jobb így. Mert az eridonosoktól mindig elvárják, hogy tegyenek valami nagyot, bátrat. Eddig annyira nem gondolkoztam ezen, csak amikor leültem a székre, és a fejemre húztam a süveget.
 Eddig egy kicsit féltem, hogy milyen lesz itt, és hogy lesznek-e barátaim, de most megnyugodok. Valahogy jó hatásra van rám ez a nyüzsgés.
 Öntudatlanul keresgélek az emberek között, hátha van, aki észrevesz, aki rám mosolyog, vagy leül velem beszélgetni. Nem nagyon zavar, hogy haszontalanul keresek, mert látom, hogy sok gólya van még, aki egyedül ücsörgél.
 A talárom egy kicsit nagy rám. Eléggé kényelmetlen is, és nagyon meleg. Én nem tudtam, hogy Magyarországon ilyen meleg van! Eddigi életemet Németországban töltöttem. Szerencsére van a ládámban egy kevésbé meleg talár is. A mai estét meg valahogy kibírom.
 Alig várom, hogy elkezdődjön a vacsora, mert akkor valaki leülne mellém, és ha van egy kis szerencsém, még beszélget is velem. Így nézelődöm tovább csendben.
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:37 Ugrás a poszthoz

Lorelai

 Na, végre valaki észrevesz! Nagyon örülök, hogy valaki hozzám szólt.Bár egy kicsikét megszeppenek, amikor észreveszem, hogy prefektus. Nem hinném, hogy valaha is leszek prefektus, nem nagyon akarok lenni. És az se túl valószínű, hogy év végén mindenből jól le tudok majd vizsgázni. Ez vajon látszik rajtam?
 Ú, és még mestertanonc is! Remélem, nem egy olyan lánnyal tévedtem össze, aki utálja a rossz tanulókat! De ahogy jobban megnézem, kicsit megnyugodok. Jó, egy kicsit talán ijesztően néz ki, ahogy végigmér, de nem hiszem, hogy ne lenne jófej, különben miért akarna mellém ülni? De az is lehet, hogy csak megszánt. Sőt, ez valószínűbb! De ha megszánt, akkor valószínűleg nem akar valami apróságért megbüntetni.
 Most megnyugszom, de lehet, hogy egy kicsit furán néztem ki, miközben átgondoltam az egészet.
 -Öööö. Köszi. -Huh, ez sikerült.
 Hirtelen nagyon melegem lett a talárban. Jaj, miért nem bírtam a kevésbé meleg taláromat felvenni!!!
 Leülök mellé. Ugye nem látszik, hogy bő rám a talár?! Nagyon feszengek. És még a hajam is szét jön. Na, hát ez jó. Hogyan keltsek így jó benyomást az emberekre?
 Megpróbálok megnyugodni. Jó, most nagyjából sikerült. Lélegezz nagyokat!
Felnézek rá, hogy észrevett-e valamit. Úgy tűnik, nem. Most szemügyre veszem a navinéseket. A legtöbbjük szimpatikusnak néz ki. Azért jó navinésnek lenni, mert a navinések a legbarátságosabbak, szóval itt a legkönnyebb beilleszkedni.Ez így nagyon jó lesz! Most szétnézek az egész teremben. Mindenki beszélget. Hát, akkor én is megpróbálok... Be  kéne mutatkoznom!
-Ööö Sophie vagyok. Sophie Alsen.
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 20:56 Ugrás a poszthoz

Lorelai

A nagylány most átad nekem egy pohár vizet. Először nem értem, hohy miért, én is pont most akartam venni. De amikor beleiszom, érzem, hogy nagyon hűs. Valószínűleg lehűtötte. Nem szólok neki, mert lehet, hogy az udvariatlan -  igazából fogalmam sincs - , de hálásan tekintek rá, hátha észreveszi a célzást. Bemutatkozik. Nagyon tetszik a neve, én is mindig ilyen hosszú, sok magánhangzós nevet akartam. Újra megszólal. Hmm..manók?? Hallottam már manókról, de nem igazán tudom, milyenek. Lorelai nem olyan lánynak néz ki, aki ki nevetne ezért, úgyhogy megsúgom neki:
- Igazából én még nem láttam manót.- hát nem tudom. Egy kicsit fura, hogy manók főznek...Persze, annak örülök, hogy kiszolgálnak, de talán mégsem ezt érdemelnék.
 Megkóstolom a vacsorámat. Hú, ez tényleg nagyon finom! Hirtelen gyorsan lenyomok pár falatot.
 Aztán megkérdezi, hogy milyen származású vagyok.
- Németországban éltem eddig, mert a nevelőszüleim németek. De igazából magyar vagyok, és az igazi szüleim is varázsoltak. Vajon megkérdezi, hogy miért vannak nevelőszüleim?Ha igen, remélem el tudom mondani anélkül, hogy ne érezzek a torkomban gombócot. Most, mielött eljöttem a Bagolykőbe, meglátogattuk a szüleimet. Nagyon szegény körülmények között élnek, én nem gondoltam , hogy ennyire! Jaj minek kellett erre gondolnom! Már érzem a torkomban a gombócot. Elfordulok, hogy ne lássa az esetleg eleredő könnyeimet. Szipogok egy nagyot, feltörlöm a könnyeimet, és felerőltetek magamra egy mosolyt. Remélem, nem vette észre.
- Khm..-berekedtem még ettől a kicsi sírástól is.-De te se magyar vagy, ugye? újra felemelem a poharat, és iszom belőle egy kortyot.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2014. március 31. 20:51
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 17:17 Ugrás a poszthoz

Lorelai

Szerencsére a nagylány egyáltalán nem lepődik meg, és nem nevet ki, amikor elmondom neki, hogy nem láttam manót. Azt mondja, hogy sok új dologgal fogok megismerkedni. Hát igen, ezt én is gondoltam.
 Amikor a kis sírásom után azt mondja, hogy nyugodtan beszéljek, egyszerűen kiszakad belőlem. Egész idáig tartogattam, mert a nevelőszüleimnek ( vagy ahogy mondani szoktam, a szüleimnek) nem mondhattam el, mert az nagyon fájt volna nekik, hogyha látják, hogy szomorú vagyok az örökbeadás miatt. Egyszerűen úgy érzem, hogy ennek a lánynak bármit elmondhatok, mert megért, és segít.
-Tegnap, még mielőtt elmentünk az állomásra, és felszálltam a vonatra, meglátogattuk a "régi" szüleimet. Most nyelek egyet, megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Most még ne, majd legfeljebb miután elmondtam.-Nagyon szegények, és...Ők nem rosszindulatból adtak örökbe. Csak nem volt elég pénzük, és nem tudtak volna eltartani. Nagyon szeretem őket, de mindig olyan nehéz a találkozás, főleg utána, amikor nem sírhatom el magamat csak úgy, mert a szüleimnek rosszul esne. És ott van a nővérem is. Nekik volt már egy gyerekük, amikor megszülettem, ezért nem élhettem velük.
Úristen, milyen hálátlan vagyok! Itt vannak a szüleim, akik örökbe fogadtak, és én meg azon szomorkodom, hogy miért nem élhettem a régi szüleimmel, amikor nagyon jó gyerekkorom volt és van, és semmi okom a panaszkodásra!
Most újra megszólal, lehet, hogy azért, hogy ne kelljen tovább feszengenem, lehet hogy nem, mindenesetre megkönnyebbülök. Azért is, mert erről nem kell tovább beszélnem, de azért is, mert elmondtam neki. Nagyot sóhajtok.
-Igen Magyarország tényleg nagyon szép. De egy kicsit meleg, nem gondolod?-kérdezem, és elmosolyodok. Na. ez egy igazi mosoly volt. Kiadtam magamból ami zavart, most már könnyebb és talán vidámabb lesz a beszélgetés. Nekem egyre szimpatikusabb ez a lány. Tényleg érdekli is amit mondok, nem csak azért hallgatja végig, mert elsős vagyok, és be kell illeszkednem. Amikor megkérdezi, hogy tetszik-e a kastély, még szélesebben elmosolyodok.
- Az nem kifejezés, hogy tetszik! Nagyon tetszik! Ezek a nagy, barátságos falak, a nagy ablakok....- álmélkodva körülnézek újra.
-Alig várom, hogy a kastély többi részét is lássam!
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 1. 18:51 Ugrás a poszthoz

Elena

Egy kicsit ki szeretnék szabadulni a suli nyüzsgő életéből, úgyhogy úgy döntök, hogy felfedezem a terepet. Besétálok az erdőbe. Megnyugtat, amikor eltűnik a nap, és hűs levegő vesz körül. Tetszik, hogy mindig, amikor lépek egyet, megzörrennek alattam a falevelek,és hogy a nagy fák elnyúlnak felettem. Álmélkodva nézek körbe, amikor megakad a szemem egy magas fán, a tetején egy házikóval. Hú! Azt tudtam, hogy az erdő gyönyörű, de hogy még egy bunker is van a fa tetején!...Eszembe jutnak az emlékek, hogy a kertünkben mindig is akartam egy kis házikót építeni. Mér most magamnak érzem a helyet, pedig még fel se másztam. Odafutok a létrához, és pillanatokon belül fel is mászom. Izgulva bekukkantok, és egy kicsit csalódok, amikor látom, hogy már használják. Tudhattam volna, hogy biztos más is felfedezte magának a helyet. Belépek a házba, és máris elbűvöl. Félhomály van, és a szerteszét fekvő puffok könyvek, játékok jó érzést keltenek bennem. Le is dőlök, és kezembe veszek egy könyvet, de nem olvasom, csak gondolkozom. Mindig is egy ilyesmi helyről álmodoztam. Ilyen gondolat eddig biztos nem jutott volna eszembe, de most tényleg ezt gondoltam:Nekem itt, a Bagolykőben nagyon jó. Eleinte nagyon húzódoztam attól, hogy eljöjjek, pont akkor született meg a húgom, meg minden...és így ábrándozom tovább.
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 7. 15:59 Ugrás a poszthoz

Elena


Ábrándozás közben kiesik kezemből a könyv, és akkor veszem észre, hogy addig a kezemben volt. Előre hajolok, felveszem, és beleolvasok. Egészen belemerülök, amikor észreveszem, hogy valaki hozzám szólt. Összerezzenek, és ránézek. Fintorgok, de csak azért, mert így, az ajtóra nézve belesüt a szemembe a nap. A szemem elé kapom a szememet, és úgy nézek rá. Most már kétségtelen, hogy erre a faházikóra nem én bukkantam rá egyedül, és mások is sokszor járnak ide. Bár a lány pásztázó szeme arra utal, hogy ő is most látja először a helyet. Újra fellángol bennem a remény. Lehet, hogy a puffokat és a többit egy régi diák hozta ide, és már rég nem jár az iskolába... - biztatom magamat. De akárhogy is van, most már ez a lány is ismeri. - Újra szertefoszlik az álmom. Most jobban szemügyre veszem őt. Nálam nagyobb, de úgy tűnik, nem sokkal. Szóval nem nagyon kell tartanom tőle. Rámosolygok. Tetszik, hogy nem úgy néz rám, mint aki azt gondolja:"Jaj, itt egy cuki elsős, olyan bátortalan, barátkozom vele, mert a kicsiknek mindig olyan nehéz..." Szerintem attól még, hogy van olyan elsős, aki az első napjaiban alig bír megszólalni, és azt várja, hogy valaki pátyolgassa - attól még nem mindenki ilyen, például én nem!
- Szia! Csak kimenekültem a nagy nyüzsgés elől. És te?
Miközben beszélek, megint kiesik a kezemből a könyv. Francba, most nem tudom, hogy hol tartok! Felkapom a földről, és elkezdem keresgélni az oldalt, ahol tartottam, nem törődve azzal, hogy ez egy kicsit illetlen dolog, miközben elkezdtem beszélgetni vele. Még - remélem - időben észbe kapok, és leteszem a könyvet, közben észrevehetetlenül belelesek, hogy megjegyezzem az oldalszámot, és újra felnézek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sophie Alsen összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel