Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyi kedvem van ehhez, mint a nyomi fájdalomcsillapító italt inni, aminek olyan borzasztó íze van. A múltkor nagyon fájt a hasam, erre meg megitattak azzal, hát ezek nem orvosok az biztos.
Viszont a pénz jól jön. Aztán ez a srác egyáltalán nem ismerős, ennyit meg megér nekem, még ha a gondolatától is undorodom. Azok a majmok meg tudják, pont ezért kell ezt csinálnom.
Hamar túl is esek, persze azért egy kézfogást követően, mégse gondoljon már full taplónak. Próbálom én nagyon kedvesnek mutatni magam, de a fintor óhatatlanul ül ki az arcomra. Nem a fiú miatt, hanem a puszi miatt. Nem tudom, a többiek miért vannak ezért annyira oda, hát undorító volt.
- Várj - még a mutatóujjam is felmutatom, majd odaszaladok a közönséghez, és örömmel zsebelem be a fogadás árát, azt számolgatva megyek vissza Benedekhez.
- Fogadás volt, erre jártál - vonok vállat, mert ezzel részemről meg is van magyarázva. Aztán pár érmét nyújtok neki, mert hát mégis csak a részese volt, jár neki... gondolom.
- Azért csak ennyi a tiéd, mert azért... nem erőltetted magad - nézek végig rajta kritikusan, persze ezt már csak poénkodva teszem hozzá. Épp csak a mosoly hiányzik az arcomról, de az úgyse sokszor van rajta.
- Egyébként meg.. egyes kultúrákban szokás így köszönni, most akár be is rághatnék - a szüleim részre direkt nem reagálok, csak mert egyelőre egy kiváló apajelöltet sem találok, akihez odaküldhetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám.
Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom.
- Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek.
- Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket.
- Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve.
- Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment.
- Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.