Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A vonat rándul egyet, a feje lebukik majd egy koppanással az üveghez koppan; ez téríti magához. Zaklatottan húzza ki, majd rázza meg magát, néz körbe. Nem aludt igazán, hisz hogy is tudna, ám a számtalan inger, a beszélgető hangok, a faleveleken át vibráló fény, a bőr ülések szaga, egyszerre sok számára, hányingere lett, kénytelen volt behunyni a szemét. Jószerével csak hallgatta a zakatolást eddig, az izmai megfeszültek, ahányszor valaki mellélépett, igyekezett semmire sem gondolni.
Most azonban, ahogy oldalvást kipillant az üvegen át, a kanyaron túl egy ismerős vasútállomás teteje tűnik elő, mögötte megannyi girbegurba kémény, faszenes füstöt pöfögtetve bele a novemberi délutánba.
A vonat lassulni kezd, ő megköszörüli a torkát, sötétkék szövetkabátját - ami szintén Emma előzékenységének gyümölcse -, összehúzza magát, baljában a táskáját szorítva áll fel és ballag az ajtóhoz. Egészen leghátra ült, ahová a kalauzon kívül szinte senki, így a peron legvégén lép le a betonra.
Az éles szél az arcába mar, hunyorogva indul el a szerelvény mellett, kékeszöld szemei az állomásépület előtt lézengő várakozókat kutatják. Most először találkoznak így; a szabadban, majdhogynem egyenlő félként, anélkül, hogy a bokáit a padlóhoz bilincselték volna. Vajon Emma egyáltalán megismeri őt a kanárisárga kezeslábas nélkül, ami megkülönböztette őt a veszélyes raboktól?
Mert ő azonnal felismeri őt. Még távolabb áll tőle, épp az ellenkező irányba néz - ő akkor veszi ki a kezét a zsebéből, mikor tekintetük végre, olyan tíz méteres távolságból összeakad. Hosszúkás arca mosolyra húzódik, óvatosan int egyet, maga sem tudván, mit kellene tennie. Zengőbarlangban szigorúan tiltottak mindenféle érintést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tétován megtorpan szerencséjére a nő azonban hamar a kezébe veszi az irányítást és átöleli őt. Sután viszonozza azt, érezhető, hogy vagy rég elszokott ettől, vagy sosem tanulta meg, mégis, olyan jóleső ez a gesztus.
Az elmúlt három évben számára Emma jelentette a külvilággal való kapcsolatot. Bár a családja pár tagja, nagynénjei és nagybátyja nem feledheztek meg róla, ritka látogatásaik miatt azonban az ideje legnagyobb részét a négy fal és beteges tévképzeteket suttogó gondolatai társaságában töltötte. Ekkor jelent meg ő: nem tudja ki, minden bizonnyal a Krise család egyik tagja küldte, hogy beszélgessenek vele és, amennyiben a Zengőben ez lehetséges, elodázzák az elkerülhetetlen megbolondulását. Nem volt hét, hogy ne beszéltek volna, nem volt hónap, hogy ne érkezett volna összekészített csomag az ajtajához. Ő pedig lassan, egy kivert kutya bizalmatlanságával engedte magához egyre közelebb.
Most pedig, ahogy hátralép tőle és könnyedén, bár még mindig zavarban elneveti magát, nagyon kicsit, ezt sosem mondaná ki, de olyan, mintha egy családtagját látná viszonyt.
Valakit, aki után nyolc éves korában csukódott a kertkapu utoljára, hogy aztán soha többé ne térjen vissza hozzá.
   -  Köszönöm - hagyja, hogy belékaroljanak, a nővel együtt elindul a kijárat felé - A Mecsekben nem volt nálam mugli pénz buszra, stoppoltam Pécsig. Megértették a magyaromat.
Ezt némileg halkabban, de már-már büszkén teszi hozzá. Pár szón kívül sosem beszélte a nyelvet, hiszen kicsi volt még, amikor elhagyták az országot; az eltelt három év azonban kényszerűségből megtaníttatta vele az alapokat. Az akcentusa továbbra is bántóan erős, ha pedig teheti, angolra vagy spanyolra vált, Emmával azonban tavaly óta már csak kizárólag magyarul beszél.
   -  És köszönöm, hogy maradhatok pár napig. A nagybátyám intézi a házat, lelépek, amint tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lesütött szemmel sétál a nő mellett, le-lepillant a karjára fonódó kézre. Nem mutatná, de egyszerre nyomasztják a kijárat felé igyekvő járókelők és, bár tudja, hogy valószínűleg senkit sem érdekli, mégis magán érzi kutató tekintetüket. Mintha tudnák, honnan jött, tudnák, mit csinált, mintha a jegypénztár melletti kuka mögül bármikor előugorhatna Rhodeszky Anton felesége, hogy gennyes himlővel átkozza meg, ahogy azt a tárgyalás harmadik napján tajtékozva megígérte.
Kicsit erősebben rászorít a sporttáska fülére, elmosolyodik, csak bólint, bár negyedét sem fogta föl annak, amit Emma lelkesen elmesélt. Pedig figyel rá, a külvilág azonban még mindig vékony fátyolon át szűrődik be hozzá, és be kell vallania, ebben a pillanatban egyáltalán nem érdeklik a fordítógyűrűk.
Most csak hallgatni szeretne, hazamenni, leülni és feldolgozni a történteket. Bárhol is legyen az a haza most.
    -  Azt mondták, van két hetem munkát találni - válaszol kisvártatva -, de minél hamarabb el szeretném kezdeni. Teljesen mindegy, mit. Csak tudod, még mindig...
Körbepillant, lejjebb halkítja a hangját kissé.
    -  Nincs pálcám.  Amíg pedig ez rajtam van - a táskát tartó karját megemeli ismét, hogy látszódjon a csuklóját körbeülelő vékony, bőr karkötő - Egy szaros begyűjtőbűbájt sem tudok megcsinálni anélkül, hogy a minisztérium öt percen belül a hátamon ne térdelne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

The walk of shame.
Nem sok szót váltanak, amíg a tavat hátrahagyva végigsétálnak a keskeny ösvényen a falu felé. Mindössze egyszer kér pár másodpercet, hogy megálljanak, amíg ő elfojtja kínzó, alattomos hányingerét. Magában le van nyűgözve, hogy a lány a tegnap elfogyasztott mennyiség ellenére nem, hogy megáll a lábán, hanem, legalább is a viselkedése alapján, fele annyira sem érzi magát csövesbánatnak, mint amennyire ő. Arról fogalma sem lehet, hogy mennyivel fiatalabb nála, de azt sejti, hogy az alkohollal nem ez volt az első ütközete.
   -  Persze.
Beleegyezően bólint a szükőkút mellett, ő is leül annak peremére. A kezében két, papírpoharas kávé, a karján párás nejlonszatyor függ, a fahéj illata egyszerre teszi éhessé és fordítja fel a gyomrát.
Ő is a nap felé fordul, ahogy átadja a lánynak a kávét, a zacskót pedig leteszi maguk közé. Szép, őszi reggelük van, elég korán hozzá, hogy a tér kihalt és csöndes maradjon, ő üdvözli ezt.
Egyelőre nem iszik a kávéból, csak a tenyerei közt melengeti, hallgatja a lány csacsogását. A cipője orrával belerúg a szökőkút pereme körül összegyált, sárgásbarna falevelekbe.
   -  Amilyen buli volt itt tegnap éjjel, csak azok vannak még most azt utcán, akik kiosonnak valaki szobájából... meg mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Épp felállna, amikor a lány belékarol és maradásra kényszeríti, na nem mintha, először is, ez túlságosan nehéz lenne, másrészt pedig nem téphetné ki magát a tessék-lássék szorításból, ha akarná. A homlok az ingéhez nyomódik, ő csodálkozva néz le rá.
Tényleg fogalma sincs, mi történik körülötte, ezt pedig a legkevésbé tudja a másnaposságának betudni. Júlia a tónál még nevetett, vidáman sétált el vele a faluig, onnantól kezdve azonban egyre zavartabban viselkedik, amit már nem tud összerakni. Különben, és ez fut át az agyán, lehet, nem is kell belelátnia semmit, hiszen egymás vezetéknevét sem ismerik, mégis valamennyire közel kerültek, ez pedig őt is valamelyest feszélyezi. Valójában ennek orvoslására szerette volna reggelizni hívni ma reggel, elvégre, tegnap éjjel egyikőjük se volt igazán beszámítható.
   -  Hogy soha...
Aaaaah...
Majd világos lesz számára - legalább is, ő tévesen ezt így gondolja. Sosem ébredt fel férfi mellett, mert mást sem csinált, most pedig zavarban van. Nem gondolta volna; no ezzel egyáltalán nem is foglalkozott, miért is tette volna?
Egy barom vagy.
   - Hát, ha ez megnyugtat, én sem vagyok toppon ma reggel, szóval vehetjük úgy, hogy én nem hánytam bele a tóba, te nem estél bele, utána pedig mindenki simán hazament, ezt a csigát meg bepótoljuk máskor. Már. Már ha megengeded.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Itt az ideje visszavonulót fújni - ezt pedig sajgó feje ujjongva üdvözli.
Nem tartja csitrinek különben, sőt; bár nem tudja hogy valójában nincs húsz éves, valami miatt mégis, a viselkedése okán többnek is gondolhatná. Neki azonban tudnia kell, mikor kell valamit félbeszakítani és inkább visszatérni rá megfelelőbb körülmények között. Bár a tó partján jó ötletnek tűnt a reggeli, egyre inkább úgy érzi, egyszerűen hagynia kellett volna elsétálni a tőle kölcsön kapott kabátban, majd annak apropóján a faluba invitálni valamikor.
Akár egy újabb kalózkodásra.
A lány elengedi a karját, ő kissé megköszörüli a torkát, majd bólint egy aprót búcsúzásképp. Gőzölgő kávéval a kézben fordul meg, majd elindul hazafelé a lehullott levelek szőnyegén.
És akkor nevetést hall.
Kérdőn fordul meg.
   -  A nevem William - válaszol fennhangon, a hangsúlyos kénytelen mosolyogni; na ez már közelebb áll ahhoz, mint amit tegnap megtapasztalt a lányból - Captain William Krise.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

   -  Még öt évig - mormogja válaszul a karkötőt illetőleg - De a pálcámat hamarabb visszakapom, ha úgy látják jónak.
Két hét rengeteg idő - na igen. Leginkább akkor, ha az ember nem viseli magán az MMM nyomkövető bélyegét. Ha megismer találkozik valakivel, természetesen rajta áll, hogy felfedi-e előtte szabadságának státuszát, azonban egy állásinterjún már nem egészen ennyire egyszerű a helyzet, ott kénytelen őszintén válaszolni büntetett előéletét illetően.
   -  Nem zavar, ha adsz egyet.
Nem is igazán vár válaszra, csak nyújtja a tenyerét a cigaretta után. Különben nem dohányzik, legalább is nem gyakran, az elmúlt három évben pedig ezt értelemszerűen egyáltalán nem tehette meg. Most azonban, a szénfüst szagú peronon sétálva megjött a kedve hozzá.
   -  Nekem mindegy, mit csinálok - folytatja, miztán megkapta a szálat. Ha nem, elveszi magának úgyis - A nagybátyám próbált intézni valamit a minisztériumban, de az szóba se jöhet. Szóval most várok. Az a baj, pálca nélkül nm tudok csinálni semmi értelmeset, csak valami tilitoli szarságot. Már arra is gondoltam, mugli munkát vállalok, de ahhoz pedig nem ártana tudni bármit a mugli munkákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsit lassabban. Megforgatja a szemét, amíg megáll a nő mellett és kihúz egy  cigarettát az elegánst tartóból. A hivatalos büntetésének időtartama nyolc év, de ezen még rövidíthetnek, ha a magaviselete és a rácsokon kívüli élete okán úgy látják jónak - legalább is a görbe hátú, kávétól rothadó fogú ügyvéd ezekkel a biztató szavakkal veregette hátba annak idején, mielőtt ezüst bilincsbe verve el nem szállították volna a Mecsekbe. A pálcája azonban, amit értelemszerűen a leginkább hiányol, néha azon kapja magát, álmodik a mélybarna galagonyáról, olyankor pedig a megszokottnál is zaklatottabban ébred.
Felhorkant a gyújtó láttán, milyen jópofa. Aztán adja vissza a nőnek, miután meggyújtotta a szálat, ők pedig tovább indulnak az épület mentén.
   -  Szerintem ne aggódd túl magad, tudok vigyázni magamra.
Furcsa számára a nő aggodalma és gondoskodása, mégis jól esik neki: Ismeretségük kezdetén minden eszközt bevetett, hogy elmarja maga mellől, nem egyszer bántalmazta verbálisan, talán fizikailag is megtette volna, ha nemfélt volna tőle, hogy az őrök tengeri uborkává változtatják büntetésül. Emma azonban minduntalan megjelent, ő pedig először csak belefásult, majd egyáltalán nem látta okát az ellenkezésnek.
Az épület bejáratánál csak páran lézengenek, sütő gesztenye szagát hordja a szél. A szabad kezével óvatosan megérinti a nő vállát, hogy álljon meg egy pillanatra nem sokkal aztán, hogy befordultak az első sarkon.
   -  Csak azt akartam mondani - kezd bele egy mély levegővétellel -, hogy köszönök mindent. Hogy kijöttél értem, meg hogy... hát, mindent. De ha nem baj, letenném a cuccaimat és egyedül lennék egy kicsit. Nem miattad, hanem ez egy kicsit sok így. Mármint - a fejével valamerre oldalra bök. A világ - ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Másfél hét - talán kettő, nem számolta. De pont másfél - vagy két - héttel több ez csöndben, mint amit ép ésszel képes elviselni.
Az első napokban sértett volt - menjen a fenébe a manipulatív kis féreg! Semmi szüksége sincs se rá, sem az okoskodására, a pofozkodásra, a hajára, a puha bőrére, arra, hogy annyira idegőrlően elérhetetlen. Az ő élete is nyugodtabb lesz, ha abbahagyja a játszadozást, Júlia így is kényelmetlenül sok helyet foglal el a gondolatai között, már-már egészségtelen. Gyűlöletes kis ribanc.
A következő napok magánnyal teltek. Talált egy bontatlan üveg rumot a hűtő alján, hirtelen lelkesedés járta át, amíg a dohányzóasztalhoz cipelte: a Kapitány örülni fog neki. A felismerés keserű ködként ereszkedett rá: valójában senki sincs ezen a nyomorult világon, akihez szólhat.
Másnap írta az első üzenetet. Majd a rá következőn a következőt. Végül egy harmadikat.
Tisztelhetnéd magad annyira, hogy nem borulsz térdre előtte - csak egy lány.
A lány, akinek hosszú, göndör haja megbillen a hajnali szélben a halogénizzók alatt, a pubból hazafelé menet.
   -  Júlia! Júlia, várj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bárhonnan kiszórná az alakját, ahogy lép, ahogy a kaját kavarja a szellő. Pedig valójában alig ismeri a lányt, erre pár nappal korábban jött rá, ha nem látta volna az egyenruháját, azt sem tudná, melyik házba jár. Fogalma sincs róla, mit szeret, talán a rumon kívül, lényegében semmit, ami az önző buborékján kívül esik. Tudja azonban, mi van a ruhája alatt, ahogy felszisszen, ha fáj, a nevetését, az arcát, mielőtt pofon vágja őt. Ezek miatt pedig kár tagadna, a függőjévé vált.
Ez nem szerelem, olyasmi, de mégsem igazán. Féltékeny, de nem akarja a magáénak, vele akar lenni, de nem a konvencionális értelemben. Lehet aztán, pont ilyen a szerelem, ő nem tudhatja, sosem érezte korábban, nem volt ideje rá.
   -  Kérlek, Júlia, várj meg.
Ahogy a lány, ő is gyorsít a léptein. Sose fuss nő után, mondják, de mi mást tehet, ha a nő nem áll meg az utcán? A büszkeségét lehúzta a vécén körülbelül akkor, amikor először baglyot küldött neki, pontosan tudva, hogy arra nem fog választ kapni. Mert Júlia nem olyan - ezt tudja már. Ahogy Júlia is tudhatja, hogy a csöndet pedig ő nem fogja annyiban hagyni.
   -  Tudom, utálsz, seggfej voltam - de te is az voltál, ha már itt tartunk -, elborult az agyam, igazad volt. Júlia, szükségem van rád. Csak hallgass meg, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Júlia pedig menetel tovább, mintha muszáj lenne neki.
Jobban örülne, ha megfordulna és ahogy legutóbb, kiabálni kezdene vele. Csak üsse meg - az agresszióban otthonosan mozog, arra tud reagálni és egyáltalán nem tart tőle. A csípős szavak marnak, de nem okoznak maradandó kárt, lerázhatja magáról, akár vissza is vághat. De a csönd, az átkozott hallgatás, hogy a hátát mutatja neki, ez kiborítóan ismeretlen és olyan zsigeri pánikot ébreszt benne, amit talán nyolcévesen tapasztalt utoljára.
Mivel jóval magasabb, a léptei hamar lecsökkentik a távolságot kettejük között, nem kell futnia miatta. Végre pedig Júlia is megszólal: nem fordul meg, felé se néz, akár a neveletlen kölyökkutyát, nem tünteti ki a figyelmével. Ha most lenne gerince, neki is sarkon kellene fordulnia, ott dögölj meg akkor, te kis kurva, hazamenni és elfelejteni az egészet.
Ha az otthonában nem hideg és sötétség várná. Ha lenne bárki mása.
Még Júlia is senkije, de ha ez a senki faképnél hagyja, akkor abba biztos, hogy belepusztul.
   -  Szarok a kabátra - válaszol felemelt hanggal. Ha akarná, most vállon ragadhatná, hogy megállítsa, a keze ösztönösen mozdul is, végül azonban mégsem teszi meg - Csak állj meg egy kicsit, vagy bassz le, teljesen mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Júlia végül megáll - ő pedig épp, hogy elkerüli, hogy lendülettel nekimenjen, ami valószínűleg csak egyiküknek fájt volna igazán. Ő azonnal hátrébb lép, mintha megégették volna. Bár könnyen átlép személyes tereket, különösen Júliával szemben sosem zavarta ez, a helyzet most más.
Naponta emlékeztetnie kell magát, mégis milyen elbaszott módon kerültek mosolyszünetre, mert ez még előtte sem világos. Egy ideig minden rendben volt, elmerültek a súlytalan evődésben, amikor megjelent a kígyó, az események azonban ezen a ponton válnak igazán ködössé. Határozott emlékei vannak róla, hogy féltékeny volt valami miatt, utána pedig arról, hogy utánament, hogy most azonnal, de istenigazából kibelezi a srácot. Az összefüggések azonban homályba vésznek.
Megvárja, hogy Júlia megforduljon - remek, csak okádj ki minden sértettséget és dühöt, ami benned van, vagy bármi mást, nem számít, végig fogom hallgatni, még úgy is teszek, mint akit érdekel. Arra számít, talán megüti, esetleg leköpi, nem lenne rossz, ha a lány erőszakhoz nyúl, azonnal hozzám kerül az upper hand.
Aztán egyik sem történik meg.
Bizonytalanul lép még egyet hátrébb, az arcára őszinte zavarodottság kúszik. A szavak elakadnak valahol félúton, pedig annyira frappáns, durván visszavágó, mégis megalkuvó és kérlelhetetlen lett volna.
   -  Én... - szedd össze magad - Mert elküldtelek, amit nem érdemeltél meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy a lány más, nem kifejezés - ez pedig váratlanul éri és megingatja őt. Rövid és különben nem túl tartalmas ismeretségük során olyannak ismerte, mint akiről lepereg a sértettség és hozzá hasonlóan ösztönből operál. A képbe nem fér bele a gőgtelen, semleges arc. A dühe és cinizmusa izgalmas - ez inkább ijesztő?
A lány felé lép, ő pedig ismét hátra.
   -  Nem, azon basztam fel magam, hogy megütöttél.
Nem bírja ki, hogy egy mély lélegzetvétellel ne mutasson rá erre. Üt nem ütheti meg senki - ilyet csak és kizárólag ő tehet, hogy az erőviszonyok egyensúlyban maradjanak. Nem azért, mert Júlia fizikai fájdalmat okozna vele, de a ezt a domináns viselkedést, ebben a formájában, ő képtelen elviselni. Húzogathatják egymás bajszát, még izgató is lenne, ha a lány megpróbálna kilépni a szubmisszív szerepből - na de arcon ütni közvetlenül ébredés után, miközben teljesen jogos lebaszást kap, azt nem. Különben pedig...
   - És nem mondtam, hogy nem kellesz, mert tudod, hogy de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

The sweet spot. Júlia hangjában ingerültség villan végre. Ismerősebb terep - puhább és hívogató. Adj csak ki magadból mindent, vetkőzd le ezt a kislányos miliőt, ereszd ki a karmaidat és mutass valamit. A közöny rettenetesen fáj, de ahogy a lány összefonja a karjait maga előtt, itt már könnyebb megvetnie a lábát. Nem fog vitatkozni, az teljesen felesleges.
   -  Igen, és igazad is van, de mondtam, hogy nem üzletelek semmiféle alvilággal - az egyik kezét védekezőn maga elé emeli, utóbbinál a hangját épp, hogy lehalkítja - nem akarok visszamenni a Zengőbe, csak egy receptet kapott tőlem, ennyi. Igen, sajnálom, felhúztam magam.
Különös dőja vu érzése támad - persze, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a lány után koslat és bocsánatot kér tőle. Pedig nem a barátnője, még csak nem is barátok, jószerével azt sem tudja, hány éves. Eddig azonban kettőből kettő alkalommal nála szakadt el a cérna, ő tette valamit, amit nem kellett volna és tessék, vezekel. Az anyja biztos leköpné ezért az akaratgyenge viselkedésért.
Júlia ismét odamar - az ő szája széle épp, hogy megrándul. Sosem titkolja, ha féltékeny, nem is tudná, az érzés az arcára ül, megmérgezi az agyát és olyasmire kényszeríti, amit máskor nem tenne meg.
   -  Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz - válaszol épp egy leheletnyit ridegen - Csak azt akartam, hogy tudd. Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

William nem bűnöző. Sosem érezte magát annak, akkor sem, amikor a háta mögé bilincselték a kezeit, amikor az ítélethirdetéskor talpra állították, vagy amikor a Zengőben a cellaajtó bezárult mögötte. Illegális dolgokat tett, ez tény, de a szemében semmi olyasmit, amit bűnként kezelnének.
A zsebébe csúsztatja a kezeit, már-már védekezőn.
   -  Megértem, hogy aggódsz, de ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
mentségére szóljon, semmit sem tud Júlia alvilági kötődéséből, számára mindössze egy tizenhét éves lány, aki feleslegesen aggódik. Valahol persze érzi, hogy könnyelmű, ez azonban egész életét végigkísérte.
Épp csak azt felejti el, már nem áll mellette a nagyapja, hogy megvédje őt.
Meglehetősen ostobán érzi magát. Terve ugyanis addig volt, hogy megállítja a lányt, ráveszi, hogy legalább szóba álljon vele - azonban ennél tovább sosem jutott gondolatban. Még azt sem tudja, mit akar Júliától: csak legyen vele, lehetőleg az otthonában, hogy ne maradjon egyedül, szóljon hozzá és viselkedjen úgy, ahogy eddig.
Ez utóbbit talán elhamarkodva kívánta. A lány közelebb lép hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal gyomorszájon is vágja a büszkeségét egy olyan kérdéssel, amire nem volt felkészülve. Bravó, William, végtére is odajárultál a pofonért.
Ne feszítsd a húrt.
   -  Nem, én nem - vág vissza rögtön. Hogy került a sarokba megint? - Azt csinálsz, amit akarsz, csak... - Csak mi? Csak ne tudjak róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

   -  Yaaaaay!
Egyetértő kiáltással lendíti a karjait a levegőbe, aminek hatására meginog és kis híján lefordul a szökőkút terméskővel borított széléről. A gondolataiból a bokrokon és alacsony fákon túlról felhangzó, idegen kurjantás ébresztette fel, aminek a kontextusáról így segg fogalma sincs, de behódol a reflexnek. Olyan ez, mint a tüsszentés, ha be vagy baszva és jön a good vibe, akkor képtelenség ellenállni.
Tehát a szökőkút szélén üldögél egy ideje, azonban az alacsony medence felé fordulva. A lábai bokáig a vízbe lógnak, azokat bámulta eddig, nem titkoltan arra keresve a választ, mégis mit csinál. Úgy negyed órával korábban leborította borral a cipőjét, akkor jött a heuréka ötlete, hogy pálca híján a szökőkútban lemossa azt, a terv azonban eddig tartott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A mozdulattól megbillen, így hamar vissza kell kapaszkodnia a szökőkút peremébe, hogy borvirágos lelkesedésében ne essen hátra a muskátlik közé, amin előzőleg átgázolt. A maximális biztonság kedvéért rámarkol a rumos üveg nyakára is, végül egész jól stabilizálva magát. A víz loccsan, ahogy meglóbálja a lábait, részéről pedig el is felejtené az előző interakciót, azonban...
   -  YAAAAY! - már az üveggel együtt lendíti a karijait ismét. A rumcseppek ünnepi konfettiként röppennek fel, ő pedig egy nem túl elegáns, elhaló "úúúúú" kíséretével követi őket. Háttal a muskátlik közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden annyira gyorsan történik, mármint ahhoz képest, hogy az ő agya kissé lassított felvételbe kapcsolt azzal egyidőben, amikor a kezében szorongatott bort megbontotta. Ez azonban nem írta felül az évek során tökéletesre idomított apai reflexeit: bár esés közben a fejét egyáltalán nem védi, amikor pedig hátra esik a becsapódás egy nyekkenéssel kiszorítja a tüdejéből a levegőt, az üveg tartalma épp csak kifröccsen, de sértetlenül a kinyújtott kezében marad. Így hát, a teljesség kedvéért a látvány, ami a szökőkutat megkerülő Diablo elé tárul leginkább két láb és egy üveg bor a levegőben, a többi a muskátlik között.
Hitetlenkedve pislog a fák lombjai felé, a bort egy löttyenéssel húzza közelebb magához, a talpai is földet érnek, így felhúzott térdekkel hever tovább a virágok között, ami... ami ennél kényelmetlenebb is lehetne.
   -  Gihihi...
A szabad kezét maga alá húzza, egy nyögéssel könyököl fel félig.
   -  Én soha. Te borultál meg. Én teeljesenn ura vagyok mindennek.