Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
TábortűzRuhaSzerintem senki sem nézne furcsán, ha nem jöttem volna el, sőt, talán inkább azért néznek furcsán, mert itt vagyok. Hiába telt el lassan két év, az év eleji káosz megint adott valamit, amitől furának gondolnak, másnak, mint a normális. Én viszont - túl azon, hogy szeretek különc lenni -, mégis szeretnék normális is lenni. Egyelőre csak ténfergek, nézelődöm, hogy ki mit csinál, szőkére mázolt hajamat lengeti a kellemes esti szellő. Aztán ott van, az a pillanat, ami teljesen megakaszt, és amitől borsódzni kezd a hátam, látva, hogy milyen közel hajol Zalánhoz az a másik srác. Mégiscsak Kornél barátja és mégiscsak a rokona Kornél szerelme. Láttam már, hogy ezt hogyan csinálják a muglik, a filmekben, amiket Annával szoktunk nézni, így belenézek a poharamba, amibe csak epres víz van, de azért felnőttesnek néz ki, mintha alkohol lenne, majd vissza rá, és döntést hozok egy szusszanással, és olyan lendülettel indulok meg felé, hogy olyant még szerintem senki se látott tőlem, és gondolkodás nélkül Zalán arcába löttyintem az italomat.
- ROHADÉK VAGY, HOLLÓSI!
Majdnem elnevetem magam a végén, mert nevetségesen magasra vált a kicsit érdes mellékzöngéjű hangom, amikor kiabálok vele. De egészen jól vagyok ideges. Sarkon fordulva elindulok egy sötétebb szakasz felé, majd a lábammal dobbantva visszafordulok, kérdőn nézve rá, hogy jön-e, vagy sem, majd simán tovább indulok, karba font kezekkel, rázkódó vállakkal, ami lehet olyan is, mintha sírnék, de valójában nagyon nevetek.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
TábortűzAmikor megszólít, már csak mosolygok, és arra, amit mond, megvonom a vállam, amolyan, engedd el szinten.
- Én sem szeretem, ha engedély nélkül az aurámba jönnek, és láttam, hogy te sem. Stephennek furcsa a kisugárzása, és ha megbűvölt volna valamivel, akkor gondoltam, ha arcon öntelek, akkor magadhoz térsz. Fura lett volna persze csak úgy arcon önteni, szóval gondoltam, hogy így hitelesebb.
Nekem nem volt nagy dolog, legfeljebb mindenki azt feltételezi, hogy csináltam valami hétköznapit. A kiabálásra hátrapillantok, aztán Zalánékra.
- Jobb, ha visszamentek, ahogy hallom, elkezdődött az égetés.
Nekem nem igazán van mit elégetnem, szeretem a jegyzeteimet, így leginkább csak azért jöttem ki, mert Anna hallotta, hogy lesz egy ilyen este, és már kész ruhatárral állított be, hogy mit vegyek fel. Rámosolygok még egyszer a kettősükre Korival, aztán fel a csillagokra, mielőtt közelebb húzódok, de még így is inkább egy fa biztos árnyékába húzódva maradok.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
TábortűzEgy kicsit azért összerezzenek, mert bár láttam a mozgást, valahogy mégis a fiút követem a tekintetemmel, aki olyan nagyon behajolt Zalán arcába, így a kérdés váratlanul ér, és csak amikor odafordítom a fejem a fiúhoz, akkor érzem meg, hogy még most is ráncolom a homlokom, aminek zavartan véget is vetek.
- Minden.
Egy pillanatig habozok, hogy a következő pillanatban kuncogós nevetéssel megingassam a fejem. Lehet, hogy színésznek kellett volna mennem?
- Zalán egy barátom barátja, és az a másik fiú belement az aurájába, ami láttam, hogy zavarja, én sem szeretem az ilyet, és nem is tudom, olyan furcsa az a fiú, mintha másféle mágia is lenne benne.
Miközben beszélek a hangom elmélkedővé válik, az után, hogy rámutatok lopva a másikra, akit eddig követtem a tekintetemmel.
- Szóval arra gondoltam, hogy lehet, hogy Zalánt megbűvöli, és olyanra kényszeríti, amit nem akar megtenni. Láttam már ilyet, az anyukámnál, így arra gondoltam, hogy ha megbűvölte, és én arcba locsolom, akkor kijózanodik a váratlan hatástól, de kellett valami indok, amivel ezt megteszem, és én eljátszottam, hogy átvert. De nem csinált ilyet, Zalán kedves fiú. És nincs barátom, így nem volt furcsa a kiakadásom.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
KristófRuhámAnnáéknak csak annyit mondtam, hogy elmegyek sétálni, mert ez nem idegen tőlem, tényleg sétálok is és jellemző, hogy olykor később érek haza, mint, hogy a ház elcsendesedik. Az elején nem volt egyszerű, de mostanra azt hiszem értik már, hogy mennyire fontos nekem az, hogy a napom nagy részét a természetben töltsem, mennyire megfojtanak a falak.
Meleg idő révény könnyed nyári ruhát választottam a programhoz, amit pillanatok alatt találtam ki és osztottam meg Kristóffal. Egy nagyobb táskába plédet és házi süteményeket, meg egy kis vacsora alapot csomagolok, amiket napközben készítettem és amik jól bírják a meleget. Ezekkel indulok neki szokásos esti utamnak, ami ma a csónakház irányába vezet. A szívem kalapál, főleg, mivel nincs mozgás a környékén, amikor odaérek. Magamban megfogadtam, hogy nem leszek se mérges, se szomorú, se semmilyen, ha végül nem jön el, de azért persze reménykedem benne, hogy felbukkan.
- Szervusz. - lehet, hogy ez volt életem legbénább köszönése, és nem is tudom, hogy hogyan kell jól csinálni ezt, mert még nem csináltam ilyet, így hát beljebb sétálok, leteszem a táskát és a Kristóffal szemközti falnak támaszkodom, keresztbe tett kezekkel. A szívem persze boldogan verdes a ténytől, hogy itt van, de kívülről próbálok laza lenni, nem akarom, hogy csak mert izgulok, valami félremenjen és olyan dolgot gondoljon, ami nincs is ott, vagy legalábbis még nem tudom, hogy ott van-e. Majd gondolkozom rajta vagy három hónapig. - Hoztam uno-t, ha eljutnánk arra a pontra, hogy szörnyen ciki vagyok. - az uno mágikus hatalma, hogy megrendíthetetlen barátságokat is képes teljesen eltörölni a föld színéről, így adott esetben rajtunk is segíthet. - Ha hirtelen megtehetnél itt és most valamit, mi lenne az? - mégiscsak az ő estéje, induljon úgy, ahogy szeretné.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Én éppen sétálok, szóval nekem megfelel a terasz. Te tilosban jársz? - kérdezem a hangomban és az arcomra húzódó mosolyban is huncutsággal. Tudom, hogy mind a ketten fedősztorit mondtunk a családjainknak, és úgy vélem, hogy ő minimum a várost is elhagyta eszerint. - Ha bárki meglát minket, majd azt mondjuk, hogy én kértelek meg, hogy beszélgessünk kicsit. De nem hiszem, hogy ilyenkor sokan jönnének ide. Még legalább egy hét, mire ténylegesen beindul az élet a tónál. - akkor viszont sokszor sötétedés után is itt vannak még az emberek és csak a szúnyogok motiválják őket elindulásra.
- Terromágus vagyok Kristóf, a természetet jobban kedvelem. - vonom meg a vállam kicsit, de a mosolyom nem lankad le. Ellökve magam a faltól, odalépek hozzá, egész közel, és érdeklődve pillantok rá. - Gyere, üljünk ki a teraszra, aztán majd meglátjuk, hogy kint vagy bent van-e kedvünk inkább lenni. - mivel ez volt az első gondolata, én úgy vettem, hogy inkább kint ülne, csak utána terelte át az ágyra a témát. Remélem, hogy ez csak kezdeti idegesség és nem érzi úgy, hogy kötelessége lefeküdnie velem, csak mert eljött. Én sem vagyok benne biztos, hogy bármi ilyesmi történni fog, és ha mégis, akkor így kellett lennie. Ezért is próbálok minél lazábban viselkedni vele. Magamhoz veszek két házi limonádét, amit üvegekbe töltöttem, és azokkal sétálok ki a teraszra, remélve, hogy követ. - Mindjárt vége a naplementének! - intek felé izgatottan, hogy ha szeretné látni még indulás előtt, akkor csatlakozzon hozzám.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Erre nem is gondoltam, de remek ötlet, szóval vigyázz arra a sátorra. - kacsintok rá, mert ez most csak egy alkalom és megbeszéltünk még egy pikniket, ha visszatért, de hát attól még lehet egy erdei sátrazás is. Senki se mondta, hogy csak két dobásunk van. - Ha szeretnél, persze. - válaszolom lelkesedéssel a hangomban. Bármikor és bárkinek szívesen megmutatom a terromágiát, szóval nem kell kétszer kérnie. Azt még nem tudom, hogy mégis hogyan fogom megtenni, de mindenképpen megadom neki. Sok apróság és sok nagy dolog is van, amit el lehet érni az elemekkel. Nekem a kis apróságok a kedvenceim, mert egy-egy növény életének feltámasztása vagy erősítése igazán nagy boldogságot képes hozni az én mindennapjaimba.
- Igen, hoztam én is rágcsát meg egy kis sütit, amit sütöttem. Nem tudom, hogy szereted-e a gyümölcsös sütiket, de én nagy almáspite rajongó vagyok. - persze nem csak az van nálam, hoztam meccses-cseresznyés pitét is meg citromkrémes sütit is. ezeket egy nagyobb dobozba tettem, a kisebbekbe meg a ropogtatni valók vannak, ezeket én is magamhoz veszem, és kiülök mellé a földre, a hátamat nekivetve a faház oldalának. - Túl nyugodt azt hiszem. Mármint, félre ne értsd, ez nem rossz, csak olyan lassan telt a nap, mintha szándékosan megtorpant volna napjában többször is az idő. Éreztél már ilyet? Gondolom a te napod elrepült. - ilyenkor, amikor az utolsó napok vannak, mindig csak úgy elrepülnek a percek. - De azért jó volt? - érdeklődöm, majd a kérdésére kicsit összeszorítom a számat, de végül bólintok. - Egyszer egy héten át egy fán aludtam. Az erdőben kerestem ételt és vízesésnél tisztálkodtam. Volt egy elég rossz évnyitónk, nagyon megijedtem, és befutottam az erdőbe. Aztán Ezra értem jött és kihozott. Telihold lett volna utána és ez egy nyomós érv volt. - pedig érezhetően én maradtam volna még. - De akkor egyedül voltam, most ez a hely nem csak extrém, de az is az, hogy ketten vagyunk benne.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Nem csak tudok, hanem szeretek is. - szerintem nagyon fontos a sütésnél és a főzésnél is, hogy élvezd azt, amit csinálsz. Hogy merj hozzáérni a nyers húshoz, ne legyél rest szépen előkészíteni az alapanyagokat és megismerkedni a fűszerekkel és azok hatásaival, akár az ízre, akár a testre. Tekintetem követi a mozdulatát és elmosolyodom, ahogy megvillant egy kicsit többet magából. Szép látvány, és láthatóan büszke is rá, ami nagyon helyes, szeretem ha valaki őszinte, nem csak legyint, hogy a kockás hasa semmiség. Az istenek senkit sem teremtettek kockákkal, szóval nem semmiség az. Sőt, ami azt illeti az év óvónéni testem is igen kemény munka eredménye, mert szeretek enni, de közben meg sokat is mozgok a gyerekek miatt. Elmosolyodok, majd egy kicsit el is nevetem magam attól, hogy maszatos lesz a pitétől, és nem tudom, hogy csak véletlen vagy szándékos-e, de nem zavartatva magam előrehajolok és lecsókolom róla a "felesleget".
- Talán csak máshogy kellene hozzáállni. Tudom, hogy ehhez nehéz, mert nehéz időszak jön most, de ha esetleg azt mondjuk, hogy egy egy hosszú utazás, akkor talán... nem, ez nem hangzik jobban. Igazából simán csak büszke vagyok rád, mert nehéz döntést hoztál meg ezzel az egésszel, de követed a szíved, ami nagyon helyes. Példaértékű. - én legalábbis így érzek az iránt, amit tenni készül. Nagyon fog hiányozni, furcsa lesz, hogy nem lesz itt, de tudom, hogy miért megy el, és hogy egyáltalán nem lesz könnyebb az élete ott. Mégis meg fogja tenni, ami számomra azt mutatja meg, hogy ő egy nagyon jó ember.
- Volt egy évnyitó, amikor a legjobb barátom elég nagy zűrt kavart. Nem szándékosan, de van az úgy, hogy nehezebben birkózunk meg az elemi mágiával. - miközben beszélek, a körmömmel egy magot kapargatok ki az egyik hasadásból, amit valószínűleg egy madár ejtett el, a tenyerembe zárom, és megpróbálok kapcsolódni hozzá, életre hívni, mert érzem, hogy még nem sorvadt el teljesen. - Nagyon féltem, hogy valakinek baja esik. Odasiettem hozzá, de nem figyelt rám sem. Ő is föld alapú, rengeteg növény lett a környezetünkben, és az indák és gyökerek veszélyesek. Káosz volt, és egyszer csak egy tűz alapú mágus, egy felnőtt felgyűjtotta a növényeket, ami olyan fájdalmat ébresztett bennem, amit nagyon régen nem éreztem. Mintha belőlem téptek volna ki egy darabot. Kivittek a levegőre, én pedig elfutottam. Nagyon kedveltem őt, a pyromágust, de már nem tudok vele egy légtérben sem lenni. Senkivel sem, aki növényeket bánt. Az az este nagyon megterhelő volt érzelmileg. Kellett a csend, a természet. - vonom meg a vállam a végén kicsit. Ezra megadta nekem a teret, nem engedte, hogy megkeressenek, tudta, hogy el fog jönni az idő, hogy előjövök, csak a telihold korábban ért ide, így neki kellett bejönnie. Szétnyitom az ujjaimat, és Kristóf felé nyújtom a magot, amiből egy apró, zöld kis hajtás bukkant elő.
- Jó, ha húsz év múlva... ne, akkor már negyven éves is elmúltam, legyen tíz év. Ha betöltöm a harmincat, és nincs feleséged, nekem meg férjem, akkor csinálhatjuk egy harmadikkal. Egy lánnyal. - fekszem el mellette, és az arcát fürkészem mosolyogva, bár nem kizárt, hogy erre el fogom nevetni magam.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Bármikor, de csak akkor, ha kíméletlenül őszinte vagy velem. - szeretem, ha olyan visszajelzést kapok másoktól, ami segít fejlődni. Nem vagyok kényszeredett, legalábbis nem hiszem, mert én nagyon élvezem azt, amit csinálok, és szerintem amíg élvezettel végzünk valamit, addig minden rendben van. Figyelem, ahogy az első falatot beveszi, és elmosolyodok azon, amit mond. Reméltem, hogy így lesz, elképzeltem már magamban a jelenetet, de átélni sokkal jobb. Boldogan csillogó szemekkel figyelem őt, és sok mindent olyan természetességgel ejtek meg, például a csókot is, melyeket eddig nem tettem volna meg. Ez valahogy más, mintha minden, ami korábban volt közöttünk, arra terelt volna minket, hogy végül itt kössünk ki. Nem szeretnék egy unalmas életet élni, és Kristóf mellett ez korábban sem volt meg, a sok kis adok-kapok olyan irányba terelt minket, ami segített fenntartani az érdeklődést. Azt nem hittem volna, hogy végül ez a pillanat is eljön, de kifejezetten élvezem.
A kérdésére sejtelmesen elmosolyodom, és a szempilláimon át nézek rá. - Jogos, amit kérdezel, az én előéletemmel nem is csoda, ha bizonytalan vagy. Hiszen mit tudhatsz rólam? Pubba jártam az iskolai évek alatt, nagy befolyásom van kiskorúakra és együtt élek egy házaspárral, akik nem a rokonaim. - ez pont úgy hangzik, mint egy bulizós, felnőni képtelen felnőtt élete, aki egy édeshármas harmadik tagja, pedig csak egy óvónéni vagyok, akinek hatalmában áll leállítani a kiskölyköket a cukorról. - Attól még Kristóf, hogy nem ismersz valakit mélyen, lehetsz rá büszke pusztán a tények miatt is. Például büszke vagyok a Mágiaügyi Miniszterre, aki 1717-ben meghatározta és törvénybe foglalta a főbenjáró átkokat, vagy büszke vagyok a koboldokra, akik fellázadtak, a kentaurokra, akik saját maguk tagadták meg azt, hogy keretek közé szorítsák őket az emberek. Ez csak simán egy pozitív érzés. - szusszanok egyet, mert tudom, hogy a védőbeszédeim olykor túlzásba tudnak esni, ezt nagyon jól tudom. Elpirulva babrálok inkább a maggal is kicsit megvonom a vállam. - Nem voltam a helyzetedben, így nem hiszem, hogy hiteles lenne, ha azt mondanám, hogy átérzem, amit érzel. Regi mondhatja, hogy átérzi, ő ezt végigcsinálta, de én nem, és nem is fogom. - sosem gondoltam rá, hogy auror leszek, belőlem teljes mértékben hiányzik mindaz, ami másokban láthatóan megvan, de nem bánom, mert a gyerekek boldogsággal töltenek el.
- Nem tudom, nem mertem tőle megkérdezni azóta sem. Nem érzem magam biztonságban a közelében, és tudom, hogy ezt fel kellene oldani, de nem megy. Most még nem. - pedig jó idő eltelt azóta, hogy ez történt, és mégsem, egyszerűen nem megy az, hogy erőt vegyek magamon és odalépjek hozzá. Talán majd egy nap, de ahhoz idő kell még. Kizökkent a gondolatokból, ahogy megérzem az ujjait, és hagyom, hogy összefonódjanak a sajátommal, mosolyogva pillantva rá. - A pubba nem megyek, az biztos, nélküled nem ugyanaz, az új tulaj se túl szimpatikus. De igazából, nincs. A többieknek, akiknek van párja, gyereke a nyár nagyon fontos, hogy szabad legyen, így természetes volt, hogy én elviszem az ügyeleteket és a kirándulásokat. Szeretek a gyerekekkel lenni. Nem vagyok fesztiválozós, de lehet, hogy csak azért, mert sosem voltam, inkább a csendesebb életet kedvelem. - nem tudom, hogy ez neki mennyire tetszik, de egyáltalán nem szeretném olyannak mutatni magam, mint amilyen nem vagyok. Felé fordítom a fejem, és rámosolygok. - Mi az, amit nem szeretnél kihagyni ezen a nyáron?
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Nem, de a helyén tudom kezelni a dolgokat, mint azt is, hogy neked más súlyú egy-egy szó kimondása, mint nekem. - én értem és elfogadom az ő álláspontját, és remélem, hogy ő is el tudja fogadni az enyémet. Ettől függetlenül oda fogok figyelni rá, hogy ezt a szót megfontoltabban használjam. - Tudod, a kézmosás az nagy kihívás tud lenni. Főleg, ha egy apa arra tanítja a fiát, hogy hogyan célozzon kézhasználat nélkül. - és az a borzalmas, hogy nem egy ilyen fiúba botlottam már, akik a kiváló tanítást nem csak gyakorolják, de tovább is adják a társaiknak, aminek eredményeként a mellékhelyiség katasztrofális állapotba kerül.
- Szeretnéd, ha a képességeidet firtatnám, amiket női szemmel megosztottak velem? - kérdezem vigyorogva, mert legyünk őszinték, nem mindenki kedveli az olyan beszélgetéseket, ahol például pontozzák. A nők viszont, imádnak pontozni. Elárulom, Kristóf nem végzett rossz eredménnyel, de volt jobb és rosszabb is, az ő helye előkelő és főleg a stílusa rontott rajta sokat, de ezt nem tervezem az orrára kötni. Ha csak a pub lett volna, ahol beszélünk, most biztos, hogy nem lennék itt vele.
- Mindig én voltam a jókislány. És erre büszke is vagyok. Nem akartam vállalhatatlan lenni, én nem tudok egy-egy incidensen olyan könnyen túllépni, mint a többiek. Inkább a takaró alatt szenvedő alkat vagyok, és mivel nem szeretek szenvedni a ballépésektől, ezért megpróbálom elkerülni őket. - én is elnevetem magam a bókra, vidáman kacagva élvezem a bókot, és még bele is pirulok. - Szóval megnyalnál? - incselkedek vele tovább, mert így, hogy csak ő van, akiben megbízok, merek kimondani olyan dolgokat, amiket mással és máshol nem tennék. - Egy kicsit el vagyok maradva ezen a téren. - vallom be csendesen, mert másokhoz képest én tényleg nem vagyok olyan nagyon aktív és impulzív. - Engem kikapcsolnak a gyerekek, az erdei séták, és a növények. Sosem éreztem késztetést rá, hogy hangos és szétesett legyek. Ez nagyon rossz dolog? - kérdezem kicsit aggódva, mert tudom, hogy más vagyok, mint mások, csak azt nem tudom, hogy ez neki mennyire probléma mondjuk.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Akkor valószínűleg börtönben lennék, mire hazajönnél. - sosem jutott még eszembe ilyen dolog, el is nevetem magam, de az tény, hogy nem egy gyerek takarított már fel maga után, és nem egyszer magyaráztam el nekik, hogy itt mások a szabályok és apával otthon. Nem könnyítik meg a szülők a dolgot, annyi bizonyos. - Jó alap majd a saját gyerekeknél. Bár ki tudja, lehet pont őket rontom majd el teljesen. Na nem így. - szép is lenne, ha én állnék ott a gyerek mellett és mondanám azt, hogy kéz nélkül egy jó kis himbálássa bele lehet találni a csészébe.
- Nem kevés szívet. De igazából ez valahol szerintem emberi butaság is. Vagy a helyzetben való nem gondolkodás. Ha mondjuk egy lánnyal ugyanúgy viselkedsz, mint egy másik lánnyal, akkor valószínűleg az egyik lány is a másik sorsára fog jutni. Csak azért mert ő igent mondott, te nem változol meg. Többnek kell ott lennie. - mint például több van abban is, amiért én most itt vagyok vele, de tudom, hogy nem kizárt, hogy csak az én oldalamról van több. Ezért is mondtam neki, hogy ne legyenek ezen az estén elköteleződések, csak élvezzük egymás társaságát. Engem hajt a kíváncsiság és hajt az a valami, ami megmozdult akkor délután bennem, de még képes vagyok reálisan látni a dolgokat, még bennem van a gondolat, hogy Kristófnak nem leszek több egy esetleges striguánál. Viszont vállaltam ezt.
- Ez bölcs gondolat. - mérem végig látványosan, majd elnevetem magam megint, ahogy belegondolok a helyzetbe. - Lehetsz amúgy nem tízes egy listán, amin csak te vagy? Elég béna lenne az én tapasztalataimmal azt mondani, hogy hát Kristóf, ez nem volt jó, de nem is tragikus, legyen egy hetes. - A lányok, akikkel a pubban voltam, reálisabb pontokat oszthattak ki, mint amennyit én, de nem bánom, bár azt sem mondom, hogy olyan nagyon szeretném már tartogatni magam. Sőt, ha életemben csak egyszer is, szeretnék tapasztalni.
- Ezt megmondtad Fanninak is? Szerintem, mint a testvére, fontos lenne a véleményed, amivel egyetértek. Senkit sem szabad elnyomni és kényszeríteni, hogy legyen ilyen vagy olyan. Ez veszélyes, főleg, ha egyszer kitör belőle a sok elfojtás és egyetlen pillanat alatt olyanná válik, amilyen nem akar lenni, aztán sajnálja, hogy megtett olyan dolgokat is, amiket amúgy nem szeretne. - lehet, hogy kicsit bonyolultan magyarázok, és csak ezért csókol meg, de nem zavar, mert jól esik. Ezen a téren magabiztos vagyok, szívesen viszonzok és kezdeményezek is, így örömmel hallgatok el ilyen módon. Sokkal inkább, mint úgy, hogy éppen lecsap egy szúnyogot, mert attól, ha őszinte akarok lenni, egy pillanat alatt elakadt a szavam. Viszont jól esik, amit mond és bólintok is hozzá néhány aprót. - Ez nem jelenti azt, hogy ha ketten vagyunk, nem lennék másabb, mint mások előtt. De nem tennék semmit kirakatba, ami nem tartozik másokra. Ezért talán inkább beljebb is mehetnénk, mielőtt a szúnyogok vacsorája leszünk.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Kettőt.- vágom rá gyorsan és határozottan a választ, ami talán egy kicsit meglepő lehet, de olyan nagyon tudom ezt, mint, hogy ma itt akartam lenni, vele. - Nem szeretném, hogy unatkozzon, ha otthon van, vagy ne legyen saját cinkostársa a testvére személyében. Viszont azt sem szeretném, hogy hárman legyenek és az egyik kimaradjon. Négyet vagy többet felnevelni pedig anyagilag nagyon megterhelő, és nem szeretném, ha mondjuk a házasságom azért érne véget, mert folyton a pénz a kérdés. Kettőt, közel egymáshoz, hogy tényleg együtt éljenek meg mindent. - persze tudom, hogy ember tervez, és hát ugye a sors meg majd végez, de azért szép jövőkép lenne ez. Két éven belül két gyerek, akik lehetnek fiúk is, lányok is, vegyesen is, és akkor együtt tanulnak. - És te? - kérdezem, ha még nem riasztottam el teljesen ezzel a gondolkodásmóddal. Csak most gondolok bele, hogy ő lehet egy egész hadsereget szeretett volna, és én meg az anyagiakkal jövök. Szép kör. Gratulálok magamnak már most.
- Ez igaz. A lányokban szerintem van egy olyan vágy, hogy ők legyenek azok, akik megszelidítenek valakit. Szerintem nincs baj azzal, ha élsz. Jobb, mint arról hallani, hogy a házasságban csalják egymást a felek, vagy, hogy egy apuka a lánya barátnői körül legyeskedik, és van, amelyik bedől neki. - meg is borzongok ettől, mert egész konkrétan ismerek olyan embert, akinek a barátsága pont azért ért véget a legeslegjobb barátnőjével, mert benyitott egy szobába, ahol a lány éppen az apján volt. Ezt nem szeretném átélni és remélem, hogy a jövőben nem is kell, mert nem tudnám jól kezelni.
- A családok bonyolultak, és nem is szomorkodni jöttünk ma ide. - jó vele beszélgetni, jobb, mint hittem, hogy lesz és egyáltalán nem zavar semmi. Szívesen beszélek, ami meglep, mert eddig nem nagyon tettem ilyesmit, de valamiért azt érzem, hogy vele ezt az egész estét átbeszélgetném. Bízom benne, nem is kicsit, hiszen úgy döntöttem néhány napja, hogy vele kell majd megtennem azt a bizonyos nagy lépést, ami eddig fel sem merült bennem. Elmúltam már húsz, de valahogy nem jött még el az érzés, hogy meg akarom tenni. Remélem, hogy ez nem túl fura. Elfogadom a kezét, és követve őt, beljebb sétálok. Kicsit tanácstalanul pillantok a padlóra majd a csónakra, majd megint a padlóra. Olyan, mint egy teszt ez, és nem tudom, hogy mi a jó válasz. - Legyen a csónak. A padlón fekvést mind a ketten ismerjük. Ha kényelmetlen, majd kimászunk belőle. - Azt viszont nem szeretném, hogy a ruhám meggyűrődjön, így a saját táskámhoz lépek, és kiveszek belőle egy laza, kék hosszított pólót, ami a térdem fölé ér. Félig-meddig hátat fordítva Kristófnak, előbb a szoknyámat veszem le, közben lopva rá pillantok, hogy vajon néz-e, de összességében úgy csinálok, mint aki nem vette észre, hogy rálátást enged a testére. A szoknyához színben illeszkedő, csipkés fehérneműt választottam, felül azonban nincs semmi, így egy rövid ideig, sejtelmesen feltárom a felsőtestem körvonatait, mielőtt ráhúzom a pólót, hogy utána ártatlan arccal forduljak felé egy pokrócot magamhoz véve. - Mehetünk?
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Két gyerek egyszerre? Jó kis logisztikai kihívás, de nem lehetetlen, csomóan csinálják. - és nagyon jól, szerintem nekünk is menne, bár azért picit ijesztő most ezen elmélkedni, ha odajutunk és ha ikrek, akkor mindenképpen majd ráérünk akkor kicsit drámázni. Addig jó ez az állapot, elméleti családtervezés. - Ha egy nap gyereket várok majd, egy ideig szeretném, ha meglepetés lenne a neme, viszont megcsinálnék minden hiedelmet, amit mondanak a neme meghatározására. Ezek mindig mókásak. És ha ikrek lesznek, akkor mindenkinek azt fogom mondani, hogy nem fogom egyforma ruhába öltöztetni őket, de az lehetetlen, hogy legalább egyszer ne legyenek egyenruhában. - Vigyorodom el, majd gyorsan megingatom a fejem is. - Ez még évekre van persze, addig maximum eddig érdemes jutni. - ha benne maradunk a gyerek témába, akkor egészen biztos, hogy oda lesz minden hangulat. Én tényleg előbb függetlenedni szeretnék, stabil állás, anyagi háttér, aztán jöhet a gyerek ügy.
- Szeretnéd, hogy elfenekeljelek? - kérdezem nevetve, aztán a nevetésem fokozódik, amikor a női nem is megkapja a maga kritikáját. - Óóó nem, nem mindenki, én kifejezetten szeretek a gyengébbik nem lenni. Nem célom az, hogy kiheréljelek titeket a feminizmus elvadultabb verziójával. - de nem ám, sőt, én tényleg nagyon szeretek a nőies nő lenni, akkor mosolyog és bazsalyog és hagyja, hogy a másik fél legyen az erősebbik, a védelmező és a megoldó. Tudom, hogy a női nem élharcosai most a kardjukba dőlnek, de én szívesen sütném otthon a kenyeret az uramnak. Mellesleg ennek megfelelően megpróbálok egy kis női csábítást is belevinni a dologba, de nem tudom, hogy lett-e eredménye, hiszen ha úgy akarok csinálni, mint, aki nem veszi észre, hogy nézik, azt úgy csinálom a legkönnyebben, ha nem is nézek oda. De vajon sikerült?
Lopva Kristóf arcát fürkészem, de nem tudom megmondani, így követem őt a csónak felé, és közben megforgatom a szemem. - Most csak az alja. - Lépek bele én is, majd szembe fordulva vele, elgondolkodó arcot vágot. - Tudok úszni, ha menekülni akarnék, tudnék. De nem akarok. Éjjel is kivinnél? Amikor tűzijátékoznak.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf- Láttam egyszer egy videót, amin jót nevettem, de igazából belegondolva, azt hiszem, pont arra vágyom. Viszont ezt lehet, hogy egy kicsit nehéz elmagyarázni, de azért megpróbálom. - bár lehet, hogy a magyarázat nagyon béna lesz, még sosem magyaráztam el senkinek, hogy mi is az, amire én vágyok a másik féltől, és most egy opcionális másik félnek mondani, hát röviden és tömören: huh. De nem hátrálok meg, csak kicsit hümmögök. - Ha a személyiségét nézzük, akkor szeretném, ha a másik ismerne, hogy nem vágyok a nyálas romantikára, nem kell bizonygatnia a szerelmét meg a hűségét, nem bújnám a telefonját meg nyomoznék utána, de, attól még fontos lenne nekem. Szóval ha normális lenne. Az emberek azért értsék, hogy együtt vagyunk, de ne úgy, hogy nyílt utcán smacizunk. Szóval legyen normális meg vicces, beszólogatós. Legyen egy határozott fellépése, de ne üssön, viszont úgy érezzem, hogy jelen van. Hogy úúúúúúgy odateszi magát. Szóval olyan nyomot hagyó. Minden téren. - ennél jobban szerintem nem lehet ezt elmagyarázni, de a hangommal próbálom érzékeltetni, amikor az utolsó pár mondatnál beleviszek egy kis búgást, egy kis olyan szexuális rekedtséget, már ha van ilyen a valóságban és nem csak én képzelem oda.
- Ez lehet, lehet, hogy van egy ösztön bennünk, amit van, akiben természeténél erősebb és van, aki elsajátítja. - értek vele egyet, majd egy kicsi mosolyra húzom a számat. - Szerintem te a keveréke vagy. Ösztönös csábító, aki tisztában van ezzel a képességével, és ezt fejlesztette is. Nem mész túl egy határon, de mégis izgató vagy a nők számára, mert felébreszted a fantáziájukat, még akkor is, ha éppen mással flörtölsz. - hogy magamra vagy másra gondolok-e, azt nem fedem fel, de sejtelmes mosollyal zárom a gondolatmenetet. Mélyen a szemébe nézve sóhajtok egyet, és kicsit megingatom a fejem. - Még nem, de igazán megtehetnéd.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
KristófLazán megvonom a vállam, és mosolyogva megingatom a fejem, mielőtt válaszolnék neki. - Csak tapogatózom, abból, amit eddig láttam, és tapasztaltam tőled. - belemosolygok a csókba, határozottan magambiztosabb vagyok már ezen a téren. Tudom, hogy fura, hogy nem voltam még együtt senkivel, de nagyon sokáig, talán túl sokáig is vártam arra, hogy Kornél észrevegye, mennyire szeretem őt. Elfáradtam, nagyon is. Belefáradtam abba, hogy láthatatlan vagyok. Szeretném élvezni az életet, szeretnék tapasztalni. Kristófban pedig bízok, még ha emiatt ki is nevetne. Tudom, hogy ő rendes fiú, és ha sok szívet is tört össze, az enyémet nem fogja. Nem fog bántani ma éjjel, és nekem csak erre van szükségem.
- Mi lenne, ha kicsit később folytatnánk a beszélgetést? - kérdezem halkan, miután finoman megszakítom a csókot. Szerintem eleget beszélgettünk, és mielőtt még nagyon mélyen belemennénk olyan dolgokba, amitől lehet, hogy frászt kapna, szeretném, ha inkább élvezné az éjszakát, és olyan lenne ez az egész kettőnk között, ami jó érzésekkel tölti fel. Azt már megfogadtam, hogy nem fogok malmozva várni, hogy tényleg úgy kezelem ezt az éjszakát, mint egy csodás lehetőséget, viszont nem leszek tiszteletlen sem, megvárom, amíg visszaér, és meglátjuk, akkor hogyan viszonyulunk egymáshoz. A sok gyerekes és naiv pillanatom mellett azért képes vagyok én is józan és felelősségteljes döntéseket hozni.
Ajkaimmal az ajkait súrolom, miközben a kezem végigsimít a hátán és vággyal telve nézek rá. Tudom, hogy ha elkezdi felvezetni a ritmust, akkor fel tudom azt venni. Elméletben már jó vagyok ebben, csak a gyakorlati tudásom szegényes. Viszont azt mondják, hogy amint valaki rákap az ízére, onnantól nincs megállás, és engem ez most nagyon hajt. Nem akarok megállni, sőt, mindent akarok, csak a kezdeti elveszettséget kell legyőznöm, de ezt furcsa lenne így kimondani, ezért csak apró csókokkal egy simításokkal a tarkóján és az arcán próbálom ingerelni.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 147
Összes hsz: 170
|
Kristóf tovább a hszhez...
Figyelmeztetés!
A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
Csak bólintok egy aprót arra, amit mond. Nem akarok elhúzódni tőle, és úgy érzem, hogy a testem sem. Biztonságban vagyok, teljes mértékben. Ezért nem lehetett akárki, mint sok másik embernél az első. A múltban átélt események miatt, amiatt az egyetlen esemény miatt, most teljesen biztonságban kellett, hogy érezzem magam. Hiszen most olyat teszek, amit korábban még nem. Tudnom kellett, hogy ki a másik, hogy milyen a másik. Kristóf túl azon, hogy szarkasztikus és néha nagyon bunkón tud megszólalni, nem lenne képes bántani azért, mert tapasztalatlan vagyok és esetleg nem úgy mozdulok. Nekem ez kellett. Ahhoz, hogy át tudjam magam adni ennek az egésznek, hogy ne görcsösen feküdjek, ne a plafont nézzem és imádkozzak, miközben megtörténik a dolog. Nem lenne szabad aggódnom, hiszen engem fizikailag soha, senki sem bántott. De nem tudtam, hogy hogyan reagálok arra, ami történni fog.
Hálás vagyok, és azt hiszem holnap reggel hálát fogok érezni azért, hogy nem gondolom túl az események folyása közben a dolgokat, hogy tényleg olyan lazán kezelem ezt, mint, ahogy annak lennie kell. Onnantól, hogy Kristóf tenyerét megérzem a mellemen, kiszakad belőlem az első sóhaj, amibe néhány szó keveredik. Nem sok, csak annyi, hogy “ez jó”. Tényleg jó, és élvezetes. Én is bátrabbá válok. Láttam más másokat, régen, olyan párokat, akik az erdőben bújtak meg, mert még nem lett volna szabad ilyesmit csinálniuk. Egyszer engem is hívott egy fiú, de én még nem akartam menni, azt ígértem neki, hogy később megyek. Végül sosem tettem, hiszen eljöttem. Láttam, hogy a fiúk mit kérnek a lányoktól, ezért aztán tudom, hogy lejjebb kell még csúsztatnom a kezem, hogy óvatosan kell a nadrágjával bánnom, nehogy megsérüljön. Ahogy a kezem közé veszem a férfiasságát, az arcát kezdem figyelni, hogy vajon jó-e neki, élvezi-e, és annak szellemében haladok előre, hogy ő mit közvetít felém. Ma éjjel mindent át szeretnék élni, amit csak adhat, hiszen azt ígértem, hogy kötetlen este lesz. Olyan este, ami lecsillapítja és feltölti egyszerre. Nincsenek tabuk, nincsenek ellenállások, csak élvezet van. Mind a kettőnk részéről. Tele vagyok vággyal, ismert és ismeretlen érzésekkel, olyan érzések robbannak bennem katartikusan, hogy én magam sem hittem, hogy lehet ilyet. De lehet, nem csak egyszer, többször, hajnalig tartó élvezetben, meg-megpihenve. Mintha nem lenne holnap, és talán nincs is. Talán mégis, talán ahogy a hátam ívbe feszül és ajkaim között egy hosszabb nyögés szakad ki újra, éppen a jövőm szemébe nézek. Izgalmas élmény, hogy sosem tudhatjuk mit hoznak a felkelő nap sugarai.
Nem lettem más ember, nem érzem másnak magam. Többnek igen, kiterjedtebbnek, de másabbnak nem. Jól döntöttem, az elégedettség és a kellemes fáradtság egyszerre jár át, ahogy ráeszmélek, hogy nem sokkal utána nekem is indulnom kell haza. Fáradt vagyok és mégis kipihent, tettvággyal teli. Létezhet? Úgy tűnik, igen. A mosoly az arcomon, ami folyton ott ül, mégis két apró könnycseppel vegyül, és a sós cseppek érzem, ahogy végigszántják az arcom. Vissza fog jönni, épségben. Ebben bízom. Nem testileg féltem, hanem inkább lelkileg. Hogy ne törjék meg teljesen. Egy hosszú pillanatig még megengedem magamnak, hogy csak magam legyek, hogy mindent, ami történt csendben megélhessek.
|
|
|
|
|
