Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Imádom, amikor elfelejtik, hogy dol-go-zom. Nem hagyhatom csak úgy magukra a srácaimat, pláne közvetlenül zárás előtt, amikor számolják a kasszát, nyomunk egy gyors leltárt, kipucoljuk a helyet, meg ilyenek. Túl nagy felelősség. Dorián pedig ahelyett, hogy segítene, mindig valami hülyeségen töri a fejét, hogy a középpontban legyen. Most kitalálta ezt a jegyzetégetést, amit abszolút hülyeségnek tartok. Legalábbis azoknak, akik még nem tudták maguk mögött a VAV-ot. Gondoljatok bele, egyszer még hasznosak lesznek azok a fránya jegyzetek! Elő fogják venni ötödéves korukban, és sokkal könnyebb a saját maguk által kidolgozott anyagból tanulni, de ők tudják. A legszomorúbb az egészben, hogy belerángatják a sok tudatlan fiatalabbat a saját ökörségükbe. Aztán majd mehet a nyivákolás. Éppen emiatt jegyzetek nélkül érkezem. Papír azért van nálam. Találtam a raktárban egy halom doksit, még az előző előtti tulajdonosi viszonyokból, és már csak a helyet foglalták hátul. Azt hiszem, nem fogják nézni, hogy mit hoztam, csak égjen az a szar.
Rohanok, ahogy csak tudok. Lihegve szedem lábaimat egymás után. Tömött táskával persze nehéz. A tértágító alap, több rekesz mézsör, meg málnasör kerül be, a fiataloknak limonádé, na meg kóla, hogy sokáig bírják. A reklám helye, mert mindent az étterem áll, de így fogok csődbe menni, hiszen marhára nem tudok majd összegyűjteni semmire.
A hangokat már messziről hallom, idefele valami tűzijátékszerű durranás-sorozatot is kiveszek, na meg a tábortűz fénye is szem elől téveszthetetlen. Meglepően sokan gyűltek össze, hirtelen azt sem tudom, hogy kihez merjek társulni. Széles integetés és hangos köszönés közepette berobbanok Dorián mellé, jól vállon veregetve.
- Szevasztok, szia mindenki! - nézek körbe. - Mit hittél, majd csettintésre fogok ugrani? Meghoztam a cuccot, csinálj velük, amit akarsz...- fordulok a tesóm felé, majd lerakom magunk elé a táskámat, könyékig süllyesztem benne karjaimat, és kihúzok belőle egy-egy rekeszt a kívánt italokból. Egy málnasört már ki is sajátítok magamnak. Ennyi jár, péntek van, lazítás... Kezemben magam előtt szorongatva mérem végig az egybegyűlteket, ismerős arcok után kutatva, hátha tudok valakikkel beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kortyolok egyet a sörből. Ízlik, jólesik most a kikapcsolódás. A tömeg se zavar, sokan inkább egymással beszélgetnek kisebb-nagyobb csoportosulásokat alkotva. Háztársak, régi-új barátok, azt hiszem, nem ez a legjobb alkalom arra, hogy megzavarjam őket. Lábammal dobolni kezdek a zenére, a fejem is ütemesen mozgatni kezdem kissé, hogy aztán hosszabb időkre lehunyt szemmel adjam át magam a hely varázsának. Nagyon magával ragadó, amint a diákság felszabadul, a vizsga stressz után végre eljött a féktelen buli ideje!
- Szevasz, Gréta! Ú, hopszi, azt most nem hoztam. Az italokra koncentráltam, amiatt nyaggattak már halálba - temetem az arcom a tenyerembe egy pillanatra, aztán bosszúsan az öcsémre sandítok. -  Éhes vagy? Ha eszel, nehezebben rúgsz be - kacsintok vissza a lányra cinkosan. Úgy látom, már tovább is áll a főbűnös felé, aki ha időben szól, legalább sültkrumpli-adagokat fel tudtam volna kínálni az egybegyűlteknek. Talán szemtanúja leszek, hogy elégtételt vesz rajta a mulasztás miatt.
- Nem haragszom. Gréta az előbb sajtburgert hiányolt, ha szólsz, hogy hozzak kaját, még akár az is befért volna a táskámba. Persze akkor többet késtem volna - csapok bele a tenyerébe, majd folytatom a nyílt titkos-tesós kézfogást üdvözlésképp. Aztán lelkesen csillogó szemekkel hallgatom végig a felzárkóztató élménybeszámolót, ami alatt nagyokat bólogatva jelzek az öcsémnek, hogy még bírom követni a fonalat. Nem ittam annyit, hogy ne így legyen. Odatolom az üvegem, hogy koccanjon az övével, aztán folytatom az ivást, ami inkább kortyolgatás.
- Egi. Azta, akkor már javában felpörgött a buli. Nem gondoltam volna, hogy éjfél előtt ennyire belendülnek. Amúgy meg, nem felügyelhetem folyton, hogy kiknek mit beszélsz, hulla vagyok. Dolgoztam, tudod... De ja, a tűzijátékot még pont láttam, klassz volt a távolból is - véleményezem a történteket, aztán körbepillantok a többiekre. - Engem? Ezt most miért mondod? És amúgy mi újság? - fordulok vissza Grétához, mert eléggé meglep, amit mond. De sikerül egy hatalmas vigyort varázsolnia az arcomra, főleg mivel úgy tűnik, fogyogat a hozott ital.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Imádom ezt a tavat. Egyeseknek csak egy nagyobb pocsolya, de engem megannyi emlék köt hozzá, gyakorlatilag a gyerekkoromtól kezdve. Amikor Bogiék hosszabb időt töltenek itt, akkor mindig csapunk egy nagy nyári összejövetelt, elvagyunk, bandázunk, de persze hivatalosan nekem kell szemmel tartanom őket, hogy a szülők is nyugodtak legyenek, van velük egy idősebb, érettebb fiú is, aki vigyáz, ha baj van. Ez a valóságban érdekesen néz ki, de még senki nem törte ki a nyakát, és remélem ezúttal se fogja, ráadásul most csak ketten vagyunk. Az úszástól elfárad a karom, bár még tudnám élvezni a vizet. Tökéletes a vízhőmérséklet, ennek ellenére hamarabb kezd hűlni a kinti levegő, lévén a nyár végével egyre korábban sötétedik. Követem Bogit a partig, beletúrok a hajamba, és magam köré csavarom az agyonhasznált törölközőmet.
- Nem lehet mindig burgert enni, már rosszul vagyok tőle - fakadok ki. - De van a táskámban hot dog. Az majdnem olyan. Jó lesz? - elveszem a másik vizet, és iszok néhány kortyot. Aztán a kezébe nyomom az egyik hot dogot, és előszedem a ketchupot és mustárt is hozzá, hogy ízlés szerint tegyen rá belőle. Ami még mindig akad, az egy-egy adag krumpli, majd szagtalanítani is kell a táskámat.
- Van egy ígéretesnek tűnő lány. De ő egy kicsit barátságtalan a vendégekkel. És velünk is zárkózott. Majd beszélek vele. Te még mindig nem akarsz nálunk dolgozni? Keresnél pénzt. Nem olyan rossz ám a fizu - leülök mellé, és enni kezdek. Nem terveztem beszervezni, de ha már így felhozta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Gréti zavarba hoz, basszus. Lehet, hogy a nap végére lettem ilyen érzékeny és ingerült, de érzem, ahogy elönt a kétségbeesés és a düh, amiért  egy ennyire evidens dolgot elfelejtek, mint a gyorskaja. Mégis, talán pont azért, mert minden nap ekörül mozgok, már természetesnek veszem, hogy van nálam, még bizony olyankor is, amikor nincs. Szomorú így látnom őt, és az alkohol hatására rá is játszik egy kicsit, hogy ennek én vagyok az oka. Elpirulok, lesütöm szemeim, és úgy lépek oda közelebb.
- Jaj, te... ha tudtam volna, hogy ekkora csalódást okozok. Majd valahogy kárpótollak - veregetem meg a vállát, aztán adok neki egy nagy ölelést, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Ez minden, amit mondhatok. Utána úgy látom, a sör legalább jó kedvre deríti, mert siet is a többiekhez, hogy örömködjön egy sort. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy holnap nem lesz fejfájása a másnaposságtól. Nekem dolgom van, meg hát megszoktam, hogy kevésbé ütöm magam ki a többieknél, valakinek ugye józannak is kell lennie, vagy hát amolyan csősz-szerep. Tudom, hogy nem szabadna, mert nem a tesóim, és már ők is nagyok ahhoz, hogy tudják, mi a jó, de mégis.
Dorián beszólására csak forgatom a szemem, megkapja még ő a kis bosszúm, amikor eljön az ideje. A többiek előtt jobb, ha nem égetem, pláne hogy ő a szervező. Teszek pár lépést a többiek felé, de nem hallom tisztán, miről beszélgetnek. Rómeó tűnik fel, aki az ártatlan bajkeverő hírében áll. Szegény gyerek elég szerencsétlen, mindig belekeveredik valamibe. Nagyon meglepődök, amikor a könyveit kezdi el hajigálni a tűzbe, és felsóhajtok, amint megmentik őt attól, hogy utánuk ugorjon. Ilyen hülyét... Szerencse, hogy nem kellett rákiabálnom, hogy fejezze be ezt a viselkedést, mert csak minket éget. Aztán persze Gréta sem tétlenkedik. Szegény megérdemelné, hogy rátaláljon a szerelem, de úgy tűnik, többszörösen szokott rossz ajtókon kopogtatni. Ezt persze nem mondhatom neki, lehet, hogy most is azért jut eszembe, mert már kivégzem az első üveget. Nyúlok is a másodikért, hiszen van bőven, s annyi még nem árt. Tök gyorsan lehúztam, azt hiszem megszomjaztam a nap végére.
- Sajnálom, hogy így alakult. Szerettem volna, ha ő mondja el neked... Remélem, megérted - tör ki belőlem, ahogy bűntudattól és zavartságtól vegyes arcommal újra Grétára nézek. Meglep a kérdése, kellemetlenül jön ki, hogy pont itt kérdez rá, amikor beindul a buli, de valószínűleg az alkohol hozza ki belőle. Teljesen megértem, jogos a felháborodása. Barátként nekem is szarul esne, ha nem szólnának időben valamiről. De... Nem akarok ebbe belefolyni, ezt nekik kell megbeszélniük. - Erre nem biztos, hogy kíváncsi voltam - nevetem el magam, amint oldódik a szorongásom. Fél szemmel őt nézem, vajon tényleg a dolgára megy-e, vagy csak poénkodott, mert nagyon durva, hogy ennyire kivetkőzik magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egy kicsit tartok attól, hogy nem fog kelleni neki a kaja, de aztán hamar megnyugszom a reakciójától. Jó is, hogy szóba hozza az evést, mert az úszástól nagyon hamar korogni kezd a gyomrom általában.
- Nincs mit - elkapom a pusziját a levegőben, majd a tenyeremet az arcomra helyezve jelképesen átvezetem azt a bőrömre. Kinyújtom a lábaimat, ölembe helyezve a hot dogot, ami eddig egy kissé satnya papírcsomagolásban hevert.
- Tudod, mi lett volna még jó bele? Pirított hagyma, meg egy kis uborka - hangzik el a kissé csalódott hangú megjegyzésem, miközben a rétegeket bontogatom ki. A szószok picike, egy adagos csomagolásban jöttek, rutinosan tépem fel őket, hogy aztán finom mozdulatokkal hullám-mintával díszítsem a virslit. Egyszerű, de nagyszerű étel egy utónyári beszélgetéshez.
- Megtanulnál mértéket tartani. Rád férne - pillantok rá hosszasan, szigorú tekintettel. - Hogy is mondják? A munka nemesít! Egy hónap, és teljesen új ember leszel. Egy jobb ember - nevetek fel a gondolaton. Hát, pedig valahol meg kell tanulnia, hogy a felnőtt életben vannak szabályok, és meghatározott rend szerint kell viselkednie. Hiába az egyik legjobb barátom, az étteremben nem kivételezhetnék vele. Lehet, emiatt tényleg szerencsés, hogy nem a csapatunk tagja, habár jól ismeri őket, és gyakran jár hozzánk haverkodni.
- Már kitettem, de ezek szerint lehet, hogy nem elég feltűnően. Pedig szerintem olyan klassz lett a poszter. Kár, hogy most nincs nálam mutatóban, régen mindig hordtam magammal a biztonság kedvéért - árulom el, és aggódni kezdek azon, hogy miért nem láthatta eddig, ha már tényleg teleszórtam egy párszor a tipikus környékbeli hirdetési felületeket. - De ha ezen felül megkérdezel ezt-azt, megköszönöm - teszem hozzá csámcsogva, mert közben már nagyban a hot dogomat eszem, óvatos mozdulatokkal.
- Ja, minden marha drága - válaszolok még az előzőre, de már a szemeimet forgatom. - Na, témánál vagyunk... Hát, először is, nem akarom, hogy a pénzemért szeressenek. Ami nincs is olyan sok, ugye. Mert hát, a család nagyban támogat,  a másik fele hitel, de ezt nem szoktam hangoztatni. Olyan sokan mondják mostanában, hogy kéne már, Doriánhoz képest egy pap vagyok. De nem is tudom, szerintem valamit rosszul csinálok - egymás közt vagyunk, így lehetek őszinte. Ficeregni kezdek a láthatóan kellemetlen témától, és Bogi tanácsát várom. - Mert amúgy neked most van valakid? Engedik egyáltalán? - azért biztos, ami biztos, visszakérdezek, csak hogy érezze a törődést.