Egész nap mást sem csináltam, mint a Tanoda, Holdfény utca, Tündérmanó utca háromszöget jártam. Meg is fogadtam, jövőre nem lesz ilyen. Csak egy helyen leszek hajlandó tartani a cuccaim, mert ez nem állapot. Én sem lottón nyertem a lábaim. Azonban csodák csodájára sikerült. A bőröndjeim szépen fel vannak sorakozva a Zenkőéknél lévő szobám padlóján, készen arra, hogy holnap útnak induljak velük.
Persze pánikba esve hívom fel anyut, hogy segítséget kérjek, mert a lentiektől hiába is kérdezném. A mostani szett meg fontos, és nem csalódom, mert anyu egy teljesen újat állít össze velem ahelyett, hogy a kettőből választana, amit mutattam neki.
- Kellene beszélnünk a piáról, meg a védekezésről? - szegezi nekem váratlanul a kérdést, de ahelyett, hogy pánikba esnék, vagy vörösödnék, csak a fejem rázom.
- Még nagyon nem - el is nevetem magam, mikor megint beszól. Mert azért tudom, hogy örül annak, nem lépek a nyomdokaiba, és nem kezdek el mindent túl korán. Most amúgy is más volt a prioritás.
- Ja... apuval elmennék megint Löwenshöhlébe - próbálom én óvatosan adagolni, de anyu arcán semmit nem látok ezzel kapcsolatban. És most nem tudom, hogy nyugodt legyek, vagy szomorú, amiért ennyire nem érdekli. Végül is egy hetet kap belőlem, és nem érzem, hogy annyira lelkes lenne, mint én.
Na mindegy. Gyorsan befejezem a sminkem, aztán megyek is a tóhoz, mert én ezt ki nem hagynám, meg hát Laca se. Megbeszéltük, hogy lent találkozunk. Álmosnak még gyorsan odaadom a jegyzeteit, mielőtt nagy elánnal azokat is tűzre hajítanám, a sajátjaimat meg felmarkolom. Égjen mind!
- Sziuuuuuuuuuuuuuuuuuuus - köszönök lelkesen, mikor odaérve meglátom Doriant, még a szemeim is felcsillannak.
- ... tok - veszek is visszább az elánból, mikor a Sünt is meglátom mellette, és próbálok... tényleg nagyon próbálok nem fintorogni.
- Nem láttad Lacát? - nézek körbe, hátha feltűnik valahol a háztársam. Csak nem ültet fel, ha már megbeszéltük.

Időm sincsen felocsúdni, hirtelen lesznek marha sokan. Ebből a marha sokból párat nem ismerek, párat bárcsak ne ismernék, és ott van...
- Úristeeeeeeeeeeeen!!!!! - visítok fel olyan jó lányosan, mikor az LB-m a nyakamban landol. Abban a fél pillanatban még el is felejtem, hogy Lacát kerestem az imént. Ez van. Lencsu az Lencsu.
- De miért nem szóltál, hogy jössz? Akkor megvártalak volna... uhh az az új szemceruzád? - hajolok közelebb a rellonoshoz, hogy megvizsgáljam .
- Tényleg marha jó ötlet volt, ez az árnyalat pont megy a hajadhoz, és mégse vagy panda - dícsérem meg természetesen, aztán kézen fogom, és félre húzom magunkat egy kicsit, mielőtt még a nagy vadulásban, kár keletkezne a ruhámban. Akkor nagyon kiborulnék.
- Uhh megvan, gyere - ahogy meglátom Lacust, vezetem is oda Lencsit, ha hagyja, hogy aztán prüszköljek a füsttől.
- Jobb helyet nem találtál? - még hunyorgok is mellé, de aztán elvigyorodok.
- Lencsu, Laca... az LB-m, ő meg jó arc, mióta nem előkészítős - mutatom be szépen őket egymásnak, közben tekintetemmel még egy valakit keresek. Gyorsan le akarom tudni, mielőtt tényleg elszabadul a pokol.
- Egy pillanat - tipegek el tőlük gyorsan, ahogy megtalálom Doriant, és vigyorogva megyek oda hozzá is, miközben a kabim zsebéből kihalászom a borítékot.
- Na mizu, VAV-ok hőse? Izé... búcsúajándék - nyújtom neki oda mosolyogva, hisz tudom, ha én visszajövök, ő már nem lesz itt, ami egy kicsit rosszul esik, mert hát... őt is mindig megtaláltam a hülyeségeimmel, és egyszer nem küldött el a francba. Amúgy semmi extra, egy ajándékutalvány a Horcruxba..., mert nem tudom, hogy azóta sikerült-e tetkó, de abban biztos vagyok, hogy azért talál még magán helyet egy másiknak.
- Én sajnálom, hogy elmész. Szerintem Kakasi is. Annyira odavolt érted, hogy még álmában is azt kiabálta, Jankovits - biggyesztem le az ajkam, na nem azért... csak nem fair, hogy Bella nem átkozta le a nőt.

- Szerintem jól döntöttél - közlöm Lencsuval csillogó szemekkel, még meg is ölelgetem, csak azért nem viszem túlzásba. Ettől függetlenül az örömöm látható. Mégis csak az LB-m kijött, és hát... nem kell így még reggel felkeresnem, hogy elköszönjek.
Jól meg is nézem a vonalat, amit húzott, és igazán büszke vagyok rá. A barátnőm szép.
Arról mondjuk fogalmam sincs, mikor és hogyan lettek ennyien, még a tűzijátékra is összerezzenek kicsit, mert nem számítok én ilyesmire. Tény, ez az első össznépi összezördülésem, jobban is élvezném, ha nem kéne olyan arcokat lesegetnem, akiket nem szívesen lesegetek, de hát az ember lánya nem válogathat, ha mindenkinek szólt, ugyebár.
Megfogom Lencsu kezét, hogy odanavigáljunk Lacához. Kicsit kiborulok, mert akkor még egy hajmosás is játszik, pedig nem szerettem volna, mert mire az megszárad... Túlságosan korán kell kelnem. Lehet le sem fekszem, majd alszok a repülőn.
Nem vagyok a legjobb barátnő, ez is tény. Amint bemutatom őket egymásnak, gyorsan odaszaladok Dorihoz, hogy a kezébe nyomjam azt, amit már amúgy is terveztem, de sokkal jobb így, hogy nem az ajtaja alatt kell becsúsztatnom. Közben azért viszonzom Gréti pusziját is, meg kapkodom a fejem, kik vannak még itt, és intek gyorsan Theonak is, még egy halvány mosolyt is megeresztek.
- A kis barátaim előtt nem szívesen égnék veled - közlöm az eridonossal gúnyosan, de persze csak viccből. Annyira nem sértődök meg, de hát magas a labda, le kell csapni. Meg is ölelem, és biccentek, mert mindketten tudjuk, úgyse szabadul meg tőlem.
Megkapom a táskát, amivel visszaindulok Lecsuékhoz. Legalább innit szereztem, hát mekkora jó vagyok.
- Köszi - mosolygok Stephre, mert legalább valaki észrevette, pedig tényleg imádom ezt a szettet, tök kényelmes, és még a sarkam se akadt bele semmibe. Mi ez, ha nem tehetség.
- Kértek? - nyújtom Lacáék felé a táskát, nem tudom, hogy mi van benne, de én most csak vízet kívánok, szóval körbe nézek, hátha van az is valahol.
- Úúúú idő van? - csillan fel a szemem, mikor látom, lapok landolnak a tűzben. Közelebb megyek én is, és csak kis hezitálás után, dobom bele a sajátjaim. Kellenek a francnak, jövőre úgyis új év, és még egy tanárt nem láttam, aki foglalkozott volna az előző évben tanultakkal.
- Fujj, nézd - bököm meg Lencsut, mikor meglátom, hogy kicsit távolabb tőlünk, megy a nyálpingpong.
- Lehet ez is ilyen varázsló szokás. Tudod, nem számot cserélnek, hanem nyálat. Remélem, Gréta megtalálja a nyelvével a karót, aztán kihúzza a Sünből - még fintorgok is. Aztán el is fordítom a fejem, mert így is már többet foglalkoztam vele, mint szerettem volna.
- Fúúúú táncolunk? - nézek az én társaságomra csillogó szemekkel, aztán ha belemennek, megyek is közelebb a zenéhez, hogy végre megrázhassam a fenekem.
- Várjatok - jut eszembe, és előkapom a telefonom, majd szorosan melléjük állok, hogy azért legyen már egy közös szelfink.