Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az a nagy harci helyzet, elsumákoltam az óra végét, de éppen ezért most elhesszelek a hátamon a vaskos fa egyik alacsonyabbik ágán, amit a levelek még nem igen takarnak. Szóval mit lát a sok baka? Hogy egy nagy zöld foltból kilóg egy jobb láb, ami himbálózik a semmiben. Na ha innen leesnék, pontosan ennek a lábamnak a térdét kellene borogatnom. Azzal pedig nehezebb szedni a lábamat. De egyelőre stabilan hallgatom a Vezértől érkező információkat. Hangosan szusszanok, azzal a kapucnim is előrébb esik a morcos arcomat félig takarva, míg karjaimat durcásan fonom össze mellkasom előtt. Nem hiszem el, hogy Nagy láb jelentett a Vezérnek! Ez elfogadhatatlan. De majd később még lehet irigy a mirigyem. Mégis micsoda kozmikus ötletei vannak ezeknek a gnómoknak! Suta melákok. Rossz csapattal húznak ujjat! Agytekervényeim javaslatot kezdenek keresni a parancsra, amikor a közlegényre ejtem a tekintetem. No nézd már! Megmukkant.
Nagy csönd lett erre.
- Kint ülnénk tán, Csali? - eztán aprót ciccentek. Horog, aki eddig a hasamon pihent - a töpörödött sötétzöld üvegbékám és egyben egyetlen légiósom - vetődik, majd landol a közlegény vállán. Azzal az én cipőm a talajon, hogy lábaim nagy részét azonnal el is takarja a pulóverem. Nem felejtek el tisztelegni.
- Éppenséggel az egyik osztagomat felajánlom a faház őrzésére, ha újra megesne az eset - három ujjammal nyomom le ajkam alsó részét, ahogy elgondolkodom. Mit javasoljak még, ugyan? - Vaaaaaaagy, tudom már! Ijesztő rajzot csinálunk, mintha Keserű bácsi őrizné az ajtót! Ráírjuk, hogy: tűnés, prüntyőkék! - nevetek fel, mert természetesen ez csak idő nyerő vicc. Akkor is, ha az ügy komolysága, komolyságos. - Szerintem a visszacsapást ki tudjuk fundálni, amíg újra elkezdjük a sártalanító procedúrát - pillantok körbe kérdőn, a kapucnit fentebb tolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rettenetesen irigyelem a többieket, főleg Csalit, aki közlegény létére a legtöbbet fog az előkészítőben maradni. Még Vezér is marad, én pedig teljesen ki leszek hagyva, mert ezek után úgy fogják érezni eltörpülnek a nagyiskolás létem mellett. Ha pedig én elmegyek, jönnek velem a békák is így aligha lesznek profi kémek a Faháznál. Álljon meg a menet! Miért is kell nekem otthagyni azért a Faházat, mert iskolába megyek? Nem akarok felnőtt lenni, aki olyan kiábrándultam sóhajt, mintha nem is léteznének trollok! Föl-alá akarok járkálni izgulva a közelgő sárcsata miatt, szalutálni, Csaliékat megviccelni, kiáltványok miatt veszekedni és nagyokat nevetni. A birodalmunk térképét szeretném a homokba rajzolni, miközben vázolom az inkognitóban osonó tervemet, és nem bezárva lenni egy nagy kastélyba, mint valami béna hercegnő, aki megmentésre szorul. Annyira biztos vagyok ebben, mint abban, hogy nem szabad a Pramberger tér felé császkálni még nappal sem! De nem ott vagyok, hanem a játszótéren, kivételesen betartva a szabályt.
A köszönésre először fel sem nézek, mert ugyan ki a csuda szólna nekem, aztán csak-csak megemelem elkámpicsorodott tekintetem. Nem ismerem a civilt.
- Szia - sóhajtok gondterhelten, arcom csak jobban a tenyerembe folyik. Mint egy levegővel megtelt békapofa. - Minek, ha úgyis nemsokára máshova fogok járni? - két vállam szalad fülemig, majd esik vissza súlyos terheivel. Mamuska és papuska így is lekapnak majd a tíz körmömről, ha megtudják, azt meg pláne, hogy nem egyenesen hazafelé vettem az irányt. Majd Horogra fogom. Ahogy az ötlet, úgy a békám is előbukkan, táskámról a térdemre ugrik és kuruttyol egyet. Nem édes? Vigasztalna. Szám széle minimálisan görbül, de mintha soha ott se lett volna, gyanakodva nézek fel a lányra. Lehet ő is kém? Á, közembernek mondaná a szakmai tudásom.
- És neked? - billen oldalra a fejem, vörös hajzuhatagom beteríti Horog kis nyálkás testét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Arcom csak jobban tenyeremre nehezedik. Mire újra felpillantok, már nem ott van, hanem egy padra teleportált. A kérdésre, majd a megvilágosodására csak bólogatok egyet-kettőt, hogy nagyon jól látja a krízisemet. Csak éppen ezen senki nem tud segíteni: el van könyvelve, hogy fel kell nőni. A mamuska szerint, így is éretlen vagyok a koromhoz képest, - jelentsen ez bármit - és jót fognak tenni a sulis új barátok. Szerintem meg van elég barátom. Azért én tovább cirógatom Horog buksiját, róla pedig oldalasan nézek a lányra.
- Ő Horog - ujjaimat kinyújtva hagyom, hogy beleugorjon a tenyeremre és ott hesszeljen tovább. - A legjobb barátom - nyomatékosítom egy hatalmas mosollyal. Visszafogottabb lesz, mert szkeptikusan kell méregetnem a civilt mielőtt választ ad. Szemem csillan meg.
- Az órákat csak úgy ki lehet hagyni? - lehet nem is lenne olyan rossz ez a váltás! Álljunk meg erre a pillanatra!
Fejem oldalra billen, úgy bólintok a szavaira. Tényleg jó néha egyedül, sőt, néha úgy a legjobb. Kivéve, ha a másiknál van gumicukor. Mondjuk mindenféle rémtörténetet hallottam már a papuséktól. Pillantásom csüng a zacskón, aztán megrázom a fejem. - Talán később, de köszi - mosolyodom el, majd felé tolom Horgot. - Szeretnéd megsimogatni, Zóra? - kérdezem, aztán ha szeretné, Horog úgy is odaugrik hozzá. Csak egy biccentésembe kerül.
- Én Léna vagyok, de Békának hívnak - vonok vállat. - És nem, a többiek még maradnak az előkészítőbe. Szerencsétlen módon van köztünk korkülönbség, én mondom neked. Pedig a legjobb csapat alakult ki. - csóválok a fejemen. -  Horog és a többi békám persze jön majd velem, de mégis csak más lesz az egész - a Faházat nem fogom ebbe belevonni, mert a végén még megtudja hol van a bunkerünk és akkor kiadhatja a Vezért is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ebben a pillanatban, a világ ezen kicsi országában egyszerre nagyon sokan gondolják ugyanazt: ez az időjárás córesz. Ha engem kérdeztek két mód van kibírni: a hűvös bűbájos kastélyban, vagy valami víznél. Mert három hónap után csak így nem lesz unalmas ez a gatyarohasztó idő. Magamra aggattam valamit, fogtam a hátizsákomat és a békámat, elraboltam otthonról a legjobb barátomat majd meg sem álltam vele a tópartig. A szabadban kell kérlek vizsgára készülni.
- Nem tudom eldönteni, hogy a vizsgaidőszak szívás-e vagy sem. Több a szabadidőnk, de közben… kellene tanulni, nem? Mondjuk nekem van egy aduászom. Te - lépés közben lekapom Andrisról a baseball sapkáját és a fejemre húzom. Szinte már reflex-szerű, megszokott mozdulat ez.
- Ha elvarázsolom Horgot, ő is számít legendás lénynek? Mert ezerszer könnyebb munkám lenne - az LLG jegyzeteim, amik inkább színezőre hajaznak mindenfelé hevernek a füvön és ők is tudják, hogy ma már nem fogok beleszagolni a sorok közé. Akaratlanul is programot csináltam magamnak. Levágódok a fűbe, kezemmel kezdem lökdösni a gördeszkát, amin Horog úszóhártyáit pihenteti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Színészi képességeimet csodálhatja meg, amikor eltátom a számat, a levegőm elakad és úgy teszek mint aki teljesen megdöbbent.
- Ennyit az aduászomról - ingatom a fejemet, majd a tekintetét elkapva kuncogok hangosan. Szeretem amikor együtt vagyunk lusták. Sőt, mindhárman, mert a háziállatom tényleg eldobta a kis testét és nagyon élvezi ahogy ringatom a deszkán. Mígnem… a repülőbéka ötletre felfújja az arcát, hátat fordít Andrisnak. Ez még nem minden, hosszú lábait kinyújtva löki el magát és ugrándozik a tó felé. Én? Én ajkamba harapva fogom vissza a röhögésem, amitől szinte már röfögök.
- Szerintem az a koma azt értékelné ha neki hoznál egy spanyol forróvérű szeretőt - szemem sarkát törölgetve rázkódik még mindig a vállam. - Ha már Gabi, tudod van ez a levitás srác akivel csoport munkám volt, aki a Gabi, aki nem a Gabi bá - mutogatok mellé, hogy tudjon követni, aztán a kezem a tincseihez engedem és a göndör fürtökkel szórakoztatom magam. - Azt hittem nem fognak jóba lenni Horoggal, de Andris azóta tényleg kezdem elhinni neked, hogy rád néz legendásan rondán - vállaimat felhúzva húzom el mellé a számat is. - Nem lesz így jó, hogy harcoltok amikor veletek töltöm a legtöbb időt. De ha repülőbékává varázsoljuk lehet, hogy nem engeszteljük majd ki - a tó felé sandítok, a kisállatom elpárolgott, biztosan valahol hűti magát.
Jól is teszi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mutatóujjam a puha orrnak nyomódik.
- Ez volt a tervem - ismerem be, dehát nagyon sok motiváció kellene ahhoz, hogy én most minimálisan is a jegyzeteim felé mozduljak. Kizárt. Inkább hangosan röhögök a fantáziámon és a valóságon. Szerintem ez sokkal jobb buli, amikor pedig Andris becsatlakozik csak még jobban nevethetnék.
Nem győzöm mondani neki a dolgokat, azt se tudom már mit csak mondom, majd teljesen mellékszálon közlöm vele, hogy jobb ha rendezik a dolgaikat a békámmal.
- Tipp Andrisnak: ne úgy békítsd ki, hogy közlöd pocsék az ízlése - nevetgélve csavarok meg egy újabb göndör tincsét. Közben azért valami furcsa, nem szokott így beszélni másokról, nem úgy mint Gáborról de lehet csak nem bírja már ezt a meleget. A ki-kezdte szövegre forgatom meg a szemem. - Majd beszélek Horoggal is - előre hajolok és egy gyors puszit adok a homlokára, ahová aztán visszaesnek a félretűrt tincsei.
- Kizárt - kuncogok és talpra ugrok. Picit döloöngélve szabadulok meg a cipőmtől és amikor átmozgatom a lábujjacskáimat, azokat csikizi a fű. Mint amikor a faház körül játszottunk Bencékkel, legalább olyan jó érzés. A felesleges ruha lekerül. Kezemmel takarom ki a nap vakító sugarait, hogy lenézzek a barátomra.
- Aki marad, az a záptojás! - és így hagyom hátam mögött mindent amiből vizsgára kellene készülnöm, hogy helyette hanyatt homlok fussak bele a tóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy Andris, úgy én is megemelem a mutatóujjamat, beleakasztom az övébe és úgy mozgatom összeért kezeinket, mint akik kisujj esküt tesznek. Csak mutatóujjal, érted. Aztál tolok egy puszit a kobakjára, és nem sok telik el a között és aközött, hogy beszaladjak a tóba. Jobban szeretem amikor korcsolyázni lehet rajta, de ha ez van, akkor ezt kell szeretni. Én például úgy is szeretném Andrist, ha záptojás lenne, de nem marad hanem hallom ahogy mögöttem ő is mozgásnak indul és megered.
Gondolkodás nélkül fordulok felé, hogy közben a karommal elkezdjem söpörni a víz felszínét, hátha jól arcba tolhatom a tavi vízzel, de addigra ő gyorsabb azokkal a bitang hosszú lábaival és én kerülök sikítva a levegőbe. Időben sikerül levegő után kapnom, mielőtt jönne a becsapódás. Lábaim és karjaim lubickolnak, amíg én éppen csak a fejemet dugom ki a levegőért.
- Te támadást indítottál ellenem! - esik le az állam. Ujjammal a vízfelszínről pöckölök rá egy kis vizet a kis barátomra. Érzem, hogy vörös hajam a homlokomhoz és tarkómhoz tapad, de ahogy felpillantok rá, az övé még nagyon is száraznak látszik.
Hátra dobom a kis hab testemet, hogy a víz tetején lebegjek, lehunyom a szemem, csak a glória hiányzik a fejem fölül, ami megspékelné angyali ártatlanságomat. Aztán a lábam beindul, mint a taposógép és úgy rugdosom Andrisra a vizet, mint a tasmán ördög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te vagy egy készülő támadás - reagálom játékosan, szerintem egy teljesen érett módon. Hát nem?
Sokkal jobb most itt lubickolni, mint a kastélyban aszalódni, onnan meg még inkább mókásabb, amikor látom Andris fejét és hallom nevetni a csínyem közben. Mélyről nevetek fel, közben elfelejtek a hátamon lebegni így sikerül benyelnem egy picit a tó vizéből. A következő pillanatban pedig csapdába is esek. Riadtan nézek arra, de csak hangosabb nevetés lesz a vége, amikor felfogom, hogy csak Andris ujjai kapták el a bokámat nem pedig valami vizilény. Ahogy nekiütközöm kezeimet a vállára dobom. - Nem igaz, én vagyok a legjobb, Andris - még mindig kuncogva, vizes szájjal de legalább magabiztosan jelentem ki. Ahogy halkulok, tekintetem az arcán jártatom miközben meglehet, hogy túljárt az eszemen a támadással.
- Hm. Nem is tudom. Mi van ha inkább a foglyod maradnék? Jó indok miért nem megyek be vizsgázni - amolyan ‘hahh’ hangot is hallatok, mintha éppen feltaláltam volna a trolltaknyot. - De ajánlhatok esetlek egy punk sérót is - kezeimet elemelve tesztelem mennyire tart engem a navinés, aztán emelem csak a hajához, hogy a vizes tincseket két oldalról összedolgozzam középre. - A bátyámnak volt ilyen korszaka - Andris bátyját, Carlost, már kevésbé tudnám így elképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nevetgélek, miközben ecseteli a terveit. Ez mind tényleg nagyon félelmetesen hangzik… várjunk, rabszolgaruha? Pislogás nélkül figyelek.
- Ha? Fogalmam sincs miről beszélsz, és ez így kicsit necces, de hát valahogy csak túlélném - mozgolódás közben támasztom meg a karomat a vállán. Ha nem ígérte volna meg is tudnám, hogy akkor is rendes lenne ha fogva tartana. A szívem dobban egy nagyobbat, azonnal széles mosoly kerül az arcomra. Meglátjuk így gondolja majd akkor is, amikor olyan frizkót kap tőlem, hogy beájulna minden ízlésficamos lány. Szórakozottan formázom, két kérdés között sandítok le Andrisra.
- Semmit. A szüleim halála után bentlakásos iskolába került, papuska azt mondta azért, mert olyan simlis, mint apa nagyszülei. Nem igazán foglalkoztak Zsongorral, lehet ezért is haragszik rám. Nem tudom, ritkán látom - egy utolsót pöndörítek a taraja elején, ami előre esik Andris homlokába. Kezem az arcára teszem, hüvelykujjammal simítok rajta párat, majd magamhoz ölelem. Olyan jó érzés, hogy ilyen könnyen elmondhatom neki a dolgaimat.
- Megkeressük Horgot? Vagy egy békalányt! Hátha tényleg megbékél veled! - nevetek.