Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szóval ez nem volt a kedvenc vizsgaidőszaka, az a helyzet. Máskor legalább tanulócsoportokkal szórakoztatta magát, ismerősökkel együtt tanultak, néha küldtek a tanároknak rivallót hajnalban, hogy "csókolom, ébren tetszik lenni? mert mi a BBT miatt még ébren vagyunk!"
Na persze, próbálta volna ezt meg Kakasival, keselyűtáp lett volna belőle. Pedig már-már azt gondolná, hogy azzal a legutóbbi rajongói levéllel azért egy picit, csak egy picikét belopta magát kedvenc varjúhölgyük aszott kis szívébe.
Mindegy is, a lényeg, hogy lehetett volna ez egy izgalmas, vicces vizsgaidőszak is. De nem volt az. Egyedül tanulós, idegesen magolós vizsgaidőszak volt, aminek a vége olyannyira megváltásként érte, hogy a jegyzetégetés híre indokolatlanul fellelkesítette.

És nem érkezett felkészületlenül. Az oldalán csüngő táska gyanúsan tömött, kezében egy furcsa, 30-40 centis fém csővel.

- Hiii. Ugye nem maradtam le sokmindenről? - Nem zavarja különösebben, hogy nem kifejezetten az ő társasága vagy közeli ismerősei gyűltek össze. Az itt most nem számít. Itt mindenkit családiasan összetart a közös szenvedés alóli dicsőséges szabadulás.
- Gondoltam, hozzájárulok én is a hangulathoz. - Ez abban nyilvánul meg, hogy a táskából előhúz egy üveg Troll Torokégetőt, a köz javára bocsátva. Aztán ünnepélyesen még mélyebbre nyúl a táskába és előveszi az okkultizmus jegyzeteit. Vicces módon ezzel küzdött a legtöbbet. A mágusjog száraz, de következetes, ez meg.. annyira elrugaszkodott, bleh. Összegyűri a jegyzetet, de ahelyett, hogy a tűzre dobná belegyűri a fémcsőbe, amibe aztán belesuttog néhány szót. Végül a cső nyitott felét az ég felé tartja.. és mintha miniatűr kis tüzijáték lőne ki a levegőbe, az okkultizmus jegyzetek sziporkázva pattannak szét a levegőben, az alábbi szöveget formázva.

Fuck Okkultizmus (but i Henrik, don't hate me)

Jó, hát ez lehetett volna lázadóbb is, de mindig is volt egy soft spotja a helyes arcok meg széles vállak irányába - szóval muszáj a diáklázadás mellett smúzolnia is.
Most mi van? Ez csak egy 10 másodperces tüzijáték, nem bánt senkit.
- Megjöttem. - Szélesen elvigyorodva huppan le valami szabad helyre, a közelében tudva a torokégetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem telik sok időbe azután, hogy kényelembe helyezze magát, ismerős arcok indulnak felé. Van olyan, akit a klubhelyiségből és a rellon helyiségeiből ismer (Theo), megint inkább iskolán kívüli közös érdeklődés köti össze (Zalán). Kornéliát látta már, de nem tudja hová tenni. Annyi baj legyen! Mármint adjanak neki pár percet és szívesen barátkozik, ismerkedik ő.
Amikor már hallótávolságon belülre ér a kis csapat, széles mosollyal int nekik.
- Na mi a stájsz? Máris józanodni kellett a tónál vagy mi? Vagy... - tettetett gyanakvással és felháborodással néz rájuk -, remélem nem hánytatok a tóba. Szegény halak!
Közben fogja a Troll Torokégetőt, ami egy vaskosabb, sötétzöld színű üveg, a tetején autentikusan dugóval lezárva. Ezt a dugót pattintja fel.
- Kértek? Két éve nyúltam le a nagyapám készletéből, hogy majd jól megiszom valamikor, de rájöttem, hogy csak örökké tartogatnám. Most kell a seggére verni.
Akár még félhetne is attól, hogy csalódást okoz a vén Felagundnak, de valójában minden esély megvan rá, hogy ez régesrég megtörtént. Valamikor ott, mikor kiderült, hogy nem egy befeszült kis szigorkodó eminens. Az üvegből kiérződő illat meglepően hasonlít a törökmézre, de mégis érezni rajta, hogy akármit is rejt, kétségtelenül égetett szesz.
- Ha nem bírjátok, van gyömbér üdítőm hozzá, azt mondják, jól mennek egymáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Dude, you are my dude. - A becsatlakozó Márknak azonnal visszaköszön felhőtlen jókedvvel. Pláne, hogy rokonlélekre talált a "rövidítsük meg a tatát" klubban.
- Én azt mondom, ideje tesztelni nagyapáink készleteit. Őszintén nem is értem, miért tartogatják. Nekik már úgysem kell, rossz a szívüknek meg minden. Az én szervezetem sokkal hálásabb.
Ehhez a kijelentésnek a szervezetének mondjuk lenne néhány keresetlen, nem túl egyetértő szava, főleg majd holnap reggel, amikor kócosan és másnaposan próbál a vécékagyló felett megtisztulni.
- Egy fontos kérdés, ha pálinka. Mióta Magyarországon vagyok, mindig ezzel kínálgatnak. És van hogy nagyon, NAGYON rossz. És van, hogy jó. Ez melyik?
Miközben szóval tartja az összegyűlt kis társaságot, kicsapja a táskájából a kis feles műanyag poharakat, amik egymásra halmozva várták eddig, hogy Armand szétfeszegesse őket egyenként, egyelőre csak üresen, Márknak, aztán az felzárkózó Zalánnak, Theonak, Korinak.
- Tudom, nagyonproli, de a semminél jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mostmár annyi alkohol és annyi üveg gyűlt össze az érkezők után a közös stashben, hogy lassan pókerhez lehetne használni tétként. Kornélia viccelődésére csak cinkosan összekacsint vele, ja, naná, Zalán a buligép - hát ki gondolta volna, hogy máris hánytatni kell! Egyébként ő maga is önt a gyömbérből a torokégetőhöz, főleg, ha még magyar pálinkát is helyeztek neki kilátásba, muszáj lesz legalább ezt valamivel fellazítani, máskülönben Armand saját maga is a fején fog pörögni tíz perc elteltével. Lehúzza az italt, és a tömény alkohol kiváltotta sziszegő sóhajtással együtt egy kis elhaló lángcsóva hagyja el a száját.
- Opsz. Ja igen. Troll Torokégető. Más megvilágításba helyezi a reggeli lehelletet.
Szélesen elmosolyodik, bár ez színpadias túlzás. Ezzel, hogy gyömbért töltött magának hozzá, ezt az enyhe mellékhatást érte el.
- Ha töményen iszod, akár két mondaton keresztül is okádhatsz tüzet. Mondjuk nem olyan autentikus, mint mikor Kakasi éppen lebasz valakit.
Azért nincs ám ennyire elfoglalva magával, van alkalma végignézni a közelében összegyűlt társaságon - és így kapja el Zalán elkámpicsorodó tekintetét. Armand viszont sajnos-nem sajnos, nem az a tapintatos "együttérzőn oldalranéző" alkat.
- No. No-no-no, my friend. Ezt itt mi nem csináljuk. A búsuló hercegnő nézés az itt bannolva van. Na várjál.
A táskából elővesz még egy olyan fémcső alakú varázstárgyat, amit érkezéskor ő maga is használt. Felkészült, na, fun ez a cucc, de nem vicces egyedül csinálni. Áthajol az alkoholos stash fölött és Zalán kezébe nyomja a tárgyat, mielőtt visszahuppanna a helyére.
- Gyűrd össze, tépd szét, büntesd meg a kis rohadék jegyzetet, tömd bele a csőbe. Utána suttogd bele a szavakat, amiket látni akarsz az égen. Lehet bármi. Valami jó kis genya üzenetet. Vagy valami vicceset. Ami jólesik. Aztán tartsd el az ég felé és BUMM.
Két karjával jazz-hands mozdulatot imitálva artikulálja testbeszédével is azt a bizonyos bummot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nyilván kipróbálja a pálinkát, nem kell kétszer kérni - és némi fulladozás után megállapítja, hogy bár nem rossz, de ehhez az italhoz ő túl francia. Neki kell valami markánsabb íz az etilalkoholon felül. Szóval visszatér a Torokégetőhöz és a gyömbérhez. Emberek jönnek-mennek, cserélődnek, az érkezőknek vidáman odaköszön vagy lekezel velük, igazán nem tesz különbséget senki között.
Közben a kis búslakodó feketetollasuk (aka Zalán) eltűnik, még mire kissé már megkérdőjelezhetően fókuszáló tekintete megtalálja, a srác már Grétával táncol.
- Woow. Olyan hamar kirepülnek - érti ezt arra, hogy nemrég biztatta, hogy hagyja ezt a búslakodást. Zalán pedig láthatóan megfogadta a tanácsát.
- Oké, két tallért teszek rá, hogy a csaj megpróbálja lekapni. - A fogadás abszolút nyitott, szól ez mindenkinek, aki körülötte vagy a közelében lebzsel, de azért nem kiáltja a világba igazán emelt hangon. Akkor van értelme a fogadásnak, ha annak tárgyai nem hallják és nem tudnak róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bevallja, csalódott lett volna, ha senki sem él az alkalommal. Szerencsére nem maradt hoppon - Kori azonnal vette a lapot. Sőt, nemcsak tartotta a tétet, hanem még emelt is rajta egy plusz kitétellel. Elnézi a kicsit pityókás táncot a kettőstől (legalábbis Zalánon már látszott itt a tűznél is a ködösödő tekintet - nem mintha Armand ítélkezne a maga állapotában) és hümment.
- Jó, ezt annyira nehéz elképzelnem, hogy tartom. Naaa Alti! Gyere ide! Huuupp. - A "huupp" hang azt a mozdulatot kíséri, ahogy hasizmát megfeszítve próbál ülő pozícióban valahogy kinyújtózni egy koordinálatlan ölelés erejéig. A suttogásra bólint egyet, szélesedő vigyorral az arcán.
- Jóóó.. kúl. Tudtam, hogy számíthatok rád. - Elveszi a fiolákat és maga elé-köré pakolja ültében. Egy-kettő eldől, de még szerencse, hogy mind rendesen le van zárva. Ezután bájital-brókere továbbsuhan az északában, mint egy kondenzcsík Csingiling - és Armand is visszatér az előző témához az eridonos lánnyal.
- Miért, az ilyen lányok az esetei? Vagy Zalán részegen csókkirállyá avanzsál? - kérdezi amolyan cinkosan lelkes "na mesélj" hangszínnel a szavai mögött. Eközben ezúttal a mágusjog jegyzeteiből szed elő néhány oldalt, azokat tépi össze, megint beletűri a csőbe...
... lenéz az üvegekre.

Mi lenne, ha...?
Mi lenne, ha fogná ezt a varázstárgyat, amit hozott. És fogná Alti bájitalait. És beleöntené a varázstárgyba. Ha a tüzet megszínezi, akkor ezt is meg fogja, igaz?
- Varázstárgyba bájitalt önteni. Mi baj történhet? - dünnyögi maga elé. A bagolykő iskola szellemei valahol nem messze, a kastély falain belül, minden élő és holt, minden entitás, ami egy varázslóiskola történelmét átszövi egyetlen lényként sikít fel erre a mondatra.
De Armand nem szellemekkel suttogó, csak egy idióta kamasz, aki bizony bele fogja tölteni a bájitalt a varázstárgyba.
És...
Nem történik semmi. Pontosabban enyhe málna és bergamott illat száll fel a csőből. Vajon ez a vihar előtti csend, vagy a káoszmágia istenei megkönyörültek a srácon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kornélia sztorizgatására eltátja a száját, mert na, ő azért nem ismeri olyan behatóan Zalánt, szóval volt egyfajta képe a srácról, hogy ugyan kamasznak kamasz, de a kicsit visszafogottabb típus. A lány történetei azonban épp az ellenkezőjéről tanúskodnak.
- Naneeee. - Hitetlenkedő hangszínét felfelé görbülő szájszélei húzzák fel.
- Figyelj már, nem lehetne, hogy ennek a Ruenak bemutassatok néhány srácot, akinek megmondom a nevét? Ha biszexuálissá válnak az emberek körülötte, minden meleg srác titkos fegyverévé válhatna.
Iszonyúan tapintatlan, amit mond, de nem igazán gondol bele most, az alkohol teljesen feloldja a nyelvét. Ugyanakkor van rá esély, hogy némileg jobban csomagolva, de ezt a gondolatmenetet józanul is levezette volna.

Aztán elcsattan a csók, és ha éppen nem figyelne, hát most akkor is észrevenné az eseményeket.
- Nyertem! - Egyik kezét a szájához tartja, hogy egy éles füttyentéssel kommentálja a csókot, de a páros annyira belemerül, főleg Zalán, hogy nem nehéz megállapítani: a fogadás második felét pedig elvesztette.
- Oké, Kori, tartozom két tallérral. Emlékeztess legközelebb, hogy ne fogadjak egy srác alacsony "horniness' paramétereire, mert nincs olyan.
A fanyalgó Alti egyszerre aranyos szerinte, annyira tipikusan lányos reakció ez, mindenféle rosszindulat nélkül fogalmazva, Theo meg láthatóan döbbenten figyeli az eseményeket.
- Na, guys, ne legyetek ilyenek. Fiatalság-bolondság, mikor csináljunk olyan dolgokat, amiket megbánunk, ha nem most? - Armand azon túl, hogy minden valószínűség szerint húzni fogja Zalán agyát ezzel, nem lát túlontúl sok problémát a helyzetben. Most mi van? Egy részeg csók. Mintha emberek nem csinálnának ilyesmit az ő korukban szégyenteljesen gyakran - ráadásul ez még ilyen kis ártatlan is volt, Gréta tovább is rebbent másokkal beszélgetni. Ennél ezerszer rosszabb dolgokat is csinálhat valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kori élénksége és lelkesedése abszolút ragadós, pedig azért Armandnak sem kell a szomszédba mennie hasonló túlajdonságokért.
- Á. Kár. - Semmi rosszindulat nem dolgozott benne a kijelentéssel, még ha bárdolatlan is volt. Ami azt illeti, tényleg örülne valakinek, aki ilyesmi különleges képességgel van elruházva. - Nagyon unalmas már az x-edik szerencsétlen helyes heteró srácot crusholni a távolból.
És nem csak magyarázatot, hanem torokégetőt is ad a lánynak természetesen, akinek a kezében úgy cserélődnek az üvegek, mint ahogy a váltónál adják egymásnak tovább a stafétát a versenyzők.
- Kérése számomra parancs. - Szabad kezével színpadias csuklómozdulatokat tesz, ahogy ültében meghajol az eridonos felé. És azt este további részében eleget is tesz neki, a torokégető hamar elfogy, ahogy Alti bájitalainak egy részét is felhasználja, ahogy a jegyzetektől lángoló bonefire-t megszínezi egyikkel-másikkal kékre, élénkpirosra, sárgára és zöldre.
Még a tüzijáték sem utoljára sül el, merthogy Lafayette egyszer csak azt látja a fán maga előtt, ahogy egy miniatűr kis illogó felirat pár méterrel előtte szétpukkan: "Peek-A-Boo" - veheti ki a betűk egymásutánjából. Csakhogy aztán Armand koornálatlanul, ekkorra már össze-összecsúszó szavakkal igyekszik instruálni a levitást abban, hogyan is kéne lemászni a fáról. Merthogy említettem, hogy csóró fennragadt? Na igen.
Némi "gyere gyere állj-gyere gyere állj" quality utasítás után további pontos segítséget is hajlandó nyújtani, minthogy "fogd meg azt az ágat jobbra". Hogy a húsz ágból melyikre gondolt, csak a jó isten tudja. Így telik az este nagy része  számára, mindenkivel beszélget, mindenkivel iszik és viccelődik, aki csak úgy érzi, hogy becsatlakozna mellé, egész addig, míg el nem jut arra a pontra, hogy alig elismerhető írásképpel és csupa félregépeléssel, de ír egy üzenetet a bátyjának, hogy kéne egy kis segítség, mert nem igen tud ráállni a lábaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hallod... - Mint akinek hirtelen eszébe jut valami, egyszer csak felkapja a fejét, miközben Damien támogatásával próbálja legyűrni a métereket maga előtt lépésről-lépésre. Egyik láb a másik után. A fűcsomók tengerén gázolva feljesen fókuszál a saját lábaira, épp mikor melyik kerül a látószögébe lépés közben.
Ez annyira lefoglalja, hogy teljesen elfelejti az előbbi "hallod" felszólalását, mintha sosem történt volna meg. Percek telnek el, mikor egyszer csak eszébe jut, hogy elkezdett valamit.
- Hallod... - fut neki még egyszer a mondandójának sután. - Jól vagyok, józan vagyok, már kiment belőlem.
Az ő fejében ez rendkívül összeszedettnek hangzik, kerek, egész és jól artikuláltan megfogalmazott mondatnak. Sajnos csak a fejében.
- WHOAA! - Megbotolva nehezedik rá jobban Damienre, és csak azért nem esik el, mert a testvére már amúgy is támogatja. - Kibaszottkurvafű, ki tette ezt ide.
Totally wasted. Ha a torokégetővel talán még önmagában nem is lett volna probléma (ami nem igaz, elég erős alkohol az, hogy csak az megüssön valakit), de az a pálinka, az a magyar pálinka már megint.. teljesen kikészíti. Soha többet nem fogad el pálinkát, neki az immunrendszere ehhez túlságosan francia.
- Jóól. Csak.. megint olyan egyenes volt a buli. Mindig csak lányok. Meg fiúk. Tudod. Nekem azt mondták, hogy itt tök sok meleg van. HOL? - Szenvedősen, mintha a világ fájdalma és minden súlya nyomná a vállát (pedig valójában, ha valakinek itt nyomja valami a vállát, az Damien - és a saját öccse a ballaszt) felsóhajt.
- A meleg srácaimat akarom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Props to Damien. Mármint Armand se nem nagydarab, se nem túlzottan nehéz, de azért mégiscsak egy koordinálatlan fiatalfelnőtt. Az idősebbnek néha komolyan meg kell vetnie a lábát, mikor Armand lába megbicsaklik - vagy amikor egy dekoncentrált, neveletlen juhászkutya módjára elkalandozva fordulna le egy képzelt kanyarban.
A megnyugtató és megerősítő szavakra az illumináltak leplezetlen meghatottságával öleli meg Damient.
- Aaaaahhahwhh. Te vagy a legjobb tesó. Nagyon jól mehet a legilimencia, mindig tudod, mit akarok hallani.
Időközben tényleg megérkeznek a stéghez, és a nagy ölelgetések után elengedi annyira Damient, hogy lezuttyanjon a stég deszkáira. Itt a víz mellett a levegő is jobban jár.
- Tartsd meg a pénzed magadnak, költsd másra, ne rám. - Veregeti meg hát hirtelen jobb híján a mellette/felette álló Damien vádliját kedélyesen.
Egy ideig elgondolkodva nézi a tó vizét, a felületen visszatükröződő holdfényt. Egészen a gondolataiba merül, lélekben mintha teljesen máshol járna. Mintha messzi tájakon kalandozna. Néhány, ebben a filozofikus csendben eltelt perc után szólal meg végre, ennyi gondolkodás után várhatóan nagyon mély és tanulságos, igazán velős tartalommal bíró szavakkal.
- Szerintem mozog a stég.
Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A menő ügyvédes megjegyzésre a korlátozott mentális kapacitás végett csak hümmögni tud. Aki most ránéz, biztos nem tudná megállapítani, milyen pályára is készül a srác. Legfeljebb olimpiai fedettpályát távolbanézésben tudna kiemelkedőt produkálni.
Nem, határozottan a stéggel van valami. Biztos nem jól építették meg - vagy már túl korhadt és rossz az egyik tartógerenda. Ez még akár balesetveszélyes is lehet - állapítja meg magában komoly belső monológ és emergency meetinget követően építészmérnök alteregójával. Kissé kábán les Damira és a felkínált kekszre, de olyan jól hangzik így rámondásra. Jó. Tényleg megkívánta a kekszet.
- Óh, jöhet, amúgy is éhes vagyok. Vagy valami gyros. Jól esne egy gyros, de csak csípős nélkül. - Ezzel a fejtegetéssel vesz magához némi felkínált kekszet és lusta, elkent mozdulatokkal majszolni kezdi. Jellegzetesen abban a részeg-stádiumban van, amikor már éhes és enni akar az ember, de már teljesen tompa az érzékelése. Csak gépiesen nyammog, nem is igazán érzi az ízeket meg textúrákat, meg az ujjbegyeit sem, a száját sem, mindenre mintha egy plusz szűrőt pakoltak volna. Nem nehéz megszerezni tőle a telefonját sem.
Nagyjából a második vagy harmadik keksz után történik meg a baj.
- Bazmeg. - Nem valami nagy beleéléssel mondja, inkább tűnik beletörődő kijelentésnek az, amit mások indulattal szoktak mondani. Egy-két másodperces csend követi a szavait, néz maga elé, mint aki nagyon befelé figyel. Tulajdonképpen ez is történik.
- Ja. - Mint aki egy matematikai képletet oldott meg, hozzáértő magabiztossággal ejti ki a szót.
- Hányni fogok.
Ezzel a tényközléssel dől előre, hogy feltérdeljen.. aztán négykézláb kezdjen mászni a stéget jelentő deszkákon, egészen az építmény széléig. Abban a pillanatban, hogy lenézve meglátja maga alatt a vizet, a szervezete megadja a zöld lámpát az összes torokégetőnek, pálinkának, nasinak és mostmár keksznek, ami ki akart jönni.
Szegény halak.
Szegény stég.
Olyan romantikus pillanatokat töltöttek itt emberek, annyi diáknak jelent sokat ez a stég. Egy szerelem kezdete meg ilyesmi. Erre itt van Armand, döglődő kóbormacskaként öklendezve fel a gyomra tartalmát, bele a tó vizébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A holnapi másnaposság még egy egészen más kérdés, ahhoz egyelőre túl kéne élnie a mai estét. Delíriumos állapotában igencsak kételkedik ennek sikerességében. A stég úgy ring alatta (legalábbis ez az érzése), mint a Titanic süllyedés előtt - ráadásul még dől is!
Ja nem, ő dől. Előre, hányni.
Így dőlnek el a dolgok.
Szenvedős egy jelenet ez, épp amikor azt hinné, hogy már nincs minden több kijöjjön és kiegyenesedne, abban a pillanatban kell hajolnia is vissza újra. Először nem veszi észre, aztán hálás öklendezéssel veszi tudomásul, hogy a bátyja összefogja a haját hátul.
Végül kimerülten - de némileg megkönnyebbülve térdel fel és fordítja a tisztítóbűbáj felé az arcát. Valószínűleg utoljára akkor tettek neki ilyen gesztust, mikor gyerekként bébitáppal etették és le kellett törölni a szája szélét. Ez azért meglehetősen nagy kontraszt ahhoz képest.
Most, hogy már nem kétes rosszulléttel szenved a stég deszkáin, hanem kihányta magát, hirtelen rázuhan a fáradtság és az éjszakai levegő. Így mikor a bátyja felteszi a kérdést, hogy fázik-e, szenvedőse-erőtlenül nyöszörögve hümment helyeslően.
- Aha... és aha. - Jobb is és fázik is. Nem is ellenkezik, nekidől a magasabb testvér oldalának, hogy kifújja magát az elmúlt kimerítő tíz perc után.
- Annyira béna vagyok. - Nincs mögötte semmi mélyenszántó öngyűlölő gondolat, kizárólag csak a mostani helyzetén szenved összefüggéstelen önsajnálattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig szédül kissé, de ez már inkább a hányás utóhatása. Még jó, hogy a bátyja érte jött és ő ápolgatja, mert nem valószínű, hogy másnak lenne türelme ehhez az illuminált nyavajgó manchildhoz. Lenyugodva szuszog, figyeli a tó fekete vizéről visszatükröződő fényeket.
- Víz. Igen, köszi. - Csak rövid tőmondatok, ez így most jó. A csípős említésére szenvedve fintorog egyet, mikor visszagondol az üvegre, amit ő maga hozott a buliba.
- Ami azt illeti, ittam csípőset. - Mármint ez nem csak erős volt, ugh. Már a tény, hogy eszébe jut szaltóra készteti a gyomrát. És hogy nem esett a tóba? Taps-taps, Armand, taps-taps. Mások tényleges eredményeket és achievementeket mutatnak fel a szülők előtt.. a rellonos srác meg nem esik a tóba. És még ebben is segítettek neki, ami azt illeti, Dami fantasztikus gardedám.
Eltelik némi idő üldögéléssel, pihenéssel, mire Armand úgy ítéli, hogy mostmár képes anélkül járni, hogy a testvére nyakába csimpaszkodva, kismajom pózban kelljen hazavinni.
- Najó. Menjünk, mostmár nem hányom össze a házat. - Beteges-sápatag mosolyt vet a másikra, már kezd némi kába józanság visszalopakodni a tekintetébe, ahogy ezt mondja. Elgémberedett tagokkal feltápászkodik, leporolja a nadrágját, majd Damit bevárva immáron valamivel vállalhatóbb állapotban visszasétálnak a faluba.