Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vannak azok a helyzetek, amikor annyit mondasz: "Hát rendben van.", és sodródsz. Nos, ezzel annyi a baj, hogy én nem vagyok az a sodródós fajta, plusz egyáltalán nincs rendben az, amiben éppen nyakig benne vagyok.
Az egész azzal kezdődött, hogy ketten nem olyan feltűnő, de elfelejtettük azt a tényt, hogy: de. Nagyon is feltűnő, bármit is készülünk csinálni, főleg, ha az azt jelenti, kövessem a legjobb barátomat. Na már most, Lafayette taktikus volt, ezt nem mondta el, csak elkezdett húzni maga után, én meg hiába ellenkeztem és mondtam olyanokat, minthogy "nem hiszem, hogy jó ötlet", "bármit is tervezel, érzem, hogy rosszul fog elsülni", "mi lenne, ha engem csak simán kihagynál belőle?" - süket fülekre találtak a szavaim, és a következő pillanatban a faluban álltam.
És igen. Ekkorra sikerült összeraknom az elhadart mondatokat, majd a cselekvéseket. Én tényleg Zalánt figyelem most meg.
- És, figyelj, nem is tudom, csak hangosan gondolkodom - pillantok az ég felé elgondolkodva pár pillanatra, hümmentek is egyet mellé. - Ha csak nem foglalkoznál ezzel és visszamennénk? Vagy, ha te nem is, esetleg csak én? - büszke mosollyal nézek rá, mert ez szerintem életem eddigi legjobb ötlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tartom a süket füleket. Kicsit úgy érzem, mintha még magamat sem sikerült volna meggyőznöm arról, hogy mennem kell. Oké, tehát: Zalán találkozik valakivel elméletileg. Nem elég, hogy Lafayette nem tudja ki az, de még én sem. Várjál már! Mi az, hogy én nem tudom. Szemöldököm szalad ráncba.
- Először is, nincs kit dobnia, mert nem járnak. Asszem - vonom meg vállamat. - Másodszor: és ha Grétával találkoznak, akkor mi van? Felsülsz és azt kell végig néznem, ahogy te sírsz, mert nem jött be a terved - mondjuk erre vajmi kevés esély van, mert utolsó információm szerint, Zalán senkivel nincs együtt, de ha mégis, akkor meg kákalag az orrába, amiért nem mondta el. Én meg itt tengődök egyedül, mint a tipikus magányos, hibbant, mindentudó levitások. Az remek!
- Mi is a terved pontosan? - állok be mellé és kezdem el nézni a kirakatot, mert hátha van valami olyan dolog, ami még nekem is hasznomra válhat, de elég hamar elunom magam. Ha más nem, legalább friss levegőn vagyok? Igen, ez jó lesz. A friss levegő jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem egészen tudlak követni, ha őszinte akarok lenni - fordítok hátat a kirakatnak. - Azért, mert barátok vagytok, még lehet magánélete, nem? Te sem mondasz el mindent a Layla-val való kapcsolatodról - ahogy példának okáért Kori sem mondott soha sokat az ijesztő rellonosról, vagy mi sem arról, hogy tudjuk, Ramival alakul valami Zalánnak, vagy arról, hogy köztem és Szofi között mi van. Bár az utolsó a legkönnyebb: semmi. Ezek ilyen kimondatlan titkok barátok között. Tudunk róla, de úgy teszünk, mintha nem tudnánk.
- De hát... Lassíts már! Zalán nem is lakik a kastélyban - tárom szét karjaimat értetlenül. - Mi azon a meglepő, hogy nincs ott, hanem a faluban van? - nemhogy kezdene kitisztulni a kép, csak egyre jobban összezavarodok. És, ha Lafayette-nek igaza van, és Grétával randizik, akkor... Merlin szakállára, mibe csöppentem!?
- Hé! Akkor ülök ott és úgy, mint egy zsák madárürülék, ahol és amikor én akarom! Plusz elfoglalt voltam a... - pillanatnyi szünet, amíg kitalálok valamit. - Semmivel. De attól még nem kéne belerángatnod ilyenekbe. Gondoltál arra mi lesz, ha lebukunk? Lebuksz - javítom ki magam gyorsan, mert nem tervezek olyan sokáig részt venni ebben, hogy esélyünk legyen egyáltalán a lebukásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Magyar dolog, hogy tiszteletben tartjuk a másik magánéletét? Nem tudom, lehet. Mármint Lafayette-ből kiindulva, lehet tényleg ez amolyan magyar "nemtörődömség".
- Kiadhatok ilyen információkat másoknak? - a kérdés ugyan hangosan hangzik el, de inkább magamnak teszem fel, mintsem Lafayette-nek, mert a kérdések mennyiségéből, és a felháborodottságából arra következtetek, hogy szerinte igen. Nos... én meg nem tudom. Zalán akarná? Az a baj ezzel, még Zalán sem tudja, hogy mit akar, különben miért cserélt volna nyálat Grétával, aki nem Rami. Ugye.
Lustán pislogok, igyekszem feldolgozni az információáradatot, amit kapok, végül megrázom a fejem.
- Ennek semmi értelme - közlöm hangosan is gondolataimat. - Lerángattál ide kémkedni a legjobb barátom után, majd felmondod a szolgálatot? A nyakamba az összes tündérmanót, ha erre nemet mondok! - diadalittas lesz a vigyorom, és nem akarom tudni, miért mondtunk le erről ilyen hamar, mert... mert a következő pillanatban sétál el előttünk Zalán. Rami társaságában. Úgy értem, hogy az a Rami, aki eddig is Rami volt, és nem Gréta. Rami. Azonnal visszafordulok a kirakat felé.
- Vagy maradjunk csendben, lapuljunk meg, és nézzük tovább az izgalmasabbnál izgalmasabb portékákat! - még le is hajolok, hümmögök is, mert annyira elmerülök a vizslatásban, nem mintha a köztük és köztünk álló emberek, az alapzsivaj vagy alapból a körülmények engednék, hogy hallják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elégedetten bólogatok. Ha Zalán elmondja, akkor oké a dolog, de nem hiszem, hogy nekem kéne szétkürtölnöm ezt az információt. Bár, ha megtenném, változtatna valamin? Hm.
A visszakérdezésre hevesen bólogatok és nézem tovább a kirakatot. Nem tudom mit gondol, de mindenki biztos lehet abban, hogyha ki lenne mondva az, hogy "elengedte", akkor nemlegesen ráznám a fejemet. Nem engedtem el, sőt! De már mindegy, hiszen itt sétálnak, nekünk meg nem kellene még véletlenül sem lebukni. Azt nem tudom, hogy ma este hogy fogok találkozni Zalánnal és Korival anélkül, hogy ezt eltitkoljam, de legyen ez az este problémája.
A kirakat üvegben nézem végig, ahogy lassan haladnak és nagyon beszélgetnek. Ennek ellenére szorítom össze ajkaimat, nehogy felnevessek. Akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi áll a négy P-vel a kezében és végig tolja egy padlón valahol. Megköszörülöm a torkomat és Lafi mellett indulok meg.
- Nos... - húzom ki magam kicsit, ahogy igyekszek kitalálni valamit. - Mondhatni. Navin- levitás? Nem. Öm... - hogy lehetne levitás, amikor soha nem láttuk a körletben? Elfelejtem, hogy melyik házba járok! Hümmögök kicsit. - Szóval navinés és Ramóna a neve. Nagyon kedves lány - és akkor ennyiben is maradhatunk. Reményeim szerint. Maradjunk ennyiben légyszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Fogalmam sincs, nem olvasom - vonom meg vállaimat. Addig jó, amíg nem olvasom. Legalább nem találkoztam a rólam szóló cikkekkel, hogy mennyi ember életét veszélyeztettem az iskolai évnyitón és még így is maradhatok tanulni.
Kis totyorgás után veszem rá magam, hogy kövessem Lafit. Úgy vagyok ezzel, hogy inkább vele maradok, és ha valami hülyeségre készülne, legalább vissza tudom fogni, mintsem, hogy egyedül itt hagyjam és botrány legyen a végére. Merlinre, miért kerültem én ebbe a helyzetbe!?
- Amíg te magaddal beszélgettél a fejedben - morgom orrom alatt, és indulok el utána, hogy egyensúlyozva érkezzünk a kiválasztott asztalhoz. Majdnem ráesek a padra, de az utolsó pillanatban tartom meg egyensúlyomat. Leülve fogom magam elé az innivalót és a süteményt, de nem vagyok képes hozzájuk nyúlni egyelőre. Főleg, mert meghallom Zalán miről beszél.
Hogy az összes élő kentaur rohanja le a cukrászdát azonnal íjakkal és egy troll tüsszentsen ide! Ez meghibbant! Ne! Ne úgy, hogy Lafi hallja! Alsó ajkamba harapok, fejemet lehajtom, ne látszódjon rajta az egyértelmű édesMerlin kifejezés. Vége van! Amíg elém nem kerül a... valami. Telefon. Igen. Ami Korinak is van és Zalánnak is.
- Ez hogy működik? - emelem fel mutató- és hüvelykujjammal a készüléket. Egyik barátomét sem tudom használni, csak remélem, hogy ezzel disztraktálom annyira Lafit, hogy rám figyeljen és ne arra, amiről beszélnek. Összeszűkült szemekkel emelem magam elé, közelebb is tartom kicsit, hogy meglássam a szavakat rajta. Ajkaim ó-t formáznak, ahogy félredöntött fejjel olvasom őket.
- Azt megnézném. Szólsz majd? De ha nem járnak, akkor is megtehetnéd - akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi egy mennydörgővel szemben állva keringőzik. Hm. Szürreális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem tanulhatom a tárgyat. A szüleim nem engedik - vonom meg vállamat. Most csapkodhattam volna az asztalt, hogy márpedig én igenis mugliismeretet akarok tanulni, de felesleges lett volna. Örülhetek, hogy az LLG-t felvehettem magamtól, ha már minden mást ők szabtak meg. Ezért járok Brightmore prof ST óráira például, amik érdekesek, de a hideg ráz a tanerőtől.
Igyekszem szóval tartani Lafit. Abban is reménykedem, hogy hátha ráharap arra, miért nem tanulhatok azt, amit akarok, és esküszöm szívesebben beszélnék erről, minthogy még többet halljon a Zalán és Rami közti beszélgetésből. Itt sem kellene lennünk, nemhogy még tudjon róla!
Arcomra ül ki a nemtetszés a választ hallva. Ha engem akar dadának, akkor mindketten halálra vagyunk ítélve. Futni sem tudok, és már repülni sem. Ez hatalmas hendikep. Ahogy az, hogy Lafi viselkedése érezhetően és láthatóan megváltozik - tehát teljesen jól hallotta az információt, ami meg is ragadt. Klassz. El kéne mondanom Zalánnak vajon?
- A tied az eg- - és itt jön el a pillanat, ahogy megáll bennem az ütő. Pislogok párat, visszahúzom magam elé a tányért és egy akkora falatot tömök bele a számba a villámmal, hogy azt mindenki megirigyelhetné. Valamit csinálnom kell, hiszen Zalán felkel az asztaltól, Rami is szedelőzködni kezd, mi meg itt ülünk, mint két hülye.
- Egyél te is - mutogatok villámmal a sütimre, amit végül kicserélek az övével. - Nagyon jó - szemem sarkából nézem végig, ahogy elhagyják a cukrászdát, majd fordulok az ablak felé, hogy valahogy legyűrjem az akkora falatot, mint egy puffskein. Köhécselve, kicsit könnyezve fordulok vissza Lafi felé, és azonnal nyúlok az innivalómért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval már nyitnám a szám, hogy megmondjam, én mennyire megmondtam neki, amikor türelmet kér. Összeszorítom ajkaimat, ami egyszerűbb most már, hogy nem akarok megfulladni a süteménytől. Megvárom, amíg belátja, igazam volt, csak aprót bólintok, de az 100%-os elégedettséggel van tele. Kezemet teszem fel az asztalra, ujjaim dobolnak azon, ha már Zalánék elhagyták a cukrászdát, hadd ne kelljen már görnyedt gerinccel ülnöm, mert így is fáj már.
- Jól - felelem halkan. - Ha Zalán szeretné, akkor elmondja. De én beszélni fogok neki arról, hogy hallottad - jelentem ki határozottan, habozás nélkül. - Tudnia kell - fürkészem Lafi arcát. Mindennek ellenére jó barátomnak tartom az előttem ülőt, és remélem, ez nem fogja rányomni a bélyeget a kapcsolatunkra, de... Zalánt választom.
- Visz- - minden szó belém fagy, ami valaha volt. Minden gondolat is, ahogy a pultos lány lép hozzánk egy tortával.
- Mi ne- - szemöldököm kerül felfelé, ívesen tarkómra, úgy emelkedik meg. Egy éves évforduló? - De mi nem va- - akaratlan nézek le a szirmokra, amik ehetőek, így a tortán is marad a szemem. - Hát de... - kezem emelkedik meg, mutatóujjam is kikerül a többi közül, ahogy szólnék, de a lány már nincs is ott. Egy éves évforduló? Kinek?
Kékjeim lassan vánszorognak Lafira, és ezzel egy időben sápadok le, ajkaim nyílnak el egymástól és fordulok meg törzsből. Kezem félig a háttámlán, lábam félig a padon: és ott áll. Egy szívet rajzolva. Inkább halok meg tényleg egyedül, minthogy Lafayette-tel tegyem! Arcomra egy olyan grimasz kerül, ami tökéletesen prezentálja, mennyire nem tetszik barátom viselkedése. Jó... értem, de akkor is! Mikor elindulnak Ramival helyezkedem én is vissza.
- Remélem Noisy a fejedre pottyant - morgom orrom alatt, miközben a tortát bámulom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mázsás súly esik le vállamról, ahogy a szavak gördülnek le ajkaimról. Évek óta várok erre a pillanatra - annak idején azt hittem, csak egy tizenéves fiú fellángolása az, amit Szofiban látok és iránta érzek, de minduntalan ki kellett derüljön, sokkal több annál. Most, hogy van lehetőségem mindent elmondani neki úgy, ahogy van, megkönnyebbülök.
A hatalmas könnyebbülés közepette érezhetem úgy, hogy nem hagyhatom abba a mérvadó, fontos és romantikus monológnál, nem. Nekem mindenképpen folytatnom kell, hogy egyértelmű legyen, mekkora utolsó balfék vagyok - mert minden Szofi arcára van írva. És a következő kérdéssel csak annyi történik, hogy hátrébb lépek egyet.
- Mi? - képes lennék azonnal vitába szállni vele erről. Soha nem jutott eszembe, még a szüleimnek sem, hogy Bonnie-t kellene elvennem, akiről azt sem tudják - hála Merlinnek -, hogy létezik. Az eddig boldogságtól repeső szívem kattan egyet és immár a dühtől kezd el hevesen dobogni. Olyanokat vág a fejemhez, amiket nem érzek jogosnak, amik... amik nem jogosak!
Mikor ő is lép egyet hátra, nem fogok rá a kezére, hagyom, hogy a hideg ujjak kicsússzanak az enyémek közül. Másodpercekig csak hallgatok, hitetlen nézek rá, hátha most közli, hogy csak viccel. Az egész egy vicc volt, mert kimondta: szeret. És hiányzom neki. Mióta? Miért most mondja el? Miért nem tudok neki örülni?
De a mérgem erősebb szavai hatására, mintsem a boldogságom.
- Az én döntéseim? Az ÉN döntéseim?! Szerinted nekem olyan rohadt jó érzés, hogy házasodnom KELL? - tárom szét karjaimat hitetlen. - Végre elhatároztam magam, hogy színt vallok. Hogy nagyjából mióta először megláttalak, szeretlek, hogy veled akarok lenni, és érted képes lennék küzdeni a családom ellen, erre közlöd velem, hogy... hogy... hogy basszam meg? - hihetetlen, hogy ez a szó az én számat hagyta el, de nem tudok ellene tenni. Most nincsenek szofisztikált szavak és megfogalmazások a fejemben, csak a dühöm, amiért ilyen helyzetbe sodortam magam. Sértett vagyok. - Tudod mit? Nem is értem, miért mentem bele ebbe egyáltalán. Sokkal egyszerűbb, ha fejet hajtok és elfogadom a sorsom! - fújtatva túrok tincseim közé. Legszívesebben hátat fordítanék és elsétálnék a fenébe innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Örülök, hogy neked nem olyan szüleid vannak, akik követik ezeket a hülye hagyományokat! - tehetetlen tárom szét karjaimat. Mit mondjak erre? Én nem születtem ilyen szerencsés családba, és akkor sem tudok előle menekülni, még ha a sorban nem is nekem kéne ennek az egésznek az elszenvedőjének lennem. Nem akarom, hogy Maxim kerüljön erre a sorsra, de valahogy ahhoz sem fűlik a fogam, hogy én. Mintha minden baj most szakadna a nyakamba egyszerre.
Megszeppenve nézek Szofira. Hogy ne fogadtam volna el egészen eddig mikor hónapokon keresztül került a lány, akibe évek óta szerelmes vagyok? Az egyszerű crush ki tudja mikor fordult át, de megtette, nekem pedig olyan természetes érzés volt, hogy fel sem tűnt. Könnyű volt és jó.
Nem tudja elkerülni a figyelmem a múlt idő. Szomorúan mosolyodom el, fejemet ingatom meg.
- Évek óta veled szeretnék lenni. Évek óta téged szeretlek, szerinted miért húztam eddig az elkerülhetetlent? - mert ez a beszélgetés előrehaladtával úgy érzem, tényleg elkerülhetetlen, hogy egy idegen lánnyal álljak oltár elé. - Vártam a legkisebb jelre, amihez végre talán lett volna bátorságom, hogy meg is ragadjam, de megelőztél. Elhívtál a Nagyteremben, majd... eltűntél. Hibáztathatsz, hogy szerinted engedtem a szüleimnek az elmúlt években, de nem tettem - hihetetlen veszekedések árán sikerült kiharcolnom, hogy legalább a Mesterképzésem végéig várjanak.
- Megértelek - szólalok meg végül. - Sajnálom Szofi, hogy ezeket kellett érezned. Igazad van - lesütött szemekkel mosolyodom el. - Visszakísérlek a bálba - választ sem várva fordulok vissza és indulok el a művelődési ház felé, kezeimet immár zsebre vágom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Csendben sétálok visszafelé. Úgy érzem, rengeteg mindent kellene még mondanom, miközben semmit nem tudnék kipréselni magamból. Elcsesztem? Igen. előbb kellett volna lépnem? Igen. Mindent és mindenhogy elcsesztem ebben, ahogy csak lehetett, és nem tudom visszacsinálni. Szofi találni fog majd maga mellé egy olyan srácot, aki nem ekkora... mamlasz. És nem is úgy kezel mindent, mint én. Megérdemli majd - a békát pedig le fogom nyelni, csakhogy boldognak lássam.
Visszaérve állok meg a bejáratnál, habozva lépek is beljebb, de nem akaródzik tovább mennem a ruhatárnál.
Várok, amíg oda nem érnek.
Hátrébb tántorodva, némán nyögve kapom el a mellkasomnak nyomott kabátot, igyekszem még véletlenül sem Szofira nézni. Addig sikerül, még teljesen nincsenek háttal nekem. Vágyakozva és valahol sajnálkozva nézem a hátát, ahogy távolodik tőlem.
- Igen. Menjünk - fogom meg kezét mosolyogva. - Csak egy ideig tudlak visszakísérni, már itt vannak értem. Nem baj? - nézek mindig az ajtó felé. Végül észbe kapva hagyom el a bált, magam mögött az egész hóbelevancot és indulok a kastély felé.