Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Beirakoztam az ereklyekutató-átoktörő mesterszakra - mondja ki csak úgy. A kijelentés szinte a semmiből jön, nem előzte meg kérdés, nem került szóba az iskola sem - bár a közvilágításnak hála nem túlságosan sötét éjszakában távolról látni az intézménynek otthont adó kastély kivilágított ablakait, ha az ember a jó irányba néz -, sőt, nem is igazán beszélgettek éppen. Még csak nem is azért mondta, mert mindenáron meg akarta volna törni a közéjük, vagy még inkább köréjük telepedő viszonylagos csendet. Az igazat megvallva ez - még mielőtt megtörte volna - sokkal inkább beszédes volt, bársonyos és ki nem mondott titkokkal telített. Ő csak úgy érezte, tökéletesen alkalmas arra hát, hogy megosszon egyet ezek közül a titkok közül. Hetek óta barátkozik a gondolattal, hogy újra diák lesz, még ha csak magántanuló is, ami azt jelenti, hogy pár kötelező gyakorlati órát leszámítva pusztán a vizsgákon kell tiszteletét tennie. Nem annyira hirtelen felindulásból tette egyébként, mint bárki is gondolná. A döntés már érlelődött egy ideje. Hozzájárultak a minisztériumi mindennapjai éppen úgy a maguk sajátos módján, mint a nő, akihez a lépteit éppen igazítja a Macskabagoly utca kockakövein haladva előre, lába elé nézve. Néha azért szeme sarkából a nőre pillant szája szegletében megbújó halvány mosollyal.
- Mondjuk csak magántanulóként, úgy nem kell felforgatnom a napjaimat - teszi hozzá aztán. Az fontos szempont, mert végülis szereti ezt a szépen kialakított rendszert a munkával meg az éjszakai beszélgetésekkel és sétákkal. Olyan, mintha mindig is ismerte volna a nőt, és ezt csak tovább mélyítette az, hogy elvitte a Bánságnak abba az isten háta mögötti csücskébe, ahol ha következmények nélkül tehetné, boldogan élne remeteéletet is akár. Az viszont már egy másik titok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Talán a másik titokkal kellett volna kezdenie, de fogalma sincs, hogyan mondja, így hát az egyszerűbbel kezdi. Talán sokkal könnyebb lenne, ha a nő olvasna a gondolataiban. Tudja, hogy képes rá, de azt is, hogy bár úgy tűnne sokszor bárki kívülállónak, hogy semmibe veszi a határait, valójában éppen hogy tiszteli annyira, hogy nem mászik bele az elméjébe és nem erőltet olyan válaszokat, amelyeket ő még esetleg nem akar megosztani. Ezt ugyan most szeretné, de még meg kell találnia a módját. Talán az is elvezet oda, ha a másikkal kezdi, végtére is valahol nagyon is összefüggenek.
- Nem teljesen. Sok mindenről nem mondanék le az iskola kedvéért - válaszolja, és bár igyekszik úgy közölni, mintha csak félvállról tett kijelentés lenne, érzi, ahogy talán a másik is, hogy pontosan ezekre az estékre gondol. Most már egészen jól megtalálta a napok ritmusát ahhoz, hogy az alvás is beleférjen - és már több mint száz napja nem ébredt sérüléssel mellékesen -, ezt nem adná fel. Szeme sarkából ismét felpillant a nőre, amikor ujjai közé kulcsolja az ujjait, de nem bánja, miért is bánná. Ez már a kezdetektől fogva egészen természetesnek hatott.  
- Azt gondoltam... ez áll a legközelebb a varázstárgykészítéshez, és talán sikerül találnom valamit, ami segít kordában tartani az álmaimat. Tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik, de azért... szóval igyekszem vigyázni magamra, és talán ez lesz a jó módja - válaszolja némi töprengést követően. Aztán sóhajt egy nagyot. Nem ez a teljes igazság. - Emlékszel, amikor legutóbb megkérdezted, nem félek-e, hogy a vacsorád leszek? - kérdezi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Mhm - dünnyögi, miközben kicsit elkalandozik ő is gondolatban. Nem akarja feladni azt, ami most működik. Azóta érlelődik benne, hogy megosztotta a nővel az álmait, a legnagyobb titkot, amit valaha is őrzött. Aztán abból gyűrűzött tovább minden valahogyan, és most itt kínlódik a szavakkal. Leginkább nem találja őket. Végtére is tudja ő, hogy sosem volt a szavak embere, az is kész csoda, hogy józanul, önszántából beszél, amikor a nővel tölti az idejét, és többet, mint másokkal hetek, esetleg hónapok alatt. Fogalma sincs, mire gondol a nő, miközben ő kivételesen nem tudja, hogyan mondhatná el, hogy az ő gondolatai viszont körülötte forognak. Szabad kezével szinte már zavartan simít végig növésben lévő hajtincsein, tenyere megáll aztán a nyakszirtjén, és azt sikerül szavakba öntenie nehézkesen, hogy az álmaihoz mi köze a tanulásnak. Azt kevésbé, hogy ez nem csak erről szól. Ilyennek se sűrűn látni, legrosszabb esetben ugyanis fogja magát és elsétál, ezúttal azonban az nem oldana meg semmit. Ezért ott ácsorog az utca közepén, még mindig nyakszirtjére szorított tenyerével, mert feltett egy olyan kérdést, amiről tudja, hogy nem könnyű téma valójában egyiküknek sem, hiába próbálja úgy tálalni, mintha csupán egy könnyed kérdés lenne a sok közül. Elenegedi a kezét, és az elmúlt fél óra alatt most először néz a szemébe.
- A francba... - Ha még nem kezdett el aggódni a nő, hogy pontosan mit is szeretne mondani, most biztosan sikerül elérni, vagy ha már ott tart, hát tetézni, amíg ki tudja milyen sokáig - neki egy örökkévalóságnak tűnik a pillanat - bámulja, kezét az arcáig emelve, úgy ér hozzá, mint aki attól tart, eltöri, végül pedig közelebb lépve megcsókolja. Ha eddig nem látta volna még teljes, sebezhető valójában, akkor hát most, ahogy reménykedve pillant rá a lápmafényben szinte már halvány szürkének tűnő szemekkel aztán, hogy azzal, amit érez, nincs egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Pedig nincs miért aggódni, még ha ezt nem is mondja ki. Esze ágában sincs véget vetni mindennek, habár való igaz, tovább lépne valamerre, de nem úgy, ahogy azt a nő - számára nem egészen nyilvánvaló módon - várná. Lefoglalják kissé a gondolatai, meg valljuk be, emberismerőnek sem éppen zseniális, ahhoz túlságosan is kevés időt és energiát pazarol embertársaira. Adelinával azonban valahogy egy olyan hullámhosszot sikerült megtalálni, amiért talán még az álmairól, sőt az emberi létről is hajlandó lenne lemondani egyszer, ha biztosan tudja, hogy ezt a nő is szeretné. Nem most, mert még úgy érzi, nem áll rá készen, de pár éven belül talán, és addig is kutathatja az ereklyéket, talán olyan is akad, ami segíthetne jobban áthidalni különbözőségeiket. A szavak azonban nem jönnek, így hát rászánja magát a tettre - azokkal egyébként is jobban boldogul többnyire -, és megcsókolja Adelinát. Régen félt már ennyire választól, bár ezt bevallani nem igazán lenne hajlandó, szemében a reménykedés helyére gyorsan kiül a félelem. Elrontotta volna? Tény és való, hogy Lilla volt az egyetlen, akit valaha is ilyen közel engedett, és már ő sem így része az életének közel öt esztendeje. Kinyújtja a kezét felé, de aztán le is engedi, nem ér hozzá, pedig szeretne. Szeretné megölelni és megérteni, mi a gond, de talán mennie kellene, az lenne a jobb. Nem tudja eldönteni, úgyhogy most már ujjait összekulcsolva emeli karjait a feje fölé, majd helyezi tanácstalanul a tarkójára a kezeit. Kétszer is nekiindul, hogy mondjon valamit, de csak tátog, mint a partra vetett hal.
- Sajnálom - mondja ki végül nagy nehezen, tekintetével azt követve, ahogy odébb rúg egy kavicsot, az pedig pattan párat a kockaköveken a lámpa fényében. - Hazamegyek inkább, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ez a csend, amely most ott sűrűsödik közöttük, hirtelen már fojtogatónak hat és megijeszti. Tényleg elrontotta volna? Ezt már nem tudja meg nem történtté tenni, pedig már egy ideje úgy érezte, hogy lappang köztük valami több is, valami olyan, amely táptalajt nyújtott annak a döntésnek, amely idáig vezetett. Most pedig itt áll, mint akit leforráztak, és nem tudja, mi tévő is legyen. Szeretne mondani valamit, de még annál is nehezebben jönnek a szavak, mint előtte. Végül bármennyire is nehezére esik, és bármennyire is nem erre vágyik, felajánlja, hogy hazamegy, ha a másik ezt szeretné. Választ azonban erre sem kap, helyette a nő ismét hihetetlen gyorsasággal mozdul, nem is érti, hogyan tud olyan váratlanul előtte teremni, és tudja, érzi, hogy hajszálnyira van attól, hogy megharapja. Milyen egyszerű is lenne. Ő évekig pusztította önmagát, most meg elég lenne egy pillanat, és vége. Vagy éppen örökké tartana. Lehunyja a szemét, és most nyugszik meg, számára is meglepő módon, amikor tudatosul benne, hogy az ő élete is egy hajszálon függ éppen. Megtehetné, nem ellenkezne, de mégsem teszi, helyette a vállának nyomja a homlokát, ő pedig ösztönösen öleli át.
- Rendben. Nem kellett volna úgy hozzád érnem - dünnyögi, és bár nem kér bocsánatot szóban, hangján érezni a megbánást. Nem akarta elrontani, de mégis sikerült. Csókot nyom a nő hajába, ha még nem menekült el az öleléséből, érezhetően búcsúnak szánja, bár reméli, hogy csak ma estére szól, és nem örökre, majd elengedi. Talán elmondhatná, hogy neki ez nem létfontosságú, nem baj az, ha nem csókolhatja meg csak úgy bármikor, ám nem teszi. Elköszönt már az imént, és ha Adelina nem akarja másként, akkor állja a szavát és lába elé nézve lassú, kimért léptekkel indul haza. Nem rágódik azon, hogyan tehette volna másként, hiszen az nem old meg semmit. A nő úgyis megtalálja, ha szeretné, majd várni fog rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Ez is azon esték egyike, amikor kénytelen elkerülni az erdőt. Alapvetően nem arról ismert, hogy szófogadó lenne, de e tekintetben nem igazán van választása, így hát alkalmazkodik. Türelmetlennek legalább biztosan nem mondható. Aludni viszont ettől még nem kénytelen éjszaka, mint a normális emberek, és különben is, csak pár nap kérdése, hogy ismét ott ücsörögjön az erdő mélyén, a már jól ismert fatörzsön, amit feltehetőleg egy vihar döntött ki. Megnézte Lilla fellépésért - mint évek óta mindegyiket -, viszont már nem a kocsma felé vette utána az irányt, de még nem is haza. Néhány hónapja még minden ilyen alkalommal a pubban vagy a csárdában kötött ki, hogy aztán annyit igyon, amitől csak ködösen emlékszik bármire is másnap, ha emlékszik. Különös érzéssel tölti el, hogy mindez már a múltnak egy olyan része, amit érzékelhetően lezárt. Szereti még Lillát is, mindig is szeretni fogja, de már nincs hatalma fölötte. Már nem ugyanaz az érzés, olyan lett, mint egy megkopott fénykép, ami kedves az ember szívének. Puha érzés, mint a nő ölelése, de a múlt már nem kísérti folyamatosan, úgy engedte szabadon, hogy ma már meg sem rendült azon, hogy a nő bemutatta a párját. Pedig érezte rajta az aggodalmat, ott lapult a hangjában, a mozdulataiban, hiszen vaknak és süketnek kellett volna lennie, hogy ne tudjon az elmúlt évek történéseiről. Az önpusztításra azonban nem annyira hajlama volt mindig is, hanem valami fura igénye, ami a világ ellen táplált dühből fakadt, és noha nem tűnt el nyomtalanul egyik napról a másikra, most mégis más dolgok felé fordította a figyelmét. Most is azon töpreng, hogyan tudna működni a gyűrű, milyen mágiára lenne hozzá szüksége vagy milyen bűbájt kellene megalkotnia esetleg, ha még nem létezik. Gondolataiba merülve halad a tó felé, azzal a tervvel, hogy majd kiül kicsit a partjára a csillagtalan eget bámulni és ezen a hatalmas problémán gondolkodni, észre sem veszi, hogy közben jó szokásához híven ismét átcsörtet árkon-bokron. A kérdés rántja ki gondolataiból.
- Aligha - válaszol végül egy kurta, nevetésnek még rövid szusszanást követően. - Csak nem túl vagy a takarodón? - kérdezi, miközben átsétál még pár száraz falevélen, amelyek recsegnek bakancsa alatt. Kicsit sötét az éjszaka, de talán azért látni, hogy ő mégsem valaki anyja. Sárkánynak inkább sárkány, végtére is Rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Ha az erdő mélyén sem fél éjszaka, itt még kevésbé érzi szükségét. Megkockáztatták már néhányan a feltételezést, hogy a veszélyérzet nála valahogy hiányosan működik, ha egyáltalán létezik - mintha ebből minden a nővérének jutott volna -, és való igaz, ez sok mindent megmagyarázna. Például azt is, hogy nemhogy nem tart a vámpíroktól, hanem szívesen tölt időt némelyikkel, és ha nem kifejezetten azt kérték volna tőle, hogy most kerülje el az erdőt, a saját eszétől biztosan ott lenne most is. Tekintetét a lányra szegezi közben. Ugyan felnőtt nő is lehetne, de talán éppen a nemrég elhangzott kérdés miatt is hiszi így, hogy nem az még. A hangja és a mögötte rejlő bizonytalanság ezt a benyomást keltik Álmosban, de persze ettől érheti még meglepetés. Ami a tegezést illeti, az meg úgyis olyan, hogy magázni bárkit csak akkor szokott, ha kifejezetten ezt kérik, noha még Hella esetében is megkísértette a gondolat, hogy tesz karót nyelt oktatója kérdésére, hiszen még csak nem is annyival idősebb nála.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd tesz még két lépést a tó irányába és letelepszik a földre, ahogy eredetileg is tervezte.
- Ohridszki - közli a családnevét, abból is a szerinte emlékezetesebbet, mert a Füst általában nem mond senkinek túl sokat, de aztán mégis gondol egyet és újra szóra nyitja a száját. - Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be majdnem a teljes nevét megosztva. A második keresztneve olyan titok, amit csak nagyon keveseknek ad szívesen. Felpillant, miközben maga alá húzza a lábait, és pálcáját elővéve fényt idéz, hogy mindketten láthassák, kihez is intézik a szavaikat. - Most okosabb lettél? Nem áll szándékomban bántani, ha ez megnyugtat. Elférünk a tóparton ketten is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Azon a véleményen van, hogy mivel ez a hely nem áll magántulajdonban, bőven elférnek egymás mellett. Ő remekül meg tud lenni csendben is, elmerülve a gondolataiban. A szavak amúgy is egyszerre jelentik az erősségei és a gyengeségei egyikét. Ha bűbájokról van szó, mindig megtalálja a megfelelőt, hogy a mana akaratához idomuljon. Ha kommunikációról, megelégszik fél szavakkal is, esetleg káromkodások válogatott füzérével, az érzéseit pedig sokkal egyszerűbben fejezi ki non-verbálisan, mint a saját szavaival. Most éppen a csenddel is beérné, szívesen töprengene egymagában a felmerült probléma lehetséges megoldásain. Ennek ellenére válaszol a kérdésre, elárulva a nevét.
- Pedig pontosan úgy mondtam, mit ami valószínűleg nem változtat semmin. Ettől nem fogjuk egymást varázsütésre jobban ismerni - válaszolja megvonva a vállát, mindezt roppant tényszerűen, szinte már közönyösen közölve. Persze, lehet, hogy a nővére ismert bizonyos körökben - oknyomozó újságíró, aki néha még aurorokkal is együtt dolgozik -, de ez nem jelent semmit. A maga részéről pedig örül is ennek, mert nem különösebben szereti, ha rá irányul mások figyelme. Tapasztalatai szerint az többnyire nem sok jót jelent.
- Bűbájalkotó és varázstárgykészítő vagyok, az emberek nem különösebben érdekelnek - feleli teljesen őszintén. Nagyon keveseknek sikerült igazán felkeltenie az érdeklődését. Igaz ugyan, hogy megélt már egy kissé agresszívabb korszakot is, nem ok nélkül tanácsolták el a Durmstrangból, de az az eset sem volt végzetes, és azóta sokat változott. Fejlődött.
- Miért? Adtam rá okot? - kérdezi, és csak azért tápászkodik fel tenyerére támaszkodva, hogy összeszedjen pár szanaszét heverő ágat, amit pálcája fényénél talál. Majd mindjárt begyűjt még párat varázslattal, de kezdetnek nem árt néhány darab.
- Ha segítesz találni pár ágat még, rakhatunk tüzet és nem fogsz idefagyni. Már ha ücsörögnél még itt - osztja meg, min is ügyködik pontosan. Annyira nem lovagias, hogy a talárját esetleg odaadja, de azért mégiscsak látja, hogy fázik a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

- Nem érdekelnek a pletykák - válaszolja tömören. Lehet, hogy tudnia kellene valamit, de úgyis mindig a tényleges tapasztalatai alapján ítélkezik mindenkiről. Elképzelhető, hogy a nővére máris ismeri az összes helyi mendemondát, de még egymás között sem beszélnek erről, mert egyszerűen neki erre nincs igénye. Annyi minden másról is lehetne beszélni, ha akarna. Sőt, annyi másról tud is valójában beszélni, csak éppen roppant limitált azoknak a köre, akikkel kifejezetten terjedelmes eszmecserékbe bocsátkozik. Feltápászkodva nekilát, hogy a pálca fényénél gallyakat gyűjtsön, amikor a lány láthatóan úgy dönt, besegít egy kis mágiával, ami azonban félresikerül. Ösztönösen veti a földre magát, mielőtt a víz felé süvítő gallyak kilyuggatnák, majd nagyot sóhajtva fordul az oldalára, aztán a hátára egy pillanattal később. Aztán felnevet. Vámpírokkal barátkozik, és a végén mindjárt néhány gally lesz a végzete. Micsoda hősi halál lett volna. Sőt, ha rosszul kapja el, még az se számított volna, ha esetleg vámpír lenne ő maga is. Mulandó dolog az élet, bár ezt eddig is tudta.  
- Most melyikünk is a sorozatgyilkos? - kérdezi meg végül, és még mindig nem ül fel, inkább alkarját a homlokán nyugtatva bámul fel a csillagtalan, sötét égboltra. Most a pálcája se áraszt fényt már, és valójában szereti, amikor a sötétség így veszi körül.
- Egyáltalán tied a pálca? Nagyon nem tűnik úgy, hogy összhangban lennétek - állapítja meg. Az ő pálcájának márpedig vélahaj a magja, ami hírhedten rakoncátlan tud lenni. Bal kezével tapogatózik kicsit, hova is esett a pálcája közben, remélve, hogy nem tört el, de úgy tűnik, ezúttal is egyben maradt a szívének egyébként kedves ébenfa darab. Felül, majd guggolásba tornázza magát, mielőtt magabiztos mozdulattal hívná életre a varázslatot, hogy a gallyak egy kupacban landoljanak előttük. Nem tesz megjegyzést, hogy esetleg így kellene ezt csinálni. Némán telepszik le ismét, a kis kupac közelébe, és lángra lobbantja. - Szóval Danvers, mi? És mit kellene tudnom Danversékről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

- Igaz - állapítja meg tömören, még mielőtt lassan összeszedné magát, nem törődve azzal, hogy talárjáról esetleg lesöpörje a ráragadt leveleket, fűszálakat. Ugyan, most legalább olyan, mint ahogy azt megszokhatta tőle bárki, aki ismeri. Kurta hümmögéssel veszi tudomásul a lány válaszát arra vonatkozóan, hogy egyáltalán övé-e a pálca, de inkább arra koncentrál mégis, hogy ő viszont ne akarjon senkit sem leszúrni a gallyakkal. Szerencsére nála nincs gond a pálcával kialakított összhanggal, mert bár a vélahaj rizikóira külön figyelmeztették, sosem volt ezzel sem gondja. Az ébenfa darabbal szépen idomultak egymáshoz az évek során. Lángra lobbantja a kis farakást, ami egészen vidám tábortűz is lehetne, ha éppen olyan téma lenne terítéken. Leemel a válláról egy megsárgult falevelet, és miközben törökülésben ücsörögve hallgatja a lány válaszát, a levelet hajtogatja amolyan mellékes tevékenységként.
- És te melyik Danvers vagy a három közül? - kérdezi meg. Logikusnak tűnik, hogy ezt a kérdést tegye fel, hiszen mi másért kérdezte volna eleve a lány, hogy hallotta-e a pletykákat. Ha jobban belegondol, az rémlik, hogy mintha egy Danvers család lakna az utcában, ahová a nővére beköltözött nem olyan régen, de őt tényleg nem szoktak különösebben az emberek érdekelni, a pletykák még kevésbé. A történetet hallva azonban valahol legbelül benne is megmozdul valami, talán a felejtéshez tud a leginkább kapcsolódni, hiszen ő is azt választotta kétszer is. Csak éppen az ő esetében nem térnek vissza azok, akiket elvesztett. Az anyja meghalt, Lillával pedig már kihunyt a szikra réges-régen, mert félelemből hagyta kialudni. A levelet a lángok közé dobja. - Talán értem. Bár egy pálcát hagyni nem kibontakozni... milyen pálcád van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

A lányra pillant a válasz hallatán, de nem firtatja. Ha nem akarja elmondani, neki így is jó. Egy gallyat vesz inkább kézbe, hogy azzal megpiszkálja a tüzet. Le is foglalja ezzel magát, a lángokba bámulva, amíg a lány hallgat. Eleve nem beszélgetni jött ki ide, hanem a gyűrűn töprengeni, hátha rájön, mi lenne a megoldás. Ha a szokásos korlátozó mágiát használja, az lehet, hogy kellemetlenül sok mellékhatással járna, ha egyáltalán képes úgy optimalizálni, hogy egy vámpír vérszomját nyomja el egy mágus ereje helyett, de a másik opció, ami szóba jöhet eddigi kutatásai alapján egyelőre még kevésbé szimpatikus. Neki nem is lenne gondja vele, de hát nem is neki kellene aztán viselni az ékszert. A kő önmagában viszont csak magnak jó, bármilyen jól is választja meg. Csak a gondolatokra reagál, amikor száját elhúzva szusszan egyet, de ekkor érkezik a válasz is. Hátradől a fűben, elrágódva a két szón. Som és főnix. Nem a pálcák mestere, de azért varázstárgyakról mégis tud ezt-azt.
- Azt hiszem, már értem. A som elég hangos tud lenni... főnixtoll maggal meg szép páros. Magának való - mondja végül, miután már megrágta, amit hallott. A maga részéről szereti egyébként az izgalmas darabokat.
- De kétlem, hogy ez ennyire végletes lenne a helyzet, mint mondod. Meg kell szelídíteni egy ilyen pálcát. Biztos nem ok nélkül választott téged - szólal meg aztán újra, noha úgy tűnhetett még az imént esetleg, hogy elmondott mindent, amit el akart.
- Az enyém ében és vélahaj - közli tömören, bár ki tudja, mennyit mond ez a lánynak, akinek még mindig nem tudja a nevét sem, csak azt, hogy feltehetőleg egyike a Danverseknek. - Miért nem használod? Félsz tőle? - teszi fel a se nem udvarias, se nem empatikus kérdést. Akár meg is lehet sértődni rajta, bár a hangjában se különösebb kíváncsiság nem bujkál, se számonkérés, még csak nem is ítélkezik, bármennyire is nem érti azokat a mágusokat, akiknek nem lételeme a mágiahasználat úgy, mint neki. Számára ez csak egy egyszerű, logikus kérdés, ami a látottakból következik, és vagy kap rá választ, vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Túlélte a vizsgáit, de legalábbis mindet megírta, így végre ismét akad ideje egyébre is tanuláson kívül. Különös dolog egyébként is, hogy miután már önként adta a fejét erre az intézményes keretek között folyó szakmai továbbképzésre, ráadásul magántanulóként, mennyivel komolyabban vette az egészet. Az majd kiderül, hogy ez jegyekben mit jelent, bár amíg átmegy a vizsgáin, ez tulajdonképpen nem is mérvadó szerinte. A minisztériumnál mára szabadságot is kért, hogy letudja az utolsót is, és ennek örömére most egymagában ült ki a tó partjára. Zenkő már tervezi, hogy majd ünnepelnek, ha minden vizsgája sikerül, de őt ez annyira sosem hozta lázba. Sokkal jobban leköti most is, hogy parton ücsörögve egy maréknyi üveggolyót röptet pálcájával összevissza, mielőtt még kipróbálná, amiért tényleg itt van. Meg akarja bűvölni őket, hogy apró kis fényes gömböcskék legyenek, mint a muglik fényfűzérei. A nővére nem veti meg az ilyesmit, közeleg a születésnapja is, neki meg éppen valami nem túl komoly és bonyolult varázslathoz támadt kedve. A jegyzeteit tartalmazó füzetet is elővarázsolja talárja alól, amint a golyókat már szép kis kupacba halmozta a földön, abbahagyva az értelmetlen szórakozást. Olyas valamit kellene kitalálnia, amivel a golyók belsejébe sikerül szikrákat zárnia, hadd pislákoljanak végtelen ideig, mint az örökmécsesek a templomokban. A füzettel mindig hurcolt ceruzát hosszú percekig ütögeti elgondolkodva az állához, ujjai között gyakorlatilag oda-vissza ingatva, bámulva a lassan lemenni készülő napot. Lapoz is párat oda-vissza, de végül csak a pálcájáért nyúl, hogy kipróbáljon egy hirtelen ötletet. A pálcát egyetlen üveggolyóra szegezi, ízlelgetve kicsit a szót, amely talán a megfelelő, talán nem, aztán kipróbálja. A mozdulat mindig az utolsó, azt szokta a legtovább csiszolni, kezdetnek leginkább az ösztönei szokták vezérelni. Sok-sok sikertelen kísérlet utána aztán majd úgyis meglesz az igazi, de hát így tanul az ember. Most például még jó, hogy nem a tenyerén volt a golyó, hanem okosan távolabb helyezte magától, ugyanis recsegve-ropogva esik szilánkokra, mintha valaki rátaposott volna. Jó, hogy nem robbant fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Nem számít társaságra, noha a tavacskánál azért az embert mégsem érheti különösebb meglepetésként, ha arra téved valaki. Azonban mégiscsak vége a vizsgaidőszaknak gyakorlatilag, és aki nem a réten égeti a jegyzeteit éppen annak többé-kevésbé biztos tudatában, hogy sikeresen évet léphet, az már összecsomagolt és az állomáson várja a vonatot, hogy elutazzon a szünetre. Ő leginkább ritka kivétel, mivel Bogolyfalván lakik, és még rendes diákként sem lenne rávehető semmiféle, többségében normálisnak titulált szórakozásra, magántanulóként pedig végképp nem. Főként éjszakai lénynek minősíthető, aki az erdőt és vámpírok társaságát preferálja leginkább, viszont amíg a nap lemegy, legalább valami produktív tevékenységre igyekszik szánni az idejét. A nővére közelgő születésnapjára próbál valami ideális és átgondolt ajándékot készíteni, az első próbálkozás azonban nem jár sikerrel, a másodiknak viszont még nem sikerül nekifognia, merthogy történetesen a projektvezetője hangja csendül fel a háta mögül. Ugyan nem ő a tényleges főnöke, a képességkorlátozó varázstárgyakkal foglalkozó projektet mégiscsak ő vezeti, így hát félig-meddig neki is dolgozik. Leengedi a kezét, nem próbálkozik újra a még cseppet sem kész varázslattal sem, bár lehet, hogy talán másikat kellene választania amúgy is, ami sokkal kevésbé van kísérleti stádiumban és sokkal több sikerrel kecsegtet, ezt pedig majd csiszolgatja később.
- Helló - köszön vissza, majd azért még feljegyzi ceruzával a füzetbe, hogy ez a bűbáj egyelőre nem túlságosan hatékony. Az első számú kísérlet csúfos kudarcba fulladt, egy üveggolyó bánta. Egy Reparo-val helyreállítja azért gyorsan, mielőtt még elfelejtené, majd vállat von a megállapítás hallatán.
- Úgy ismersz, mint aki valaha is abbahagyja? Bár ez egyelőre nem nevezhető sikeresnek, de majd kidolgozom. A vizsga meglett, köszönöm. Csak az időt akartam elütni, amíg leszáll az éjszaka. Te mi járatban erre? - érdeklődik holmi kölcsönösséget igyekezve kialakítani, olyan szabályokat igyekezve követni, amelyeket nem feltétlen ismer behatóan, ezért gyakran nem is honorál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Meg mert érdekel a projekt - válaszolja felpillantva. Csinos kis kupacba rendezi az üveggolyókat közben, és elrakja a pálcáját, egyelőre nem folytatja a kísérletezést. Abba ugyan nem sok beleszólása volt még újonnan alkalmazott minisztériumi dolgozóként tavaly, hogy melyik projekten szeretne dolgozni, de végül mégis a képességkorlátozó varázstárgyaknál kötött ki a közlekedési eszközök helyett. A gratulációra biccent. Rengeteg időt és energiát ölt azért idén a tanulmányaiba azért, már majdhogynem büszke, és biztos benne, hogy a nővére álla le is fog esni, ha elmeséli, hogy nemhogy évet nem ismétel, de több kiválót gyűjtött össze, mint az alapképzésen összesen az anyjuk halálát követő években.
- Egy vámpírral van találkám - válaszolja a kérdésre megrándítva a vállát. A kérdést tulajdonképpen kíváncsinak is titulálhatná, azonban ilyesmiken nem akad le. Akkor válaszol, ha úgy érzi, ha pedig nem, akkor igazán vallathatják is. A minisztériumi pszichológusnak is a vállát vonogatja csak már mióta, hiába minden kérdés. Visszakérdez inkább, hogy a másik mi járatban van erre éppen, aztán hümmögéssel fogadja a választ. Ő bent is folyton útban van valamerre, ugyan van egy asztala, de ott igazán ritkán találni meg.
- Nem kell így becsomagolni - jegyzi meg félbeszakítva Martin mondandóját. Leszakít egy hosszabb fűszálat, majd a végét kezdi rágcsálni, miközben a folytatást hallgatja. Sosem értette a végtelen udvariaskodást egyébként sem, bent is mindig megjegyzi, hogy a sallangot nyugodtan lehet hanyagolni, ha valaki valamit szeretne, legyen szíves a tárgyra térni.
- A hetit? - kérdez vissza, és még fordul is kicsit ültében, hogy ne kelljen annyira kényelmetlen szögben néznie fel, ha már Martin inkább állna, - Már a nem olyan gyakori érzelmekre ható képességek korlátozásáról beszélünk? Abba belenéztem már. Érdekesnek hangzik. Szerintem nem kell hozzá új bűbáj, csak egy jól megválasztott mag. Jáde vagy türkíz esetleg. Sokat olvastam mostanság a drágakövekkel készült ereklyékről - fűzi még magyarázatként az ötlethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Kérdőn emelkedik meg a szemöldöke, de nem kommentálja inkább a megjegyzést. Mindenki azt gondol úgyis, amit akar, ő ettől függetlenül nagyon is boldog Adelinával. A következő megállapítás is hasonló eredménnyel jár. Felsandít Martinra, majd vállat von, így jelezve, hogy ez teljesen mellékes részlet. Nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Ha akarta volna a nő, már rég megharaphatta volna, de mégsem tette, Álmos pedig ezt nem óhajtja a főnöke orrára kötni, sőt, senkiére sem.
- Kellene? Itt úgyis likvidálnák, ha bántani próbálna - válaszolja végül, hogy lezárja a témát. Már utánajárt a Magyarországon hatályos törvényeknek és szabályozásoknak e tekintetben. Szusszan egyet aztán a formaságok említésére, hiszen ezt is mondta már ezerszer körülbelül, hogy fölösleges. Úgyis tudják mindketten, hogy nem érdekli egyiküket sem a másik tényleges hogyléte, sem a hétvégéje, a lényeg az udvariaskodáson túl a munka, amire amúgy is mindketten szeretnek fókuszálni. Rá is tér inkább a tényleges témára. Már átfutotta a kapott információkat, néhány ötlete is akad, úgyhogy meg is osztja. Várhatna ugyan a következő munkanapig a dolog, de miért is várna?
- Vagy akkor már az ékköveket is lehet rúnázni. Kérhetünk szaktanácsot Erdődytől egyébként, eddig ő a legjobb, akivel találkoztam. Leírás alapján azonosított be nekem egy követ - válaszolja szinte gondolkodás nélkül az újabb ötlet hallatán. Kicsit göröngyösen indult ugyan a kapcsolatuk a nővel, de mostanra már mintha kölcsönösen tisztelnék egymást legalább. Közben inkább úgy dönt, elpakolja az üveggyöngyöket, majd befejezi az egészet később, úgyis csiszolni kell még ezen.
- Nem mondanám, hogy van időm szórakozásból olvasni, ez inkább a gemmológiához kötődik, amit Erdődytől tanulok - feleli. Ezt sem híresztelte eddig, pedig ha akarná, lehetne munkahelyi előremenetel alapja is, ha befejezi és a drágakövek szakavatott ismerője lesz. - Amúgy... csak elgondolkodtam, mi kellene ahhoz, hogy biztosan maradhassak ezen a projekten?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Martin... még ha barátok is lennénk, nem most jöttem a falvédőről - válaszolja a szemét forgatva, a maga kedvesnek nem mindig mondható stílusában. Összepakolja közben a dolgait, majd már majdhogynem örömmel tölti el a témaváltás. Kifejezetten érdekli a projekt, amin együtt dolgoznak, így nagyobb lelkesedéssel is beszél erről. Még a gemmológia mesterét is beajánlja, elvégre tapasztalatai szerint a nő nagyon is jártas a témában, biztos tudna ehhez is hasznos tanácsot adni.
- Igen, ott tanít - válaszolja a kérdésre, majd a saját kérdését is felteszi a projekt kapcsán. Felhorkan a válaszul kapott kérdések során, majd megrántja a vállát.
- A kísérleti bűbájok bizottságának az alkalmazásában állok, de nem látom, hogy végtelen sok bűbájra lenne már szükség, viszont érdekel a projekt. Kíváncsi vagyok, mit lehet kezdeni a nagyon egyedi képességekkel, amiket még besorolni is nehéz esetleg - fejti ki, miért is merült fel egyáltalán benne a kérdés. Talán még jobban is érdekelné maga a varázstárgykészítés, mert kellőképpen komoly lehetőségeket lát ebben a jövőt illetően.
- Idén és nem tudom, mert érdekel? - válaszol kérdéssel ő is ezúttal. Némileg már talán frusztrálja is ez a látszólag sehova nem vezető párbeszéd, miközben feltápászkodik a földről, hogy aztán a tó széléhez közelebb lépve egy kavicsot dobjon be a vízbe. A hirtelen csobbanásokból és brekegésből ítélve a békák nem annyira értékelték a dolgot, de ez zavarja a legkevésbé.
- Ha már bájcsevegni akarunk, legalább ihatnánk mellé valamit, nem gondolod? - jegyzi meg. - Miért érdekel annyira, mi közöm egy vámpírhoz? - tér vissza hirtelen a beszélgetés kezdetéhez, és újabb kavicsot dob el, ami ezúttal sem pattog a vízen, csak elmerül egy csobbanás kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán szokott alkalmakra ajándékozni, sokkal inkább random teszi, hiszen miért is ne lenne jó erre bármelyik teljesen átlagos nap? Aki fontos, az mindig fontos, nem igaz? Most éppen ennek szellemében Zenkőnek keres valamit, aminek igazán örülne és még hasznát is veszi, így tévedt a Pillangóvarázsban. Egy kezén meg tudja számolni egyébként, hogy mióta először betette a lábát Bogolyfalvára, hányszor is járt itt, úgyhogy nem is igazán ismeri ki magát a teázóban. Ráadásul, mint aki inkább iszik kávét, vagy alkalmanként alkoholt, a teák között sem, ezért kissé tanácstalanul néz körbe, amint besétál. A talárját már csak lazán a karján lóbálja, így némileg gyűrött ingben és térdénél szakadt farmerben lép be, hátizsákja bal vállán lóg. A talárt gondatlanul csavarja össze és gyűri mindjárt a táskába, majd igyekszik felmérni a terepet, hogy rájöjjön, egyáltalán jó helyen keresgél-e, akad-e itt tea nem csak bögrében vagy ki tudja, éppen bögre, Zenkőnek úgyis irdatlan nagy gyűjteménye van. Ha talál olyat, ami még nincs a szekrényben, akkor annak is biztos örülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Látni rajta, hogy egyáltalán nem mozog itt otthonosan. Miután felméri a terepet, végül megközelíti a pultot, ahonnan egy számára ismeretlen nyelven szólnak hozzá. Kissé megemeli a szemöldökét, de még mielőtt visszakérdezhetne, már magyar szavakat hall. Utóbbiak alapján pedig feltehetőleg az ismeretlen nyelven is ugyanezt hallhatta, ha hihet a lánynak. Aztán ki tudja, hiszen kukkot sem értett azokból a szavakból azon túl, hogy biztos benne, kérdést intéztek hozzá.
- Helló - köszön vissza, bólogatva már közben, hogy bizony, lehet neki segíteni. Úgy bizonyára egyszerűbb lesz megtalálnia, amit keres, bár még pontosan azt sem tudja, mit is keres. Remek kis küldetés ez ma délutánra. - Aha. Van bármi különleges teátok vagy valami egyedi bögre esetleg? Vagy hol találhatnék ilyet, ha itt nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megvonja a vállát. Nem történt semmi. Vele is előfordul néha, amennyiben valamelyik nyelvre kicsit több ideig van szüksége, mint a többire, ez még nem világvége. Tulajdonképpen még az is megfordul a fejében, hogy rákérdezzen, milyen nyelv volt az, de a válaszból kiszűri, hogy bizonyára török, így inkább a lényegre tér. Vagy teát vagy bögrét venne, amelyikből éppen van különlegesebb, ha már ajándék lesz. A nővére biztos mindkettőnek örülne.
- Hm, érdekes - állapítja meg szemügyre véve a poharat, aztán meg is rázza a fejét hevesen. Csak akkor teázik, ha beteg, szóval ez most inkább felejtős.
- A nővéremnek lenne. Ő szeret teázni, meg a bögréket is gyűjti... meg a zoknikat - dünnyögi a végét mellékesen, már csak az orra alá, hiszen Zenkőnek valóban bögréből és zokniból van hatalmas gyűjteménye, mintha csak éppen felszabadított manókból tervezne sereget szervezni. - Eredetileg amúgy olyasmire gondoltam, mint azok a virágok, amik kinyílnak a teában, de ez is érdekesnek tetszik. Nem vagyok nagy teázós, szóval te milyet ajánlanál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen vár addig is, amíg a lány egy pillanat türelmet kérve elszalad valamerre, aztán még ő is megbámulja a csészét, amivel visszatér. Úgy érzi, ez igazán tökéletes lesz, Zenkőnek mindenképpen tetszeni fog szerinte.
- Az biztos. Szerintem ezt kérem is - válaszolja határozottan. Ez eldőlt, kell az a csésze. Nagyon szépen van megmunkálva, azt máris szemrevételezi és ha a lány engedi, még közelebbről is szívesen megnézi.
- Gyönyörű munka - jelenti ki aztán, szája szegletében kósza mosollyal, miközben még mindig a csészét bámulja. A kóstoló csomag említésére elsőre oda sem figyel, már csak arra kapja fel a fejét, hogy van fekete meg zöld tea is a felsorolás alapján.
- Öhh... szerintem legyen a zöld, nem annyira szeret pörögni - feleli aztán a kezdeti határozatlanság és némi töprengés után. Zenkő inkább a nyugalomra törekszik, mint arra az állandó aktivitásra, amire viszont ő hajlik. A zöld tea valahogy jobban illik hozzá szerinte. Aztán legfeljebb az derülhet ki, hogy hatalmasat tévedett. - Csészétek mindig van? Esetleg lehet találkozni valamikor azzal a nagybácsival, aki ezeket készíti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oké. Nem kell most azonnal - válaszolja, nem fejtve ki, hogy ez úgyis csak random ajándék egy random napon, nincs hozzá határideje. Az ő logikája szerint ez egyébként is evidens lehet abból, ha nem sürgeti a dolgot, mintha tegnapelőttre kellett volna.
- Tényleg nem sürgős, ráér az is a csészével - közli megvonva a vállát. Már így sem telt egy teljes délutánba, hogy találjon valamit, ami szerinte tetszene Zenkőnek is, úgyhogy bár ezt nem szokása mondogatni, mégiscsak hálás a kapott segítségért.
- Na és a bolgárokkal is? - kérdezi meg mintegy mellékesen. Nála ez amúgy is több tényezős dolog, akad miből válogatni, ha az segít a dolgon. Meg amúgy is, egy próbát mindenképp megérne, ha alkalom akadna legalább egy beszélgetésre, mert ilyen szép munkát azért egészen ritkán látott még eddig.
- Nem dől össze a világ tőle, ha nem a válasz, de kifejezetten szép munka, kíváncsi lennék, hogyan készül - magyarázza, miért is tette fel a kérdést, majd bólint a név hallatán. Krise. Ezt a nevet ismeri.
- Te is Esther rokona vagy? - kérdezi, ha már akad egy ilyen nevű évfolyamtársa. Különösebben nem ismeri, csak vizsgákon szokta látni főleg, de hát elsősorban magántanulóként amúgy se nagyon ismerkedik. Igaz, ha nem az lenne, ez a helyzet akkor sem lenne más. Bűbájtanra meg gemmológiára például így is bejár, aztán mégis szinte csak a tanáraival kommunikál.
- Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be aztán ő is, ha már a lány elárulta a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hmm... és mi lenne, ha elcserélnénk, mondjuk... - szólal meg, közben már a hátizsákjában kotorászva. Kisebb dobozt vesz elő a belegyűrt talár alól, amelyet a pultra tesz, majd abban tovább keresgél, mígnem egy nyakláncot húz ki belőle. A vékony fémlánc végén aprólékosan megmunkált, vékony hold ölel körbe egy gömb alakúra csiszolt, szivárványosan csillanó opált.
- Terv szerint egyetlen emléket őrizne, de mivel nem megrendelésre készült és még nem sikerült megbűvölni, ez alku tárgya lehet - magyarázza, miközben a lánc ujjai között finoman kileng még pár pillanatig.
- Félig - válaszolja aztán arra, hogy tényleg bolgár-e. Nem áll szándékában ennél tovább fejtegetni ezt a kérdést, de szerencsére nem is kell, mert úgy tűnik, hogy egyébként is megtalálta az igazán meggyőző érvet.
- Nem gond, ha nekem kell utazni - feleli megvonva a vállát. Törökországban még úgysem járt, és legfeljebb még Adelinát is megkérdezi, nincs-e kedve csatlakozni pár napra egy ilyen útra. Biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a rövidre fogott családfát, minderről továbbra is csak Esther neve mond bármit, mert évfolyamtársak lévén akadt már közös vizsgájuk. Ismerni ennél jobban őt sem ismeri. A kötelező házasság említésére elhúzza kissé a száját, de nem érzi, hogy bármi alapja lenne ezt kritizálni, így inkább nem mond semmit. Nem az ő dolga.
- A Bagolykőből lehet, bár csak bűbájtan és gemmológia órákra járok be rendszeresen - veti fel, hiszen ez talán szolgálhat némi magyarázattal, aztán ki tudja. Nem biztos, hogy ez a jó válasz egyébként is. Megrázza aztán a fejét a kérdésre válaszul. - Komolyan nem teázok, inkább kávét iszom, de az illata tényleg jó. A nővéremnek tetszeni fog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül.
- Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Csak azért nincs még megbűvölve, mert nincs kész - válaszolja, megakadva a számára fontos felénél az iménti kijelentésnek. Meg tudja bűvölni, ez nem tudás kérdése, pusztán csak félkész még a tárgy. Igaz, a lánynak nincs honnan tudnia, hogy amúgy is ilyeneket készít, amikor éppen ideje engedi, mert nem szokta különösebben reklámozni. Nincs már annyi ideje, hogy igazán komoly megrendeléseket vállaljon, mint a birtokon, ezért csak alkalom adtán alkot ezt-azt, ha ideje engedi vagy ha ismerősök, barátok, rokonok kérik kifejezetten. A fizetségre pedig ráér még visszatérni, amennyiben még ragaszkodna ehhez a lány akkor is, ha ténylegesen elkészül az ékszer, de ha nem, azt is aligha fogja különösebben bánni.  
- Csak úgy - feleli, elengedve a láncot, ha már a lány az ékszer után nyúl. Nyugodtan nézze meg közelebbről. Ezt most tényleg leginkább csak azért alkotta, hogy valamit kezdjen az opállal, amit csak a por lepett már egy ideje. Addig is visszagyömöszöli a talárját a táskába.
- Ahhoz képest te is, vagy fordító varázstárgyat használsz? - kérdezi meg mindenféle köntörfalazás nélkül. Az iskolától ő is kapott egy gyűrűt, de csak megnézte közelebbről, mert érdekelte, hogyan is működik pontosan. Volt olyan szerencséje, hogy az apja magyar, itt pedig mindennap használja is, még arra sem kényszerül, hogy esetleg románul intézkedjen.  
- Rendben - helyesel azonnal, nem kell neki kétszer mondani. Már kellőképpen felkeltette az érdeklődését a csésze, egyáltalán nincs szükség győzködésre vagy további reklámra.
- Hivatalosan magántanuló vagyok - mondja. Talán ez a különbség, bár mindjárt kiderül, ha a lány megosztja ő is az-e. Neki is kérvényezni kellett mondjuk, de mivel a Minisztériumnak dolgozik egyébként, talán ez elég meggyőző érv volt amellett, hogy nem tud minden órán jelen lenni. Nem is akart amúgy sem, de ez aligha győzné meg az iskola vezetőségét bármiről is.
- Tőlem biztos nem tudja meg senki - válaszolja komolyan. Az amúgy is kérdés, kinek mondaná el, talán Zenkőt kivéve. - Sárkány? Rellonos vagy amúgy is? Vagy csak a házisárkány jön ki?
-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megvárja, amíg Martin megteszi a maga körét, szerezve innivalót, bár nem igazán érti, hogy eddig mi tartotta vissza ettől. Ehhez szerény véleménye szerint nem szükségeltetik társaság, de majd legfeljebb ezt is hozzácsapja azon dolgok listájához, amiket nem ért, aztán meg jól elfelejti. Aligha fog ezen töprengeni, hogy vajon csak egyszeri döntés volt-e, esetleg Martin szokása vagy van mögötte valami számára ismeretlen és átláthatatlan társadalmi szabály. Megvonja a vállát aztán a kérdésre válaszul. Olyan fölösleges körnek érezte mindig is, főleg, hogy általában a válasz amúgy sem érdekli a kérdezőt. Belekortyol a sörébe inkább.
- Megvagyok. Te? - dünnyögi végül mégis, nem kifejezetten lelkesen. Sosem szerette a bájcsevegést, ami elég hamar nyilvánvalóvá is szokott válni vele kapcsolatban bárhol és bármikor, mint ahogy azt már visszajelezték. Volt ugyan, aki nehezményezte, de ennél nagyobb változásra azért aligha számíthat bárki. Úgyis az a fontos, hogy a munkáját pontosan és jól végezze, nem? Hátradől a széken, kicsit előre is csúszik, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, ráérősen iszogatva közben a sörét. Kíváncsi, miről szeretne beszélgetni Martin, amiről odabent nem lehetett. Ebből kiindulva gyanítja, hogy talán nem munkával kapcsolatos vagy nem teljes mértékben. Csak kiderül hamarosan.
- Festészet? - pislog máris meglepetten emelve meg a szemöldökét is a kérdés hallatán. Valóban eléggé random kérdés, és elképzelése sincs, miből gondolja róla bárki, hogy szabad idejében festegetne. El sem tudja képzelni saját magáról. - Nem. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megvonja a vállát a kérdésre válaszul. Továbbra sem érti, hogy mire megy ki ez a beszélgetés, egy nem létező hobbitól indulva egészen a művészeti boltig jutnak egy hirtelen ugrással, amin még meg is lepődik. Mi a fenét akar kérdezni a másik? Bal szemöldökét kissé gyanakvón emelve meg újra belekortyol a sörbe, tekintetét nem véve le a másikról feszülten figyel, várva, mi következik a hatásszünet után.
- Történet? - kérdez vissza. Emlékei szerint nem volt történet, csupán annyit mondott, hogy majd egy vámpírral találkozik később. Kotorászik még azért kicsit az estéről megmaradt emlékképei között, hátha rájön, mi mást jegyezhetett meg vagy éppen mit értelmezhetett még Martin inkább történetként, mert ha nem téved, tényleg nem osztott meg semmi fölösleges információt. Szándékosan legalábbis biztosan nem.
- Egyet én is, de az a Bagolykő könyvtárosa - jegyzi meg aztán a damfír kapcsán, ha már az is említésre kerül időközben. Még mindig nem jött rá azonban, hogy mit is szeretne Martin mondani. Tudna valamit Adelináról? Nem mintha hétpecsétes titok lenne, hiszen nem az, de ugyanakkor nem is híreszteli, már csak azért sem, mert tudatában van, hogy akadnak emberek, akik ezt kifejezetten ellenzik. Egyébként is remekül érzi magát abban a kis buborékban, amit az éjszaka és az erdő vagy éppen a birtok jelenteni bír, ahová egyébként sem hajlandó senki mást elvinni, a vámpírt viszont mindig tárt karokkal fogadja. Ismét belekortyol a sörbe, majd állát megtámasztja szabad kézfején.
- Amíg kitalálod, hogy mit is szeretnél mondani, hozok valami erőset inkább - jelenti be. Van egy olyan sanda érzése, hogy nem fog megártani, sőt. Ha nem szeretne emlékezni erre a beszélgetésre, még hasznos is lehet a dolog. A korsójával a kezében kel fel a székéről, hagyva Martint magában fogalmazni a mondandóját, hogy a pulthoz besorolva két pohárnyi mandragórumot szerez. Az aranyló vörös folyadékkal tér vissza, baljában egyensúlyozva a két poharat, hogy végül az asztalra tegye és ismét leüljön. - Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Holdfény utca

Hosszú napja volt ma a minisztériumban. Nem nevezné fárasztónak, mert kifejezetten élvezte a kísérletezést, még ha esetleg maga a még nagyon is kezdeti fázisban lévő projekt nem is jut semmire sem. Egyszerűen csak hosszúra nyúlt a nap, órákban és percekben mérve, főként azért, mert holnap majd inkább az iskolai óráit szeretné előnyben részesíteni, így előre dolgozott kicsit. Talán azon is illene lassan elgondolkodnia, mihez kezd majd, ha véget ér ez a tanév, a gemmológiát ugyanis szívesen folytatná például, illetve akad pár tantárgy, amely még felkeltette az érdeklődését, ám annyira talán mégsem, hogy esetleg az egyetembe is belevágjon. Talán inkább csak a tanárokkal konzultálna a továbbiakban is, ha hajlandóak rá, hogy válaszoljanak a kérdéseire akkor is, ha esetleg nem az iskola diákja. Megegyezni egyelőre azonban csupán Hellával sikerült arról, hogy a gemmológiát majdhogynem úgy tanulja tanoncként, mint ahogy Dimitri mellett a mágikus ékszerkészítés művészetét kitanulta a Vajákoson töltött közel hat év alatt. Végtére is a kövek szakértője még mágia nélkül is lehet, de itt el is akad a gondolata, ugyanis mintha ismerős arcot fedezne fel a Holdfény utcában sétálva, ha már ma a hosszú nap zárásául végül a vonatozást választotta, hogy addig is nyugodtan tudja rendezni a gondolatait. A Durmstrangban töltött évek ötlenek eszébe az arc láttán, de mivel a nő éppen elfordul, úgy véli, csupán képzelődik. Mit is keresne éppen itt egy Dragomirov? Kizárt, állapítja meg magában, szemét hosszan lehunyva hessegeti el a gondolatot, és ugyanolyan ráérősen sétálva, mint eddig tette, továbbindul a Holdfény utca 8 alatt található kék ház felé, amelyen továbbra sem volt hajlandó egyikük sem helyreállítani a fekvő nyolcast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bólint, tudomásul véve, hogy végülis ugyanarra a félvámpírra gondolnak, csak azt nem érti, még mindig, hogy miért kellett ehhez annyira messziről indulni, mint azt Martin tette. Ha ez a jelenet egy képregényben kapott volna helyet, biztos benne, hogy a feje fölé rengeteg kérdőjelet rajzolt volna a szerző, miközben kérdő tekintettel, szemöldökét kissé megemelve néz a kvázi főnökére a söröskorsó mögül, várva, hogy ebből mi sül ki.
- Okééé - szólal meg egy korty sörrel később, és még mindig nem lett sokkal okosabb. Az az egy szó is enyhén kérdő hanglejtéssel hagyja el a száját, mert ez még mindig nem akar összeállni. Olyan mindez, mint valami szürreális álom, amelyben valami kifejezetten szenzitív információt kötnek az orrára, amit eszébe sem jutott volna soha megkérdezni.
- Gratulálok - közli pár pillanattal később, megemelve a söröskorsót, majd úgy dönt, inkább szerez valami töményet erre, attól talán több értelmet nyer az egész vagy éppen csak őt nem fogja már érdekelni a miértje a dolognak. Mindjárt kiderül. Visszatérve leteszi az egyik pohárkát Martin elé, majd az ő poharát is megemeli, mielőtt egyetlen kortyban meginná annak tartalmát. Égeti a nyelőcsövét az ital, majd a gyomrát is, meglepően erős, mint a rumok úgy általában. Ő is leöblíti sörrel aztán, majd hátradől a széken és ismételten kérdő tekintettel méri végig Martint.
- Nem teljesen értem, hogy ez... miért is fontos információ. Vagy ezt mindenkivel külön megbeszélted? - teszi fel a kérdését végül pár végtelenül hosszúnak tűnő perccel később. - Én nem ítélkezem, meg semmi közöm sincs hozzá igazság szerint. Nem leszel ettől se jobb, se rosszabb projektvezető. Szóval... ez volt a cél vagy még el kellene jutnunk valahová, mert akkor a lényegre is térhetnénk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Továbbra sem érti, mit szeretne Martin pontosan. Úgy véli, iszonyatosan túlkomplikálja időnként a dolgokat amúgy is, saját maga számára is, mintha ez is valami hivatali ügyintézés lenne. Attól is agybajt szokott kapni, itt már lassan zavarja is, hogy valamiért onnan indult az egész beszélgetés, ahonnan. Mintha Ádám és Évától igyekeznének eljutni egy itt és most aktuális kérdésig. Kifejezésre is juttatja, hogy mindez nem csak frusztrálja, de tényleg nem is érti, mit szeretne Martin egy ekkora felvezetéssel, és ezen egyelőre nem változtat semmilyen irányban az alkohol sem. Szótlanul hallgatja végig a férfi mondandóját, de utána sem válaszol azonnal. Ráérősen kortyol bele a sörébe, kétszer is, mielőtt végre megszólalna.
- Mit tudom én, megint panaszkodott valaki, hogy nem vagyok kedves, nem beszéltem elég szépen vagy... a hivatalos panaszokat továbbra is a bizottságnál kell leadni mondjuk - válaszolja nemtörődöm módon vonva meg a vállát. Tulajdonképpen még szereti is a munkáját, de az igazat megvallva egyáltalán nem érzi úgy, hogy összedőlne az élete, ha holnap nem kellene bemennie. Ám úgy tűnik, hogy nem ez a téma, sőt Martin azt állítja, nincs is semmilyen napirendi pontja az egész beszélgetésnek, csak iszogatna.
- De ha nem ez van, akkor ez a beszélgetés meglehetősen fura. Nézd, én bírlak, nem vagy gáz projektvezető, tök értelmes ötleteid vannak, és ha csak erről szól, hogy barátkoznál vagy... most akkor ez van? Mert ha igen, akkor felőlem egy kibaszott jetivel is lehetsz vagy akkor ezek szerint félvámpírral, ami jólesik, sok boldogságot - közli megemelve a másik felé a söröskorsót. Sose volt erőssége az empátia, ezzel főleg nem könnyíti meg a másik dolgát, de legalább a maga részéről megpróbálta közölni, hogy ennél lehetne direktebb a kommunikáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Olyan érzése támad, mint amikor túlságosan sokáig nem aludt és gyakorlatilag játszottak vele az érzékei. A bökkenő csak az, hogy ez már rég nem történt meg, ezért is igyekszik elhessegetni a gondolatot is, és eldönti, hogy mivel Adelina még mindig nem tért vissza, megy és alszik egyet erre a hosszú napra. Bizonyára csak hasonlít a nő arra a régi ismerősre, akit egyébként sem látott már majdnem másfél évtizede. Mire kinyitja a szemét - pedig tényleg csak pár másodpercre hunyta le saját megítélése szerint -, csak még közelebb sétált a nő, a hangja pedig az arcánál is ismerősebb, ahogy kérdést intéz hozzá. Ha nem csapják be az emlékei, akkor ez szinte semmit sem változott. Az arca mintha megőrzött valamit a egykori kislányos bájából, de mégiscsak felnőtt ő is és mondhatni komolyabb, szinte már marconább vonásokkal bír ahhoz a tizenötéves lányhoz képest, akitől el se köszönt tulajdonképpen, miután összepakolt és elutazott. Kis fáziskéséssel válaszol éppen amiatt a kérdésre.
- Mivel ez Ohridszki-Füst tulajdon, azt mondanám, hogy legalább tizenegy - válaszolja végül majdhogynem önelégült mosollyal. Ha nem téved és derül ki mindjárt, hogy a nő csak Zoya egy rá kísértetiesen hasonlító rokona, akkor csak érteni fogja. Most viszont vár, a nő arcát fürkészve addig is. Néhány levelet még ugyan kapott tőle sok évvel ezelőtt, előbb a Herzbergben, aztán itt, de amilyen dühös volt akkoriban, semmire se válaszolt. Abban nem biztos, hogy a nővére nem tette meg helyette, de most elképzelhető, hogy menten felpofozzák. Tulajdonképpen meg is érdemelné, még ő is úgy véli.