*Hogy milyen nap van ma? Hát, elég különleges a számomra, az egészen biztos. Már hetek óta készülök rá, próbálgatom a ruháimat, járom az üzleteket... sőt, amikor otthon voltam szüneten akkor is vásárolgatni mentem, csak hogy megleljem a megfelelő ruhát, cipőt, kiegészítőt és ami a legfontosabb... a megfelelő ajándékot. Kinek? Hát persze, hogy Chucknak. Neki közeledett olyan nagyon vészesen a születésnapja és hiába gondolkoztam a megfelelő ajándékon egyszerűen nem találtam semmi jót. Pénze van, megvehet mindent amire szüksége van, ami ebben az esetben nem túl jó, hiszen így nehéz venni neki valamit. Aztán végül is arra jutottam, hogy a szándék a fontos... persze azért reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki amit kap tőlem. Reggel viszonylag korán keltem, hogy minden kis apró részletet kidolgozzak mire a találkozásra kerül a sor. Miután elkészültem a szépítkezéssel felvettem a hátizsákomat és a kosaramat, amibe már tegnap bepakoltam a cuccokat egy kosárba és egy hátizsákba, majd elindultam az úti célom felé. Akik láttak útközben, azok számára bizonyára kiderült, hogy tervezek valamit, de szerencsére Chuckkal nem találkoztam. Siettem. Még el kellett mennem a cukrászdába, hiszen torta nélkül semmit se ér egy szülinap. Természetesen már előre megrendeltem, hiszen nem akartam a véletlenre bízni.*
~Remélem el jön.~*Nem tudom, hogy bízhatok abban, hogy valaki eljön egy találkozóra úgy, hogy el sem hívtam, de valahogy majdnem biztos vagyok benne, hogy itt lesz, elvégre itt szoktunk találkozni amikor ráérünk. Persze ha nem ér ide küldök neki egy baglyot, hogy itt várom, de akkor nem lesz igazi a meglepi. A játszótérre érve azonnal megcélzom az egyik babaházat, naná, hogy a kéket. Abban fogunk bulizni... a gyerekek oviba vannak, így nem zavar meg minket senki. Felbiggyesztek pár lufit, meg egy-két lampiont, majd kirakom középre a csokoládétortát, aminek egy frankó gitár dísz van a tetején. Fekete, piros-sárga lángdísszel, fincsi marcipánból. A torta mellé helyezem a becsomagolt ajándékot, majd a kicsike ház ablakához ülök és várok. A hely egész kényelmes, hiszen tele van kispárnákkal, amiket én hoztam. A kis asztalka amin az ajándékok vannak amúgy is bent volt. Jó lesz ez... már csak neki kell ideérni. Nem várok túl sokat, körülbelül egy órát. Amint megpillantom a fiút elhúzom a fejem az ablakból. Nem akarom, hogy meglásson. Amikor újra kinézek, persze csak óvatosan, akkor már egy padon ül, háttal nekem. Nem tűnik valami jó kedvűnek, de majd én felvidítom. Óvatosan kimászok a házikóból, majd halk léptekkel elindulok felé. Amikor odaérek a kezeimet a szemeire helyezem, hátulról.*
- Na ki vagyok?*Kérdem kuncogva.*

Ruha:http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79146383

*Hát nem egészen erre számítottam az egészen biztos. Sohasem gondoltam volna, hogy egy srác csak úgy átemel a pad egyik oldaláról a másikra. Ez olyan romantikus, el is pirultam tetőtől talpig.*
- Te is nagyon hiányoztál nekem*Szólalok meg bájos mosollyal, de alig tudom befejezni a mondandómat ajkaink máris összeérnek. Természetesen viszonozom a csókot.*
- Én is szeretlek*Nyomok is egy nagy cuppanóst az arcára, majd a fejemet a vállára hajtom, de persze csak a szélére, hogy bármikor meg tudjon csókolni amikor kedve van, hiszen nekem is nagyon jól esnek a csókok. Szeretem őt és ez jó érzés. Végre valaki elfogad olyannak amilyen vagyok és ezt nem felejti el az orrom alá dörgölni. Nagyon jól esik a kedvessége és a bókjai, annyira édes. Sosem hittem volna, hogy találhatok ilyen lovagot, csak nehogy ő is kidobjon... ezt a gondolatot gyorsan el is hessegetem, ez most nem fontos.*
- Igazából téged vártalak. Tudom, nem szóltam, de úgy voltam vele, hogy majd később szólok, de igazából reménykedtem benne, hogy így is megtalálsz, hogy nem szólok*Na ez így elég kuszának tűnhet, de tényleg így volt. Nem szóltam neki, mégis reménykedtem hogy eljön ide. Így kimondva elég butaságnak tűnik, de itt van és ez a lényeg.*
- Köszönöm szépen*Újabb óriási puszi, majd a következő kérdésnél egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy mit is válaszoljak, de aztán végül is jobbnak látom, hogyha a lényegre térek, úgyhogy lassan felállok Chuck öléből, majd jobb kezemmel megfogom a bal kezét és finoman elkezdem felhúzni.*
- Tulajdonképpen van, gyere, mutatok valamit*Kicsit szomorú arckifejezésre próbálok átváltani, mintha valami rosszat akarnék mutatni, majd lassan odalépdelek vele a házikóhoz amiből az előbb kimásztam és picit lehúzva a fejem belépek rajta.*
- Bújj be!*Még mindig nem engedem el a kezét, hogyha esetleg nem szeretne bejönni, akkor majd behúzom valahogy. Mindegy hogyan, csak bent legyen. Kívülről lehet picinek tűnik a házikó, de belülről egész tágas. Ha belépett ismét ráül az arcomra az óriási mosoly.*
- Boldog Szülinapooot!*Közben persze átkarolom és most először én kezdeményezem a csókot. Persze mindegy ki kezdi, csak legyen folytatás. A torta tetején már ég a gyertya, szerencsére varázsgyertya nem csöpög a viasz belőle a tortára, viszont el lehet fújni ugyanúgy, mint a sima gyertyákat.*

*Annyira jó, hogy végre ismét Chuckkal lehetek. Annyira szeretem és olyan jó vele. Annyira kedves, aranyos, figyelmes és közben egy kemény srác, aki boxol és egy zenekar tagja. Igazi álompasi, csak az a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy annyira szép az egész, mint egy álom. És én félek, félek, hogy egyszer majd fel kell ébredjek és az az ébredés nagyon fog fájni... nem hiszem, hogy képes lennék újra túlélni egy szakítást. Ilyesmi gondolatok cikáznak a fejemben, amikor is a csinos kis babaház felé lépkedünk kézen fogva. Ám amikor bebújok a kis helységbe minden gondolatom visszaterelődik a jelenre, ami most annyira szép.*
- Majd meglátod*Mondom sejtelmes hangon és kíváncsian várom a reakcióját a belépés után. Szerencsére a várt reakciót látom rajta. Örül és meglepett és ez most engem is boldogsággal tölt el. Újabb csók következik és egymás ölelése. Imádom az illatát és azt amikor ilyen közel van hozzám, ezért nem is ellenzem az újabb ölelkezés és csókcsatát. Fantasztikusan csókol. Igaz, még csak két fiúval csókolóztam életemben, de ő viszi a prímet. Igaz, Caiushoz még mindig fűznek gyengéd szálak, de neki azt hiszem már sohasem tudnék megbocsájtani és egyébként is megbeszéltük a múltkor, hogy többek vagyunk, mint barátok, de nem működne köztünk egy párkapcsolat. Én még mindig nem értem miért, de elfogadtam a fiú döntését és próbáltam továbblépni. Ez azt hiszem sikerült is, legalábbis jelen pillanatban úgy néz ki.*
- Nagyon szívesen, én is nagyon szeretlek*Szólalok meg fülig érő mosollyal, majd ismét újabb csókot lehelek Chuck ajkaira.*
- Kívánj valamit*Húzom oda a tortához, ami eddig sem volt messze tőlünk, de másfél méteres távolságból nehezebb elfújni a gyertyát. Persze nem lehetetlen, de így mégis jobb. A torta egyébként csokoládékrémes, csokis tésztájú, étcsokoládéval leöntve. Remélem szereti. Egyébként hoztam egy üveg pezsgőt is. Tudom, nem lehet inni hivatalosan, de egy üveg pezsgő kettőnknek nem olyan sok és hát valamivel le kell öblíteni az édességet.*

Halloween, 3. csapat

Belépve az étterembe azonnal megpillantjuk a nekünk készített asztalt. Odasétálunk és Caius felolvassa az első feladatunkat. Tekintetemmel végignézek a srácokon és az agyamat máris elkezdem megerőltetni, hogy mire hozzám ér a pergamen már csak le kelljen írnom a három mondatot. Alapból nem lenne nehéz összehozni valamit ebben a témában, de sajnos nem dughatjuk össze a fejünket és így kissé nehézkesen tudom összerakni a fejemben a mondatokat. Nem igazán tudom melyik korszakból is ragadjak ki valamit, vagy írjak valami általánosat? Hát, igyekszem valami jót összehozni, nem kéne lebőgni mint csapatkapitány. Nem értem miért engem választottak, de azért örülök a posztnak. A fiúk viszonylag gyorsan alkotnak, aminek hatására kicsit kétségbe is esek, de mire hozzám ér a papír már összeállnak a fejemben a gondolatok. Gyorsan le is írom mielőtt még elfelejteném, majd széthajtom a tekercset és felolvasom a művünket.
- A sámándobot csapkodjuk.
A fejünket kapkodjuk.
Így zenél az ősember, s remél...
 
Diatonichos, Cromatichos, Enharmonichos.
Ellobbant lángelmék puszta tudása
holmi lustaság nélkül mindent elénekelve
maguk csinálta Aoidosok.
Majd a lustább Rapsodos,
kik már csak bottal ütögették a földet.
Rapszódia, Tragédia, Komédia.
Lüktet a fülekbe, nem messze távol
az Odeionba létrejött dalverseny,
Hol meghúzódva Középkor és Gregorián között.

A romantika korában pezsdült fel igazán a zenei élet.
Sok zenekar alakult ekkor és kibontakozott a hangversenyélet.
Népies műdalok, diákdalok, de a cigányzenét fogadták be leginkább a falusi népek.

A legnagyobbak Bach, Handel, Vivaldi, Rameau, Haydn, Mozart és Chopin.
Görögöktől kaptuk a zenét, s lassan már a különféle bolygókon is ismerik.
Érzelmeket gyűjt és ad, amiket talán még nem is ismerünk.    

A mai legelterjedtebb zenei műfaj a könnyűzene, ami az 1830-as években alakult ki.
Könnyűzenei stílusok a dzsessz, rock, hiphop, punk, R&B.
Sok a stílus, nagy a választék, bírd a tempót és soha ne dőlj ki!




//Bocsi, hogy nem vártunk meg mindenkit az alkotással, de elméletileg már tegnap le kellett volna zárni ezt a feladatot, lenyakazni nem ér!  //

*Hogy mi hozott le a faluba ma? A szükség. Szükségem van egy nyugtató teára, szükségem van a kedvenc helyemre, szükségem van a kedvenc helyemen érzett illatokra és látott szépségekre. Megnyugtat és kicsit talán el is bódít. Most erre van szükségem, de nagyon. Hogy miért? Mert nem sikerült a VAV... nem sokon múlt, de sajnos nem jött össze. Hova tartok? Még szép, hogy a teaházba! Igen, ez a legjobb hely a faluban és ez az én úgymond törzshelyem, ha kijövök ide akkor általában itt találhat meg aki keres. Persze engem nem keres senki, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy itt találhatna meg, ha keresne.*
~Végre~*Kinyitom az ajtót, majd miután beléptem beleszippantok egy nagyot a levegőbe, ami máris nyugtató hatással van rám. Célirányosan a szokott helyem felé indulok, szerencsére most sem ül ott senki. Ablak melletti hely, jól látható a főút és szinte az egész teaházat is belátom innen. A pultos kijön és én rendelek egy "Édes álom" fantázianevű finomságot. Nem igazán tudom mi van benne pontosan, de az biztos, hogy vanília és eper... és nagyon finom. Eltelik pár perc mire megkapom az italt, azonnal belekortyolok, amivel persze sikeresen leégetem a nyelvem.*
~Basszus!~*Megszokhattam volna már, de annyira türelmetlen vagyok mindig, hogy folyton ezt csinálom. Megfújom párszor az italt, majd lassan elkezdem kavargatni, közben pedig bámulok ki az ablakon. Itt sem vagyok, egészen addig még valaki le nem huppan a velem szemben lévő üres helyre.*
- Szia!*Arcomra végre felkerül a bájos mosoly és egy pillanatra mindent elfelejtek. Eszembe jut a vízesés amiről leugrottunk, talán már nem is kell a nyugtató tea...*
- Persze, hogy szabad, foglalj helyet*kuncogok közbe egy sort, persze közbe a fejemmel is bólintok.*
- Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?*miközben beszélek hozzá mélyen belenézek a szemébe, ezzel is erősítve azt amit mondtam. Jobbkor nem is jöhetett volna.*

Ruházat

*Annyira jó ez a hely, egyszerűen imádom! Már attól nyugodtabb leszek, ha rá gondolok, hátha még itt is vagyok! Szeretek itt lenni, megnyugtató... szeretem az össze teájukat és általában a vendégek is nyugodtak. Szóval semmi feszkó, csak lazaság meg minden...kezdem átadni magam ennek a dolognak, amikor is egy ismerős vágódik az asztalomhoz. Úgy tűnik ő csak kicsit később vesz észre, én persze ezen is jót kuncogok.*
~ Nem túl biztató a válasza.~*Persze inkább nem firtatom, egyelőre nem vagyunk olyan jó viszonyba, hogy mindenre rákérdezhessek. Természetesen érdekelne mégis mi baja lehet, vagy miért nincs jól, de most inkább hagyom a témát, talán majd máskor.*
- Voltam már jobban is*Küldök felé egy félmosolyt, miközben megvonom a vállam, majd mivel megint eszembe jut a kudarcom, automatikusan emelem számhoz a kezemben lévő csészét és belekortyolok a nyugtató teába. Persze valószínűleg nem tettek bele semmit aminek nyugtató hatása lenne, csak én képzelem be magamnak.*
- Hááát... öhm... *elhúzom a számat. Igazából annyira lefoglaltak a vizsgák meg a tanulás, meg a para, hogy semmit nem terveztem be a szünetre, még azt sem, hogy esetlegesen hazautazom. Nyilván így fogok tenni, hazamegyek pár napra Karácsony tájékán, de a többi időt szerintem itt fogom tölteni. Kihasználom az éveket, a hónapokat, a heteket, a napokat, az órákat és minden percet amit csak lehet, hogy a Bagolykőn legyek.*
- Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam.*Fejezem be végül a mondatot.*
- És te? Hazamész vagy maradsz?*Neki nyilván már be van táblázva az egész szünet, hiszen nem tűnik olyan srácnak aki a szobájában ülve unatkozná végig a szünetet.*
- Mi a kedvenc helyed a faluban?*Igazából teljesen más téma, de szeretem megkérdezni ezt az ismerősöktől, hátha mondanak valami olyan helyet amit még nem ismerek, nem jártam ott, aztán majd ha elmegyek nagyon fog tetszeni.*

Nikolai
*Egész nap olyan izgatott voltam, hiszen ma este találkozom Nikolaijal Csárdában. Hogy ez miért is fontos?! Lehet, hogy lesz munkám, ráadásul pultosként, ami azt jelenti, hogy elég sok emberrel fogok találkozni, cseverészni, ismerkedni. Már alig várom! Persze nem a legjobb hely kezdésként, a Csára elég hírhedt, na de én sosem voltam félős és elég optimista vagyok, így bízom benne, hogy ha kedves vagyok akkor velem is kedvesek lesznek.*
~Ha ezt a szüleim megtudják!~*Nem fogják, vagy legalábbis tőlem egész biztosan nem. Totál kiakadnának, elvégre pénzre nincs szükségem, meg hát úgy néz ki az énekesi pályám kezd beindulni, de nyilván a suli mellett nem lehet annyit utazni, így hát muszáj valamivel lekötnöm magam. Mivel jelenleg fiúm nincs így a tanulás mellett van időm egy kis mellékesre. David említette, hogy Nikolai alkalmazottat keres, nekem pedig volt bátorságom írni neki, persze megemlítve azt is, hogy szívesen énekelnék néha, ha van rá igény. Nem tudom eddig hallott-e a művészi tevékenységemről, majd kiderül.*
~Mit vegyek fel?~*Kinyitom a szekrényt és keresek valami állásinterjúra alkalmas göncöt, természetesen nem afféle apácaruhát, gondolom nem olyan pultost keres aki nyakig be van bugyolálva, valami szexit keresek, mint valami randira, amin úgyis régen voltam már... szóval felöltözöm, sminkelek, belövöm a hajam és már indulok is le a faluba. Nincs még túl meleg, így a fekete-fehér kockás szövetkabátom is felveszem, nem akarok megfázni.*
~Vajon mit fog szólni?~*A levelemben elég szűkszavú voltam, igazából csak a lényeget írtam le, hogy hallottam az üres helyről, érdekelne és van némi művészi hajlamom is. Persze élőben nem vagyok ilyen szűkszavú, de a levélben nem akartam rizsázni. Majd nemsokára minden eldől. Belépek a Csárda ajtaján, majd leveszem a kabátom és felakasztom az első útba eső fogasra, aztán körülnézek, hogy látom-e valahol, mert kicsit előbb érkeztem, mint ami meg volt beszélve, nem szeretek késni.*
Öltözék

Nikolai

*Magabiztosan, mosollyal az arcomon érkeztem. Nikolai már nyilvánvalóan itt van, csak meg kell találnom, így hát szépen lassan vezetem körbe a tekintetem az itt lévőkön. A sarokban ül egy bibircsókos orrú, ősz, loboncos hajú elég csúnya boszorkány, egy szintén nem túl szimpatikus kinézetű idősebb férfival. Nem messze tőlük egy nagyon társaság nem túl józan állapotban.*
~ Kell ez nekem? ~*Magabiztosságom kezd alábbhagyni amikor is meghallom a nevem a pult irányából. Egyből a hang felé fordulok és teszek pár lépést, hogy közelebb kerüljek a sráchoz. Nyilván nem szeretném, ha az egész bagázs hallaná mit beszélek, na nem mintha túl lehetne kiabálni ezt a nyüzsit.*
- Úgy hallom nem láttál még te engem báli ruhában*Jegyzem meg némi kuncogással és bájos vigyorral mondandóm végén, miközben Nikolai arcát fürkészem. Ha látott volna báli ruhában tudná, hogy olyankor ettől sokkal elegánsabb vagyok. Remélem nem veszi sértésnek, hogy letegezem ebben a szituációban is. Nyilván nem fogok magázni egy velem egykorút, pláne úgy, hogy látásból ismerem is.*
- Gondoltam feldobom egy kicsit az estédet*Remélem nem veszi sértésnek, nyilván nem fogok rámászni, de azért ki ne örülne egy dekoratív hölgy társaságának?! Igen, tisztában vagyok a külsőmmel, azt is tudom, hogy nem vagyok egy rossz ember, mégse találok magamnak egy hosszú távú partnert. Ezért is vonzz ez a hely. Valamiért az volt az érzésem ide kell jönnöm, talán a sors, vagy ki minek nevezi. Persze vannak rossz érzéseim is, nem hallottam túl jókat erről a helyről, de a kíváncsiságom és az a bizonyos hetedik érzék ide hozott engem.*
- Én azt hittem a tulaj sosem dolgozik*Szólalok meg ismét, körbenézve, hogy látom-e valamelyik alkalmazottat vagy csak ő van itt az esetleges leendő munkatársak közül.*

Nikolai
*Fura ez a hely, nem vitás, de hátha valami jó sül ki ebből a spontán ötletből, hogy én majd pultos leszek. Amikor Nikolai közli, hogy nem jár bálba egy pillanatra eltűnik bájos mosolyom.*
~ Mi az, hogy nem?!~ *Nyilván nem fogok ezzel rögtön nekitámadni, elvégre ha minden jól megy ő lesz a főnököm, szóval egyelőre megpróbálom visszafogni cserfes kis számat.*
- Nyilván nem gondoltam pultosként így öltözni, elvégre nem vagyok én mindenre kapható. Szeretek nőies ruhákat hordani, de persze mindennek megvan a maga helye*Valahogy muszáj megvédenem magam. Lehet nem akart megbántani, de azért kicsit magamra vettem a dolgot. Azt hittem tetszik egy férfinak, ha az esetleges alkalmazottja szexis húz magára "első" találkozásukkor. Úgy tűnik tévedtem.*
- Értem*Bólintok egyet-kettőt miközben arról beszél, hogy neki még több dolga van, mint a dolgozóinak. Igazából ebbe bele sem gondoltam. Miközben hozzám beszél teljesen megközelítem a pultot és felülök egy bárszékre, természetesen a legközelebbire hozzá, csak nem veszi tolakodásnak.*
- Ez egy jó hír, bár nem hiszem, hogy hagynám magam.*Nyilván ő jobban tudja mire van szükség, hogy rend legyen, de azért nem szeretném ha alamuszi nyuszinak gondolna. Miközben beszélek végig az arcát fürkészem, néha belefúrom tekintetem az övébe, már ha engedi.*
-Sulival mennyire összeegyeztethető?*Nyilván mikor beléptem meg sem néztem a nyitva tartást, pedig gondolom meg kellett volna. A HV-mel majd lebeszélem én, hogy járok dolgozni és néha nem érek vissza takarodó előtt, nyilván meg fogja érteni, meg hát nem elsőéves vagyok, csak nem veszik annyira szigorúan.*
- Igaz a levélben nem említettem, de szívesen énekelnék néha egy-egy hétvégi estén, nem tudom mennyire lenne rá igény*És akkor bele a mély vízbe. Igen, némi hátsó szándékkal érkeztem ebből a szempontból. Úgy gondoltam, ha itt dolgozom csak megengedik néha a fellépést. Nem vagyok rászorulva, de így suli mellett nincs időm normális koncertekre és nagyon hiányzik. Szünidőben más, olyankorra a menedzserem mindig hoz nekem már fellépést, ahol kiélhetem  magam.*

Nikolai
*Nem szól rám amiért helyet foglaltam. Miért is tenné? Elvégre még nem dolgozom itt... még. Remélem azért ezzel a gönccel nem lőttem túl a célon és nem válok a szemében valami könnyen megkapható nőcskévé.*
- Rendben, akkor szólok annak aki megoldja*Nem vagyok egyébként nagy vitás. Nyilván nem szoktam hagyni magam, de ha ez kell ahhoz, hogy itt dolgozhassak nem fogok szájalni senkivel. Nyilván a vendég az első, legalábbis ezt hallottam mindig az ilyen helyeken dolgozókról, de vannak olyan helyzetek amikor már nincs más lehetőség, mint megválni a kötözködő egyénekről.*
- Ez igaz*Ezért nem foglalkozom suliidőben a hangfelvételekkel, koncertekkel, interjúkkal, mert az is nagyon fárasztó lenne*
- Komolyan? *Felvonom a jobb szemöldököm, majd arcomra kiül bájos mosolyom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy abba, hogy néha fellépjek.*
- Nem is kértem volna érte semmi, ez csak amolyan hiányérzet betöltésére szolgálna nálam*Próbálom neki elmagyarázni a helyzetet, bár lehet nem is érdekli, de akkor se tudom mindig befogni a számat.*
- Mikor jöjjek betanulni?*Gondolom azért lesz 1-2 nap amikor megmutogatják mégis mi hol van, meg mit hogyan készítenek. Elvégre még egy kávét is el lehet készíteni nagyon sok féle módon. Most először veszem le róla a tekintetem mióta vele beszélgetek, pillantásom a pult belső részére irányul. Már most próbálom memorizálni mi hol van. Szerencsére nagyon jó az emlékezőképességem, így szerintem könnyen bele fogok jönni ebbe a munkába.*
- Ja, még valami. Hogyan szólítsalak ezután?*Az igaz, hogy tudom a nevét, de most itt ő lesz a főnököm és azért szerintem ez alapvető tudnivaló.*

Nikolai
- Nyálas? Van az is egy-kettő, de akkor azokat majd csak már akkor tolom el amikor zárnánk*Jegyzi meg egy félmosollyal. Igen, azok a dalok tökéletesek altatónak, persze annak aki szereti nem az, így neki sem, de sajnos elég sokan nem szeretik a nagyon lelkis zenét.*
- Felőlem rendben, legalább jobban alszom majd estére*Szólalok meg ismét, majd le is pattanok a bárszékről, majd belépek a pult mögé, hogy betegyem a táskámat egy általam biztonságosan megítélt helyre. Igazából nincs benne sok érték, de ez az egyik kedvenc táskám és nem szeretném ha lába kélne.*
~ Pasik.~*Látom rajta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ő itt a főnök és mindjárt jobb kedve lesz amikor felteszem a kérdést, hogyan is szólítsam. Ki ne élvezné? Én is örülnék, ha valahol én lehetnék a főnök. Majd meglátjuk mennyire jön be ez a pultosdi, aztán lehet meggyőzöm anyáékat, hogy nyissanak nekem Bagolykőn valami jó kis helyet.*
- Ahogy óhajtja Főnökúr*Az utolsó szót jól elnyújtom, hagy élvezkedjem. Minden bizonnyal amikor olyan kedvem lesz, csak a poénért is így fogom szólítani, persze a legtöbbször a nevén. Miután a legtöbb dogot tisztáztuk és nagyjából megmutogatta mit hol találok elköszönünk egymástól és mindenki megy a saját dolgára. Én visszasétálok a kastélyba, hogy álomra hajthassam a fejem, hiszen holnap dolgozom!*

Chuck
*Kicsit már szét vagyok csúszva így közeledve a nap végéhez, nem igazán vagyok hozzászokva a folyamatos talpaláshoz. Még szerencse, hogy a mosolyhoz annál inkább, így a legunszimpatikusabb vendégnek is széles mosollyal szolgálom fel amit kér. Szerencsére hamarosan letelik a munkaidőm, ez volt az első hetem, így elég sok napra beosztottak. Persze első két nap csak "tanultam", most már egész jól megy minden. Jó az egyensúlyérzékem, így a tálcákkal is könnyen bánok, nem egy nagy művészet, de igen, azért fárasztó.*
~ Kitartás, nemsokára léphetsz!~*Jelenleg mosogatással töltöm "szabad" perceim, hogy ne azután kelljen miután letelik a műszak. Szerencsére ma nem zárásig vagyok, mivel holnap korán kell kelnem így Niko volt olyan rendes és úgy osztott be, hogy jó legyen. Nem szeretném, hogy a sulira rányomja a bélyegét, hogy én most tulajdonképpen szórakozásból elkezdtem dolgozni. Pohármosogatás közben szemem sarkából látom, hogy valaki leült az egyik bárszékre a pult másik oldalán, így gyorsan megtörlöm a kezem és már oda is lépek, hogy rendelhessen.*
~Chuck!~*Egyből felgyorsul a szívverésem, sőt még a szavam is eláll amikor megpillantom ki ül a pult másik oldalán. Legszívesebben a nyakába ugranék így pulton keresztül, de nem teszem. A srác nem néz fel, én pedig nem szólítom meg, már sarkon is fordulok, hogy kitöltsem a kért italt. Amikor elkészültem odabiggyesztem az orra elé.*
- Egészségére, kíván még valamit?*Arcomra széles mosoly kerül, a mondandóm végét pedig nem bírom ki kuncogás nélkül.*
Öltözék

Chuck
*Szóval igen, már elég fáradt vagyok, kicsit sok ez nekem egyelőre, de már megbeszéltük a többiekkel, hogy ezentúl megpróbáljuk úgy csinálni a beosztást, hogy egyik nap jövök, másik nap pihi. Az sokkal korrektebb lesz, mint most, hogy már negyedik napja zsinórban jövök. Oké, hogy tegnap meg ma nem volt suli, de akkor is tanultam délelőtt, elvégre vizsgaidőszak van. Nyilván ez még rátesz egy lapáttal a fáradtságomra és némileg a feszültségre is ami benne van jelenleg. Nyilván ezért is várom annyira, hogy végre vége legyen ennek a napnak, vagy legalábbis a műszaknak.*
~ Na még egy kicsi...~*Konkrétan negyed óra és vége, persze hacsak nem lesz teljesen tele a hely, mert akkor nem hagyom itt a többieket, ennyi van bennem. Szóval ezt éreztem eddig, de amikor megláttam az ismerős arcot minden fáradtságom és idegességem elszállt, mintha bevettem volna valami pirulát, új érzések támadtak bennem.*
- Szia Chuck*Belemélyesztem tekintetem az övébe, látom, hogy ő is bajban van a szavakkal, nem csak én. Ki gondolná, hogy ő  sem tud megszólalni egy csaj közelében?!*
~ Vajon mi járhat a fejében?~*Csak erre tudok gondolni. Mosolyogva pislogok rá, miközben végigmérem gyorsban a tekintetemmel. Nagyon régen nem láttam, egészen pontosan a szakításunk óta. Akkor az volt a legjobb döntés amit tehettünk. Egy távkapcsolatnak nincs jövője, pláne ha az ember lánya egy igazi rocksztárral szeretne ilyen kapcsolatban lenni, akit körülrajongnak a nők. Tudtunk volna találkozni havonta egyszer, ráadásul még eléggé gyerekek voltunk. Így volt a legjobb. Legalábbis ezt hitettük el magunkkal.*
- Két vajsör lesz*Pillanatnyi merengésemből és csodálkozásomból egy mogorva hang riaszt fel. Már lépek is a csapolóhoz és kiszolgálom a cseppet sem szimpatikus és még csak nem is fiatalembert. Közben tekintetem néha visszatéved Chuckra.*
~ Igazi férfi.~*Kijelenthetjük, hogy felnőttünk. Miután kiszolgáltam a férfit még odaszólok Chucknak.*
- Pár perc és végzek*Mondom neki mosolyogva, jelezve ezzel, hogy remélem megvár, majd visszalépek a mosogatóhoz, hogy eltörölgessem az elmosott poharakat és visszapakoljam a helyükre. Közben néha odapillantok ahol Chuck ül, mintha félnék, hogy újra eltűnik.*

Chuck
*Lassan vége a műszaknak és én már alig várom, hogy visszatérjek a kastélyba a jó pihe-puha ágyikómba. Igen, az volt a tervem, hogy alszom egy jót, egészen addig amíg meg nem pillantottam Chuckot. Minden fáradtságom, minden álmosságom, minden nyűgöm elszállt, mintha nem is melóztam volna egész délután. A kezdeti sokkból az egyik vendég húzott ki, aki megzavart minket "társalgásunkba". Szerintem ez elég bunkóság volt, hiszen még szinte oda sem lépett a pulthoz máris türelmetlenkedett. Miután kiszolgáltam és fizetett, megtárgyaltuk Chuckkal félszavakban, hogy megvár, aminek én nagyon örülök.*
~ Vajon mi van most vele? Hogy telt el ez a sok idő?~*Igen, elég régen nem láttuk egymást, most mégis olyan mintha el sem ment volna. Előtörnek a régi érzéseim és madarat lehetne fogatni velem. Persze nem reménykedem semmi komolyabb kapcsolatban, inkább csak szívesen beszélgetnék vele úgy, ahogy akkor is. Tulajdonképpen ezért is hiányzott annyira. Nem, mint társ, hanem mint barát akivel lehet hülyülni, de ugyanakkor komoly dolgokról is beszélgetni. Remélem azért ma is le tudunk majd ülni és eltöltünk egy kellemes estét, már ha ő is szeretné.*
~ Vége!~* Az órámra pillantva látom, hogy letelt a műszak miközben eltörölgettem a poharakat és a múlton merengtem. Gyorsan el is szaladok az öltözőbe, hogy ledobjam a köpenyem és kihozzam a kabátom és a táskám. Egy gyors frizura, smink igazítás, két fújásnyi parfüm és már rohanok is kifelé. Miután bedobtam a kasszába Chuck italának az árát kilépek pult mögül hozzá.*
- Itt laksz?*Újabb sokk. Vajon mióta van itt? Hol lakik? Azt hiszem ez az este tartogat még meglepetéseket. Nem válaszolok a kérdésre, csak biccentek. Leteszem a táskámat, hogy fel tudjam venni a kabátom. Aztán indulhatunk is.*