36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. február 24. 16:55 | Link

Kamilla


Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 17:17 | Link

| külsőségek

Az egyetlen ok, amiért ide keveredtem az az, hogy kell kaja. Főtt kaja. Minél hamarabb. Mert ma bizony az én feladatom volt, hogy főzzek a kettőnk alkotta kis családra (ha az állatokat is vesszük, akkor négy), és a vizsgaidőszak adta nagy lehetőségekben ez nekem úgy kiment a fejemből, ahogy van. És tudom, hogy Balázs nem eszi meg a fejem ennyiért, ahogy azt is tudom, hogy imádok vele főzni, de mégiscsak hosszú napja volt az irodában, és inkább nem. Inkább költöm rá a pénzem, mert én egy szerető, gondoskodó gyermek vagyok, aki elvégzi az anyja dolgát is. Elvégre, annak híján vagyunk.  
És amikor elindulok kifelé, már meg is van az étek, becsomagolva, hőtartó bűbájjal ellátva. És az lenne a legnormálisabb dolog, ha most úgy hazaspuriznék, ahogy vagyok, kajával, mindennel, de nem. Mert nekem meg kell látnom az én drága lui vutty'n-omat, aki egyedül issza ki magából a bánatát. Mert az ember csak akkor néz így, ha bánata van. És ettől a bánattól, ami bár nem miattam van, de felébred bennem a bűntudat, elvégre csak én vágtam bordán egy székkel, nem is olyan régen. Bár meg kell vallanom, az nem volt tudatos, és nem is igazán én voltam, hanem az erőm, és még nekem is fájt (!!), nem kellett volna. Úgyhogy veszek egy mély levegőt, kitúrom az arcomból a hajam, és el is indulok drága hajtótársam irányába. Legfeljebb elküld a pokolba.
- Szia - egyelőre csak ennyi. Bár a nyelvemen van a megszólítás, meg a becézés, nekem sajnálatos módon nem adatott olyan képesség, hogy tudjam, melyik helyzetben, mit jó, és mit nem jó mondani. Így a szükségesnél nem is mondok többet.
Előre le szeretném szögezni, hogy még nem sűrűn kértem bocsánatot úgy nagyon senkitől, szóval ebben minden vagyok, csak jó nem.
- Ömmmm - kezdek bele, ahogy az előttem levő asztal fáját kezdem stírölni. Érdekes, felettébb érdekes. - Tudod, volt a múltkor az a... Dolog - ez egy hülye kezdés. Minden bizonnyal tudja, hacsak nem amnéziás, vagy nem hülye, és ahogy elnézem, egyik sem. - Őőőő, csak azt szeretném mondani, hogy az nem én voltam... Vagyis én voltam, de van.. Amit nem tudok még... Nem tudok teljesen uralni... Magamban - és ez pedig az aeromágia, ami saját belátása szerint működik, hát hogyne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. február 24. 20:17 | Link

Kamilla


Megannyi gondolat kergette egymást a fejében. Soha véget nem érő eszmék bukkantak fel újra meg újra, majd tovasuhantak, mintha nem is ő maga gondolta volna ezeket. Csak bámult kifelé és nem érzett semmit - se szégyent, se félelmet, se szeretetet, csak azon dolgokat, amik nem tudatosak, és az emberben lévő receptorok és endokrin rendszer generálja. Fizikai fájdalom, vágy, éhség, fáradtság. Igen. Elfáradt. Belekortyolt a whiskybe, ami kicsit megmarta a torkát, de nagyon jól esett neki, s tovább mustrálta az utcát. Arra gondolt, hogy mennyi sok terve volt, remények a jövőre nézve, ambíciók és elhatározások. Volt idő, bizony, amikor tisztán tudta, hogy merre tart, hogy mit akar. Pontosan tudta, hogy ki is ő valójában.
Mostanra valahogy elveszett, eltévelyedett út közben. Valahogy annyi sok ármány, riadozó lelkek, fekete lovasok kísértették és rángatták le a mocsár legmélyebb bugyraiba, hogy már fogalma sincs arról, melyik úton kell haladnia, ki van mellette vagy ki van ellene. And now I know my heart is a ghost town.
Ahogy homlokát a hüvelyk-és a mutatóujja közötti szünetbe ejtette, míg könyöke az asztalon pihent, meghallott egy köszönést. Halott gondolatként fogant meg benne az elképzelés, hogy nem is neki szólt, de ő maga is tudta: ő vele kezdeményeztek beszélgetést. A hang ismerős volt, és már mielőtt a lány szemeibe nézett volna, tudta, kit fog maga előtt látni.
- Szotyi. - Kamilla is pont a legjobb pillanatában kapta el Barnabást. Mozdulatai egyáltalán nem voltak kótyagosak, keze sem remegett, ahogy a vele szemben lévő székre mutatott. De a szemei árulkodtak. Azok most nem csillogtak. Most nem volt bennük pajkosság vagy kalandvágy. Most az a meggyötört, sokat megélt szemek néztek fel Kamillára. Nem szólt bele a nyögvenyelős mondókába - de közben két-három korttyal megitta az erősebbik alkoholt a pohárból.
Hirtelen annyi mindent akart volna mondani. Annyira sok oda nem illő dolgot, balgaságot vagy csak emlékeket, tanulságokat. Csak nézte a lányt ott vele szembe, vett egy mély levegőt, szólásra nyílt a szája, és... és annyi. Be is csukta.
- Nem ülsz le egy kicsit? Vagy ha épp indultál valahova, akkor ha gondolod, elkísérlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 20:32 | Link

| needed me

Halványan elmosolyodom arra, hogy üljek le, de az ajkamba harapva el is fojtom ezt a kósza görbületet. A kaját fel lehet melegíteni, az apám pedig még úgyis ellesz egy ideig Pesten.
- Van időm - rázom meg a fejem, ahogy helyet is foglalok a szemben levő széken. Akaratlanul is a pohárra pillantok, és annak már megfogyatkozott tartalmának súlyától kiráz a hideg, hevesebben kezd dobogni a szívem. Bevillan egy kép, de megrázva fejem ki is űzöm onnan. Nem olyan. Remélem nem olyan.
- Rosszul nézel ki - a vártnál halkabban szólalok meg. Magam sem tudom, hogy az elpárologtatott alkoholtól, vagy magától a helyzettől. Félreértés ne essék, én nem ittam egy kortyot sem, de az már éppen elég, hogy más körülöttem ivott. Talán most először veszek mélyebb levegőt, és fújom is i, ugyan olyan hosszan, a közelében.
- Nem mintha különösebben közöm lenne hozzá - ezt már motyogva teszem hozzá, körmömmel lepattintva egy odaszáradt cseppet az asztalról. Bár ez nem a csárda csúcsforgalmának időpontja, így is túl sok ember van körülöttem. Túl sok ittas ember, nekem pedig nem új dolog, hogy teljesen másképp reagálok a környezetemre ilyenkor. De nem fogom innen kirángatni Barnabást, ha neki itt esik jól, hogy az univerzum létezéséről elmélkedjen, és közben benyakaljon, én ugyan semmi jónak nem leszek az elrontója. Legfeljebb dehoppanállok, ha a felforrósodik alattam a talaj, és akkor minden jó lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. február 24. 21:47 | Link

Kamilla
out


Nem várta volna az ifjú padavan, hogy Kamilla nem húzza el a csíkot nagy ívben, amint lehetősége adódik rá, sőt, még helyet is foglal vele szemben. Ahogy suttogóra vált a józanabbik fél, úgy Barnabás közelebb hajol, mintegy ösztönösen, hogy jobban hallja a hölgyeményt, akinek egyébiránt olyan bundája van, hogy bármelyik birkatenyésztő megirigyelné, és még a végén tévedésből őt nyírnák meg.
- Miről beszélsz te már megint? Még hogy rosszul nézek ki. Olyan fogalom nem létezik az univerzum szótárában, hogy _én szarul néznél lo. - még az egyik komolyabb gondolatából is kizökken, csak nehogy valaki komolyan vegye. Nem szereti, ha tudják, honnan jött, mennyi ideig ült a rács mögött, miket csinált. Őt csak ne az alapján ítéljék meg. És hiába nincs Kamillának minderről halvány lila segédfogalma sem, azért rendesen védekezik még akkor is, ha nincs fenyegetettség.
- Lehet, hogy kicsit... - megint elhallgat. Nagyon sok lehetőség rongyol át az agyán, hogy mégis miképp lehetne befejezni ezt a mondatot.
... régóta tartom magamban.
... többet láttam, mint akartam volna.
... hiányzik apám.
... hiányik Melinda.
... féltem Petronellát.
... elbaltáztam az egész életemet.
Végül inkább elfojtja ezeket magában, mint a legtöbb dolgot, elmosolyodik, és csak ennyit mond: - sokat melóztam mostanában. - színészien lebiggyesztette az ajkát, és a tömegre nézett. Ha már úgy adta a sors, hogy Kamilla belebotlott ebbe a csődtömegbe, akkor Mr. Lui Vutty'n megpróbálja helyrehozni a dolgokat.
- Borítsunk rá fátylat, okés? Messzebb mentem, mint kellett volna, te meg majdnem megöltél egy pusziért. Kvittek vagyunk, nem? - nevetett rá a lányra. - Iszunk valamit a békülésre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 22:02 | Link


Felvonom egyik szemöldököm a védekezésre, védekezően magam elő emelem kezeim. Oké tess, nem kell leszedni a fejem, jól nézel ki, soha nem néztél ki jobban. Egyébként csendben ülök a helyemen, és nem érzem itt jól magam, de végül is nem is rólam van most itt szó.
- Hát, mindannyiunknak sok kicsit - bólogatva kapargatom tovább az asztalt. Bár érzékelem a szünetet a két mondatrész között, nem hozom szóba, mert jól tudom, hogy nem jó szóba hozni, úgy semmikor. Pedig lehet használna. Biztos. De nem. Ez nem az én dolgom, ahogy másnak sem volt dolga az én bajom. Szóval ennyit erről.
- Nem akartam a széket - sóhajtok, ahogy végre rá nézek a hajam mögül. Minden bizonnyal el kéne magyaráznom. Az embernek el kéne magyaráznia, hogy miért vág oldalba egy székkel anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, és utána miért hagy ott. Vagy, ha egy filmben lennénk, akkor legalább annyit mondanék, hogy "ez bonyolult", vagy "nem értheted", de akkor is magyarázkodnom kéne olyan dolgokról, amikről még senkinek nem magyarázkodtam. És bármilyen szomorú, nem Barnabás lesz az az ember, nem most, és főleg, nem ilyen állapotban.
- Én nem iszok - megrázom fejem, ahogy kinézek az üvegen. Jó, nem mondom, hogy nem voltam már részeg, vagy nem volt alkohol a számban. De itt, most, nem iszok. - De ha szeretnéd, megihatod az enyémet is - halványan elmosolyodom, nincsen gond, minden chilles, meg minden. - Tényleg, kifizetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. február 27. 19:46 | Link

Nikolai

*Egész nap olyan izgatott voltam, hiszen ma este találkozom Nikolaijal Csárdában. Hogy ez miért is fontos?! Lehet, hogy lesz munkám, ráadásul pultosként, ami azt jelenti, hogy elég sok emberrel fogok találkozni, cseverészni, ismerkedni. Már alig várom! Persze nem a legjobb hely kezdésként, a Csára elég hírhedt, na de én sosem voltam félős és elég optimista vagyok, így bízom benne, hogy ha kedves vagyok akkor velem is kedvesek lesznek.*
~Ha ezt a szüleim megtudják!~*Nem fogják, vagy legalábbis tőlem egész biztosan nem. Totál kiakadnának, elvégre pénzre nincs szükségem, meg hát úgy néz ki az énekesi pályám kezd beindulni, de nyilván a suli mellett nem lehet annyit utazni, így hát muszáj valamivel lekötnöm magam. Mivel jelenleg fiúm nincs így a tanulás mellett van időm egy kis mellékesre. David említette, hogy Nikolai alkalmazottat keres, nekem pedig volt bátorságom írni neki, persze megemlítve azt is, hogy szívesen énekelnék néha, ha van rá igény. Nem tudom eddig hallott-e a művészi tevékenységemről, majd kiderül.*
~Mit vegyek fel?~*Kinyitom a szekrényt és keresek valami állásinterjúra alkalmas göncöt, természetesen nem afféle apácaruhát, gondolom nem olyan pultost keres aki nyakig be van bugyolálva, valami szexit keresek, mint valami randira, amin úgyis régen voltam már... szóval felöltözöm, sminkelek, belövöm a hajam és már indulok is le a faluba. Nincs még túl meleg, így a fekete-fehér kockás szövetkabátom is felveszem, nem akarok megfázni.*
~Vajon mit fog szólni?~*A levelemben elég szűkszavú voltam, igazából csak a lényeget írtam le, hogy hallottam az üres helyről, érdekelne és van némi művészi hajlamom is. Persze élőben nem vagyok ilyen szűkszavú, de a levélben nem akartam rizsázni. Majd nemsokára minden eldől. Belépek a Csárda ajtaján, majd leveszem a kabátom és felakasztom az első útba eső fogasra, aztán körülnézek, hogy látom-e valahol, mert kicsit előbb érkeztem, mint ami meg volt beszélve, nem szeretek késni.*
Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 27. 20:45 | Link

Leavey Héloise Lindsey

Muszáj felvennie egy új embert, ha élni is akar a munka mellett. Valahogy most több a meló a csárdában, mint korábban, mindig tömve van a hely és nehéz úgy bírni, hogy közben megrendeléseket intéz és tanul is. Ezért hirdetett felvételt, amire többen is jelentkeztek, de most egy lányt vár, akit ismer, elég felszínesen.
A gramofonban szóló dal ütemére jár a lába, míg a pultban állva kitölti a kért rövideket a vendégeknek. Rutinosan mozog az italok között, mindent pontosan tud, hogy hol van, finom és ízléses koktélokat kever, ha valaki azt kér. Olyan, akiről süt, hogy jó helyen van. Bár hosszútávon nem a csárdában akart elhelyezkedni, most már dicséri a fiatalabb énjét.
Nem figyeli az időt, fogalma sincs már, mire beszélték meg a lánnyal a beszélgetést, így merő véletlenségből látja csak meg, hogy megérkezett. Ott a pult mögött megáll, megtámaszkodik, szemöldöke felszalad.
- Bálba készülsz, Loise? - szólítja meg a szőkét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. február 27. 21:03 | Link

Nikolai


*Magabiztosan, mosollyal az arcomon érkeztem. Nikolai már nyilvánvalóan itt van, csak meg kell találnom, így hát szépen lassan vezetem körbe a tekintetem az itt lévőkön. A sarokban ül egy bibircsókos orrú, ősz, loboncos hajú elég csúnya boszorkány, egy szintén nem túl szimpatikus kinézetű idősebb férfival. Nem messze tőlük egy nagyon társaság nem túl józan állapotban.*
~ Kell ez nekem? ~*Magabiztosságom kezd alábbhagyni amikor is meghallom a nevem a pult irányából. Egyből a hang felé fordulok és teszek pár lépést, hogy közelebb kerüljek a sráchoz. Nyilván nem szeretném, ha az egész bagázs hallaná mit beszélek, na nem mintha túl lehetne kiabálni ezt a nyüzsit.*
- Úgy hallom nem láttál még te engem báli ruhában*Jegyzem meg némi kuncogással és bájos vigyorral mondandóm végén, miközben Nikolai arcát fürkészem. Ha látott volna báli ruhában tudná, hogy olyankor ettől sokkal elegánsabb vagyok. Remélem nem veszi sértésnek, hogy letegezem ebben a szituációban is. Nyilván nem fogok magázni egy velem egykorút, pláne úgy, hogy látásból ismerem is.*
- Gondoltam feldobom egy kicsit az estédet*Remélem nem veszi sértésnek, nyilván nem fogok rámászni, de azért ki ne örülne egy dekoratív hölgy társaságának?! Igen, tisztában vagyok a külsőmmel, azt is tudom, hogy nem vagyok egy rossz ember, mégse találok magamnak egy hosszú távú partnert. Ezért is vonzz ez a hely. Valamiért az volt az érzésem ide kell jönnöm, talán a sors, vagy ki minek nevezi. Persze vannak rossz érzéseim is, nem hallottam túl jókat erről a helyről, de a kíváncsiságom és az a bizonyos hetedik érzék ide hozott engem.*
- Én azt hittem a tulaj sosem dolgozik*Szólalok meg ismét, körbenézve, hogy látom-e valamelyik alkalmazottat vagy csak ő van itt az esetleges leendő munkatársak közül.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. február 28. 12:34 | Link

Kamilla
out


A búskomor, túlvilgi hangulata elpárolgott, ahogy a lány helyet foglalt a széken. Miközben terelte a témát, úgy azért el-elmosolyodott, ráadásul egész szélesen, de mindig visszaesett azon vonásokhoz, amiket az ember akkor ölt magára, mikor valami halotti toron van.
- Nincs semmi gond. Nem kell magyarázkodnod. Ez előfordul a legjobbakkal is néha. Bár na, ha szólsz, akkor is mozdulok. A széket hanyagolhattuk volna, miss barackovics kamilla. - féloldalas mosoly keretében rákacsintott a leányzóra. Tényleg nincs szükség arra, hogy kimagyarázza magát, vagy hogy egyáltalán belekezdjen, hisz ez a mágusok világa, itt ezek a dolgok "úgymond" normálisak, vagy lehet, hogy csak Barnabás az, aki ezeket a dolgokat így fogja fel? Illetve felfogni nem, mert nem tudja, hogy milyen erővel képes ezt művelni Kamilla, de nem most jött le a szélvédőről a fiú, nem teljesen ostoba, hogy észrevegye: ezúttal kicsit messzire ment. Jó, a szék túlzás volt, de.. megbocsátható bűn.
- Nem, nem, dehogy. Fizetek és hazakísérlek, oké? - időt se nagyon adott a tiltakozásnak, már a karjára kanyarította a kabátját, odasuhant a pulthoz, kifizette a számláját, majd az ajtó felé kanyarodott, ahol reményei szerint ott várta Kamilla. Gondolatban lepörgette azt a lehetőséget, hogy ha mégsem ácsorog ott a dinka, akkor vállat vonva hazafelé veszi az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 28. 18:03 | Link

Leavey Héloise Lindsey

Hiába a csinos pofi, a formás alak, Nikolai arcán nem látni mást, csak azt, hogy magában igyekszik kitalálni, milyen kritikával illesse a nőt, hogy azzal ne bántsa meg. Nincs hozzászokva, hogy a nála dolgozó lányok ilyen felszerelésben libbennek be.
- Nem járok bálba - vonja meg a vállát egyszerűen.
Idő közben lerak mindent a kezéből és fejével Eszternek int, hogy vegye át egy kicsit a pultot, amíg munkaügyben tárgyal.
- Nem sikerült - szalad fel a szemöldöke miközben újra végigméri a szőkeséget. - Ha így öltözködsz, ne csodálkozz, ha majd megfogják a segged és ajánlatot tesznek - teszi hozzá.
Szemernyi rosszindulat sincs benne, csupán két lábbal a földön jár és ismeri, mi a dörgés csárda téren. Mikor legutóbb Sonját felvette, őt is zaklatták, holott nem rittyentette ki magát ilyen szinten. Persze ha ez Loise-t nem zavarja, nincs semmi probléma.
- Ugyanúgy dolgozok, mint mások azzal az eltéréssel, hogy nekem a kiszolgáláson kívül is van feladatom. Meg persze rendet tarthatok, különben elszabadul a pokol - vázolja fel, mi is az ábra.
Nos nem véletlenül kell neki Loise még a csapatba. A csajok otthon már észrevették, hogy fáradt és ő is érzi, hogy nem tud úgy pörögni.
- Térjünk a lényegre. A fizetés nem rossz, a beosztásba van beleszólásotok, nem vagyok bunkó főnök és azonnal kéne kezdeni. Soha nincs egyedüllét, mindig ketten vagy hárman dolgozunk, ahogy épp esik. Egy férfi mindig van itt, ha zaklatnak, neki kell szólni, hogy intézkedjen. Mi érdekel még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. február 28. 18:26 | Link

Nikolai

*Fura ez a hely, nem vitás, de hátha valami jó sül ki ebből a spontán ötletből, hogy én majd pultos leszek. Amikor Nikolai közli, hogy nem jár bálba egy pillanatra eltűnik bájos mosolyom.*
~ Mi az, hogy nem?!~ *Nyilván nem fogok ezzel rögtön nekitámadni, elvégre ha minden jól megy ő lesz a főnököm, szóval egyelőre megpróbálom visszafogni cserfes kis számat.*
- Nyilván nem gondoltam pultosként így öltözni, elvégre nem vagyok én mindenre kapható. Szeretek nőies ruhákat hordani, de persze mindennek megvan a maga helye*Valahogy muszáj megvédenem magam. Lehet nem akart megbántani, de azért kicsit magamra vettem a dolgot. Azt hittem tetszik egy férfinak, ha az esetleges alkalmazottja szexis húz magára "első" találkozásukkor. Úgy tűnik tévedtem.*
- Értem*Bólintok egyet-kettőt miközben arról beszél, hogy neki még több dolga van, mint a dolgozóinak. Igazából ebbe bele sem gondoltam. Miközben hozzám beszél teljesen megközelítem a pultot és felülök egy bárszékre, természetesen a legközelebbire hozzá, csak nem veszi tolakodásnak.*
- Ez egy jó hír, bár nem hiszem, hogy hagynám magam.*Nyilván ő jobban tudja mire van szükség, hogy rend legyen, de azért nem szeretném ha alamuszi nyuszinak gondolna. Miközben beszélek végig az arcát fürkészem, néha belefúrom tekintetem az övébe, már ha engedi.*
-Sulival mennyire összeegyeztethető?*Nyilván mikor beléptem meg sem néztem a nyitva tartást, pedig gondolom meg kellett volna. A HV-mel majd lebeszélem én, hogy járok dolgozni és néha nem érek vissza takarodó előtt, nyilván meg fogja érteni, meg hát nem elsőéves vagyok, csak nem veszik annyira szigorúan.*
- Igaz a levélben nem említettem, de szívesen énekelnék néha egy-egy hétvégi estén, nem tudom mennyire lenne rá igény*És akkor bele a mély vízbe. Igen, némi hátsó szándékkal érkeztem ebből a szempontból. Úgy gondoltam, ha itt dolgozom csak megengedik néha a fellépést. Nem vagyok rászorulva, de így suli mellett nincs időm normális koncertekre és nagyon hiányzik. Szünidőben más, olyankorra a menedzserem mindig hoz nekem már fellépést, ahol kiélhetem  magam.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. március 1. 19:14 | Link

Leavey Héloise Lindsey

Nem zavarja az, hogy a nő helyet foglal, annyira nem törődik az illemmel, hogy esetleg magától jusson eszébe felkínálni az ülőhelyet. Most az a cél, hogy minél gyorsabban elmondja a dolgokat és folytatódjon a munka. Elvégre muszáj lesz tanulnia a hátralevő vizsgákra is, na meg Anna... Látni akarja kedvesét.
- Nem szeretném, ha leállnál veszekedni a vendégekkel - ingatja meg a fejét.
Egyszerűbb, ha valamelyik férfi szól a lányok érdekében és ha az nem működik, egyszerűen kidobják aki nem bír magával.
- Sonja is tanul, én is. Nem lehetetlen megoldani. Fárasztóbb, de melyik munka mellett nem lenne az?
Szusszanásnyi idejében hajába túr, összekócolja barna tincseit. Sosem hordja rendezetten, valahogy így szokta meg és szereti is.
- Felőlem rendben - vonja meg a vállát. - Nem fizetek fellépésért, csak ha nagyon jó egy banda - ezt amolyan üzleti titokként teszi még hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 1. 19:33 | Link

Nikolai

*Nem szól rám amiért helyet foglaltam. Miért is tenné? Elvégre még nem dolgozom itt... még. Remélem azért ezzel a gönccel nem lőttem túl a célon és nem válok a szemében valami könnyen megkapható nőcskévé.*
- Rendben, akkor szólok annak aki megoldja*Nem vagyok egyébként nagy vitás. Nyilván nem szoktam hagyni magam, de ha ez kell ahhoz, hogy itt dolgozhassak nem fogok szájalni senkivel. Nyilván a vendég az első, legalábbis ezt hallottam mindig az ilyen helyeken dolgozókról, de vannak olyan helyzetek amikor már nincs más lehetőség, mint megválni a kötözködő egyénekről.*
- Ez igaz*Ezért nem foglalkozom suliidőben a hangfelvételekkel, koncertekkel, interjúkkal, mert az is nagyon fárasztó lenne*
- Komolyan? *Felvonom a jobb szemöldököm, majd arcomra kiül bájos mosolyom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy abba, hogy néha fellépjek.*
- Nem is kértem volna érte semmi, ez csak amolyan hiányérzet betöltésére szolgálna nálam*Próbálom neki elmagyarázni a helyzetet, bár lehet nem is érdekli, de akkor se tudom mindig befogni a számat.*
- Mikor jöjjek betanulni?*Gondolom azért lesz 1-2 nap amikor megmutogatják mégis mi hol van, meg mit hogyan készítenek. Elvégre még egy kávét is el lehet készíteni nagyon sok féle módon. Most először veszem le róla a tekintetem mióta vele beszélgetek, pillantásom a pult belső részére irányul. Már most próbálom memorizálni mi hol van. Szerencsére nagyon jó az emlékezőképességem, így szerintem könnyen bele fogok jönni ebbe a munkába.*
- Ja, még valami. Hogyan szólítsalak ezután?*Az igaz, hogy tudom a nevét, de most itt ő lesz a főnököm és azért szerintem ez alapvető tudnivaló.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. március 2. 07:40 | Link

Leavey Héloise Lindsey

- Felőlem rendben van. Az emberek itt szeretik a zenét. Ha nem túl nyálasat nyomsz - teszi hozzá a torkát megköszörülve.
Lényegében neki mindegy, de nem szeretné, ha a vendégei azért távoznának, mert nem jó a zene. Ezért szokta ő maga válogatni a gramofonban játszott dalokat. Azokat mindenki szereti.
- Mondjuk most - vonja meg a vállát. - Ha még nem vagy kész rá, akkor legyen holnap. Én is itt leszek, amúgy a többiek is segítenek. Majd felosztjátok, ki pincérkedik és ki marad a pultban.
Rengeteg dolog van, amiről még nem beszéltek, de csak idő közben, a munka során jön elő. Ilyen például a mi hol van kérdés, meg persze a mi a feladat.
- Hogy szólíts? - vigyorodik el és azért felszalad a szemöldöke. - Nikonak, ahogy eddig. Bár a Főnökúr is megteszi - végül el is neveti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 5. 10:23 | Link

Nikolai

- Nyálas? Van az is egy-kettő, de akkor azokat majd csak már akkor tolom el amikor zárnánk*Jegyzi meg egy félmosollyal. Igen, azok a dalok tökéletesek altatónak, persze annak aki szereti nem az, így neki sem, de sajnos elég sokan nem szeretik a nagyon lelkis zenét.*
- Felőlem rendben, legalább jobban alszom majd estére*Szólalok meg ismét, majd le is pattanok a bárszékről, majd belépek a pult mögé, hogy betegyem a táskámat egy általam biztonságosan megítélt helyre. Igazából nincs benne sok érték, de ez az egyik kedvenc táskám és nem szeretném ha lába kélne.*
~ Pasik.~*Látom rajta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ő itt a főnök és mindjárt jobb kedve lesz amikor felteszem a kérdést, hogyan is szólítsam. Ki ne élvezné? Én is örülnék, ha valahol én lehetnék a főnök. Majd meglátjuk mennyire jön be ez a pultosdi, aztán lehet meggyőzöm anyáékat, hogy nyissanak nekem Bagolykőn valami jó kis helyet.*
- Ahogy óhajtja Főnökúr*Az utolsó szót jól elnyújtom, hagy élvezkedjem. Minden bizonnyal amikor olyan kedvem lesz, csak a poénért is így fogom szólítani, persze a legtöbbször a nevén. Miután a legtöbb dogot tisztáztuk és nagyjából megmutogatta mit hol találok elköszönünk egymástól és mindenki megy a saját dolgára. Én visszasétálok a kastélyba, hogy álomra hajthassam a fejem, hiszen holnap dolgozom!*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 5. 22:33 | Link

Loise
mai nap



Az utóbbi másfél hónapban jelentősen felborult a napirendje. Nem történt semmi érdemleges, csak ráébredt, hogy kicsit sokat iszik és nem ártana gyakrabban kimozdulni a zenekari próbákon kívül is. Lassan kezdődik a fesztiválszezon, úgyhogy elkezdett még többet gyakorolni, hogy leporolja a tudástárának azokat a részeit, ahova akkor jutott el, amikor teljes mértékben a dobolás csúcsán volt. Már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje a kívánt eredményt. Ezen kívül elkezdett edzeni is, hogy kinézzen valahogy. Eddig is rendben volt a teste, de pár éve kicsit több izom volt rajta, és ezt elkezdte érezni. Minden második napon futkározik a faluban, a hétből pedig hat napon mindig edz valamire kint a kertben. Meggyőződése, hogy az idő teljesen alkalmas a kinti edzésre; mindig is jobban szeretett kint tevékenykedni, mint bent a négy fal közé zárva.
Most viszont vasárnap van. Vasárnap este. A mai nap a pihenésé. Szokásos izomlázzal kelt, de ez nem szegte kedvét, inkább jól is esett neki. Reggeli után (délután 4-kor) lezuhanyozott, felkapott valami időjáráshoz illőt és elindult egy kis sétára a faluba pénztárcával és pálcával a zsebében. Kisétált a falu határáig, pár percre megállt a temetőnél, aztán ismét visszaért a falu központjába, a Fő Utczához. Úgy döntött, hogy a mai estét a Csárdában fogja zárni, méltó megkoronázása a hétnek. Pár hónapja még folyamatosan itt volt, ha éppen nem „dolgozott”.
Ahogy benyit az ajtón, kihasználja az ajtó nyílása miatt beszűrődő fényt, ami megvilágítja a csárda vendégeit, és megpróbálja szemügyre venni az embereket. Sajnos csak kb. 3 asztalig jutott, mert csuknia kellett az ajtót. Az itteniek nem szeretik, ha sokáig nyitva az ajtó. Mindenki hozzászokott a félhomályhoz, ezért nem kockáztat. Lesütött szemmel végigbaktat a koszos padlójú szobán, majd leül a bárpulthoz. Nem is néz semerre, csak a pultot nézi, ahogy kis körmintákban beleitták a poharak magukat a fába, ezzel nyomot hagyva maguk után. Léptek zaját hallja, majd a közvetlen közelben abbamarad. Ebből arra következtet, hogy megállt a pultos pont előtte.
- Egy Whisky-t szeretnék kérni. Jéggel és tisztán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 6. 17:41 | Link

Chuck

*Kicsit már szét vagyok csúszva így közeledve a nap végéhez, nem igazán vagyok hozzászokva a folyamatos talpaláshoz. Még szerencse, hogy a mosolyhoz annál inkább, így a legunszimpatikusabb vendégnek is széles mosollyal szolgálom fel amit kér. Szerencsére hamarosan letelik a munkaidőm, ez volt az első hetem, így elég sok napra beosztottak. Persze első két nap csak "tanultam", most már egész jól megy minden. Jó az egyensúlyérzékem, így a tálcákkal is könnyen bánok, nem egy nagy művészet, de igen, azért fárasztó.*
~ Kitartás, nemsokára léphetsz!~*Jelenleg mosogatással töltöm "szabad" perceim, hogy ne azután kelljen miután letelik a műszak. Szerencsére ma nem zárásig vagyok, mivel holnap korán kell kelnem így Niko volt olyan rendes és úgy osztott be, hogy jó legyen. Nem szeretném, hogy a sulira rányomja a bélyegét, hogy én most tulajdonképpen szórakozásból elkezdtem dolgozni. Pohármosogatás közben szemem sarkából látom, hogy valaki leült az egyik bárszékre a pult másik oldalán, így gyorsan megtörlöm a kezem és már oda is lépek, hogy rendelhessen.*
~Chuck!~*Egyből felgyorsul a szívverésem, sőt még a szavam is eláll amikor megpillantom ki ül a pult másik oldalán. Legszívesebben a nyakába ugranék így pulton keresztül, de nem teszem. A srác nem néz fel, én pedig nem szólítom meg, már sarkon is fordulok, hogy kitöltsem a kért italt. Amikor elkészültem odabiggyesztem az orra elé.*
- Egészségére, kíván még valamit?*Arcomra széles mosoly kerül, a mondandóm végét pedig nem bírom ki kuncogás nélkül.*
Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 6. 18:48 | Link

Loise



Mindig is tipikus Rellonos volt. Nem kerülte a bajt: ha kellett, akkor visszaszólt a tanároknak, verekedett azzal, aki beszólt neki, szívatta a kisebbeket és előszeretettel járkált az iskola azon részein, ahova tilos a belépés, és tudott a létezéséről. Velejéig rossz tinédzser volt, de ami biztos, hogy imádott a Bagyolykőre járni. Így utólag kiváncsi lenne, hogy milyenek lettek volna itt az utolsó évei diákként, de jött a lehetőség és lecsapott rá. Megérte évekig az USA-ban lakni és rocksztárkémt élni, de ez azt hozta magával, hogy hazaérkezése után nem nagyon volt egy barátja sem.
Megérintette az ujjaival a hideg Whisky-s poharat és elkezdett játszani vele, de valami teljesen leblokkolta.
Ez a hang.
Ahogy meghallotta, beugrott neki egy csomó régi emlék. Egy csomó felvillanó kép, nevetés és minden, ami a szerelemre emlékeztette.
- Loise - nem tudott mást mondani, miközben tágra nyílt szemekkel a lányt fürkészte. Annyira rég nem látta, annyira régen eltemette őt magában, az évek alatt teljes mértékben elengedte. Nyilván jó látnia ennyi idő után; az évek alatt még gyönyörűbb lett, nem tudta levenni róla a szemét és nem is tudott megszólalni. Hirtelen kiszáradt a szája és úgy érezte, megszűnik létezni.
Mindkét kezével megtámasztotta a pultot. A pulóvere csak a csuklójáig takarta a karját, ezért látszódtak a kézfején lévő tetoválások. Amikor együtt voltak, Chuck-nak csak a bordáinál és az egyik lábán volt tetkó.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 6. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 6. 19:15 | Link

Chuck

*Szóval igen, már elég fáradt vagyok, kicsit sok ez nekem egyelőre, de már megbeszéltük a többiekkel, hogy ezentúl megpróbáljuk úgy csinálni a beosztást, hogy egyik nap jövök, másik nap pihi. Az sokkal korrektebb lesz, mint most, hogy már negyedik napja zsinórban jövök. Oké, hogy tegnap meg ma nem volt suli, de akkor is tanultam délelőtt, elvégre vizsgaidőszak van. Nyilván ez még rátesz egy lapáttal a fáradtságomra és némileg a feszültségre is ami benne van jelenleg. Nyilván ezért is várom annyira, hogy végre vége legyen ennek a napnak, vagy legalábbis a műszaknak.*
~ Na még egy kicsi...~*Konkrétan negyed óra és vége, persze hacsak nem lesz teljesen tele a hely, mert akkor nem hagyom itt a többieket, ennyi van bennem. Szóval ezt éreztem eddig, de amikor megláttam az ismerős arcot minden fáradtságom és idegességem elszállt, mintha bevettem volna valami pirulát, új érzések támadtak bennem.*
- Szia Chuck*Belemélyesztem tekintetem az övébe, látom, hogy ő is bajban van a szavakkal, nem csak én. Ki gondolná, hogy ő  sem tud megszólalni egy csaj közelében?!*
~ Vajon mi járhat a fejében?~*Csak erre tudok gondolni. Mosolyogva pislogok rá, miközben végigmérem gyorsban a tekintetemmel. Nagyon régen nem láttam, egészen pontosan a szakításunk óta. Akkor az volt a legjobb döntés amit tehettünk. Egy távkapcsolatnak nincs jövője, pláne ha az ember lánya egy igazi rocksztárral szeretne ilyen kapcsolatban lenni, akit körülrajongnak a nők. Tudtunk volna találkozni havonta egyszer, ráadásul még eléggé gyerekek voltunk. Így volt a legjobb. Legalábbis ezt hitettük el magunkkal.*
- Két vajsör lesz*Pillanatnyi merengésemből és csodálkozásomból egy mogorva hang riaszt fel. Már lépek is a csapolóhoz és kiszolgálom a cseppet sem szimpatikus és még csak nem is fiatalembert. Közben tekintetem néha visszatéved Chuckra.*
~ Igazi férfi.~*Kijelenthetjük, hogy felnőttünk. Miután kiszolgáltam a férfit még odaszólok Chucknak.*
- Pár perc és végzek*Mondom neki mosolyogva, jelezve ezzel, hogy remélem megvár, majd visszalépek a mosogatóhoz, hogy eltörölgessem az elmosott poharakat és visszapakoljam a helyükre. Közben néha odapillantok ahol Chuck ül, mintha félnék, hogy újra eltűnik.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2017. március 6. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 6. 23:11 | Link

Loise



Teljes káosz. A gondolatai rendszer nélkül, össze-vissza pattognak a fejében falról-falra és várják, hogy a tulajdonosuk rendbe tegye őket. Most megszűnik számára az idő. Nem lát, nem hall, csak Loise mosolyát fürkészi és próbál betelni a látvánnyal, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csak egy italra jött, de bőven megérte. Nem is tudott a lányról egy ideje semmit. Tanul-e még, mit csinál, merre van, él-e, hal-e? Bár a búcsú teljesen korrekt volt –ő legalábbis úgy érzi-, mégis rossz érzések töltötték el. Muszáj volt véget vetni a kapcsolatnak; nem tudta, hogy mennyit lesz kint és nem akarta hitegetni a lányt. Jobb volt így mindkettőjüknek.
Egy idegen megzavarja a köztük történő folyamatot, egy szokásos bunkóalak, valószínűleg falubéli. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, csak egy pillantást vet rá, utána már ismét csak a lányt nézi. Ahogy arrébb megy, lecsapolja a söröket, és kicsit talán el is pirul, amikor a lány lopva tesz felé egy-két pillantást.
~Hiba volt elengednem ezt a lányt.~ Így utólag átgondolva bánja azt, hogy akkor elvált tőle, de ezen már nem tud változtatni. Másik oldalról pedig befutott és jó megélhetése van abból, amit a legjobban szeret.
- Itt várlak – közben leveszi a sapkáját, és kortyol a Whisky-ből, aminek a fele még megvan, mert a pultos lány érdekesebbnek tűnt, mint amivel szolgálni tudott. Kicsit hátradől a bárszéken és észreveszi, hogy mosolyog. Jó érzéssel tölti el, nagyon rég nem volt oka arra, hogy egy kis jókedve is legyen, most pedig megvan rá az esély, hogy ez megváltozzon.
- Hova szeretnél menni? Itt lakom egy utcára, ha az megfelel – teszi fel a kérdést, még mielőtt a lány eltávolodna a mosogató felé. Reménykedik, hogy az este itt nem ér véget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2017. március 7. 16:01 | Link

Chuck

*Lassan vége a műszaknak és én már alig várom, hogy visszatérjek a kastélyba a jó pihe-puha ágyikómba. Igen, az volt a tervem, hogy alszom egy jót, egészen addig amíg meg nem pillantottam Chuckot. Minden fáradtságom, minden álmosságom, minden nyűgöm elszállt, mintha nem is melóztam volna egész délután. A kezdeti sokkból az egyik vendég húzott ki, aki megzavart minket "társalgásunkba". Szerintem ez elég bunkóság volt, hiszen még szinte oda sem lépett a pulthoz máris türelmetlenkedett. Miután kiszolgáltam és fizetett, megtárgyaltuk Chuckkal félszavakban, hogy megvár, aminek én nagyon örülök.*
~ Vajon mi van most vele? Hogy telt el ez a sok idő?~*Igen, elég régen nem láttuk egymást, most mégis olyan mintha el sem ment volna. Előtörnek a régi érzéseim és madarat lehetne fogatni velem. Persze nem reménykedem semmi komolyabb kapcsolatban, inkább csak szívesen beszélgetnék vele úgy, ahogy akkor is. Tulajdonképpen ezért is hiányzott annyira. Nem, mint társ, hanem mint barát akivel lehet hülyülni, de ugyanakkor komoly dolgokról is beszélgetni. Remélem azért ma is le tudunk majd ülni és eltöltünk egy kellemes estét, már ha ő is szeretné.*
~ Vége!~* Az órámra pillantva látom, hogy letelt a műszak miközben eltörölgettem a poharakat és a múlton merengtem. Gyorsan el is szaladok az öltözőbe, hogy ledobjam a köpenyem és kihozzam a kabátom és a táskám. Egy gyors frizura, smink igazítás, két fújásnyi parfüm és már rohanok is kifelé. Miután bedobtam a kasszába Chuck italának az árát kilépek pult mögül hozzá.*
- Itt laksz?*Újabb sokk. Vajon mióta van itt? Hol lakik? Azt hiszem ez az este tartogat még meglepetéseket. Nem válaszolok a kérdésre, csak biccentek. Leteszem a táskámat, hogy fel tudjam venni a kabátom. Aztán indulhatunk is.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 7. 16:34 | Link

Loise



Ráférne erre helyre egy kisebb felújítás. Semmi puccos, vagy hivalkodó, de Chuck szerint ez már inkább pince, mint underground, vagy rendes romkocsma. Nem agyal ezen sokat, jobb dolga is van. Alig várja, hogy Loise végezzen és végre egy kis időt tudjanak eltölteni kettesben annyi év után. Lehúzza a Whisky-t és feláll, hogy kicsit megmozgassa magát, amikor meglátja a lányt teljes egészében, nem választja el őket semmi, se a pult, sem egy földrész, sem az idő. Legszívesebben erősen átölelné és elmondaná, hogy mennyire hiányzott neki és örül, hogy végre láthatja. Gyorsan átfut az agyán, hogy ennyi év alatt vajon mi történhetett vele, miután befejezte e sulit. Mestertanonc, a meló meg mellékes? Néha beugrik és egyébként valami teljesen mást csinál? Van barátja? Túl sok kérdés kavarog most a fejében. Reméli, hogy nemsokára tisztábban fog látni.
- Ja - mondja egy mosoly kíséretében. Ahogy állnak egymással szemben, megszűnik számára az idő. Kb. egy hosszú perc után a kocsmaajtó felé néz, sztán vissza Loise-ra és kinyújtja a karját, hogy a lány belekaroljon. Már, ha szeretne. Ha ez megvalósul, akkor elhagyják a csárdát és a fiú háza felé veszik az irányt.
- Mi van veled mostanság? Sulizol még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. április 23. 13:38 | Link


így nézek ki

Tulajdonképpen szeretek itt dolgozni. Mármint, az estéket eltekintve egészen nyugis, kiviszem amit rendelnek, beszedem a pénzt, és ilyenek. Viszont most nem nappal van, és nem nyugis. Alig láthatóan körbepislogok, valami segítség-féléért nyüszögve. Megmosom a kezem, beletörlöm a kötényembe, elvégre ezért van, majd lecsapolom a már sokadik sört ugyan annak a vendégnek, aki láthatóan már nem szomjas. És még arra sem képes, hogy érte jöjjön. Már nem mintha célba érne, de legalább az első pár lépés után eldőlne, és meg lennék tőle szabadulva, de nem, ő ott ül, és még a vak is észrevenné, hogy nagyon elégedett magával. Sóhajtok egy aprót, erőt veszek magamon, és ismét megindulok az ominózus asztal felé. Leteszem a korsóját, elveszem a pénzt, és felőlem be is fejeztem, de úgy tűnik, ő nem így gondolja. Megfogja a csuklóm, és ugyan nem erősen, de húzni kezdi maga felé, amit én meg nem akarok, de hát őt meg az nem érdekli, hogy én mit akarok. Bár próbálom visszahúzni a kacsóm magamhoz, csak azt érem el, hogy erősebben kezd rángatni, mire megtántorodom, de hála istennek nem esek bele az ölébe. Röhögni kezd, én meg elfintorodom, már csak a belőle áradó alkoholszagtól is, arról pedig ne is beszéljük, hogy hogyan néz ki az a pár szál foga, amit valószínűleg a lottón nyert. Ha nem lenne olyan piszkosul szabad a másik keze, akkor valószínűleg lekevernék neki egy pofont, vagy minimum felborítanám a lábammal, de a szomorú igazság az, hogy szabad a másik keze, és nincs szükségem még egy lefogott végtagra. Sok szerencsét Lola, mentsd meg magad, ahogy tudod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palásthy H. Alexander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 28
Írta: 2017. április 23. 17:49 | Link

Tóth kisasszony

A szabadság érzése mindennél jobb. Ahogy beleszippant a levegőbe, kidülleszti férfias mellkasát, érzi a tudás és a Tanulmányi Osztály vonzását... Mennyei. Ennél jobbat nem is kívánhatna magának. Csak egy a bökkenő: azért vadőrködik, hogy ne kelljen tandíjat fizetnie. Na ez itt a nagy baj. Ki akarna vadőr lenni? Hát ő biztosan nem, de a kényszer nagy úr.
Ettől függetlenül, megünnepelendő új állását és jövendőbeli úriasságát úgy dönt, ellátogat Bogolyfalva helyi gladiátorképző és kedélykarbantartó központjába - alias a Csárdába. A pub még korai, a pipik nincsenek felkészülve Alexanderre, legalábbis ő ezt így látja. Tudjátok, most hallotok róla először és le kell szögeznem, hogy nem rossz srác. Sokat gondol magára, hiszen láthatóan elég jókötésű, van agya is, nem az izomzatába implantálta, szóval minden klappolna vele kapcsolatban. Csak szereti saját magát. Nevezhetnénk egészséges önbizalomnak, de több ez annál: mondhatni túlzott elégedettség a tökéletességével. Ha volna is hibája, ami persze nincs, az a szerénysége volna, egyem a lelkét.
Na de ne térjünk el a tárgytól, feltűnésmentesen toppan be a csárdába - Szexi farmer, bőrdzseki, alatta póló, semmi extra -, s már kérné is az első vajsörét, amit olyannyira megérdemel, csakhogy a kis leányzó, aki kiszolgálhatná éppen satuban van. No most mérlegelhet. Balhézzon már rögtön az első nap és igyon egy jót, vagy ne tegye, de szomjan marad. Tulajdonképpen ott van még a pub és átmehetne, csak hát... Igazi dzsentlemanus. Nincs mit tenni, ha egy hölgy bajba van jutva (csak szépen magyarul - a szerk.), akkor segíteni illendő.
Egyenest a legkevésbé sem szomjas, úriembernek egyáltalán nem nevezhető alakhoz lép és megfogja azt a kezét, amivel a lány kezét szorítja. Aztán a szorítás egyre erősebb, egészen addig, míg a pasas arca eltorzul és elereszti az ifjú hölgyet. - Bocs haver, de mások is rajonganak a kiszolgálásért. Ha még egyszer hozzáérsz, eltöröm a csuklód - halálos nyugalommal beszél és, bár a férfi felpattanna, hogy bemosson neki, ekkor ujjai még szorosabban marnak rá a gusztustalan csuklóra. Meggondolja magát. Jó döntés.
- No kisasszony, egy vajsört kérnék, legyen szíves - s már mutat is a pult felé, tessen csak menni. Eközben előhalássza szivarját, hogy rágyújtson. Az se érdekli, ha nem lehet. Ma jó napja van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. április 23. 18:32 | Link


Szinte érzem, hogy nekem most végem, mert bárhogy is nézzük, ha erőre megy a dolog, negyvenkilenc kerek kilóval ugyancsak semmit nem érek el. Itt a vég. Aztán jön még egy kéz, ami most nem engem fog meg, hanem a másikat, mire csak pislogok. Nem, nem merek felnézni, tekintve, hogy ki tudja mi vár rám odafent? Semmi jó, ha a megérzésemre hallgatok. Aztán a hangra már csak kilesek, és amint szabaddá válok, hátrálok is két lépést. Megdörzsölöm a megszorított csuklóm, felpillantva eresztek meg egy zavart mosolyt a megmentőmnek. Ja, érted, még én szégyellem magam, amiért ilyen részeg disznók nem bírnak magukkal.
- Köszönöm - az orrom alatt motyogom el a hősnek, aztán, hozzám képest hosszú léptekkel iszkolok vissza a pulthoz, hogy ismét lemoshassam a kezem. Rajtam csak ne hagyja a nyomát semmiféle mocskos állat. Fúj. Elkészítem a vajsörét, és ismét megtörölve kacsóim teszem fel neki a pultra.
- A ház ajándéka - megrázom fejem, még mielőtt itt elkezdene kutakodni a pénzéért. Ennyi még belefér, és amúgy is, kis túlzással az életem mentette meg, szóval bőven belefér.
- Lola vagyok - tulajdonképp sehol nem tiltja, hogy ismerkedjünk a vendégekkel, és amúgy is, csak tudja már, hogy kit szabadított itt fel. Reflexből a balom indítom el felé, majd gyorsan korrigálom magam, tekintve, hogy a legtöbb ember jobbkezes, ezért alap, hogy a jobbjukkal fognak kezet. Nekik.
- És még egyszer köszönöm - egy újabb, kisebb mosoly kíséretében fejezem ki a hálám, ismét. - Nem értem, hogy ha ennyire kiütik magukat, miért nem mennek egyszerűen haza? - összeszorítva ajkaim nézek el a szóban forgó úriember irányába, majd lemondóan megcsóválom fejem. Soha nem fogom én ezt megérteni, soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palásthy H. Alexander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 28
Írta: 2017. április 23. 18:51 | Link

Tóth kisasszony

Nem igazán az ő műfaja a macsóskodás - egyébként de, de pszt -, most mégis megteszi. A hazáért, a nőért, no meg egy szépen csapolt korsó vajsörért. A köszönetre nem is nagyon reagál, csak biccent. Tulajdonképpen az döbbenti meg, hogy rengeteg itt a vendég, mindenki látta a jelenetet, mégis ültek a helyükön és nézték. Hová tűnt a mai fiatalokból a lovagiasság? Félreértés ne essék, a maga harmincnégy évével nem számít öregnek, no de kérem, ha egy hölgyet inzultálnak, azért csak illik a segítségére sietni. Legalábbis jobb helyeken, ahol tanulnak illemet a suhancok, ott ez bevett szokás. De mint tudjuk, manapság inkább ők azok, akik igazi parasztként viselkednek a lányokkal, arról nem beszélve, hogy a gyengébb nem ezt hagyja is. Kifordul Alexender bele, ha erre gondol. Sok rosszat el lehet róla mondani, de az biztos, hogy egy nő a kezei között csak virágozni tud, mert vigyáz rá és gondoskodik róla. Merthogy ez a természetes. Gyökerek.
- Ez igazán kedves kegyedtől - már magához is húzza a vajsört, ám mielőtt bemutatkozhatna, a kishölgy megelőzi. Hát persze rögtön szebbnél szebb bókok jutnak hősünk eszébe, amikkel elhalmozhatná a kisasszonyt, végül azonban úgy dönt, nem fogja megcsillogtatni klisészótárát. Korai. - Alexander vagyok - a kezet elfogadja, noha nem megrázza, hanem finoman a szájához emeli, mintha kézcsókot adna. Nem modorosságból, hanem teljesen illedelmesen. Nem leheli össze, nem nyáladzik rá, csak maga felé húzza. Merthogy sokan nem tudják, de mikor kézcsókról beszélünk, az nem szó szerint csók. Ő pedig egészen úriemberesen intézi az ügyet. Mi tagadás, ebben is mennyein tökéletes. Kell nekünk, mint egy falat kenyér.
- Talán nincs hova hazamenniük - mert ez is elképzelhető. Sok ilyen kiöltözött, jó modorúnak képzelt pasast látott már az utcán járkálni éjnek évadján, vagy épp az édes otthon küszöbe előtt könyörögni a feleségének, hogy ugyan eressze már be éjszakára. A asszony meg hülye lett volna, végre egy éjszaka az iszákos férj nélkül, nemde? - Fiatalnak látszol, hogyhogy itt dolgozol? Nem túl biztonságos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. április 28. 17:17 | Link


- Ugyan, ez a minimum - elmosolyodva rázom meg fejem. Ennyi még tökéletesen belefér, sem Niko, sem pedig én nem fogunk beleroppanni egyetlen egy vajsörbe. A kézcsókra meglepetten emelem meg szemöldököm, egy kicsi, zavart mosoly jelenik meg arcomon. Nem, hogy őszinte legyek, nem szoktam hozzá az ilyesfajta bánásmódhoz, de nem mondom, hogy ellenemre lenne. Alexander. Ha jobban belegondolok, eddig nem ismertem valami sok Alexandert, pedig nem egy olyan ritka név.
- Talán ha ismerné a határait, lenne hova hazamennie - egy egészen aprót vonok vállaimon. Nem mintha elítélném az ide járókat, egyszerűen csak nem szeretem, mikor az ember nem ismeri a saját határait. Ha érzed, hogy nem bírsz el több alkoholt, akkor egyszerűen csak nem veszel több sört, és ennyi. Megmarad a jókedved, a pénzed, de még a büszkeséged is. Mert már nem azért, de egy szédelgő, magáról alig tudó tagnak ugyancsak kevés büszkesége lehet. - De nem az én dolgom - nos, a szóban forgó férfi sem családtagom, sem hozzátartozóm, de még csak azt sem mondhatom el róla, hogy ismerem. Lehet, hogy többször jár ide, sőt. valószínűleg, viszont nem vagyok köteles minden vendég arcát megjegyezni, és nem is hiszem, hogy képes lennék rá.
- Fiatal is vagyok - nagykorú vagyok ugyan, de ettől függetlenül igen, még fiatal. - Eddig még nem volt problémám velük - ismét megrázom fejem, mintegy megerősítéseként az elhangzottaknak. Valóban, a nagy átlag moderálni szokta magát, és nem is szoktam maradni késői műszakban. Diákmunkás vagyok, ez pedig azzal jár, hogy délutántól kora estig kell itt lennem, és nem is minden nap. Valamikor tanulnom is kell, nem?
- És te? Hol bujkáltál eddig? - mint mondtam, nem jegyzem meg az itt megforduló arcokat. Még az iskolában is vannak számomra teljesen ismeretlenek, akikkel összefutok a folyosón, vagy éppen a járőrözéseim közepette. Szóval lehet, hogy ide járt, vagy itt lakott, csak nem találkoztunk, vagy nem tett bennem olyan benyomást, hogy megjegyezzem. Ugyanakkor az is valószínű, hogy most van itt először, most költözött ide, vagy éppen csak átutazóban tekinti meg a falut. Bármi lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. május 1. 09:02 | Link


kinézet

A Mátra Máguscsárda egyik sarkában elhelyezett asztalánál ül, ujjaival a félig elfogyasztott vajsör mellett dobol az asztalon. Sápadt arcát ezúttal göndör haj keresztezi, lábait keresztbe vetve lóbálja maga előtt, igencsak feltűnő jelenség ezen a mai estén. Többen is bámulják már percek óta, érzi magán a törzsvendégek pillantását, de mintha ez őt egy cseppet sem zavarná. Túlságosan leköti a pult másik oldalán álló fiú a figyelmét, a fiú, aki állítólag a bátyja. Körmei finoman karcolják a faasztal lapját, ahogy előredől, szeretné még jobban látni a csárda tulajdonosát.
Tudta, hogy egyszer el fog jönni ez a nap és végre valahára megismerheti a fiút. Tudta, hogy van két féltestvére és egyszer majd mindkettejükkel találkozni fog, de most, mikor itt ül és őt nézi, hirtelen már nem akaródzik annyira odamenni hozzá. Talán kicsit csalódott, talán nem is erre számított tőle. Még csak nem is hasonlít rá! Kizárt, hogy ez a fiú a testvére legyen, még ha csak féltestvér is, egy csepp hasonlóság sincs bennük - legalábbis külsőre. Kenzie már lassan egy órája figyeli a fiút, a mozdulatait, az arcmimikáját, elképzeli mit mondhat és milyen élete lehet, hogy milyen számára vezetni ezt a csárdát, hogy egyáltalán tud-e róluk. Kenzie még csak abban sem biztos, hogy Nikolai tud anyjuk másik családjáról. Most pedig itt ül és a jótékony homályban őt bámulja kétségek között, belül persze megy a huzavona: lépjen le vagy menjen oda hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. május 1. 18:48 | Link

Húgom

Csak tegnap érkeztek haza Amerikából, ahol megejtették az esküvőt. Nem verték nagy dobra, Niko az eljegyzési szándékáról is csak Emmának szólt. Azonban most, hogy visszaállt a munkába és a gyűrű ott díszeleg az ujján, többen is rákérdeznek, hogy mi ez az újdonság. Nikolai pedig büszkén válaszolja, hogy feleségül vette élete nőjét. Még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént, szóval a kedve jó, boldog és vigyorog, ahogy azt akkor tette, mikor megismerte Annát.
Ezen a napon épp a pultban segíti ki a pincéreit, mert nagy a hajtás. Pörög, hisz volt ideje rápihenni a munkára a kivett szabadsága alatt, na meg lecsúszik neki is egy-két pohár sör, amitől jobban megy a meló.
Többször végignéz a vendégeken, nehogy kitörjön a verekedés, vagy akármi, és persze azért is, hogy lehetőleg ne legyen elégedetlenkedőjük. Ezalatt kiszúrja a lányt, aki leplezetlenül nézi már régóta, de nem törődik vele. Hozzászokott. Most pedig, hogy az ujján ott a gyűrű, szívében pedig csakis az eridonosa, a pillantását sem viszonozza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed