Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ajtók csukódnak, a helycsere végre megtörtént. Hunter széles vigyorral pillant az övét becsatoló Adrianre, majd felteszi kedvenc fekete napszemüvegét. Indulhat a menet...
- Kész vagy? - kérdezi, de a választ éppen csak megvárva folytatja. - Bal láb kuplung, jobb láb gázpedál, ahogy mutattam - mondja, és beleharap  a kesztyűtartóban talált mars csokoládéba. A sűrű karamella mennyei ízétől hangosan hümmögve dől hátra, úgy fordul vissza Mr Blackhez. Baljával egyesbe vált. - A váltóval most ne törődj, csak kezdd el lassan felengedni a kuplungot, és közben ugyanolyan lassan adj hozzá gázt. Finoman, mint a csajoddal.
Noha a sötét lencsék mögül figyeli a fiú lábait, egy percig sem aggódik. Bízik a Rellonos képességeiben, és egyébként sem történhet nagy baj. Maximum lefulladnak - dehát mindenki így kezdi.
- Lassan - ismétli nyugodtan, míg újabb falatot harap a csokiból. Közben futólag felnéz a visszapillantó tükörbe; a lezárt útszakasz kihalt, csendes. Csak az ő járgányukban szól a rádió halkan.
Hunter fütyülni kezd, feje követi a dallamot. Szereti a mugli zenét, a mugli kocsikat, a mugli életet. Milyen érdekes is a világ, az élet fintora... a legtöbb sárvérű és félvér egy egész emberöltőn át vágyódik, sóvárog az aranyvér után, amiért mindenét odaadná, számára meg nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Sokáig nézi, ahogy Szofi édesanyja elsétál a feléjük vissza-visszapillogó porontyokkal, és bár a szíve jóformán megszakad, természetes mosolyt erőltet az arcára, és csibészesen odakacsint kisfiának, akinek kipirult az arcocskája és sírásra görbül a pici szája. Lassan már egyévesek lesznek, ő még mindig túl korainak ítéli meg, hogy a nagymamájuk egy egész délutánra elrabolja őket. Persze, a józan esze tudja, hogy a szocializálódás első lépése az elválás ezen fajtája, ez a kezdeti, rövid távollét, Annamari pedig, Szofi édesanyja kenyérre kenhető mamájuk az ikreknek. Csak mégis, olyan keveset kapott még belőlük, és az idő olyan gyorsan telik. Távolba révedő tekintete megrezzen, hirtelen válik ismét eggyé a valósággal.
- Well... - alsó ajkát beharapva fordul Szofihoz, aztán cuppant egyet, és gondterhelt sóhajjal bólint. - Anyáék szerint jobban tenném, ha feleségül vennélek.
Aranyvérűeknél tudniillik, egyáltalán nem divat csak úgy tengni-lengni, mint ahogy Hunter egész életében tette. Főleg akkor nem, ahogyan ezt édesanyja többször el is ismételte, ha már gyerekek is vannak. A mestertanonc édesapja ráadásul a Wizengamot tagja, amit fia jelenlétében nem győz elégszer hangsúlyozni.
Hunter felemeli addig karfán pihenő kezét, és míg Szofit fürkészi, mutatóujja élét újra meg újra végighúzza szótlan ajkain.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Óriási és nagyon hangos veszekedés kerekedett a kérdésből, mikor Hunter múlt héten otthon járt, de ezt feleslegesnek érzi kimondani. Nem szeretné sem idegesíteni, sem elszomorítani a mellette ülő gyönyörű nőt, aki nem érdemli meg, hogy a szülei bábuként kezeljék, vele egyetemben. Helyettük nem dönthetnek, akkor sem, ha azt gondolják, joguk van hozzá.
- Eljöttem - von vállat, de szája szegletében egy ismerős, cinkos mosoly villan. Nem érdekli, hogy a szülei mit várnak tőle. Ez már gyerekkorában is így volt, és biztosan ezután is így lesz. Elég csalódást okozott már, egy még éppen belefér. - Azt se tudom, hogy egyáltalán valaha megakarom-e ezt lépni. És most egyébként is nagyon jó. Veletek.
Elmosolyodva pillant a szőke fürtök keretezte arcra. Ritkán beszél érzéseiről, vagy mond ki különben fontos dolgokat, de most nem esik nehezére. A szavak tisztán, kendőzetlenül jönnek. Ahogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Legalábbis most biztosan nem változna semmi. Hogy később, évek múlva, ha majd egy nap arra ébrednek, hogy még mindig együtt vannak, még mindig boldogok, a gyerekeik pedig normális családban nőnek fel, és ha valamelyikük kilépne az ajtón, akkor betölthetetlen űrt hagyna maga után... akkor érdemesnek fogja tartani, hogy ellátogasson egy ékszerészhez.
- Most hétvégén - feleli halkan, majd a poharáért nyúl, és kiissza belőle a maradék üdítőt. - Ezrát előléptették, tudod, és hazaugrottam gratulálni neki. Együtt ebédeltünk. Jó volt, csak nem kellett volna utána hazamennem.
Felnevet, megingatja a fejét. Ez ilyen; mindig van valami, amin az édesanyjának szükségszerűen aggodalmaskodnia kell. Most épp az unokái mentális fejlődése az, meg hogy vajon mit szólnak a Wizengamot tagjai ahhoz a vérlázító érdektelenséghez, amit Hunter mutat.
- Furcsa, hogy nincsenek itt - pillant el az étterem ajtaja felé, majd tekintetét visszavezeti Szofihoz. - Mintha nélkülük már nem lennénk kerek egész.
Nem találja a helyét, a gondolatai a kicsik körül járnak, és annak ellenére, hogy imádja Szofi anyukáját, és az életét is rábízná, görcs van a gyomrában. Mi lesz, ha...?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Nem húzza az időt, bólint.
- Anyáék előtt nem szólt semmit - feleli halkan, míg a szőke tekintetét keresi. Ujjaival a szék karfáján dobol, hangjába keserűség ivódik. Ahogy általában, úgy most sem kezd olyan családi dolgokról beszélni, amik bántják, Szofi mégis sejtheti, hogy Ezra a szüleik iránt érzett tiszteletből most is inkább a hallgatást választotta. Egyébként is csak a legritkább esetben mond ellent nekik, ez pedig még csak nem is az ő ügye. - Később persze utánam jött, és azt mondta, hogy ne tegyek semmi olyat, amit megbánnék, csak azért, mert kötnek a hagyományok.
Azt viszont, hogy bátyja a szüleiknek mit mondott velük kapcsolatban, nem tudja. Őszintén, nem hiszi, hogy kiállt volna mellettük. Testvére türelmes és meggondolt férfi, aki tudja, hogy jobb a békesség.
A váratlan hírre Hunter tekintete nyomban rászegeződik a mellette ülő nőre. Akaratlanul is kihúzza magát, ujjai ráfognak a szék karfájára.
- Igen? - kérdezi megdermedő vonásokkal, egyszerre egész lényéből érződni kezd, hogy azonnal várja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

A hosszúra nyúló csendben hol az asztalukon várakozó ételmaradékos tányérokat, hol egy közeli vendéget néz. Nem lát, csak néz. Azután a szőkéhez fordul, és miután nyel egy nagyot, tekintetét az övére emeli.
- Megoldjuk - válaszolja komoly hangon, egyelőre mosolytalan arccal, aprókat bólogatva. - Tudom, hogy mit jelent neked a balett.
Szavaira végül elmosolyodik, majd jobbjával átnyúl Szofihoz, hogy ujjaival betakarja törékeny kézfejét.
- Megérdemled - fűzi hozzá, pillantását mélyen a kékekbe fúrva. - És ha azt mondod visszautasíthatatlan, hát én elhiszem neked.
Gondolt már arra, mi lesz, ha Szofi megpedzegeti ezt a témát, de míg gondolatban mindig elutasította ezt a lehetőséget, most, valójában is megélve a pillanatot, nem látja okát vitatkozni rajta.
- Anyukád odaköltözhetne - veti fel, kérdő tekintettel fürkészve a szőkét. - Én meg visszamennék a Levitába.
Mert bármennyire is kedveli Annamarit, ő egy percig sem fog együtt élni az anyósával. Nem, az kizárt.