Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ablakon beeső fénysugarak bántották a szőkeség szemeit. Fáradtan emelte eléjük a karját és élesen hasított a tudatába, hogy ez bizony egy nagyon rossz döntés volt. Talán a tegnapi este folyamán valamivel többet ivott, mint az feltétlenül szükséges lett volna, de erről ő igazán nem tehetett. Hajna ötlete volt az egész, hiszen tegnap este gyakorlatilag karon ragadta és közölte, hogy akkor most ők ketten elmennek Vincéhez és inni fognak.
Apropó Vince.
Szofi óvatosan fordult meg, ahogy megérezte a takaró simítását a bőrén, ami nyilvánvalóan nem kelt önálló életre, hogy jófejségből betakargassa és óvatosan lesett ki a kezei mögül. Valahol a lelke mélyén pontosan tudta, hogy a dolgoknak nem ez lenne a hivatalos menete, de újra meg újra beleesett ebbe a hibába. Mármint, hogy részegen elhagyja valahová a belé nevelt úrinőt.
Halvány mosollyal furakodott közelebb a férfihez és visszacsukta a szemeit, mert az erős fénytől újult erővel robbant be a tudatába a fájdalom. Vince egészen más volt, mint az eddigi férfiak, akik csak úgy jöttek-mentek az életében és általában pontosan tisztában voltak vele, hogy ők a szépfiúk, akik bárkit, bármikor megkaphatnak. Az orosz lánynak kifejezetten imponáló volt, hogy ezúttal nem próbálnak úgy tenni, mintha ő egy félreállítható báb lenne.
- Szia –lesett ki a szempillái alól egy halvány mosollyal. - Jól aludtál?
A szőkeség lassan, cicásan nyújtózkodott egyet és feltámaszkodott a karjára, hogy jobb rálátást nyerjen Vincére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány majdnem felnevetett a fiú pillanatnyi zavara láttán, de igyekezett mindezt egy mosolyba fojtani. Úgy tetszett, kettejük közül ő kezeli sokkal könnyebben ezt a helyzetet. Az évek meg a tapasztalat…
Feltámaszkodott a karjára, amíg Vince a megfelelő szavakat kereste és elgondolkozva futtatta végig rajta a tekintetét. Határozottan nem így képzelte el az estét, bár számíthatott volna erre a végkifejletre, amikor a barátnője bekopogtatott hozzá tegnap este.
- Egy kávé jól esne –ismerte be végül egy halvány mosollyal, hátha így némileg kisegítheti Vincét, aki éppenséggel nem tartózkodott a helyzet magaslatán.
Szofi életben az elmúlt két évben –bár nem volt büszke rá– a férfiak úgy jöttek és mentek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem lepte meg, hogy a kastélyban különböző pletykák keringenek róla, hiszen a vőlegényét ő maga hagyta ott az oltárnál, méghozzá egy másik férfi miatt.
Ez, itt és most teljesen más volt.
Vince egyáltalán nem hasonlított azokra, akikkel eddig dolga akadt és valamiért ez a tudat megnyugtatta. Elgondolkozva figyelte egy pillanatig a férfit, mérlegelte, hogy kimondja-e, ami a fejében jár, de végül ismét győzött a kíváncsi-Szofi.
- Zavarban vagy mellettem?
Őszinte meglepettség csengett ki a hangjából, ahogy feltette a kérdést. Nem volt hozzászokva, hogy feszengjenek a jelenlétében, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy Vincét összezavarja a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amíg Vince a kávéval bíbelődött Szofi ülő helyzetbe varázsolta magát és kisebb kutatás után megtalálta az elhagyott ruhadarabjait is.  Valószínűleg a tegnapi estének egyáltalán nem így kellett volna alakulnia, de ez mostmár részletkérdés. Ami történt, megtörtént.
Magára kapta a felsőjét és hátradobta szőke hullámait, miközben felmérte a szobát. Vince nem az ő típusa volt és ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a két lány megjelent a küszöbön. Szofi nem volt elég jó ember hozzá és ezzel teljes mértékben tisztában volt. Sok hibát elkövetett élete során és, ha a fiú csak a felével is tisztában lenne, most vélhetőleg nem lenne itt.
- Köszönöm, életet mentesz! –Nevetve vette el a kávét, és amíg a másik a válasszal bajlódott ő ivott egy kortyot.
Igen, szokott tükörbe nézni, de ez csak a felszín. Jó géneket örökölt és bár már gyógyultnak nyilvánították, tény, hogy soha az életében nem lesz az a Szofi, aki a balett és az ebből fakadó problémák előtt volt. Vagy aki az eljegyzés, az esküvő és a menyasszonyszöktetés előtt, ha már itt tartunk. Maga volt a két lábon járó katasztrófa, még ha igen szépen el is rejtette ezt a világ elöl.
Halvány görbületet engedélyezett magának és egy aprót rázott a fején.
- Van egy olyan érzésem, hogy túlértékelsz –szerette volna kikerülni ezt a témát, ezért a legkézenfekvőbb módon próbált témát váltani. - Mire emlékszel az estéből?
A szöszke memóriája cseppet hézagos volt és úgy gondolta jobb lenne helyre tenni, mielőtt még jobban belebonyolódnak. Szembe fordult Vincével és úgy szorongatta a bögrét, mintha legalábbis tényleg az élete múlna rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány nem akarta kikérni magának, hogy ő bizony teljesen tisztában van a saját értékével, mert ebben a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is lekötötték a gondolatait. Például az, hogy megpróbáljon életben maradni a kávé segítségével és úgy tegyen, mintha nem érezné magát annyira ramatyul, amennyire kinéz.
Elgondolkozva hallgatta a fiú rövid beszámolóját és azoknál a részeknél, amire ő maga is emlékezett bólogatott. Az határozottan nem tartozott ide, ami a csacsogására vonatkozott. Összevonta a szemöldökét és a pillantását a takaróra szegezte, amit most a baljával gyűrögetett. Nyilvánvaló volt, miről is beszélt össze-vissza, ennek ellenére most mindketten itt voltak. Ez több, mint meglepő.
- Nagyjából én is erre emlékszem –erősítette meg Vincét. - Meg, hogy Hajna nem volt odáig, amiért mind a ketten egy cseppet ignoráltuk.
Az emlék hatására egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és ismét Vince tekintetét kezdte kutatni. Nem húzódott el az érintése elől, sőt tulajdonképpen még egy egészen kicsivel közelebb is hajolt hozzá és keze a másik kezére simult , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, amit ők ketten most éppen átélnek. Bárkit kérdeztek volna meg az ismeretségi körükből, határozottan ellenezték volna ezt a kapcsolatot.
- Megbántad?
Egyértelmű volt, hogy mire vonatkozik a kérdés, ezért a szőke nem is tervezte bővebben kifejteni. Ő nem bánta meg, egyetlen pillanatot sem bánt meg, de talán nem volt a leghelyesebb azonnal letámadni Vincét a kérdéssel és valószínűleg a lány arcára ki is ülhetett a bizonytalanság és a zavar egy röpke pillanatra, de olyan gyorsan elillant, mintha soha ott sem lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szofi fején átfutott a gondolat, hogy esetleg neki is meg kellene próbálnia kiengesztelni a barátnőjét, mert hát mégiscsak ő hozta el tegnap este és igazán csúnya húzás volt a részéről, hogy csak úgy szó nélkül magára hagyta, de aztán elvetette az ötletet. Szíves örömest dobta Vincét az oroszlánok közé… na, nem mintha olyan könnyen menne neki, de tény, hogy inkább fedezékből nézné végig Hajna kiengesztelését.
- Csak nyugodtan, majd a nevemben is kérj bocsánatot, mert én egyelőre nem merem megközelíteni.
Felnevetett és ivott még egy kortyot a kávéjából, mielőtt a férfi kivette volna a kezéből. A szöszke tartott tőle, hogy esetleg Vince már megbánta, hogy tegnap este felhozta ide magával és hibaként tartja számon –persze, akkor most éppen ilyen halál nyugodtan csücsültek volna itt. Szofi és a logikus gondolkodás két teljesen külön dolog volt az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Csakhogy a legtöbb hímnemű egyed az életében olyan könnyen jött és ment, hogy a lánynak ideje sem maradt mérlegelni, vajon bánják-e a vele töltött időt.
Talán most először merült fel benne a gondolat és ez megrémítette, mert azt jelentette, hogy számított neki mindaz, ami este történt. Márpedig Bojarski óta nemigen számított neki senki sem… annak meg láthattuk, milyen Pazar vége lett.
- Nem ilyen vagyok, amikor viccelek –súgta, miközben valamivel még közelebb hajolt a férfihez.
Tudta, mire készül Vince és esze ágában sem volt elhúzódni. Viszonozta a csókot, ajkai puhán találták meg a fiúét és keze önkéntelenül is Vince nyaka köré fonódott, hogy még közelebb vonhassa magához, szinte teljesen hozzásimuljon. Ebben a pillanatban nem számított a külvilág, a rengeteg csalódás, sem pedig a szűnni nem akaró fejfájás. Új fejezetet nyitott. Itt és most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány karjai egy pillanatra megfeszültek Vince nyaka körül, miközben az puhán hátra döntötte a párnákra. Szofi belemosolygott a csókba, amikor tudatosult benne, hogy a fiú mennyire óvatos, mintha legalábbis üvegből lenne és bármelyik pillanatban szilánkjaira hullhatna az érintése alatt.
A tegnap éjjel hézagos emlékei most hirtelen élettel teltek meg és a szőke pontosan tudja, mit is akar és hová tart ez az egész kettejük között. Egy röpke pillanatig ő maga is elhitte, hogy nincsen semmi meglepő, vagy éppen furcsa ebben a semmiből jött vonzalomban és nagy egymásra találásban.
Egy sóhaj szakad fel az ajkai közül, keze végigvándorolt Vince mellkasán és a derekán állapodott meg.
A kérdés egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba és ő fészkelődni kezdett a férfi alatt. Nem volt benne biztos, hogy erről bővebben szeretne beszélni, mert bár éjszaka nyilván elég sok információt elkotyogott, ez nem az a téma volt, amit itt és most kellett volna megvitatniuk. Kibújt Vince érintése alól és valahová az ajtó irányába pislogott, mikor megszólalt.
- Igen -felelte rezignáltan és tudatosan került mindenféle kontaktust. - Gyakorlatilag az esküvő előtt egy órával léptem le a tanúmmal.
Bár nem volt büszke rá, értelmetlen lett volna letagadnia. Abban az időben szinte mindenki erről beszélt, a kastélyban különböző elméletek és pletykák keringtek arról, hogy Szofi mégis miért döntött úgy, ahogyan. Ő lett az első számú közellenség, bár a szemébe soha senki sem tette fel a kérdést; az arcokon egyértelműen ott ült a vélemény.
Most nem tudott Vince szemébe nézni, nem akarta látni, ahogyan neki is ugyanaz játszódik le a fejében, ami mindenki másnak. Szofi szentül hitte, hogy ő nem rossz ember, de mostanában egyre inkább kételkedni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezerszer átrágták már ezt a témát –reggel, pelenkázás közben; délután, amikor a lány végre valahára elaltatta a kicsiket és éppen teljes lelki nyugalommal döntötte magába az életet jelentő koffeint; és este, amikor Natasha éppen baromi nyűgösen könyörgött az anyjáért, miközben Szofi könyékig a picike fürdőkádban bíbelődött Chrisszel. Mintha az ikrek mellé nyert volna magának még egy gyermeket, aki hasonlóan hisztis, de lényegesen többet eszik.
A szőkeség megállt és egy mély sóhajjal vette tudomásul, hogy már megint témánál vannak. Megigazította a karján Christ ahogy visszafordult és egy igazán lesújtó pillantással jutalmazta gyermekei apját.
- De igen, bemegyünk –közölte a kegyetlen tényeket rezignáltan. - Ezerszer átbeszéltük már, szedd össze magad és légy férfi, Bailey!
Mintha legalábbis az ő fülét igyekeztek volna kifúratni. Őszintén, a szőkeségnek a leghalványabb emlékképe sem volt erről a minden bizonnyal életveszélyes és kártékony műveletről, amitől a –már nem annyira– friss apuka rettegett.
Hunter egyik pillanatról a másikra vált mintaapával, aki úgy védelmezte az egyetlen picike lányát, mintha legalábbis az orosz maga lenne az Ördög, aki megkísérti egy csinos aranyfülbevalóval. A rellonosnak el kellett ismernie, hogy valahol a lelke mélyén rettentően imponálónak találta a helyzetet, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy a kezdeti nehézségek –nevezzük csak így– ellenére a levitásból mintaapuka lesz.
A kérdésekre csak egy szemforgatással reagált és fél kézzel elkapta Chris cumiját, ami majdnem a betonon kötött ki, míg ők olyan életbevágó témáról fecsegtek, mint a fülbevaló.
- Nincsen szükségem a beleegyezésedre és nem fogják mellé szúrni. Értenek hozzá –közelebb lépett élete két kincséhez és miután Chris nyűgös követelésének engedve átadta a cumit belekarolt a levitásba. - Nem fog neki fájni, megígérem! És, ha ügyesek lesztek, utána elviszlek ebédelni, rendben?
Ez utóbbi kijelentésével hihetetlen Hunter-ismeretről tett tanúbizonyságot. Ismerte már a férfit és sejtette, hogy ha egy cseppet sikerül más irányba kormányoznia a gondolatait, akkor nem eresztenek itt gyökeret az üzlet előtt, miközben arról folytatnak mélyreható eszmecserét, hogy vajon követelt-e már életeket egy egyszerű fülbevaló belövés.
- Kiválaszthatod te, ha szeretnéd –fűzte még hozzá nagykegyesen és az ajtóért nyúlt, hogy kinyithassa és ne kínáljon további menekülési alternatívákat a férfinek.
Mikor lett ő, Szofi, három gyermek édesanyja? Kettővel is bőven elég volt és bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb előnyei közé tartozott azon tehetsége, hogy férfiasan segített nekik berendezkedni a lakásban, néha úgy érezte, sokkal több energiáját felemészti, mint az ikrek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő hirtelen értelmezni sem tudta mindazt, amit hallott. A házasság, mint olyan szinte már szóba sem jött otthont, tekintetbe véve, milyen csúfos véget ért a legutóbbi próbálkozása. Tekintetét továbbra is valahová a férfi háta mögé a falra szegezte. Most az ikrek voltak az elsők, Chris és Natasha minden idejét és enegiáját felemésztették, ez lehetett az oka, hogy még csak meg sem fordult a gondolat a fejében, pedig logikus nem igaz? Minden valamire való aranyvérű család elvárná, ahogyan igazából az övének is el kellene. Hunter családja nem olyan, mint az övé. Ők kész tények elé állították a fiukat és ez rettenetesen zavarta Szofit.
Lassan vezette vissza a tekintetét és élesen beszívta a levegőt, mielőtt megszólalt volna.
- Mit feleltél?
Náluk minden másképpen működött, elvégre az orosz lány apja hírhedt bűnöző, az anyja pedig azóta nem erőlteti a témát, hogy a szőkeség megszökött a saját esküvőjéről -aranyvér ide, vagy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aprót bólintott a válasz hallatán. Szofi úgy gondolta, hogy ő is hasonlóan reagált volna, ha a szülei megemlítik neki a házasságot. Valahol hihetetlenül szerencsésnek érezte magát ebben a pillanatban, amiért az apja relatíve messze tartózkodik.
- Tudod, hogy én nem vagyok oda az ötletért -végre felvette a szemkontaktust Hunterrel. - Ami Nikoval történt, az elég volt. Egy papír semmit sem ér és semmi sem fog megváltozni tőle.
Ebben teljesen biztos volt. Ők ketten most remek párost alkottak így, ebben a formában. Szofi szinte biztos volt benne, ha esküvőre kerülne a sor, ő elbizonytalanodna és távolságtartóvá válna, az pedig mindent tönkre tenne.
- Mikor történt ez?
A lány próbált a fejében számolgatni; az utóbbi időben kifejezetten sokat voltak együtt és ő egészen a mai ebédig észre sem vette, hogy valami nincsen rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szofiban felmerült a kérdés, hogy Hunter vajon miért nem hozta fel hamarabb a témát és, ha ő most nem kérdez rá, akkor vajon meddig halogatta volna? Talán semmi jelentősége nem volt, elvégre pontosan ugyanazt akarták mindketten, őt mégis zavarta a dolog. Átfutott az agyán, hogy talán a levitás nem bízik meg benne, de elhessegette a gondolatot.
Halványan elmosolyodott.
- Ezra is hallotta?
Nem volt tulajdonképpen lényeges, de Szofit érdekelte volna, mit szólt a férfi testvére ehhez az egészhez. Úgy gondolta, ők ketten különösen jóban lettek, mióta a kicsik megszülettek.
Szofi felsóhajtott és az ajtó irányába pillantott, ahol nem olyan régen távoztak. A napjai nagy részét velük töltötte, de ez hamarosan meg fog változni és talán itt volt az ideje, hogy ő is kiterítse a kártyáit.
- Egy család vagyunk, papír nélkül is -fordult vissza a férfi felé. - Mondanom kell valamit -beharapta az ajkát, de nem szakította meg a szemkontaktust. - Megkerestek az egyik színházból és munkát ajánlottak.
A nő tartott a reakciótól, mert ez azt jelentette, hogy a kicsik mellé keresni kell valamit és látta a gyermekei apján, hogy már attól sem boldog, ha az édesanyjára bízzák őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bár nem várta, hogy a szüleivel szembe menjen, Szofi azért eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, amiért Ezra legalább az öccse felé kifejezte a véleményét. Ebben a helyzetben egyiküknek sem volt éppen könnyű és a nő jelenleg úgy érezte, hogy viszonylag hosszú ideig nem szeretne összefutni Hunter szüleivel.
- Azt hiszem, igaza van. Mint mindig.
Ezra sokkal meggondoltabb volt, mint ők ketten együtt véve. Egyetlen egy alkalommal előfordult, hogy Szofi egyedül volt otthon a kicsikkel és pánikba esett, ezért Ezrát hívta. Ezt persze utána nem mondta el sem a levitásnak, sem az édesanyjának. A lényeg, hogy képes volt feltétel nélkül bízni a férfiben.
- Nagyon jó ajánlat... mondhatni visszautasíthatatlan -zavarában felnevetett és az ujjaival kezdett babrálni. - Valójában, egy hónap múlva kellene elkezdenem a próbákat.
A szőkeség maga sem tudta egészen pontosan, hogy jó ölet-e most elkezdeni dolgozni, amikor a kicsik még az első évüket sem töltötték be, de tudta, hogy ennél jobb ajánlatot valószínűleg nem fog kapni többé.
- Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hunter érintése egy pillanatra melegséggel töltötte el, de ez gyorsan elillant. Fogalma sem volt róla, hogyan jutnak majd egyről a kettőre és ebben a pillanatban rettenetesen félt a jövőtől. Túl sok dolog forgott most kockán, túl könnyű lett volna innen elbukni. Hálás volt, amiért a férfi nem utasította el azonnal a felvetését, de valahol a lelke mélyén pontosan ezt szerette volna. Az egyik pillanatban még indokokat gyűjtött, hogy belevágjon, a másikban pedig azon rugózott, miért kellene elutasítani. Mert hiába maradna Pesten, a próbák rengeteg idejét felemésztenék. De nem fognak rá még éveket várni, amíg a kicsik óvodába kerülnek.
- Még ne döntsük ezt el, jó? -Megfordította a kezét és ujjaival Hunterbe kapaszkodott, mintha az élete múlna a férfin. Tekintete az övét kutatta és Szofi kékségeiben jól láthatóan ott ült a kétely. - Van még időnk.
Nem akart különválni tőlük, nem akarta, hogy a gyermekeik csak néha-néha lássák az apjukat és az anyjukat. Kellett lennie ennél jobb megoldásnak is.
Szofi jelzett a pincérnek, majd cinkos mosollyal visszafordult gyermekei apja felé.
- Mehetünk? Csak a miénk a délután.

//Köszönöm //