Azt gondolná az ember, hogy egy olyan kölyök, aki majdhogynem kvibli legalább a mugli " varázslatokat " ismeri. A telefon és társai, amit gyakran lát társai kezében, sőt pár éve neki is nyomtak eget a kezébe izgalmas de nem nagy dolog, azonban ezen kívül nem sok mugli tárgy adaptálódott a világába. Az aranyvérűek átka, hogy semmit se tudnak arról a fajról, akivel megosztják a világot. Ebben szenved Rómeó is, legalábbis eddig így volt. Most azonban a vonat olyan síneken robog előre gőzerővel, - meg egy kis árammal - amelyek mugli városokba vezetnek be. Ajkába harapva bámul ki az ablakon. A kupéban egyedül van, csak a kajával teletömött táskája pihen mellette, így Gellért érkezésekor bőven van hely oda telepedni ahova csak akar. Teljesen mindegy melyik zugba fészkeli be magát, Rómeó azonnal mellette terem és míg meg nem áll a gőzös, addig nem hagyja abba a kérdezősködést ami leginkább a fülhallgató témáját súrolja többé vagy kevésbé.
A várost már látott, boltot belülről nem. Így duplán kapja el az izgatottság amikor megérkeznek. Tátja a száját is rendesen, már a kirakat is mókás, madarak, furcsa, fekete varázspálcák fehér süveggel és néhány kitömött galamb. Kell egy kis idő, még követi Gellértet befelé, annyira beleveszik a kinti üveg bámulásába, de ahogy belém, máris tudja, hogy okos döntés volt túljutni a kirakaton.
Odabenn egészen lenyűgöző a hangulat. Nem mondaná, hogy olyan, mintha hazatért volna. Úgy tűnik a mugliknak kicsit más az elképzelésük a varázslatról.
- Mik ezek a kalapok? - bökdös meg egyet ami elérhető magasságban van. Kemény, plüss anyagától a hideg is kirázza.
- Húszat? Az nem semmi! - elismerően bólint odalépve Gellérthez, hogy meglesse azokat a híres Rodolfoi trükköket.
- Azt írja, hogy el tudsz tüntetni egy kis labdát, meg van benne valami doboz, nézd már, és jár hozzá pálca is - mutat a dobozon a pálcára - de miért ilyenek a mugli pálcák? A kirakatba is pont ugyanilyen volt - ráncolja a homlokát odébb állva, hogy a polcról máris felvegyen egy műanyagba csomagolt akármit. Megrázza, de semmit nem csinál. Úgyhogy megint megrázza.
A várost már látott, boltot belülről nem. Így duplán kapja el az izgatottság amikor megérkeznek. Tátja a száját is rendesen, már a kirakat is mókás, madarak, furcsa, fekete varázspálcák fehér süveggel és néhány kitömött galamb. Kell egy kis idő, még követi Gellértet befelé, annyira beleveszik a kinti üveg bámulásába, de ahogy belém, máris tudja, hogy okos döntés volt túljutni a kirakaton.
Odabenn egészen lenyűgöző a hangulat. Nem mondaná, hogy olyan, mintha hazatért volna. Úgy tűnik a mugliknak kicsit más az elképzelésük a varázslatról.
- Mik ezek a kalapok? - bökdös meg egyet ami elérhető magasságban van. Kemény, plüss anyagától a hideg is kirázza.
- Húszat? Az nem semmi! - elismerően bólint odalépve Gellérthez, hogy meglesse azokat a híres Rodolfoi trükköket.
- Azt írja, hogy el tudsz tüntetni egy kis labdát, meg van benne valami doboz, nézd már, és jár hozzá pálca is - mutat a dobozon a pálcára - de miért ilyenek a mugli pálcák? A kirakatba is pont ugyanilyen volt - ráncolja a homlokát odébb állva, hogy a polcról máris felvegyen egy műanyagba csomagolt akármit. Megrázza, de semmit nem csinál. Úgyhogy megint megrázza.