Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Na jó, muszáj volt most már megpattannom kicsit. Nem mintha rab lennék, vagy akármi, csak mintha tilosban járnék, pedig aztán micsoda képtelenség már! Hát ott járok, ahol tetszik!
Most például épp a szalamantoni utcákon bóklászom, ismerkedem a hellyel és a helyiekkel, és megpróbálok közben nem elveszni. Mert megígértem. Pedig amúgy izgi lenne, végre történne valami!
Valahogy egyébként bájos, hogy mennyire kis semmilyen ez a település Miamihoz képest. Az persze nem egy rejtett kis városka a varázslótársadalom számára, hanem egy mugli paradicsom, hatalmas, égig érő házakkal és olyan tengerparttal, hogy nem látni a végeit. Itt is van "tenger", a magyar tenger, de kuncognom kell. Hát hagyjuk már! De azért tök cuki.
A partot közelítve ki is nézek egy édes kis leülős helyet. Persze kényelmetlennek tűnő, egyszerű, dísztelen fapadok és asztalok csupán, amiket bódék vesznek körül, ahol mindenféle olajos mifenét, halat, palacsintát sütnek, de van napernyő és ami még ennél is fontosabb, fagyi is!
Kissé durcásan, de beállok a sorba, és ki is várom, míg én jövök, mert hát nem akarok én feltűnősködni, de mikor végre kézbe kapom a cukorszórásos édességemet, kénytelen vagyok felháborodni, mert nem nagyon akarnak dolgomra ereszteni.
- Hogy érti azt, hogy fizessek!? - nézek rá elképedve, az angolomat elővéve, miután némi érthetetlen mondat után az eladó is azzal próbálkozik. - Nem hordok magamnál pénzt, ne vicceljen már. - Még nevetnem is kell. Hát nem abszurd?
De ő csak köti a crupot a karóhoz, úgyhogy kénytelen vagyok a napszemcsimet is lejjebb tolnom az orromon, hátha szúrós tekintetem betalál.
- El lesz intézve, apám mindig mindenkit kifizet, mi akkor a gond? - Komolyan nem értem, mi történik, és a mögöttem morgolódókat se, bár azokat csak a nyelv miatt, amit nem beszélnek, ők meg egyre felháborodottabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem ellenkezek ugyan, de azért úgy csinálok, mintha az enyém lenne az utca, ahová épp érkezünk. Lenyelem a rosszullétemet, sőt, szerintem sikerrel őrzöm meg az arcszínem is, bár biztos segít a smink is elfedni, ha netán elfehérednék a felkavarodó gyomrom miatt, amit az utazás okozott.
- Ühm - mondom, egyelőre csak óvatosan bólintva egyet, aztán mikor érzem, hogy semmi sem fog már feljönni, megpördülök a sarkamon, és egész elvarázsolva folytatom: - Szóval vásárluuuuunk!
Le sem tagadhatnám, hogy ez a kedvenc hobbim, Papa pénzét költeni mindenféle csinire. Zoya kicsit másként tekint rá persze, azt hiszem, de most majd megmutatom meglátja, hogy ennél nincs is jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Már épp azon vagyok, hogy elkezdek Zoya után kiabálni, mikor felbukkan mellettem egy tök helyes srác, és valamit magyaráz az egyre türelmetlenebb embernek és egy fecnit nyújt át. Igaz, hogy nem sűrűn látok pénzt, de az biztosan nem az!
- Hogy? Az valami fenyegető üzi, vagy mi? - kérdezem tőle, és meglepettségemben még erősebben kijön az akcentusom.
Úgy látszik, errefelé is vannak befolyásos emberek, biztos az ő papája is valami fontos ember, vagy csak olyan, akitől mindenki fél. Az enyémre mindkettő igaz, azért se értem, hogy gondolta egy egyszerű fagyi árus, hogy nem jó neki utálag fizetni.
Átveszem a fagyim, és angyali mosollyal "tánkjúzok", majd pillantásom a fiúra szegezem, és félrebillent fejjel pislantok párat.
- Eddig is nyugiban voltam - jelentem ki, majd hajamat meglibbentve elsétálok, hogy letelepedjek az egyik padra.
Belemártom az édességbe a kis műanyag kanalat, majd kissé kidugott nyelvemre kenek egy keveset. Még pattogó cukor is van benne, hmmmm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nekem az "ingyen" és a "méregdrága" tulajdonképp egy és ugyanaz. Persze tudom, hogy van, ami értéktelen és van, ami meg olyan, hogy a többség álmodni se mer róla, de valójában, ténylegesen nem tudom interpretálni a jelentését ezeknek. Megszoktam, hogy megkapom, amit akarok, az meg, hogy ez a srác ezt egy papírfecnihez köti, ugyanolyan értelmezhetetlen, mint a nyelv, amin a fagyiárus bosszakodik, míg elsétálok.
Nincs ellenemre, hogy csatlakozik hozzám, szerintem világosan a tudtára adtam az előbb, úgyhogy fagyim felett sűrűn pislogva figyelem, ahogy közeledik, majd letelepszik mellém.
- Oroszországba - felelem. - Mid van? Sima csoki?
Jobban foglalkoztat, mit nyal épp, mint az, hogy honnét jött, kezdjük az aktualitásokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Simán belehajolok a személyes terébe, hiszen nem elég érdeklődni, meg is kell nézzem közelebbről, milye van. Mármint, milyen fagyi.
- Szólj, ha meggyhez értél, az is érdekel - mondom, mielőtt ajkaimat a hideg édességhez érintem, hogy "csippentsek" velük belőle.
Egy-két kekszdarabka is a nyelvemre kerül, boldog kis mosollyal arcomon majszolom őket el.
- Fincsi. - Nem egyértelmű, hogy az övét méltatom, vagy az enyémet jellemzem, mindenesetre nyújtom felé kanalastul. Nem vagyok én se irigy, de azért remélem nem lesz mohó, mert tudok én csúnyán is nézni, csak nem áll jól.
Lepillantok a kezére, majd fejemet elfordítva nagy kegyesen odatartom az enyémet is, hogy megfoghassa.
- Vanya Igorevna Dragomirova - mondom büszkén, és figyelem, vajon felismeri a nevem. Illene, de hát Amerikában is ért meglepetés etéren. - Majd abba a baglyos suliba fogok járni az új tanévtől. Nővérkém közbenjárásának hála. Eddig az Ilvermorny-ba jártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Meglepetten nézek rá vissza, de aztán megértően elmosolyodok. Szegény kis alsó osztálybeli. Nem tudhatja.
- Nálunk kezet csókolni szokás - mondom, de közben visszahúzom a praclim, mert jelen esetben annyira nem tetszene, ha fagyitól ragadna. - Bár nem mind rajongunk érte a családban.
És ha már a család, bemutatkozásomat hallva meg is jegyzi, hogy mintha valami cárnő volnék. Nem áll messze a valóságtól, szóval kuncogok egy sort.
- Bizony nincs kizárva, rebesgetik - felelek vidoran, és közben bekapok egy újabb nyalás fagyit. - De a mai formánkban is híresek vagyunk, a Papám az orosz mágiaügyi miniszter.
Ezt hallva már biztos be fog neki ugrani, már várom is, hogy arcára kiüljön a felismerés, és az áhítat. Vagy a fintor, attól függ, mit gondol Papáról.
Megvakarom arcom élét, és összepréselem ajkaim, miközben tanácstalanul pislogok vissza rá.
- Háát azt még nem tudom. Talán? Hová kerülnek általában a tizenöt évesek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem hisz nekem, cuki pofa. A többség először nem szokott, azt hiszik, csak hülyítem őket, és ez egy darabig szórakoztatni is szokott. Most is jót vigyorgok az ábrázatán és hitetlenkedésén.
- Ha a nyakamba lihegne két gorilla, azzal csak felhívnám magamra a figyelmet - rántok aprót vállamon, és sejtelmesen elmosolyodom. - De az is lehet, hogy itt állnak a közelben, csak kiábrándító bűbáj van rajtuk, erre nem gondoltál?
Hagyom elmélkedni ezen, közben a meggyét is megnyalom. Az is fincsi, elégedetten sóhajtok egyet, mielőtt visszatérnék a sajátomhoz.
- Ó? Tényleg? - rebegtetem meg pilláim, mert hát melyik lánynak ne esne jól, ha kivételesen nem kislánynak, hanem szinte nőnek néznék? Meg is érdemel egy hálás mosolyt, úgy döntök.
Hümmögök egyet válasz gyanánt, és elraktározom fejben, hogy megkérdezzem nővérkémet, mert hát ő bizti tudja, hova íratott be. Vagy tud olyat, aki tudja.
De aztán gyorsan mellékessé is válik a dolog, mert meghívnak egy koncertre!
- Boldogan! Vagyis, azt hiszem. - Kicsit elbizonytalanodom. - Ha Zoya nem bánja.
Igazság szerint most is anélkül vagyok itt, hogy neki szóltam volna, és ezt specifikusan megmondta, hogy ne csináljam.
Szóval menni fog másodjára is!
- Oké!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Jól teszed - kacsintok, majd nevetek vele együtt. De igazából tényleg elég könnyen a Balaton alján találhatja magát, ha lehet hinni a pletykáknak. Persze én nem hiszek, de más még hihet.
Sűrűn bólogatok, miközben az ajkaim nyalogatom, pontosabban a fagyit le róluk, és ezt kihasználva elorozza a kanalam és csór még a tálkámból, amit próbálok szúrós pillantással is jutalmazni, de nem könnyű, ha valakinek ilyen szép arca van, mint nekem.
- Igen, majdnem - értek egyet vele. Valószínűleg ezzel egyedüli lennék a családban, ha kikérném a véleményüket, de szerencsére nem kell. Legalábbis egyelőre, amíg Papa meg nem tudja.
- Igen, ő az én imádott nővérkém. Náluk lakom most - bólogatok, majd elmerengek a lehetőségeken. - Szerintem inkább kint találkozzunk valahol.
Bár lovagiassága szívmelengető, ha lebuknék, jobb, ha nincs ott Szesztricska keze ügyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem volt egyszerű kilógni, pláne észrevétlenül, de szerencsére tudtam, hol vannak kiszórva a riasztóvarázslatok. Zoya hasonlóképp gondolkodott ilyen téren, mint Papa, de nem véletlen, hiszen tőle tanult.
A partig vezető út eseménytelen volt, attól pedig nem kellett tartanom, hogy nem találok oda, hiszen sokan mások is célba vették, ráadásul elég hangosan készülődött is az esemény. Csukott szemmel is megtalálom a jó bulikat.
Kicsit késésben vagyok, ami nem csoda, hiszen akkor indultam csak el, amikorra a találkozót megbeszéltük.De majd most kiderül, miféle ez a Noel. Ha faképnél hagyott, többet bizony nem kap a fagyimból. Még akkor sem, ha tőle kapom.
- Szia! - köszönök neki, mikor megpillantom a srácot, aki bár türelmetlennek tűnik kicsit, de megvárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A két cuppanás után mosolyogva rázom a fejem.
- Nem, eddig tartott meglépni tőle - felelem őszintén. Lehet nem kellene elárulnom neki, hogy végül is tilosban járok, de így izgalmasabb, nem? - A gorillákra gondolsz? Ők már előrementek csápolni.
Igyekszem a lehető legkomolyabbnak maradni, de persze elnevetem magam, miközben csatlakozom Noelhez és a színpad felé tartó tömegben. Megfogom a kezét, bár némi tépelődés után csak.
- Ahaa, persze - bólogatok ímmel-ámmal, mert szeretek én mindenfélét, többnyire az előadó válogatja, nem a stílus. De élőben még nem hallgattam rock-ot, úgy képzelem, dobhártyaszaggatós lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Megforgatom kissé a szemeim, és egy-két pillanatra még sértett arcot is vágok, elvégre nem vagyok én rossz! Sőt, nagyon jó vagyok, ami azt illeti, csak szeretem a szabadságot. De azt Zoya is tudja, csak biztos félt, vagy ilyesmi. Vagy amiatt szigorú, mert most az ő felelőssége vagyok.
Egy sátrat veszünk célba, ahol az innivalót szolgáltatják a nagyközönség számára, és bár nem vagyok még szomjas, azért nem utasítom vissza a meghívást.
- Valami itteni különlegesség van? - érdeklődöm tőle, és én is szemrevételezem azt a listát. Tele van mindenféle alkoholos dologgal, de én olyasmit még nem ihatok. - Vagy esetleg valami gyümölcsös koktél? Húú, az is van!
Közben a beáramlott tömeg kezdi megtalálni a hangját, már kurjongatnak, kiabálnak, együtt énekelnek a színpadon hangoló srácok dallamaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nocsak, egy szakértővel van dolgom! Vagy egy alkoholistával? Akárhogy is, nem tud meggyőzni róla, hogy nekem feltétlenül követnem kéne a többség példáját, nagyszerűen tudok szórakozni önerőből, plusz az is komoly visszatartó erő, hogy nővérkém így is esélyesen kitekeri a nyakam, hát még ha részegen talál.
- Olyan zöld legyen! - mutatok az egyik illusztrációra, és amint a kezembe kerül, már kapom is be a szívószál végét. Kérdésére csak hümmögök egyet, egyelőre nincs kedvem félbehagyni, hogy megválaszoljam.
- Érzek benne almát, kivit, azt hiszem mangót is - összegzem neki, majd megrázom a fejem, és túlkiabálva a közelünkben egyre hangosabb srácokat válaszolok: - Uncsi a színe a tiédnek!
Úgyhogy maradok a koktélomnál és azt szorongatva elindulok az embereket kerülgetve, hogy közelebb legyünk a színpadhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mire megtaláljuk a helyünket, ahonnét viszonylag jól rálátni a bandára, el is kezdik az első számot, sokan pedig hangosan sikoltani, kiabálni kezdenek. Érzem, hogy remeg a kezemben az ital, és bár már most ugrálni kezdenék legszívesebben, egyelőre, amíg azt szívom, csak rugózok lábaimmal, és lépkedek, fejemen forgatom és bólogatok. Az egész testemet rezegtetni a dobok és gitár, nameg a frontember hangja.
- Mi az, hogy voltam! - nevetek fel. Nem sokon, az igaz, de persze, hogy voltam. Főleg az utobbi időszakban, amíg viszonylag felügyelet nélkül voltam Amerikában. Ott is figyeltek rám persze, de csak távolról.
- Igen, még mindig - nézek vissza rá aprót kacagva. - Mi az, megrémít talán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ha tudnád..! - kacarászok vidáman. Persze nem járok semmiféle olyan helyre, hogy megerősítést nyerjen korábbi kijelentése, miszerint rossz lennék, de vicces húzni az agyát.
Az pedig, hogy megrémíti esetleg a származásom, viccen kívül érthető, de most inkább csak poénkodunk vele, mert nem akarom elijeszteni egyelőre.
Olyannyira nem, hogy a közeledésére sem ellenkezem, hagyom, hogy megérintsen, átkaroljon, amikor egy lassabb számra csak ringatózni tudunk épp. Rá kell piheni a következő, pörgősebb betétre, így okoskodhatnak a zenészek. Meg aztán szerelmes szám szól, arra is lehetőséget adnak most, amire Noel készül.
Ártatlanul pislogok rá kérdését hallva, és csak bólintok párat lelkesen. Aztán elakad a szavam, mert megcsókol.
- Adtam volna belőle szívesen - kuncogok idétlenül a hajamat csavargatva, de aztán lepillantok a poharamra és látom, hogy már csak az alján van egy kevés. A szándék a fontos.
Egyelőre csak megrántom a vállam és mosolygok, elkezdődik ugyanis egy újabb vadabb, pattogósabb szám, és most már szabadon tudok ugrálni, a hajamat rázni. Számról-számra egyre jobban érzem magam, a koncert végére pedig egészen kipirulok. Melegem van, és jóleső fáradság húzza a tagjaimat, mégis elmegyek sétálni a sráccal.
- Tök kivagyok - mondom, miközben egy apró papíresernyővel játszom, amit a második italomhoz kaptam. Már az se volt meg, de úgy emlékszem, az is ízlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Helyes ez a srác, a hangulat magával is ragadott, jól szórakoztunk. Rendesen zavarba hozott azzal a szájrapuszival, de mostanra nagyjából megfeledkeztem az érzésről, és csak a derültség sugárzott belőlem. És persze ki is merültem, de ezt csak szavakkal fejeztem ki, nem zuttyantam még össze, azt majd az ágyamba borulva tervezem.
- Már nem szoktál beugrálni? - nézek arra, amerre mutat. Úgy néz ki, mint ahonnan most is remekül a vízbe lehet vetődni, de lehet ő már túl felnőtt ilyesmihez, én meg még közelebb állok a kölyökkorhoz.
Hunyorítok kicsit, és meg is látom a túloldalt, meg az ott magasodó kilátót. Igazából finom túlzás a "magas" szóval összefüggésbe hozni, de egész biztos talajszint fölé nyúlik.
- Nemsoká vége a szünetnek - jegyzem meg, csak úgy, mert nem igazán értem, hogy mit ért azalatt, hogy "egyszer". Persze még nem szoktam meg, hogy itt vagyok, és ha Papa nem dönt úgy, hogy mégse engedi, hogy maradjak, valószínűleg ez lehet majd az otthonom, amikor épp nem a suliban vagyok.
Rápillantok és mosollyal arcomon megcsóválom a fejem.
- És nem tartasz attól, hogy Igor és Ivan mögötted ezt rossz szemmel néznék? - Miközben kimondom a két nevet, el is pillantok a srác mindkét válla felett, mintha két tagbaszakadt alakra néznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hát nem baromira gyönyörű most minden? Ez a naplemente dolog mindig szép persze, de jól áll nagyon ennek a szép nagy pocsolyának itt. Viszont emlékeztet arra is, hogy nem ártana lassan visszamennem, mielőtt még Zoyának feltűnik köddé válásom.
És ha arra kerülne sor, egész biztos nem tudnék újból ellógni tőle, hogy egy idegen sráccal a túlparton megmásszak valami kilátót.
- Jártam már Párizsban, nem nagy cucc - legyintek, és jót nevetgélek azon, hogy még mindig az ingyen cuccaival menőzik. Bitch please, nekem mindig minden ingyen van. De tetszik, hogy teper nálam, és az is, hogy nem fél, hogy nagyon csúnyán ellátják a baját, amiért velem kavar.
Miközben közelebb hajol, és elrabolja az ajkaimat, azon tűnődöm, vajon ennyire bátor, vagy csak nagyon buta szegény. De ha utóbbi, akkor sincs jelenleg ellenemre, hogy viszonozzam a csókot. Hiszen nincs ebben semmi komoly, csak jól érezzük magunkat. De még milyen nagyon jól!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Papával ritkán szállt szembe bárki is, de aki megtette, nem járt jól. Eltették láb alól az illetőt, bizonyára, hogy senki se essen orra benne, mert ilyen figyelmes volt, az hiszem. Nem tudom, annyira sosem volt lehetőségem megismerni.
Viszont aki büntetlenül ellent mondhatott neki, az anyám volt, és ezt a jó szokását el is tanultam tőle. Nem szerettem, ha megmondják, mit csináljak és mit ne, mert hát abban mi a jó? Ha az, amit én akartam, épp egyezett azzal, amit más, akkor persze minden jó volt, és még úgy is tűnhetett, engedelmeskedem. De nem azért akartam ide jönni, hogy aztán itt se érezzem magam jól.
Úgy hittem, úgyse engedne ki sötétben, így hát nem csináltam azt, amire nővérkém kért, mert akkor tudta volna, hogy ki szeretnék menni, és akkor meg már nem tehettem volna meg. És tényleg szépen vissza is surrantam volna, és mindenki boldog. Főleg én, Zoya nem tudom, mikor szokott az lenni.
De most ahogy ellököm magamtól Noelt, és még hátrálok is három lépést, mikor meghallom hangját, úgy érzékelem nagyon messzi van a boldogságtól.
- Szesztricskaaa! - kapom kezeim arcomhoz, és igyekszem olyan kétségbeesett arcot vágni, mintha meteorzápor közeledne. Nem tudom, az kisebb katasztrófa volna-e, de sanszos. - Nem utálok itt, dehooogy, hiszen itt vagy Te nekem!
Pillázok néhányat, aztán kezeimbe temetem arcom. Majd leguggolok, és síró hangokat adok ki magamból. Mivel én is oroszul válaszolok neki természetesen, Noel valószínűleg túl sok mindent nem ért a helyzetből, bár talán épp eleget.
- Menekülj - súgom felé két hüppögés közt az ujjaim közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mintha a csapot zárnák el, úgy hagyom abba az álsírást, és csalódottan pislogok ki a kezeim közül. Tényleg, mit is képzeltem? Ez Zoyánál nem működik. De hát, basszus, mindenki más megkajálja! Ez olyan igazságtalan!
Nem is törődöm közben vele, hogy Noel valóban aggodalmasan mellém guggol, csak mikor már nővérkém leszidott, fordulok felé, hogy egy figyelmeztető, szuggeráló nézéssel a tudtára adjam, hogy veszélyes vizeken evez épp.
- De hát azt mondtad, ez kis falu, nem sokkal biztonságosabb, mint ahol eddig voltam? - tudálékoskodom, miközben felegyenesedem, és összefűzöm karjaim. - Mi bajom lenne?
Szinte azonnal megbánom, hogy nem haraptam inkább a nyelvemre, mert a helyzeten a feleselés nem fog javítani, de hát akkor is! Igazságtalan! Na!
- Hé! - háborodok fel most már kicsit tényleg jogosan azon, amiket a srác fejéhez vág. Az persze nyilvánvaló, hogy megfordul a fiúk fejében az ilyesmi, valószínűleg Noel is szívesen folytatta volna hasonlóképp, de én nem így képzelem az első alkalmat. És biztos, hogy nem fogok róla bejelentést tenni előre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hiába vásároltam be a városban a hétvégén, szabályosan kiborulok, miután nem találok egy rongyot se, amit felvehetnék! A szobatársam már fújtatva magamra is hagyott, mondván ő ezt nem tudja kivárni, pedig aztán a sminkeléshez hozzá se fogtam. Hát komolyan, hova kell úgy sietni? Csak órára megyünk. Duh.
Szóval pár perccel később egymagam kopogok fel a lépcsőkön a csillagvizsgáló felé tartva, de évfolyamtársaim már szembe jönnek, szóval gyanítom, kicsit tovább készülődhettem, mint pár perc. Na sebaj, lesz még következő órán is lehetőségem tanulmányozni azokat a bolygóállásokat!
Visszafelé tartva megállok, és leveszem az undi fekete talárt, majd rádobom egy lovagi páncél karjára.
- Megfogná egy pillanatra, kedves uram? - kérdem tőle kuncorászva, majd táskámban könyékig kotorászva vadászni kezdek az órarendemre, mert bizony fogalmam sincs, most mi jön. Lehet meg kellett volna kérdezni a szembejövőktől?
Ám mielőtt megtalálnám, hova is tovább, megpillantok közeledni egy ismerős arcot. Ó, hát csak nem az a fiúcska, aki felültetett, és mást kellett elcsábítanom, hogy elkísérjen városnézésre? És az összes bőr ott van a képén!
Gyorsan kisurranok az erkélyre, mielőtt ő is észrevenne, és a korlátnak támaszkodva elrévedek a távolba. Aztán amint meghallom az ajtó közelében lépteit, hangosan, remegősen felsóhajtok, mint akit a sírás kerülget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Már veszem a levegőt egy újabb elgyötört sóhajt hallatni, és azon tűnődöm, vajon túlzás volna-e szipogni kezdeni, de jó a füle a srácnak szerencsére, csak az agyával lehet valami gubanc. Talán lyukas neki, mit tudom én.
Rávetem pillantásomat, és megremeg az ajkam, mielőtt elfordítanám arcomat.
- Hogy mi? Semmi! - A legidegesítőbb válasz ez, amivel garantáltan az őrületbe lehet kergetni egy férfit, aki egyértelműen látja, hogy valami van, és az nem semmi. De készítsen csak elő egy feszítővasat, ha ki akarja belőlem szedni.
- Hagyj békén! - Meg ne próbáld!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem kell kiszedje belőlem, mi a műbajom, mert azt kitalálja. De nem az zavart, hogy nem jött el, vagy nem szólt róla, hanem hogy tartozik egy bocsánatért esedezéssel. És úgy kell belőle kisajtolnom? Hát mi ütött ebbe!?
Továbbra se nézek felé, míg nem suttogok el egy vízfakasztó bűbájt. Gyorsan szemembe dörgölöm, megnedvesítve, és a sminkemet is elkenve, és úgy fordulok felé, "könnyáztatta" arccal.
- Tényleg? Az összes bagoly sztrájkol, mi? - kérdem remegő hangon, majd hajamat meglibbentve újra elfordulok. Ennyi idő alatt láthatta az elfojt szemfestéket. - Az meg az én hibám, hogy nem kérted el a számom!
Amúgy tényleg elkérhette volna, de most kapóra jön, hogy nem tette. Vajon mennyire igyekszik majd jóvá tenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mivel épp nem látja az arcom, megengedhetek magamnak egy mosolyt, mivel úgy hallom bevette, hogy sírok miatta. De aztán le is lohad hamar, mert nem egészen azt a reakciót kapom, amit elvárnék. Hol marad a bocsánatért esedezés? És miért csak kifogást kapok?
- És a következő napokban sem jutott eszedbe egyszer sem, amikor már jobban voltál - állapítom meg keserűre hangolva mondanivalóm, és igazság szerint különösen elégedett vagyok vele, mert még full jogos is. Túl könnyű dolgom van.
Megfordulok és elveszem tőle a telefonját, egy gyors mozdulattal eltüntetve az értesítést. Kissé összeszűkül a tekintetem, és most már őszinte kezd lenni a haragom. Hát ez tele van mindenféle ribik számával!
Elfordulok újból a mobillal és sorban kitörlök belőle mindenkit, aki lánynak tűnik, és nem az anyja, aztán bepötyögöm a sajátom, és lazán a hátam mögé hajítom - felé. Ha ügyes, simán elkaphatja.
Aztán megüti fülem az ajánlata, és olyan kerek szemekkel perdülök vissza felé, hogy egy teáscsésze szett kistányérjai megirigyelhetnék.
- Azt mondod, hogy fogynom kéne!? - sápítozom, és bár tudom, hogy tökéletes vagyok, valamiért előfordulhat, hogy Noelnek tévképzetei vannak, talán beverte a fejét a balesetekor, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Miért is kéne érdekeljen, ha eszedbe se jutok!? - háborgok tovább. - Ha meg találtál volna halni, akkor elnézem, hogy még napokkal később se kérsz bocsánatot, de mert sántikálsz picit, na nem!
De azért csak megkapja a számom, és abszolút fair üzlet, hogy cserébe az összes többitől megszabadítom. Még a végén összezavarodna, hát olyan kis együgyű, bőven elég lesz neki rám koncentrálnia.
Kérdésére csak igenlően hümmögök. Már az Sz betűs neveknél tartok, ez a Szilvi is megy a levesbe, aki az előbb üzent neki valamit, de már sose tudjuk meg, mit.
Igazából kicsit meg is lep, mennyi számot kellett törölnöm, aki ilyen dumákat képes egy nőnek elsütni, hogy szerezte meg ennyinek? De ahogy nézegetem az arcát, arra jutok, hogy bizonyára a szép pofija lehet a magyarázat.
- Nem vagyok éhes - húzom fel az orrom.
Aztán látom, hogy nézegeti a telefont, és számolom a másodperceket, míg kiül arcára a felháborodás. Akkor aztán elkámpicsorodom, és a kezembe temetem az arcom.
- Most meg miért kiabálsz veleeem? - játszom el a rívást, miközben mások is felbukkannak a folyosón, és kíváncsian mustrálják a kialakuló jelenetet. Egy lány a fejét csóválva mutogat Noelre, és belesúg valamit a barátnője fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Brazil szappanoperákban kéne szerepelnem, szerintem igazán sokra vihetném. Gazdagság, hírnév... na várjunk csak, hisz ezek már megvannak most is!
De az ő szavai sem maradnak hatás nélkül, nyomban lejjebb tekerem a hisztit, és még oda-oda is pillanatok Noelre. Szóval nem tud kiverni a fejéből!
- Ó, tényleg? - kérdem már-már áhítatosan, és két szipogás után már felköltözik arcomra mosolyom. - És milyen voltam a gondolataidban?
Kezd a helyzet a kedvemre változni, ám sajnos észreveszi, hogy mit műveltem a telefonjával, és olyan hangot üt meg, ami nagyon nincs ínyemre. Nem szeretem, ha számon kérnek, pláne, mikor csak szívességet tettem neki. Bár persze az igaz, hogy fel sem merült bennem, hogy talán nem az összes lányt fűzi, aki a névjegyzékében szerepel.
- Nahát, vannak nővéreid? - lépek el a korláttól, és szoknyám megpörgetve ellibbenek mellette, tekintetem rajta tartva a srácon. Tánclépésekben kezdek mellette körözni, megkerülöm, majd újból ellököm magam az erkélyt szegélyező fémtől. - Sok? És idősebbek, fiatalabbak nálad? Vagy is-is? Fiú testvéred nincs?
Kérdésekkel bombázom, és persze elragadó mosolyommal, előbbi hisztimnek se híre se hamva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Zoya majdnem egy hete lelépett. Mind tudtuk, hogy ez az egész elrendezett esküvősdi nincs ínyére senkinek se, legfeljebb a két család öregeinek, és legkevésbé az amúgy tökre, full meleg Albertnek. Mármint, Zoya szerintem a második legszebb csaj a világon, de ha valaki a fiúkat szereti, hát én teljesen megértem, hogy inkább nem akarná őt csókolgatni, bármilyen menő és szép is a ruhája.
De mégsem a vőlegény volt, aki úgy döntött, hogy minden családi nyomás ellenére képtelen erre. Nővérkém is megpróbálta, tényleg, már majdnem kész volt minden, de aztán egyik este megkért, hogy fújjam le. Egy percig sem tudott tovább itt maradni a birtokon, ahol már napok óta folyt a lázas készülődés a két pár egybekelése okán, és én lettem a megbízott, akinek szólnia kellett Zoya leendő férjének, és a duplaesküvőt tető alá hozó szervezőknek. Csak hát az van, hogy... nem szóltam.
Csillogó szemekkel, érdeklődve, kíváncsian néztem végig ahogy szép lassan eluralkodik a pánik embereken, az ide-oda sétálgatásból futkosás, az ideges kérdezősködésből felderítő varázslatok durrogtatása válik. Még soha életemben nem hallottam ilyen sokszor egymás után a revelio bűbájt. De persze Szesztricskát sehol nem lelték, nem is tudták, hisz már rég messze járt, abban a tudatban, hogy az esküvője elmarad, mert a húga értesítette, akiket kell. De ha megteszem, abban mi az érdekes? És hogy vettem volna akkor fel ezt a csodaszép ruhát, ami egyébként csak azért lehetett fehér, mert nővérkém feketében esküdött volna. Egyébként biztos azért épp engem kért meg, mert tudta, hogy én nem próbálnám lebeszélni, visszatartani, és sokkal jobban szeretem, minthogy kényszerítsem bármire is. Vagy csak mert pont én voltam mellette, mikor eldöntötte.
Szóval most lehet, hogy mérges rám Papa. Meg Zoyára. Valamelyikünkre biztos jobban, de nem jövök rá, melyikünkre, mert túl feszült, hogy megkérdezzem, és ha megtenném, egész biztos felém lendülne a mérleg.
- Da - bólintok Albi kérdésére, aki nem tűnik különösebben feldúltnak, nem úgy, mint valamennyi rokona. - Megkért, hogy szóljak neked. Ó..! Várj csak, elfelejtettem! Zoya nem akar hozzád menni, bocsi.
Félrebillent fejjel nézek rá, pislogás nélkül, hogy mit szól kései bejelentésemhez, miközben villámmal az előttem, oldalára borult tortaszeletet túrom szét éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem kötöm az orrára, de egész biztos, hogy akkor sem szólok előbb, ha épp rajongással szeretné Zoyát Albert és minden vágya az lett volna, hogy átcipelje a küszöbön az nászukat követően. Nagyon izgi volt végignézni ezt a katasztrófát, de az egy másik féle lehetett volna, hasonlóan érdekes megfigyelnivalókkal.
A homlokomra koppintok ujjammal, mintha így írnám fel magamnak a tudatomba az üzenetet.
- Átadom - ígérem, de adok úgy nyolcvan százalék esélyt annak, hogy tökéletesen meg fogok feledkezni róla. De szokták mondani, hogy a szándék a fontos.
Tekintetemmel keresni kezdem az emlegetett gróf urat, de csak pár csalódott, fancsali arccal nézelődő női rokonon akad meg a tekintetem, akik biztosan hiányolják a feldobott csokrot, amiért letaposhatták volna egymás sarkát.
- Ó én nagyszerűen! A táncot mondjuk hiányolom, az volt az egyetlen dolog, ami miatt sajnálom, hogy elmarad az esküvőtök.
Pedig a zenekar is a helyén ül még, hisz ki vannak fizetve, hova mennének, és láthatóan ők is egész jól szórakoznak a káoszban. Az egyikükön mintha azt is látnám, hogy nehezen bírja ki, hogy ne szolgáltasson valami hatásos háttérzenét az eseményekhez. Pedig parádés lenne!
- Ja, amúgy nem is lenne olyan rossz ez a talár, ha... - kicsit elhúzom a számat, és kuncogok egyet. - ...ha elégetnéd a fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bemutatót tartok épp kis közönségemnek, vagyis minden szem rám szegeződik, ráadásul tánclépéseket lejtek, tehát nyilvánvaló, hogy enyém az egész folyosó per pillanat (de akár egyébként is vehetnénk úgy), szóval semmi okom bármi másra figyelni, legkevésbé arra, ki trappol be az útba.
Hátrahőkölök, de nem azért, mert megijedek, inkább csak tartok tőle, hogy ha nekimegyek a nálam nagyobbnak, a földre eshetek, és nem csak összekoszolom magam, de még fel is horzsolom a térdem mondjuk, ami cseppet sem esztétikus.
Hajam ugyan az arcába sodorja lendületem, de megragadja vállaim, ezzel is segítve megállásomat, és így nagy szemeket meresztve tudok az arcába bámulni. Normális esetben ezen a ponton körbenéznék, hogy mégis kihez beszél így, de jelenleg félreérthetetlen, kit sérteget. Fel is fújom az arcom kissé, de igazából nem veszem magamra, csak játszom.
- Minek néznék oda, az érdekes dolgok sosem ott vannak - felelem tekintetemmel végigmérve, miután jószerivel fellök. A lányok a közelben hangosan viháncolnak, és én is mosolyra húzom ajkaim.