Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ma nem is kellene bent lennem, csak beugrom megnézni, megérkezett-e a tea, amit rendeltem két hete rendeltem, vagy lassan utána kellene kérdeznem, hol akadt el. A végén el fog fogyni a jázmin, mielőtt ideér a rendelés. Már letudtam az edzést mára, Máté egyébként is dolgozik éppen, akárcsak Esther, próbám pedig este lesz csak, belefér ezt is elintézni, mielőtt még hazamegyek kihasználni ezt a ritka szabadidőt. Válaszolhatnék az öcsém levelére például vagy olvashatnék is kicsit. A lehetőségeket latolgatva nyitok be a teaházba, és a gondolataimban elmerülve igyekszem átvágni az asztalok között, elvégre már behunyt szemmel is eljutnék lassan a pultig, amikor valaki úgy elrobog mellettem, hogy majdnem fel is lök. Húha. Lépek egyet oldalra, hogy hirtelen megbillenő egyensúlyomat sikerüljön visszanyerni. Valaki egész hangosan morog, gyakorlatilag átkozódik, s a törött csészére téved a tekintetem.
- Ó, jaj... várj csak, mindjárt megoldom, csak egy pillanat - szólalok meg, máris arra fókuszálva, hogy rendet teremtsek. A táskámat az asztalra téve előszedem a pálcám, és a törött csészére reparót küldök, a teát pedig eltünteti egy evapores. - Nagyon megvágtad magad? A gyógyító varázslatok nem az erősségem sajnos, de máris hozok rá kötszert, és majd nézesd meg egy gyógyítóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ingatom a fejem, hallgatva, hogyan szidja a fiút, aki engem is majdnem fellökött. Nem tudom, mi történt kettejük között, de mivel nem is az én dolgom, nem kíváncsiskodom. Lefoglal egyébként is, hogy rendet tegyek gyorsan néhány jól irányzott bűbájjal, elvégre azt biztosan elmondhatjuk, hogy takarításban egészen jó vagyok. A Suvickus létezése is ezt bizonyítja. Már kezd egészen stabil klientúrám kiépülni, ami azt illeti, éppen csak időm akad egyre kevesebb mindenkire, főként, ha annyi időt töltök Mátéval, mint amennyit szeretnék.
- Ugyan, hagyd csak. Ez igazán semmiség - válaszolom, szabad kezemmel legyintve is egyet. Amúgy is szeretem magam intézni ezeket itt is, ha már dolgom amúgy is mindenfélét felügyelni a Pillangóvarázsban a készletektől a munkaerőn át a tisztaságig, főleg amikor itt vagyok.
- Ó, akkor az még szerencse, hogy te értesz hozzá - mondom egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Nekem ez tényleg nem megy. A legtöbb, amit tenni tudok, hogy bekenem a sérüléseket azzal a géllel, amit egyébként is Esthertől kaptam, legyen szó Máté karcolásairól egy telihold után vagy a lábamról egy próba után.
- Láttam már rosszabbat is - jegyzem meg, aztán tanácstalanul húzom el a számat, de mindjárt meg is nézem. Egy elsősegélydoboz kötelező, már csak azért is, mert akadnak kvibli dolgozóink is, szóval nem kell különösebben keresnem, tudom hol van, és pillanatokon belül visszatérek a kötszerrel meg a jóddal. - Jód van, de azért mindenképp nézesd meg szerintem. Nehogy elfertőződjön vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Jaj, Gréta, dehogyis. Nem ez az első törött csésze itt, hidd el nekem - igyekszem megnyugtatni, hiszen tényleg nem történt semmi végzetes. A csésze már olyan, mint újkorában, a teának nyoma sincs, és mintha semmi se történt volna. Legalábbis már nem látni semmit, ami erre utalna, Gréta sérülésén kívül. Arra meg gyorsan hozok is kötszert és fertőtlenítőt.
- Helyes - állapítom meg aztán, amikor végre eljutunk addig, hogy meg is nézeti valakivel a sérülést. Tudom, hogy nem ártana tudnom legalább egy sebforrasztó bűbájt rendesen, talán meg is kérem majd egyszer Esthert, hogy tanítson meg rá. Ki tudja, mikor jön jól, addig azonban marad a kötszer. Segítek is bekötözni, nem kell kétszer kérnie, sőt, egyszer sem kellene, mert ez természetes dolog.
- Áh, csak gondoltam, megnézem, megjött-e a rendelt tea, ha már túlvagyok a mai edzésen, próbám meg csak este lesz - magyarázom, miközben takaros kis csomót kötök a pólyára, aztán meg összeszedem a már fölöslegessé vált maradékot a fertőtlenítővel együtt.
- Gyere, meghívlak egy teára, ha már ez a padlón végezte - vetem fel, a pult felé intve a fejemmel, és már el is indulok arra, hogy visszarakjam a kezemben lévő dolgokat az elsősegélydobozba. - Mesélj, mi történt amúgy? Kellene értesítenem valamelyik helyi aurort is valamiről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mosolygok minden alkalommal, amikor csak eszembe jut Máté és az, hogy majd ha vége a szakkörnek, ő ott fog várni a tanáriban, és majd együtt sétálunk haza. Szeretem ezeket a napokat. És eszembe jut ezerszer - miközben öltözöm, amíg a cipőm szalagjával babrálok, amíg a gyerekek sorban megérkeznek és némelyiktől még ölelést kapok, de még akkor is, amikor már javában táncolnak. Olyan vagyok, mint aki valahol egy felhőn rekedt három méterrel a föld fölött, de kicsit sem bánom, mert tényleg ő a világ legédesebb vérfarkasa, ebben biztos vagyok.
- Csillagom, egyenes lábbal, jó? Nézd csak, így... - mutatom az egyik kislánynak, hogyan is álljon lábujjhegyre, hogy ne billegjen aztán a mozdulat közben olyan bizonytalanul. Később is fontos lesz ez úgyis, ha majd egyszer eljutunk a pörgésekig és egyszerűbb ugrásokért, ezért igyekszem kijavítani a kezdetben egyébként is könnyebben korrigálható hibákat, mielőtt még bármit rosszul szoknának meg. Végülis ezért vagyok itt a foglalkozást vezető tanárként. A szemléletést követően pedig már le is guggolok a kislány mellé, hogy akkor most ő próbálkozzon meg a mozdulattal, úgy, ahogy mutattam épp.
- Feszítsd meg a térded... úgy, nagyszerű... látod, milyen szépen megy ez? Nagyon ügyesen csinálod - dicsérem aztán máris biztatóan rámosolyogva, majd tovább megyek, hogy a többiekre is szánjak időt. Még kijavítok pár dolgot, aztán kapnak egy kis időt szabad tevékenységre is végül, hogy nyugodtan levezessék az energiát. Szeretem, hogy olyan kis lelkesek, pörögnek, forognak, ugrálnak, és élvezik a zenét meg a táncot. Valamikor én is így kezdtem. Időnként még akad néhány kíváncsiskodó is egyébként, aki csak nézőként fordul meg itt. Mindig megkérdezem őket, hogy csatlakoznának-e, és előfordul, hogy igen, de az is, hogy soha többé nem látom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Segítek bekötni a kezét, ha már nem értek a gyógyító bűbájokhoz sajnálatos módon, bár lehet meg kellene kérnem Esthert, hogy tanítson meg végre néhányra.
- Múlt héten, de ez a jázmin, szóval mindig időbe telik - válaszolom a teát illetően, azt nem téve hozzá, hogy icipicit talán meg is csúsztam. Kicsit elkalandozott a figyelmem, és pár nappal később küldtem el a baglyot, mint ideális lett volna. Igyekszem azért odafigyelni a mindennapi dolgokra, de előfordul mégis, hogy nem úgy sikerül, mint tervezem. Biccentek arra egy mosollyal, hogy jól fog esni a tea, majd fogom a csészét is, meg a megmaradt pólyát és fertőtlenítőt, és már megyek is a pult mögé, hogy mindent elpakoljak, mielőtt egy teát készítenék neki. Magamnak most csak egy pohár vizet töltök, úgysem maradok sokat, csak elintézem, amiért benéztem, például bekukkantok a raktárba meg átnézem a postát, ha érkezett. Előbb azonban arra kérdezek rá, mi is történt pontosan, nem kellene-e még valamelyik aurornak is szólnom netán, ha elég súlyos a helyzet.
- Sajnálom... amúgy... amíg nem okoz kárt, nem tiltanék ki senkit, de az jó lenne, ha nem törne-zúzna és okozna káoszt, ha még benéz - jelentem ki, mert mégiscsak egy teaház és étterem ez a hely, nem ártana, ha nem rettentené el senki a vendégeket. Most szerencsére egészen üres még a hely, habár nyitva vagyunk, és aki itt is van, az többnyire a teraszt választja tapasztalataim szerint.
- Velem minden rendben, leginkább rohangálok, de nem vészes. Kire gondolsz? Szokott lenni néhány vendégünk, aki eddig beleillik ebbe a kategóriába - érdeklődöm máris, hátha ad valami támpontot, mert eddig gondolhat Mátéra éppen úgy, mint a visszatérő vendégek bármelyikére. - De ha arra gondolsz, akivel teázni szoktam meg időnként együtt vacsorázom, ő a párom, Máté. Az előkészítőben tanít testnevelést és környezetismeretet - osztom meg elmosolyodva a fontos infókat, hiszen ez nem titok, és egyébként is büszke vagyok rá, hogy ő a szőke hercegem. - Hogyis... te most az egyetemen tanulsz, ugye? Jól emlékszem? Hogy megy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A tánc után akad némi időm mindig, hogy megszusszanjak kicsit a tanáriban, meg rákészüljek a délutáni színjátszóra. Ha elég hamar sikerül összepakolnom, és nincs sok új érdeklődő rengeteg kérdéssel, még össze tudok futni Mátéval is két órája között. Ma sajnos nagyon nehezen sikerült lezárnunk ezt az órát, aminek az lett a vége, hogy a tornaterem előtt találkoztam már csak vele a tanári helyett, és egy tucatnyi kisgyerek zengte kórusban, hogy "fúúúj", miközben nyomtam egy puszit az arcára. Micsoda szörnyűség. Tudom, hogy a gyerekek is nagyon szeretik, és ezt nem csak Esther mesélte, hanem a saját szememmel is láttam. Azóta is mosolygok, már a tanáriban ülve, felkuporodva az egyik székre, miközben a jegyzeteim fölé hajolok. Próbálok találni valami igazán szórakoztató és a gyerekeknek is ideális színdarabot, hogy majd év végén legyen mit bemutatni a tanévzárón is résztvevő szülőknek. Elgondolkodva ingatom ujjaim között a tollamat, azon töprengve, mit is adjak hozzá a kis listámhoz. Még pár alkalomra tökéletesen elégnek tűnnek a szórakoztató kis játékok meg egy kis éneklés is, mielőtt végleg el kellene döntenem, hogy mit is tanuljunk meg. Talán jó lenne valami népmese vagy éppen tündérmese, amihez még az illúziómágiát is bevethetném mindenki szórakoztatására. Hátra simítom a szoros kontyba kötött hajamat a bal kezemmel, inkább megszokásból, semmint szükségből, majd felpillantok végre. Szereznem kellene egy pohár vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyelőre egy csoportban találkozom az összes gyerekkel, aki balettozni szeretne, de majd ha esetleg többen is kedvet kapnak, akkor majd két csoport is lehet életkor alapján. Addig viszont van itt kicsi és nagy egyaránt, akiket egyszerre tanítok az alapállásokra kezdetnek meg egyszerűbb alapmozdulatokra. Az óra végén még egy kis idő arra is jut, hogy a zenére ugráljanak kedvükre és élvezzék a táncot. Kíváncsi nézelődők pedig ezúttal is akadnak. Két kislány is a kisebb testvéréért jött, Lénárdról viszont ez nem mondható el jelen esetben.
- Szervusz Lénárd. Ugye szép volt a mai előadás is? A lányok nagyon ügyesek. Meggondoltad már magad, hogy szeretnél-e csatlakozni? - érdeklődöm az előkészítőstől, aki már nem először néz be, és látszólag eléggé tetszik neki, amit lát. Azt nem tudom még, hogy esetleg táncolni is lenne-e kedve. Több erőfeszítéssel és munkával jár ez, mint az esetleg kívülről néha feltűnik, de igazság szerint ezt a tánc minden formájáról elmondhatnánk szerintem. Közben kicsit megpróbálok le is nyújtani, bal lábamat kinyújtva a korláton egészen a bokámig nyújtózkodom, majd ugyanezt megismétlem a jobbal is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Egyszer érdemes kipróbálni. Ez az a különleges, ami kinyílik, ha forró vizet töltesz rá, de egy erdei gyümölcsös rendel, oké - veszem tudomásul a választását. Én nagyon szeretem ezt a fajta jázmint, nem csak azért, mert ilyet ittunk Mátéval, amikor megismerkedtem vele ugyanitt, hanem mert finom. Viszont nem fogom Grétát győzködni, inkább leveszek a polcról két dobozt. Az egyikben erdei gyümölcsös tea van, a másikban pedig menta nekem. A csészéket is előszedem, közben tovább beszélgetve vele, már arról, hogy mi is történt pontosan.
- Áh, hát azért remélem, hogy javulni fog a helyzet vagy nem is tudom, mit kívánhatnék nektek - mondom neki. A magam részéről végleg tényleg nem tiltanék ki senkit, de abba sem szeretnék beleszólni, hogy ő mit kezd az öccsével. Ezt nekik kell tudniuk. Eszembe jut az enyém is, és az is, hogy szegény Grétának nem lehet nehéz. Én csak azért aggódom néha Ambrusért, mert olyanokat ír, hogy éppen egy esőerdő közepén fotóz kígyókat meg pókokat. Tudom, hogy ez egy természetfotós életében teljesen normális, de a legkevésbé sem szeretném, ha a következő levél valaki mástól érkezne, hogy megette egy lethifold vagy egy sárkány. Már alig várom amúgy is, hogy valamikor az elkövetkező hetekben megérkezzen látogatóba egyben és egészségesen.
- Ó, értem - állapítom meg mosolyogva. Valahogy olyan magától értetődőnek tűnik, hogy Máté is segíteni akar másoknak, ha éppen úgy adódik. Egy egészen kicsit ki is húzom magam büszkén, igazán szerencsésnek érzem magam vele. A forró vizet rátöltöm közben a teafűre, majd Gréta elé tolom a csészét az erdei gyümölcsös teával, a mentámat meg magam elé húzom, és felkönyöklök a pultra.
- Áh, akkor kitartást. Esther készült gyógyítónak, de aztán csatlakozott hozzám a tanári képzésen inkább, most meg az előkészítőben tanít ő is - mondom, bár nem kötődik ide olyan nagyon. - Háát.. én sok mindent csinálok, néha színdarabokban is fellépek, de azt már nem annyira, inkább táncolok, amikor olyan előadás van. Most a Főnix lesz a következő előadás, de még csak most kezdtük a próbákat. Meg ha nem ott vagyok, itt, vagy az előkészítőben - sorolom, ki is hagyva, hogy néha még takarítást is bevállalok, ha belefér, már ez is éppen elég.
- Nem tudom. Gondolom, mert finom. Nagyon jó teáik vannak, bár azért nekem még mindig az Earl Grey marad az első számú, na meg a jázmin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bólogat válaszul a kérdésére. Ez a jázmin igazán különleges önmagában is, nem csak nekem, viszont ha már erdei gyümölcsöset kér, azt készítek neki. Figyelmesen hallgatom, mit mesél az öccséről, de nem tudok nagyon mit hozzászólni, csak szerencsésnek érzem magunkat az öcsémmel, hogy nekünk mindig ott voltak a szüleink minden helyzetben, ilyesmi fel sem merült, mint amit Gréta éppen emleget.
- Sajnálom - válaszolom végül, ennél többet nem nagyon tudok mit mondani, tenni meg egyébként sem. Leforrázom a teát közben, majd elé tolom a csészét, folytatva a beszélgetést, kellemesebb témákkal szerencsére.
- Hosszú történet, de szeret tanítani és remekül is csinálja - felelem, elvégre nem az én dolgom elmesélni, mibe is volt képes beleszólni éppenséggel Esther nagyanyja, akit soha nem kedveltem egy kicsit sem éppen ezért, gyakorlatilag csak elviselem, mert muszáj, mert a szüleim megélhetése is tőle függ. A fejemet ingatom arra, hogy Gréta nem is tudna elképzelni magának egyebet, közben meg belekortyolok a teámba. Valahogy így vagyok én is a tánccal, bár tudom, hogy az nem egy életre szóló karrier, ezért a tanításban látom az út végét.
- Nem igazán. A tánc volt az álmom, de a napjaim meg vannak számlálva, ahogy mindenkinek. Ez egy ilyen pálya. - Ez nem jelenti, hogy ne akarnám addig húzni, ameddig lehet, de ha másért nem is, akkor azért fogom abbahagyni az elkövetkező években, mert szeretnék anyuka lenni. Szeretném azt a kislányt, akiről beszéltünk Szalamantonban, és talán még testvért is neki, bár ennyire még nem kellene előre szaladnom, tudom. Belemosolygok azért a teámba a gondolaton, és csak ezután rázom meg a fejem.
- Igazából az előkészítő az, ahol hosszútávon látom magam, mert balettra tanítom a gyerekeket - válaszolom. Na meg itt, de ez más kérdés. Ez akkor lesz az igazi, ha egyszer majd a miénk lesz a hely. A tanácsról viszont nem is hallottam eddig még, ennyire sosem ástam bele magam ilyesmibe, ezért kérdőn emelem meg a szemöldököm. - Nem is hallottam. Mi változott? Csak azt tudom, hogy Adam az új polgármester. - Ráadásul ezt is csak azért, mert Máté a lakótársa. Szóval igazán nem vagyok képben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Csak nyugodtan - válaszolom neki mosolyogva, és leülök a földre, hogy kibontsam lehúzzam a balettcipőket. Lénárd közben hangosan töpreng azon, hogy mennyi ideje jutna erre is a tanulás mellett. Látszik, hogy érdekli, de nem akarom befolyásolni, ezért inkább a cipőm szalagjaira fókuszálok, csendben hallgatva a mondandóját, amit nem is biztos, hogy teljesen hozzám intéz. Kinyújtóztatom a lábam, majd törökülésbe helyezkedem egyelőre.
- Ahogy szeretnéd. Az ajtó mindig nyitva áll. A szüleiddel beszéltél már, hogy egyetértenek-e ezzel? - kérdezem meg, elvégre abba kellemetlen lenne belefutni, hogy esetleg ellenzik az ötletet. Megtámaszkodom a tenyeremen kicsit hátra is dőlve így ültömben, és elgondolkodom a kérdésére a válaszon, fejben számolva, hogy mire is van szükség.
- A szüleid beleegyezésén túl kényelmes ruhára, amiben mozogni tudsz, meg balettcipőre. Nem szükséges a spicc cipő azonnal, ha esetleg ez felmerülne. Az ez a fajta - magyarázom, mutatva is a cipőt, amit én viseltem, és aminek keményebb az orra, speciálisan kialakítva ahhoz, hogy hosszasan tudjak rajta lábujjhegyen állni. - Ez csak később fog kelleni, most még elég az egyszerű balettcipő, ami a legtöbb sportszerboltban is található, mert nagyobb mozgásteret enged. A többit meg nem kell túlgondolni, jellemző a harisnya, mert nem akadályoz a mozgásban, de ha melegítőben kényelmesebb, az is rendben van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Így van. Már vagy tízéves korom óta azt tervezem, hogy ha egyszer abbahagyom a táncolást, akkor tanítani szeretném gyerekeknek, és erre most lehetőségem is van az előkészítőben - válaszolom mosolyogva. Én teljesen elégedett vagyok ezzel így. Nem is csak közel áll a tánchoz, hanem mondhatni egy következő szintje, ahol a következő generációknak átadhatom a zene és a mozgás eme kombinációjának a szeretetét. A tanácsot hozza fel aztán, amivel bevallom, nem igazán vagyok képben. Adamet is csak futólag ismerem, Máténak köszönhetően, véletlenül sem a hivatalból. Érdeklődve hallgatom a felsorolást.
- Ó, Barnabás az előkészítő igazgatója, őt van szerencsém ismerni, meg Miksát is tudom, kicsoda, atlétikát tart az előkészítőben, azt hiszem. Ha jól emlékszem. És Jácint is? Az előkészítőben dolgozók fele jelentkezett ezek szerint a tanácsba, mert ha ez az a Jácint, akire gondolok, akkor ő meg az ügyeletes gyógyító ugyanott. Nem ismerem különösebben egyiküket sem, mert csak egy napot vagyok bent... - Ráadásul abban az egy napban is vagy a gyerekek foglalnak le, vagy Máté, ha éppen egyszerre van szabad percünk, a másik felét meg Estherrel, szóval nem nagyon barátkoztam össze mélyebben a többiekkel még egyelőre. Viszont amennyire ismerem őket - viszonylag felületesen -, egy szavam se lehet senkire. Belekortyolok a teámba, majd megrázom a fejem. - Nem ismerem különösebben. Máté lakótársa, szóval párszor összefutottam már vele, de nem tudom. Kedves ember - válaszolom a kérdésre, ennél többet nem igazán tudok még mit mondani róla. Azért ha a Holdfény utca 7-ben vagyok, nem éppen Adam az, akire figyelni szoktam, ami szerintem teljességgel érthető is. - Azért kíváncsi lennék, kik kerültek még be a tanácsba, meg milyen változásokat hoz majd egyáltalán az új polgármester. Az ispotály amúgy hogy tetszik? Ott tervezel dolgozni? Szoktam néha önkénteskedni a gyerekosztályon ünnepek környékén... az olyankor lehangoló tud lenni, de Seth elvitt minket az első illúziómágiával töltött évben Karácsonykor, és azóta is visszajárok néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szomjas vagyok, de egyelőre még a fejemet oldalra döntve pislogok a lapra előttem, és azon mosolygok, hogy milyen jó, hogy azon az egy estén Máté is eljött a színházba. Nem tudom, hogy találkoztunk volna-e különben, de nem is gondolkodom ezen különösebben, hiszen a lényeg az, hogy ott volt. Le se tudom vakarni az arcomról a mosolyt, ahányszor csak eszembe jut, és elég sokszor fordul ez elő azért. Esther azt mondja, hogy egyébként is süt rólam a boldogság, és hát ennél mi lenne jobb. El is bambulok, miközben kissé elmosódik a szemem előtt az éppen megírt lista, amikor valaki hozzám szól. Nem is hallottam, mikor nyílt az ajtó. Akaratlanul is összerezzenek, de a következő pillanatban már mosolygok is, gyorsan összeszedve magam, és kinyújtózom, felkelve a székről.
- Szia. Á, nem, csak elbambultam kicsit. Táncból amúgy is nehezen íratnék bármit is - válaszolom megrázva a fejem, és végre kihorgászom a táskámból a vizes kulacsom, ha már úgyis hurcolom magammal mindenfele, amikor egyik helyről a másikra rohangálok. Kész csoda, hogy akadnak ilyen napok, mint ez a mai, amikor csak az előkészítőben vagyok, és este is csak azért nézek be a Pillangóvarázsba, mert már megszokás, hogy heti egyszer ott teázunk, ha nem is vacsorázunk.
- Nem, dehogy, csak azon gondolkoztam, hogy a színjátszó csoportnak milyen előadást találjak ki tanév végére, mert egy-két héten belül neki is kellene fogni a szervezésnek, tudod... szereposztás, jelmezek, megtanulni mindent, begyakorolni. Te mit látnál szívesen? Valami népmesére vagy esetleg tündérmesére gondoltam eddig - kérem ki a véleményét, közben lecsavarva a kulacs tetejét, majd végre iszom is. Visszaülök aztán a székre, ismét felhúzva a bal lábam egészen a mellkasomig, a jobbat meg kicsit lóbálom, mint ahogy a gyerekek szokták. Mondjuk az én talpam azért már súrolja a padlót, de ez nem zavar. - Na és veled? Nem gondoltam volna amúgy még mestertanoncként, hogy egyszer kollégák leszünk. Milyen kicsi a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még mindig nem hiszem el teljesen, hogy végre az öcsém látogat meg itt. Néhány képe bekerült a hamarosan megnyíló természetfotós kiállításra, és ennek örömére most én is láthatom hosszú hónapok után. Annyi mindent kell mesélnem, amit a ritkán váltott levelekben nem írtam le, és szerintem ez vele sincs másként. Még Mátét is szeretném, ha megismerné ez alatt a pár nap alatt, de egyelőre még jobbnak láttam először csak kettesben találkozni. Nem hiszem, hogy Ambrusnak bármi kifogása lenne, arról nem is beszélve, hogy ettől egyébként is aligha változnának az érzéseim Máté iránt, de mégis jobbnak látom, hogy először meséljek róla egy süti mellett, akárcsak a közös vacsora lehetőségéről a Pillangóvarázsban. Kicsit talán még izgulok is ezen az egészen hirtelen, ezért valamivel korábban sikerül a cukrászdához érnem, mint amit megbeszéltem vele. Az egyik ablak közelében foglalok helyet addig is, amíg várok rá, és kíváncsian nézegetem a választékot, hátha találok valami olyat, ami nem kifejezetten édes, és se mákot, se mogyorót, se kivit nem láttot messziről sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kiszélesedik a mosolyom, amikor a menüről felpillantva meglátom az utcán Ambrust integetni. Beérve pedig már csak pillanatok kérdése, hogy megöleljem, és noszogatni őt sem kell. Nagyon rég láttam, éveknek érzem hirtelen, pedig tudom, hogy Karácsonykor biztosan találkoztunk Londonban.
- Szia - köszönök, még mindig nem engedve el, de aztán hátrébb lépve egyet végig nézek rajta. - Te nőttél? Változtál, mióta nem láttalak. Kezd olyan igazán Lónyay kiállásod lenni, mint apunak - állapítom meg, de azért még a mutatóujjamat ugyanúgy nyomom az orrának, mint amikor még csak kiskamasz volt. Ettől mindig fülig szaladt a szája, még a rosszabb napokon is.
- Jaj, gyere, még egy ölelésre. Már azt se tudom, mikor találkoztunk utoljára. Egy örökkévalóságnak tűnik - jelentem ki, már a vállára téve a kezem, és újra megölelem, még ha ezúttal rövidebben is. Leülök aztán a székre, hagyva, hogy beszéljen végre.
- Tényleg nem az, ha jól emlékszem, épp meghaladja az ötszáz lakót vagy ötszázötvenet tán, de hangulatos kis városka. Szerintem tetszeni fog neked. Fotózhatsz boglyokat, amikről a nevét kapta. Újság meg nem sok. Majdnem minden a régi, még táncolok, éppen próbálunk az új előadásra, dolgozom a teázóban, tanítok az előkészítőben, és... majd szeretnék bemutatni valakit valamelyik este. Ő az, akit már említettem. Máténak hívják - mesélem széles mosollyal az arcomon. Nem részleteztem neki semmit igazából a leveleimben, csak említettem, hogy megismertem valakit, és most meg nem kerülgetem sokáig a témát. - Na és vele mi a helyzet? Jól utaztál? Meggondoltad magad már, hogy nálam aludj? Tényleg nem kényelmetlen a kanapé, és Esther is rég látott már téged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- De csak mert a tied idén nem Húsvétra esett és hol is voltál éppen? Peruban? - kérdezek vissza, ha már kiemeli, hogy a születésnapom Karácsonykor volt, ezért közösen is ünnepeltük. Jövőre talán majd az övére is sikerült összeülni, és nem lesz valahol a világ másik végén. El se hiszem, hogy az öcsikém, akire még mindig úgy emlékszem, mint amikor fognom kellett a kezét, hogy el ne szaladjon minden katicabogár és lepke után, amit meglát - lehetett vagy ötéves -, már felnőtt férfi. Kiköpött apu egyébként is, pont olyan, mint ő a régi fotókon. És most már kiállítják a képeit is. Igazán büszke vagyok rá. A kérdésére válaszul aztán már azonnal megemlítem Mátét is, meg azt, hogy bemutatnám. Bólintok, amikor visszakérdez a nevére, és mosolygok, mint mindig, amikor csak eszembe jut.
- Tudod... azt hiszem, olyan ő nekem, mint apu volt anyunak... fél éve ismerem, de sokkal többnek érzem, és pontosan tudom, hogy vele akarom leélni az életemet - válaszolom neki, közben felkönyökölve az asztalra, és arcomat a két tenyerembe támasztom. Az a gyanúm, hogy kicsit el is pirulok, de sebaj.
- Rendben. Szerintem majd elmegyünk arra, legalábbis én mindenképp ott szeretnék lenni, és biztos vagyok benne, hogy elkísér, utána meg majd beülhetnénk akkor a Pillangóvarázsba vacsorázni - tervezek máris, pedig még a bemutató sem holnap lesz, ha jól tudom. Megrázom aztán a fejem. - Ugyan, mikor voltál a terhünkre? Már elő is készítettem. Itt meg még nem is jártál, nehogy már a panzióba költözz be - győzködöm kitartóan. - Ó, azokat meg mindenképp. Kíváncsi vagyok, miket fotóztál, meg merre jártál pontosan. Otthon is jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- És jó volt? Egyszer most már tényleg el kell mesélned, merre is jártál pontosan - vetem fel, mert azért az országokat még ha említi is, a levelezésünk általában egészen kurta összefoglalókra szokott szorítkozni. Ő gyakran valami olyan eldugott helyen van, ahol még a madár se jár, én pedig csak rohanok folyamatosan, és amikor meg netán mégse, azt az időt mostanság Mátéval töltöm. Ez nem jó kifogás, tudom, de nem is használnám annak. A beszámolói élőben mindig érdekesebbek, ha még a képeket is mutatja mellé, akkor főleg. Be is számolok róla is Ambrusnak, úgyis nagyon szeretném neki bemutatni is. Anyuéknak is, persze, de azt még meg kell majd szervezni, hogy mindenki egyszerre legyen Londonban.
- Háát... testnevelést és környezetismeretet oktat az előkészítőben, a nagyszülei még itt élnek Bogolyfalván, egyébként szeret utazni, és a szülei temetésére jött haza, aztán miattam maradt. Mire vagy kíváncsi még? - kérdezem a rövid felsorolást követően. Tudnék mesélni, rengeteget, de nem hiszem, hogy az öcsém tényleg minden részletet szeretne tudni mindenről, ellentétben Estherrel, akivel egyébként is igazán bármit megbeszélhetek. Az mégiscsak más. Szóba kerül a kiállítás is, amiért valójában ideutazott, és én meg már ígérem is, hogy rám mindenképp számíthat, de szinte biztosra veszem, hogy Mátét sem kell sokat győzködnöm majd arról, hogy elkísérjen. Utána pedig a Pillangóvarázsban egy vacsora tökéletesen hangzik. Már jegyzetelek is gondolatban magamnak, hogy például az asztalt intézzem, amint tudok dátumot is. Persze otthon is le lehetne ülni ehhez, és főzök, de azt úgyis fogok amúgy is, az étteremben meg legalább Ambrus sikerét is illendően ünnepelhetjük meg.
- Akkor majd mesélhetsz, találok rá időt - válaszolom. Például a telehold alkalmával egy egész szabad estém is lesz, és úgyis megígértem Máténak, hogy lefoglalom, nehogy eszébe jusson éjszakai fotózásra indulni. - Rendben. Csak annak örömére, hogy itt vagy, kipróbálom majd ezt a meggyes rétest, abban úgy látom, semmi olyan nincs, amiért aggódnom kellene. Válassz nyugodtan, elég sok finomság van itt - mondom, és érdeklődve hallgatom aztán, mit mesél, járt-e otthon. - Na, az jó, ha azért sikerült benézni hozzájuk is. Majd én is tervezek menni valamikor, csak úgy szeretném szervezni, hogy Mátét is be tudjam mutatni majd. Annyira várom, hogy legalább te megismerd. A világ legaranyosabb embere, akit csak ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A lényeg, hogy megoldottad a gondot - válaszolom neki mosolyogva. Azt hiszem, nekünk egyébként is ez a szuperképességünk ilyen családi szinten, hogy minden problémát meg tudunk oldani. Ha nem így lenne, nem lenne egy személyi asszisztensként dolgozó anyukánk, meg egy gondnokként mindenre is képes apukánk. Volt kitől örökölnünk a problémamegoldó képességünket, vagy éppen tanulni, akárhogyan is hagyományozható át. Büszke vagyok egyébként az öcsémre nagyon, hiszen ügyes fotós lett belőle, egyedül is remekül feltalálja magát és már megjárta a fél világot, amíg én javarészt csak álmodoztam erről sokáig. Röviden összefoglalom a szerintem legfontosabb dolgokat Mátéról nem sokkal később, majd érdeklődve hallgatom a kérdéseit, ha már én vetettem fel, hogy mondja csak, mire kíváncsi.
- Lássuk csak... szólj, ha valamit kihagynék. Először is, nem, nem az előkészítőből ismerem, az teljesen független, de mindjárt visszatérek erre. Az úgy volt, hogy a Pillangóvarázsba jött be, tudod, a teázó, ahol dolgozom. Már elég régóta megvan, bár tulajdonost váltott párszor, de ő még az eredeti tulajdonost ismeri, aki megálmodta a helyet, és bejött szétnézni, akkor kezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy szeret világot látni, sok mindent mesélt, és aztán ebből az lett, hogy utána hetekig minden hétfő este együtt teáztunk, vagy éppen vacsoráztunk, és rengeteget beszélgettünk közben. Aztán másfél hónapja kihagyott egy hétfő estét, mert nem érezte jól magát, aggódtam érte, és főztem neki a nagyi húsleveséből. Tudod, amit mindig főzött ő is, meg anyu is, ha beteged voltunk, és igazából... azóta tart. Nem is tudom, ki hívott el ki, technikailag talán én őt, de ez nem is számít szerintem. Mit is kérdeztél még? Ó, igen, budanekeresdi, meg Szalamantonban is laktak, de bogolyfalvi kötődése is van. Ééés... hobbik... szeret utazni, meg sportol... - fejezem be a nem is olyan hosszú áradozást végeredményben, tovább is tarthatott volna. Esthernek szoktam amúgy is, kellőképpen hosszan, például arról is, hogy milyen szépen kidolgozott izmai vannak, de erről nem érzem szükségét éppen az öcsémnek beszámolni, ahogy egyelőre arról sem, hogy mellékesen vérfarkas. Ambrusnak sikerül közben szintén kitalálni, mit szeretne enni. Megvárom, amíg rendel a pultnál, majd én is megteszem ugyanezt a kört, és visszatérve ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. - Egy igazi szőke herceg, de komolyan. Jó, nem tiszta szőke a haja, de szőkés... - válaszolom továbbra is mosolyogva, közben kipillantva az ablakon, mintha csak azt várnám, hogy felbukkanjon, csak mert annyit emlegetem éppen. - A gyerekek is imádják amúgy, Esther mesélte, hogy elég sokat lelkendeztek a gyerekek, hogy Máté bácsit mennyire szeretik. De már eleget beszéltem, szóval mesélj csak te. Meddig maradsz? Mik a terveid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Az a biztos, írj csak nekik egy levelet, és várjuk meg, mit mondanak - válaszolom neki. Lenyújtok közben, ez már gyakorlatilag beidegződés, emlékeztetnem sem kell rá magam, hogy nehogy elfelejtsem. Végül leülök a földre, és elkezdem kibontani a cipőm szalagját,
- Azt hiszem, Budanekeresden van a legközelebbi bolt, de ezért is kellene a szüleiddel beszélni. Sajnos ez nem olyan, mint a seprű, hogy van az iskolának néhány raktáron, aztán az használja, akinek éppen szüksége van rá - magyarázom neki a fejemet ingatva, miközben előhozakodom az ellenpéldával. Saját seprűm például nekem soha nem volt. Mivel eszembe se jutott kviddicsezni, nem volt rá akkora szükségem, és csak az iskolai közös készletből használtam egy Jólsep-R-t, majd pedig Nimbuszt, amikor lecserélték őket, hogy a kötelező reptan órákon mégis tudjak repülni.
- Mindig ugyanekkor, hétfőn délelőtt. Ha bármi változik, akkor azt pedig mindenképpen jelezni fogom mindenkinek - felelem a kérdésére. Nincs még olyan sok diák, hogy ne férnének bele egy csoportba, csak akkor változtatnék ezen, ha már túl sokan lesznek, vagy éppen elérünk arra a pontra, ahol néhányukat már haladóként taníthatom pár év múlva.
- Hm... ez változó, de úgy kettő és négy galleon között mozog többnyire az áruk. A lényeg, hogy kényelmes legyen. Általában fekete meg bézs, esetleg fehér színben kaphatóak, de a bolt készletétől függ, hogy más szín is akad-e. De nézd csak... ezt úgy hívják, hogy csepptalpú - osztom meg vele az infót, végül illúziómágiával mutatva meg a cipőt, amire szüksége lenne. Ez nem olyan, mint spicc cipőm, aminek keményített az orra, hanem inkább a hétköznapokban is sokak által viselt balerina cipőkre hasonlít, könnyű anyagból. Majd ennek megváltozik a talpa, nem csak a sarok és a lábujjak alatt van tulajdonképpen, hanem végig, mint a topánkáknak. - Ezt pedig piskótatalpúnak hívják. Mindkettő megfelel, a lényeg, hogy felpróbáld, mielőtt megveszitek, mert érezned kell, hogy melyik kényelmes neked. Ilyen, mint ami nekem van, még nem kell egy ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó, majd meglátod, igazán közvetlen meg barátságos... és sármos - válaszolom továbbra is mosolyogva. - Jaj és elkezdtem az előkészítőt, ami úgy volt, hogy ő eldöntötte, hogy marad, és munkát keres, és pedagógiát végzett az egyetemen, én meg ezzel párhuzamosan jelentkeztem balettórákat meg színikört vezetni, mert Esther javasolta. Nem is beszéltünk róla mi ketten, csak szembesültünk vele, hogy lett egy nap, amikor gyakorlatilag egy helyen vagyunk, és mindig meg is vár nap végén. Hát nem édes? - mesélem tovább, hogyan is alakult ez minden megbeszélés nélkül a lehető legjobban mégis. - Nem is tudom. Azt hiszem, már első beszélgetésre sikerült beleszeretnem, ha van ilyen is, nem csak első látásra. Az elég merésznek tűnik, hogy a kinézet legyen a mérvadó, de egy beszélgetésből azért már több kiderül, és én még sokáig szeretnék vele beszélgetni is - fejtegetem neki a véleményem, a végére megrázva a fejemet is kicsit.
- De tudod, hogy neked is főznék levest, ha a közelben laknál, ugye? A világ másik végére kicsit nehéz utánad vinni, de ez nem jelenti, hogy érted ne aggódnék pont ennyire, ha nem jobban. Te mégis a öcsikém vagy, és mindig az is maradsz. Fuh, hogy merre járt... elég sok helyen, Kínában például, de mit szólnál, ha ezekről ő mesélne? - vetem fel, mert mégiscsak jobban el tudja mesélni, hol járt és mit látott, hiszen ő volt ott. - Kalandosnak kalandos, az biztos. - Nem is tudja Ambrus, hogy mennyire eltalálta a legmegfelelőbb szót talán, ami bennem eddig így nem fogalmazódott meg, pedig mégis a legpozitívabb leírása annak, hogy mennyi mindenen ment át már Máté az évek során. Unatkozni esélye is alig marad gyakorlatilag. Rendelünk aztán sütit magunknak mindketten, majd folytatjuk a beszélgetést, ahol abbamaradt.
- Ha érdekel, a teázóban mindig akad munka egy pincérnek - említem meg. Beprotezsálni sem kell különösebben, hiszen tudom, hogy remekül elboldogulna. - Előtte viszont ott a kiállítás, addig szerintem kár gondolni is ilyesmire, nem hagylak éhen halni meg a híd alatt aludni véletlen sem. Mikor lesz pontosan amúgy? Meg is mutatom majd a sütizés után, hol lakunk, és este meg beszélek Mátéval is, hogy mit mikor meg hogyan és hol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Abba kellene hagynom az áradozást, szerintem enélkül is rá fog jönni ő is hamar, hogy Máté kedves meg szerethető. Nem aggódom azon, hogy ne kedvelnék egymást majd, ha sikerül bemutatnom őket egymásnak.
- Majdnem két hónapja, de sokkal többnek érzem. Nem olyan, mintha mindig is ismertem volna, csak mégis... legalább félévnek tűnik - magyarázom neki, magyarázkodva is kicsit. Apu azt meséli, neki olyan volt anyuval találkozni, mintha mindig is ismerte volna. Én ezt nem tudom elmondani, inkább olyan tulajdonképpen, mintha azt a valamit vagy éppenséggel valakit találtam meg, aki mindig is hiányzott az életemből azt megelőzően, hogy találkoztunk volna.
- Jaj, te is nekem - válaszolom, megölelve. El se hiszem, hogy megnőtt, szerintem még Máténál is magasabb. Megölelgetem én is az asztal fölött, aztán majd még úgyis kapni fog ölelést bőven később is, az biztos. Ez bepótolandó mindig, tekintve, hogy elég ritkán szoktunk találkozni, mióta én ide költöztem Estherrel, ő meg elkezdett utazni. Előtte sem lógtunk mondjuk egymás nyakán, hogy más-más házba osztott a süveg, meg mindenkit lekötöttek a kamasz évek kihívásai, de ahogy mondtam, mindig az öcsém marad, az egyetlen. Az utazások kapcsán javaslom, hogy majd egyenesen Mátét vallassa, a beszámolók úgyis jobbak első kézből, mint másokon keresztül, majd elnevetem magam a vonakodását látva.
- Hát... a temetőbe például kerestek gondnokot, nem tudom, az betelt-e vagy érdekelne-e, vagy megkérdezhetem Seth-et, hogy az iskolában kellene-e segítség neki ebben. Ő az illúziómágia tanárom, meg a gondnok is egy személyben - osztom meg vele a fontos infókat, hogy tudja, kiről is beszélek. Belekóstolok aztán a sütimbe én is. Kifejezetten finom, állapítom meg, közben meg Ambruson pihentetem a tekintetemet, figyelve a szavaira.
- Az mindjárt itt is van, és... jaj, de tényleg, komolyan mondtam, hogy maradj nálunk. A szobámat is megkaphatod, amikor épp Máténál alszom, néha előfordul az is - mondom mosolyogva, de azért tudhatja már, hogy nem igazán érdemes tiltakoznia. A tányéromat meg kicsit odébb tolom közben, hogy jobban elérje. - Persze, kóstold csak nyugodtan.  Nagyon finom. A tied is annak tűnik, csak nem tudom, van-e benne tej. Sebaj, sütök amúgy hétvégén répatortát, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszi - mondom mosolyogva, hiszen ez kedves kívánság tőle. Biccentek is, hogy ez így éppen elég, aztán ha majd tényleg el is jutunk addig, hogy meg is kéri a kezem Máté, meg tényleg családot alapítunk, még kívánhat egyebet, bár szerintem akkor is be fogom érni ezzel. Ez pont elég, minden mást meg majd előteremtünk. Szerintem meg fogjuk tudni oldani az esetlegesen felmerülő problémákat. Ettől cseppet sem félek.
- Vagy még talán Adamet is meg lehet kérdezni... úgy értem, a polgármestert, akinél Máté lakik, hogy a hivatalban nincs-e szükség ilyen ezermesterre, vagy ki tudja, sajtófotósra - vázolok még további lehetőségeket hirtelen, ha már eszembe jutottak. A képességtanulásra is rákérdez, amire ingatom kicsit a fejem.
- Haladgatok. Nem sikerült befejezni, amíg mestertanonc voltam, pedig jó lett volna, de majd idén szeretném, még mielőtt visszavonulnék - válaszolom. Ezt még nem döntöttem el teljesen, de nagyon hajlok rá, hogy a Főnix legyen az utolsó előadás, amiben én még fellépek a színpadon. Amúgy is tudom, hogy meg vannak számlálva az éveim, ha nem is egy, de három-négy éven belül kiöregednék, ha éppen nem sérülök le közben, és ha választhatok, inkább családot szeretnék, mint a tánchoz ragaszkodni. Ugyan még nem beszéltem meg Mátéval, sőt, senkivel sem, most is leginkább csak kicsúszott a számon, egyre inkább tervnek tűnik, mint kósza ötletnek.
- Bemutatót meg persze, de majd lehet, inkább otthon. Ha nem bánod. Nem biztos, hogy itt kellene nagy feltűnést keltenünk. A Pillangóvarázsban szoktam egyébként pillangókat alkotni néha, mert szórakoztat, meg a színházban használom többet - mesélem. - De várj csak... nézd, ezt szoktam még, mert nem hervad el - mondom, és a tenyeremen megjelenik egy magnóliavirág. Épp olyan, mint ami rengetegszer volt már a hajamban, mióta megismertem Mátét.
- Megfogod? Még dolgozom a tapintás részén, a látvány sokkal jobban megy, mint ez, de haladok, azt hiszem. Azt meg egy szóval se mondtam, hogy ne tudnád megoldani, nem is ezért ajánlottam fel. Csak örülnék, ha ott lennél, meg biztos vagyok benne, hogy Esther is. Legalább pár napot. Most ez tudom, hogy olyan rosszul hangzik, de alig látlak, és nagyon örülnék neki, ha kicsit nem így lenne - magyarázom neki. A sütijét sajnos nem merem megkóstolni, de azért is felvetem, hogy majd sütök répatortát, abból meg mindketten tudunk enni. - Nem baj, örülök, hogy ízlik. Ez a cukrászda amúgy már több, mint száz éves, ha jól tudom. Elég régi, és nagyon finom sütijeik vannak. Bogolyfalván egész jó helyek vannak, majd megmutathatok még párat, ha érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Egy kérdést szerintem megér - válaszolom neki elmosolyodva. Nem biztos, hogy van is üresedés, de ki tudja, pont annyi az esélye annak is, hogy épp van, és esetleg még Adam is örülne valakinek, akit megbízható munkaerőként ajánlanak neki. Majd ha Ambrus tényleg úgy gondolja, hogy kicsit megvetné a lábát Bogolyfalván és már Mátét is ismeri, felvetem a kérdést is. Legalább megalapozott legyen az az ajánlás, ne csak az én szavamra lehessen építeni. Annak örülök, hogy ilyen simán tovább is lépünk arról, hogy visszavonulnék belátható időn belül. Nem mondom, hogy rosszabb reakcióra számítottam feltétlen, talán attól tartok kicsit, hogy Máténak nehogy bűntudata legyen az én döntésem miatt, de úgy érzem, vele is meg fogom tudni beszélni, hogy tényleg ezt szeretném. Vannak fontosabb dolgok is az életemben, mint a színpad, és azokat szeretném előtérbe helyezni. Bár látványos illúziót nem szeretnék éppen itt alkotni, a magnóliát mégis megmutatom. Az illat sajnos még hiányzik a teljes összképhez, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nekem meglehetősen erősnek tűnik az illata, akárcsak a liliomé, viszont nem is sikerült még pontosan megalkotni, hiába tudom milyen is. Viszont a többi részletére már egészen büszke vagyok. Odaadom neki, hogy lássa, már majdnem egészen valósághű, súlya van, a szirmoknak meg textúrája, még ha nem is tökéletes, és már csak az illat kellene, hogy a megtévesztésig valóságos legyen.
- Akkor meg ne akadékoskodj már, vagy a végén csúnyán fogok nézni - fenyegetőzöm cseppet sem komolyan, még ha a szememet forgatom is éppen, a fejemet rosszallóan ingatva. De hát ő is tudja, hogy ő pont azon emberek csoportjába tartozik, akikre sose tudnék haragudni se. Lassan eszegetem közben a rétesem, feléig jutok épp, miközben ő elpusztítja egykettőre a sütijét. - Kérsz még? - kérdezem, ismét kicsit odébb tolva a tányért, ha venne belőle.
- Azt meg akkor beiktatjuk valahová. A Boglyas teret mindenképp érdemes megnézni, de a Fő utczát is, meg azt is mindenképp látnod kell, hol dolgozom - sorolom hirtelen az ötleteimet, remélve, hogy ő is pont annyira lelkes lesz, mint én. Nem is gondoltam volna egyébként, hogy egyszer itt vezethetem körbe, és még azt is felveti, hogy egy ideig itt dolgozna. Valahogy mindig olyannak láttam, aki remekül meglesz Londonban meg utazgatva, nem Bogolyfalván, de le se tagadhatnám, hogy örülnék neki, ha legalább egy ideig ennyire közel lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fogalmam sincs, mit talált ki éppen, hol szeretne reggelizni, de bízom benne, hogy velem ellentétben ő mégis tudja, hova tartunk. Mosolyogva rázva meg a fejem a megjegyzése hallatán, és csak azért állok meg, hogy lábujjhegyre állva puszit nyomjak az arcára. Szeretem, hogy olyan pozitívan gondolkodik, ahogyan, és még ezt is képes humorral kezelni. Akárki akármit is mond, én szerencsésnek érzem magam, hogy keresztezték egymást az útjaink, és most történetesen éppen kézen fogva sétálunk ugyanabba az irányba. Hosszúujjú, világoskék ruha van rajtam, aminek a fodros szoknyarésze éppen csak takarja a térdem, hozzá pedig kényelmes vászoncipő most éppen, mert úgyis mennem kellene majd még a Pillangóvarázsba is, meg próbára is, és ki tudja, mikor derül ki, hogy mi nincs otthon, amit sürgősen be kell szerezni aztán a vegyeskereskedésből. Nem igazán tudom, miért is állunk meg aztán, de kifogásom véletlen sem lenne arra, hogy megcsókol épp. Gondtalanul karolom át a nyakát, nem zavar az sem, hogy bekopog az ablakon, és még a kuncorászás hallatán is csak mosolyogva döntöm a fejem a vállának.  
- Jó reggelt - köszönök barátságos mosollyal, aztán meglepetten és kérdőn pillantok fel Mátéra. Sose jártam még itt. Nem is tudtam, hogy itt üzlethelyiség van, sőt, nem is gondoltam volna, de úgy tűnik, messze nem ismerem még Bogolyfalva minden titkát, ahogy Máténak is van még mit mesélnie. - Ez ilyen titkos hely? - teszem fel a kérdésemet is, még mindig egyszerre mosolyogva és emelve meg kérdőn a szemöldököm.
- Most megleptél. Hat éve élek Bogolyfalván, és fogalmam se volt, hogy itt bundáskenyeret és kávét lehet kapni. Ugye nincs benne tej vagy kérhetem anélkül? Nem rémlik, hogy szóba került volna, de a szervezetem nem igazán van barátságban a laktózzal... - Ha másért nem, akkor legalább ez bőven magyarázza, miért sündisznó a patrónusom, ugyanis ők is lufivá tudnak változni, egyik sajátosan jellemző betegségük ugyanis. Na pont úgy felpuffadok én is. Inkább kihagynám, ha lehet. - Talán utána kellene kérdeznem, nem találtak-e fel már erre is valami bájitalt, mint azt, ami a pollenallergiámat kordában tartja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Illegális? Huh, ezt komolyan mondod? - pislogok rá meglepetten. Tényleg úgy érzem magam, mint aki egy teljesen új helyre csöppent, a nyúl üregébe talán, nem is tudom, hiszen Bogolyfalvának ezt az arcát kicsit sem ismerem. A következő mondata aztán csak még jobban összezavar, próbálom összerakni a részleteket, hol az étlapra pislogva, hol meg Mátéra, szinte várva, hogy mindjárt elneveti magát, hogy ezt mind el is hittem, és csak szórakozik velem, de ez nem történik meg egyelőre. Aztán még az a név is elhangzik, és fogalmam sincs, honnan kerül elő a fejemben a gondolat, hogy de hiszen említette, hogy a neve eredetileg Patrik volt, a Mátét ő választotta magának.
- Szent szalamandra... ők a… nagyszüleid? - kérdezem suttogva. Már mondta, hogy be akar mutatni, de valahogy ez eszembe se jutott mégsem, mint lehetőség, amikor ma reggel felvetette, hogy együnk valahol a városban. Manci nénit meg Béla bát mindenki ismeri szerintem a városban is, nem csak a Macskabagoly utczában. Még mindig tátom a szám, válaszra várva, hiszen ez csak egy elég erős tipp azért tőlem, biztos nem vagyok benne, de gyanúsnak tűnik, hogy igazam lehet. Ezért is reagálok némi fáziskéséssel az ő kérdésére, miután kicsit megrázom a fejem és hátra simítom a hajam, mintha bármelyik hajszálam ki is tudna szabadulni amúgy is a szépen összefésült és felcsavart kontyomból. Inkább csak amolyan rutin ez, semmint hasznos mozdulat.
- Öhm... háát… egész pontosan öt, ha a laktózt is odaszámolom, de a pollen meg tulajdonképpen időszakosan jelentkezik csak, és van rá bájitalom, amire meg nincs, az még a kivi, a mák és a mogyoró… de nem vészes igazán egyik sem. Mármint... kerültem már gyengélkedőre, de leginkább csak kellemetlen - magyarázom, mi is a helyzet. - Te allergiás vagy bármire? És... jaj várj, akkor... Annácska az unokahúgod, akiről meséltél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Óh - veszem tudomásul a válaszát, és nem kérdezek vissza egyelőre a részletekre. Csak gyanítom, hogy ezek szerint valamit intézkedhetett ő talán, ha már a következő pillanatban megerősíti azt a gyanúmat, hogy Manci néni meg Béla bácsi tulajdonképpen a nagyszülei, de majd ha el nem felejtem, otthon visszatérek erre is. Bólintok arra párat, hogy ez tényleg durva. Nem is álmodtam volna róla, amikor a nagyszüleiről mesélt, hogy tudom, kik azok.
- Tudod... őket még viszonylag kedvelem is, bár tény, hogy közelebbről nem ismerem azért egyiküket sem. A farkas meg csak hagyjon, ha lehet, mert én veled szeretnék megöregedni - válaszolom neki mosolyogva, még mielőtt megcsókolnám. Ez a gondolat kicsit még mindig aggaszt, mióta Esther először megemlítette, de igyekszem inkább arra koncentrálni, hogy most itt vagyunk, és aztán még mindig nem tudni, mire jutnak éppen a bájitalkészítők meg a kutatók az előttünk álló évek alatt. Azt pedig tartom, hogy akkor is itt lennék, ha pontosan tudnám, hogy esetleg csak napjai lennének hátra, ahogy a legjobb barátnőmnek ezt már kijelentettem. A családomnak még nem tudom, hogy fogom ezt elmondani, mert biztos, hogy aggódni fognak, ez viszont még legyen egy másik nap megoldandó problémája. Felsorolom aztán az allergiáimat, ha már így szóba kerül, és arra is rádöbbenek, hogy erről még sosem beszéltünk valahogy.
- Azért annyira nem vészes, hogy kinyírjon, csak kiütéseim lesznek tőle meg hányingerem, egyszer előfordult az is, hogy nehezen kaptam levegőt, de tulajdonképpen akkor derült ki, hogy gond van, mert olyan sütit ettem - mesélem, majd érdeklődve hallgatom, mit oszt meg ő velem a téma kapcsán.
- Óh, értem - felelem, és nyomok egy puszit az arcára. Ha csak okosan kell bánni a főzettel, az szerintem igazán megoldható meg túlélhető, aggodalomra pedig semmi ok. Béla bácsi közben meg valami sütiről motyog, ami kedves dolog, mosolyogva biccentek is felé.
- Azt hiszem, akkor már elég sok mindent értek - jegyzem meg aztán Annácska kapcsán. - Úgy értem, amit meséltél, az alapján egyikőtöknek sem volt könnyű - teszem még hozzá halkan. Én Annácskát is szeretem, mint minden gyereket az előkészítőben, és mindig is sejtettem, hogy bizonyára nem csak úgy a semmiből viselkedik úgy, ahogyan, most pedig hirtelen többet tudok és értek ebből, mint amennyit valaha is gondoltam, hogy fogok. - Ha szeretnéd, egyszer szervezhetünk egy családi vacsorát. Nem fogok ragaszkodni hozzá, nyugodtan meg is vétózhatod - vetem fel, bár nem biztos, hogy jó ötlet. Remélem, hogy tudják, milyen nagyszerű unokájuk van, de talán nem kellene ebbe beleártanom magam, úgyhogy inkább nyitva hagyom, hadd döntse el Máté, szeretne-e bármi ilyen családinak nevezhető összejövetelt. - Az öcsém június elején jön majd amúgy, kiállítják pár képét. Arra is elmehetnénk majd, ha már kiderítettem a részleteket, levélben elég szűkszavú, aztán meg majd kitalálhatjuk, mikor férne bele egy londoni út. Talán a nyári szünet ideális lehet rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Huh... akkor kénytelen leszek mind megenni, rémes - válaszolom mosolyogva rázva meg a fejem, bár ennyi idő után azért már biztosan tudja enélkül is, hogy csak szórakozom. Eszegetem is lassan a sütit, korántsem olyan sebességgel, mint ahogy ő eltüntette az övét, de azért el fog fogyni hamarosan ez is, aggodalomra semmi ok, hogy ne ennék rendesen.
- Persze, hogy el. Dehogy van már programom... a mai napot egyébként is úgy szerveztem, hogy időt tudjak tölteni veled - felelem. Máté éppen dolgozik, és már megbeszéltem vele, hogy majd este átmegyek és együtt vacsorázunk, addig meg, hacsak le nem ráz, az öcsémmel foglalkozom. - Biztos, hogy nem pakolsz le most nálunk? De jó, nem erőltetem tovább, ha ennyire nem szeretnéd, viszont megnézhetnéd legalább, hol lakunk, hogy tudd, hová kell majd áthurcolkodnod - mondom, majd egy újabb falat sütit kapok be. Már csak egy marad hátra. A kezemet a szám elé tartva igyekszem gyorsabban rágni, mert így mégsem illene beszélnem, nem arra tanítottak a szüleink.
- Még egy falat van belőle, szóval ha megvársz, mehetünk is - jelentem ki végül, aztán azt az utolsó falatot is bekapom gyorsan, és még azt rágva kelek fel az asztal mellől, hogy én is visszavigyem a tányérom rendes vendég módjára. Meg is köszönöm a sütit, hozzátéve, hogy nagyon finom volt, és már szaladok is vissza az öcsémhez, hogy lelkesen belekaroljak. - Na gyere, mutatom azt is, hogy jutsz el oda, főleg úgy, hogy ne kelljen hozzá átmenni a Pramberger téren véletlen sem, mert nem igazán érdemes arra mászkálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az arcára simítom a jobb tenyerem, hüvelykujjammal cirógatva, miközben biztatóan mosolygok rá. - Minden rendben lesz - mondom ki, és bár ebben nem vagyok száz százalékig biztos, hiszen az képtelenség, mégis optimistán állok hozzá. Úgy érzem, mindennel szembe tudunk nézni mi ketten és kihozni a helyzetből a legjobbat, és ez a legfontosabb. Bólogatok a válaszára, ezt mégiscsak neki kell tudnia, meg éreznie, hogy lesz jó és működőképes, ha van rá esély, és bármit is dönt, bármire is jut velük, én mellette állok. Ebben azért határozottan biztos vagyok, éppen annyira, mint abban, hogy vele szeretném leélni az életem, bármi is vár ránk. Válasz helyett puha csókot nyomok az ajkaira, mielőtt még szóba kerülne az én családom is. Ők könnyebb esetnek ígérkeznek véleményem szerint. Talán aggódni fognak majd a vérfarkaskór miatt, de kétlem, hogy ne tartanák tiszteletben a döntésem. Egyikük sem olyan, aki mindent jobban szeretne tudni másoknál, és ismerve őket szerintem hamar megszeretik majd Mátét egyébként is.
- Szerintem jól ki fogtok jönni egymással, ő is szeret utazni is, meg apu mellett tanult ezermesterkedni - egészítem ki gyorsan azt a listát, mosolyogva még mindig. Nem aggódom ezen a legkevésbé sem. Az pedig igazán tetszik, hogy így gondolkodik a kiállításról, és nem fog kelleni győzködnöm, hogy de jöjjön már el velem vagy ilyesmi. Nem lep meg azért, mert már tudom, hogy igazán kedves és figyelmes ember. Az lepne meg, ha egyszer valami undok dolgot mondana, mert azt nem nézem ki belőle. Közben viszont újra felbukkan Manci néni, majd őt követi Béla bácsi is a beígért süteménnyel.
- Nagyon szépen köszönjük - veszem át a dobozt egy hálásnak szánt, barátságos mosoly kíséretében, amit erőltetnem sem kell Máté kedvéért, pedig bevallom, számítottam rá, amikor először felhozta, hogy bemutatna a családjának. Hamarosan eltűnik aztán az öreg házaspár az ablak mögött, Máté pedig felveti, hogy maradjunk még a téren. - Tökéletes. Nem is tudtam, hogy van kedvenc padod. Ki kellene derítenünk, mit nem tudunk még egymásról. - Sok mindent tudok már, és bízom benne, hogy a legtöbb fontos dolgot már egyébként is elárulta, az utazásairól például rengeteget mesélt, ahogy a kórról is egyre többet tudok meg.  
- Szeretnél kimenni a szüleidhez is? Vagy mára ennyi elég volt és azt majd máskor? - kérdezem meg leülve a már említett padra és nyomok egy puszit az arcára. Erőltetni ezt sem szeretném. A doboz sütit leteszem magam mellé, és ha megkapom tőle a bundáskenyeret, el is kezdem kibontogatni. - Az illata mennyei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ó, tényleg? Az igazán nagyszerű lenne, és szerintem Ambrus meg szívesen segít majd - válaszolom neki mosolyogva, bizakodón. Igazán nem kételkedem egy percig sem abban, hogy remekül ki fognak jönni ők egymással. Sok közöst látok bennük, és úgy látom, már Máté is, ami igazán jó kezdet. Megrázom aztán a fejem a kérdése hallatán, mielőtt megszólalnék.
- Nincs senkije, amennyire tudom. Lekötötte az utazás és a fotózás, de remélem, majd azért lassan ő is megtalálja az igazit. Bár még csak huszonegy éves, nincs is lekésve semmiről - felelem, ezzel egyelőre le is tudva ezt. Azt nem tudom, hogy esetleg alkalmi kapcsolatai voltak-e vagy úgy bármi, de olyan mérvadó, akiről beszámolt volna, biztos, hogy nem akadt. Ezeket mégiscsak mondjuk egymásnak, bármilyen szűkszavúak is néha a leveleink. Tudott ő is Daniról is, sőt Mátéról is elsőként számoltam be neki, ha Esthert nem számoljuk, de az amúgy is más, ő már inkább a lelkem másik fele egyébként is. Akkor is tud mindent, ha nem is mondom. Közben megkapjuk a bundáskenyeret, és még sütit is csomagolnak mellé Manci néniék. Igazán kedvesek, pozitív csalódás kicsit számomra ilyen szempontból Máté családja, bár azt továbbra sem értem, és szerintem soha nem is fogom megérteni, hogy hogy képes bárki lemondani róla vagy hátat fordítani neki. Én nem tudnám megtenni.
- Igazad van - hagyom helyben a válaszát széles mosoly kíséretében. Azt máris tudom legalább, hogy van kedvenc padja a Boglyas téren, és éppen ez az, amire leülünk. - Azt elmesélhetnéd viszont, hogy miért éppen ez a kedvenc padod. Minden mást meg majd felfedezünk abban a hatvan évben. - Ezen nem fogunk összeveszni. Kétlem mondjuk, hogy unatkoznánk valaha is, el se tudom képzelni magunkról, hogy ne találnánk valami érdekeset, de nem vitatom, hogy még bőven felfedezhetünk mindent, nem kell most azonnal, főleg, ha hosszútávra tervezünk egymással. Márpedig a hatvan év elég hosszú idő ilyesmire. Kibontom közben a bundáskenyeret, és én is beleharapok, hogy aztán hümmögve helyeseljek arra, amit mond. Örülök, hogy elhozott ide. Nem csak a bundáskenyér miatt, hanem azért is, mert így lassan csak egyre jobban része leszünk egymás életének, hiszen már a fél családja ismer is.
- Hmm... évadzárónak kerül műsorra majd még, úgyhogy tulajdonképpen hamarosan. Júniusban. Majd bevihetlek próbára is, ha szeretnéd - válaszolom némi gondolkodás után, közben jóízűen rágva a kenyeret addig is, féloldalasan fordulva felé, egyik lábamat magam alá húzva, a másikat meg a pad mellett lóbálva. - Rendben, igazán nem nagy kitérő - mondom rámosolyogva. Aranyos tőle, hogy virágot visz, és nagyon szeretem, hogy ilyen. Nekem is virágot küldött hónapokkal ezelőtt, és valójában még azelőtt levett a lábamról, hogy tudtam volna ki is ő. Azóta is ott virul mindkét csokor a nappaliban, mert bűbájt szórtam rájuk. Nem akartam, hogy elszáradjanak vagy elhervadjanak. Megeszegetem lassan a kenyeret közben, időnként rajta felejtve a tekintetem. Ez a reggel is igazán tökéletes.