Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Itt a vége, fuss el véle, kereshet valami profi medimágust, aki képes nyomtalanul eltüntetni azt, amit ez a bagázs hagyni fog maga után, ha elérnek hozzájuk. Ismételten behunyja a szemét, még az állkapcsát is összeszorítja, hogy lehetőleg ne visítozzon lányosan, ha egy mód van rá, ezek mégse pókok, ám mégiscsak kinyitja a fél szemét, amikor a gramofon furán kezd hangzani és csak nem találta még oldalba. Pislog párat, ahogy a szerkentyű az orra előtt zsugorodik arasznyi méretűre, de mivel úgy tűnik, hogy ettől a páncélok is megzavarodnak, feltápászkodni is megpróbál.
- Duro - mondja ki a másik kővé változtató varázsigét, amit ismer, csak gondolatban kívánva az egész bagázs a jó édes anyjába, mert úriember és ilyesmit így hangosan sosem mondana ki. Most realizálja csak közben, hogy Zalán gyanúsan mozdulatlan. Hoppá. Lehet, hogy őt kapta volna telibe a petrificusszal, és nem csak ijedt oposszumot játszik a levitás?
- Finite incantatem - próbálkozik be azért a sok helyzetben megváltásnak is beillő varázslattal, miután már sikerült feltérdelnie. Bocsánatkéréssel majd foglalkozik később, most egyelőre a kezét is kinyújtja, hogy felsegítse. El se hinné senki, aki ismeri, hogy még arra sem szán időt, hogy gondosan leporolja a ruháját meg kisimítsa a ráncokat, most azonban inkább mégiscsak eltűnni kéne innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

- Annyira azért nem, hogy túlságosan beleássam magam - vallja be. Elvégre éppen elég számára a mágusjog ebben a világban, főként, hogy kifejezetten az értelmes lények és képességek érdeklik, mint szakterület, erre pedig a mugli törvénykezésnek igazán nincs semmilyen kihatása. Még viszonyítási alapnak sem tudná használni. Nem is részletezi ezt különösebben, mert nem látja értelmét egy esetleges nagy monológnak, amelyben azt indokolja esetleg, hogy miért is nem érdekli különösebben a mugli törvénykezés az általános műveltségi szinten túl. Helyreigazítja ujján a kissé félrecsúszott pecsétgyűrűt, és megkísérti a gondolat, hogy forgatni is kezdje az ujján, de végül sikerül megállni, hogy mégse tegye. Még azt hinné a férfi, hogy ideges vagy unatkozik, pedig egyik sem lenne igaz.
- Szalamantonban van egy remek tolmács a bíróságnál, aki órákat is ad, őt terveztem megkérdezni, de ez egy remek ötlet arra az esetre, ha túlságosan is elfoglalt lenne. Köszönöm. Mindenképp utána fogok érdeklődni az egyetemen - válaszolja egy illedelmes mosoly kíséretében. Nem igazán férne most bele egy újabb tárgy egyébként, ami kicsit több erőfeszítést is igényel, mint egy vizsgára felkészülni az azt megelőző héten, ezért is preferálná a magánoktatót. Ott mégsem bukhat meg egy vizsgán netán szégyenszemre. Ettől függetlenül viszont még utána érdeklődhet, ki mit oktat pontosan az egyetemen e tekintetben, elvégre hallotta már hírét a mermisztika szaknak.
- Tulajdonképpen mindig is érdekelt. Anyának szívügye minden ilyen társadalmi kérdés, gyakorlatilag azóta veszek részt minden jótékonysági eseményen, amit patronál, hogy járni tudok. Szóval mondhatni belém nevelte ezt. A képességek meg azért is érdekelnek, mert a tágabb családomban akad elemi mágus, melodimágus, de még egyedi képességmutációval élő rokon is - válaszolja. Nem bocsátkozik túl sok részletbe, azért Alexander is biztosan tudja a nagypapáról például, hogy hydromágus, elvégre ez mégiscsak köztudott tény.
- Ez így meglehetősen tág megfogalmazás, ha már mondhatok ilyet. Az egyes kisebbségeket nehéz egységesen kezelni, ugyanis véleményem szerint egyenként kell őket megítélni. Nem erőltethetjük a kentaurok integrációját, de a vérfarkasok vagy vélák esetében meg nem ragaszkodhatunk ahhoz, hogy elzárt közösségeket alkossanak, mert azzal több kárt okoznánk, mint hasznot. Úgy vélem, hogy a megfelelő kompromisszumokat kell megtalálni, például azért tennék, hogy megszabaduljunk a bizonyos fajokat övező stigmáktól. Vannak erre mindenféle non-profit szervezetek és egyesületek, és hát... jogászként azt tudom leginkább megtenni, hogy pro bono vállalom a védelmüket például, ahelyett, hogy rajtuk nyerészkednék - fejtegeti a véleményét közben kezével gesztikulálva, ahogy magyaráz. Szívügye a dolog, nem is kicsit. Talán majd még többet tud tenni, ha egyszer tényleg miniszter is lesz belőle, az azonban még soká van és babonából sem beszél róla, hogy ez a legnagyobb álma.
- Ez kifejezetten emberfüggő. Lehet, hogy valakinél elég, ha tudatosul benne, mekkora a projekt tétje, de az is lehet, hogy egy összekötőre van szükség - mondja némi gondolkodás után, a másik kérdésről el is feledkezve. Úgy tűnik, Alexander nagyon szeretheti az ilyen általános kérdéseket. Ő viszont nagyon átfogó válaszokat tud adni, amitől egész elégedett is magával. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miután sikerül a sóbálványátoktól megszabadítani is szerencsétlen Zalánt, fel is segíti. Bár nehezére esik beismerni, mehetett volna ez jobban is, ha nem kapkod, a kérdést azonban egyelőre ezért sem méltatja válaszra. Pedig ott a nyelve hegyén, hogy na persze, mert ő biztos soha nem hibázik, de az roppant kínos lenne az eddigi bemutatkozása tetejébe. Így hát inkább bölcsen hallgat, a helyzetet igyekezve felmérni. A gramofonnak ki tudja, mennyi ideje van, mert bár most roppant vicces, aligha fog ez örökké tartani. A páncélok pedig csak jönnek, és nem igazán akar fogni rajtuk a varázslat sem, pedig milyen egyszerű lenne, ha csak úgy kővé lehetne változtatni őket. A pálcát legalább sikerül észrevennie közben, és az invito helyett inkább utána nyúl, a kutyákra illő páncélokat így csak a szeme sarkából veszi észre. Elsőre abban sem biztos, hogy tényleg ott vannak, de amint teljes egészében látja, miután ismét kiegyenesedik, inkább Zalán mellkasának nyomja a pálcáját, fogja csak, és hátat fordít az egésznek. Azok legalább vizsla méretű kutyákra valóak, de sokkal inkább egy Herkules méretű eb kellene hozzá, hogy el is bírja. Márpedig a nővérével közösen gondozott dán doggal semmiképpen sem szeretné soha úgy találni szembe magát, hogy az nem mellette, hanem ellene van. - Tűnjünk innen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Úgy ismersz? - kérdez vissza, igyekezve nem vigyorogni, miközben szemöldökét kérdőn emeli meg és meglóbálja az egyébként szivárványszínű összegöngyölített hálózsákot. Ezt igazán nem volt képes otthagyni a boltban, mint amúgy általában bármit, ami élénk színű vagy éppen csillog. Akad persze néhány igazán visszafogott, klasszikus darab is az egyébként már irdatlan méretűvé nőtt gardróbjában, mint például a kötelező iskolai egyentalár, ám a birtokában lévő ruhadarabok és kiegészítők nagy többsége mégis meglehetősen feltűnő és figyelemfelkeltő, akárcsak a most viselt áttetsző éjkék inget visel, amelynek ujját könyékig fel is tűrte, és temérdek ékszert. Az elsőre egyszerűnek tűnő fekete nadrágon is nyomott bársony mintát fedezhet fel, aki közelebbről megnézi. A pakolást épp bűbájjal intézi, pálcáját széles ívben lóbálva meg, mint valami karmester. A hálózsákot az egyik fenti ágyra dobja, aztán elneveti magát a lány mondatán.
- Áh, Teddy-t rá nem tudom venni ilyen alkalmakra, de hoztam helyette Wessit meg Zsolnát. Ugye emlékszel még a bátyám lányára? Most jött vissza a franciáktól, és én volnék a kisebbik rossz. Mégiscsak jobb a meleg nagybácsi, mint egy koedukált kastély. Kicsit fura az anyja még a mi családunkhoz mérten is - válaszolja megvonva a vállát. A csuklóján árválkodó hajgumival aztán laza copfba fogja a haját, hogy ne csússzon folyton az arcába.
- Elvenni sajnos továbbra is Milenát leszek kénytelen, de mindenképp rajta leszel a vendégek listáján, ezt megígérem. Szerencsére ő is pont annyira akar tőlem bármit, mint én tőle. Azt hiszem, jól megleszünk. Befonjam? - kérdezi meg Médi hajára célozva. - Dorkának is én szoktam. Na és hol van a te Felagundod? Néha szoktam látni az egyetemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Óh, édesem, te sosem vagy rút kiskacsa. Bármiben gyönyörű vagy - válaszolja, közben kezével is legyintve kijelentését még inkább hangsúlyozandó. Ugyan nem csak ennyiről van szó, de legalább részben azért is kedveli Médit, mert a lány is olyasvalaki, aki mindig nagyon odafigyel a külsőre is. Hülyeség szerinte az, hogy majd a belső szépségtől sugárzó lesz az ember. Lehet bármilyen szép belül, ha elhanyagolja a külsejét. Szerencsére ezt sem Médi nem teszi, sem pedig Bella vagy akár az unokahúga, akiknek hamarosan meg is kellene érkezniük, ha minden jól megy. Nem türelmetlenkedik azonban, majd csak ideérnek mindketten. Egy nő csak stílusosan késsen mindig egyébként is, főként ha nem múlik ezen semmi komoly.
- Pontosan, Alexa. Én pedig csakis önmagamat adom, mint mindig - válaszolja nevetve. Igazán nem vádolhatja őt senki azzal, hogy ne játszana nyílt kártyákkal, ám az is tény, hogy bár a szigorú, előítéletes és karót nyelt, német és dán felmenőkkel rendelkező sógornője nem kedveli, a bátyjával egészen jó a viszonya. Csupán Wilhelmina esetében lett ez inkább kölcsönös iszony. Nem is igazán érti, Ákos hogyan képes elviselni. Néha úgy véli, hogy a bátyja talán megcsalja, de ha így is van, ő se nem hibáztatja, se pálcát törni nem fog felette. Ákosnak is jár a boldogság. A gondolatait erről azonban megtartja magának, mert mégiscsak esetleges családi szennyes volna csupán. Ehelyett inkább arról számol be, hogy a menyasszonya még mindig megvan és továbbra is úgy tűnik, kénytelen lesz elvenni is pár éven belül.
- Jaj, ne harapj. Persze, hogy az leszel. Majd nekem lesznek koszorúslányaim, Milena pedig addig is kitalálja mit szeretne - válaszolja magabiztos mosollyal, kissé megvonva a vállát a menyasszonya említésére. Még mindig nincs elragadtatva az egésztől, de sajnos kiskaput még egyáltalán nem sikerült találnia. Közben leül Médi mellé, hogy szépen befonja a lány selymes haját. Még sikerül Médi vőlegényére is rákérdeznie ennek az egyébként nem túl terjedelmes beszélgetésnek a záróakkordjaként, mielőtt berobbanna Bella is, Zsolna is. Szépen, gondosan összefogja az elkészült hajfonatot, majd megöleli Bellát, két puszit is nyomva szigorúan a levegőbe az arca mellett üdvözlésképpen.
- Szia, drágám. Örülök, hogy el tudtál jönni - mondja széles, őszinte mosollyal, és bár bemutatná Bellát, ha ragaszkodnának az illemtanon tanultakhoz, tudja, hogy barátnője tökéletesen boldogul egyedül is. Ő már halad is tovább, hogy Zsolna is részesüljön a hasonlóan lelkes üdvözlésben.
- Ugyan, nagylány vagy te már, szívem - feleli, majd Zsolna bátyjának említésére bólint. - Mindenképp. Ákost is tervezem meglátogatni úgyis, de ma mindenekelőtt szórakozzunk még, gyere csak, pakolj le - javasolja továbbra is széles mosollyal, bennebb tessékelve őt is, majd segít mindenkinek megtalálni a helyét.

***

Már a tűznél ülnek egy órával később, amikor Médi kérdésén látványosan felvonja a szemöldökét.
- Én? Én vagyok a parti lelke, ha kell - közli kihúzva magát, majd a csillámporos limonádét a lány elé tartja. - Ne sajnáld - adja ki az utasítást, rábízva ezzel barátnőjére, hogy annyi vodkával tegye izgalmasabbá a már egyébként is számára tetszetős innivalót, amennyit csak jónak lát. Őt már egyébként is megvették a csillámporral is. Meg is köszönte a lánynak, aki hozta. Bár a nevét nem tudná megmondani, tudja, hogy az egyetemen látta már egyébként.
- Sok minden lehet még abból, főleg, ha elég nagy az a pohár - nevet. Csinált már azért hülyeségeket bulikon, nem ez lenne az első alkalom, főleg alkohol hatására. Nem kell félteni. Bella azonnal rá is tesz az egészre még egy lapáttal.
- Ha aztán nem lesz morcos érte az a jóképű szőke herceged, nekem nincs kifogásom - megy bele a játékba, majd bele is kortyol a vodkával kevert limonádéba.
- Majd küldhetünk neki szelfit, hogy lássa, mit hagyott ki - közli még Bellára kacsintva, aki azért időnként rápillant a telefonjára. Jó is az, hogy még mindig turbékolnak, főleg a Grétával történtek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Olyannyira belefeledkezik abba, hogy most éppen igazán fontos barátnői veszik körül, hogy szinte már majdnem el is felejti, még másokat is meghívott ide Médi. Ezért kissé meg is lepődik, amikor Benett is felbukkan a semmiből gyakorlatilag, habár noha ez mágusok körében nem ritka, és tekintve, hogy a hoppanálás művészetét tanítja a Bagolykőben, nem is kellene meglepőnek lennie sem. Gyorsan vált azért széles mosolyra, mert mi tagadás, meglehetősen kellemes látványt nyújt a tanár úr, akibe mostanában többször botlott bele az egyetemen, mint a Bagolykőben.
- Üdv, tanár úr - köszön neki is, és széles mosolyából és hanglejtéséből kiérezni, hogy azért csak félig mondja komolyan a dolgot. Mennyivel is lehet idősebb vajon nála? Három-négy évvel talán? Majd egy alkalmas pillanatban megkérdezi, dönti el, jövőre úgyis letudja a bagolyköves képzést, és különben sem tanul már nála. Közben figyel azért a lányokra is, már amikor gondolatai nem kavarodnak el kicsit eme váratlan fordulat okán.

***

Nem kell sokáig győzködni, főleg nem a lányoknak. Nehogy azt merje róla bárki is gondolni, hogy gyáva lenne. Nem fog megijedni egy kis vodkától, ugyan. Tartja is a poharát, majd Bella még rátesz minderre, amin már csak nevet. Egyszer egy évben ez is belefér, hogy ne legyen meg a szépítő alvásuk, majd holnap úgyis helyrehoznak mindent jó sok víz meg a megfelelő bájitalok segítségével. Amíg nem rendszeres a dolog, nem lesz baj.
- Gyere közelebb, tanár úr. Nem harap egyikünk sem - javasolja nevetve Benettnek, aki meglehetősen halkan van egyelőre jelen a társaságban, mintha tartana tőle, hogy nem látják szívesen, pedig dehogynem. Ilyen jóképű pasit amúgy is ki ne látna szívesen?
- Teddy nem igazán rajong az ilyen szerinte puccos alkalmakért, pedig képzeljétek el, ha tényleg elvinném egyszer egy jótékonysági cuccra - válaszolja Bellának a szemét forgatva. Belekortyol az italba, amitől jóleső bizsergés fut végig a gerincén, hogy a gyomrában állapodjon meg végül az érzés, miközben ő előbb behúzza a vállait, majd ismét kiegyenesedik hátradobva a haját.
- Huh, ez jó, Médi. Na, tölts mindenkinek. A tanár urat se hagyjuk ki. Oldódjon egy kicsit, ha már bulizunk - veti fel, már azután, hogy a lányok megnézték az ifjabbik Jankovits fotóit. Bár ő már látta a képet is, sőt a fiút is élőben, azért szintén odapillant, és újfent megállapítja magának, hogy ha nem Bellát boldogítaná, már amikor éppen azt teszi ugye és nem valami marhaságot csinál, jobban sajnálná, hogy kicsit sem érdeklődik a saját neme iránt. Bella ötletére már vigyorog is, nem kell kétszer mondani. Szelfi lesz ebből mindjárt, méghozzá csoportos.  
- Kelpiiii - mondja ki, közelebb hajolva kicsit a kép kedvéért, csak utána pillant meglepetten Zsolnára.
- Rasztovich? Levelek? Zsolnaaaa... - hallani a hangján, hogy ez azért új információ, bár tulajdonképpen mivel nem itt végezte az alapképzést, igazság szerint annyira nem is meglepő. Szélesen vigyorog aztán Médire, majd a félig megivott italára pillant, aztán vissza a lányra.
- Lehet én is... olyan könnyűnek érzem magam. Milyen vodkát szereztél te? Ki jön fürdeni? A víztől szerintem majd jobb lesz - dönti el, és felhajtja a maradék italt is, miközben szabad kezével már gombolgatja kifelé az áttetsző ing gombjait. - Versenyt futhatunk egy pohár után is. Na? Ki jön? Lányok? Szépfiú?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Csak helyes? Görög félisten is lehetne mindkettő - jegyzi meg futó pillantást vetve a képre Bella válla fölött, noha még mindig érez leheletnyi csalódást, hogy mindkét Jankovitsot csakis a lányok érdeklik. Rémes. Természetesen örül annak, hogy Bella a szerencsés lány, akinek sikerült Dorián figyelmét magára vonni, neki pedig ott van Teddy, aki viszont nincs itt, úgyhogy most ezért inkább Benettre irányul a figyelme. Amúgy is alig létező gátlásai alkoholban kifejezetten gyorsan oldódnak ráadásul, úgyhogy nem kell sok idő, mire kezdi úgy érezni, hogy lassan bezsong ettől az italtól.
- Hát növessz szakállat, bááár... biztos öregítene, inkább ne tedd - ad tanácsot máris, amint kijavítja a másik, hogy nem is professzor. Lazán vonja meg a vállát, itt most egyébként sem számítanak ezek a formaságok. Felnevet aztán a kérdésen, ő már kész is van a válasszal erre a kérdésre.
- Ráczhalmi a pasi, másért lennék a tanársegédje? De Selwyn se utolsó, meg Várffy... és a sárkánytanosban is van valami különös, meg a reptan... és hát... téged se hagyjunk ki - közli a srácra kacsintva, aki végtére is nem tanítja. Mi baj lehet ebből így, ugye? Főleg, hogy csak a szája jár, a tagjai amúgy is olyan különösen könnyűek, zsibbadtak, nem is tudja, mi történik, de Médivel határozottan egyetért, hasonlóan érzi magát ő is éppen. Fel is kászálódik ebből adódóan, mert gondolja, hogy a víz talán majd jót tesz, aztán széles, fogkrémreklámba illő mosolyt villant a tanárra, még egyszer rákacsint, és ahogy megszabadul az ingétől, a magasba emeli, majd hagyja az egyébként is könnyű, áttetsző anyagot a földre esni.
- Csak nem félsz? Mi történik, ha meglátnak? Oda a tekintélyed? - hecceli, aztán a nadrágjától is megszabadul, hogy egy szál alsóban induljon a víz felé, lovagiasan előre engedve Médit. Egyébként is úgy érzi, mintha a levegőben lépkedne, nem is a földön. - Médiii... hol vetted te azt a vodkát? Vagy mi került bele? Olyan, mintha repülnék? Nagyon duuurvaaaa....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok

- Wirklich? Das ist doch alles Quatsch - háborog egészen kivörösödve. Miután nem volt hajlandó tiszteletét tenni az egyetemi kötelezettségeire és a szakmai gyakorlatra hivatkozva, előbb az apja rángatta be az irodájába a minisztérium épületében, hogy beszéljen vele, majd a nagyapjától kapott rivallóba öntött idézést gyakorlatilag, szerencsére csak a bogolyfalvi ház udvarán. Végül egy manót küldtek utána, aki olyan lendülettel hoppanált vele, hogy úgy tűnik, sikerült közben elhagynia a lazán csak a nyakába akasztott selyemsálat. Emiatt is panaszkodik rendületlenül már negyed órája az anyjának, aki tőle szokatlan módon már harmadjára inti le, hogy hagyja már, kap majd másikat. Ami Bercit illeti, egyébként sincs jókedvében napok óta. Panaszkodott volna szívesen Zsolnának, de a lány roppant elfoglalt utóbb, akárcsak a Kelemen-Révay család az ikrekkel, és úgy általában mindenki körülötte, ezért végül ő is csak próbált tudomást sem venni az egész cirkuszról. Alig örülhetett pár napot annak, hogy Milena talált magának valami zágrábi aurortanoncot, így ő most nem veszi el a lányt, ám a szabadság pillanatnyi illúzióját hamar tönkre is vágta a nagyapja levele, amelyben tudatta, hogy a horvát menyasszony helyett talált neki egy ideális oroszt.
- Aber Mutti... - nyekereg tovább, nem akarja ezt az egészet semennyire sem. Azóta Teddy-vel sem sikerült beszélnie ráadásul, most meg úgy érzi, őt büntetik, pedig Mila lépett félre. Mély levegőt vesz, amikor ismét leintik, és minden kommentár ellenére ráteszi a kezét egy pohár vörösborra, mert ezt másképpen biztos nem fogja túlélni. Az egyik ablaküveg előtt aztán elidőzik, hogy megigazíthassa szőke haját éppen úgy, mint bíborvörös talárját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok

Gyűlöli ezt az egészet, és még anyja utolsó tanácsát is fintorogva veszi tudomásul, mielőtt magára hagyná. Méghogy nézze a dolgok jó oldalát. Mégis milyen jó oldala van annak, hogy erre az egészre rákényszerítik. Milának se örült, de azzal legalább volt ideje megbékélni, most viszont derült égből villámcsapás ez az egész. Megigazítja a talárját éppen, amiből véletlen sem valamelyik szerinte unalmas feketét választotta, de még csak nem is a Bánffy család kékjében pompázó, arannyal hímzett dísztalárt, hanem ezt a bíborvöröset, ezüstszállal átszőve. Ha bárki ilyen remek és egyedi talárokat szeretne, szíves-örömest ajánlja Talárost minden érdeklődőnek. Egy rossz szava sem lehet, igazi csodákra képes ott egyik-másik talárszabász. Az ablaküvegen tükröződő látvánnyal egyébként is teljesen elégedett, már majdhogynem el is mosolyodik, amikor betoppan a lány. Lehunyja a szemét és elszámol háromig. Arcára kikívánkozó fintorát szája belsejét harapdálva fogja vissza, mielőtt megfordulna, hogy a leendő gonosz mostohának is beillő Zoya irányába nézve enyhén színpadias meghajlással üdvözölje őt. Minden mozdulatában akad némi túlzás, ami valóban inkább egy színdarabba illene, semmint a való élet eme nem feltétlen reálisnak tetsző jelenetébe, de igyekszik inkább az illem határainak innenső oldalán maradni azért többnyire mégis, semmint átesni a túloldalra. Ki tudja, mit vesz zokon a barbár Kelet szülötte és hogyan reagál. Mégiscsak a Durmstrangban tanult, most meg állítólag likvidátor óhajt lenni.
- Dragomirova kisasszony, ha minden igaz - szólal meg hűvösen, nem nyújtva a kezét, hiszen azt mégiscsak a nőnek illik először. Ha ő nem ajánlja fel, Berci nem erőlteti. Közelebb sem lép mondjuk, így nem könnyíti meg a dolgát. Szentül eldöntötte azt is ebben a percben, hogy neki csakis Albert lesz és maradhatnak a magázódásnál nyugodtan egyelőre. Csak ne tegyen fel neki ilyen kérdéseket senki, mint azt az iméntit. - Nem tudom, miről beszél. Vörösbort?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok


Kirázza a hideg is attól hirtelen, amilyen lekezelően beszél vele Zoya. Mintha csak a nagyanyját hallaná, vagy éppen kedves sógornőjét, Wilhelminát, akit az égvilágon senki sem kedvel a családban. Tekintve, hogy mennyire sokan tobzódnak már a családfán, ez nem kis teljesítmény őméltóságától, aki olyan fenn hordja az orrát, hogy addig senki fel se tud érni. Inkább válaszra sem méltatja. Beszéd helyett csak kimért mozdulattal emeli a poharat az ajkáig, hogy belekortyoljon, közben végig mérve a lányt. Vajon miből gondolja, hogy annyival jobb nála, hogy ilyen stílusban beszéljen vele?
- Édes - közli majdhogynem elégedetten. Kifejezetten igyekeznie kell, hogy szája sarka ne görbüljön szinte már csúfondáros mosolyra, hogy ebből is több marad neki. Mégiscsak igazán kivételes cuvée, amiből véges számú üveggel van a borospincében. Samu nevét dicséri ez is, már bőven az első pár évi kísérletezés utánról, ugyanis az unokafivére hobbiborász. Vagy tíz éve kitalálta, hogy amikor éppen nem adásvételi szerződésekkel foglalkozik, felvirágoztat egy kissé elhanyagolt dűlőt Szalamanton határában. Azóta már alkalmanként egyik-másik karácsonyi vásáron is árulja a különleges borait, leginkább azért, hogy ne csak a családtagjaitól kapjon visszajelzést. Mindenesetre Berci úgy véli, hogy a finom borait kár Zoyára pazarolni. Igyon csak vodkát vagy mit szeretnek ők olyan nagyon az orosz vidékeken. Tisztában van vele, hogy most történetesen ő is éppen olyan lekezelően gondolkodik a lányról, mint ahogyan az megnyilatkozott az imént irányába, és talán lehetne bölcsebb, aki nem játszik ilyen játszmákat, de még egyelőre azzal mentegeti magát, hogy a másik kezdte. Milával valahogy egyszerűbbnek tűnt mégis. Ő nem volt ilyen kioktató. - Hmm... ha nem vagyok indiszkrét, mit követtél el, hogy velem büntetnek? Mármint gyanítom, vagy legalábbis remélem, hogy tisztában vagy a... hogy is mondjam... velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

- Akkor nem fellángolás - hagyja helyben a dolgot ennyivel, mert Zsolna verzióját egyébként sem hallotta még. Ezen a ponton fogalma sincs egyébként, hogy ki mit is tett vagy mondott pontosan, pusztán azzal van tisztában, hogy egyáltalán nem hiányzik egy botrány Zsolnának, még véletlen sem, mert neki nem Berci anyja jutott, aki foggal körömmel védi a gyerekeit, mint valami nőstény oroszlán. Ahogy azt éppen elmondta, Wilhelmina egy hárpia, akit nem érdemes alábecsülni. Még viszonylag higgadtan is tudná kezelni az egészet azért a maga részéről, ha Dominik nem mutatkozna olyan istenverte fafejűnek és háborogna itt igaz szerelemről és társairól. Mintha az aztán annyira számítana az ő családjukban, meg úgy egyáltalán egy olyan világban, ahol még ha nem is a bölcsőben dőlt el, hogy ki lesz az ember jövendőbelije, nagyon szerencsésnek mondhatja magát az ember, ha esetleg szeretni tudja azt a valakit, akivel aztán egy életet élhet le. E tekintetben a bátyja sem volt túl szerencsés, hiszen Zsolna anyjával kicsit sem szeretik egymást. Frusztrált sóhajjal veszi tudomásul a másik szavait, és egy hajszál választja el csupán attól, hogy kiossza a másik oldalról a nemrég kapott pofon párját a fiúnak. Ökölbe szorítja inkább ujjait a talár alatt, viszont a válaszát már nem igyekszik szépen közölni.
- Még mindig nem fogta fel az a babszemnyi agyad, ugye? Tudod, mi lesz, ha beleugrik a kútba utánad? Jobb esetben kitagadja a család, és ha van egy kis szerencséd, nem... hogy a fenébe mondják ezt magyarul... verbitter... nem keseredtek bele és utáljátok meg egymást egy életre, amiért amúgy is megérné... blödsinn... de sokkal több az esélye annak, hogy találnak neki egy férjet a világ másik végén, és majd hazalátogathat Karácsonyra, és mire mentél vele? - teszi fel a szerinte nagyon is költői kérdést, mert egyáltalán nem vár választ. Nyugodtan eméssze csak meg a fiú az egészet. - Nem fenyegetőzöm. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg szereted, ne tedd tönkre az életét - jelenti ki már valamivel higgadtabban, aztán részéről ezt le is tudta, biccent a fiú felé, és meg sem várva, van-e további mondanivalója, már indul is haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok

- Ekkora bűn Dragomirov lánynak születni? Vagy bocsánat, hogy is van ez? Dragomirova? - kérdez vissza, majd némileg meglepetten pislog a kérdésre. Komolyan azt hiszi Zoya, hogy ezt ő egy percig is titkolná? Tudja, hogy Oroszország anyácska, ahogy azt mondani szokás, nem tűri az ilyesmit, de ez itt már azért annál nyugatabbra van. Felvilágosultabbak kicsit az emberek, még ha némelyikük ragaszkodik is még ilyen ódivatú dolgokhoz, mint a házasság, mintha attól bármi is megváltozna. Ő biztosan nem fog.  
- Sosem volt titok - közli, majd belekortyol a borba. Sosem gondolta, hogy attól igazabb vagy éppen érvényesebb lenne, hogy ezt úgy közli bemutatkozásként, mintha a személyisége is erre épülne. Ugyan. Miért kellene közölni? Evidens. Nekidől végül a széles ablakpárkánynak lazán, bal kezével megtámaszkodva a biztonság kedvéért, és érdeklődve hallgatja a lányt. Milyen kis durcásnak tűnik így, a mellkasa előtt összefont karokkal.
- Pedig... most megkaptad, még fehér lovam is van. Csak annyi a gond, hogy nem akarok tőled semmit - feleli elvigyorodva, ha már szőke hercegekről beszél Zoya, elvégre Hektor történetesen egy hófehér lipicai. Micsoda klisé. Majdhogynem el is neveti magát ezen, ezért, hogy az inger legyűrje, inkább újra a borba kortyol bele.
- Ennyire? Pontosan mennyire? És... ugyan már... miért gondolod ezt? - kérdezi már egészen kíváncsian. Őt már semmi nem lepi meg ebben a családban, de azért azt is tudja, hogy lehetne ez sokkal rosszabb, viszont mégsincs honnan tudnia egyelőre, hogy mi is a lány viszonyítási alapja pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy gondolta, két óra között véletlen sem megy haza sem Bogolyfalvára, sem Szalamantonba, hanem inkább kihasználva az időt arra, ami igazán fontos, szétnéz a belvárosban. Micsoda kihagyás, hogy itt igazán nem vásárolt még, pedig máris talált néhány igazán szép darabot a számtalan gyűrűje és karperece mellé. Egészen elégedett a dologgal, még ha szégyenszemre szerencsétlenkedett is kicsit a megfelelő papírpénz megtalálásával, ami a forintokat illeti, de úgy érzi, egészen jól jön ilyenkor, ha előveszi az anyanyelvét, mintha csak áttévedt volna a szomszédból. Az ugyebár sok mindent megmagyaráz, miért is nem megy ez kifejezetten könnyedén számára, ellentétben az euróval, amivel ott éppen fizetnek. Folyamatosan átszámol fejben amúgy is, ami roppant zavaró tud lenni, bár nem euróra, hanem sarlóra és galleonra. Mégiscsak sikerült végül a megfelelő értékű bankjegyet megtalálni, sőt még nagylelkűen a visszajárót sem kérte, most pedig a tasakkal a kezében sétál az utcán, abban a reményben, hogy talál még kedvére való boltot. Talár helyett a kabát már nem annyira fura legalább, abban egészen remekül érzi magát. Nézelődés közben azonban inkább ismerős arcot fedez fel, ami nem is annyira meglepő igazság szerint, hiszen Benettel időnként az egyetemen is összefut, éppen csak itt nem számított rá. Nagyobb esélye lett volna ennek a találkozásnak a kampuszon, mint itt. A gyomra közben panaszosan kordul meg, jelezve, hogy ideje lenne ebédelni, de egyelőre ez még mellékes.
- Hallooo - köszön inkább lelkesen a srácnak, akivel már néhányszor összefutott azért az elmúlt években. Nem kebelbarátok, de mégiscsak ismerősnek minősül. Talán már havernak is, ahogyan ezt néhány diáktól hallotta használni, bár nem kifejezetten van képben azzal, hol húzódnak a határok. Sebaj, ez a legkevésbé sem akadályozza, hogy még integessen is a másiknak széles mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

Dorka sétálni akart Bogolyfalván, aztán valahogy minden második boltba sikerült betévednie. Ez nem is jelent gondot, amennyiben a bolt kínálata érdekli is, a művészeti bolt azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, míg a húga minden ilyen helyet imád és folyton akad valami kreatív projektje a karitatív tevékenységei mellett. Némi alkudozást követően végül úgy dönt, türelmesen elácsorog kicsit a bolt előtt, amíg a húga felvásárolja az árukészlet felét legalább jó eséllyel, és addig is unottan forgatja egyelőre ujjain a gyűrűket vagy éppen megpiszkálja a karpereceit. Időről időre sóhajt is egyet, majd biccent néhány ismerősnek, esetleg ismeretlennek is, megnézegeti a körmeit, megállapítva, hogy a jövő heti manipedi alkalom már nagyon is időszerű lesz. A bolt kirakatára is rápillant, majd az órájára, aztán vissza, egyik lábáról a másikra helyezve a súlypontját, aztán vissza. Legalább egy könyvet igazán hozhatott volna. Vagy átmenetileg némi társaság is jó lenne, főleg, hogy negyedóra telt még csak el az óra szerint, mióta Dorka betette a lábát a boltba, és tapasztalatai szerint az ott tartózkodása harminc perc és három óra között bárhol elhelyezhető egy skálán. Attól függ, pontosan mit is árusít a bolt és mire van szüksége drága húgának. Megfordul a fejében azért, hogy majd hiányozni fog, ha végleg Hollandiába költözik, amint férjhez megy, de majd ha más nem, hát gyakran látogatják egymást. Egy újabb sóhajt hallat azért, füle mögé tűrve a haját is, megállapítva, hogy ezeket a várakozásokat a boltok előtt szívesen átengedi mégis bármikor Andreasnak, és ha valami jót talál Zoyában, akkor az az, hogy ilyesmi fel sem merül. Mindenki magában megy vásárolni, ami így éppen tökéletes. Biztosan kiugrana az ablakon, ha olyan helyen kellene ácsorognia, ahol Zoya a gonosz boszorkányos szereléseit vásárolni szokta. Vagy megrendelésre készülnének?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

A nem annyira lelkes ácsorgás közepette éppen észrevesz egy kósza hajszálat a sötétkék talárján, s amíg azzal van elfoglalva, hogy megszabaduljon tőle, valaki majdnem fellöki. Mély levegőt vesz kihúzva magát közben, sőt még az orrát is magasabbra emeli szó szerint is egy pillanatra, és összeszorítja a fogait, mielőtt még megkérdezné a kedves illetőt, hogy mégis mi a gond, nem lát a szemétől? Előbb kér azonban a másik elnézést, amit végül kimért biccentéssel vesz tudomásul. Máris azon igyekszik, hogy kisimítsa a talárját, mielőtt még az anyagon megülnének a ráncok. Milyen rémes dolog lenne már az. Reméli, ez nem fordul elő újra, hiszen mégiscsak elég feltűnő jelenség szokott lenni, még ha most a mélykék talár meglepően átlagos választásnak is mondható. Dorka kedvéért hajlandó néha ilyesmire, amennyiben a húga nem óhajt minden morzsányi figyelmet. Nem nézi meg különösebben, ki volt a galád illető, aki képtelen volt észrevenni egy pár centi híján majdnem két méteres valakit, bár lehet, hogy ennyi erővel a mögötte álló utcai lámpának is ugyanígy nekisétált volna és elnézést is kér. Mennyire figyelmetlenek az emberek. Az illető azonban ahelyett, hogy tovább sétálna, nevén szólítva köszön, meglepetésére és megrökönyödésére egyszerre. Mi van itt mindenkivel, hogy annyira ragaszkodnak a neve anyakönyvezett változatához, hiába mondogatja, hogy sokkal többre tartja, ha Bercinek szólítják. Kissé megemeli a szemöldökét rosszallóan, miközben a hang irányába néz, abbahagyva a talárjával való szöszölést.
- Nahát, Dominik. Milyen kicsi ez a falu. Üdv neked is - köszön vissza, akkor már a maga részéről ragaszkodva a másik pont annyira hivatalos nevéhez. Egészen színpadias sóhajjal reagál aztán a kérdésre, bepillantva a kirakat ablakán, de még nem látja sehol Dorkát.
- Igen. A húgom bizonyára most igyekszik megvásárolni a teljes boltot is - közli, futólag az órája számlapját is megnézve, de ha jól látja, még csak húsz perce vár. - Na és mi a helyzet veled? - kérdezi meg végül nem annyira őszinte érdeklődéssel, mint inkább illemből, de az a lényeg, hogy érdeklődik, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dominik

- És mit takar a mindenféle egyéb jó? - kérdez vissza az elhangzottak azon részére, ami leginkább felkeltette az érdeklődését az egészből. Talán még azt is meglesné, miből vásárolt be annyira Dominik, de legyűri a késztetést. Nem lenne illendő. Kicsit meg is feszül az álla, miközben ezen túllépni próbál, de szerencséjére a fiú viszi tovább a beszélgetést, így sikerül a gondolatait is elterelni azzal a témával. Meg is lepődik kissé azon, hogy bocsánatkérést emleget a másik. Nem rémlik, hogy az amúgy érzelmileg kissé túlfűtött beszélgetést leszámítva bármi olyan történt volna, nem került elő pálca, nem ütött senki, de ha már annyira akarja, ő nem fogja megakadályozni végülis.
- Óh, rendben - veszi tudomásul végül a magyarázatot. Úgy véli, hogy ezért már igazán nem számít, kedvesnek végtére is ő sem igazán volt mondható emlékei szerint, mert úgy rémlik, Dominik igazán nehéz felfogásúnak bizonyult, de ha ettől jobban érzi magát, hát részéről tényleg rendben. El is felejthetik.
- Nézd... nekem semmi bajom veled, csak Zsolnának van sok vesztenivalója, ha botrányba keveredik. Ami nem nehéz, ha úgy viselkedik, mint egy éretlen tinilány, és végtére is tini, csak érted... néhány rossz lépés a sakktáblán és Szibéria túlsó csücskében találja magát egy Karamazov vagy ki tudja ki mellett. Fogalmam sincs, milyen aranyvérű családok laknak arra, de ha a nagyapánkon múlik, olyat talál, hogy egy életre megemlegeti. Nekem is találtak egy oroszt, akinek gonosz mostoha kisugárzása van, és még nem tudom, ő mit követett el, hogy én vagyok a büntetése - jegyzi meg egy kissé keserű és meglehetősen kurta horkanással, amit el is harap, amint meghallja saját magát. - Na, hát ezt próbáltam vázolni, hogy alkalmanként élmény a családunk. Megtehetné, hogy szakít mindenkivel, de sokkal többet veszítene néhány rokonnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok

- Akkor kinek mi jutott, Fräulein Dragomirova - állapítja meg szerény véleménye szerint roppant bölcsen. Ugyan nem tudja, és eddig különösebben nem is érdekelte, miféle okból küldi egy magasrangú és gazdag orosz aranyvérű a lányát éppen ide, és taszítja egy ilyen értelmetlen házasságkötésbe, ami inkább szerződés, mint házasság, de biztos benne, hogy az ő családjának ebből valami haszna származik. A nagyapja sosem bíz semmit a véletlenre, és korántsem önzetlen és nagylelkű ember.
- Óh, egy Iván nevű barnát szerettél volna medveháton? - kérdez vissza kötekedve. Ugyan kicsit többet tud annál, hogy nem ez az általános érvényű valóság Oroszországban, mégis meglehetősen népszerű sztereotípiának tűnik. Kelet felé egyébként viszonylag felületes ismeretekkel rendelkezik mind a kulturális, mind pedig a politikai viszonyokról vagy éppenséggel iszonyokról, inkább a Nyugat keltette fel az érdeklődését eddig, azonban még változtathat ezen. Zoya apja mégiscsak egy mágiaügyi miniszter például tudomása szerint. Már fontolgatja is gondolatban kicsit, hogy azért ebből mégiscsak lehet haszna némi kapcsolati tőke formájában, csak kár, hogy Zoya olyasvalakinek tűnik, aki táncolna szívesen az idegein.
- Biztos? Ha én érkeztem volna oda, nem ez lenne? - kérdezi, zokon véve azért, hogy az anyjáról bárki is ilyen véleményt mer mondani, de ennek egyelőre nem ad hangot. Inkább ismét belekortyol a vörösborba, kíváncsian várva a választ. Valamiért nem hiszi, hogy ez az egész csak az ő családjának jönne jól. Valami bűzlik ebben az egészben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez valóban érdekesnek hangzik. Majd mindenképp benézek egyszer. Mi is a bolt neve? - érdeklődik illedelmesen. Tényleg be szándékszik nézni, ha már ilyen jó reklámot kapott, a fürdőbombák és illatosítók még érdeklik is, és nem rossz dolog az, ha akad ilyen bolt a környéken. Az eridonos bocsánatot kér aztán, amit Berci nem teljesen tud hová tenni, talán azért sem, mert a legkevésbé sem számított rá. Ez a gesztus azonban rövid úton vezet ismét Zsolnához, mintha itt minden beszélgetés oda vezetne amúgy is.
- Fotó? Milyen fotó? Te láttad? - kérdez vissza egészen hirtelen, amikor a másik egy számára eddig teljességgel ismeretlen információmorzsát oszt meg. Nem látott még semmilyen fotót, de ha tényleg létezik, akkor már biztos, hogy csak ez hiányzott Zsolnának is. Vacillál aközött, hogy ő netán moshatná kezeit az egészben, vagy éppen még inkább igyekezzen belemászni a dologba, főként azért is, mert mögötte meg ott áll drága anyja, aki nem átall sem a gróffal, sem pedig Ákos utálatos feleségével vitába szállni, ha éppen úgy hozná a sors. Erre alszik még egyet inkább, biztos, ami biztos, és talán Dorka véleményét is kikéri az ügyben.
- Én nem leszek gróf, az majd egyszer a legidősebb bátyám vagy Zsolna apja is előbb kerülne sorra, mint én, de ez nem is számít annyira - jelenti ki egy legyintés kíséretében. Ő nem is akart soha gróf lenni, főleg mióta tudja, hogy inkább jár kötelezettségekkel, mint privilégiumokkal a dolog. Aligha élvezné, és különben is, megvannak a saját álmai, inkább azokkal foglalkozik. Ez azonban ugyancsak nem olyan téma, amit az utcán beszélne meg bárkivel, hiába ismeri az illetőt esetleg. Dominik pedig egyébként is aligha látja át a családja dinamikáját, hosszas beszédet igényelne elmagyarázni, a siker pedig akkor sem garantált.
- Az is igaz - hagyja helyben a megállapítást. Ezt sem könnyű megérteni, bár a maga részéről ő sem véletlen fordít hátat és veszi el inkább Zoyát, hiszen az a befolyás és kapcsolati háló, amivel a családja bír, jobb, ha az ő oldalán nyom sokat a latban, mint esetleg az ellenében. Nem szeretné kipróbálni, milyen is az, főként, hogy milyen ambíciókat dédelget. Túl sokat veszítene ő is, ha csak úgy egy bizonytalan kapcsolatot választana, ahol sosem tudhatja, hogy esetleg nem ér-e véget valami oknál fogva előbb vagy utóbb.
- Szintúgy, Dominik, szintúgy - biccent ő is, egyelőre nem jut eszébe semmi más a fotón túl, ami kellőképpen elég ok az aggodalomra egyébként is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem számít rá, hogy éppen itt fut bele valakibe, akit ráadásul Bogolyfalváról ismer. Kicsinek tűnik ilyenkor a világ, de nem mondhatná, hogy bánja amúgy a találkozást. Már az első találkozáskor is úgy vélte, hogy Benetten igazán legeltetheti az ember a szemét, és meg sem sértődött, amikor legutóbb flörtölni igyekezett vele. Mindenesetre így vagy úgy, de kellemes társaság, ki nem hagyná, hogy köszönjön neki egy szinte már kissé színpadias mozdulattal, végtelen lelkesedéssel igyekezve felhívni magára a másik figyelmét. Nem kell különösebben sokat erőlködnie szerencsére.
- Igen - válaszolja, mutatva is a tasakot, amiben ott zörögnek legújabb szerzeményei az amúgy is egészen tetemes mennyiségű gyűjteményébe. Dorka néha már rászól, hogy a kevesebb néha több, az Eridonban pedig egy olyan gyűrűt kapott karácsonyra, amitől minden viselt ékszere elnémul a szokásos zörgés helyett. Hasznos kis akármi, döntötte el, miután túltette magát a kezdeti pillanatnyi sértettségén, mert úgy vélte, bizonyára nagyon zavarhatott valakit, hogy alkalmanként sokat csörögnek a karperecei. Most is viseli azonban a gyűrűt, mert arra is hamar rájött, hogy így nagyobb meglepetést tud okozni, ha valahová betoppan, mert mégsem jelzi előre az érkeztét az addig gyakran hozzá társuló hang.
- Felfedeztem egy szimpatikus kis ékszerboltot, szóval be is vásároltam - oszt meg némi részletet is továbbra is szélesen mosolyogva. - Lyukas óra, majd még vissza kell mennem kereskedelmi jogra, de addig gondoltam, kihasználom az időt szétnézni, meg ebédelni. Neked is lyukas óra? Ebédeltél már? Ha nem, lenne kedved esetleg csatlakozni? Bevallom, nem tudom, milyen helyek vannak a környéken, de te ismersz talán valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamanton, Bánffy-birtok

- Pedig van hely a birtokon, és melegíthet majd hideg téli estéken - válaszolja most már szarkazmussal a hangjában, nem sikerül kellőképpen visszafogni magát. Belekortyol inkább a borba, majd széles mosolyt villant a lányra.
- Nos, ez már valóban eldöntetett a véleményünk nélkül is - állapítja meg végül, mielőtt kissé megemelné a szemöldökét a következő mondat hallatán.
- Az északi vagy a déli pólusom? Azért nem vagyok én bolygó - közli most már kevesebb energiát ölve abba, hogy ne legyen ő is gúnyos esetleg, főleg, hogy drága menyasszonya mintha ebből sportot űzne éppenséggel. Sebaj, még pár korty bor, és ő már igazán remek lesz minden, csak kevésbé fog az illemre fókuszálni.
- Természetesen, bár csak átmenetileg. A család minden tagja itt él egyébként, Bogolyfalván csak a tanulmányaim miatt lakom jelenleg - feleli, azt inkább nem osztva meg, hogy azt is szereti, hogy ott valamivel szabadabb. Itt mindig szem előtt van, meg sem próbálja hazahozni Teddy-t például, ami ott mégis jóval egyszerűbb tud lenni.
- Majd ragaszkodni fogok ezesetben Budanekeresdhez, drágám. Akad ott egy családi birtok, ami egészen félreeső és rengeteg bűbáj védi, viszont azt tudatni fogom mindenkivel, hogy ha egyszer holtan találnak, akkor drága nejem az egyes számú gyanúsított - válaszolja elmosolyodva. Ez egyébként is bizonyára evidens lenne, bár azért reméli, hogy Zoya ennél értelmesebb és kevésbé agresszív. Talán. Nem lenne rossz, ha kiderülne, hogy csak a szája nagy. - Mondhatjuk. Felmerült bennem, hogy amennyiben mindenki élheti a maga életét diszkréten, talán nem óhajtjuk egymást eltenni láb alól, de ez csak egy javaslat végülis. Gyanítom, hogy ha már csak egy Albert volnék, úgysem tőlem szeretnél egy fél kviddicscsapatnyi gyereket. Vagy tévednék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Egyszer majd elárverezem valami jótékony célra a végén, a húgom mindig mondja, hogy már túl sok van. Mondjuk a  Egyébként te nem szereted az ékszereket? Úgy láttam, nem igazán viselsz ilyet - állapítja meg fesztelenül csevegve a témáról, mintha ez lenne a normális, hogy mindenki csak úgy gyűjti hobbiból ezeket, mint ahogy ő teszi, mert megengedheti magának. Meg sem fordul a fejében, hogy vannak, akiknek nem ez a megszokott és természetes. Összecsukja aztán a tasakot, hogy a fülénél fogva tovább lóbálja aztán, felvetve egy közös ebéd lehetőségét is, ha már így összefutottak.
- Reggeli délután? Nem rossz, nem rossz. Elefántos? Kengurut már ettem egyszer, Berlinben van egy hely, meg szarvast, vadkant, medvét... - sorolja, továbbra sem igazán értve, hogyan került az elefánt a képbe éppen itt. Kiöregedett az állatkertben? Nem is gondolta volna, hogy ilyesmi akad Pécsen, ha már erről van szó, de úgy tűnik, hogy Benett jobban ismeri amúgy is nála a várost. Igaz, ez nem nehéz, mivel ő meglehetősen ritkán jár bárhol, ami nem mágusok lakta része a településeknek, ha éppen nem egészében mágustelepülés, hiszen elég nehézkesen boldogul a mugli dolgokkal. Semmi baja velük, de ha arról van szó, mégis remekül megvan a szalamantoni kis mágikus buborékban és annak kiterjedt vonzáskörzetében.
- Az olasz egyébként egészen jól hangzik, azt hiszem - teszi le a voksát végül valami olyan mellett, amit tényleg ismer is, és most egészen szimpatikus ötletnek tűnik. A gyorskaja gondolata sem vonzza annyira, szeret késsel-villával enni, kézzel nem annyira, bár ezt most inkább megtartja magának, mielőtt még esetleg megsértené a másikat. Nem áll szándékában. - Már ha az neked is megfelel, természetesen. Az idegenvezetést meg rád bíznám, mert nem igazán ismerem ki magam errefelé. Sokat jársz a város muglik lakta részein egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Természetesen. A családom rendszeresen szervez jótékonysági eseményeket meg támogat nemes célokat. Amúgy a Bánffy-ösztöndíj például, amit az elemisták kapnak a Bagolykőben, az az én ötletem volt - meséli úgy húzva ki magát, mintha fizetni is ő fizetné, holott azt már az anyja intézi egyébként, aki az egész alapítványt is létrehozta az ösztöndíj mögött, elkülönítve a családi vagyon egy részét erre a célra. Ő mégsem tesz annyit, mint a családja nőtagjai, az anyjának és a húgának ez mégiscsak amolyan életcél, de azért alkalmanként betársul melléjük, mert mégiscsak hasznos a dolog kapcsolatok építéséhet és ápolásához is, nem beszélve az imázsáról. Azt sem mondhatni, hogy ne érdekelnék ezek a nemes célok, általában leginkább csak magától nem jutna eszébe ilyesmit megszervezni, az a nagy helyzet. Ahhoz legalább egy titkárnő vagy személyi asszisztens kellene, de ott azért még nem tart. Arra, hogy nem figyel eléggé, kissé megemeli a szemöldökét, de hamar megkapja a választ is a fel nem tett kérdésre.
- Óh... aranyos - állapítja meg minden rosszindulat nélkül, bár az tagadhatatlan, hogy nem az ő stílusa. Ám ha eszmei értéke felbecsülhetetlen, akkor Benettnek mégiscsak igazán fontos lehet. Vajon kitől kaphatta, töpreng el egy pillanatra, még mielőtt rátérnének az ebéd kérdésére.
- Áááh... így már értem, rendben - igyekszik menteni a menthetőt, amint kiderül, hogy meglehetősen nevetséges félreértésbe sikerült belekeverednie. Megrázza a fejét a megállapításra reagálva a következő pillanatban.
- Annyira nem, mint szerettem volna, de gyakran elég csak a legjobb helyeket megtalálni - mondja egy legyintés kíséretében, mielőtt még rátérne a mugli környék témájára. - Nem mondanám, hogy nem szívesen teszem, de mivel a családom visszavonult a mágusok közé, ezért egy kicsit nehézkes... ha igazolványt kérnek, nem nyújthatom a pálcámat, érted. Egyszer megtettem, aztán törölni kellett az illető emlékeit, és nem volt felemelő élmény az egész hercehurca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Semmiség, ha már amúgy is szerencsésnek születtem - jelenti ki fejét kissé oldalra billentve, féloldalas mosolyt villantva Benettre. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő egy Bánffy, aki ezt megteheti. Valami mélyről fakadó meggyőződéssel hisz abban egyébként is, hogy biztosan nem születhetett volna egy másik családba sem, ez az ő eleve elrendeltetett sorsa, hogy egy igen befolyásos és habár nem krőzusian gazdag, de azért mégis jelentős vagyonnal bíró család tagja legyen, ahol egyenes út vezet az álmai beteljesüléséig, még csak üstökössé sem kell válnia ezért, vagy hogyan is szokás azt mondani.
- Akad néhány elemista a családfán. Igaz, másfajta képességből is van elszórtan, de tetszett, hogy a Bagolykőben kifejezetten komoly képzés épül rá és Zámbori egyetlen kikötése az volt, hogy ne legyen semmilyen mögöttes feltétele a dolognak, hogy például bele akarnánk szólni az oktatás folyamatába, az iskola forrásai meg nem végtelenek, szóval hát így. Mondjuk a melodimágia is megfordult a fejemben, de olyan keveset ismerek, és abból is az egyik az unokahúgom, akinek végképp nincs anyagi támogatásra szüksége - válaszol a kérdésre részletekbe menően. Azt gondolta volna, hogy ezt a tanári kar már mind tudja mostanra, de ha nem, hát sebaj, megosztja ő büszkén a részleteket. - Ha már képességek, egyébként jogi területen is kifejezetten ez érdekel. A lényeg és képességbirtokosok jogai, mivel ők néhány ritka esettől eltekintve nem igazán választhatják meg, hogy mit is szeretnének. A képességkorlátozás persze mindig lehetőség, de meglehetősen barbárnak tartom, amennyiben nem ténylegesen indokolt a dolog, mert az illető ön- és közveszélyes - folytatja a témát, elmerülve kissé benne, ha már egyébként is nagyon szorgosan igyekszik erről tájékozódni.
- Ez aranyos - állapítja meg aztán a karkötőre, meglehetősen őszinte mosoly kíséretében, majd elgondolkodik az újabb kérdésen.
- Nos... Szalamantonban a Háromfejű sárkány. Ha még nem jártál, mindenképpen próbáld ki. A terasz a Balatonra néz, gyönyörű a látvány, és mennyeiek a fogások, többnyire mágikus módon készítve. Aztán meg... Budanekeresden ott van a Platán, és tudod mit, el kell ismernem, hogy a Pillangóvarázs szakácsa is jól főz. Darmstadtban pedig a Zum Einhorn az, amit nyugodt lelkiismerettel ajánlok - sorolja máris a helyeket, amelyek eszébe jutnak. A felvetésre, hogy talán csak idegenvezetőre lenne szüksége, érdeklődő pillantást vet társára.
- Hmm... nem is rossz ötlet. És tudnál javasolni is valakit? - kérdezi meg kíváncsian, ha már így felmerült ez. Talán őt is érdekelné mondjuk ez a lehetőség, hogy megmutassa a környéket? Hiszen egészen jártasnak tűnik errefelé vele ellentétben. Közben igyekszik tartani a tempót, időnként meg-megnézve egyik másik épületet, ami útjukba akad és egészen figyelemre méltónak tűnik. Némelyik már amúgy sem újdonság, csak odapillant mégis, mint például a dzsámira, majd végül megérkeznek a már említett helyre is. Nagyszerű. Nem is akadékoskodik az asztalt illetően sem, helyet foglal az egyik széken, amint megszabadul a kabátjától, a tasakot meg az asztal szélére teszi egyelőre, hogy nehogy aztán a földön felejtse. - Áh, jó lesz ez. Megfelel. Sokat jársz ide? Esetleg ajánlhatsz is valamit, amit igazán jól készítenek vagy nem is tudom, szerinted megéri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz képest, hogy a nagypapánál mondhatni egy hajszálon függött, valóban szépen kiszélesedett mostanra. Ha egy valamit hajlandó vagyok a nagypapa javára írni, mint érdemet, akkor ezt mindenképp, főleg, hogy nem csak a családot tartotta életben, de minden egyes bővüléssel is csak a kapcsolati tőkénket növelte. Nagyban játszik az öreg. De képességek... igen, igen, hát nem is tudom. Talán nem lenne rossz. Vagy a tökéletes mosolyom esetleg számít? - kérdezi meg nevetve a végére, fehér fogsorát Benettre villantva. A kinézetére amúgy is rendkívül sokat ad, ezt Arabella igazolhatja leginkább, akivel gyakran jár mindenféle kozmetikai kezelésre például manikűrtől a fodrászon át a gyógyfürdőig. Mi tagadás, kifejezetten hiú, és ennek még tudatában is van. Bele is pillant az egyik kirakat üvegébe, futó pillantást vetve a saját tükörképére természetesen, aztán beletúr a hajába, hagyva szabadon omlani le két oldalt ujjai nyomán a válláig érő szőke tincseket. Az eredményről úgy véli, tökéletes, látatlanban is, de futólag még szemügyre veszi azért a következő kirakat előtt elhaladva, mielőtt visszafordulna a másikhoz.
- Valóban érdekes lehetőségek. Ezekről majdhogynem el is feledkeztem, mert gyakorlatilag mindig azok iránt a képességek és állapotok iránt érdeklődtem, amelyek esetében az egyénnek nincs választása. Vagy vannak, vagy nincsenek. Na de... ha már animágia, van elképzelésed, milyen állat lennél? Várj csak... van egy tippem, valami édes kutyafajta, talán egy border collie... - árad belőle a szó, nem is igazán hagyja szegény társát válaszolni hirtelen. Mi tagadás, szereti ő a saját hangját is hallani. Mégis befogja azért a száját végül, mert tulajdonképpen be kell látnia, hogy Benettével sincs semmi baja. Már korábban is megakadt rajta a tekintete, sőt, ha a tónál nem száll el attól a furcsa italtól, szó szerint, lehet, hogy azt is megpróbálta volna kideríteni, hogy vajon mennyire van igaza, amikor úgy véli, hogy Bennet nem vagy legalábbis nem csak a női nem csodálója.
- Írhatok egy listát, ha gondolod - ajánlja fel nagylelkűen. - Ez is, az is - válaszolja aztán fejét ingatva. Nem is emlékszik mindenre pontosan, bár abban biztos, hogy ahol kenguruból készül a steak, az talán nem éppen egy olcsó étterem. Azt azonban sosem tartja számon, hol mennyit fizetett, főként, ha esetleg még csak nem is ő fizetett, hanem valamelyik másik családtagnak jutott az érdem.
- Maradjunk Pécsnél egyelőre, aztán meg talán én is megmutathatom Szalamantont. Vagy jártál már ott? - veti fel cserajánlatként, aztán egyelőre ezt az Elefántot illetően teljesen a másikra bízza magát. Úgy tűnik, azért Benettnek is egészen kifinomult ízlése van, legalábbis ebből a helyből ítélve, így aggodalomra semmi oka. Mégiscsak más lenne a helyzet, ha valahol a város szélén kötöttek volna ki egy talponállóban, vagy minek hívják ezeket a helyeket. Fél füllel hallgatja a beszámolót, már az étlapot böngészve közben. Végül némi töprengést követően a lasagne-re esik a választása és egy bodzás limonádéra, és addig is, amíg azt elkészítik és kihozzák, most már teljes figyelmét Benettnek szenteli. - És hogy fedezted fel ezt a helyet? Igazán kellemes kis étterem. Tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem rémlik. Azt biztosan említetted, hogy van egy repülő kaméleonod, de a nevét most hallom először. Azért Kamcsi, mert ő egy kaméleon? Egyszer meg kell mutatnod most már, sosem láttam még repülő kaméleont, csak ilyen kis színváltós rendeset - lelkesedik. Valahogy eddig még sosem beszélgettek ennyire lazán ők ketten, ami tulajdonképpen talán nem is annyira meglepő bizonyos szempontból, hiszen mindig valaki más társaságában sikerült eddig összefutniuk emlékei szerint. Néhány kurta összefutástól eltekintve ez az első alkalom, hogy egyikük sem rohan, vagy éppen nem foglalja le valaki más a figyelmét, és az igazat megvallva nem is bánja, hogy így összefutottak. Miket meg nem tud így a srácról. Ezért sem siet vissza az egyetemre. Még az is átfut az agyán, hogy talán kiadja azt az egy kereskedelmi jog előadást, hiszen abba mégsem hal bele senki.
- Ez egészen racionálisnak hangzik - állapítja meg a rossz tapasztalatokra épülő előítéletekről, hiszen valóban van létjogosultságuk is. Megóvják az embert néhány újabb kellemetlen élménytől legalább.
- Áh, a divat csak hobbi, a jog viszont hivatás - válaszolja egy legyintéssel. A modellkedést viszont meg sem fontolta valahogy eddig, így most megjegyzi magának a gondolatot legalább. Talán még meg is fontolhatná. - Azt nem tudom, igazság szerint eddig egészen lekötöttek a tanulmányaim, előbb a Herzberg, aztán a Bagolykő, bár az annyira talán mégsem, ezért is kezdtem el az egyetemet még közben - vallja be végül mutatóujjával megdörzsölve közben a nyakát közvetlenül a füle alatt. Mintha egy egészen kicsit zavarban lenne ettől a témától, hogy nem igazán tudja, mit is mondjon. Hamar elmúlik azonban az érzés szerencsére, és máris ura a helyzetek ismét, részletezve, hogyan is néz ki éppen az egyetemen a jogi képzés, és hol tart benne. Bólint arra, hogy jó bonyolult a dolog, bár nem teljesen gondolja így, csak úgy véli, hogy Benitől, mint kívülállótól ez esetben érhető, hogy így látja.
- Jelenleg is részt vehetek néhány ügyben, szóval nem igazán tartok tőle, hogy a kávét kellene majd megvennem a többieknek, ha valahol elhelyezkedem, vagy legalábbis nem túl sokáig - feleli aztán, még mindig a jégkockákat zörgetve közben, ahogy a szívószállal kavargatja őket két korty között. Igaz, azt nem hangoztatja, hogy Alexnél is megemlítette mellékesen, hogy khm, gondolja át, mennyire szeretné szívatni, mert mégiscsak az apja írja alá a költségvetési terveket negyedévente, nem akarná a helyében összeakasztani vele a bajszát. Nem ennyire nyíltan jelentette ki ugyan, de a célzás is megtette a hatását, a megfelelő szülő emlegetése a megfelelő helyen nyitott már meg kapukat előtte.
- Pedig olyannak tűnsz, akit úgy el tudnék képzelni, ahogy ezeket elemzi és feljegyzéseket készít az alagsorban - jegyzi meg, a Rejtélyügyi Főosztályra utalva, amely a Minisztérium alagsorában kapott helyett.
- Ha már így kérdezed, például az interkontinentális utazás lehetőségeire. Ha jól emlékszem, az eléggé nehézkes, inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség jelenleg, vagy változott volna, mióta jogosítványt szereztem? New Yorkba mindenesetre zsupszkulccsal utaztam például, de még a omáékhoz is csak kandallón át, pedig ők Németországban élnek - meséli, hátradőlve közben a széken, lassan iszogatva a limonádét, már csak alkalmanként kavarva egyet-egyet a jégkockákon.
- Sok szerencsét hozzá - mondja egy mosollyal. Tulajdonképpen nem is lenne rossz néha összefutni, elvégre ő is ott tervez majd véglegesen is elhelyezkedni. - Melyik részleg is ez egyébként pontosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jól hangzik - hagyja helyben az ötletet, hogy Benett majd egyszer megmutassa azt a híres repülő kaméleont. A nevet illető kérdésre válaszul csak biccent, ebből aztán azt szűr le a másik, amit szeretne. Veheti úgy, hogy arra szól, hogy nem túl kreatív, vagy éppen arra, hogy illik rá. Vagy csak nem nyilvánít véleményt, mert igazán mit mondani tényleg nem is tud erről. Nyilvánvalóan másképp adnak neveket, ő szeret a görög mitológiából válogatni, társa pedig hasra ütésre az első kifejezést használni, ami éppen eszébe jut, legalábbis ez éppen úgy hangzik. Ezen viszont úgyse múlnak életek.
- Kényszerből semmit nem csinálok - mondja ki, aztán el is húzza a száját a saját szavait követően. - Na jó, szinte semmit. A hülye menyasszonyomat kénytelen leszek elvenni... - jegyzi meg, egy tőle többnyire szokatlan grimasz és szemforgatás kíséretében. Ennyire őszintén ritkán osztja meg a véleményét, többnyire inkább nem kerül a jólneveltség álarca, és legfeljebb valami sablonos megjegyzéssel letudja az egészet. Ebben a pillanatban viszont semmi kedve a színjátékhoz. Lassan, de biztosan közeleg az a szerencsétlen dátum, és ennyire kényelmetlenül valóságosnak még sosem érezte az egészet egészen mostanáig. Mármint nem eddig a percig, hanem úgy az elmúlt pár hétben tudatosult benne igazán, miközben kimentek a meghívók és azt magyarázta közben Teddy-nek is, hogy ez csak formalitás, amit kénytelen túlélni. Legszívesebben a falba verné néha a fejét, de az igazán nem oldana meg semmit. Ha pedig nagyon ellenkezik, akkor az álmai fogják bánni, azt meg még kevésbé akarja. Talán még lehet szerencséje és Dragomirova kisasszony fejére pottyan derült égből egy zongora, ennek viszont vajmi kevés esélyét látja, még ha nem is ért annak a kiszámításához, elvégre milyen gyakorisággal potyognak zongorák az égből vagy akár csak a harmadik emeletről. Hátrasöpri inkább a haját egy mozdulattal, aztán egy nagy folytonos korttyal sikerül eltüntetnie a limonádé felét.
- Elnézést - jegyzi meg végül, szusszanva egyet, és végre rendezi a vonásait is, ismét kihúzva magát és úgy dőlve hátra ültében, mintha igazán semmi nem történt volna éppen. - Igaz - vágja rá az elmés visszaszólásra, elismerő mosollyal, fejét kissé oldalra billentve.
- A kapcsolatok mindig hasznosak, még ha netán nincs is égető szükség rájuk. Ha gondolod, szólhatok két szót az érdekedben a bátyámnál például - veti fel meglehetősen nagylelkűen, bár a maga részéről tulajdonképpen cseppet sem önzetlenül, ha igazán őszinte akarna lenni. Éppen csak nem az. Nem lát gondot amúgy sem ezzel, hát nem is töpreng rajta, már csak azért sem, mert menten rá is tér Benett a hoppanálás nagy kérdéseinek egyikére, ami még Bercit is érdekli, legalábbis érintőlegesen annyira biztosan, hogy feltegye, most pedig figyelmesen hallgassa a másikat.
- Jó, ez teljesen igaz, hogy az interkontinentális nem a legjobb szó rá, de ez kifejezetten érdekes. Holnapig is elhallgatnálak... mesélj csak nyugodtan még - jelenti ki elmosolyodva, majd ismét belekortyol a limonádéba, mielőtt válaszolna. - Hmm... az egyik unokabátyám dolgozott ott pár évet, lehet inkább nála kellene megemlítenem a neved, nem Ákosnál, de valakit biztosan találok. A Bánffy kapcsolatok messze elérnek... - jelenti ki büszkén húzva ki magát, még ha nem is az ő érdeme. Végszóra pedig a pincér is megérkezik az étellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -

Erre nem számított, vagy már nem is tudja, mire számított valójában. Abban reménykedett, hogy esetleg a lány fejére esik egy virágcserép valamelyik ablakból, mert a zongora mégsem tűnik kifejezetten esélyesnek, hiába akad a birtokon. Az is felmerült a gondolataiban, hogy csak meggondolja magát a család, mert hát mégiscsak nyíltan és büszkén vállalja mindig és mindenhol, hogy ő a határozottan a saját neméhez vonzódik, és ebből még egy véla is csak mágiával térítené ki. Vagy elkaphatta volna valami nyomorult átok, elvégre pont aurornak tanul, hangosan hisztizve azon, hogy likvidátor szeretne lenni. Azt viszont álmában sem gondolta, hogy Zoya fogja magát, hátat fordít és egyszerűen meglép. Még szerencse, hogy Dorka vőlegénye maradt, különben biztos, hogy a gróf úr már tombolna vagy éppen szívinfarktust kapott volna, esetleg mindkettő ebben a sorrendben, netán még az apja is becsatlakozik a jelenetbe, de szerencsére ők azok a fajta ikrek, akik mindent együtt csinálnak, még ezt is. Igaz, azért még itt ül néhány orosz is, akik értetlenkedéssel vették tudomásul, hogy csupán Bánffy Teodóra ment férjhez a holland von Cramm családból származó Constantijnhoz, de panaszkodni végül senki nem panaszkodott.. Ami Bercit illeti, ő nem bánkódik az egészen. Az alkalomra a családi színekben pompázó, súlyos bársonyból készült, királykék dísztalárt viseli, amit aranyszínű sújtással díszítettek. Nem kifejezetten szereti ezt a szerinte kétszáz éve divatból kiment opciót, de nagy nehezen fejet hajtott a családi hagyományok előtt, rákészülve lelkileg, hogy majd csak túléli valahogy, aztán kiharcolja a külön hálószobát legfeljebb. Erre viszont már nem lesz szüksége. Nevetni lenne kedve, miközben a vörös cukormázzal bevont, aranyszínű griffel és sárkánnyal díszített torta egy szeletét piszkálja a tányérján.
- Szóval te tudtad? - kérdezi Vanyától, aki koszorúslány lett volna. Leginkább kíváncsi, mert egyébként nézi ő szívesen a dolog jó oldalát, éppen megszabadult egy gondtól, a büszkesége pedig szerinte túl fogja ezt élni.