Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A napközbeni szeszélyes időjárás az én halhatatlan életemből teljesen kimaradt, hiszen végigaludtam az egészet. Igaz, nem túl jól, és a megszokottnál is mogorvábban ébredtem. Még az az egy pohárka vér sem sokat segített a kedélyállapotomon, éppen csak rendbe hozott annyira, hogy letörlődjön az a végtelenül fásult, mélabús kifejezés az arcomról. Most egyszerűen csak kelletlen és unott az ábrázatom. Ilyen képpel lépek ki házamból, miután magamra dobtam néhány ruhát.
Lemondóakat fújok egész végig, ahogy az erdei ösvényen haladok kifelé a fák közül.  Mi a frászt kezdjek magammal? Ilyenkor egyáltalán semmi kedvem nincs semmihez. Pár hetente így ébredek, ilyen mély világfájdalommal és tökéletesen érdektelenül mindenre. Még az sincs ínyemre, hogy nekifogjak valami új kísérletnek, zenét komponáljak, filmet nézzek vagy elugorjak valahová, messze a falutól. Semmi nem izgat fel. Egy kicsit sem. Úgy veszem hosszú lépteimet, ahogy mások egy fárasztó nap után kullognak haza a munkából.
Megyek, amerre a lábam visz. A tó környékén kötök ki, út közben nem sokakkal találkozom. Viszont ahogy elnézek a stég felé, meglátok egy ücsörgő szőkeséget ott. Remek, pedig ki akartam sétálni arra. Mondjuk ettől még megtehetem. Bár társaságnak nem vagyok most a legjobb, így remélem, Ő kivételesen nem szól hozzám, mint a legtöbben. Nem értem, miért váltom ki ezt az emberekből. Vagyis értem, csak nem mindig rajongok érte. Jó, ez sem igaz annyira. Általában jól esik a társaság, még ha én magam nem is keresem olyan bőszen, illetve nem sok tanújelét adom annak, hogy élvezném. Minden esetre úgy döntök, kimegyek a stégre, ha már arra indultam. Sápadt kezem a dzsekim zsebébe dugva, könnyedén veszem jelentős, mégis suhanó, bakancsos lépteimet a fadeszkákon, körbenézve olykor sötét hajam alól a környéken, haladva az ismeretlen szöszi felé árnyszerű, nyurga alakommal. Vagyis hát mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Éppen hogy felébredek és köntösben bolyongok a házamban, amikor már érzem, hogy valami nem stimmel. Furcsa, tompa hangulatok kavarognak bennem. Nem az enyémek. Ezek valaki olyannak az érzései, akiből ittam és akivel kapcsolatban úgy döntöttem, figyelni fogok rá a messzeségből. Viszont egyelőre nem gondolkozom erről eléggé tisztán. Túl szomjas vagyok. Elfogyasztok hát egy pohárka vért, élvezem kicsit a hatást, a mámort, elcsigázottan felöltözködöm, aztán nekiállok összpontosítani.
Kíra. Kíra nagyon feldúlt. Baromira ki van akadva valami miatt. A folyosómon járkálva érzem ezt egyre tisztábban és tisztábban, ahogy a padlóra pislogva koncentrálok a kötelékünkre. Azt várom, hogy elmúljanak a heves érzelmek. Ha más valakiről lenne szó, már elindultam volna a keresésére, azonban annyira már ismerem a kis beszerzőmet, hogy tudjam, milyen szélsőségesek a megnyilvánulásai. Ez a mostani azonban túl tartós. Igen. Határozottan hosszúra nyúlik, és egyre felfokozottabb. Baj van.
Nem telik bele egy-két percbe, és a házamban immáron hűlt helyem. A semmiből bukkanok fel az iskola bejárati csarnokában. Át tudom lépni a küszöböt, hiszen az igazgatótól engedélyt kaptam az intézmény látogatására. Belecsöppenek hát a jelenet közepébe. Randalírozás nyomai, egy fiatal srác a földön, éppen most vágott egy átkot a lányhoz, aki pedig egy üvegdarabbal kaszabol egy képet. Mi a...?
Egy röpke pillantás vetek még a fiúra, aztán Kírához lépek. Az emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal, mégis óvatosan kapom ki a kezéből az üveget, egyszerűen eldobva azt valamerre, hagyva elcsúszni a folyosó kövén, aztán megragadom a vállát, lehajolok hozzá és markáns fényű tekintetemet az övébe merítem. Egyből megállapítom, hogy valami nincsen rendben Vele. Nem önmaga. Közelről nézem Őt, gyengéd erővel tartva, próbálva rájönni, mi ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hamar felmérem, hogy az átok, amit a lány kapott, elnémította, ám szemei elég beszédesek, nem kellenek ide szavak. Megvet, elutasít velük, ahogyan egész, törékeny testével úgyszintén erre törekszik. Dehát mégis mi történhetett Vele? Nem hiszem, hogy a fiú okozta volna ezt nála. Nem illik a képbe. Ő inkább megfékezni próbálta, ahogyan látom. Akkor mégis mi ez az egész?
Észreveszem, mire készül Kíra, a srác azonban még időben leszereli. Magam is megtettem volna, de hálás vagyok a fiúnak, hogy ellebegtette a pálcát, ezt egy biccentéssel jelzem neki, ahogy lenézek rá oldalra, majd visszakapom szemeimet Kírára, gyorsan magamhoz ragadva tekintetét.
- Nyugodt vagy. - közlöm Vele búgó hangon, szinte csak lehelve.
- Egészen nyugodt. Békés. - folytatom szavaimat, mintha csak tényeket közölnék, mintha csak leírnám a lány hangulatát, ezzel delejezést hajtva végre Kírán. Megbűvölöm, hogy azt tegye, azt érezze, azt gondolja, amit mondok neki. Egyáltalán nem örülök, hogy erre vagyok kénytelen, ám a helyzetben nem látok más megoldást. Az imént le akart döfni a pálcájával, az Istenért!
- Mi történt? - fordulok a sráchoz, lenyugtatott, eltompított kis beszerzőm vállait fogva továbbra is. Azt akarom, hogy beszámoljon nekem mindarról, amit tud. Míg várom, hallgatom válaszát, olykor-olykor a lányra sandítok, borúsan csillogó szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A szőke leányzó láthatóan nagyon elmerült valamiben. Ezt már messziről megállapítom, hát még amikor mellé érek, és lenézek rá. Rajzol valamit. Emberalakokat. Méghozzá teljesen belefeledkezve. De miért ilyen koromsötétben? Van esetleg valami képessége, amivel ilyen minimális fényviszonyok közt is lát? Összevont szemöldökkel, tanulmányozón figyelem Őt, zsebre tett kézzel magasodva mellette, és pár hosszabb pillanat múlva ráébredek, vakon alkot. Semmit nem lát a művéből, csak dolgozik rajta szorgosan.
- Üdv! - viszonzom a különös köszöntést röviden, noha most meglepően stílszerű ez az üdvözlet. Jó, nem mintha ne volnék alapvetően egy depresszív, melankolikus alkat, ez a mai este viszont a különösen fásultak közé tartozik. A kínált hellyel azonban egyelőre nem élek még, csak egészen a stég szélére lépek, és eltekintek messze a fekete hullámokon.
Ahogy a leányzó felém nyújtja megtekintésre a rajzát, csupán végigmérem kicsit, majd kiveszem sápadt kezeimet a dzsekim zsebéből, odahúzódom hozzá, és lenyúlok a papírért. Téved a szöszi, kiválóan látom az alkotását. Hunyorognom sem kell hozzá. Ő van rajta meg két srác. Nem kell nagy tudomány, hogy rájöjjek, mit jelenthet ez.
- Édes hármas vagy döntésképtelenség? - kérdezek rá a helyzetre ilyen lényegre törően, egyenletes, rekedtes hangomon, miközben visszaadom a lapot. Arról persze fogalmam sincs, hogy a lány nem tudja pontosan, mit rajzolt. Ami viszont az igazán érdekes, az az, hogy feltettem egy kérdést. Engem szoktak kérdezni, én magam meglehetősen ritkán kérdezek. Ha teszem, akkor is általában fontos dolgokról érdeklődöm. Olyanokról, amik meghatározzák az elkövetkezendőeket. Ez a kérdés azonban, lássuk be, nem éppen létfontosságú. De ez most egy ilyen este. Fura dolgokat hoz ki belőlem.
Mostmár leülök a lány mellé, hosszú lábaim szétvetve, bakancsom sarka letámasztva, térdeim felhúzva, karjaim rájuk nyugtatva, fehér kezeim hanyagul lelógatva. Várom a kis művész válaszát arra, a két fószer a rajzán a két pasija-e, vagy pedig két pasi, akik közül választania kell külső vagy akár belső kényszerből. Egyiken sem volnék meglepődve, tekintve, milyen veszélyesen szemrevaló a mellettem üldögélő hölgyemény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő