Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Fényes nappal lévén már réges-régen az ágyamban szunyókálok. Lefekvés előtt odanéztem még zilált vendégemre, aztán eltűntem a hálószobámban. Ennek már több órája. Éppen mély, édes álomban heverek egy szál semmiben paplanom alatt, amikor észlelem a lenti történéseket. Azonban csak akkor ébredek meg, mikor a tányér ripityára törik. Szemem felpattan. Nyűgösen mordulok egyet, és felülök az ágyamban.
Hamarosan megjelenek a konyhám küszöbén. Rajtam egy puha, térdem alá érő, majd' száz éves köntös, semmi más. Egy ideig figyelem a mosdókagyló fölé görnyedt férfit, aztán mezítlábas lépteimmel beljebb sétálok, majd megállok a sakktáblám mellett, jó másfél méterrel Warren mögött.
- Gyógyszereket sajnos nem tartok. - közlöm csöndesen, rekedtes hangomon. Pedig jól jönne neki valami gyomornyugtató vagy egy fejfájás csillapító. Nem mintha nem volna már az is figyelmes dolog a részemről, hogy tartós ételekből betáraztam, hogy a hozzám betérő embereket legyen mivel kínálnom. Vagy legyen mivel kiszolgálniuk magukat, ahogy Kíra szokta. Azonban úgy tűnik, bővítenem kell a repertoáromat. Kötszerem akad, gyógyszerem viszont tényleg nincs. Majd szerét ejtem a beszerzésének. Majd. Valamikor. Jelen pillanatban azon vagyok, hogy ne üljön túl fájdalmas kifejezés az ábrázatomon amiatt, hogy fényes nappal itt állok a konyhámban, ahelyett, hogy az ágyamban heverésznék. Minden áldott perccel egyre nyomorultabbul érzem magam. Mondhatom, szép kis páros vagyunk. A másnapos és a nappaltól szenvedő. Fáradt vonásokkal, félig arcomba lógó hajam mögül figyelem a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Megvárom, amíg eldönti, el mer-e fordulni a mosogatótól. Csöndesen szemlélem csupa mocsok, zilált alakját. Háttal áll nekem, így nem látja, de bólintok, ahogy biztosít róla, megmarad a gyógyszerek nélkül is. Úgy legyen! Szemébe nézek, mikor végül felém fordul, ám csak egy pillanatra tehetem, hiszen hamar lesüti tekintetét konyhám padlójára. Fejem kissé oldalra biccentve figyelem Őt. Kisvártatva érkezik kérdése. Tudni akarja, szánalmas volt-e az éjjel, ahogy öklendezett a földön fetrengve, és végül könnyek közt aludt bele kellemetlen, fájdalmas részegségébe.
- Nem. - adom meg őszinte feleletem csöndesen. Egészen másként gondolkodom arról, mi a szánalmas. Ő nem volt az. Ő elkeseredett, bánatos és meggyötört volt, aki az ital okozta kínokba fojtotta problémáit, bármilyen különösen megoldásnak hangozzék ez. Mindenki úgy kezeli a gondjait, ahogy tudja.
- De talán akadnak jobb feszültséglevezető módszerek. - hívom fel erre a figyelmét. Főleg saját maga miatt. Nekem nem degradál felkanalazni a földről, Ő azonban pocsékul érzi magát utána. Meg hát, valljuk be, közben is.
Apropó rossz érzések...
- Vissza kell menjek aludni. - jelentem be egy szenvedő szusszanás után.
- Szerintem Te is lazíts még... - javaslom neki, és nem állok neki taglalni, hogy ez alatt azt értem, ne  ugráljon, ne igya ki a csapot, ne falja fel az összes kaját egyszerre és ne törje ripityára a holmijaimat. Mindent csak szépen, nyugodtan, kímélve magát meg a szervezetét. Az önkínzásnak már adott rendesen. Abból elég most egy időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Érdeklődve figyelem a varázslatot, amivel megjavítja a tányéromat. Mindig lenyűgöz a mágia. Legalább annyira, mint a tudomány. A különbség annyi, hogy előbbit én magam nem művelhetem kedvem szerint. Nem mintha bánnám. Ez így van rendjén.
Warrennek haza kellene mennie, nekem meg vissza az ágyamba. Úgy tekintem, ezzel lezsíroztuk a továbbiakat. Látom azért rajta, szeretne még mondani valamit. Bár a szeretne talán erős szó. Mindenesetre örülök, hogy rám néz végre. Csöndesen várom szavait, elcsigázottan pislogva.
Bólintok csupán egy röpkét, háláját hallgatva. Nagyra értékelem, hogy ezt így kibökte, de tisztában vagyok vele, hogy Ő nem akar nagy feneket keríteni a dolognak, így nem reagálok rá egyebet.
- Természetesen. - felelem lágyan. Köztünk marad, persze. Eleve nem vagyok az a pletykás fajta, ilyesmit pedig végképp nem áll szándékomban senkinek kifecsegni. Áthatóan figyelem még az aurort pár hosszú pillanatig, aztán egyszerűen sarkon fordulok, és elsétálok Tőle, vissza a hálószobámba. Nem hiszem, hogy igényt tartana arra, hogy kikísérjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy a lány kommandózva megközelíti a konyhát, még mindig ugyanúgy lel ránk, mint eddig voltunk. A szőke férfi a sakktábla fölött morfondírozik, én meg átszellemülten figyelem Őt a küszöbről. Így hát -nem meglepő módon- kis beszerzőm töri meg a csendet. Egészen lassan tekintek le rá magam mellé. A kérdésre a vendég is megfordul.
- Nem. - feleli lágyan, mire rákapom a tekintetem, és ekkor Ő is rám néz. A légzésem egészen különös, már-már zaklatott, ahogy a konyhaajtóban állok mezítlábasan, egy szál köntösömben, gyermeki fényű szemekkel figyelve a férfit, révetegen.
- Az embered? - kérdezi, tekintetével intve finoman a lány felé. Röpkén lenézek Kírára magam mellé, majd aprókat bólogatok válaszul. Sok vámpír szinte háziállatként tartja a halandóját, rászoktatva Őt a vérére, egyfajta szolgává téve, és Őket nevezik el emberüknek. Részemről ebben sem követem fajtársaimat. Nekem az emberem nem a csatlósom vagy a kiskedvencem. Nekem az emberem egy szívemnek kiváltképp kedves halandó, akiből gyakorta iszom. Ezt pedig Arend pontosan tudja, ez kérdése szelídségéből is tökéletesen kitűnik.
- Adam teremtője vagyok. - fedi fel a kapcsolatunkat hát kis beszerzőm előtt, hiszen eddig csak a nevét közölte Vele. Így azonban, hogy megtudta a kötődésemet a lányhoz, illendőnek látta tisztázni ezt.
Álldogálok tovább Kíra mellett némán, kellemes megrendülten, rendszertelenül lélegezve csöndesen, csaknem remegőn, mígnem kilépek és Atyám felé indulok, aki erre elmosolyodik, széttárja karjait és fogad engem közéjük. Átölel és szeretettel szorít magához. Kezem a derekára teszem, és lehunyt szemmel szusszanok egyet a vállára, miközben Ő megsimogatja a hátam és fejét oldalra fordítva, halántékon csókol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő