Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Látom, hogy mennyire felizgattam a mellettem ballagó, kabátos férfiút. Mármint mentálisan, persze. Nem annak a fajtának tűnik, aki könnyen fellelkesül, vagy mint aki ezt csípőből kimutatná. Nem. Szereti a tartózkodás látszatát kelteni, de ha nem megy, hát nem megy. Akkor nem erőlteti. A jelen eset is ilyen. Mire felmerülne benne, hogy megőrizze tárgyilagosságát, már a kellős közepén van a gondolatmenetének.
- Megfelelő lehet, igen. - bólintok a felvetésére, a rúnázásra használható varázsigével kapcsolatban. Ha jól emlékszem, az általa említett szerepelt is azok között a bűbájok között, amelyek alkalmazhatóak erre. Bevallom, eleddig erre nem fordítottam akkora figyelmet, hiszen én magam úgysem tudtam volna kipróbálni. Inkább azzal foglalkoztam, hogy megtaláljam a megfelelő mágikus jeleket. Azonban mindenképpen szeretném, ha valaki végezne ezzel kapcsolatban egy, az enyémtől független kutatást, hogy a végén összevethessük az eredményeket. Kinsey erre úgyszintén alkalmas lehet.
Ahogy andalgunk tehát az esti utcákon, átrágjuk magunkat az alapvető elképzeléseken. A szükséges eszközökön, a legfontosabb tényezőkön, az eljárás menetén. Végül azon kapjuk magunkat, hogy megállapodunk, ki minek megy utána a következő találkozónkig, melynek helyszínéül az én házamat jelöljük meg, hiszen ott van áram. Amint ezzel megvagyunk, röviden búcsúzunk és szétválnak útjaink. Mit ne mondjak, ez egy igen gyümölcsöző kapcsolatnak ígérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egyik este, mikor a lány elaludt már, én pedig kimásztam mellőle az ágyból, elindulva szokásos sétámra, észrevettem, hogy a kutyája a közelben van. Nyilván várta, vigyázta Kírát. Megpróbáltam olyan barátságos lenni, amennyire tőlem tellett, és odamentem hozzá, azonban rám morgott, megugatott és eliszkolt. Az ebekkel mindig így járok. Tartanak tőlem, ahogyan egy csúcsragadozótól illik. De előfordult már a történelem során, hogy sikerült egy-egy kutyával békés viszonyt kialakítani. Talán majd a lány állatával is összejön. Minden esetre pár naponta megpróbálom.
Most viszont az ágyamban heverek, fejjel a vége felé, hason fekve, mély álomban. Hiába múlt már el az alkony. Tudvalevő, hogy nagyon szeretek aludni. Eszem ágában sincs hát idő előtt kikászálódni pihe-puha paplanom alól. Az mondjuk már elég ok lenne, hogy kis beszerzőm megérkezett. Tompán elér hozzám a kutyusának -most még talán az átlagosnál is vehemensebb- ugatása és az, ahogyan Ő maga a házba lép. Ám valahogy most ez sem bír rávenni, hogy felkeljek. Mintha a neszezése az álmom része lenne. Az a helyzet, hogy már egy bő órája valami olyan különleges nyugalom ül rajtam, hogy lehet, a tető is rám szakadhatna, az sem igazán zökkentene ki pihenésemből. Nem viszonzom hát Kíra köszönését. Még egy mordulást sem ejtek meg, és semmilyen más módon nem reagálok a házamba toppanására. Én nem...
Ahogy a leányzó a nappalihoz ér és megáll a küszöbön, egy számára ismeretlen férfi fogadja. Egy szőke hajú, fehér bőrű, jelentős alkatú, jókötésű, világoskék inges, sötét nadrágos, lakkozott cipős, könnyeden elegáns férfi. A kanapén ül kényelmesen, combján egy könyvet tart nyitva nagy kezeivel.
- Adam még alszik. - közli kellemes hangján a lánnyal, a kötet lapjait pásztázva. A jelenléte koránt sem kelt idegen hatást. Furcsamód, mintha mindig itt lett volna. Mintha a ház része volna. Igazából... mintha mindennek a része volna. Olyan természetes, jóleső légkör övezi, mint egy ódon fát vagy egy ősrégi kastélyt.
- Kihez van szerencsém? - emeli fel fejét, és tekint rá Kírára, miközben becsukja az ölében heverő könyvet. Kék szemei még az enyémeknél is áthatóbban, sejlőbben fénylenek. Lágy vonásokkal figyeli az érkezettet, közben helyezkedve kicsit ültében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az ismeretlen, jóképű férfi finoman megemeli alig létező szemöldökét. Jó, igazából teljesen normális szemöldöke van, csakhogy olyannyira világos, hogy pl. az én feketémhez képest szinte nem is létezik. Elég az hozzá, így fejezi ki békés meglepettségét azzal kapcsolatban, amit Kíra kislányosan odavet neki. Ám kivár, nem mond erre semmit, hiszen ahogy sejti, azért nem marad ez ennyiben.
- Arend. - szolgál egy névvel a névért cserébe, noha ennél többre lett volna kíváncsi. Esetleg arra, kicsodám a lány, milyen kapcsolatban állunk, mi dolga most itt és hasonlók. Bár természetesen vannak elképzelései, amelyek -mint mindig- meglehetősen közel állnak a valósághoz.
Miközben bemutatkozik, felemelkedik a kanapéról, így pedig szembeötlővé válik nem éppen elhanyagolható termete. Részemről bár eléggé nyurga vagyok, ez az illető még nálam is magasabb néhány centivel, ráadásul jóval erőteljesebb testfelépítésű. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy hegyomlás.
- Igen. - feleli szelíden Arend a leányzó kérdésére, mely szerint rendjén való-e, hogy ilyenkor én még aludjak, ám a választ már szinte csak Kíra hátával közli. A férfi csípőre teszi kezeit, elmosolyodva a szeleburdi teremtésen, aki így tovalibbent Tőle, majd fogja az olvasgatott könyvet és indul vele a polchoz, visszatenni a helyére.
Velem mindeközben annyi történt, hogy a hasamról az oldalamra fordultam. Álmomban általában nem lélegzem, hiszen nincsen szükségem rá, ám mivel már nem alszom olyan mélyen, elkezdek öblösen szuszogni. Nagy mellkasom jelentősen emelkedik, majd süllyed vissza, ahogy heverek ágyamon, egyik lábam kissé felhúzva, arcomba lógó hajjal, csak a csípőmre tekeredett paplanomtól fedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Azt hiszem, kis beszerzőm a szobámba érkezett. Hallom, ahogy óvatosan közelít, és érzékelem, hogy fölém hajol. Haja vége megcirógatja karomat. Minden lélegzettel édes illatát szívom magamba. Teste melege, közelsége jó érzéssel tölt el. Mint mindig. Ajkaimat elnyitom kissé, ahogy csókot lehel rájuk. Némán élvezem arcomba lógó tincseimet eligazító érintéseit, és hallgatom kedves, ébresztgető szavait. Azonban mondandója második fele már nem igazán jut el a tudatomig. Éppen csak a fülem mögé puszil, mikor szusszanva mosolyodom el, kinyitom szemem, egy pillanatig gyönyörködve abban a bizonyos igen kellemes látványban, aztán hosszú karjaimmal Kíráért nyúlok, lágy eréllyel magamra rántom, átölelem, és átfordulok Vele, szépen másik oldalamra téve. Csöndes puffanással érkezik a puha ágyra, keresztbe fekve rajta, ahogyan én. Behajolok fölé, és nyakába csókolok, majd hirtelen...
- Várjunk csak, mit mondtál?... - kapom fel a fejem, közelről nézve le rá.
- Vendégem? Milyen vendégem? - vonom össze sötét szemöldökömet.
- És... mit hoztál nekem? - kérdezek rá erre is, ellágyuló hangon. Noha az most sokkal jobban izgat, milyen vendégről beszél, az is érdekel, mit szeretne adni nekem. Ráadásul tudom, ha ezt a bejelentését figyelmen kívül hagytam volna, az nem esett volna jól neki. Azt meg nem érdemes kockáztatni.
Az említett vendég mindeközben a polcaim tartalmának megcsodálásáról áttért a hangszereim felé. Nem nyúl hozzájuk, csak szemléli őket, arcán finom mosollyal. Ezt követően a konyhába sétál, és megáll a sakktábla fölött, áttekintve a játékállást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy kavics. Pompás. Egyre csak gyarapodik a gyűjteményem. Részemről nem feledkeztem meg a tollról és azt is egészen pontosan tudom, hogy a Keats kötetemben préseli a lány a csodaszép virágait. Dobozt viszont nem fogok nyitni ezeknek a holmiknak. Nincs szükségem ilyesmire. Ez meglátszik a házamon. Minden szanaszét hever az otthonomban, látszólag rendezetlenül, pedig mindennek megvan a maga helye. Ennek a kőnek például a kandalló tetején lesz.
- Örülök, hogy így gondolod. - bólintok az erdei menedékkel kapcsolatban.
- Köszönöm. - hálálom meg a csinos kavicsot először szóban, aztán cselekedettel, lágyan csókolva meg kis beszerzőmet. Ebben elmerülök kissé, ám aztán engedem szóhoz jutni, hiszen egy vendégről beszélt az előbb.
Ahogy elmondja, milyen nyugodtan üldögélt nálam az illető, összevonom szemöldökömet, ám az nyomban felszökik homlokom felé, ahogy kiejti a nevet. Egy ziháló lélegzetvétel szakad ki belőlem, miközben tekintetemben egész különös, megrendült fény világlik fel. Szinte elfátyolosodik. Ajkaimat szóra nyitom. Meg akarom ismételni a kimondott nevet. De csak addig jutok, hogy finoman kitárjam a szám. Maradok hát így, elnyílt ajkakkal, jelentősen kapkodva a levegőt, szemeimet úgy járatva Kíra arcán, mintha olvasnék róla.
Végül bólintok egyet a lánynak, hogy megértettem, amit mondott, nyomok egy puszit a homlokára, és kipattanok mellőle az ágyból, magamra kapva csíkos köntösömet, az ajándék kavicsot odatéve a kandallóra, és lendületesen sétálok ki a hálómból. Hamarosan magam mögött tudom a lépcsőfokokat, és a nappaliba érek. Ott sehol senki. Lélekszakadva indulok hát a konyha felé, melynek küszöbén megtorpanok. A szőke férfi ott áll, nekem háttal, a sakktáblát nézegetve. Meg-megrezdülő pillákkal, lélegzetvisszafojtva figyelem Őt. Izgatottságomban még szemfogaim is előbújtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő