Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mondhatnánk, hogy a kis navinés csak azt hiszi, hogy nem fogják zavarni, ha nem tudnánk pontosan, hogy tényleg nem fogják, hiszen én általában nem szoktam zavarni. Márpedig az érkezésemnek nagy esélye van, tekintve, hogy a közelben járok. Jobban mondva az emberi szem számára felfoghatatlanul gyorsan haladok, átszelve az országot, útba ejtve ennek a falunak a környékét, és ekkor figyelek fel egy ismerősre. Ismerős illat, ismerős légzés, ismerős létezés. Megállok és visszafordulok. Előbbit immár halandó tempóban.
Egy kukoricaföldön sétálok át. Termetemnek köszönhetően a fejem búbja csaknem kilóg a sudár szálak közül is. Egyre közelebb érek a lányhoz, végül kilépek az ültetvényből és lenézek a pléden heverészőre. Megijeszteni valószínűleg nem ijesztem meg, ugyanis gondoskodtam róla, hogy már a kukoricásból való kilépésem előtt érezni kezdje a jelenlétemet.
Végigtekintek a környéken és hamar ráébredek, hogy az otthonában értem őt. A család viszont sehol. Ez talán még szerencsésebb is így. Valljuk be, a szülők jelentős hányadának nem éppen a legkellemesebb bemutatni engem. Az meg mondjuk még rosszabb, ha a kedves anyuka vagy apuka arra sétál ki a kertbe, hogy én ott magasodok a lányuk fölött árnyékszerű, párszáz éves valómban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy az az érzésem, hogy akkor sem lepődött volna meg túlzottan a feltűnésemen, ha nem sugalltam volna előre, hogy közel vagyok. Megszokta már, hogy az útjaink keresztezik egymást. Hogy megjelenek, ahogy a csillagok is méltóztatnak olykor előbukkanni az égen úszó felhők mögül. Aztán csak úgy ott vannak a maguk teljes természetességében.
- Szia - viszonzom az üdvözlést mély, selymes hangon. Ennyi erővel a kukoricát is meglengethette volna a szél, ugyanannyira belesimult volna az éjszaka hangulatába, mint a köszönésem. Figyelem az engem hellyel kínáló házigazdát, a lehetőséggel pedig csakhamar élek is. Leereszkedem mellé a plédre és hátradőlök, de csak addig, hogy megtámaszthassak könyökeimen. Térdeim behajlítva. Bakancsaim sarka a füvet nyomja. Alaposan körbenézek a kerten, a ház felé is elnézve kissé, majd a lányra tekintek magam mellett.
- Egyedül? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, ám egyértelmű lehet, hogy egyetlen szavam bővebb érdeklődést foglal magában. Hogyhogy egy maga van itthon? Merre van a családja? Ő miért nem tartott velük? Gyakran övé a ház?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna
éjjel | Rozsoséknál |  ♪  |  x


Még másfél napig kizárólagos ura a családi birtoknak és láthatóan igen büszke is erre. Olykor nagyobb dolog az ilyesmi, mint hinnénk. Nem csak a szabadság van vele, de a felelősség is, ami miatt aztán méltán düllesztheti ki bárki a mellkasát, hiszen megcsinálta. Véghez vitte mindazt, ami máskor mások feladata. Talán többeké. Nem is beszélve arról, hogy ilyenkor neki kell vigyáznia mindenre.
- A horvát partokról jövök. Egy vonósnégyes lépett fel Vrbnikben - bólintok a kis navinés kérdésére. Szokásomhoz híven egy koncert, kulturális történés miatt hagytam el az országot. Noha szigorúan véve nehezen nevezhető koncertnek az, amit ebben a helyes kis tengerparti ivóban rendeztek. Egyesek bazseválásnak mondanák, míg mások éttermi háttérzenének. Kevesen figyelnek csak fel rá, miben is van részük. Pedig nem kell szakavatott fülnek lenni, hogy tudd, ha nagybetűs Zenészek játszanak neked, akik miatt érdemes naplemente után rögvest útra kelni, hogy egyetlen hangról se maradj le.
Szusszanva tekintek ismét körbe. Igazi áldott, falusi béke ül a vidéken.  Olyan, amitől az emberek nagy része rögvest a falnak menne. Tény, nem mindig egyszerű átadni magad ennek, azonban meg kell tanulnod megtenni. Muszáj megállni néha és csak létezni. Ez a mi kis párosunknak kiválóan megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x


Mondjuk azt, hogy túl vagyok azon, hogy unatkozzak. Bár sokkal inkább arról van szó, hogy köteleztem magam rá, hogy elfoglaljam magam. Tény, halandóként is mindig találtam tenni- és élveznivalót, azonban ez az örökkévalóságban tényleg más. Tényleg végleg bele lehet fásulni. Mondanám, hogy én a belefásultságon már túl vagyok, ami abban az esetben igaz is, ha ezt úgy értjük, hogy elértem és benne létezem évszázadok óta. Boldogság? Önfeledtség? Esélyem sincs ezekre, ha csak nem éppen vért iszom. Azonban nem táplálkozhatok folyton. Ez a magam és mások érdeke egyaránt. Úgyhogy meg kell találjam a többi jót, hiába nem adnak azok olyan mértékű kielégülést és örömöt, mint a fogaimat emberekbe mélyeszteni. Élni kell, más esély nincs, ezt a bizonyos életet pedig meg kell becsülni, tartson mindössze pár évekig akár, vagy éppen -mint esetemben- korokon át.
Elpillantok én is az állatok felé. Igazából most nem lenne akkora nagy gond,
ha valaki vagy valami fenyegetné őket. Lehet, a kis navinés nem ijesztené el az illetékteleneket, szerény személyem azonban minden bizonnyal igen.
Tennék róla, hogy úgy legyen. Azonban erre most valószínűleg nem kell sor kerüljön. Szerencsére. Kár lenne ezért a nyugalomért.
Apró bólogatással nézek el az említett Hold felé. Valóban teli. Igazán kellemes az este. Különben pedig szívesen körbenéznék a Rozsos rezidencián, ha már így itt vagyok és nincs senki a házban, akinek kellemetlen lenne a jelenlétem. Ez persze nem kötelező, azonban kapni fogok a lehetőségen, amennyiben a lány felveti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Morogva ülök fel az ágyban, ahogy érzem, sötétedik. Most nem tehetem meg azt, ami télen szokásom, hogy ilyenkor még forgolódok egy keveset és elheverészek egy ideig. Vagyis megtehetném, viszont annyi erővel nyugodtan aludhatnék nyári álmot is, hiszen alig lehetne néhány röpke óra ébrenlétem. Inkább túlesek tehát a felkelés nehézségein, győzködve magam arról, hogy elég volt az a tizenóra pihenés. Köntöst veszek, leballagok a földszintre és közben próbálok rájönni a neszekből, min ügyködik Dwayne. Érzékelem, hogy odakint matat, a kép azonban nem áll még össze. Inkább a konyhába térve legördítem a torkomon azt a kis pohárnyi vért, hagyom, hogy átjárjon, aztán ismét figyelek a kintre.
Barátom a házamat javítja. Említett valami vizes foltot, azonban nem hittem volna, hogy egyik este arra ébredek, hogy helyrehozta. Bár meglepni sem lep meg. Vannak ilyen akciói néha.
Mezítlábasan, egy szál köntösömben sétálok ki és nézem meg magamnak a helyzetet. Még csak köszönni sem köszönök Dwaynenek, ahogy meglátom, olyan természetes már a jelenléte. Kezeimet karba téve nézek fel a födém felé, mit ügyködött rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kíra nincs most itthon. Hogy merre jár? Fogalmam sincsen. Ha egy kicsit ráhangolódnék, meg tudnám mondani, de nem szokásom ez. Csak, ha baj van. Azt viszont érzem, hogy nincs baja. Jól van. Így pedig lehet tőlem akárhol. Minden bizonnyal pontosan ott is van.
Szeretem különben azt, ahogy a körülöttem élők így elfogadják egymást. Pedig maguktól talán soha egymás közelébe se mennének. Így viszont, hogy kénytelenek egy légtérben lenni és osztozni a társaságomon, egyszerűen elfogadják helyzetet és nem jelent számukra gondot. Először beletörődnek csupán, végül pedig természetessé válik. Azt hiszem, nem minden körülmény közt történne ez így. Biztosan nagy szerepe van a személyemnek és főleg annak, hogy a felek pontosan tudják, nem hogy nem mondok le egyikükről sem a másikukért, azonban erre még csak szükség sincsen. Tökéletesen ellehetünk így. Mindenki maradéktalanul részesül abból, amiből szeretne.
- Köszönöm - bólintok a tetőt figyelve. Igazán kedves ez barátomtól. Persze, biztosra veszem, hogy nem puszta szívjóságból csinálta, és hogy valami húzódik itt a háttérben, azonban emiatt nem vitatnám el az érdemeit.
- Mit hozzak? - kérdezem, lépve vissza a ház felé. Egyúttal így invitálom barátomat, hogy üljünk ki egy kicsit a verandámra. Kellemes az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha valaki, hát én nem fogom siettetni a lányt azzal a mindjárttal. Amíg a nap nincs felkelőben, addig tőlem akármikor lehet az a mindjárt. Különben sem érdekem, hogy elhagyja a plédünket. Ha csak nem azért, hogy behívjon. Márpedig éppen ezt teszi.
- De. Szívesen - bólintok és felemelkedem a földön heverésből. Segítenék a pokróc kirázásában, összehajtásában és más holmik bevitelében, azonban ezt fel sem ajánlom, hiszen az esetek nagy részében az emberek kikérik maguknak, hogy a kedves vendég ilyenekkel fáradjon. Úgyhogy inkább csak várok még, hátha megkér valamire, ám ha nem, úgy csak követem befelé a házba.
Valóban sokkal jobb úgy mindenkinek, ha a kis navinés nem gondolja túl ezt a porcica kérdést. Teljesen hidegen hagynak a porcicák. Meg a por is - hogy olyan szavakat használjak, amiket önként és dalolva is a számra vennék egyébként. Az én házam sem steril. Igaz, elég nagy a rend, hiába a zsúfoltság. Az pedig bár tény, hogy az ember otthona sok mindent elmond róla, azonban ennek a vizsgálatlan túl sok tényezője van ahhoz, hogy holmi tisztaságon álljon vagy bukjon minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ez esetben csak azért megyek be, hogy magamra kapjak egy nadrágot a köntös alá. Mindezt azonban egy pillanat alatt lerendezem. Mire ő a verandához ér, én már lépek is ki ismét az ajtón. Most már nem olyan jelentőségteljes léptekkel, mint amikkel az imént kijöttem a házból. Ezeket csak figyelmességből alkalmazom olykor. Az auror is hajlamos enyhe frászt kapni tőlem, amikor a súlytalan létezésemnek hála, egyszerűen csak megjelenek a közelében. Inkább adok némi nyomatékot járásomnak, hogy felfigyeljen rá, ahogy érkezem.
Leülök mellé a lépcsőre és hallgatom a nyestes történetet. A bemutatott harci sérülésre pillantok, majd a következő kijelentésnél lesütöm egy kissé a szemem.
- Már... nem félnek tőlem feltétlenül - vallom meg ezt, amiről ezek szerint nem tettem még említést Dwaynenek. Pedig engem eléggé megrendített ez a nem kis felismerés. De talán pont ezért eshetett meg, hogy még annyit se beszéltem róla, mint úgy általában bármi másról.
- Valami változott - teszem hozzá, és elrévedek a napelemes lámpák felé, amik a földbe szúrva fénylenek, a házamhoz vezető utat szegélyezve.
- Nem teljesen értem még én sem - szögezem le, hogy barátom nehogy azt higgye, hogy magyarázattal fogok szolgálni neki. Az ugyan nem teljesen igaz, hogy nem értem a jelenséget. Érteni talán értem, csak fel nem foghatom. Minden esetre szerintem Dwaynenek nem állnék neki taglalni ezt. Túl összetett az egész kérdés. Nem való barátom földhöz ragadt, leegyszerűsített gondolatvilágához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tény és való, hogy egészen más a ház hangulata attól, hogy ennyien járnak-kelnek benne kedvükre. Na nem olyan sokan, persze, de az a néhány igen jelentős élettel képes megtölteni az öreg falakat. Mintha nem is ugyanaz az épület lenne nélkülük. De itt most nem erről van szó.
- Igazából először Tobias kutyáinál tapasztaltam ezt - árulom el neki, hogy nem itthon vettem észre először ezt a változást, hanem más valaki házában. Lehet, személyesen nem ismeri az említett dán fiút, én azonban minden bizonnyal említettem már neki őt.
- De mindegy is. Szóval már nem annyira félnek tőlem. Csak ha akarom - zárom ezt a témát egy laza vállvonással. Nem azért, mert kínos lenne vagy bármi gondom volna vele, csak nem annyira érzem, hogy tovább kéne taglalni. Illetve azt sem, hogy képes lennék rá. Tényleg túl felfoghatatlan még ez a számomra is.
- És? Hogy álltok az esküvő szervezésével? - kérdezem, látszólag a semmiből. Valójában arról jutott ez eszembe, hogy említette Kírát. A mi kapcsolatunkról gondolatban áteveztem az ő kapcsolatukra - noha ég és föld kettő-, és már témánál is vagyunk. Meg hát az igazat megvallva, amióta a maga sajátos módján felkért engem tanúnak, nagyon gyakran kapom magam azon, hogy a párosukon töprengek és azon, amire készülnek. Nem mintha a közös gyerekek után olyan hatalmas nagy lépés lenne a házasság. De azért mégsem elhanyagolható. Több szempontból sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A csecsemők hiába ösztönibb lények egy felnőtt embernél, az állatok efféle érzékeit meg sem közelítik. Ilyen éteri szinten nincsenek ráhangolódva arra kisugárzásra, ami egy magamfajta csúcsragadozóból árad természetszerűen. Legalábbis tette az elmúlt időszakig. Mostmár csak akkor keltek félelmet a puszta jelenlétemmel, ha ez a célom, vagy ha feldúlt vagyok. Mindkettő ritkán fordul elő.
Figyelem barátom italnyitását és hallgatom flegma válaszát. Ajkaimat összeszorítom kicsit és arról győzködöm magam, hogy a hangjában lévő teljes érdektelenség tényleg csak magának a szertartásnak, az eseménynek szól, nem pedig annak, hogy házasságra lép a gyermekei anyjával.
- Dwayne... - szólítom meg végül barátomat eltöprengő baritonomon.
- Biztos vagy benne, hogy szereted Zóját és hogy el akarod venni, nem pedig csak a vélamágia és a megszokás késztet erre? - teszem fel kegyetlenül őszinte kérdésemet, amely nagyjából már azóta bennem lappang, hogy először láttam őket együtt. Lehet, nem túl ideális pont most előhozakodnom ezzel. Hiszen nemsokára esküdnek. Talán kár volt ezidáig kerülnöm a témát. Dehát nem szeretek tanácsokat adni és beleszólni mások életébe. Meghallgatom őket és mondok rá pár alapvető, régi igazságot, azonban többet soha nem akarok. Ezt sem feltétlen akartam, ami most végül kigördült a számon. Persze, nem mondanám, hogy bánom, sem azt, hogy nem gondoltam át. Túl régóta jár már ez a fejemben és nem egyszer akartam már elbeszélgetni erről Dwaynennel. Meggyőződésem ugyanis, hogy Zója visszaél a férfira gyakorolt hatásával. Ilyesmi sok kapcsolatban megesik, de más az, ha valaki a párja iránta táplált érzéseit használja ki és megint más, ha varázslattal köti magához. Az minden, csak nem tisztességes. Ráadásul koránt sem a szeretet jele. Inkább a birtoklási vágyé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az ilyen szívügyekbe nem szokás és nem is érdemes beleszólni, mert általában pont az ellenkezőjét váltja ki az emberekben. Tudom, hogy barátom ad a véleményemre, azonban mindenki hajlamos átváltani csakazértis üzemmódba. Dögöljön meg a világ, én akkor is elveszem a nőt! Viszont tény, én nem csak ezért nem kérdeztem és nem mondtam véleményt. Hanem pontosan azért is, amit barátom most elmond és amit eddig is tudtam: nem akar egyedül lenni. Szüksége van arra, amit egy család nyújt neki. Ha pedig ezt így kapja meg, ki vagyok én, hogy útját álljam? Azonban nyomasztott már egy ideje a gondolat, hogy nem szabad akaratából dönt így. A szabad akarat nekem szent és minden nap erőt kell vegyek magamon, hogy ezt ne fosszam meg másoktól. Könnyedén magamhoz láncolhatnám Kírát vagy Dwaynet azzal, ha rendszeresen adnék nekik a véremből. Elfogadnák, hiszen kaptak már belőle és tudják, milyen páratlan élmény. Ez azonban nem volna más, mint önzés és uralkodni vágyás egy másik lélek felett. Kevés nagyobb bűn van ennél.
Bólogatok pár lassút, szememet lesütve közben. Annak azért örülök, hogy barátom tisztában van azzal, hogy amit érez, nem szerelem. Hogy tudja, amit tesz, azért teszi, hogy másokat és magát boldoggá tegye . Ezerszer jobb indok, mint a házasságok legtöbb esetében. Ráadásul valószínűleg hosszabb életet is biztosít a frigynek.
- Nem hiszem, hogy egyedül maradnál - adom azért ezt csöndesen, de határozottan a tudtára. Megvannak a maga hibái, a maga furcsa természete és nem feltétlen könnyű vele az élet, azonban sokan képesek elfogadni ezeket és így szeretni a másikat. Dwaynet pedig lehet szeretni.
- Ha más nem, tudod, hogy rám számíthatsz. Ez persze nyilván nem ugyanaz, mint családapának lenni... - teszem azért hozzá, biztosítva őt arról, hogy engem mindig itt talál és nyitva az ajtóm előtte. Nem mintha ez ne lett volna nyilvánvaló. De -ahogy mondtam is- megértem, ha számára nem kielégítő a hagyományos családmodell helyett a barátjával és a barátjának barátaival, társaságával tengetni napjait. Pedig nem rossz az sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem kell mondania semmit és a gondolataiba se kell nézzek ahhoz, hogy pontosan tudjam, mit érez irántam. Mindenféle varázslat nélkül. Régen volt már az, amikor a véremből kapott. Az a dózis pedig csak annyira volt elég, hogy egy ideig máshogy is kedveljen, mint szeretne. Talán ez a mai napig lappang benne, azonban semmi köze ahhoz, amit most nem mond ki. Amit nem kell kimondania.
A kérdés nyomán én is elveszem a tekintetem barátomról. Ajkaimat megfeszítem. Mély levegőt veszek. Tudom. Tudom, és nem egyszer határoztam el, hogy felkeresem Zóját és elbeszélgetek vele erről. De nem akartam beavatkozni. Mire pedig döntöttem, már abbamaradt. Már nem éreztem azt Dwaynen. Viszont láttam rajta, hogy eléggé megviselte valami. Beszélni nem beszélt róla. Ez csak még egyértelműbbé tette számomra, mi történt.
- Nem voltam benne teljesen biztos, de gyanítottam - felelem komoran.
- Miért nem mondtad el? - nézek rá oldalvást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nem gyakran érzek dühöt vagy a dühhöz hasonlót. Nyilván nem sorolom ide azt, amikor az ösztöneim kissé átveszik az irányítást és minden felfokozódik bennem. Olyan megesik. De az egy másik állapot. Azonban dühvel, mint érzéssel, ritkán akad dolgom. Most azonban némileg elfog. Nem az az őrjöngő, fékevesztett fajta, hanem az a csöndes, feszült, konok.
- Te vigyázol rá, ő meg megfoszt a szabad akaratodtól... - összegzem mély hangon, közben bólogatva és flegmán vállat vonva. Hiszen mi sem természetesebb, nem igaz? Mindenki ilyen kapcsolatra és főleg házasságra vágyik. Szép. Nagyszerű.
- Gyönyörű - ejtem is ki az egyik jelzőt a sokból, ami eszembe jut. Közben a házam előtti utat figyelem, egyfajta elszánt undorral. Persze, nyilván nem szegény úttal van a gondom. De inkább rá nézek így, mint barátomra. Hiszen ezt a tekintetet nem neki szánom. Legalábbis nem az egészet. Csak egy részét. Azt pedig azért, mert mindezt bizonyos mértékben ő csinálja ám magával. Hiszen jelenleg nincs bűvöletben. Dönthetne máshogy. Mégsem teszi. Beáldozza a józan ítélőképességét és szabadságát azért, hogy ne legyen egyedül és hogy védelmezhessen másokat. Ha neki ez kell... ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
- Ahogy gondolod - rázom aztán a fejem, ráhagyva Dwaynere. Őszintén ráhagyva. Csak tudni akartam, tisztában van-e azzal, ami körülötte történik. Tisztában van és így is szeretné. Hát legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem sok minden derogál nekem. Meglehet, ez nem mindennapi sem a fajtársaim, sem a halandók körében, és a szemükben ettől talán még kevesebb vagyok. Viszont szerintem úgy van jól, ha nem zárunk ki az életünkből a szükségesnél többet. Az, hogy elfogadjam egy bagolyköves diák, egy már-már barát meghívását a házába, bőven nem tartozik ebbe a szükséges kategóriába.
Részemről nem üdvözlöm Sanyit. Mindössze rápillantok, amikor Anna köszönti. Nyugodtan tegye! Én is csak azért hagyom ezt el, mert nem ismerem az állatot. Jó, nem csak ezért. Nem sűrűn köszöngetek négylábúaknak. Ám valljuk be, kétlábúaknak sem feltétlenül. A néma biccentéseket részesítem előnyben.
- Nekem nincs. Inkább nekik lehet velem. Azonban... egy ideje már ez sem jellemző - felelem kissé révetegen. Válaszom első fele az, amit már évszázadok óta adok az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre. A többi pedig az, ami az elmúlt hónapokban jött hozzá, mióta Tobias kutyái nemes egyszerűséggel hozzám bújtak a dán fiú kanapéján. Hosszú idő óta először rendített meg valami. Azóta is nehezen tudom hová tenni, és gyakran elmélkedem rajta. De nagyon új és különös ez nekem. Ezelőtt nem bírtak meglenni a közelemben az állatok. Féltek tőlem. Már nem teszik. Talán több ideje is, mint pár hónapja, csak nem figyeltem fel rá. Ez a kanapés eset viszont túl szembeötlő volt ahhoz, hogy ne vegyem észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallom a szívverésén és érzem minden porcikáján, mennyire mélyen érinti mindaz, amit mondok és ahogyan mondom. Egészen nekikeseredik. Fájnak neki a szavaim. Nem akartam. Viszont tudtam, hogy ez történik, ha elmondom neki, amit gondolok. Ez már csak ilyen. Ennek meg kellett lennie, különben benne is ott rekedt volna, ami benne van és én is úgy éreztem volna, hogy elszalasztottam rávilágítani neki bizonyos körülményekre. Most ez megvolt.
Félreértés ne essék, én nem hibáztatom barátomat. Nem ítélem el és semmi rosszat nem gondolok róla. Némi sajnálat az van bennem, azonban ezt a világ minden kincséért nem osztom meg vele, hiszen tudom, hogy ennél jobban nem sok minden rázná meg. Meg nem is érdekes annyira. Hiszen ez nem változtat nekem semmin. Nem először sajnálom a férfit és nem is utoljára fogom. De ez tényleg lényegtelen. Nekem az.
- Minden rendben lesz, akárhogy döntesz - pillantok vissza rá, elengedve feszültségemet. Amit mondok, az pedig nem csak üres biztatás. Hiszen nem két rossz, hanem egy jó és egy kevésbé jó közt készül választani. Ha nem házasodik, minden marad a régi, ugyanúgy ott lesznek a gyerekei, ugyanúgy ott lesz szerintem Zója is, én pedig végképp; ha házasodik, akkor főleg ott lesz körülötte mindenki, viszont mélyebbre merül egy -bizonyos értelemben- elnyomó kapcsolatban, amiről azonban tökéletesen tudja, hogy az, mégis kell neki.
- Semmiképp sem leszel egyedül - rázom meg finoman a fejem, hosszú hajamat enyhe lengésre késztetve, majd elpillantok ismét az erdő fái felé, közben egy szusszanással Dwayne combjához nyúlva, biztatóan megpaskolva. Nagy, fehér kezem ott is hagyom kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő