|
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Evana Roddson Ha jól értem tehát, akkor éppen felhív magához a lakására. Mindezt persze nem a gesztus csábító értelmében, hanem egyszerűen társaságként, beszélgetni. Végighallgatom az helyesen fecsegő elmondásba és puhatolózó kérdésekbe burkolt ajánlatot, aztán lesütöm kissé a szemem.
- Szívesen. - bólintok rá a dologra, noha testbeszédem azt sugallta, mintha vissza akarnám utasítani. Ennek megvannak a maga okai, amelyeket mindjárt a hölgy elé tárok, amint elindultunk. Könnyedén intek neki egyet, hogy fáradjon csak előre, és már csatlakozom is hozzá.
- Darina kellemes társaság volt. - kezdek neki a felmenőjéről mesélni, immáron egyáltalán nem palástolva a tényt, hogy személyesen ismertem.
- Okos, művelt, érzékeny. - sorolom tovább a nő tulajdonságait, noha csak körvonalakban emlékszem rá. Próbálom felidézni, amit tudok. Lassan megérkezünk a falu házai közé. Fehér kezeimet magam mellett lógatva haladok az ékszerész oldalán magasodva. Kék, különös fényű tekintetem az előttünk álló úton pihen.
- De a mosolya szinte mindig hamis volt. - tárom elé a bús tény és valót, amely azt hiszem, igazán nem meglepő azok után, amit a férjéről meséltem az imént. Darina tettetett boldogságban élt. Elvárták tőle. Mint oly' sok mindenkitől. Örömömre szolgált kicsit kirántani őt és a hozzá hasonlókat ebből. Hálás szerep a enyém. Ám amennyire hálás, olyannyira igazságtalan is a körülöttük élőkkel szemben. Hiszen én csak megjelenek, elveszek tőlük valamit, adok egy másikat, aztán elegánsan távozom. Ők viszont maradnak. Aztán pedig elmúlnak.
- A varázsvilágról mit szeretne hallani? - tekintek le rá magam mellé, témát váltva kicsit, közben mintegy időt hagyva neki megemészteni, amit szerintem már eddig is gyanított, mégpedig hogy egy halhatatlan az, aki éppen hazafelé kíséri. Apropó...
- Nem tartok a görényektől, de ők tőlem sajnos igen. - árulom el neki a szomorú valót. Nem maradnak meg az állatok a közelemben. Lehetőleg elmenekülnek. Szóval megértem, ha visszavonja az invitálást, amit igazából konkrétan meg sem ejtett. Nem akarok kellemetlenséget okozni. Minden esetre ezt még van ideje eldönteni, hiszen a tavat hátrahagyva, lassan az ékszerüzlethez érünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Tüszőfűi Lilith Bevallom, nagyjából a felét, ha értem annak, amit mond. Mármint sejteni sejtem, miről beszél, csak hát ez a gyermeki össze-vissza mesélés nagyon idegen a számomra. Csapong a kifejtésében. Szinte csak pakolja egymás után a szavakat néha. Nekem legalábbis így tűnik.
Tanács. Mindenki mindig tanácsot vár tőlem. Pedig a hallgatásom sokkal hasznosabb a számukra. Ezt már pontosan tudom. Hiszen, amiket javasolok, úgyse fogadják meg. Közhelyeknek tűnnek nekik, holott örök igazságok, amiket nem véletlenül mondtak már el ennyiszer. Csak hát ezeket az ember tényleg nem fogja fel, míg a saját bőrén nem tapasztalja. Utána már beismeri, hogy valóban, igaz volt. Tényleg azt kellett volna tenni, amire felhívtam a figyelmüket. Emiatt hasznosabb tehát az, ha csak meghallgatom őket. Úgy talán ők maguk jutnak el a megfelelő következtetésig, a helyes döntésig. Én hiába tépném a számat. Alig akad, aki tényleg megszívleli. Persze, sokuk úgy tűnik, mint aki megfogadja és még hálás is érte. Utána legtöbbük mégis a vesztébe rohan. Egy szó, mint száz: tőlem nem kap megoldást a gondjára.
- Természetesen volt. - bólintok a kérdésére.
- Ilyenkor általában az ösztöneimre, a megérzéseimre hagyatkoztam, vagy éppen időt adtam magamnak arra, hogy megérjem bennem az elhatározás. - vázolom fel neki, nálam ez miként működött. Meg igazából működik a mai napig.
Fürkészőn figyelem a mellettem kuporgó, pokrócos lánykát, majd eltekintek az erdő fái felé. Dülöngélek kicsit a hintaszékkel, amely csöndesen, ritmusosan nyikorog.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Tüszőfűi Lilith Szóban nem adok választ a felvetésére, szemöldököm apró felszökése és szám enyhe rándulása viszont azt jelzi, téved. Hogy ne lett volna már velem is ilyen? Jó ég, de hányszor. Röpke halandó életemben és ebben a halhatatlanban egyaránt. Más kérdés, hogy ma már jobban kezelem. Megoldom.
Lassítok hintázásomon, mikor észlelem, hogy a székemhez nyúldos. Úgy látszik, ő egy ilyen kis felfedező, kíváncsiskodó alkat. A bagolykövesek közt többen akadnak ilyenek. Valószínűleg nem néznék ki belőlem, de kedvemre való ez a fajta természet. Hiszen valamilyen szinten az enyém is hasonló. Kutató, kísérletező lélek vagyok, csak éppen más habitussal, mint az övék.
- Amióta létezik gitár. - adom meg egyszerű feleletem.
- Úgy 400-500 éve. - vonom össze sötét szemöldökömet és elmerengve pillantok a napelemes lámpák felé, amik a házamhoz vezető utat szegélyezik. Igen, olyan 1600 környékén jelent meg a mai értelemben vett gitár.
- Előtte lanton játszottam. - bólintok, visszagondolva akkori hangszereimre, kissé révetegen. Ahogy ma is, már akkor is mindenen próbálkoztam és rajongtam az újdonságokért. Mire elterjedt egy hangszer, nekem már volt belőle saját. Ugyanígy a találmányokkal, addig nem látott eszközökkel. Minden érdekel. A mai napig.
Hagyom magam ezekbe az emlékekbe, gondolatokba merülni. A lányka úgyis hamarosan kizökkent majd. Természetesen érzem félelmét, ám számomra ez megszokott. Hiszen általában így vannak a közelemben. Jó esetben. Sokkal inkább az bizonytalanít el, ha nem tapasztalok ilyesmit. Úgy gondolom, akinél ez nem áll fenn, azzal valami nem stimmel. Azért az illetőért nem árt aggódni. Nem miattam, hanem a világ miatt. Én nem fogom bántani. Az utolsók közt vagyok, amitől valóban tartania kell, ám erről nem kell tudnia. A mellettem gubbasztó lánynak sem. Hiába 0 negatív a vértípusa, ami -mindent összevetve- a kedvencem. Ő egy gyerek. Gyerekből nem iszom. De jó, ha fél kicsit. Kell, hogy féljen.
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Tüszőfűi Lilith A megszokott csodálkozás következik csodálkozás hátán, aztán pedig az az ostoba következtetés, hogy ő hozzám képest egy semmi. Finoman megrázom a fejem, így adva jelét annak, hogy nem értek egyet. Tény, hogy több száz éves lévén olyan tapasztalt vagyok, annyi mindent éltem már meg, amit mások soha nem fognak. Még együttesen sem. Emiatt én több lennék? Jobb másoknál? Kétlem. Lehetek bár sok mindenben profibb, lehetek világlátottabb, lehetek bölcsebb, tisztábban láthatok át helyzeteket, az értékemen viszont mit sem változtat. Minden élet ugyanannyit ér. Ez nekem ennyire egyszerű.
Lesandítok magam mellé a lánykára, miközben tovább dülöngélek egy szál köntösös valómban a hintaszékben, hallgatva a dúdolást az esőcseppek kopogásába vegyülni. Vajon miért mindig nálam kötnek ki a bajba jutottak? A fajom teszi? Vonzom őket? Vagy a korom? Régi személyem? Vajon más vámpírokhoz is így futnak oda? Vagy csak hozzám, mert szelídnek vélnek? Annyi biztos, hogy mindig megtalálnak. Újra és újra. Valami hajtja őket felém. Mint egy menedék felé. Ez elég veszélyes.
- Nem kéne lassan visszamenned? - kérdezek rá erre nyugodtan, hiszen minden bizonnyal keresni fogják. Talán már fel is tűnt valakinek, hogy nincs a körletében. Akár csak egy szobatársának. Onnan meg már nincs sok hátra az aggodalomig. Lényeg a lényeg, a kérdésem inkább egy tanács, semmint puszta felvetés: szerintem lassan mennie kéne.
|
|
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
ímhol az idevágó cikkem, amely remélhetőleg minden kérdést megválaszol. eszerint "az első Éjfélünnepre 2014. június 10-éből 11-ébe hajlóan került sor"
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
*fogadja az ölelést, aztán búcsúzik, mert mennie kell a tökmocsárba*
|
|
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Tüszőfűi Lilith Tudom, hogy nem fűlik a foga hozzá, hogy visszamenjen a kastélyban, hiszen nyilván úgysem tudna aludni. Kevésbé zaklatott már, ám ha magára marad, ismét előjöhetnek az ártó gondolatok. Viszont legalább melegben volna. Kényelmesen az ágyában. Nem pedig itt gubbasztana a verandámon egy pokrócba csavarva. Nem mintha úgy tűnne, mint aki bánja.
- Miért jársz ki? - kérdezek rá az éjjeli szökéseinek okára. Sok bagolyköves lóg így ki a körletéből éjnek évadján, csak nem igazán értem, miért. Egyszer-kétszer izgalmas lehet, egyfajta kaland. Különben viszont mi értelme? Mi van itt kint ilyenkor, ami máskor nincs? Persze, nyugalom és egy másfajta szabadság. Csak szerintem nem feltétlen éri ez meg. Nem véletlenül hozták a szabályokat. Ez nem valami szemétkedés. A diákok érdekeit és biztonságát szolgálja. Akármi történhetne vele ilyenkor. Végülis most is éppen egy vámpírral társalog a szabadban.
Nem tudom, találkoztam-e már azzal a fajtámbelivel, akiről a déd nagymamája mesélt neki. Mivel igyekszem minimális kapcsolatot létesíteni a többiekkel, így kétlem. Elvileg a leírás alapján akár a Teremtőmről is lehetne szó, azonban kizárt, hogy Arend többször találkozgatna emberekkel vagy hogy egyáltalán felfedné halhatatlan mivoltát. Kivéve, ha olyanokról van szó, akik hozzám tartoznak.
Szusszanva tekintek körbe. Csitul az eső. Most éppen csak szemerkél. Lehet, rákezd majd még, egyelőre viszont elcsendesült. Igazítok egy keveset köntösömön, újra kötöm övét, erőset húzva rajta. Felhagyok kicsit a hintázással a székben. Mezítlábaim a veranda deszkáin pihennek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
egész jól. mindjárt megyek hszt írni. különben meg halloweenkor önmagamnak öltözök. mármint az említett, Crimson Peak-beli önmagamnak
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
eddig két közös filmünk van, de elvileg már ezek előtt is jóban voltunk  igen, majd felelek, Lith
|
|
|
|
|
The Walking Dead
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Tüszőfűi Lilith Fújok egyet, arcomra finom gúnyosság ül és elgondolkozva pislogok magam elé, miközben folytatom a hintázást. Persze, egy gyereknek ez ilyen egyszerű. Nincs kedve ehhez, nem tetszik az, és akkor nem is csinálja. Hanem megy a feje után, és koránt sem érdeklik a következmények. Igazából fel sem fogja, hogy vannak következmények, míg azok utol nem érik. Miután pedig ez megtörtént, emlékszik rá még egy kevés ideig, aztán folytatja, ahol abbahagyta.
- Ez nem így működik. - közlöm vele, hangomban enyhe komorsággal és élességgel. Jelentőségteljesen nézek le rá magam mellé. Nem fogok neki szentbeszédet tartani, hogy bizony gyakran azt is meg kell tennünk, ami nincs ínyünkre, és kiselőadást sem fog meghallgatni tőlem arról, miért ostobaság az, amit csinál és hogy miért borzalmas, hogy ezt mennyire könnyedén veszi. Helyette alaposan végigmérem őt, már-már megrovón, majd sóhajtok egy lemondót és felnézek az ég felé. Csupa felhő. Nem látni a csillagokat.
- Ha most sem tartod be az érdekedben hozott szabályokat, mi lesz később? - teszem fel neki a nagy kérdést, teljesen átlagos hangon. Még bőven nincs benne a lázadó korban, attól meg végképp messze van, hogy független felnőtt legyen, aki kikéri magának, hogy korlátozzák.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
